Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA - HÍREK 1992. FEBRUÁR 10. GÖNCZ ARPAD HETVENEVES SZÜLETÉSNAPI ÜDVÖZLET, MELY HOSSZABB ANNÁL, HOGY EGY KÉPESLAPRA RÁFÉRNE Göncz Árpád 70 éves. Szinte hi­hetetlen. Vannak emberek, akiknek a koráról nem szokott gondolkodni az ember. Ha valaki, Göncz Árpád biztosan közéjük tartozik. Talán arról kellene most írni, hogy Magyarország köztársasági el­nöke milyen kiváló író, méltatni iro­dalmi munkásságát, emberi tartását. Arról, hogy az elmúlt évtizedben hányszor járt Pozsonyban és Szlová­kiában. Megemlékezni arról, hogy a Bibó-per másodrendű vádlottja­ként életfogytiglani börtönbüntetés­re ítélték, hogy hány évet is töltött börtönben, milyen megaláztatások­nak volt kitéve, és mennyire töretlen hittel vészelte át mégis az elmúlt évtizedeket. Hányat is? És milye­neket? De olyan nehéz ezt megtenni. Talán azért, mert ennek a kurtabaju­szú öregembemek a koráról sose jutott eszembe gondolkodni, meg azért is, mert nemcsak öt, bennünket is oly messze sodort az ídö ettől a biztosan időtálló történettől, a sze­mélyestől, ami mindig maradan­dóbb, mint az, amikor valaki köz­üggyé válik. Meg azért is, mert Göncz Árpád sem venné ezt jóné­ven. A mai napok egymásra halmo­zódó történéseiben csak emlékfosz­lányokra lehet hagyatkozni, melyek a kurtabajuszú öregember láttán vagy hallatán akaratlanul is feltolód­nak az emlékezetben. Látom Árpi bácsit Szegeden az első úgymond „hivatalos" Bibó­megemlékezésen, még valamikor 1989 májusában, amikor első ízben találkoztunk. Kicsi, fürge termete szinte elvész a délceg-daliás népie­sek és a sápadt, beesett arcú urbánu­sok között, akik épp Bibó életművét boncolgatják a visszhangzó terem­ben. Pozsgay megjelenése ékesíti a napot és az eseményt, míg a valódi meghívottak akkor is még a folyosó­ra szorulnak. Hová is túntek azok az izgalmak és beszélgetések?! Mert aztán mindent elrontott az idő. Havel köztársasági elnök lett, Árpi bácsi nemkülönben. Egyikük Csehszlovákiában, másikuk Magyar­országon. És ez senkit sem lepett meg. A kurtabajuszú öregember nem volt többé kurtabajuszú öreg­ember. Vagy mégis az maradt? Talán nem szabadna, de mégis elmondom, mikor ismertem meg iga­zán Göncz Árpádot. 1990 tavaszá­nak végén, az egyik sokadik rendkí­vül fontos pesti utunkkor vele is találkoznunk kellett. Már elnök volt, de még a régi kopott és megközelít­hetetlen bérházban lakott aranyos feleségével. Kerestük a bejáratot, és úgy a harmadik próbálkozásra be is jutottunk a gangos udvarba. Az ütött-kopott lépcsőn botladozva ta­nakodtunk, merre is induljunk meg­keresni az ajtaját-lakását. Egy család­apa jött lefelé a lépcsőn csemetéi­vel, kapva-kaptunk az alkalmon és megkérdeztük, hol lakik itt Göncz Árpád. - Az meg ki? — csodálkozott. - Magyarország köztársasági el­nöke! - Hát itt olyan nem lakik - mond­ta a lehető leghatározottabban. Talán ha Árpi bácsit mondunk, nem rohan el olyan gyorsan és a töle öt méterre levő ajtóra mutat. Mely akkor már kinyílt, és akkora „Isten­hozottbenneteket" hangzott a sötét lyukból, hogy beleremegtünk. - Mi változott? - kérdeztük le­ülve. - Semmi — mondta a felesége -, csak egy csomó telefont szereltek be ide és nem tudunk tőlük olvasni. Az egyszer biztos, a csöndes esti óráknak egy időre végük szakadt. Aztán a kurtabajuszú öregember egy villába költözött, ahol még több telefonja lett, bejárta a világot, ál­lamférfiakkal tárgyalt, mert maga is államférfi lett. Nem telt el egy hónap eme nevezetes találkozó után és a magyar parlamentben már ajtónál­lók nyitották az ajtókat előttünk, ideges hivatalnokok mutogattak órá­jukra: két perccel előbb érkeztünk a megbeszélt időnél, várnunk kell egy kicsit, hiszen tudják, nagyon elfoglalt. De az „Istenhozottbenne­teket" a régi maradt. Azt mondják a politika nem fér össze az intelligenciával. Talán vala­mi negyvenéves tapasztalat mondat­ja ezt. Az, amit a pozsonyi várban egyszer tapasztalni lehetett, alapo­san rácáfolt erre. A szlovák politikai reprezentáció fogadta Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét. Ö komótosan felállt és a szlovák történelem nagy alakjairól beszélt, valahol a XV. szá­zadnál kezdve, és mindenki csak hallgatta, hallgatta, mintha tudná, kikről is beszél Göncz Árpád, a Ma­gyar Köztársaság elnöke. Fafaragók, piktorok kerültek elő emlékezetéből és az elmúlt századokból, no meg a végkövetkeztetés: mondhatnánk ezeket magyaroknak, szlovákoknak, de ne tegyük, próbáljunk meg közö­sen emlékezni rájuk, legyenek ők a miénk is, a másoké is. Ilyen egyszerű minden, csak nem akarunk tudomást venni a dolgok egyszerű voltáról. Azóta a politika újra összegabalyodott. Erőművek, ezeréves sérelmek feszítik a melle­ket, és hiába is próbálnánk erre az egyszerű igazságra visszavezetni a dolgokat, aligha lehetne. Hiszen ehhez sok Göncz Árpád kellene, határon innen és határon túl. Talán megbocsatja a tisztelt Ol­vasó, ha még egy történettel tolako­dom. Göncz Árpád egyik darabját mutatták be Nyitrán szlovákul. Meg­jelent maga a szerző is, és ez ese­ményszámba ment. Az előadás után Nyitra mellett, egy régi-régi kastély­ban (!) fogadáson látta vendégül a szlovákiai politikai reprezentáció. Nagyon jó volt a hangulat,protokoll­nak nyoma sem volt, kedélyes be­szélgetéssé alakult a fogadás. Göncz Árpád mesélt egész este a maga fanyar és kiszámíthatatlan humorá­val, kifigurázva mindent, amit nagy nemes nemzeti lelkek bizony rendkí­vül rossznéven vettek volna. Tette ezt lelki nyugalommal, ugyanakkor komolysággal is, hiszen minden po­én nagyon csípős tud lenni, ha meg­felelő helyen és időben hangzik el. Egyszer csak azon kapta magát a tár­saság, hogy szinte mindenki előbb nevet, mint ahogy Göncz Árpád sza­vait a tolmács lefordította volna. Hát így megy ez több évtized múltán is, hogy megszűnt a monarchia. Mert ott megint leegyszerűsíttettek a dol­gok és a maguk tisztaságában kerül­tek elő. Bátran mondhatom, monar­chikus este volt. Csak a varázs kell, ami mindent helyére rak, és olyan­nak lát, amilyenek valójában. Hát ilyennek szeretném ezt a kur­tabajuszú embert látni mindig, le­gyen bármennyi telefon az asztalán. Mert aztán történt egy és más Ma­gyarországon. A hírekből tudjuk a televízió és a rádió igazgatójának kinevezésekor (és más esetekben is) Göncz Árpád megmakacsolta magát, és ujjat húzva a kormánnyal is, nem adta be a derekát. Mindez már hoz­zátartozik a játékhoz. Ahhoz a já­tékhoz, amelyet Göncz Árpád évti­zedekkel ezelőtt kezdett, és amely­nek még sok-sok felvonása lesz nem­csak Magyarországon, hanem ná­lunk is. Hát Isten éltesse Árpád bácsit, akit ma mindenki a Magyar Köztár­saság elnökeként tisztel. Talán iga­zuk van, ilyennek kell lennie egy köztársaság elnökének! TÓTH KÁROLY A RÉGIÓK EURÓPÁJÁÉ A JÖVŐ (Folytatás az 1. oldalról) szet alkot, ami szinte parancsolóan írja elő, hogy együtt tegyük meg az Európá­hoz való felzárkózást biztosító utat Ma­gyarán azt az utat, amely negyven esz­tendő szovjet mintájú reálszocialízmusa és a kommunizmus eszméjének bukása után végre visszavezet Európába - ahol viszont mindhármunk számára Németor szág van a legközelebb. 0 Ön nem tart attól, hogy a német töke esetleg elárasztja Magyarországot? Csehszlovákiában ugyanis vannak ilyen tárgyú aggályok.. - Nem, ettől nem félek. Ellenkezőleg! Szívesen látnánk, ha a német tőke sokkal bátrabban, határozottabban igyekezne hozzánk. 0 A prágai parlamenti küldöttség ma­gyarországi tartózkodása során önnek egy bensőséges, őszinte beszélgetése volt Alexander Dubčekkal. Vajon mi az. amit a tárgyalásaikból megemlitendónek, előremutatónak tart? - Mi ketten az 1956-os és az 1968-as események emlékeinek tudatában ültünk tárgyalóasztalhoz. A témáink egy része szintén ebből eredt, és sem nézeteltérés. sem szemléletbeli különbözőség nem volt közöttünk. Ha nem is részletekbe me­nően, de sorra vettük mindazokat a gon­dokat. amelyek a két ország kölcsönös kapcsolataiban adódnak. Merem állítani, hogy a dolgok zömét hasonló módon ítéltük meg. Természetesen, a részmeg­oldások nem rajtunk állnak Azt viszont feltétlenül fontosnak tartom, hogy mind a parlamentek, mind a kormányok szö­vetségi és köztársasági szinten egyaránt, szorosan, a közös megoldásokat keresve igyekezzenek együttműködni. 0 Ennek apropóján kérdezem: Elnök úr. ón látja-e a pozitív kiút. a kibontako­zás. a megegyezés lehetőségét a helyen­ként már eléggé paprikás hangulatú Bős­vitában? -Én egyet látok: a megoldás kulcsa az, hogy az egészet ne politikai, ráadá­sul ne nemzeti kérdésnek, hanem csakis szakkérdésként kezeljük. Ez az utóbbi szemlélet adhat garanciát arra, hogy megtaláljuk azt az utat, amely e tekintet­ben mindkét ország számára járható lesz. 0 Elnök úr, olvasóink nevében is kö­szönöm az interjút. MIK LÓSI PÉTER Budapest. 1992. febnjár 7. -Még ha be is bizonyosodik, hogy a monopolellenes hivatal elnöke által ja­vasolt, befektetési alapok terjeszkedésé­re vonatkozó alacsonyabb százalékok helyesek voltak, akkor sem történt ka­tasztrófa, mert azokat a jóvóben még korrigálni lehet - mondta a szlovák kor­mányfő A továbbiakban ismertette, hogy a Dolgos által a privatizációs alapokról beterjesztett anyag tartalmazott egy rövid észrevételt, miszerint az alapok igazgató­tanácsaiban a minisztenumok munkatar­sai is jelen vannak. Ezek személyes név­sorát a kormányfő körúibelul két hete vette kézhez, s mint közölte, azt a szlovák kormány elnökségének soron következő ülésén fogják megtárgyalni. -Addig nem hozzuk nyilvánosságra a listán szereplő személyek nevét, mivel nem biztos, hogy közreműködésük az alapok igazgatótanácsaiban ellenkezne az előírásokkal, s nem tudhatjuk, mennyi­ben használna az alapoknak, az államnak és a nemzeti vagyon védelmének, ha ezek a személyek részt vennének, illetve nem vennének részt a beruházási alapok vezető szerveiben - fűzte hozzá Ján Čarnogurský. ÓVÓNŐBŐL SZÉPSÉGKIRÁLYNŐ (Folytatás az 1. oldalról) nap alatt többször változtattam véle­ményt. Majd meglátjuk..." Jiri Adamec, a szépségversenyek rutinos rendezője - szavai szerint - vért izzadt, míg „nyélbe ütötte" a tévés produkciót. ,,/Vem volt egy­szerű megtanítani a lányokat járni, mosolyogni, beszélni. Hiszen Gabri­ela Haršányován kivül egyiknek sem volt ilyenfajta tapasztalata ". Az emiitett kassai hölgy egy tava­lyi bécsi szépségversenyen a har­madik lett, s ez láthatóan önbizalmat adott neki. Kollégáim közül többen is őrá tippeltek, s az volt az érzésem, a „szőke ciklon" is biztos volt a si­kerben. Ám végül is - igaz „csak" a harmadik hely formájában - bejött. - Nem csalódott? - kérdeztem a 21 éves főiskolás lányt. Ö műmo­solyt erőltetve ajkára részletesen ki­fejtette, hogy a harmadik hely is nagyon szép eredmény. Tény és való. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az első négy leányzó ott lesz az országos szépségver­seny döntőjében, melyet áprilisban Karlsbadban, a Pup Szállóban ren­deznek. Milyen is volt hát az idei szépség­verseny, milyenek voltak a lányok? Azt hiszem, nemcsak a nézőtéren, de otthon a tévé képernyői előtt is eltért a családtagok véleménye (be­vallom, nekem Andrea Tatarková zsűritag tetszett a legjobban.) Nem vitás, láttunk érdekes, bájos pofiká­kat, reklámba illő fogsorokat, igéző szemeket, hosszú combokat, karcsú derekakat, feszülő kebleket, szépen formált popsikat... s mi kell több egy szépségversenyhez? Sőt, a lányok néhány színvonalas zenei produkci­ót, illetve táncot is bemutattak a százhúsz perc során (érdekes, az első igazi spontán tapsot egy tüzes csárdás váltotta ki). A műsorban azonban voltak „üresjáratok" is. Maga a konferanszié, Daniel Junas sem remekelt. A negyedik helyezett lány, Eva Droppová a verseny utáni sajtótájékozatón egyenesen kínos­nak nevezte Junas produkcióját, aki szerinte nem a lányokat, hanem sa­ját magát propagálta. - Akkor is ezt mondaná, ha a mű­sorvezető itt ülne közöttünk? - kér­dezte valamelyik kolléga, és a hölgy, akinek Madonna a példaképe, hatá­rozott igennel válaszolt. S ha már a sajtóértekezletről esett szó, hadd szóljak az egyik kollegina fiaskójáról. A Slovenský Národ tudósítónöje rendre nemzeti húrokat igyekezett pengetni. Zaple­tal úrtól, a rendezvény igazgatójától például azt kérdezte, mi arra a ga­rancia, hogy az országos szépség­verseny zsűritagjai tárgyilagosak lesznek a szlovák lányokkal szem­ben. Később a három győztest politi­kai funkciókkal ruházta fel. Az első helyezett a szlovák állam elnöke lett (?), a második az SZNT elnöknője, míg a harmadiknak a kormányfői tisztség jutott. „Mit csinálnak legelő­ször ezekben a funkciókban? - kér­dezte a lányoktól, akik csalódására csehszlovákiai viszonylatban vála­szoltak, sót Renáta Tirpáková, az „SZNT elnöknője" így replikázott: „ Minden erőmmel támogatnám Václav Havel köztársasági elnök kezdeményezéseit." A válasz osz­tatlan sikert aratott. A szépségverseny nem hivatalos része a D Alfonz szállodában egy jól sikerült bállal ért véget. A MISS SZLOVÁKIA VÉGE­REDMÉNYE: 1. Adriana Šimková - 19 éves zólyomi óvónő. A győztes méretei: 173 cm /57 kg; 90-58-90. A „királynő" egy Skoda Favoritot és egy Tesla Color márkájú színes tele­víziót nyert. 2. Renáta Tirpáková, 18 éves iglóí diáklány (170/50; 81-54-86). Az ó díja egy Calábriai repülőút, szépségápoló szerek, pulóver, aranyékszerek és egy Helvétia már­kájú karóra. 3. Gabriela Harsányová, 21 éves kassai diáklány (179/61; 90-59-93). Az ö díja: üzenetrögzítő telefon faxszal, aranyékszerek és Helvétia márkájú karóra. 4. Eva Droppová, 19 éves besz­tercebányai diáklány (175/55; 90-56-90. Díja: aranyékszerek, és Helvétia márkájú karóra. ORDÓDY VILMOS NÉHÁNY SORBAN A z amerikai kormányzat a Los Ange­les Times értesülése szerint azzal bízta meg a titkosszolgálatot, a CIA-t, hogy titkos akciókkal érje el Szaddam Husszein hatalmának gyengítését, eset­leg megdöntését. A lap beszámol arról, hogy a Fehér Ház ezekre az akciókra 30 millió dolláros összeget különített el. Je­lenleg a Közel-Keleten tartózkodik Ro­bert Gates, a CIA fönöke, aki a lap szerint Bush elnöktől kapott megbízás alapján konzultációkat folytat Kairóban és Rijad­ban a Husszein-terv kivitelezéséről. EJusb elnök ezzel kapcsolatban mindössze a következőket nyilatkozta újságíróknak: „Elmondhatom, szeretném, ha nem lát­nám öt elnöki tisztségben. Maradjunk ennyiben." S zergej Krikaljov űrhajós előrelátha­tólag a jövő hónapban több mint 300-napos űrbeli tartózkodás után végre visszatér a Földre. A kozmonauta tavaly május óta tartózkodik az űrben és fennállt az a veszély, hogy az augusztusi szovjet puccskísérlet után előállt kaotikus hely­zetben odafenn „felejtik". Az űrutazáso­kat irányító szövetség felbomlott, majd az űrközpont Oroszország, a bajkonuri kilö­vóállomás pedig kazah irányítás alá került és senki sem tudta Krikaljovnak megmon­dani, meddig is fog még keringeni. A Komszomolszkaja Pravda a hétvégén számolt be arról, hogy március 18-án érkezik a Mir fedélzetére az új legénység és Krikaljovot öt nappal később lehozzák. G eorge Bush elnök közölte: a hét fo­lyamán jelenti be formálisan indulá­si szándékát a novemberi elnökválasztá­son. Várhatóan ez szerdáig megtörténik, tekintettel arra, hogy február 18-án New Hampshire államban megtartják az első előválasztást. N émetország lakosainak száma ta­valy az év végén meghaladta a 80 milliót, tehát két év alatt több mint félmilli­óval gyarapodott. A gazdasági kutatóinté­zet adatai szerint a gyors ütemű növeke­dést elsősorban a bevándorlók okozzák. Tavaly mintegy 350 ezer külföldi érkezett Németországba, továbbá 220 ezerre te­hető a Kelet-Európából hazatelepült né­metek száma. Aggodalomra ad okot vi­szont az, hogy Németországban 50 ezerrel többen haltak meg, mint amennyi­en születtek. B udapesten a hétvégén megalakult az Orenburg Szövetség azzal a céllal, hogy kártérítést szerezzen a gázvezeték építésén dolgozó magyar vendégmunká­sok számára. A szervezet azokat a ma­gyar munkásokat tömöríti, akik emberte­len körülmények között dolgoztak Oren­burgnál. Habár az onnan származó talaj­mintákban a laboratóriumi vizsgálatok so­rán nem mutattak ki radioaktív szennye­ződést, eddig mégis több mint 350 mun­kás meghalt azok közül, akik 1975-79 között Orenburgnál dolgoztak. L engyelországot szinte elárasztják a hamis papírpénzek, elsősorban a millió és félmillió zlotys névértékűek. A lengyel rendőrség csak Varsóban 800 hamis egymillió zlotyst foglalt le, amelye­ket eredeti bankpapírra nyomtattak lézer kopírozógéppel. A hamisítványokat rend­kívül nehéz felismerni, csaknem tökélete­sek, azonban, ha összehajtják őket, akkor a hajtás helyén a hamis bankókról leválik a festék. K laus Kinkéi német igazságügymi­niszter elméletileg nem zárja ki, de a gyakorlatban valószínűtlennek tartja, hogy Erich Honecker élete végéig chile moszkvai nagykövetségén marad. A Frankfurter Allgemeinének nyilatkozva azonban közölte, semmi jel nem utal arra, hogy kiadnák Németországnak az NDK egykori vezetőjét. A bonni kormány azon­ban a miniszter szavai szerint erőteljesen fogja ezt követelni Oroszországtól és Chi­létől, azonban elutasította azt, hogy a Kohl-kabinet Honecker kiadásától teszi függővé az Oroszországnak nyújtandó támogatást. A z Air Inter francia légitársaság közöl­te, hogy ezentúl A320 típusú repülő­gépei esetében a fel- és leszállásnál nem fogja alkalmazni az automatikus rend­szert. Ez valószínűleg az egyik gép bal­esetét okozta a múlt hónapban Strass­bourg mellett, amelynek következtében 87-en meghaltak. Szakemberek szerint az említett automatikus rendszer túl bo­nyolult ahhoz, hogy biztonságos legyen. A SZLOVÁK KORMÁNYFŐ SZERINT: DOLGOS LEMONDÁSA MEGALAPOZATLAN Mint arról már lapunkban is hírt adtunk, a Szlovák Monopolellenes Hivatal elnökének, Lubomir Dolgosnak lemondása a törvényhozásban és a sajtóban nagy vitát váltott ki. Az üggyel kapcsolatban a múlt hét végén nyilatkozott Ján Čarnogurský szlovák kormányfő, aki kijelentette, hogy Ľubomír Dolgos lemondá­sának nem volt megalapozott inditóoka.

Next

/
Thumbnails
Contents