Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám, hétfő

1992. FEBRUÁR 10. ÚJ szól INTERJÚ 4 VAGYONJEGYES TUDNIVALÓK A múlt hét elejéig Szlovákiában még mindig csak 41 vállalat privatizációs terveit, hagyták jbvá a vagyonjegyes privatizáció első hullámába kijelölt 736 vállalat közül. A tervek megítélése tehát még mindig nem gyorsult fel, és a szakbizottságok tagjai ezt azzal indokolják, hogy hiányosan, nem a szabályok szerint kidolgozva kapják kézhez a terveket. Már 464 vállalat terveivel foglalkoztak eddig, várható tehát, hogy a kifogásolt hibák kiküszöbölése után felgyorsulhat a véleményezés. A másik oldalon, tehát a vállalatok majdani részvéteire várakozók, több mint 8 millióan vannak. Csehországban ugyanis 5 millió 734 ezren, Szlovákiában pedig 2 millió 500 ezren regisztráltatták vagyonjegyköny vüket. Sokuknak közülük azonban csak ideiglenes regisztrációs kártyája van. mert az ismert okokból egy ideig nem lehetett vagyonjegykönyvet kapni. Ezek utánnyomásáról már megegyeztek egy német vállalattal, de február közepénél elóbb nem lesz új szállítmány. Akkor azonban igen, s akinek csak ideiglenes kártyája van. az megveheti majd a postákon a vagyonjegykönyvel és regisztráltathatja ugyanott, ahol egyszer már bejegyeztette kártyáját. Már február 17-étöl döntés előtt állunk - mint vagyonjegykönv-tulajdonosok. Arröl kell dönteni, hogy valamelyik befektetési privatizációs alapnak adjuk-e pontjainkat, vagy mi magunk választunk majd konkrét vállalatot. Hogy meddig lehet erről dönteni - tehát, hogy meddig tart ez az ún. előforduló - még nem tudjuk, de légalább addig, amíg a privatizálásra kerülő Vállalatok teljes névsora nem lesz ismert. Amint azonban lezárták az előfordulói, már nem lehel privatizációs alapokba küldeni a kuponokai, hanem az alapok versenytársaként is, már egyedül kell „tőzsdéznünk", tehát igényelnünk részvényeket a vállalatokból, a kereslet és a kínálat függvényében. Privatizációs alapból Szlovákiában 184 kérvényezte engedélyézését a minisztériumban, de csak 167 regisztráltatta be magát, ezért mindenkinek ellenőriznie kell, nehogy a visszalépett 17 alap valamelyikébe küldje pontjait, mert azok elvesztek. Az alapok jegyzéke is - azonosítási számukkal (IČO) együtt-- megtalálható lesz a regisztrációs helyiségekben és a postahivatalokban. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy a megfelelő pontértékei szelvényre kiirt azonosítási számmal rendeljük meg a vállalat vagy alap részvényeit és ezt a szelvényt a postán adjuk fel. Igaz, hogy a 8 millió 235 ezer már szép szám, és a miniszterek az elején fele ennyi vagyonjegykönyv-tulajdonosra sem számítottak, de még mindig akadhat olyan, aki csak most gondolja meg a dolgot, s úgy dönt, mégis beszáll. Nos, erre is van még lehetőség, Szlovákiában három helyen. Pozsonyban a Fővárosi Munkahivatalban a Červenej Armády utca 4., Besztercebányán a Družby utca 10 és Kassán a Számítástechnikai Vállalat épületében, a Garbanova 3. szám alatt Érkeznek levelek szerkesztőségünkbe olyan problémákkal kapcsolatban is, amit már (jól, vagy rosszul) igyekeztünk megvilágítani. N. Zs. olvasónk Komáromból arról érdeklődik, mi a teendő, ha a vagyonjegykönyv elveszett vagy tönkrement. Ha a bejegyzett vagyonjegykönyvünket elveszítettük, vízbe esett és szétázott, használhatatlanná tépödött, vagy!!! odaadtuk egy alap ügynökének és már megbántuk a dolgot, de ó nem adja vissza, akkor 500 koronás költséggel újra regisztráltathatjuk magunkat és akkor ez a második regisztrálás lesz automatikusan érvényes az első helyett. Fontos azonban tudni, hogy ha valaki eltévesztette a beírásnál az azonosítási számot (IČO) ezzel még nem vált használhatatlanná vagyonjegykönyve, mert van ott még elég kitölthető lap. Ha elrontotta az ezer pontosokat, akkor ugyanazt a számot beírhatja a kétszer 500 pontos vagy az ötször 200 pontos lapra is, persze, annyiszor kitöltve a sorokat (beírva a számokat), ahány pontot szán egy-egy vállalatnak vagy alapnak. Ha eltévesztjük, akkor nem lehet javítani, hanem egy újabb oldalon kell újra kitölteni. Vigyázzunk azonban hányszor rontjuk el, mert láthatjuk, hogy a vagyonjegykönyv oldalainak száma sem végtelen, A postán, ahol feladjuk a megrendelő szelvényt, csak azt fogadják el, amit mi is és a postai alkalmazott is jónak talált, és csak ennek feladását igazolja nekünk a posta, -szénOLVASÓINK FIGELMÉBE! Anyagtorlódás miatt holnapi számunkban folytatjuk a Szovjetunióba erőszakkal elhurcoltak névsorának közlését. CSURKA ISTVÁN, AZ MDF ALELNÖKE: SOKAN SZERETNEK, HA VISSZAMENNÉK ÍRÓNAK Pozsonyban járt a múlt héten a Magyar Demokrata Fórum küldöttsége, Csurka Istvánnai, a párt alelnökével az élen. A látogatás egyik fö célja az volt, hogy az MDF bemutatkozzon a szlovák politikai élet reprezentánsainak, a pozsonyi nyilvánosságnak. A Magyar Kulturális Központban a küldöttség tagjai ezt alapos előadásaikkal, a kérdésekre adott szellemes válaszaikkal meg is tették. Az érdeklődés középpontjában Csurka István, a sikeres író, a legújabbkori magyar politikai élet markáns egyénisége állt. Róla odahaza is azt tartják: lehet öt szeretni, lehet nem szeretni, de mindenképpen oda kell figyelni arra, amit mond. Es persze arra is, ahogyan mondja. Igazuk lenne azoknak, akik szélsőségesnek tartják, vagy csak nagyon keményen törekszik alapvető célkitűzéseinek a megvalósítására? Az alábbi interjúból talán ez is kiderül. • Csurka úr, mi a véleménye arról, hogy sokak besorolása szerint ön az MDF jobbszárnyához tartozik, illetve annak egyik vezéralakja? - Az ilyen besorolást felületesnek tartom, hiszen maga az MDF egy jobbközép párt. Az MDF az első perctől kezdve hangsúlyozta, hogy minden erejével küzd a szélsőségek ellen. Ha tehát valakit ki akarnak tolni valamely szélsőség irányába, ez azzal a céllal történik, hogy leszakítsák az MDF-ről. Engem az MDF-en belül egyetlen szinten sem tartanak szélsőségesnek. Viszont a tömegtájékoztatásban tényleg gyakorta az szerepel, hogy én valamiféle szélsőséget képviselek. De soha nem tudják alátámasztani olyan tetteimmel vagy kijelentéseimmel, amelyek ezt fednék. Lehet, hogy íróként talán más politikai nyelvezetet használok. Én ezt szándékosan teszem, azért is, hogy elüssön az előző korszak politikai nyelvezetétől, amely elsősorban az elvtársi kifejezéseken alapult és soha nem foglalt állást. Úgy érzem, a most megvalósulófélben lévő demokráciában, a szabadság beköszöntével, a szovjet csapatok kivonulásával, a szovjet birodalom összeomlásával eljött az ideje a nyílt beszédnek, a szókimondásnak. Ezt én nem szélsőségnek, hanem szükségesnek tartom ahhoz, hogy olyanok lehessünk, amilyenek vagyunk, amilyennek a múltban legtitkosabb vágyainkban elképzeltük a magyar társadalmat. Tehát lehet, hogy elüt a nyelvezetem, de a leghatározottabban elutasítom, hogy szélsőséges lenne. • Önnél gyakran szerepel a pufajkások, aktatáskások kifejezés, az utóbbi napokban pedig bejárta a sajtót a görénykurzus. Talán ez is hozzájárult az előbb említett képhez. És most másról kérdezném. Úgy látom, ön nem tartozik azon politikusok sorába - például Havel elnököt is említhetném -, akik nosztalgiával gondolnak viszsza írói foglalkozásukra. Ugye, ön élvezi a politikusi szerepet? - Nem élvezem, az utóbbi időben nagyon kellett figyelnem magamra, tanulnom, fegyelmeznem magamat, hogy megfeleljek ennek a feladatnak. Más volt az életvitelem, más volt a napi beosztásom és a gondolkodásom akkor, amikor még csak az irodalomnak élhettem. Nem beszélek róla, hogy én is visszavágyom az íróasztalom mögé, mert attól tartok, ezt sokan a leköszönésemnek tekintenék, igy is annyian unszolnak, hogy menjek vissza írónak, hagyjam őket nyugodtan kommunista politikát, vagy valami hasonlót folytatni. De visszatérnék a kérdésben szereplő megjegyzésre. Az, hogy a sajtó egy-egy kifejezésemet felkapja, sokszor a tudatlanság és a ferdítés következménye. Én a múlt héten Szabó Dezsőt idéztem, amikor a görénykurzust a pártonkívüli bolsevikokkal kapcsolatban bedobtam. A sajtó egyes képviselőinek műveletlenségére és tudatlanságára vall, hogy ezt úgy próbálták beállítani, mintha a pártonkívüliek óriási tömegére vonatkozott volna. Én ezt ki is igazítottam. A pártonkívüli bolsevikok egy bizonyos csoportot alkottak, amely egyházi vezetőkből állt, olyanokból, akik békepapok lettek, elárulták az egyházukat, vagy írófélékből, akik szolgává szegődtek, hazaárulókká váltak. Tehát akik e pártonkívüli bolsevik voltukkal nagy előnyökre tettek szert, és még az a kényelmük is megvolt, hogy a pártfegyelem sem kötötte őket. A görénykurzust pedig Szabó Dezső - ha tudnák ezt az újságírók! - az úgynevezett kereszténykurzus embereire értette, akik a húszas évek elején nagy kardcsörtetéssel az akkori konszolidációs kormány mellé, illetve elé akartak állni, akik a leghangosabban szidták az előző rendszert, a kommünt, de akiknek a rátermettségében Szabó Dezső (akit már szintén kikiáltottak sok mindennek) egyáltalán nem hitt. Ö tehát egy jellembeli gyengeséget, emberi értéktelenséget jelzett ezzel. • Mit mondana azoknak, akik erre azt felelik, hogy a pártállam idején Csurka István ugyancsak rengeteget publikált, kapott két József Attila-díjat is... - Ez igaz, de ilyenkor elfelejtik a tisztelt urak hozzátenni, hogy a regényeim vagy színdarabjaim hány évig feküdtek a fiókban, mennyi küzdelembe került, hogy egyáltalán be lehessen mutatni vagy közölni őket. És aztán, amikor ez végre megtörtént, e müveknek óriási sikerük volt. Nem azért, mert a párt belepumpálta a sikert, mert a párt vagy a kulturális politika tett volna valamit is annak érdekében, hogy engem sikeriróvá avasson, hanem azért, mert a darabjaim százas, háromszázas, ötszázas előadásokat értek meg. Mindez úgy történt, hogy közben morogtak, de amikor én ezeket a sikereimet arattam, akkor már megkezdődött a Nyugattal való kokettálás, a hitelfelvétel. Akkoriban meg kellett mutatni a Nyugatnak, hogy Itt van valami más is. Ezt a mást én írtam meg, meg még néhányan. Tehát ezt megengedték, de nem azért, mert szerettek engem, vagy mert én szerettem volna őket. Ismertük egymás iránti kölcsönös utálatunkat. • Ön az MDF ötödik országos gyűlésén mondott beszédében vezérfonalként használta a forráshiány kifejezést. Utalt a teljes kiábrándultságra, az ország anyagi és emberi erőforrásainak hiányaira és beszélt az új rendszer elleni lázadás veszélyeiről. Tényleg reálisnak tartja ezt a veszélyt, amikor politikailag Magyarország KeletEurópa legstabilabb állama? - Reálisnak annyiban, hogy vannak erők, amelyek jelentős gazdasági bázissal, ugyanakkor politikai befolyással is bírnak, amivel a lázadást ki tudják provokálni. A forráshiánynak az a következménye, hogy igen széles néprétegek nagyon rossz helyzetben élnek. Még a kevésért is többet kell vagy kellene most dolgozni. Mindez egy egyes politikai személyiségek szavai mögött milyen valódi tartalom áll. Itt is sokszor az az alapvető kérdés, hogy a túlzó, teljesíthetetlen követelésekel támasztó radikalizmus kinek használ. Nyilvánvaló, az eddig vázolt helyzetben, a rettentő nagy züllöttségben, amit a Kádárrendszer maga után hagyott - amit én a magyar történelem mélypontjaként tartok számon - nagyon jó táptalaja van a különféle elégedetlenségek szításának. Lehet mutogatni: Iám-Iám, ez a kormány másfél-két év alatt nem tudott semmit elérni, az emberek anyagi lehetőségei még be is szűkültek. Ez kétségtelenül így van. De azt nem akarja senki tudomásul venni, hogy nem is lehet másként, hiszen egyszer végre túl kell jutni azon a felelőtlenségen, amely az előző rendszert jellemezte. Amely képes volt ráállítani a magyar gazdaságot és az egész társadalmat a moszkvai vonalra. Ennek érdekében mindenre hajlandó volt, s a rendszer fönntartásához hatalmas nyugati hiteleket vett fel. Ennek most van a böjtje, mert most kell mindent visszafizetni. Ezt az ilyen emberek nagyon könnyen elfelejtik. A hatalmas adósságterhet valahogy ki kell izzadnia magából a magyar társadalomnak. Ez okozza minden nehézségünket. Külkereskedelmünk hetven százaléka, a magyar gazdaság teljesítményének 70 százaléka értelmetlenné vált a szovjet fizetésképtelenség miatt. A Szovjetunió kétmilliárd dollárral tartozik Magyarországnak. De Szovjetunió már nincs. Ezért ha ezeket a nehézségeket valaki figyelmen kívül hagyja, és csak vagdalkozik, hogy ez sincs, az sincs, az vagy rosszindulatú, vagy nagyon buta. rossz lelkiállapotot, fásultságot idéz elő. Ezt az elégedetlenséget kihasználhatják azok az erők, amelyek még mindig nem törődtek bele a rendszerváltásba. Ennyiben valós a lázadás veszélye. Tragikus, hogy bár a magyar társadalom jobb helyzetben van, mint a múltban, ez nagyon sokba kerül. Olyan értelemben, hogy ez a kormányzat, amelytől azt várják, hogy könnyítsen az életen, nem tudja ezt megtenni. Talán az év végére kerül olyan állapotba a magyar gazdaság, hogy lesz némi könnyebbség, lehet engedményt tenni. Ebben is van egy óriási ellentmondás. Az emberek a rendszerváltozástól azt várták, hogy majd jobb lesz az életük. És most, amikor ilyen állapotba került a volt szovjet birodalom és a környezetünk is ennyire más lett, amikor háború dúl a határaink mentén, kiderült, nemhogy jobb, de nehezebb lett az élet. Ezt az időszakot át kell vészelni, önkorlátozással, nélkülözésekkel, fogcsikorgatva, a nadrágszíjat összehúzva. Ehhez még az is hozzájön, hogy a kormányzatnak egyelőre nem sikerült megvalósítania bizonyos szociális igazságosságot. Van egy réteg - és nem a vállalkozókra gondolok, akiknek az előrejutása természetes és üdvözlendő -, amely régen is a napos oldalon járt, a párt napja sütött rá. Ezek az emberek most is sikeresen váltják át a párt hatalmát gazdasági hatalomra. Hasznot húznak a változásból, aminek a nagy tömegek csak áldozatvállalói. Ez olyan ellentmondás, amit ki lehet használni a kormány ellen. Nem a kormány szándéka szerint van az, hogy azok, akiknek a kezéből nem csavarták ki a hatalmat erőszakkal, a békés átménet során megtalálták a módot: míg az Országgyűlés meghozza a törvényeket, törvényes eszközökkel alakítja át jogállammá a volt kádárista társadalmat, azalatt ők régi kapcsolatrendszerüket kihasználva újabb haszonra tesznek szert. Ez is nagy veszélytényező. • Mi az ön személyes vagy az MDF véleménye Torgyán József stílusáról, az általa képviselt politikáról? - Nem hiszem, hogy ez az itteni olvasókat annyira érdekelné. Magyarországon csak arra valók az ilyen kérdések, hogy belpolitikai bonyodalmakat okozzanak. De azt elmondhatom, kevés még a közvélemény tapasztalata arról, hogy \Méry Gábor felvétele • Az említett országos gyűlésen Antall úr úgy jellemezte a saját kormányát, hogy ez egy kamikazekormány. Eszerint az MDF tudatosítja, hogy a kormányzati felelősség vállalása az átmeneti időszakban népszerűtlenné teszi a pártot, az MDF elveszítheti a következő választásokat? -Arról van szó, hogy áldozatkészséget kell tanúsítani, pontosan úgy, ahogy egy kamikaze az élete feláldozásával éri el célját, úgy semmisíti meg az ellenséges objektumot. A rendszerváltás feladatát csak hatalmas önfeláldozással lehet megoldani. Ami nem jelenti azt, hogy mi úgy vélnénk, ezzel az MDF küldetése lejárt. Úgy dolgozunk, azt szeretnénk, hogy a következő választási küzdelemben még nagyobb erővel vehessünk részt. Ez az MDF célkitűzése és ezért keményen meg kell küzdenünk. • Már többször is említette, hogy az MDF sokszínű párt, gyűjtőpárt. Nem áll fenn az a lehetőség, hogy az MDF esetleg több pártra szakad? - Nem, ez a lehetős.ég nem áll fenn, az MDFen belül vannak viták, de ezek a jövőben sem fognak szakadáshoz vezetni. • Hogyan fogalmazná meg tömören az MDF viszonyát a határokon túl élő magyarokhoz? - Pártunk kezdettől fogva a legnagyobb figyelmet szentelte ennek a kérdésnek és kormányerőként is ezt teszi. Nagy figyelemmel kísérjük a határon túl élő magyarokat, az ottani országokban végbemenő társadalmi-politikai mozgásokat. A környező országokban mindenütt megvannak azok a pártok és mozgalmak, amelyekkel az MDF rokonszenvezik. Természetesen minden más párttal is kapcsolatot tartunk, de a kapcsolat ereje nem egyforma. Szlovákiában - ezt már számtalanszor elmondtuk számunkra a legrokonszenvesebb párt az Együttélés. És ezt soha nem is rejtettük véka alá. Ugyanakkor számíthat támogatásunkra a kereszténydemokrácia is. Hiszen nekünk is vannak, mármint az MDF-ben, kereszténydemokrata elemeink. • Csurka úr, köszönöm a beszélgetést. MALINÁK ISTVÁN