Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám, szerda

KÖRNYEZETVÉDELEM ,ÚJ SZÓM 1992. FEBRUÁR 26. NE CSAPJUK BE AZ AJTÓT! AZ ÚJ SZÓ ÉS A NÉPSZABADSÁG KÖZÖS KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉSE A bősi vízlépcső körüli eseményeket értékelve nehezen vitatható, hogy a magyar kormány végső soron helyesen járt el, amikor felfüggesztette az ott folyó munkálatokat. Sajnos, azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a felfüggesztés után követett halogató budapesti taktika elősegítette, hogy az energetikai-vízépítő lobby Szlovákiában keresztül tudta vinni a dacváltozattal kapcsolatos elképzeléseit. Ezt a magyar illetékeseknek is világosan látniuk kellett, és ezért a C-változat építésének megkezdése után az egyes magyarországi politikusokból és „szakértőkből" feltörő elemi erejű felháborodás nem hat hitelesnek. Az utóbbi hetek eseményei után egyre inkább a politikai szembenállás hatja át az ügyet. Ez annál is sajnálatosabb, mivel Csehszlovákiában napjainkban a vége felé közeledik az a Josef Vavroušek szövetségi környezetvédelmi miniszter által kezdeményezett vizsgálat, amelynek célja a bősi vízlépcső szakmai szempontból legelviselhetőbb befejezésének kidolgozása. Ennek lehetőségéről beszélgettünk több ismert csehszlovákiai szakemberrel, köztük azokkal is, akiknek nézeteivel Vargha János, az ISTER és Vida Gábor, az MTA ad hoc bizottságának vezetője is. egyetértően nyilatkozott. Beszélgetőpartnereink voltak: Josef Vavroušek, Juraj Holčik, a Szlovák Tudományos Akadémia Állattani és ökosozológiai Intézetének igazgatója, Mikuláš Lisický, a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Kara Környezetvédelmi Tanszékcsoportjának vezetője, Igor Mucha hidrogeológus egyetemi tanár, a Komenský Egyetem TTK felszín alatti vizek tanácsadó csoportjának vezetője, illetve a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézet (szlovák rövidítése VÚVH) munkatársai: Ján Lehocký hidrokémikus, Martin Báčik hidrotechnikus és Zdena Kelnárová vegyész Józanul értékelve a helyzetet rájövünk, hogy a Csallóközben kialakult helyzet mindenképpen valamiféle beavatkozást igényelt. Most ezt a bősi vízlépcsővel kapcsolatban kell végiggondolnunk. I. Micha: A korábbi beavatkozások következtében a Csallóköz felső és középső részén kedvezőtlen heiyzet alakult ki, hiszen - elsősorban a medererózió miatt - folyamatosan csökken a talajvíz szintje. Ennek elsősorban a korábbi túlzott kavicskotrás, a folyó német és osztrák szakaszán felfogott üledékek itteni hiánya és a folyamszabályozás az oka. Ebből a szempontból a körtvélyesi tároló kialakítása kedvező hatású lenne. Ennek felső részén elsősorban a durva üledékek, alsó részén pedig a finomabb üledékek leülepedésével számolunk. Ez a jelenség viszont a tároló alakjának módosításával és terelőgátak alkalmazásával befolyásolható. Számításaink szerint az összes hatás, a lehetséges beavatkozások és a vízhozam szabályozása révén kiküszöbölhető a tárolóból történő nagyobb mértékű iszapkotrás. A felső részen felhalmozódó kavicsot és homokot pedig a gát alatti erózió megakadályozására használhatnánk úgy, ahogy ezt a Rajnán teszik. A felvizcsatorna környékén korábban fenyegető komoly talajvízszint-süllyedésnek pedig az Öreg-Duna medrének megfelelő kialakításával vehetjük elejét. - Ezzel kapcsolatban viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül a talajvízszint jelenlegi ingadozásának kedvező hatását a termőréteg levegőztetésére. I. Mucha: A különböző folyóágak vízhozamának változtatásával arra törekszünk, hogy biztosítsuk a mainak megfelelő dinamikát. A vízlépcsővel összefüggő problémák megoldására ugyanis általában többféle lehetőség kínálkozik. Tanácsadó csoportunk képes bármely, a kormányok által kiválasztott változat olyan átalakítására, hogy az a lehető legnagyobb mértékben megközelítse az eredeti viszonyokat. Meggyőződésem: ha lehetőséget kapnak, a szakemberek gyorsan meg tudnak egyezni. - Az utóbbi időben egyre több hir érkezik egy ún. folyami változat létezéséről. Miben különbözik ez az eddig ismertektől? M. Bačík: Egy megrendelés alapján kidolgoztuk a körtvélyesi tároló szűkítését tartalmazó változatot is. Ez gyorsítja a víz mozgását, és így lön megoldás foglalkozik az ártéri erdők kérdésével. A magyar oldalon a dunakiliti hajózsilipből közvetlenül táplálható az ágrendszer. Nálunk ebből a célból a felvízcsatornában létesült egy zsilip. Ez a lehetőség azért is figyelemre méltó, mert jelenleg olyan évek is előfordulnak, amikor a víz egyáltalán nem önti el az ártereket. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a töltések áthelyezésével az eredeti tároló területének majdnem a fele felszabadulna, és itt visszaállíthatnánk a természetes környezetet. J. Lehocký: Az eredeti tervekben szereplő víztároló feltöltése lényegesen befolyásolná a felszín alatti vizek minőségét. Korábban ugyanis a part menti sávban és az ágrendszerekben jelentós mennyiségű, vegyes kémiai összetételű szennyeződés rakódott le. Árvizek idején már korábban is megfigyeltük, hogy a szennyeződések ötven-százméteres távolságban tovább terjedtek a talajvíz mélyebb szintjei, illetve a belső területek felé. Viszont áz árvíz levonulása után a talajvíz áramlása fokozatosan felhígította és elszállította a szennyeződést, igy az soha nem érte el a parti szűrésű kutakat. Előrejelzéseink szerint a tároló feltöltése után ezek az anyagok meglehetősen rövid időn belül megjelennének a vízmüvekben. Ehhez még az oxigénháztartás megváltozását és az ehhez kapcsolódó hátrányokat.is hozzá kell számolni. Z. Kelnárová: Ha lemondunk a bősi erőmű csúcsrajáratásáról, akkor az eredeti tároló szükségtelenné válik. A szűkített változat további előnye, hogy az összes eddigi elképzelés közül itt a legnagyobb mérvű a víz függőleges keveredése, ami elsősorban az oxigénháztartás és a szennyeződések egyenletesebb szóródása miatt fontos. Szintúgy ebben az esetben várható a legkisebb fitoplankton-koncentráció is. Az oxigénháztartás szempontjából további előny, hogy télen itt a legkisebb a jégképződés. - A bősi vízlépcsővel kapcsolatos eredeti elképzelések katasztrófát jelentenének a érintett terület ökorendszerei és ezek közül is főként az ártéri erdők számára. Elképzelhető-e ilyen szempontból egy elfogadható kompromisszum kialakítása? M. Lisický: A vízlépcső ügyében előtérbe került az összes, már hoszszabb ideje halmozódó probléma, az árterek csökkentése, az, hogy egyre nagyobb vízhozam összpontosul a főmederben stb. Nem várhatjuk el, hogy ezek egy-két éven belül megoldhatóak legyenek. Ez a folyamat várhatóan évtizedekig eltart. Mi megtettük javaslatainkat, és ehhez kell alkalmazkodnia a vízlépcső használati stratégiájának is. Ami az ártéri erdőket illeti: itt kulcsszerepet játszik az Öreg-Duna medre. Ebben az esetben a kompromisszum szükA körtvélyesi tárolónak a Pozsonyi Vízgazdálkodási Intézet által javasolt szűkítése. A két lehetőség közül a „kövérebb" bizonyult reálisnak. 16 százalékkal kevesebb finom üledék képződik. Másrészt viszont a „karcsúsítás" mértékét behatárolta, hogy biztosítanunk kellett a kapcsolódó területek árvízvédelmét, hiszen ezen a szakaszon a Duna a környező terepnél magasabban folyik. Ezzel egyidöben a korábbi változatokhoz hasonlóan biztosítva lennének a megfelelő hajózási feltételek és a jégzajlással összefüggő teendők is. Az Öreg-Duna medrében a megfelelő vízszint többféleképpen biztosítható. A dunakiliti duzzasztómű kihasználásával a vízszint változásainak a maihoz közeli dinamikáját lehetne biztosítani. KüA parti szűrésű kutak szempontjából tehát a szennyeződés lehetséges forrását kell a lehető legmeszszebbre kitolni. Lényegében ezen alapul a VÚVH által kidolgozott változat. Számításaink szerint ebben az esetben a nem kívánatos folyamatok még a vízmüvek előtt lejátszódnának. Emellett azokat az ágrendszereket sem öntenénk el teljesen, amelyekben korábban veszélyes üledékek rakódtak le. Az előbb említett változat kidolgozása során ezenkívül igyekeztünk figyelembe venni az ökológusok - és az egyes részproblémákat elemző többi szakértői csoport - véleményét is. séges, és lehetséges is. Lényegében koncepcióváltásról van szó. Ez mindenképpen szükséges, hiszen nem számolhatunk egyidöben az eredetileg tervezett villamosenergia-termeléssel és a táj értékeinek megőrzésével. Az eredeti meder problémáját csak az energiatermelés rovására oldhatjuk meg. E során bizonyos mértékig megengedhetőnek tartjuk a vízhozam duzzasztással történő helyettesítését is. Nem értünk viszont egyet azzal az elképzeléssel, hogy ezt a szakaszt halastavak láncolatává változtassák. Szerintünk a szükséges vízszinten kívül a kellő áramlási sebességet is biztosítani kell. Pontos határértékeket adtunk meg, ezt a műszaki megoldásnak figyelembe kell vennie. Ami a vízhozamot illeti, a felvizcsatornát (elhasználhatjuk a hajózás biztosítására, ez viszonylag kicsi vízelvonást igényel. A gond akkor jelentkezik, ha energiatermeléssel is számolunk. Ebben az esetben ugyanis nehéz megállapítani a megengedhető legkisebb vízhozam mennyiségét. A vonalszerűén telepített szondák adatai alapján annyit tudunk mondani, hogy körülbelül 1300-1500 m

3/s vízhozamnál a terület nagy részén a talajvíz a termőrétegben marad. Bizonyosságot csak kísérleti úton nyerhetünk. Szerintünk a régi mederbe engedett vízhozamot fokozatosan kellene csökkenteni, úgy, hogy ennek során ne okozzunk jóvátehetetlen károkat. Az általunk javasolt intézkedések. a számunkra elfogadható végső kompromisszumot jelentik. Ez a dunakiliti duzzasztómű megfelelő üzemeltetési rendjét és a körtvélyesi tároló lehető legnagyobb mértékű szükitését foglalja magában. A felvízcsatornát elsősorban hajózásra használnák és az Öreg-Duna medréből vonnák el fokozatosan az energiatermelésre szánt vízhozamot. A mindkét oldalon már néhány éve működő megfigyelő rendszer feladata lesz jelezni, ha ez a folyamat már megengedhetetlen károsodással fenyeget. J. Holčík: Bennünket gyakran a vízlépcső ellenzőinek bélyegeznek. Ez így nem igaz, mi is változtattunk a hozzáállásunkon. Beláttuk ugyanis, hogy a talajvízszint süllyedése reális veszély. Ebben a helyzetben a vízlépcső felhasználható a szükséges feltételek fenntartására. Gondos mérlegelés után végül is kedvezően véleményeztük a VÚVH által kidolgozott változatot. A mi szempontunkból ez a legkedvezőbb, kielégíti az ökológiai és úgy gondolom, hogy egyben a politikai elvárásokat is. Hiszen nem számol sem a nagymarosi, sem a körtvélyesi tárolóval, és tulajdonképpen a határ sem változik meg. Továbbra is tartjuk viszont magunkat ahhoz, hogy a politikában végbement változásokhoz hasonlóan a vízlépcső filozófiáját is meg kell változtatni. Értelmetlen dolog hivatkozni az eddigi költségekre. A mai garasoskodás a jövőben ugyanis milliós veszteségeket fog okozni. Josef Vavroušek: Gyakorlatiasan kell gondolkoznunk és mindkét fél számára elfogadható kompromisszumot kell keresnünk, olyat, amely a lehető legkevesebb kárt okozza. Meggyőződésem, ha ma döntenénk a vízlépcsőről, másképp nézne ki az egész. Tekintettel viszont a valós helyzetre, nem marad más, mint a többféle kedvezőtlen megoldás közül kiválasztani a legkisebb rosszat. Emellett nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a vízi energia a legfontosabb alternatív energiaforrás, így nem szabad megfontolás nélkül eleve lemondanunk róla. Ez a munka a közös szakértői bizottság feladata lenne, s ebben helyet kapnának az Európai Közösségek szakemberei is. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a vita szakmai szinten folyjon, hiszen ha az érzelem és a nagypolitika kerül előtérbe, akkor könnyen elsikkad a lényege. TUBA LAJOS Mikuláš Lisický: Elmentünk a számunkra elfogadható maximális kompromisszumig Ján Lehocký: Figyelembe vettük az ökológusok és a többi szakértő véleményét is Martin Báčik: A dunakiliti duzzasztómű kihasználásával a vízszint változásainak a maihoz közeli dinamikáját lehetne biztosítani Juraj Holčík: Mi szintén változtattunk a hozzáállásunkon Josef Vavroušek: Ha az érzelmek és a nagypolitika kerül előtérbe, akkor könynyen elsikkad a lényeg (Felvételek: Méry Gábor /5/ és ČSTK) Igor Mucha: Ha lehetőséget kapnak, a szakemberek gyorsan meg tudnak egyezni