Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám, csütörtök

1992. MÁRCIUS 12. ÉRDEKESSÉG 6 GEORGE BUSH A LEGILLEDELMESEBB AMERIKAI Marjabelle Young Stuart már 17 könyvet írt az etikáról, vagyis igazi viselkedés-szakértő. A helyes visel­kedés kérdéseit taglaló évkönyvben ez a szaktekintély arra a következ­tetésre jutott, hogy George Bush, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke egyben az ország jelenlegi legille­delmesebb állampolgára is. Ezt a megállapítást elsősorban arra ala­pozta, ahogyarľBush tokiói rosszul­létekor viselkedett. (Az esetről ezen a helyen két hete számoltunk be.) A szaktekintély hangsúlyozta, akkor igazán megmutatkozott, „milyen hi­hetetlenül gyönyörű" a modora. Bar­bara Bush pedig az emberekkel szembeni szívélyes viszonyáért ka­pott elismerést. Második helyet kapott Marjabelle Young Stuart listáján David Rocke­feller, az emberbarát milliárdos, őt pedig Walter Anderson főszerkesztő 'követi. Nem jutott érmes helyezés Dan Quayle alelnöknek. Csak hato­dik lett, pedig a szigorú asszonyság szerint igazi gentlemanként viselke­dik a rendkívül éles bírálatokkal szemben. FÁTYOL VAGY VOLÁN Választaniuk kell a kuvaiti nőknek a hagyományos viselet és az autó­vezetés között. A közlekedési mi­- nisztérium ugyanis elrendelte, hogy az arcukat eltakaró nők nem vezet­hetnek gépkocsit. Aki megsérti a ti­lalmat, azt megbüntetik — jelentette be Iszmail Khalidi alezredes, a mi­nisztérium illetékes munkatársa. Nem a közlekedési minisztérium jár az élen ez ügyben, hanem a fővá­rosi egyetemi kórház, amely már de­cemberben kitiltotta az arcot takaró fátylakat az előadótermekből, a la­boratóriumokból és a betegszobák­ból. A fundamentalista muzulmán családok hölgytagjai így választás elé kerültek: vagy hivatásukról vagy a hagyományokról mondanak le. VASÁRNAP PIHENNEK A GÓLYÁK Giorgio Pardi, a milánói egyetem professzora szerint nem a gólyák­ban van a hiba, nem nekik kell felró­ni, hogy vasárnap és ünnepnapokon a nagyvárosokban alig születik gye­rek. Nem ők pihennek, hanem a szü­lészetek személyzete és maguk a szülész orvosok tesznek meg min­dent azért, hogy munkaszüneti na­pokon ne legyen túl sok dolguk. Ezért a közelgő szüléseket igyekez­nek elodázni vagy éppen meggyor­sítani, hogy ne essenek pihenőnapra. Pardi professzor szerint ez az anyá­ra és születendő gyermekére egya­ránt veszélyes. A professzornak ezenkívül meggyőződése, hogy ez az elítélendő gyakorlat, amellyel az ünnepnapokon ügyeletet teljesítő személyzetet meg akarják óvni a sok munkától, többek között azért is felelős, hogy egyre több gyereket kell császármetszéssel a világra se­gíteni. A statisztikai adatok szerint minden ötödik gyereket, ami arány­talanul sok. VÉR FOG FOLYNI PEKINGBEN? Nem egy újabb Tienanmen téri vérengzés van készülőben — leg­alábbis reméljük. Az Új Kína hírügy­nökség jelentése arról szól, hogy a kínai főváros népi tanácsa elrendel­te, minden 18 és 55 év közötti férfi, il­letve 18 és 50 év közötti nő, ha egészséges, júliustól köteles vért adni. A megdöbbentő, de szűkszavú jelentés nem szól arról, egyszeri vagy rendszeres, ingyenes vagy fi­zetett véradásra kényszerítik-e a pekingieket. Csak bizonyos kalória­pénzről tesz említést, meg arról a ki­váltságról, hogy a véradók és csa­ládtagjaik előnyben részesülnek a vértranszfúziót is igénylő orvosi be­avatkozások esetében. OMAR SHARIF: KASZINÓBA TÖBBÉ BE NEM TESZEM A LÁBAM Omar Sharil, az egyiptomi szár­mazású népszerű színész a közel­múltban fejezte be Párizsban a Mayrig cimü film forgatását, amelyben Claudia Cardinale volt a partnere. Egyszerű, pátoszmentes és nem hétköznapi ez a film, témá­ja a családi boldogság. A bemuta­tó alkalmából nyilatkozott Omar Sharif a Madame-Figaro hetilap­nak karrierjéről, a nőkről és a sze­relemről, kártyaszenvedélyéröl és 18 éves unokájáról. • Mit gondol, eddigi pályája so­rán jól választotta meg a filmeket és a szerepeket? — Csak abból válogathattam, amit felajánlottak. A választásnál minden attól függött, milyen állapot­ban volt éppen a bankszámlám. Ha volt rajta pénzem, megengedhettem magamnak, hogy várjak valami ér­dekesebbre. Ha azonban nem volt pénzem, el kellett fogadnom, amit felkínáltak. Színész vagyok, a szí­nészetből élek, más bevételem nincs. • Mi lett a pénzével? Ott maradt a kaszinók zöld asztalán? — Sok tévedést ós hibát követ­tem el. Megtörtént, hogy egyetlen éjszaka 7 millió frankot vesztettem a kaszinóban. Még két évvel ezelőtt is vesztettem egyszer másfél milliót... Azután végérvényesen felhagytam a játékkal, kaszinóba többé be nem teszem a lábam... Lassan hatvan éves leszek, ideje, hogy megkomo­lyodjam. A kaszinójárás valójában sosem volt a szenvedélyem. Azért játszottam, mert unatkoztam. Egye­dül élek, a játéktermekben pedig mindig találtam valami izgalmasat. Amikor szerelmes voltam, a kaszinó eszembe sem jutott. • Gyakran szerelmes? — Sosem akartam a nők csábító­ja lenni. Miután 1967-ben elváltam Faten Hamantól, más nővel nem él­tem együtt. Nem tagadom, alkalma­sint voltak szerelmi kalandjaim, de csak néhány napig, legfeljebb né­hány hétig tartottak, hosszabb ideig sosem. Megszoktam a keleti nőket, másokhoz nem tudtam alkalmaz­kodni. • Unokája, Marine az ön nyo­mába fog lépni? — Beírattam őt egy drámamű­vészeti tanfolyamra. Egyrészt, mert ő ezt akarta, másrészt mert tehet­séges. Tarik fiamért sosem tettem ilyesmit, mivel nem volt tehetsé­ge... Marine értelmes lány, Párizs­ban elsőéves joghallgató. De okos is. „Jogot fogok tanulni" — jelentette ki, „de egyúttal megpró­bálkozom a színészettel is." Ta­láltam számára egy jó amerikai professzort. Nemzetközi művelt­séget szeretnék számára biztosí­tani, nemcsak franciát. Unokám tökéletesen beszél franciául, an­golul és arabul. Ha valóban te­hetséges és tud bizonyítani, ak­kor belépek az életébe és segítek neki. • Milyen tanácsokat adott ne­ki? — Hogy látogasson tanfolya­mokat. Néha megnézem őt, hogy lássam, hogyan halad. Két év el­teltével már meg kell mutatkoz­nia, mi is van benne. Ha van sajá­tos kifejezésmódja ós van benne „szikra" — miért ne lehetne szín­művész? Én már húszévesen kije­lentettem, hogy színész akarok lenni. Egyetlen fiú voltam és nem engedelmeskedtem apámnak, aki a színészetről lebeszélt. De anyám, aki még él, az én oldalam­ra állt és támogatott. • Melyik filmjét szereti legjob­ban az édesanyja? — A Zsivago doktort. Már leg­alább hússzor látta, de mindig végig­pityergi. A Zsivago doktor olyan film, amely elsősorban a nőkhöz szól. ELADÓ GYEREKEK TELE LETT A BETÖRŐ — GATYÁJA Hajszál híján végzetes üzemi bal­eset érte a magyarországi betörők börtönjáró körének egyik oszlopos tagját, a 33 éves tiszaföldvári szüle­tésű Tóth Sándort. Az amnesztiával szabadult ci­gányember Szentes városában fel­fedezett egy átalakítás alatt álló la­katlan családi házat. Lakói a bútoro­kat nem vitték el — segített hát ne­kik a betörőnk. Esténként több for­dulóval — hű neje segítségével — kézikocsira cibálták a franciaágyat, a heverőket, a székeket. Az otthoniaknak persze hamar feltűnt: innen biz' valami már megint hiányzik! A rendőrkapitányságon nem tudtak rajtuk segíteni. Egy szentesi nyomozóra átlagosan hat­van, a bútorlopásnál komolyabb ügy jut. Szervezzék meg a háziak tolva­juk elfogását! Mit volt mit tenni, a harmincas éveiben járó gazda egyik barátjával egy este elbújt a saját házában. Éjfélre járt az idő, amikor nesze­zést hallanak. Nyílik a kertkapu és egy alak máris felnyalábolná a keze ügyébe eső első bútort. — Állj! Ki vagy?— s azon nyom­ban egy szilveszterre vásárolt pe­tárdát vágnak a betörőhöz. Hatal­mas durranás. Amannak jóformán eszmélni sincs ideje, máris a cipőjé­nél robban a másik „gránát". Ezt már nem bírják Tóth idegei. Amúgy sem teljesen egészséges ember, pár éve megoperálták a szívbillentyűit. El­veszti uralmát a gyűrűsizmai — szó szerint tele lesz az alsónadrágja. Összeroppanva tűri, hogy összekö­tözzék és a kiérkező rendőrök bevi­gyék a kapitányságra. Becsületére legyen mondva, mire az ágyából kiugrasztott vizsgáló­tiszt, Garai Imre főhadnagy a kapi­tányságra ért, Tóth már tagadni pró­bált: — Elfújta a szól a sapkámat, azért mentem be... Kocsiba ültették, házkutatás! Lás­sanak csodát, szerény hajlékában mind ott voltak az elfogói házából el­talicskázott bútorok, cirka 300 ezer forint értékben. A bíróság letartóztatta a munká­val rendszerint haragban, az itallal annál jobb barátságban lévő gyen­ge szívű betörőt. Úgy hírlik, nem­csak a bútorokkal kell majd elszá­molnia... V. PAIZS GÁBOR Nem latin-amerikai nyomorne­gyedekről lesz szó, sem Délkelet­Ázsiáról, ahol a gyermekeket a szülő tulajdonának tekintik, tehát azt tehet vele, amit akar. Nincs szó az indiai muzulmán kislányokról, akiket néha már ötévesen „feleségül" adnak az öregedő, gazdag arab sejkekhez és üzletemberekhez. A gyerekkereske­delem mind gyakoribb eseteire a volt Szovjetunióban, leginkább Oroszországban kerül sor. A Kom­szomolszkaja Pravda című napilap szerint nyolc amerikai ügynökség foglalkozik gyerekek örökbefoga­dásának közvetítésével. Eddig már kb. 60 gyereket juttattak ki az Egye­sült Államokba vagy Nyugat-Euró­pába az orosz árvaházakból — 10­50 ezer dollárért. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a Független Államok Közössé­gében nincsenek gyermektelen vagy akár többgyermekes csalá­dok, amelyek szívesen örökbe fo­gadnák a kis árvákat. A kutya ott van elásva, hogy vágyaik teljesülé­sét nehezítik, gyakorlatilag megaka­dályozzák a még mindig érvényben lévő régi, bonyolult előírások. Még az sem lehet megoldás a számukra, ha van annyi valutájuk, amennyit a külföldi örökbefogadóktól kérnek, mert ezt az összeget nem használ­hatják fel ilyen célra. Érdekes módon egy amerikai ál­lampolgár, bizonyos David Liviani próbál véget vetni az amerikai ügy­nökségek monopolhelyzetének a keleti gyermekpiacon azzal, hogy megalapította információs központ­ját a kelet-európai árvák megsegíté­sére. Célja annak elérése, hogy a FÁK állampolgárai előnyt élvezze­nek az örökbefogadások során. Egyelőre nem járnak túl nagy siker­rel nemes erőfeszítései: a The Was­hington Post február 18-án tájékoz­tatott arról, hogy aznap ismét 11 árva érkezett az USA-ba egy moszkvai otthonból. Az első gyerekek még 1990 őszén érkeztek, tavaly 35 gye­reket „importáltak", s az idén csak . januárban már 16-ot. Moszkvában az amerikai nagykövetségen pedig több mint száz kérvény fekszik az ilyenfajta örökbefogadásra. A tekintélyes amerikai lap szerint nem kell attól tartani, hogy elfogynak az-örökbe adható gyerekek. A gaz­dasági helyzet romlásával egyenes arányban fog növekedni a nevelő­otthonokba kerülő kicsik száma. Változást csak az előírások módosí­tása hozhat, különben a törvénytelen gyerekkereskedelem virágzó üzle­tággá változik. Az árvaházak ugyanis igyekeznek megszabadulni minél több gyerektől, mivel képtele­nek rendesen ellátni őket. Csak nem fog kiderülni, hogy az árvák és elhagyottak Oroszország legkelendőbb exportcikkei? Imádom a kínai konyhát, mert könnyű, mert rengeteg zöldséget használ és pillanatok alatt elkészül minden étel. A magam részéről azonban maradok az észak-kínai ételeknél, amelyekbe a legkülönbö­zőbb zöldségek mellett csirke-, ka­csa-, disznó- és marhahús kerül, meg néha hal. Viszont a déliek a szó szoros értelmében mindenevők, szí­vesen fogyasztanak kígyót, békát, szalamandrát, majomagyvelőt, nyestet, rókát, teknőst, mókust, macskát, hangyát, egeret — no és persze patkányt. Igazán nem íny­csiklandozás céljából, de ha már be­lekezdtem ebbe a — szerintem sem éppen gusztusos — témába, hát fel­sorolok néhány kantoni csemegét, íme: gesztenyeszósz fokhagymával és petrezselyemmel, hozzá ropogós­ra sütött patkány és omlós kígyó. Spárga patkányfiiévei. Patkányleves vietnami módra. Lótuszvirágban pá­rolt patkány. Nem folytatom. És elnézést kérek mindazoktól, akik végigolvasták ezt a pár sort, s most talán émelyegnek. Csak hát: ilyen is van. Ajánlom azok­nak a szerencséseknek, akik eljut­nak Kínába, idejében döntsék el: a kíváncsiságuknak vagy az előítéle­teiknek engednek-e. (gzs) KINEK A GYOMRA, KINEK AZ ELŐÍTÉLETEI ERŐSEBBEK Őszintén bevallom, ón azok közé tartozom, akiket egy döglött egérrel is ki lehet űzni a világból. így aztán egyenesen hátborzongató volt szá­momra a mellékelt felvétel, amely egy oszlói házban készült. A tulajdonos a nyár végén bérbe adta a házat, s ami­kor fél év elteltével meg akarta nézni, kellemetlen meglepetésben volt ré­sze: a házat, ezernél több patkány „lakta". A bérlők ugyanis úgy döntöt­tek, hogy az akvaristák számára pat­kányokat fognak tenyészteni, s tervük túlságosan is jól sikerült. A patkányok előbb beszorították őket a nappaliba, de még ekkor sem adták fel, tovább etették a vadul szaporodó rágcsáló­kat. Amikor már ebbe a szobába is betörtek, a bérlők elhagyták a házat. A patkányok többsége szabadon moz­gott a házban, azok azonban, amelye­ket ketrecbe zárták, az éhségtől egy­mást falták fel. A tulajdonos által segít­ségül hívott rendőrök gázzal ölték meg a nem kívánatos albérlőket. Tenyésztett patkányokra azon­ban nemcsak az akvaristáknak van szükségük, hanem a szakácsoknak is! Bármilyen megdöbbentő, a dél­kínai Kantonban a patkány keresett csemege — sülve, főve és párolva egyaránt. Akinek máris liftezik a gyomra, az ne olvasson tovább, bár a kantoniak szerint rendkívül egész­séges táplálékról van szó. A pat­kány húsában nagyon kevés a ko­leszterin, sok viszont a fehérje. Tehát elsősorban azoknak ajánlják, akik minden nap stresszhelyzetekbe ke­rülnek, könnyen elveszítik lelki és testi egyensúlyukat. Ezek alapján akár speciális diéta is lehetne a me­nedzserek számára! Ajánlott továb­bá azoknak, akiknek gyenge az im­munrendszerük, vagy idő előtt a szenilitás áldozataivá válnak.

Next

/
Thumbnails
Contents