Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám, kedd

1992. FEBRUÁR 11. ÚJ SZÓ. HAZAI KÖRKÉP 4 VALÓBAN AZ ÉLETNEK TANULTAK... A legjobb amerikai menedzser­képző iskolák tapasztalatait hasz­nosító U. S. Businnes School in Prague a közelmúltban bocsátot­ta útjukra első végzőseit. Közéjük tartozik a pozsonyi Juraj Hohoš is, akit arról kérdeztünk, miben különbözik ez az iskola a töb­bitől? w - Itt végre a gazdaság működését a tiszta emberi logika szemszögéből tanították, és mindent ebből vezet­tek le így az összes közgazdasági összefüggést úgy igyekeztek megvi­lágítani, ahogy az a működő piac­gazdaságban lejátszódik. Én erede­tileg a pozsonyi Közgazdasági Főis­kolán végeztem és nagyon örültem, amikor felvettek ide. Bennünket ugyanis egy teljesen más világra oktattak. • - Ezek szerint ide csak végzett közgazdászok jártak? - Társaink közt biológus, atomfi­zikus és sok műszaki szakember is volt. A közgazdászokat tulajdonkép­pen hátráltatták eddigi ismereteik, míg a más szakmával érkezők min­dent új információként fogadtak be. -A diplomaosztó során többen is emlegették a tanfolyam feszes mun­katempóját. Valóban ilyen ördögi volt az iram? - Most már elmondhatom, ha elő­re tudom, hogy ilyen tempóban kell dolgoznunk és ennyi mindent el kell sajátítanunk, valószínűleg nem lett volna merszem belevágni. - Segített ez a képesítés valami­lyen megfelelő állást találni? - A külföldi cégek nagy érdeklő­dést tanúsítottak a végzősök iránt. Én is munkahelyet változtatok, a jö­vőben az ERNST and YOUNG CS CONSULTING pozsonyi kirendelt­ségén dolgozom tovább. -tl­FINTOR A 4'ES REPORT TITKA Az utóbbi időben egyre több azonos szövegű hirdetés jelent meg újságjaink­ban. „Otthon végezhető munka. Napi 600-1000 korona jövedelem" Akadnak merészebb ajánlatok is. Például napi 2000 koronás kereset. Kíváncsi lettem. Három hirdetésre je­lentkeztem. A válasz postafordultával ér­kezett: küldjek mielőbb kétszáz koronát. Ennek ellenében megkapom a négyes számú Reportot, részletes tájékoztatással további teendőimről. Mi is az a titokzatos 4-es Report? Apró, nem túl nagy érdeklődésre számit­ható információk külföldi cégektől. Külföld -ez a mágnes. Ravasz ötlet, látszatkeltés a tiltott szerencsejáték álcázására. Ha megküldöm a kétszáz koronát és bekapcsolódom a láncba, ugyanolyan szövegű hirdetést kell leadnom, mintami­lyenre magam is jelentkeztem. Az érdek­lődőknek most már én küldöm a közben lemásolt négyes Reportot. Természete­sen kétszáz korona ellenében. A négyes Report után kérhetem a hár­mast. a kettest és az egyest, úgyszintén külön-külön kétszáz koronáért. Közben számolok. A négy Reporter egyenként kétszáz korona, meg a hirdetés ára összesen ezer korona. Ennyiért kapcso­lódhatok be „az otthon végezhető mun­kába". Ennyi a kiadásom. Hát az én hasznom? Az attól függ, hogy hányan jelentkez­nek az én hirdetésemre és küldik meg a négy Reportéri egyenként esedékes kétszáz-kétszáz koronát. Vagyis hány hi­székeny ember hajlandó ezer koronányi befektetésre a könnyűnek Ígérkező nagy nyeremény reményében. A nyeremény esélyeiről tatán annyit, hogy e láncszerű szerencsejáték elindítói még bizonyára megtalálták a számításukat. Ám a lánc hosszabbodásával arányban növekszik megszakadásának a lehetősége. Elegen­dő egyetlen résztvevő kiesése az „otthon végezhető munkából" s a láncolat egyik ága máris eldugul igy a nyereményből könnyen ráfizetés lesz. De semmi aggodalom! A Reportok kínálója megnyugtat: az érdeklődés óriási... Higgyek neki? zs. I. FÖLDÜGYBEN ÉLÖ ÉS HOLT INVENTÁR A napokban több olvasónk taná­csunkat, segítségünket kérte, mert a 229/1991 -es számú törvény, köz­ismert nevén a földtörvény 20-as paragrafusa szerint benyújtott kár­pótlási igényét elutasították. Mivel a mezőgazdasági szövetkezetbe bevitt, vagy elvett élő és holt leltárról semmiféle bizonyító okmány sincs a tulajdonukban, nem tudják, hogy mitévők legyenek. Az elutasító állás­pont különösen az állami gazdasá­gok, valamint a gép- és traktorállo­mások részéről egyértelmű. Psenák István ógyallai olvasónk még a helyi gép- és traktorállomás válaszát is mellékeli. Ebben tudtára adják, hogy a kérdéses cséplőgép már nincs a tulajdonukban, és annak sorsáról sincs tudomásuk. Eqyben figyelmeztetik, hogy a gép- és trak­torállomások kormányrendeletre még 1960-ban valamennyi mező­gazdasági gépüket átadták a mező­gazdasági szövetkezeteknek, igy semmiféle kisajátított gép sincs a tu­lajdonukban. A távoli időpont miatt nem áll módjukban megállapítani, hogy hová kerültek a gépek, ezért javasolják, hogy az érdekelt fordul­jon a Szlovák Köztársaság privatizá­ciós minisztériumához. Mit tegyek? - kérdezi Psenák Ist­ván, és hozzá hasonlóan több olva­sónk, akik hasonló választ kaptak. Jogi tanácsadónk nevében is mind­annyiuktól még néhány napos türel­met kérünk. Rövidesen közöljük az SZK kormányának most január 21-én elfogadott rendeletét, amely a kárpótlás módjának kiszámításá­val foglalkozik azokban az esetek­ben, amikor a jogosult személy nem tudja bizonyíthatóan igazolni a bevitt vagy elvett ingóságait. A rendelke­zés egyes pontjainak magyarázatá­hoz - annak megjelentetése után - jogi szakértőink segítségével még visszatérünk. -ef­HOL VANNAK A FEGYVEREK? Az emberek felkapták a fejüket, amikor felröppent a hír: a lévai harc­kocsizó ezredtől elloptak két fedél­zeti géppuskát. Azóta sajnos az első harckocsihadosztály slanýi egysé­génél, valamint a késmárki harcko­csiezrednél újabb fedélzeti géppus­káknak kelt lábuk. A híreket kom­mentálva több magas rangú katona­tiszt úgy nyilatkozott, hogy ezek har­ci jármüveken kívül használhatatla­nok. Fölmerült tehát a kérdés: ha így van, akkor miért lopták el? Nagysá­guk, valamint súlyuk miatt külföldre kicsempészni szinte lehetetlen őket. Vagy valaki(k) fegyverkeznek? De ki és kik ellen? Az egyik kielégítőnek tűnő magyarázat egyszerűbb, mint gondolnák, Jozef Štetka ezredes, a katonai rendőrség tisztje a minap kijelentette: a fedélzeti gépfegyverek csövéből kiváló vadászfegyvert le­het készíteni. Ezt a Szlovák Vadász­szövetség egyik tisztségviselője is megerősítette. Ám hogy végül is mi okból tűntek el az említett géppuskák, teljes bizo­nyossággal ma még senki sem tud­ja, folyik a nyomozás. A hadsereg­ben már korábban is tűntek el fegy­verek és lőszerek. Csakhogy erről mélyen hallgattak. A lengyel határon a határrendőrök a múlt év július 22-én egy csempész üldözése köz­ben két láda kézigránátot találtak, amelyet az ismeretlen személy me­nekülés közben hátrahagyott. A nyomozás során kiderült, hogy a kézigránátok a pozsonyi helyőrség laktanyájából tűntek el. A véletlen összejátszása-e, vagy a két dolog nem függ össze egymással? Tény azonban, hogy öt nappal később az említett helyőrségben öngyilkos lett a 21 éves Marcel Malecov törzsőr­mester, mégpedig egy engedély nél­kül tartott pisztollyal. A helyörségben raktárosként dolgozott, de egyértel­műen a gránátok ellopásával nem vádolták. Akadt, aki azt állította - és ezek közé tartozik az édesanyja is -, hogy nem is öngyilkosság történt, valaki vagy valakik igyekeztek el­hallgattatni. Érvként azt is felhozták, hogy a nevezett néhány nappal ko­rábban autót vásárolt, tehát nem készült öngyilkosságra. A vizsgálat sem a bűnösségét, sem pedig azt, hogy halálában bárki is közremű­ködhetett volna, nem állapította meg. Súlyos kötelességmulasztá­sért azonban az említett helyőrség­ből több hivatásos katonát lesze­reltek. A hadseregben történt sorozatos fegyverlopások tényét tehát hivata­losan is be kellett ismerni. Az össze­gezés elszomorító: 1991. május el­sejétől ez év január végéig a már említett fedélzeti géppuskákon kívül a hadseregtől elloptak negyvennégy SA-58-as és tizenhárom SA-61 -es (Škorpion) típusú géppisztolyt, 98 pisztolyt, két puskát, 273 kézigráná­tot és mintegy negyvenezer töltényt. Felmerül a kérdés, vajon csak eny­nyit-e? Aki volt katona, tudja, hogy az éleslövészeten korábban sem a töltényekkel, sem a gránátokkal nem takarékoskodtak. Az is kérdé­ses, hogy a tolvajok voltak-e ügye­sek, - esetleg maguk az egyenruhát viselők is besegítettek -, vagy az ellenőrzés mondott-e csődöt. A fegyvertolvajoknak sajnos a tör­vény szigorától nem kell tartaniuk: ha azután fogják el őket, hogy a fegyveren túladtak, csak lopásért vonhatják felelősségre, és a kiszab­ható büntetés nem nagyobb annál, mintha mondjuk burgonyát loptak volna el. A törvényhozóknak tehát mielőbb lépniük kell, addig, amig nem késő. A fegyverlopások (nem­csak nálunk) tovább folytatódnak, (február 3-án újabb 10 SA-58-as géppisztoly és 15 pisztoly túnt el a 11. dandárnál), s nemcsak a kato­naságnál. A holešovi rendőriskolá­ból, mint ismeretes, 70 géppisztolyt és 12 pisztolyt vittek el. Feltételez­hető, hogy a mundér becsületét véd­ve a kisebb lopásokról az illetékesek mélyen hallgatnak. Fegyverekről lévén szó, említést érdemel, hogy a Népi Milícia fegyve­reinek a katonai raktárakba való szállítása közben is eltűnhetett kö­zülük egynéhány. Ki merné tűzbe tenni kezét azért, hogy a nyilvántar­tást pontosan vezették, és nem vol­tak manipulációk. Például készletel­lenőrzéskor a nyilvántartásban sze­replőnél 289,4 kilogrammal több plasztikus robbanóanyagot találtak, néhány gyutacs pedig hiányzott. Nem szabad arról sem megfeled­kezni, hogy a polgári védelem és az egykori honvédelmi szövetség járási és helyi szervezetei is rendelkeztek fegyverekkel, köztük SA 58-as típu­sú géppisztolyokkal is. Ideje volna végre országos leltárt készíteni a fegyverekről, hogy megtudjuk, ho­gyan is fest a helyzet. Ez nemcsak az állampolgárok érdeke, hanem a bűnüldöző szerveké és az állam­biztonsági szakembereké is. Nem titok, hogy ma a fegyverek­nek határainkon kívül jó áruk van. Például egy láda (20 darab) kézigrá­nátért 25-100 ezer koronát is adnak. A Škorpion géppisztoly nem olcsó... Feltételezhető, hogy az ellopott fegyverek egy részét a külföldi feke­tepiacon értékesítik. Fennáll annak a veszélye is, hogy idehaza a bűnö­zők, terroristák kezébe kerülhetnek. Figyelmeztet erre az a tény is, hogy Szlovákiában tavaly 21 benzinkút ellen követtek el vagy kíséreltek meg fegyveres rablást, és a 128 gyilkosság között is akadt olyan, amelyet lőfegyverrel követtek el. Szükséges, hogy a közvélemény és főleg a rendőrség felfigyeljen arra, hogy az utóbbi napokban a szlovák fővárosban több üzlet kirakatát zúz­ták be, rabolták ki. Akad olyan bűnü­gyi szakember, aki nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kereske­dők megfélemlítéséről, majd későb­bi zsarolásukról van szó: ha fizetsz, mi majd megvédünk. Hazánkban a fegyvertartást a tör­vény szabályozza. Engedély nélkül még riasztó- vagy gázpisztolyt sem tarthat magánál, lakásán egyetlen állampolgár sem. Ennek érvényt szerezni a rendőrség, a bűnüldöző szervek feladata. Az egyszerű ál­lampolgár tehetetlen, úgy érzi, ki van szolgáltatva. A védelmi miniszter szerint a hadsereg, a fegyveres erők megtették a szükséges lépéseket a további fegyverlopások megaka­dályozására. Hogy milyen sikerrel, azt majd a következő napok-hóna­pok mutatják meg. (németh) REFLEX „HIRTELEN" KOMPROMISSZUMKÉSZSÉG Vajon mi minden játszott közre abban, hogy hónapokig tartó huzavona és helybenfutás után sikerült a Cseh Nemzeti Tanács, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságának megegyeznie a közös államról szóló szerződés tervezetében? A tanácskozás befejeztével nyilatkozó politikusok közül egyesek „zseniális formulát" emlegettek, arra utalva, hogy a szerződés bevezető részének megfo­galmazása az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első mon­datára emlékeztet: „Mi, a Cseh Köztársaság népe és a Szlovák Köztársaság népe..." Kétségtelen, hogy a nemesveretű megfogal­mazás beiktatását javasló politikust indokoltan illeti elismerés. Csak kérdés, miért tartott e kézenfekvő megoldás kiválasztása oly sokáig. És a további (úgyszólván szónoki) kérdés: mivel magyarázható ez a hirtelen kompromisszumkészség? Kétségtelenül csak az lehet az oka, hogy négy hónap múlva választások lesznek, és valamennyi parlamenti párt vezetői tisztában vannak vele, hogy miként vélekedik az ország lakossága a politikai reprezentáció lépten-nyomon megnyilvánuló cselekvésképtelensé­géről, a törvényhozási képviselők jelentős részének obstrukciós hajlamáról, arról, hogy a honatyák bölcs politizálás helyett még a leglényegesebb kérdések eldöntésekor is csak politizálgattak. Őszintén szólva a több mint másfél év alatt tapasztaltak alapján már szinte meglepődve mondhatjuk: mégsem annyira siralmasak nálunk a politikai viszonyok mint az „ábra" mutatja? A pártok vezetőinek a milovyi döntés előtt mindenképpen figye­lembe kellett venniük néhány olyan tényt, ami döntően befolyásol­hatja szereplésük eredményességét a júniusi választásokon Ilyen tény például, hogy a közvéleménykutatási előrejelzések eredményei enyhén szólva nincsenek összhangban egyes pártvezérek törekvé­seivel, sőt, esetenként már konkretizált törekvéseivel. Ami azt jelenti, hogy például még a szlovák önállóság megteremtését csak távla­tokba helyező kereszténydemokratákat is bizonyára meghökkenti, hogy a népszerűségi listán újabban az első helyre került Alexander Dubček. Aki pedig - mint köztudott - a föderáció híve. Arról már nem is beszélve, hogy Václav Havel köztársasági elnök népszerűségi mutatója is állandóan javul Szlovákiában. De ugyanebbe a képletbe más szlovákiai pártokat is nyugodtan behelyettesíthetünk. Vladimír Mečiar környezetéből is egyre gyakrabban hallani olyan hangokat, hogy „nem szükségszerűen kell a föderációt konföderációvá alakí­tani". E jelenséget magyarul általában realitásérzéknek nevezik De figyelmen kívül nem hagyható realitás például az is, hogy a Közös Államért néven indított aláírási akció lebonyolítása során a CSSZSZK-ban több mint 2,3 millió személy tett hitet a föderáció mellett. Sót, még azt is megkockáztathatjuk, hogy a vagyonjegyvál­tásba bekapcsolódott több mint 8 millió állampolgár magatartása sem elhanyagolható e szempontból, főképp ha figyelembe vesszük azokat a fenntartásokat, amelyeket a szeparatisták hangoztatnak a kuponos módszerrel szemben. Ezeket a tényeket ma minden ambíziózus politikusnak szem előtt kell tartania Szlovákiában, ha nem akarja, hogy a választásokon kellemetlen meglepetések érjék. Az utóbbi harmadfél esztendő politikai fejlődése így is összegez­hető Szlovákiában: Eleinte a nacionalizmus szólamait hangoztatva igyekezett úgyszólván minden párt híveket szerezni, és e törekvések nem is voltak eredménytelenek. Sőt, odáig fajult a helyzet, hogy a hazafiság sovinizmussá fajult, és már-már kész tényként emleget­ték Szlovákia különválását. Végül is azonban mindenkinek színt kell vallania. A pártvezéreknek is, akik tisztában vannak vele, hogy most, a választási kampány során sumákolás nélkül meg kell mondaniuk, közös államot akarnak-e vagy sem. Az említett jelenségek láttán (a legelvakultabbakon kívül) minden politikusnak rá kell döbbennie, hogy számára nagyon is kétes kimenetelűek lennének azok a válasz­tások, amelyekben a pártprogram az önálló szlovák állam megterem­tését tűzné ki célul. Úgy vélem, ezzel is magyarázható az a hirtelen kompromisszum­készség, amit Milovyban tapasztalhattunk. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy végleg eltakarodtak a felhők a föderáció egéről. A választások után még újból jöhetnek viharfel­hők. Félő, hogy jönnek is. Majd összehasonlítjuk a választási programokat a későbbi törekvésekkel, és ha kell, fennhangon kiáltjuk: Meztelen a király. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 4304/91 Paulisz Pál, 1905. 1. 31., Marcelháza, (Szovjetunió) 4306/91 Pém Vilmos, 1915. 12. 25., Marcelháza, meghalt, (Novij Szibirszk) 4308/91 Peril Ján, 1905. 11. 12., Kassa, (Moszkva) 4313/91 Petrik Gyula, 1921. 10. 9„ meghalt (Zseliz), (7232-es tábor) 4315/91 Petruš Jozef, 1905. 12. 17., Alsómislye, (Szovjetunió) 4316/91 Piškúň Benjamin, 1904. 3. 20., Megyer, (Magadan) 4317/91 Pikali Imrich, 1912. 10. 1., Pozsony, (Gomel) 4318/91 Pirigyi János, 1922. 11. 14., Perbenyik, (Kirov) 2740/91 Pölhös Sándor, 1923. 4. 29., Nagycsalomija, (Donec) 2741/91 Pecina Vladimír, 1929. 8. 24., Pozsony, (Szibéria) 2742/91 Panyko Lajos, 1921. 10. 10., Boly, (Dombasz) 2743/91 Pásztor József, 1912. 3. 9., meghalt, Királyhelmec (Szamborg) 2745/91 Papik Štefan, 1899. 12. 7., Jakubiany, (Szánok) 2748/91 Priester František, 1894. 5. 15., meghalt Eperjes (Dombasz) 2750/91 Porubszky Boldizsár, 1924. 7. 5., Szógyén, (Kisinyev) 3075/91 Podoben Ernest, 1914. 2. 21., meghalt, Púchov, (Dombasz) 3098/91 Poškáš Július, 1912. 11. 1., Vága, (Kazany) 3152/91 Póša Mikuláš, 1926. 4. 16., Zetény (Dombasz) 3371/91 Pentka Karol, 1921. 3. 9., Losonc, (Orev) 3372/91 Pavel Tibor, 1922. 5. 6., Deáki, (Baksejevo) 3478/91 Pásztor Antal, 1921. 10. 1., Szelőce, (Krasznolucs) 3486/91 Popluhár Ferdinánd, 1924. 9. 22., Feketenyék, (Ivanovo) 3665/91 Pintér József, 1920. 4. 13., Marcelháza, (Szibéria) 3712/91 Pecsök József, 1911 1. 28., meghalt, Rimaszombat, (Dombasz) 3771/91 Paulovič Ján, 1923. 9. 24., Léva, (Szmolenszk) 3772/91 Pál Gyula, 1924. 10. 7., Tajti, (Sztálingrád) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents