Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám, kedd

7 BŰNÜGY ÚJ szói 1992. FEBRUÁR 4. MILLIÓK A BENZINKUTAK BIZTONSÁGÁRA A múlt év végén Szlovákiában három napon belül két fegyveres rablótámadást hajtottak végre benzinkutak ellen. Míg Újbányán az álarcos támadó 81 390 korona készpénzt és több ezret érő benzinjegyet zsákmányolt, addig a zólyomi bandita, noha ő fegyverét is használta, és az egész tárat kilőtte, lógó orral távozott. A történtekre Anna O. benzinkutas így emlékezett vissza. „Azon a péntek estén is, úgy mint máskor, férjem kocsival értem jött. A távozás eló'tt szokásomhoz híven üzembe helyeztem a riasztóberendezést, bezártam az ajtót, majd beszálltam az autóba. Férjem éppen startolt, amikor váratlanul megszólalt a szignalizáció. Kiszálltam, hogy ellenőrizzem a riasztókészüléket. Már a gyengén kivilágított benzinkút közelében jártam, amikor férjem felém kiáltott: Vigyázz, az állvány mögött áll valaki. En ugyan nem láttam senkit, de megijedtem és elkezdtem szaladni. Ekkor eldördült az első lövés. Az illető a férjemre lőtt. Addig tüzelt, míg ki nem ürült pisztolyának tára. Szerencsére egyszer sem talált. A fiatalember ekkor megfutamodott. Férjem üldözőbe vette, de a sötétben hamar visszafordult, hiszen nem tudhatta, nincs-e az illetőnek társa". Az utóbbi években rendkívül elszaporodtak a hasonló bűncselekmények. 1990-ben például 41 esetben törtek be, illetve kísérleteztek rablással Szlovákia benzinkútjain. A kár 310 ezer koronára rúgott. A múlt évről még nincs teljes statisztika, de már az első félév kimutatása is alaposan túlszárnyalja az előző esztendőt. A január és június kőzött elkövetett betörések és lopások csaknem egymilliós kárt eredményeztek. Az említett adatokat interjúalanyunktól, Liszkay György mérnöktől, a Benzinol nemzeti vállalat osztályvezetőjétől kaptuk. — A legtöbb fegyveres rablótámadásra Kelet-Szlovákiában került sor, ahol az elmúlt időszakban több banda is garázdálKodott. Kassán két fegyveres betörést hajtottak végre, és ugyancsak pisztollyal szereztek pénzt Eperjesen és Homonnán is. Az egyik, azóta már lebukott csoport öt töltőállomást „csinált" meg. • Gondolom, a Benzinol vezetősége nem ül(t) ölbe tett kézzel. Milyen intézkedéseket foganatosítottak, hogy a jövó'ben minimalizálják a veszélyt és a kárt? — Rengeteg benzinkutunk, főleg vidéken, jóformán sehogy, vagy csak gyatrán volt (van) védve. Most új és remélem igen hatásos módszerrel kívánunk véget vetni az alvilág garázdálkodásának. Kapcsolatba léptünk a legismertebb elektromos riasztóberendezéseket gyártó cégekkel. A 12 vállalat közül a besztercebányai Fittich Alarm Kft. mellett döntöttünk. Elhatározásunkat eddigi eredményeik alapján hoztuk. Persze az árajánlatuk sem volt mellékes, továbbá az, hogy a készülékeket jóváhagyták a belügyminisztérium szakemberei is. • Mikor szerelik fel az említett riasztókészülékeket? — A nagyobb városok benzinkútjain már üzemelnek, június végéig pedig valamennyi kutat— beleértve a vidéki töltőállomásokat is — felszereljük a Fittich Alarm készülékeivel. • Ez bizonyára nem oicsó mulatság? — Valóban nem az, hiszen egyegy töltőállomás ilyen nemű bebiztosítása 20—50 ezer koronába kerül. Erre a célra mintegy 4 millió koronát áldozunk. • Az említett óvóintézkedések ellenére nem fordult meg a fejükben, hogy jó lenne, különösen az elhagyatott helyeken levő kutak dolgozóit felfegyverezni? — Nem, ilyesmi nincs szándékunkban. Azért fektetünk súlyos milliókat a biztonság növelésébe, hogy erre ne legyen szükség. De ha alkalmazottaink közül valaki mégis igényelni fogja a fegyverviselési engedélyt, nem leszünk ellene. • A fegyver különösen akkor jönne jól, ha mondjuk, munka közben vagy távolabb a riasztóberendezéstől érné a kutasokat a támadás. — Ha valaki szembetalálja magát a pisztoly csövével, aligha marad ideje, hogy saját fegyvere után nyúljon. Mi természetesen az ilyen veszélyhelyzetekre is gondoltunk. Alkalmazottaink még 50 méterre a benzinkúttól is rendelkeznek, illetve hamarosan rendelkezni fognak olyan felszereléssel, mely hasznosabb, hatékonyabb, mint mondjuk egy pisztoly. A részletekről érthető okokból nem szólok. A riasztóberendezésekről még csak annyit. A legtöbb helyen, azon kívül, hogy megfutamodásra késztetik a tettest, a legközelebbi rendőrőrsön is jelzik, hogy illetéktelen akart behatolni a töltőállomás irodájába vagy raktárába. Azokon a helyeken viszont, ahol nonstop nyitva tartanak, nem szereltetjük fel a szirénát, nehogy a tettes megijedve a vijjogó hangtól meghúzza a ravaszt. • Benzinkútjaink javarészéről eddig nemcsak a riasztóberendezések hiányoztak, de olyan prózai dolgok, mint például a rácsozott raktárhelyiségek, biztonságos zárak, és a masszív, előírásoknak megfelelő ajtók. — Ez így igaz. Valóban sok helyen nem okozott különösebb gondot berúgni az ajtót. Természetesen a már említett óvintézkedések keretén belül a biztonsági zárakról és a fémmel bevont ajtókról sem feledkezünk meg. Sőt, sok helyen az irodahelyiségek üvegablakait golyóálló üveggel fogjuk helyettesíteni. Kétfajta üveg áll rendelkezésünkre. Az egyik a pisztolylövéseknek áll ellen, a másik még a géppuskatüzet is kibírja. Ezeken a helyeken a kutasok éjszaka nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az autósokkal. És van még egy újításunk, az úgynevezett „fóliázott" üveg. Az ugyan nem golyóálló, de „törhetetlen", így nem lehet majd behatolni a helyiségbe. • Milyen a trezorok biztonsága, illetve a pénzszállítás módja? — Páncélszekrényeink megbízhatóak. Még nem volt rá példa, hogy feltörték volna őket. Lehetséges, hogy a jövőben mi is alkalmazzuk azt a szerkezetet, mely, ha a pénzcsomag avatatlan kezekbe kerül, bizonyos idő múltán felrobban és mindent elszínez. A rablótámadó autójára, ruhájára olyan speciális lemoshatatlan festék kerül, minek alapján azonosítani lehet. Maga a pénzszállítás elég sok gondot okoz. Próbáltuk igénybe venni a civil biztonsági szolgálat embereit, ám nem kötöttünk velük szerződést, hiszen egyegy pénzes kíséret nagyon sokba, havonta mintegy 60 ezer koronába kerülne. Üdvös lenne, ha a törvény gátat szabna az ilyen önkényes árkalkulációknak. • Befejezésül elevenítsen fel egy-két érdekes, jól végződő támadást. — Žarnovicán az esti szolgálat befejezése után a férj szokás szerint megérkezett, hogy hazakísérje kutas feleségét. Váratlanul egy cigány támadt rájuk. A férfi reflexszerűen kikapcsolta a villanyt, a hirtelen sötétség úgy megijesztette a támadót, hogy az kereket oldott. Még figyelemre méltóbb eset történt Senicán. A kutasra két fiatalkorú támadt. Egy fadoronggal fejbe verték. A férfi agyrázkódást szenvedett, de sérülése ellenére is szembeszállt támadóival, és amikor azok megfutamodtak, üldözőbe vette, sőt el is fogta őket. A fiúkat átadta a rendőrségnek, majd a postára ment és feladta a napi bevételt. Csak ezután feküdt be a kórházba. KALAPÁCSOS „SZERELEM", LEKVÁROS ÉKSZERRABLÁS Az utóbbi hetekben annyi változatos, megdöbbentő és olykor érthetetlen bűnesetről számolnak be napilapjaink, hogy az olvasónak már szinte az az érzése, a szerkesztők a nyugati bulvárlapokból ollózzák a híreket. Karácsony előtt a holešovi rendőrakadémiáról nyomtalanul eltűnt 70 géppuska és néhány pisztoly. A hír áprilisi tréfának tűnt és inkább vicclapba kívánkozott. Sajnos, félő, hogy az ellopott fegyvereket azóta már valakik használják. A meggyilkolt és betonba ágyazott 41 éves férfi esete az olaszországi maffiás filmeket juttatta eszünkbe, ám a forgatókönyvet itt is az élet írta. Ugyanúgy, mint annak a fiatal németországi férfinak az esetében, aki Pilzenben, mivel szíve hölgye nem viszonozta érzelmeit, az önkéntes tűzhalált választotta. A tŕebíči múzeum kifosztása — a kér több mint 1 millió korona — elsősorban azért érdemel figyelmet, mert ugyanezt az épületet pár nappal azelőtt egyszer már „kirámolták". A megkárosítottak mégsem okultak, a tolvajok ezúttal is, simán, a legkisebb probléma nélkül jutottak az értékes gyűjteményekhez. (Három éven belül már negyedszer.) A pozsonyi rendőrség krónikájában is akad néhány különleges eset. Három férfi és egy „mackó" Egyik autós sem repes a boldogságtól, ha megállítják a rendőrök. Ám, hogy az ilyen ellenőrzések szükségesek, és nemcsak a KRESZ előírásának betartásával kapcsolatban, az alábbi eset is bizonyítja. Újév hajnalán a motoros rendőrjárőrök megállítottak egy gépkocsit. Nem azért, hogy boldog új évet kívánjanak, hanem azért, mert gyanút fogtak, amikor észre vették, hogy a gépkocsivezető, amint megpillantotta a mellékutcából váratlanul előbukkanó zöld-fehér rendőrautót, hirtelen irányt változtatott és menekülni próbált az egyenruhások elől. (Ezúttal nem ismétlődött meg a rendőrök fiaskója, mikor Favoritukkal egy rendszámtábla nélküli Mazdát akartak utolérni, ám az, rövid üldözés után úgy lerázta őket, mint a fiatal nyúl a vemhes vizslát.) A sarokba szorított autó utasai láthatóan izzadtak. Nem a melegtől, inkább egy furcsa „útitárs" jelenlététől. A két hátul ülő férfi között ugyanis egy páncélszekrény trónolt. A férfiak lába alatt heverő betörőszerszámok minden kétséget kizártak, kik is az illetők. A fiatal trió nem is próbált tagadni. Töredelmesen bevallotta, hogy szilveszterkor az éjféli pezsgőbontás helyett inkább falat bontottak és a „mackót" egy harmadik kerületben levő üzemből emelték el. A trezorban a pénzen kívül értékpapírok is voltak. Összesen 1 millió 233 ezer korona értékben. A kihallgatás során kiderült, a tettesek egyike az említett üzemben akart dolgozni. Amikor ott járt, hogy leadja felvételi kérelmét, alaposan feltérképezte a helyzetet... Lekvár, újság, kalapács A csillogó-villogó ékszerüzletek kirakatait nézegetve nem egy ember fejében megfordul: „Elég lenne az éj leple alatt egy féltégla, és mire a csörömpölésre valaki felfigyelne, néhány »brilcsivel« és aranylánccal már rég messze járnék". Az ötletet nem egy ember meg is valósította, ezért általában éjszakára kevés ékszerüzlet kirakatában hagyják bent az értékesebb darabokat. A pozsonyi Avion közelében levő WTB Kft. új ékszerboltjában az osztrák tulajdonosnak nem volt szüksége a zárás utáni „kirakatrendezésre". Ő ugyanis páncélüveggel védte ékszereit, drágább karóráit. Szilveszterkor ismét akadt valaki, (vagy valakik?) aki (akik?) gyorsan meg akart(ak) gazdagodni. Nem primitív módon, kővel betörve az üveget, hanem saját technológiát választva. Lekvárral kenték be az üveget, majd egy csomó újságot raktak rá, hogy tompítsák a csörömpölést, a zajt, majd kalapáccsal odavágtak. Ekkor jött a meglepetés! Az úgy pattant vissza az üvegről, mint Diňa szabadrúgása a kapufától. A tolvaj(ok) azonban nem adta(k) fel egykőnynyen. Végül sikerült egy résnyi lyukat ütni(ük), ám ezen keresztül csak néhány ezüstláncot (mintegy 20 ezer korona értékben) és egy karórát (4000 korona) tudott (tudtak) kihalászni. A kirakaton keletkezett kár jóval nagyobb volt, mint az eltulajdonított tárgyak értéke. A százezreket érő aranyholmik a helyükön maradtak. Szerelem minden áron A következő eset tettese is kalapácsot használt, bár nem kirakatüvegtörésre. Egy hölgy fejét „puhítgatta". Ő nem pénzhez, csak egy kis élvezethez akart jutni. Röviden az előzményekró'l: Az áldozat — egy fiatal nagyszombati nő — gyanútlanul felment újdonsült ismerőse lakására, ott néhány pohárka ital után elszundított. Arra ébredt, hogy 33 éves vendéglátója fehérneműjét cibálja. Amikor ellenállt, a férfi fakalapáccsal jobb belátásra akarta bírni. A hölgy sérülései ellenére dulakodni kezdett a lakástulajdonossal. Az lett a vége, hogy a házigazda ruhaszárító kötéllel megkötözte kezét-lábát, majd kijelentette, addig nem engedi haza ós magánál hagyja túszként, míg fejsérülése be nem gyógyul. Az illető azonban kontár munkát végzett, mert vendége megszabadult békjóitól, és egy óvatlan pillanatban kirohant az erkélyre és leugrott az első emeletről. A póruljárt nő két hétig gyógyuló sérülésekkel fizetett az évvégi kalandos kiruccanásért, vendéglátóját testi sértésért, erőszakos nemi közösülés kísérletéért, és zsarolásért vonja majd felelősségre a bíróság. Az oldal anyagát irts: OFtOÓDY VILMOS Az egyik fővárosi benzinkút (A szerző felvétele) MEGTÖRTÉNT... Álellenőrök Csörgő Magdolna, az egyik pozsonyi tejcsarnok elárusítónője aligha fogja elfelejteni azt a napot, amikor két középkorú ellenőr, egy férfi és egy nő jött hozzá revízióra. „Miután felmutatták igazolványukat, becsuktam a boltot, melyben rajtunk kívül senki sem tartózkodott. A férfit a raktárba vezettem, a nő az üzlethelyiségben maradt. Míg előkészítettem az iratokat, látogatóm ellenőrizte a polcon levő árut. Egyszerre csak azt láttam, a retikülömben babrál és kiveszi a pénztárcámat. Ezt természetesen kikértem magamnak, de abban a pillanatban hozzám ugrott, kést szegezett a homlokomnak és rámparancsolt, legyek csendben, különben megöl. Aztán bűntársával elvitték a pénztárban levő készpénzt, mintegy 8000 koronát. Azzal búcsúztak, hogy még visszatérnek. Bevallom, félek." A póruljárt „trafikoslányok" Két szeredi leánykereskedő ellen indult a napokban bűnvádi eljárás, akik a múlt esztendő végén három, 16 és 17 év közötti fiatalkorú lányt azzal csábítottak Németországba, hogy ott majd cigarettát fognak árulni. A helyszínre érve a két jómadár elvette naiv áldozatainak útlevelét, majd arra kényszerítette őket, hogy a megbeszélt dohányáru helyett magukat bocsássák áruba. A rászedett lányoknak naponta 900 márkát kellett leszámolniuk a két stricinek. Halállista Néhány magasrangú közhivatalunkba valaki rejtélyes módon egy 48 nevet tartalmazó halállistát csempészett. A névsorban az első helyen Milan Čič a volt szlovák kormányfő neve szerepel, utána azok következnek, akik valamilyen módon szintén bekapcsolódtak a tavalyelőtti lipótvári fegyenclázadás kivizsgálásába. A „halálra ítéltek" névsorának két utolsó helyén csak kipontozott vonalak vannak. Oda állítólag egy ügyész és egy bíró neve kerül majd. A lista valószínűleg annak a csaknem 90 vádlottnak a műve, akik ellen napjainkban bűnvádi eljárás indult a lipótvári lázadással kapcsolatban. Hogy nem tréfáról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy két bíró, aki az ügyben érdekelt, már beadta felmondását. A keményöklű képviselő Ján Mlynárik, a Szövetségi Gyűlés képviselője nem szívesen fog visszaemlékezni „városában", Losoncon tett látogatására. Dolga végeztével beült egy pofa sörre az Orava nevű italboltba. Annál az asztalnál három roma nő is iszogatott. Hirtelen tömegverekedés tört ki. A levegőben nemcsak söröskorsók, hanem székek is röpködtek. Mindez abból adódott, hogy a képviselőt asztaltársai meg akarták lopni, de ő észrevette szándékukat, s nem hagyta magát sem megkárosítani, sem pedig megverni. A túlerővel szemben is becsülettel helytállt, s a „csatatérről" távozva, látván, hogy csak kalapja szenvedett „sérülést", nem kívánta, hogy rendőröket hívjanak az incidens kivizsgálására. Lángoš, a szanitéc A Szövetségi belügyminiszter dél-szlovákiai útja befejeztével (az ógyallai vállalkozókkal tárgyalt, akiket állítólag zsarolással fenyegettek) egy autóbalesetnek volt szemtanúja. A frontálisan ütköző Ladából négy cigánygyereket húzott ki. A sokkos állapotban lévő csóppségeket a miniszter BMW-je szállította a komáromi kórházba. S mivel Lángoš egy időre kocsi nélkül maradt, némi habozás után elfogadta az egyik családi ház gazdasszonyának szívélyes meghívását. Állítólag jót beszélgettek.