Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám, csütörtök

HIREK - VELEMÉNYEK I ÚJ SZÓM 1992. FEBRUÁR 27. TORGYÁN TAVOZÁSA UTÁN IS MŰKÖDŐKÉPES A MAGYAR KORMÁNYKOALÍCIÓ Pásztor Gyula, a magyar kisgaz­dapárt parlamenti frakciójának veze­tője kedden este, miután tárgyaláso­kat folytatott Antall József kor­mányfővel és Surján Lászlóval, a Kereszténydemokrata Néppárt el­nökével, kijelentette, hogy továbbra is jól működik az MDF-KDMP­FKgP kormánykoalició. A tanácsko­zást Antall József hivta össze, hogy megvitassák a Torgyán József be­jelentése után előállt helyzetet. Tor­gyán, az FKgP elnöke a múlt hét folyamán közölte, hogy a kisgazdák kilépnek a kormánykoalícióból. A keddi megbeszélésekre csupán a harmincötök képviselői jelentek meg, akik harminchetekké bővültek, miután a tizenkettekből ketten átáll­tak. így a Torgyánt támogató frakci­óból már csak „a tízek" lettek. A tár­gyalásokra egyébként Torgyán Józsefet nem hivták meg. A világkiállítások megrendezésé­vel foglalkozó bizottság (BIE), amely a közelmúltban Budapesten járt, úgy döntött, hogy egyetért az 1996-os budapesti világkiállítás megrende­zésével. Ez a BIE-hez közelálló kö­rök tájékoztatásából derült ki. A BIE végrehajtó bizottságának ugyanak­kor több megjegyzése is volt az Expóval kapcsolatos tervekhez A budapesti sajtó szerint a szakértők a kijelölt 80 hektáros területet nagy­nak tartották, mondván, hogy a kiál­lítók részéről nem várható túl nagy érdeklődés. A szakértők a helyszín kiválasztásával egyetértettek, de kétségbe vonták a tervezett építke­zések későbbi kihasználási esélyeit. Egyelőre bizonytalan az is, hogy a külföldi beruházók milyen érdeklő­dést tanúsítanának. A BIE a kiállítás témáját is túl általános megfogalma­zásnak tartotta, mondván, hogy in­dokolatlanul csupán a kultúrára összpontosít. IZRAEL BIRALJA WASHINGTON MAGATARTÁSÁT GOULDING CÁFOL Minden ellenkező állítás ellenére Izraelt nyilvánvalóan érzékenyen érinti az Egyesült Államok elutasítá­sa, ami a 10 milliárd dolláros hitel­hez nyújtandó kormánygarancia megtagadását illeti. Izrael elsősor­ban azt rója fel Washingtonnak, hogy elutasító álláspontja kedvezőt­lenül befolyásolja a most folyó béke­tárgyalásokat. James Baker ameri­kai külügyminiszter ugyanis még hétfőn egyértelműen leszögezte, csak akkor adják meg a garanciákat, ha Izrael beszünteti a megszállt te­rületek betelepítését. George Bush elnök pedig kedden azt hangsúlyoz­ta, hogy kitart emellett az álláspont mellett még akkor is, ha az a válasz­tási időszakban meglehetősen koc­kázatos lépés. Benjamin Netanjahu izraeli kül­ügyminiszter-helyettes a CNN tévé­állomásnak adott interjújában min­denekelőtt a béketárgyalások miatt fájlalta a döntést, mondván, az ara­bok esetleg úgy dönthetnek: semmi okuk a tárgyalásra, mivel minden munkát elvégez helyettük Washing­ton. Ök pedig nyugodtan ülhetnek és semmilyen engedményt nem kell tenniük. A palesztinok természetesen üd­vözölték az amerikai döntést, és szóvivőjük, Hanan Asravi által beje­lentették: semmilyen autonómia-terv részleteiről sem fognak tárgyalni ad­dig, amig Izrael nem szünteti meg a betelepítést. Mint arról már beszá­moltunk, az izraeli delegáció Wa­shingtonban hétfőn előterjesztette autonómia-tervét a palesztinok szá­mára, de az nagyon korlátozott. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke, aki Szudánban tartózkodik látogatáson, a mostani tárgyalási fordulót egy­szerűen időveszteségnek nevezte, mivel - vélekedett - a megbeszélé­sek eredményei, legyenek bármilye­nek is, nem lesznek kötelező jelle­gűek a júniusi választások után megalakuló izraeli kormány szá­mára. Az ENSZ szóvivője cáfolta azokat a sajtóhíreket, melyek szerint a Hez­bollah harcosai Marrack Goulding ENSZ-fötitkárhelyettest megpróbál­ták megakadályozni abban, hogy el­látogasson kedden a dél-libanoni Kafra faluba, amely ellen a múlt héten támadást intéztek az izraeli katonák. Több lap arról számolt be, hogy a Hezbollah harcosai állítólag Goulding feje fölé adtak le néhány lövést, de ez nem bizonyult igaznak. LAZADAS BAJKONURBAN A kazahsztáni Bajkonur űrköz­pontban állomásozó építőalakulat tagjai tegnapra virradó éjszaka fellá­zadtak - közölte a moszkvai rádió A lázadással rossz életkörülményeik ellen tiltakoztak. A délután kapott jelentések szerint három személy életét vesztette. A lázadók megtá­madtak és kifosztottak több élelmi­szerraktárt és felgyújtották a lakta­nya négy épületét. A katonák már hétfőn tiltakoztak feljebbvalóiknál a rossz élelmezés miatt, és megta­gadták a parancsot. Az űrállomás vezetésének állítólag sikerült - a he­lyi hatóságokkal karöltve - megfé­kezniük a lázadást, de a helyzet továbbra is feszült. Még az éjszaka folyamán Le­ninszkbe utazott Szagadat Nurma­gambetov, Kazahsztán védelmi ál­lami bizottságának elnöke. A kazah elnök hivatala nem volt hajlandó tá­jékoztatást adni a lázadásról, a moszkvai védelmi minisztérium szóvivője pedig azt mondta, hogy az ügyről semmit sem tud. BUSH GYŐZELME SZINTE VERESEG Nem túl meggyőző győzelmet aratott a dél-dakotai előválasztáso­kon George Bush elnök, annak el­lenére, hogy a republikánusok tábo­rában ő volt az egyedüli jelölt, mert ellenfele Richard Buchanan nem is indult. Az első eredmények szerint Bushra a szavazók 31 százaléka nem volt hajlandó leadni a voksát. Ezért van az, hogy a megszerzett 69 százalék ismét csak fölér egy majdnem-vereséggel. A szavazatok 88 százalékának összeszámlálása után Dél-Dakotá­ban Bob Kerrey nebraskai szenátor győzött, hozzávetőleg 40 százalékot kapott. A második Tom Harkin 26 százalékkal, a harmadik pedig Bili Clinton arkansasi kormányzó 19 százalékkal. Ezek az adatok azt bi­zonyítják, hogy a demokraták tábo­rában még mindig nincs egy mar­káns vezető egyéniség, különösen, ha figyelembe vesszük az előző két előválasztás eredményeit. A Reuter kommentárja szerint Bush szem­pontjából döntőnek lehet tekinteni az elkövetkező két hetet, hiszen az el­nök összesen 15 előválasztáson ke­rült szembe egyedüli republikánus riválisával, Buchanannal. FELTŰNŐ ÉRDEKTELENSÉG Genfben tegnap fejeződött be egy szokatlan, a maga nemében egyedül­álló kétnapos találkozó, amelyen mintegy 70 ország első asszonya gyűlt össze. No, nem amolyan traccspartira, protokoll jellegű ,,divatbemutatóra", hanem komoly témával foglalkozó konferenciára, amelyre a 144 államot tömörítő ENSZ-szervezet, a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (FI D A) hívta meg a prominens személyeket Pompához, hatalomhoz és luxushoz szokott first ladyk, királynők és hercegnők összedugták a fejüket, s hírügynökségi jelentések szerint kizáró­lag arról tanácskoztak, hogyan lehetne segíteni az afrikai, ázsiai, latin­amerikai országok polgárháborúk tüzétől és a szárazságtól felperzselt vagy éppen az árvizek, földrengések pusztította területein élő, tengődő, újkori rabszolgasorba vagy a prostitúció útjára taszított vidéki nők helyzetén. A szervezők, ha nem is a hölgyektől vártak megoldást, de rajtuk keresztül, e nagyszabású akcióval kívánták felhívni a világ, a nemzetközi szervezetek és íőleg a gazdag országok kormányainak figyelmét erre a humanitárius feladatra. Ezért feltűnő és furcsa, hogy épp a legiíletékesebbek, a fejlett ipari országok első asszonyai maradtak távol. Nem tanúsítanának érdeklődést a szegény nők helyzete iránt? Vagy éppen egyéb fontos tennivalójuk akadt? Barbara Busht nyilván leköti férje választási kampánya, hiszen a hadjárat során a feleségének Is ott a helye a potenciális elnökjelölt oldalán. Egyébként is, a recesszió miatt puskaporossá vált amerikai hangulat közepette más országok gazdasági bajai iránti túlzott érdeklődésével a Fehér Ház asszonya még árthatott is volna férjének. Nagy-Britannia királynőjének figyelmét egészen más jellegű problémák kötötték le az elmúlt napokban Ausztráliá­ban, ahol számára eléggé kellemetlen kijelentéseket volt kénytelen zsebre vágni a brit gyarmati kötelékektől végleg szakadni kívánó Keating kormány­főtől. De vajon miért maradt távol Diana hercegnő, Weizsácker asszony vagy Madame Mitterrand, akiről köztudott, hogy nem elégítik ki őt az elnökfeleség szerepéből adódó kötelességek, aki mindig agilis, ha szociális indíttatású problémáról van szó? A hat ,,nagy" - az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Német­ország és Olaszország - csupán nagyköveti titkárát, illetve az Amerikai Fejlesztési Hivatal (USAID) küldöttét ugrasztotta el a tanácskozásra, Japán pedig egyszerűen fittyet hányt az egész fórumra. Túl sok lenne már a markukat tartó államból, szervezetből, jótékonysági alapból és intézmény­ből? -ug­E lég volt fél év ahhoz, hogy Jelcinnek csak morzsák maradjanak a puccs idején ková­csolt politikai tőkéjéből Támadások érik jobbról és balról, egyre gyakrabban kénytelen védekezni és magyarázkodni. Nem tudom, marad-e közben ideje arra, hogy elgondolkodjon azon: gyakorlati­lag ugyanolyan helyzetbe került, mint anno Gor­bacsov, amikor egyik fő bírálója éppen ő, Jelcin volt Még egy érdekes analógia: Jelcin legkemé­nyebb kritikusa alelnöke, Alekszandr Ruckoj. Az az ember, akinek sokat köszönhet, akit ha nem választ maga mellé, nem nyerte volna el olyan elsöprő többséggel az elnöki posztot. Gorba­csovnak is azok voltak a legjobb időszakai, amikor éppen nem állt hadban Jelcinnel és rajta keresztül maga mellett tudhatta a reformerek radikális szárnyát is. Nézzük, ki is ez a Ruckoj, aki meg-megtáncol­tatja Borisz cárt! Afgán veterán, aki ért a katonák nyelvén, reformkommunista, aki meg tudja nyerni a klasszikus értelemben vett baloldalt. Még a gor­bacsovi időkben az orosz parlament kommunista frakciójából kivált egy liberális csoport, amely Jelcin mellé állt. Ebből a csoportból hozta létre az Oroszországi Demokratikus Kommunista Pártot, amely később, már Oroszország önállósulásának szakaszában szocialista-szociáldemokrata irány­ban fordult és felvette a sokkal jobban hangzó Szabad Oroszország Néppárt nevet. Hogy sem­mi kétség se férjen irányvonalához, csatlakozott a Demokratikus Reformmozgalomhoz, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Eduard Sevardna­dze, Alekszandr Jakovlev, Gavriil Popov vagy Anatolij Szobcsak. Hiba lenne, ha bárki figyelmét is elkerülné, hogy nem másokról van szó, mint az egykori, méghozzá a legjobb Gorbacsov-csapat tagjairól. Jelcin és Ruckoj ellentéteinek tárgya, hogy jó irányba halad-e Oroszország. Az elnök állítja, hogy igen, az alelnök szerint távolról sem. Ruckoj úgy látja, hogy önmagában az árak felszabadítá­sa semmit sem old meg, csak káoszt teremt, piac nélkül a piaci árak semmit sem érnek. Közzé tett egy tekintélyes terjedelmű és igazán megalapo­zott tanulmányt, amelyben lényegében bebizo­A RUCKOJ-SZTORI nyitotta, hogy Oroszországban csak a pénzpiac működik, pénzből pénzt csinálnak - kihagyva az árut. Ugyanazt az árut többször adják el, minden­ki leszedi a sápot, az emberek nagy tömegei pedig elszegényednek. Ruckoj szerint a privati­záció is fából vaskarika, ráadásul tisztességtelen, hogy az össznépi vagyont egyszeriben állami vagyonnak nevezik, s el akarják adni a népnek, azoknak, akik létrehozták. Tévedés ne essék, nem a magántulajdon ellenzője, éppenhogy eb­ben látja a gazdasági fellendülés zálogát, csak a rövidesen kezdődő nagy kiárusítás módját helyteleníti. Jó egy héttel ezelőtt a hírügynökségek közzé tették a nagy hírt: Jelcin több mint két órán át tárgyalt alelnökével és mindent tisztáztak, helyre­állt a béke. Ruckoj azt mondta, mindvégig kitart az elnök mellett. Jelcin viszont bejelentette, alel­nökét bízza meg a beindított agrárreform irányí­tásával. Aminek azt kellene bizonyítania, milyen nagyon megbízik Ruckojban, hiszen most az a legfontosabb, hogy a nép enni kapjon. Valójában - legalábbis én igy látom - valami egészen másról van szó, mégpedig a látszat ellenkezőjéről. A baj ott kezdődik, hogy az elnök és az alelnök találkozója hír. A normális az lenne, ha mindennapi munkakapcsolat lenne köztük, főleg a jelenlegi bonyolult helyzetben. A másik felfigyeltető dolog az a bizonyos új feladat. Ruc­kojt ezzel bevonta az általa kitartóan és kemé­nyen birált végrehajtó hatalomba, bár az alelnök­nek az alkotmány értelmében ehhez nincs jogkö­re. Ráadásul a mezőgazdaságba csak belebukni lehet, s nagyon úgy néz ki, hogy Jelcin éppen erre spekulál. Eszembe jut még egy analógia: Gorbacsov csak úgy tudott megszabadulni Jegor Ligacsovtól, az öskonzervatívok üdvöskéjétől, hogy rábízta a mezőgazdaság irányitását, amibe annak rendje-módja szerint látványosan belebu­kott., U ' gy tűnik, Ruckoj is manőverez, kijelentésé­ben, miszerint a végsőkig kitart Jelcin mellett, egyáltalán nincs benne az, hogy kész vele együtt bukni. Most, a kormányzás időszaká­ban Jelcin pártja, a Demokratikus Oroszország rohamosan veszít népszerűségéből. Viszont a Demokratikus Reformmozgalom, amelynek ve­zérkarában ország-világ által ismert és elismert politikusok vannak, most van felszállóágban. És Ruckoj ehhez a mozgalomhoz tartozik. A mérsé­kelt, mértéktartó ellenzékhez. Csak idö, s talán nem is hosszú idő kérdése, hogy kiderüljön, ki választott jobb taktikát: ö vagy Jelcin. GÖRFOL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN K edden kellett .volna megkezdődnie a volt szovjet csapatok kivonulásá­nak Litvániából. Erról e hónap elején írták alá az orosz-litván megállapodást Vi­szont az a légvédelmi alakulat, amelynek elsőként kellett volna visszatérnie Orosz­országba, továbbra is az állomáshelyén maradt. Az alakulat parancsnoka ezt az­zal indokolta, hogy az indulás időpontját március 3-ra halasztották. Az Izvesztyija cimű napilap az üggyel kapcsolatban pél­dául azt írta, hogy az eredeti időpont teljesen irreális volt, a döntést kizárólag politikai motívumok befolyásolták. Szak­értők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy Oroszország és Litvánia még egyáltalán nem rendezte a vagyonjogi kérdéseket. A litván védelmi minisztérium az egyész ügyre nagyon visszafogottan reagált, szóvivője azt hangsúlyozta, hogy Vilnius felkészült az ilyen fordulatra. V arsóban kedden este jelentették be, hogy a nyugati valutákhoz képest 12 százalékkal leértékelték a zlotyt. Az indoklás szerint a devalválás okát az inflációban és az export nyereségességé­nek megtartásában kell keresni. Az öt fő nyugati valutával szemben, ami a lengyel export struktúráját is képviseli, a leértéke­lés az alábbi módon ment végbe: a dollár­ral szemben 45 százalékkal, a német márkával szemben 35 százalékkal, az angol fonttal szemben 10 százalékkal, és a francia, valamint a svájci frankkal szem­ben 5-5 százalékkal csökkent a lengyel pénznem értéke. R udolf Streicher osztrák közlekedési miniszter egy bécsi szakértői kon­ferencián arról beszélt, a Bős-Nagyma­ros Vízlépcső végeredményben elősegí­tette Európa folyami, tengeri összekap­csolását éspedig a hollandiai Rotterdam­ból a Fekete-tengerbe. Elmondta, Német­országban a Majna-Duna csatorna hajóz­hatóvá tételének utolsó szakaszán ez év végén fejezik be a munkálatokat. S lénye­gében ezzel valósul meg a Rotterdam­Fekete-tenger összeköttetése. Az oszt­rák miniszter szerint e tervezetben a leg­nagyobb gondot a Duna csehszlovák -magyar szakaszának hajózhatósága je­lenti. S e problémát oldhatja meg a Bős -nagymarosi Vízlépcső befejezése, mivel az egyidejűleg megteremtené a feltétele­ket a Duna, az Odera és az Elba átköté­séhez. K ijevi hírek szerint a Kárpáton túli terület tanácsának képviselői teg­nap kezdték meg az önigazgatásról szóló törvény tervezetének a megvitatását. Ez­zel kapcsolatban az ukrán televizió azt hangsúlyozta, hogy gazdasági, nem pe­dig nemzeti-területi autonómiáról van szó. Az üggyel kapcsolatban a Kárpátaljai Ru­szin Társaság tiltakozást nyújtott be. Ugyanis a Nemradikális Demokraták Szö­vetsége most a területi önigazgatási kon­cepció alternatív javaslatát terjesztette elö. Bebizonyosodott azonban, hogy a krími alkotmány másolatáról van szó, amely az Ukrajnától való elszakadást szorgalmazza. G eorge Bush elnök Kína-politikáját bírálta tegnap az amerikai törvény­hozás. Olyan határozatot fogadott el, amely felszólítja Kínát az emberi jogok nagyobb mértékű tiszteletben tartására, a politikai foglyok szabadon bocsátására, mondván, hogy ellenkező esetben meg­vonják Pekingtől a legnagyobb kereske­delmi kedvezmények elvét. A Demokrata Párt parlamenti csoportjának vezetője azt állította, hogy Bush túlságosan békülé­keny politikát folytatott Pekinggel szem­ben, s itt az ideje annak, hogy a konkrét tettek útjára lépjenek. Az elnök ezzel nem ért egyet és máris bejelentette, hogy megvétózza ezt a törvénytervezetet. De mivel a határozatot nem kétharmados többséggel fogadták el, nagyon valószí­nű, hogy Bush vétója sikerre számíthat, ennek ellenére a honatyák állásfoglalása komoly figyelmeztetést jelent az elnök számára. J ean-Bertrand Aristide, a nemrégi­ben megdöntött haiti elnök kedden Washingtonban megállapodásra jutott René Theodorral, a mérsékelt kommunis­tának számító politikai vezetővel. E meg­állapodás szerint Theodore lesz a haiti kormány elnöke. Minderről Joao Baena Soares, az Amerikai Államok Szervezeté­nek főtitkára számolt be. A megállapodást még ratifikálnia kell a haiti parlamentnek. A dokumentum feltételezi az alkotmányos rend helyreállítását a szigetországban, csakúgy, mint Aristide elnök visszatéré­sét, amelynek pontos időpontja egyelőre nem ismeretes.

Next

/
Thumbnails
Contents