Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám, péntek

1992. FEBRUÁR 28. 'f^.y • •••• ••• •••.••* HAZAI KÖRKÉP • -•• •""" MPP-FIDESZ TÁRGYALÁSOK Szerdán Budapesten a Fidesz székházában találkoztak a Magyar Polgári Párt és Fidesz képviselői. Az MPP delegációja, melyet Tóth Károly,' a Magyar Polgári Párt első alelnöke vezetett, tagjai pedig Angyal Béla elnökségi tag és Petőcz Kálmán, az MPP külügyi titkára voltak, először Orbán Viktorral folytatott megbeszélést az aktuális politikai kérdésekről, a két párt kapcsolatáról és az MPP választási előkészületeiről Ezt követően a Németh Zsolt vezette szakértői bizottság a Fidesz kisebbségi koncepciójáról és a nemzeti kisebbségekről s etnikumokról szóló, készülő törvénytervezetről tanácskoztak. (FS) EDDIG 150 EZER KÉRVÉNY LUSZTRÁLJANAK! . A Szövetségi Belügyminisztériumba eddig 150 ezer kérvény érkezett, melyekben egyetlen kulcsszó szerepelt: ..lusztráljanak! Az erre kinevezett bizottság már 28 ezer kérvényre adott pozitív vagy negatív választ, vagyis azt feletle: ön a titkosrendőrség ügynökeinek listáján szerepel, vagy - nem szerepel. Eddig 250-en úgy vélik, tévedés, illetve félremagyarázás útján kerültek a nyilvántartásba, ezért ügyük ismételt felülbírálását igényelték. Ehhez az átvilágítási törvény 2. paragrafusa első bekezdésének C pontja alapján joguk van. Jaroslav Bašta, a bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy: ,,Amig a fellebbezésre nem reagáltunk, mindenkit tiszta előéletűnek kell megítélni". Az, aki ügye újravizsgálását kéri, illetve az, aki mások „átvilágítását" kérvényezi, köteles a SBČS (Állami Bank) 14419-881/0710-es számlájára befizetni ezer koronát, az ellenőrző szelvényt pedig csatolni a kérvényhez, és az alábbi címre küldeni: Nezávislá kom i se zrí zen á die z. č. 451/91 Sb. poštovní pŕihrádka 21. 17034 Praha. 7. Személyesen a hivatalt a Bartolomejská 10 (Praha 1) címen kell keresni. EGY HÓNAP ELTELT, VEZETŐ NINCS (Munkatársunktól) - Mint ahogy már olvasóink is értesülhettek, február 1-jével az átvilágítási törvény értelmében elmozdították állásából Tibor Haást, a Rimaszombati Járási Hivatal vezetőjét. Helyére akkor egyrészt nem volt kit kinevezni, másrészt a távozó Tibor Haás döntött úgy, hogy a koalíciós pártok járási képviselői jelöljék ki utódját. Ideiglenesen Magdeme Barnabást, addigi helyettesét, a pénzügyi osztály vezetőjét bízták meg a hivatal vezetésével. Teltek-múltak a napok, s a szárnyrakelt pletykákon kívül semmit sem lehetett hallani. Először öt, majd pedig három jelöltről beszéltek az emberek, mígnem a járási lapban is közzétették a három jelölt nevét. A pártok közötti kötélhúzás most úgy látszik, egyéni és csoportérdekek ütköztetésével folytatódik, miközben a munka áll. Be nem fejezett kezdeményezések, a kedvezőtlen helyzetből kilábalást ígérő programok, tervezetek várnak megvalósításra - bizonyítékul elég, ha a szlovák kormány gazdasági tanácsa december 19-én Rimaszombatban tartott tanácskozásának határozatait említjük. A döntés, a pártok közötti megegyezés, közös jelölt állítása, tehát már egy hónapja várat magára. A kormányhivatal képviselői ugyan már személyesen is jártak itt, de ők sem vállalták a döntés ódiumát, hanem a helyiek megegyezésére, politikai konszenzusra hagyatkoznak, tőlük várják a potenciális jelölt személyének megnevezését. Bizonytalansággal teli patthelyzet van, mely félő, egyhamar nem zárul le. A borúlátóbbak úgy vélik, a parlamenti választásokig már nem lesz irányitója a Rimaszombati Járási Hivatalnak, vannak viszont, akik töretlen hittel bíznak abban, hogy a kérdés mihamarabb eldől. (polgári) AZ EGYÜnÉLÉS POLITIKAI MOZGALOM AZ ÖNRENDELKEZÉSRŐL Amint arról tegnapi számunkban beszámoltunk, Marián Calfa szövetségi kormányfő szerdán fogadta az Együttélés Politikai Mozgalom küldöttségét, amelynek tagjai a következő dokumentumot adták át a miniszterelnöknek. Közép- és Kelet-Európa ismét a gyökeres átalakulás korszakát éli. A 20, században immár másodszor. Ez nem csupán az itt élők zömének óhajával egybeeső politikai rendszerváltásban, a politikai pluralizmus és a parlamenti demokrácia ujraszületésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a nemzetekben és a kisebbségben élő részeikben teltámadt az iránti vágy önrendelkezés Térségünkben a politikai rendszer szabad megválaszthatóságának és az önrendelkezési jog érvényesíthetőségének a halárat évszázadunkban a történelmi és etnikai, illetve a nemzetközi adottságainkat hanyag nagyvonalúsággal kezelő trianoni és párizsi békeszerződés szabta meg. Emiatt a jogok torz formában valósulhattak meg. Ezért vált lehetetlenné több mint tél évszázadra az itt élő népek szerves, saját adottságaik által vezérelt kibontakozása, a természetes egyensúlyi állapot kialakulásával leltételezett együttélése Az elmúlt háromnegyed évszázad a szabadságjogok elnyomása és diszkriminatív érvényesíthetősége miatt a félelmek időszaka volt Korunk szégyenletes és véres eredményeként vonult be az emberiség történelmébe a Közép-Európában kirobbant második világháború, a fasizmus és a nácizmus, valamint a sztálini diktatúra. További következménye pedig napjaink történelme is: a nemzeti kisebbségek törvényekkel vagy törvényszegésekkel irányított folyamatos felszámolása. Térségünk helyzetére jellemző, hogy a világot a rajtunk keresztülhúzott határral lehetett évtizedekre erőszakosan kettéválasztani. És az is közép-európai sajátosság, hogy a békeszerződésekkel kialakított új államok a külső, összetartó hatás megszűntével politikai válságba kerültek. Mindez azt bizonyítja, hogy az elmúlt hetven év történelmét irányító politika alapjában hibás volt. De az emiitett világhatalmi határ megszűnése és a válságba jutott államokban kialakult függetlenségi és autonómia-törekvések jellege azt sejteti, hogy - ha nem is konfliktus mentesen, de - talán végre van esélyünk a jogok kölcsönhatásával liberálisan korlátozott önrendelkezés megvalósítására, az egyéni és a közösségi autonómiák kialakítására, mert itt Közép-Európában most más történik, mint amire a körülmények évtizedeken keresztül lehetőséget nyújtottak. Ezek az események és folyamatok Cseh-Szlovákiában is erőteljesen alakítják a belpolitikát. Az önrendelkezési jog érvényesítésének szándékát legenergikusabban az ország szlovák és morva lakosságának körében fogalmazták meg. A morvák zöme Morvaország és Szilézia tartományi önállóságára törekszik A szlovákok többsége Szlovákia függetlenségére, önálló alanyiságára a nemzetközi jogban, sőt teljes állami önállóságára. A csehszlovák politika hadszínterén azonban az önrendelkezés égisze alatt valójában nemzeti-hatalmi küzdelem folyik. Két szemben álló érdek képviselői - az eddigi államforma védelmezői és az ezt átalakítani, illetve megszüntetni óhajtók csapnak össze. Nyugtalanító tény, hogy az önállóság eszméjével most fellépő politikai erők politikai vakságban szenvednek. A saját önállóságuk szorgalmazása mellett másokkal szemben türelmetlenek és a kisebbségek ellen egyenesen gyűlöletet szítanak. Az önrendelkezést nem a mindenkit megillető alapvető szabadságjogként értelmezik, nem az egyén alapvető jogából származtatják, hanem a nemzet lényegéből eredeztetik. Holott a nemzetek önrendelkezési joga sem más, mint az azonos identitású személyek csoportjoga. Tragikus ez a szembenállás. Egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az érdekellentét hatalmi ellentétként jelentkezik. A másik ok az, hogy a 20. század végén a nemzeti önrendelkezési törekvések élére nem a társadalom legfelvilágosultabb erői kerültek és nem korunk szellemében kívánják végrehajtani történelmi küldetésüket Ez veszélybe sodorhatja az egész térséget. Leginkább a leggyengébbek, a kisebbségben élők láthatják kárát. Látszólag két értékrend áll egymással szemben: a polgári és a nemzeti. Az előbbit a „föderalisták", azaz a csehek zöme és a csehszlovák államiság hívei képviselik, illetve mindazok, akiknek a jelenlegi helyzet védelme a saját- vagy csoportérdekük védelmét is jelenti. Az utóbbit a „konföderalisták" tábora támogatja, amely a szlovákok és részben a morvák köréből toborzódik. Ez a konfliktus azonban a láthatónál bonyolultabb, mert a két szembenálló fél nincs tekintettel arra, hogy Csehszlovákiában cseheken és szlovákokon kivül milliós nagyságrendben élnek más nemzetiségűek is: magyarok, lengyelek, németek, ruszinok, ukránok, horvátok, románok stb. Következésképpen a fennálló csehszlovák államiság védelmezőinek nagy része és a szlovák nemzeteszme képviselői egy kérdésben egyetértenek: az államiságot nemzetállamként értelmezik, a csehek és a szlovákok államjaként. Ez a nézetazonosság elmossa az értékrendek közötti különbséget és az állam nemzethatalmi tartalmánál togva közelebb hozza egymáshoz a szembenálló felek alapvető szándékát. Lényege, hogy a náluk kisebb, illetve a kisebbségekben élő népcsoportokat elzárják az önrendelkezési jogtól. A csehszlovákisták a szlovák állami önrendelkezési híveit ugyanis azzal igyekeznek leszerelni, hogy az ország a két nemzet közös állama és senki másé. Az önrendelkezés pártolói pedig a saját óhajtott nemzetállamuk egységének és oszthatatlanságának kinyilvánítása mellett kívánják a nemzetállam eszméje alapján betetőzni az önrendelkezésüket. Szlovákia függetlenségét kizárólag a szlovák nemzet önrendelkezési jogából származtatják. Ebben a nemzet-hatalmi töltetű helyzetben a kisebbségben élő népcsoportok és nemzetrészek számára nem marad más csak a küzdelem és a télelem attól, hogy nem csupán az önrendelkezési jog hatóköréből szorulnak ki, hanem elvesztik meglévő csekély jogaikat is Nem szándékozunk mindenáron ütköztetni az érdekeket és a nézeteket, noha ez nehezen elkerülhető eleme a politizálásnak. De elfogadhatatlannak tartunk minden olyan államjogi vagy politikai megoldást, amely korlátozza a demokratikus jogokat. Politikai törekvéseinkben a jogállam kibontakoztatását, a civil társadalom kialakítását és a stabilitást tartjuk szem előtt. Ezért nem értünk egyet az önrendelkezési jog kizárólagos érvényesítésével. Az államot, ha nemzetileg, kulturálisan, nyelvileg, civilizációs hagyományaikban és történelmi múltjukban különböző csoportok alkotják, akkor stabilitását csak ezen csoportok közötti konszenzus teremtheti meg Ez az egyezség, illetve kiegyezés csupán akkor jöhet létre, ha egyenrangúan és adekvát módon érvényesül a csoportok önrendelkezési joga. Természetesen az önrendelkezés nem jelenti automatikusan a csoportok állami önállósulását vagy elszakadását. Sőt, főleg konszenzus esetében nem jelenti azt. A nemzetek és a kisebbségben élő nemzetrészek, népcsoportok kölcsönösen korlátozott önrendelkezése, illetve autonómiájuk megteremtése a teltétele annak, hogy a jelenleg létező csehszlovák államalakulatnak és a fennálló államjogi formának a megtartásához mint a nemzetkőzi politikai stabilitás tényezőjéhez viszonyuljunk Ugyancsak hasonló követelményt állítunk bármilyen más, új államjogi megoldással és formációval szemben is. Ezért alapkövetelésünk az önrendelkezési jog kiterjedése a kisebbségben élő népcsoportokra és nemzetrészekre is. Ennek a jognak az érvényesítése csökkentené a politikai feszültséget is. Megnyugvást hozna a többségieknek, mert nem kellene védelmezniük a kisebbek kárára igazságtalanul bitorolt jogaikat. A kisebbségeknek pedig az egyenjogúságukat és egyenrangúságukat megteremtő kulturális és területi önkormányzatot. Nagycétény, 1992. tebruár 1. REFLEX SÉRTÖDÉKENY KÁDEREK A Szlovák Nemzeti Tanács tegnapi ülésén tiltakozással élt a Demokratikus Baloldal Pártja. Az alkotmányosság mezében tetszelgő felvilágosult kommunisták nem tudták szótlanul túrni, hogy parlamenti kezdeményezés született, amelynek értelmében a vállalatoknál és a mezőgazdasági szövetkezetekben fel kellene mérni, nincs-e összefüggés a kommunista nomenklatúr káderek eredményes hatalomátmentése és a beosztottak felmondásának tudatos szabályozása között. Nyersebben szólva: szemügyre kellene venni, hogy a régi vezető pozíciójukban maradt exkommunisták nem kötöttek-e útilaput azoknak a talpa alá, akiktől esetleg tartaniuk kell, illetve nem azokat minősítettek-e nélkülözhetetlennek, akikre egy magukfajta mindig számíthat. Csak arról van szó és nem másról, hogy néhány parlamenti párt felfigyelt azokra a hangokra, amelyek egyre sűrűbben hallatszanak ott, ahol az élet zajlik, aho! a felmondások történnek. A jelenség neve: nomenklatúr testvériség. De kommunista sógorságnak-komaságnak is nevezhetjük. Az a lényege, hogy miközben a progresszív gondolkodású dolgozók, azok, akik évtizedekig várták a rendszer bukását, és ezért esetleg tettek is valamit (vagy legalább nem voltak a rezsim mindenre kapható kiszolgálói), egyre nagyobb számban az utcára kerülnek, a bolsevik „kemény maghoz" tartozókat nem fenyegeti a felmondás veszélye. De a munkahelyi vezetőknek sem kell semmitől tartaniuk, ha így járnak el. Van hivatkozási alapjuk. Hivatkozási alap például a létszám-racionalizálás, de hivatkozni lehet a Munka Törvénykönyvére is, amely úgy rendelkezik, hogy a gazdasági vezető belátása szerint válogathatja meg munkatársait. Ne várja el senki, hogy akár csak egyetlen vállalati vezető is elköveti azt a dőreséget, hogy a vele egy húron pendülőket távolítja el maga körül. A „demokratikus baloldal" honatyái felhördültek, és az emberi jogokat emlegetik, meg pártjuk alkotmányos voltával érvelnek Közben pedig kussol az igazság, és növekszik azoknak a száma, akik keserű szájízzel így panaszkodnak: - Hát ez lett a gyengéd forradalom eredménye? A gyengéd forradalmat a demokratikus erők nyerték meg, a pozíciókért folyó küzdelemből azonban a kommunista pártkáderek kerültek ki győztesen. Éppen most egy esztendeje, hogy egy Dunaszerdahely és Somorja közötti mezőgazdasági szövetkezetben jártam. Egy jól képzett mérnök listát adott át, és így szólt: - A rajta szereplőket rövidesen meneszti az elnök. - Többtucat nevet tartalmazott a lista. Néhány hete telefonon hívott mérnök ismerősöm, és jelentette: - Az utolsót éppen most szekálta ki a szövetkezetből. Az állami vállalatoknál is hasonló a helyzet, csak ott még bonyolultabb. A privatizációs befektetési alapokban csak úgy nyüzsögnek a múltjuk miatt menesztett volt pártkáderek, és szívesen „súgnak", mármint azoknak, akiket érdemesnek tartanak rá. De az alapok vezetésében levők is szívesen veszik, ha a vállalatoknál működő exkommunista gazdasági vezetők nekik „súgnak". A szocializmus időszakában el sem tudtuk képzelni, hogy a gyakorlatban mit jelent a polgári közgazdaságtannak az a tétele, amely így szól: azé a hatalom, akié az információ. Most már tudjuk, hogy miről van szó. Csak körül kell nézni a bankok, a privatizálandó üzemek és az alapok körül. Az egyszerű vagyonjegykönyv-tulajdonosok pedig csak törik a fejüket, és nem tudják eldönteni, hogy a sok csábító közül melyikre hallgassanak. Most a volt kommunisták a jogállamiság ugyancsak következetes védelmezői. Már ahol gazdasági érdekeik így kívánják. Alkotmány- és törvénysértést kiáltanak a parlamentben is pedig az említett felmérés kezdeményezői voltaképpen csak egy reprezentatív vizsgálatot szorgalmaznak. Valóban hasznos következtetéseket lehetne levonni abból is, hogy miként folyik a „káderezés" manapság, és kik, kiket, s hogyan kádereznek. Valóban itt az ideje, hogy a törvényhozás is a körmükre nézzen az elvtársaknak. Még akkor is, ha megsértődnek emiatt. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 2782/91 Szacsko István, 1926. 5. 7., meghalt, Nagybodrog (Gorlovka) 2370/91 Szó József, 1924. VIII. 19., Dobfenék (Kisinov) 2372/91 Szvitek Béla, 1928. I. 25., Kéménd (Voronyezs) 2373/91 Švec Štefan, 1905. IX. 10., Mánya (Dombasz) 2773/91 Stano Štefan, 1921. IV. 21., Zsitvaújfalu (Kirov) 2774/91 Somogyi Béla, 1913. IV. 20., meghalt, Hodos (Baku) 2776/91 Slovák Ján, 1926. V. 26., meghalt, Besztercebánya (Karlag) 2778/91 Szabó András, 1926. I. 9., Nagykapos (Dombasz) 2780/91 Szporni László, 1910. XI. I., meghalt, Érsekújvár (Krasznojarszk) 2783/91 Soltész István, 1928. 4. 4., Lucska (Krasznouralszk) 2784/91 Szórád Géza, 1925. 11. 12., Muzsla (Kisinyev) 2785/91 Szabó István, 1909. 4. 9., Királyhelmec, meghalt a SZU-ban (Szambor) 2787/91 Szúnyog József, 1909. 2. 27., meghalt, Királyhelmec (Szverdlovszk) 2789/91 Stolár Štefan, Felsőmislye, eltűnt 2790/91 Simon István, 1910. 5. 25., Királyhelmec (Sztalinov) 2791/91 Szabó János, 1924. 12. 21., Muzsla (Kisinyov) 2792/91 Sulczi János, 1920 7. 28., Muzsla (Kijev) 2794/91 Szabó Sándor, 1908. 4. 13., Keszegfalu, eltűnt a SZU-ban 2795/91 Suvak Michal, 1910. 6. 13., meghalt, (Kalinov), (Ogyessza) 2796/91 Szarka István, 1916. 10. 11., meghalt, Krasznahorkaváralja (Tagil) 2799/91 Stríček Alexander, 1915. 5. 16., meghalt, Hodejovec (Szibéria) 2800/91 Szabad Sándor, 1925. 6. 21., meghalt, Gömörpanyit (Szibéria) 2801/91 Szőllösi Béla, 1909. 4. 23., Ladmóc, meghalt a SZU-ban 2802/91 Szabó Bertalan, 1913. 1. 26., Nagykapos (Szambor) 2805/91 Starovič Imrich, 1923. 9. 3., Vereknye (Arhangelszk) 2807/91 Solár Jozef, 1918. 1. 15., Besenyő (Szumi) 2809/91 Szabó Júlia, 1923. 6. 16., Kassa (Novoszibirszk) 2810/91 Salgó Ferenc, 1924. 9. 3., meghalt, Udvard (Kijev) (Folytatjuk)