Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám, kedd

7 BŰNÜGY ÚJ szói 1992. FEBRUÁR 4. MILLIÓK A BENZINKUTAK BIZTONSÁGÁRA A múlt év végén Szlovákiában három napon belül két fegyveres rablótámadást hajtottak végre ben­zinkutak ellen. Míg Újbányán az álarcos támadó 81 390 korona kész­pénzt és több ezret érő benzinjegyet zsákmányolt, addig a zólyomi ban­dita, noha ő fegyverét is használta, és az egész tárat kilőtte, lógó orral távozott. A történtekre Anna O. ben­zinkutas így emlékezett vissza. „Azon a péntek estén is, úgy mint máskor, férjem kocsival értem jött. A távozás eló'tt szokásomhoz híven üzembe helyeztem a riasztóberen­dezést, bezártam az ajtót, majd be­szálltam az autóba. Férjem éppen startolt, amikor váratlanul megszó­lalt a szignalizáció. Kiszálltam, hogy ellenőrizzem a riasztókészüléket. Már a gyengén kivilágított benzinkút közelében jártam, amikor férjem fe­lém kiáltott: Vigyázz, az állvány mö­gött áll valaki. En ugyan nem láttam senkit, de megijedtem és elkezdtem szaladni. Ekkor eldördült az első lö­vés. Az illető a férjemre lőtt. Addig tü­zelt, míg ki nem ürült pisztolyának tára. Szerencsére egyszer sem ta­lált. A fiatalember ekkor megfutamo­dott. Férjem üldözőbe vette, de a sö­tétben hamar visszafordult, hiszen nem tudhatta, nincs-e az illetőnek társa". Az utóbbi években rendkívül el­szaporodtak a hasonló bűncselek­mények. 1990-ben például 41 eset­ben törtek be, illetve kísérleteztek rablással Szlovákia benzinkútjain. A kár 310 ezer koronára rúgott. A múlt évről még nincs teljes statisztika, de már az első félév kimutatása is ala­posan túlszárnyalja az előző eszten­dőt. A január és június kőzött elköve­tett betörések és lopások csaknem egymilliós kárt eredményeztek. Az említett adatokat interjúalanyunktól, Liszkay György mérnöktől, a Benzi­nol nemzeti vállalat osztályvezetőjé­től kaptuk. — A legtöbb fegyveres rablótá­madásra Kelet-Szlovákiában került sor, ahol az elmúlt időszakban több banda is garázdálKodott. Kassán két fegyveres betörést hajtottak végre, és ugyancsak pisztollyal szereztek pénzt Eperjesen és Homonnán is. Az egyik, azóta már lebukott csoport öt töltőállomást „csinált" meg. • Gondolom, a Benzinol veze­tősége nem ül(t) ölbe tett kézzel. Milyen intézkedéseket foganato­sítottak, hogy a jövó'ben minimali­zálják a veszélyt és a kárt? — Rengeteg benzinkutunk, főleg vidéken, jóformán sehogy, vagy csak gyatrán volt (van) védve. Most új és remélem igen hatásos mód­szerrel kívánunk véget vetni az alvi­lág garázdálkodásának. Kapcsolat­ba léptünk a legismertebb elektro­mos riasztóberendezéseket gyártó cégekkel. A 12 vállalat közül a besz­tercebányai Fittich Alarm Kft. mellett döntöttünk. Elhatározásunkat eddi­gi eredményeik alapján hoztuk. Per­sze az árajánlatuk sem volt mellé­kes, továbbá az, hogy a készüléke­ket jóváhagyták a belügyminisztéri­um szakemberei is. • Mikor szerelik fel az említett riasztókészülékeket? — A nagyobb városok benzinkút­jain már üzemelnek, június végéig pedig valamennyi kutat— beleértve a vidéki töltőállomásokat is — felsze­reljük a Fittich Alarm készülékeivel. • Ez bizonyára nem oicsó mu­latság? — Valóban nem az, hiszen egy­egy töltőállomás ilyen nemű bebiz­tosítása 20—50 ezer koronába kerül. Erre a célra mintegy 4 millió koronát áldozunk. • Az említett óvóintézkedések ellenére nem fordult meg a fejük­ben, hogy jó lenne, különösen az elhagyatott helyeken levő kutak dolgozóit felfegyverezni? — Nem, ilyesmi nincs szándé­kunkban. Azért fektetünk súlyos mil­liókat a biztonság növelésébe, hogy erre ne legyen szükség. De ha alkal­mazottaink közül valaki mégis igé­nyelni fogja a fegyverviselési enge­délyt, nem leszünk ellene. • A fegyver különösen akkor jönne jól, ha mondjuk, munka köz­ben vagy távolabb a riasztóberende­zéstől érné a kutasokat a támadás. — Ha valaki szembetalálja magát a pisztoly csövével, aligha marad ideje, hogy saját fegyvere után nyúl­jon. Mi természetesen az ilyen ve­szélyhelyzetekre is gondoltunk. Al­kalmazottaink még 50 méterre a benzinkúttól is rendelkeznek, illetve hamarosan rendelkezni fognak olyan felszereléssel, mely haszno­sabb, hatékonyabb, mint mondjuk egy pisztoly. A részletekről érthető okokból nem szólok. A riasztóberen­dezésekről még csak annyit. A leg­több helyen, azon kívül, hogy meg­futamodásra késztetik a tettest, a legközelebbi rendőrőrsön is jelzik, hogy illetéktelen akart behatolni a töltőállomás irodájába vagy raktárá­ba. Azokon a helyeken viszont, ahol nonstop nyitva tartanak, nem szerel­tetjük fel a szirénát, nehogy a tettes megijedve a vijjogó hangtól meg­húzza a ravaszt. • Benzinkútjaink javarészéről eddig nemcsak a riasztóberende­zések hiányoztak, de olyan prózai dolgok, mint például a rácsozott raktárhelyiségek, biztonságos zá­rak, és a masszív, előírásoknak megfelelő ajtók. — Ez így igaz. Valóban sok he­lyen nem okozott különösebb gon­dot berúgni az ajtót. Természetesen a már említett óvintézkedések kere­tén belül a biztonsági zárakról és a fémmel bevont ajtókról sem feledke­zünk meg. Sőt, sok helyen az iroda­helyiségek üvegablakait golyóálló üveggel fogjuk helyettesíteni. Kétfaj­ta üveg áll rendelkezésünkre. Az egyik a pisztolylövéseknek áll ellen, a másik még a géppuskatüzet is ki­bírja. Ezeken a helyeken a kutasok éjszaka nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az autósokkal. És van még egy újításunk, az úgynevezett „fóliázott" üveg. Az ugyan nem go­lyóálló, de „törhetetlen", így nem le­het majd behatolni a helyiségbe. • Milyen a trezorok biztonsága, illetve a pénzszállítás módja? — Páncélszekrényeink megbíz­hatóak. Még nem volt rá példa, hogy feltörték volna őket. Lehetséges, hogy a jövőben mi is alkalmazzuk azt a szerkezetet, mely, ha a pénz­csomag avatatlan kezekbe kerül, bi­zonyos idő múltán felrobban és min­dent elszínez. A rablótámadó autójá­ra, ruhájára olyan speciális lemos­hatatlan festék kerül, minek alapján azonosítani lehet. Maga a pénzszál­lítás elég sok gondot okoz. Próbál­tuk igénybe venni a civil biztonsági szolgálat embereit, ám nem kötöt­tünk velük szerződést, hiszen egy­egy pénzes kíséret nagyon sokba, havonta mintegy 60 ezer koronába kerülne. Üdvös lenne, ha a törvény gátat szabna az ilyen önkényes ár­kalkulációknak. • Befejezésül elevenítsen fel egy-két érdekes, jól végződő tá­madást. — Žarnovicán az esti szolgálat befejezése után a férj szokás szerint megérkezett, hogy hazakísérje ku­tas feleségét. Váratlanul egy cigány támadt rájuk. A férfi reflexszerűen ki­kapcsolta a villanyt, a hirtelen sötét­ség úgy megijesztette a támadót, hogy az kereket oldott. Még figye­lemre méltóbb eset történt Senicán. A kutasra két fiatalkorú támadt. Egy fadoronggal fejbe verték. A férfi agy­rázkódást szenvedett, de sérülése ellenére is szembeszállt támadóival, és amikor azok megfutamodtak, ül­dözőbe vette, sőt el is fogta őket. A fiúkat átadta a rendőrségnek, majd a postára ment és feladta a napi bevételt. Csak ezután feküdt be a kórházba. KALAPÁCSOS „SZERELEM", LEKVÁROS ÉKSZERRABLÁS Az utóbbi hetekben annyi válto­zatos, megdöbbentő és olykor ért­hetetlen bűnesetről számolnak be napilapjaink, hogy az olvasónak már szinte az az érzése, a szerkesz­tők a nyugati bulvárlapokból ollóz­zák a híreket. Karácsony előtt a holešovi ren­dőrakadémiáról nyomtalanul eltűnt 70 géppuska és néhány pisztoly. A hír áprilisi tréfának tűnt és inkább vicclapba kívánkozott. Sajnos, félő, hogy az ellopott fegyvereket azóta már valakik használják. A meggyilkolt és betonba ágya­zott 41 éves férfi esete az olaszorszá­gi maffiás filmeket juttatta eszünkbe, ám a forgatókönyvet itt is az élet írta. Ugyanúgy, mint annak a fiatal né­metországi férfinak az esetében, aki Pilzenben, mivel szíve hölgye nem viszonozta érzelmeit, az önkéntes tűzhalált választotta. A tŕebíči múzeum kifosztása — a kér több mint 1 millió korona — első­sorban azért érdemel figyelmet, mert ugyanezt az épületet pár nap­pal azelőtt egyszer már „kirámol­ták". A megkárosítottak mégsem okultak, a tolvajok ezúttal is, simán, a legkisebb probléma nélkül jutottak az értékes gyűjteményekhez. (Há­rom éven belül már negyedszer.) A pozsonyi rendőrség krónikájá­ban is akad néhány különleges eset. Három férfi és egy „mackó" Egyik autós sem repes a boldog­ságtól, ha megállítják a rendőrök. Ám, hogy az ilyen ellenőrzések szükségesek, és nemcsak a KRESZ előírásának betartásával kapcsolat­ban, az alábbi eset is bizonyítja. Újév hajnalán a motoros rendőr­járőrök megállítottak egy gépkocsit. Nem azért, hogy boldog új évet kí­vánjanak, hanem azért, mert gyanút fogtak, amikor észre vették, hogy a gépkocsivezető, amint megpillan­totta a mellékutcából váratlanul előbukkanó zöld-fehér rendőrautót, hirtelen irányt változta­tott és menekülni pró­bált az egyenruhások elől. (Ezúttal nem ismét­lődött meg a rendőrök fiaskója, mi­kor Favoritukkal egy rendszámtábla nélküli Mazdát akartak utolérni, ám az, rövid üldözés után úgy lerázta őket, mint a fiatal nyúl a vemhes vizslát.) A sarokba szorított autó utasai lát­hatóan izzadtak. Nem a melegtől, in­kább egy furcsa „útitárs" jelenlété­től. A két hátul ülő férfi között ugyan­is egy páncélszekrény trónolt. A fér­fiak lába alatt heverő betörőszerszá­mok minden kétséget kizártak, kik is az illetők. A fiatal trió nem is próbált tagadni. Töredelmesen bevallotta, hogy szilveszterkor az éjféli pezsgő­bontás helyett inkább falat bontottak és a „mackót" egy harmadik kerület­ben levő üzemből emelték el. A tre­zorban a pénzen kívül értékpapírok is voltak. Összesen 1 millió 233 ezer korona értékben. A kihallgatás so­rán kiderült, a tettesek egyike az em­lített üzemben akart dolgozni. Ami­kor ott járt, hogy leadja felvételi ké­relmét, alaposan feltérképezte a helyzetet... Lekvár, újság, kalapács A csillogó-villogó ékszerüzletek kirakatait nézegetve nem egy ember fejében megfordul: „Elég lenne az éj leple alatt egy féltégla, és mire a csö­römpölésre valaki felfigyelne, né­hány »brilcsivel« és aranylánccal már rég messze járnék". Az ötletet nem egy ember meg is valósította, ezért általában éjszakára kevés ék­szerüzlet kirakatában hagyják bent az értékesebb darabokat. A pozso­nyi Avion közelében levő WTB Kft. új ékszerboltjában az osztrák tulajdo­nosnak nem volt szüksége a zárás utáni „kirakatrendezésre". Ő ugyan­is páncélüveggel védte ékszereit, drágább karóráit. Szilveszterkor ismét akadt valaki, (vagy valakik?) aki (akik?) gyorsan meg akart(ak) gazdagodni. Nem pri­mitív módon, kővel betörve az üve­get, hanem saját technológiát vá­lasztva. Lekvárral kenték be az üve­get, majd egy csomó újságot raktak rá, hogy tompítsák a csörömpölést, a zajt, majd kalapáccsal odavágtak. Ekkor jött a meglepetés! Az úgy pat­tant vissza az üvegről, mint Diňa sza­badrúgása a kapufától. A tolvaj(ok) azonban nem adta(k) fel egykőny­nyen. Végül sikerült egy résnyi lyu­kat ütni(ük), ám ezen keresztül csak néhány ezüstláncot (mintegy 20 ezer korona értékben) és egy karórát (4000 korona) tudott (tudtak) kiha­lászni. A kirakaton keletkezett kár jó­val nagyobb volt, mint az eltulajdoní­tott tárgyak értéke. A százezreket érő aranyholmik a helyükön maradtak. Szerelem minden áron A következő eset tettese is kala­pácsot használt, bár nem kirakat­üvegtörésre. Egy hölgy fejét „puhít­gatta". Ő nem pénzhez, csak egy kis élvezethez akart jutni. Röviden az e­lőzményekró'l: Az áldozat — egy fia­tal nagyszombati nő — gyanútlanul felment újdonsült ismerőse lakásá­ra, ott néhány pohárka ital után el­szundított. Arra ébredt, hogy 33 éves vendéglátója fehérneműjét cibálja. Amikor ellenállt, a férfi fakalapáccsal jobb belátásra akarta bírni. A hölgy sérülései ellenére dulakodni kezdett a lakástulajdonossal. Az lett a vége, hogy a házigazda ruhaszárító kötél­lel megkötözte kezét-lábát, majd ki­jelentette, addig nem engedi haza ós magánál hagyja túszként, míg fej­sérülése be nem gyógyul. Az illető azonban kontár munkát végzett, mert vendége megszabadult békjó­itól, és egy óvatlan pillanatban kiro­hant az erkélyre és leugrott az első emeletről. A póruljárt nő két hétig gyógyuló sérülésekkel fizetett az év­végi kalandos kiruccanásért, ven­déglátóját testi sértésért, erőszakos nemi közösülés kísérletéért, és zsa­rolásért vonja majd felelősségre a bíróság. Az oldal anyagát irts: OFtOÓDY VILMOS Az egyik fővárosi benzinkút (A szerző felvétele) MEGTÖRTÉNT... Álellenőrök Csörgő Magdolna, az egyik po­zsonyi tejcsarnok elárusítónője alig­ha fogja elfelejteni azt a napot, ami­kor két középkorú ellenőr, egy férfi és egy nő jött hozzá revízióra. „Mi­után felmutatták igazolványukat, be­csuktam a boltot, melyben rajtunk kí­vül senki sem tartózkodott. A férfit a raktárba vezettem, a nő az üzlethe­lyiségben maradt. Míg előkészítet­tem az iratokat, látogatóm ellenőriz­te a polcon levő árut. Egyszerre csak azt láttam, a retikülömben babrál és kiveszi a pénztárcámat. Ezt termé­szetesen kikértem magamnak, de abban a pillanatban hozzám ugrott, kést szegezett a homlokomnak és rámparancsolt, legyek csendben, különben megöl. Aztán bűntársával elvitték a pénztárban levő kész­pénzt, mintegy 8000 koronát. Azzal búcsúztak, hogy még visszatérnek. Bevallom, félek." A póruljárt „trafikoslányok" Két szeredi leánykereskedő ellen indult a napokban bűnvádi eljárás, akik a múlt esztendő végén három, 16 és 17 év közötti fiatalkorú lányt azzal csábítottak Németországba, hogy ott majd cigarettát fognak árul­ni. A helyszínre érve a két jómadár elvette naiv áldozatainak útlevelét, majd arra kényszerítette őket, hogy a megbeszélt dohányáru helyett ma­gukat bocsássák áruba. A rászedett lányoknak naponta 900 márkát kel­lett leszámolniuk a két stricinek. Halállista Néhány magasrangú közhivata­lunkba valaki rejtélyes módon egy 48 nevet tartalmazó halállistát csem­pészett. A névsorban az első helyen Milan Čič a volt szlovák kormányfő neve szerepel, utána azok következ­nek, akik valamilyen módon szintén bekapcsolódtak a tavalyelőtti lipót­vári fegyenclázadás kivizsgálásába. A „halálra ítéltek" névsorának két utolsó helyén csak kipontozott vona­lak vannak. Oda állítólag egy ügyész és egy bíró neve kerül majd. A lista valószínűleg annak a csak­nem 90 vádlottnak a műve, akik el­len napjainkban bűnvádi eljárás in­dult a lipótvári lázadással kapcsolat­ban. Hogy nem tréfáról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy két bíró, aki az ügyben ér­dekelt, már beadta felmondását. A keményöklű képviselő Ján Mlynárik, a Szövetségi Gyű­lés képviselője nem szívesen fog visszaemlékezni „városában", Lo­soncon tett látogatására. Dolga vé­geztével beült egy pofa sörre az Ora­va nevű italboltba. Annál az asztal­nál három roma nő is iszogatott. Hir­telen tömegverekedés tört ki. A leve­gőben nemcsak söröskorsók, ha­nem székek is röpködtek. Mindez abból adódott, hogy a képviselőt asztaltársai meg akarták lopni, de ő észrevette szándékukat, s nem hagyta magát sem megkárosítani, sem pedig megverni. A túlerővel szemben is becsülettel helytállt, s a „csatatérről" távozva, látván, hogy csak kalapja szenvedett „sérülést", nem kívánta, hogy rendőröket hívja­nak az incidens kivizsgálására. Lángoš, a szanitéc A Szövetségi belügyminiszter dél-szlovákiai útja befejeztével (az ógyallai vállalkozókkal tárgyalt, aki­ket állítólag zsarolással fenyegettek) egy autóbalesetnek volt szemtanú­ja. A frontálisan ütköző Ladából négy cigánygyereket húzott ki. A sokkos állapotban lévő csóppsége­ket a miniszter BMW-je szállította a komáromi kórházba. S mivel Lán­goš egy időre kocsi nélkül maradt, némi habozás után elfogadta az egyik családi ház gazdasszonyának szívélyes meghívását. Állítólag jót beszélgettek.

Next

/
Thumbnails
Contents