Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám, csütörtök

1992. FEBRUÁR 27. ÜJSZÚ. HAZAI KÖRKÉP 4 LAKÁST VESZÜNK? A LAKÁSSZÖVETKEZETEK ÉS A TRANSZFORMÁCIÓS TÖRVÉNY BUKTATÓI Jó harmincéves fejezet zárul le a 42/92-es, közismert nevén a transzformációs törvény hatálybalépésével. A törvény lehetőséget nyújt a szövetkezeti házak lakóinak, hogy hat hónapon belül megvásá­rolhassák lakásukat. Ez a lakásszövetkezetek szerkezeti átépítésével, transzformálásával jár. A baj csak az, hogy az említett törvényjavaslat­nak a lakásszövetkezetekre vonatkozó paragrafusai még a szakem­berek számára sem eléggé világosak, hiányoznak a végrehajtó rendele­tek. Ezek valószínűleg február végén látnak napvilágot. Az ellentmon­dások megismerése, az eddig foganatosított intézkedések, illetve a közeljövő feladatainak megismerése érdekében február elején két járási lakásszövetkezetben jártam. ÉVFORDULÓ VICTOR HUGO: AZ EMBERSÉGESZMÉNY Egy személyben volt a franciák Jókaija és Petőfije, Vörösmartyja és Arany Jáno­sa - olvasható ki a 190 évvel ezelőtt született író és költőóriás, Victor Hugo magyar méltatóinak képzettársításaiból. Költö? Hisz a köztudatban a Párizsi Notre-Dame és a Nyomorultak szerzője­ként, a középkori városi élet elevenségé­nek és a kiolthatatlan szabadságvágynak lenyűgöző - "Jean Gabin filmszínészi vonzerejével összefonódott - regényél­ményeivel él. Hazájában viszont a legol­vasottabb költőként tisztelik. Megszámol­ták: hét évtizeden át, tizenöt éves korától kezdve - amikor akadémiai dijat kapott - 153 837 verssort vetett papirra. S akkor még hol vannak a grafikái, akvarelljei és várképei, amelyeket annak idején Baude­laire is megkedvelt. Többször és egyértelműen kifejezésre juttatta az 1848-49-es magyar szabad­ságharc iránti rokonszenvét. S amikor Bonaparte államcsínyjét kővetően a Csa­torna-szigetre emigrált, számos magyar szabadsághössel került kapcsolatba. Pár évvel ezelőtt Bajomi Lázár Endre élveze­tes, nyomozati anyagfeldolgozással felé­rő „zoofilológiai" vizsgálódást tett közzé a Magyar Nemzetben, amelyből kiderül, hogy Hugo Teleki Sándortól magyar - az eredeti gazdával együtt az adósok börtö­nét is megjárt - kutyát kapott ajándékba, s a szolgálatába szegődött szukáról ver­set írt, mely magyarul is élvezhető. Victor Hugo kivételes szellemi teljesít­ményéhez tartozik a művészi szó erejével is életre kelő közéletiség. Célszerű lenne ma idézni az Európai Egyesült Államok tervét népszerűsítő esszéiből és cikkei­ből. Mégis sokkal inkább magával ragadó az az erkölcsi tartás, amellyel a király­pártiságtól a polgári liberalizmuson át el­jutott a munkásmozgalomig. S ez nem volt köpönyögtorgatás: a történelem telis­mert belső mozgását követte. A mai Ke­let-Európában fordított irányú magatar­tásváltozásoknak lehetünk tanúi, ami azonban nemritkán jórészt nélkülözi a hu­gói emberségeszményt, demokratizmust és méltóságot. (kiss) SZÍNEK VARÁZSLATÁBAN Ľudovít Fulla alkotásai: festményei, grafikái illusztrációi fél évszázadon át döntően hatottak a modern szlovák kép­zőművészetre. Akárcsak több kortársa - Benka, Bazovský, Alexy - ö is elsősor­ban a népi kultúrát igyekezett ápolni és továbbfejleszteni a modern piktúra eszkö­zeivel. Bár prágai tanulmányai alatt meg­ismerkedett a kor képzőművészeti áram­lataival, Picasso, Kadinski, Kleeés mások festészetével, hazatérve sajátos látás­módja és kifejezési eszköztára háttérbe szorította e hatásokat. Pályáját rajztanárként kezdte és a po­zsonyi Iparművészeti Iskolában igyeke­zett a németországi Bauhaus újszerű ok­tatási rendszerét meghonosítani, hirdetve - és alkotásaiban is megvalósítva - az elvet, hogy a monumentális és a dekora­tív művészet nem választható el egy­mástól. Fulla szoros barátságot kötött az ugyancsak ott tanító Mikuláš Ga/andával, akivel pozsonyi műtermét is megosztotta. A harmincas évek elején egy időszakon­ként megjelenő magánlapot adtak ki Fulla és Galanda magánlevelei címmel, mely a modern szlovák festészet manifesztu­mának tekinthető, és amelyben Fulla fő művészi elveit is kifejtette: ,.A festészet leiadata, hogy új emocionális valóságot hozzon létre. Ennek eszközei: a szin, a felület és a lény..." Valóban, Ľudovít Fulla művészetében a színélmény uralkodik, a vonal csak a szín intenzitásának fokozására szolgál. Témaválasztását tekintve rendkívül sok­oldalú, de táj- és életképein általában előtérbe kerülnek a folklorisztikus és me­seszerű elemek (Madonna angyallal. Ha­lászok, Jánošik a lovon, Szlovák meny­asszony, Forró nyár). Jelentősek Fulla grafikái és színes könyvillusztrációi is, de nem volt idegen tőle a szcenográfia sem. Ľudovít Fulla művészetét számos itt­honi és külföldi kiállításon megismerhette a közönség. Életének utolsó éveit szülő­városában, Rózsahegyen töltötte - 1980 áprilisában húnytel. Alkotásainak többsé­ge a róla elnevezett rózsahegyi galériá­ban kapott helyet. Ľudovít Fulla kilencven éve, 1902. február 27-én született, (del) Czakó Gabriella, a Losonci Já­rási Lakásszövetkezet elnöke: - A törvényalkotók nem ismerik a helyzetünket, hisz a lakásgazdál­kodás gondjait, múltját és jelenét nem belső összefüggéseiben mér­ték fel, s így a törvénynek vannak hiányosságai. Itt van mindjárt, hogy a lakást a használója veheti meg; nem gondoltak azokra, akik a jelen­legi használó előtt évekig, esetleg évtizedekig itt laktak és törlesztették a hitelt, így bizonyos értelemben ők is részesei (tulajdonosai) a lakás­nak. A hitelek visszafizetése is összetett dolog, amit szintén nem gondoltak végig - ezeket ugyanis a pénzintézetek 30-40 évre nyújtot­ták, többnyire 1 százalékos kamat­tal, és ami a lényeg, nem egy-egy lakás, hanem lakótömbök építésére nyújtották azokat. A további problé­mák felsorolása helyett most inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, amit a lakóknak, a majdani tulajdo­nosoknak tudatosítaniuk kell: a félé­ves kérvényezési idő letelte után nekünk három hónap áll rendelkezé­sünkre ahhoz, hogy az adásvételi szerződést előkészítsük. Sokan azt hiszik, csak a lakást kell megvenni Nem ilyen egyszerű a dolog, ugyan­is a szövetkezettel szembeni fizetési kötelezettség nemcsak a lakásokra terjed ki, a lakásfenntartást, a tataro­zást és egyéb kiadásokat is érinti. Még ha egy teljes bejárat vagy lakó­tömb is önállósulna, újabb szerző­déseket kellene kötniük a szolgálta­tásokat (hő, viz, villamosenergia-el­látás, szemételhordás stb.) illetően. A hiteltörlesztés ugyan elmaradna, de több mint valószínű, hogy a jelen­legihez képest emelkednének a la­kásfenntartási költségek. Nem kar­doskodom az eddigi állapotok fenn­tartása mellett, hisz a transzformá­ció így is, úgy is megvalósul. A lakó­kat értesítjük majd a lehetőségekről, a sürgős teendőkről a járási lap hasábjain, illetve a bejárati hirdető­táblákon. Még ebben a hónapban összehívjuk a lakóbizottságok elnö­keit Márcsak azért is szükség van erre, mert új alapszabály kidolgozá­sára készülünk. Ami a tulajdonviszo­nyok változtatása közepette parado­xonnak számít, az a lakók tetemes lakbérhátraléka. Nem kevesebb mint három millió koronával tartoz­nak nekünk - egy-egy lakásra átlag 580 korona esik. Miközben egyesek lakást vásárolnak, másokat ki kell majd költöztetni. (Folytatás az 1. oldalról) - Szerencsére, igen. A Dél-Szlo­vákiában bérbe adott benzinkutak „gazdái" is |obbára ezek közé tar­toznak. Példaként a dunaszerdahe­lyi Búcsúházi urat említhetném, aki akkumulátorokat, gumiabroncsokat és más pótalkatrészeket is kínál. Azt hiszem, a környék motorosai szol­gáltatásaival nagyon elégedettek. Sok benzinkutas már szombaton, sőt vasárnap is nyitva tart. A bérlők a saját maguk által beszerzett áruból (csokoládé, cigaretta, rágógumi, szappan stb.) csak 2 százalék ha­szonbéri fizetnek a Benzinolnak. • Benzinkutakat bérbe venni már lehet, de biztos akadnak, akik szívesen meg is vásárolnák. - Erre is lesz mód. Nemsokára 61 töltőállomás kerül kalapács alá. Ezeknek a kikiáltási ára különböző - 700 ezertől két és fél millióig terjed. Az Érsekújvári járásban töb­bek között a bényi, a koltai és a nagykéri kút is magánkézbe kerül majd. • Az érdeklődök az árverések­ről hogyan szerezhetnek tudo­mást? Vojtech Popik, a Rimaszombati Járási Lakásszövetkezetek jo­gásza: - A transzformációs törvény fél­kész dolog, különösen ha a kereske­delmi és polgári törvénykönyv ren­delkezéseivel is összevetjük. Mi az egyik legrégebben alakult szövetke­zet vagyunk, igy vannak olyan laká­saink, melyeknek már nincsenek hi­telterhei, az új lakásoknál viszont aránylag magas összegű hitelt tör­lesztenek. Lesznek lakótömbök, ahol maradéktalanul elkelnek a la­kások, másutt csak egy részét ve­szik meg és olyan is akad bizonyára, ahol minden marad szövetkezeti tu­lajdonban Vezetőségi ülésünkön sokat rágódtunk azon, hogy ki fogja rövid időn belül regisztrálni a szerző­déseket. Ez a mi járásunkban ko­moly problémát jelenthet, hisz 5700 lakásunk, illetve bérlőnk van. Szá­molva azzal, hogy ha beindul egy vásárlói invázió, s a szerződéseket a közjegyzőknek kell majd beiktatni­uk, akkor ők egyszerűen képtelenek lesznek ezt elvégezni. Arra viszont a törvény nem ad választ, mi történ­jen ilyen esetben. Mi mindent meg­teszünk azért, hogy a transzformá­lás minél gördülékenyebb legyen. Szövetkezetünk tagjait időben infor­máljuk, de ehhez előbb az kell, hogy számunkra világos és egyértelmű legyen a tulajdonjogok megváltozta­tásának minden részlete. Miután a végrehajtó rendeletek napvilágot látnak, először a lakóbizottságok el­nökeivel tervezünk megbeszélést. Ez az új alapszabályzat kidolgozá­sához is támpontokat adhatna. Az alapszabályunkban is utalást te­szünk majd a kereskedelmi törvény­könyv nyújtotta lehetőségekre, mely lényegében szabad kezet ad a laká­sok használóinak. Arról van szó, hogy az alapszabály értelmében mindenki szabadon rendelkezhet majd lakásával, tehát eladhatja, bér­be adhatja stb. a mi engedélyezé­sünk nélkül. Velünk szemben csu­pán bejelentési kötelezettségük lesz. Tagjainkat egyébként a hirde­tőtáblákon tájékoztatjuk majd a vég­rehajtó rendeletek megjelenése után, tehát valószínűleg március elején. A hathónapos kérvényezési határidő leteltéig bőven lesz idö jó­zan mérlegelésre, amit egyébként is fontosnak tartok, mert a lakók nem ismerik a helyzetet Az elhamarko­dott lépések megbosszulhatják ma­gukat POLGÁRI LÁSZLÓ - Az újságokból és a községi hi­vataloktól. • S végül: marad az üzema­nyagok eddigi ára, vagy netán emelkedik? - Nem szívesen nyilatkozom olyan kérdésekről, melyeknek meg­válaszolására nem vagyok illetékes. Annyit azért mondhatok: mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy tartsuk az eddigi árakat. Ehhez vi­szont hozzá kell fűznöm, hogy a Slovnaft nagyobb anyagi ráfordí­tással, tehát drágábban állítja elö az üzemanyagokat, mint a csehországi és a szomszédos országok olajfino­mítói. Úgyhogy... • Egyre gyakrabban hallani a Benzinol s a Slovnaft fúziójáról. Aktuális a téma felvetése? - Sajnos, igen. Bár mi nem szíve­sen mennénk bele ebbe a „házas­ságba", melyet elsősorban az ipari minisztérium forszíroz. Az egyesü­lés ugyanis monopolhelyzetet te­remtene, és benzinkútjainkon csak a Slovnaft termékei lennének kap­hatók. Célunk egy önálló részvény­társaság megalakítása, mely lehető­vé tenné az annyira áhított konku­renciát ORDÓDY VILMOS KI LEHET BENZINKUTAS? REFLEX A PEDAGÓGUS ÖNBIZALMA Évekkel ezelőtt a Balaton partján nyaraltam, és sátorszomszédom jobbról és balról is egy-egy pedagóguscsalád volt. Az egyik Nyugat­Németországból érkezett, a másik Dunaszerdahely környékéről, összebarátkoztunk, már amennyire az alapfokú német tudásunk lehetővé tette a barátkozást. A hannoveri család tagjai naponta agitáltak bennünket, próbáljuk ki vízisí-felszerelésüket, kiadós kirán­dulásokat tettünk a tavon saját készítésű vitorlásbárkámon, sót néhányszor mulatni is elmentünk a németekkel. Mi több, a hazauta­zásuk előtti estén Józsi barátom, a tanár azt is megmutatta kollégájá­nak, hogyan mulat egy csehszlovákiai magyar úr; a sokadik palack pezsgő kibontása után mindenáron bele akart ugrani a nagybőgőbe. A hannoveriek másnap távoztak, este vacsora után Józsi a tábor­tűznél így szólt hozzám: „Tudod, miért röhögtem olyan förtelmesen, amikor a prímás homlokára ragasztottam az 500 forintost? Bambán, az előző éjszakai dáridó után még kábán ránéztem Józsira, mire ő: „Arra gondoltam, hogy hány házinyulat kellett leadnom a dorbézolá­sunkért. Hogy a német sógornak megmutassam: én is értelmiségi, tanárember volnék, vagy mi a fene. Hát nem röhejes, hogy még akkor is ilyenre gondolok, amikor eleresztem magam?" Józsi, a tanár házinyulat tenyészt értékesítési céllal. Általában azt állítja, hogy hobbiból teszi. Úri jókedvében. Néha azután, mondjuk egy német kollégával átmulatott éjszaka után rájön az őszinteségi roham, és elárulja, hogy tulajdonképpen nem is kedvtelésből tart nyulat, nem is jó dolgában izzasztja magát a fóliasátorban, hanem mert emberhez, értelmiségihez méltóan szeretne élni. Lépést sze­retne tartani szakmája fejlődésével. Időnként könyvet vásárolna. Jó iskolában taníttatná a gyermekét. Olyan lakást szeretne, amibe nem szégyellné bevezetni valamely német vagy francia kollégát, ha összehozza vele a sors, mondjuk a Balaton partján. Eddig minden rendszer azt tartotta ezen a tájon, hogy a pedagógus mindent kibír Akár fát is lehetne vágni a hátán. Nagyjából a letűnt rezsim is ezt tette vele. Az anyagi megbecsülést illetően valahol a segédmunkás és a műszaki középkáder között helyezkedett el, egyébként pedig mindenki parancsolt neki. A párttitkár, a nemzeti bizottsági elnök éppen úgy, mint mondjuk a szövetkezeti vezető. Ha közvetlenül nem, akkor közvetve. Csehországban most majdnem kitört a pedagógussztrájk. Nem tört ki, mert a kormány illetékesei meggyőzték a tanítók, tanárok képvise­lőit: most valóban nincs pénz az általános és jelentós mértékű fizetésrendezésre. De a kormány ígéri, hogy belátható időn belül megkeresi a fizetések nagymértékű emelésének a módját. Szlovákiá­ban sem jobb a helyzet a csehországinál, söt talán még sanyarúbb. A cseh pedagógusok még a sztrájkkészültséget is lefújták. Egye­lőre még várnak. Én pedig Józsi barátomra, a tanárra gondolok, akit fél éve láttam utoljára. Még több nyulat tart, mint tíz esztendeje. Már letett arról, hogy nyugdíjba vonulásáig naggyá fejleszti a könyvtárát. Pedig még 5-6 éve is az volt a szíve vágya. A pedantériáját is feladta. Olyan dolgokat csinál, amiket korábban akkor sem tett volna meg, ha kétfelé hasítják. Egyre „lezserebben" öltözködik, nemrég is szakadt és távolról sem makulátlan tisztaságú tréningruhában jött velem végig a falun. Amikor kifogást emeltem, zavartan ezt mondta: „Nyakkendő 7 Ugyan kérlek! Látod, elvegyülök a nép között." Azt állítjuk, hogy most majd felépítjük a polgári társadalmat. Amely a kulturált és öntudatos egyéneken alapszik. Van, aki azt mondja: annyi a pótolnivaló, hogy azt se tudjuk, hol kezdjük. Véleményem szerint a pedagógusoknál kellene kezdeni. Az anyagi megbecsülés láthatóvá tételét is. Erre a célra akkor is kellene pénzt keríteni, ha az utolsót adjuk. Abból illene kiindulni, hogy krajcáros gondokkal küzdő, önbizalmát vesztett pedagógus nem lehet képes öntudatos állampol­gárok nevelésére. Ha e megállapítás érvényessége alól vannak is kivételek, azok csak a szabályt erősítik. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 1877/91 Szabó Géza, 1922. IX. 1 , Páld (Rosztov) 1878/91 Szabó Gyula, 1923. XII. 7., Negyed (Kijev) 1879/91 Szabó László, 1921. XI. 20., Jóka (Tyernyihov) 1880/91 Szabó Lajos, 1921. I. 19., Negyed (Szmolenszk) 1882/91 Szabó Vilmos, 1920. I 21., Izsa (Darnyica) 1883/91 Szabó Vilmos, 1921. Ill 9., Izsa (Kijev) 1884/91 Szabó István, 1907, X. 20., meghalt, Boly (Sztalinov) 1887/91 Szabó László, 1926 II 18., Király (Dombasz) 1890/91 Szántó István, 1923 IV. 26., Nagysalló (Baku) 1891/91 Szanyi Géza, 1925. XII. 20, (Krasznaural) 1892/91 Száras Béla, 1921 VII 20., Komárom (Szojva) 1895/91 Szekeres János, 1903. VIII 10., Kassa (Janakijevov) 1896/91 Szekeres Ferenc, 1901 IV. 14., Kassa, meghalt a SZU-ban (Janakijevov) 1898/91 Szilasi Béla, 1921 IX. 7., Kassa (Fogcsani) 1900/91 Szilvási István, 1926. XII. 19., meghalt, Szentmária (Boriszov) 1901/91 Szinko István, 1899. V. 23., meghalt, Kassa (Janakijevov) 1906/91 Száraz József, 1923. X. 1 , meghalt, Nagykér (Szverdlovszk) 1998/91 Slovenský Štefan, 1927. II. 11., Kassa (Brüsszel) 2344/91 Sánta János, 1904. VI 4., meghalt, Nagykapos (Janakijevov) 2346/91 Sikúr László, 1913. VIII. 19., meghalt, Hárskút (Krasznauralszk) 2350/91 Sopko Eugen, 1922. Ill 10., Pozsony (Dombasz) 2351/91 Sopko Michal, 1900. IX 18., meghalt, Ľubica (Dombasz) 2354/91 Szabó Jenő, 1914. III. 21., Muzsla (Jalta) 2358/91 Szabó Vilmos, 1910. IX. 11. meghalt, Újbást (Szovjetunó) 2359/91 Szabó József, 1908. II 18., meghalt. Rimaszombat (Donyec) 2361/91 Szajka Lajos, 1922. II. 6 , Ekei (Dombasz) 2362/91 Szalay Ferenc, 1911. VIII. 2., meghalt, Muzsla (Szverdlovszk) 2363/91 Szalay István, 1915. I. 31., meghalt Érsekújvár (Dombasz) 2365/91 Szász József, 1903 III. 2., meghalt, Gyiva (Rogovka) 2366/91 Szenczi János, 1922. XII. 27., Bátorkeszi (Voronyezs) 2367/91 Szendi András, 1923. VII. 14., Körös (Lemberg) 2368/91 Székely István, 1910 IX 14., Déménd (Molotov) 2369/91 Szilva József, 1925. IV. 10., Keszegfalu (Gorlovka) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents