Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám, kedd

1992. FEBRUÁR 4. ÚJ szól INTERJÚ 6 DÖNTSÜK EL MILYEN LESZ - A NÉVADÁSSAL RÁÉRÜNK ÖNÁLLÓBB SZLOVÁKIÁBAN BESZÉLGETÉS RUDOLF FILKUSSZAL, A DMSZ TANÁCSÁNAK ELNÖKÉVEL MEGKÉRDEZTÜK MIT REMÉL A PARLAMENTI KÖNYVTÁRTÓL? Éledő demokráciánk továbbfejlődésének egyik alapfeltétele, hogy a törvényhozó testületek minél hatékonyabban dolgozhassanak. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a'honatyák napra kész, gyors, s amellett alapos tájékozottsága. Ezt az alapvető küldetést hivatott teljesíteni — František Mikloško, az SZNT elnöke kezdeményezésére — a parlamenti könyvtár létrehozása Szlovákiában. Az Intézmény létrejöttének körülményeiről, céljairól kérdeztük Gadus Györgyit, aki oroszlánrészt vállalt-vállal a korszerű szlovákiai parlamenti könyvtár megteremtésében: — Az SZNT Elnöksége tavaly júniusban fogadta el tervezetünket egy modern, minden igényt kielégítő, európai szintű parlamenti könyvtár kiépítéséről. Követendő példaként a nagy hagyományokkal rendelkező, híres angol parlamenti könyvtár állt előttünk, amellyel jó kapcsolatokat építettünk ki, s konkrét segítséget is kaptunk tőlük. A könyvtár a pozsonyi vár északi szárnyában kap állandó helyet, s teljes kiépítését néhány hónap alatt — legkésőbb a választásokig — be szeretnénk fejezni. A könyvtár már jelenleg is több szolgáltatással áll a honatyák rendelkezésére: igényelt témakörökhöz teljes irodalmat biztosítunk; külföldi parlamenti tapasztalatokat összegezünk; tematikus sajtószemléket készítünk a képviselők számára. Befejezéshez közeledik a számitógépes adattároló-rendszer kiépítése is, amely tovább bővíti majd szolgáltatásaink körét. Hamarosan például lehetőség nyílik a képviselők számára a parlament épületében számítógépek képernyőjén felidézni bármelyik SZNT-törvény szövegét. A hajdani Csehszlovákia Kommunista Pártja vagyonának visszaszolgáltatása keretében könyvtárunk vehette át a Gundulič utcai volt Marxista-Leninista Intézet mintegy 100 ezer kötetre tehető könyvállományát. Mintegy 5000 legértékesebb kötetet — törvénygyűjtemények sorozata, történelmi dokumentumértékű kiadványok stb. — beépítettük könyvtárunkba. A hű korkép alkotás céljából az elmúlt negyven év politikai irodalmából is, valamint a marxizmus-leninizmus klasszikusai műveiből is tartalmaz köteteket intézményünk. A jelenleg több mint tízezer kötetes könyvtárban négyen dolgozunk, s tervünk az, hogy két éven belül — számításaink szerint akkorra tudnánk a könyvtárat elképzeléseink alapján teljes egészében kiépíteni — elérjük a százezer kötetes könyvállományt. Célunk megvalósításában nagy segítséget jelent, hogy tagjai vagyunk az IFLA-nak, a Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének. A százhúsz tagkönyvtárat tömörítő nemzetközi szervezetben önállóan képviseljük Szlovákiát, a szlovák parlamentet. Az angol parlamenti könyvtár gazdag tapasztalatain kívül finnországi ismeretekkel is gazdagodtunk egy tanulmányút során. Az IFLA-tagság keretében Magyarország és Lengyelország rokonkönyvtáraival is sokoldalú, hasznos együttműködés alakult ki. Mindez nem kis mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a fejlődő könyvtár hasznosan szolgálhassa a szlovákiai parlamenti demokráciát. (mázsár) Rudolf Filkus az első szabad parlamenti választásokon a NYEE listáján került a tőrvényhozásba és a pártszakadásig gazdasági miniszter volt. A pártszakadás után maga mondott le kormánytagságáról, de ezután is megtartotta kapcsolatait a gazdaságpolitikával foglalkozó kollégákkal. Nemegyszer találkozott Jozef Kučerákkal, Václav Klausszal, sőt Valtr Komárekkel is tárgyalt Vajon hogyan nézett erre, a NYEE-t élesen bíráló Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezetése? — Nem tagadom, továbbra is ápolom kapcsolataimat a közgazdász politikusokkal. Mozgalmam ezt természetesnek veszi. A DSZM-ben különböző érdekcsoportok, vélemények találkoztak, de ebben a mozgalomban szerintem demokrácia van—ha nem így lenne, már nem lennék itt. Az, hogy nem zártam be magam mögött minden ajtót, most kezd kamatozni. Kapcsolataim fenntartása azonban nem jelent politikai nézetazonosságot. — Míg a DSZM keményen bírálja a kormánykoalíciót, ön nemegyszer dicsérte a gazdasági tárcák vezetőit, mondván, végre úgy viselkednek, ahogyan a kormányban viselkedni kell. Késő ősszel egy rövid beszélgetésben ebben az értelemben nyilatkozott az Új Szó olvasóinak is. — A múlt esztendő első felében beindult a gazdasági reform. A piacgazdaságra való áttérés első lépései után kiderült, hogy a piac mint olyan nem ok) meg minden gondot. Hatványozottan érvényes ez akkor, amikor a piac korántsem működik még, csak kialakulóban van. A kormányban többször figyelmeztettem arra, hogy az ún. gazdasági centrum beavatkozásai roppantul fontosak. Ezek nélkül ugyanis hiába nőttek az államháztartás bevételei, a szlovákiai ipari szféra termelés rohamosan csökkent és megjelentek az első komoly mezőgazdasági problémák is. Sajnos a kormányok csak az esztendő második felében kezdtek gazdasági centrumként viselkedni. Az állami költségvetés többletéből az újraelosztás során jutott olyan tevékenységekre is, amelyek pozitívan befolyásolták a termelés alakulását. Okosabb lett a hitelpolitika, a kamatok és leírások bizonyos fokú szabályozása jó hatással volt az ipari termelésre és lehetőséget adott a gazdasági recesszió visszafordítására. A kormány tagjai végre többet törődtek a csehszlovák termékek piacával s így — korántsem paternalista módon — lehetőséget teremtettek az árukészletek forgalmazására. Ugyanez természetesen a kivitel alakulásában is érvényes. — Ha már az ön által gyakran emlegetett gazdasági centrum beavatkozásainál tartunk: mit tehet e centrum a gazdaság transzformációja során, milyen módszerekkel befolyásolhatja a termelés és a piac alakulását? —A kormányzat és a pénzügyi intézetek által alkotott gazdasági centrumnak három lehetősége, három módszere van arra, hogy beleszóljon a gazdasági mutatók alakulásába; legfontosabbként a gazdasági eszközöket említeném. Ide tartozik a költségvetés kérdése. Szerintem nem kell félni a költségvetési deficittől, amennyiben az a felfutási fázis miatt alakul ki. Hadd mondjak erre egy közérthető példát: Ha csökkentem a forgalmi vagy jövedelmi adó mértékét, a költségvetés számára ez kisebb bevételt jelent, jelen helyzetben hiányt eredményez. A másik oldalon viszont elősegítheti a vállalkozások fellendülését és végeredményben egy olyan vállalkozói szférát eredményezhet, amely a közeljövőben adófizetőként nagyobb bevételt biztosíthat az államkasszának, arról nem is beszélve, hogy a recesszió megállításában és a fellendülés folyamatában mekkora szerep jut a vállalkozói szférának. Más: ha a vállalatok 55 százalékos jövedelem-elvonását csökkentem, rövid távon hiányt okozok, hosszú távon viszont megerősítem a vállalatokat. Ezen gazdasági eszközökkel szorosan összefüggnek a kormányzati eszközök. A kormányzatnak kell megoldania azt a kérdést, milyen formában óhajtja áthidalni a költségvetési hiány időszakát. Több lehetősége van rá: kötvényeket bocsájt ki, vagy rövid lejáratú hitel formájában tudja átvészelni ezt az átmeneti állapotot. A kormányzati eszközök egyikének tartom azt is, hogy a szlovák kormány kidolgozta a fejlesztési impulzusok programját, ami nem egy általános koncepció, hanem konkrét rezortokra lebontott gazdaságpolitikai lépéseket taglal. — A gazdasági centrum beavatkozási lehetőségei közül eddig a törvényhozásról nem szólottunk. A gazdaság transzformációjának korában mivel maradt adósunk a jogalkotó? — Ez az egyik legnehezebb gond. A választások után azt gondoltuk, hogy a transzformáció folyamatát a jogalkotó gyorsan elintézi. Ez részben meg is történt, hiszen jóváhagyták a kis- és nagyprivatizációs törvényt, kész a földtörvény és a transzformációs törvény és jogszabály rendelkezik a restitúcióról is. De! Menet közben kellett rádöbbennünk, hogy a parlamentek törvényhozási tempója túl gyors, néhány jogszabály már most módosításra szorul, és a módosítás lassító hatása nagyobb, mintha lassabban fogadták volna el magát a törvényt. A privatizáció gazdaságilag erős országokban ís 10—15 éves folyamat, mi meg jóformán hónapok alatt akarjuk véghez vinni. Megnehezítette a gazdasági tárcák munkáját a restitúció is. Ez volt az a problémakör, amely szerintem népszavazás kérdése lehetett volna - nem használtuk ki a lehetőséget. Ezen kívül nem tisztázott e három folyamat—a transzformáció, a privatizáció és a restitúció—közötti kapcsolat, összefüggésrendszer. Tehát szó sincs arról, hogy szidnám a parlamenteket - egyszerűen a gazdaságban vannak dolgok, amelyeket semmilyen formában nem lehet sürgetni. — Bizonyára e véleményével függ össze az is, hogy ön nem szólt támogatóan a gazdasági reform alternatív programjairól. —A gazdasági reform forgatókönyvét teljes egészében soha nem bíráltam. A lépések fokozatossága, bizonyos fontossági sorrend azonban nem mellőzhető. Mint már mondottam, a piac nem gyógyír mindenre, így kell tekintenünk a reformra is. Ami az alternatív programokat illeti: szép, szép, hogy beszélnek róluk, kidolgozásuk fontosságát hangoztatják egyesek. De senki nem tett le az asztalra egy megvitatható alternatívát. — A DSZM államjogi kérdésekkel kapcsolatos véleménye közismert. Arra szeretném megkérni, próbálja e kérdést a közgazdász szemével megközelíteni. — Nem tartom magam politikusnak, de a gazdaságot és a politikát lehetetlen különválasztani. Igazán nem akarom, hogy szerénytelenségnek tűnjék, de azt hiszem, mozgalmon belül is elsőként jöttem az ötlettel: az együttélés tartalmi kérdéseit vitassuk meg előbb, oldjuk meg tárgyszerűen a problémákat és aztán ráérünk az így kialakított államformának nevet adni. Igy soha nem mondhattam, hogy egyértelműen a föderáció, az államközösség vagy a konföderáció híve lennék. Gazdaságpolitikai elképzeléseimhez legközelebb a konföderáció formája áll, ezért hangoztattam többször, hogy ezt a formát tudom elképzelni. Ez azonban nem szentírás. Ami pedig a tartalmi kérdéseket illeti, vizsgáljuk meg, mi az, amit közösen kell igazgatnunk, ami nélkül már lehetetlen közös államról beszélni. Ez elsősorban a közös — de korántsem az egységes — piac. Szükség van a közös pénzügyi politikára, a külpolitika koordinációjára vagy pl. a közös védelmi politikára. S természetesen ide tartozik az adórendszer összehangolása. — Ez utóbbi fogalom magyarázatra szorul. — Az állam akkor közös, ha van egységes adópolitikája. Ez azonban nem jelent egységes adót. Svájci példával élve. a kanton teljesíti a közös kasszával szemben vállalt kötelezettségét. Saját költségvetésének alakításakor viszont megengedheti magának, hogy eldöntse, milyen területeket fog fejleszteni, milyen területek leépítésén fáradozik és saját forrásait miként használja fel pl. az iskolaügy vagy a szociális juttatások és az egészségügy területén. így történhet meg, hogy egyes kantonokban bizonyos adóterhek csökkentésével becsalogatják a beruházásokhoz szükséges tőkét, vagy bizonyos terhek emelésével elősegítik a környezetkímélő beruházások megteremtését. Ezt a modellt, bár nem teljes egészében, itt is alkalmazhatónak tartom. A közös költségvetés kialakítása viszont a közős állam egyik ismérve és az adórendszert ennek tervezéséhez kel úgymond „harmonizálni". — Ha eddigi szavait jól értettem, nem híve az állam szétszakadásának. — Nem vagyok az önálló Szlovákia híve. Én az önállóbb Szlovákiát szeretném. — Tanár úr, február van és nem várt mértéket öltött a vagyonjegyes privatizációban a bejegyzési láz. On jelen volt a nagyprivatizációs modell születésénél. Nem kérdezem meg, módosult-e a vagyonjegyes privatizációról akkortájt vallott véleménye, megkérdezném viszont, ön mibe fekteti beruházási pontjait? — A vagyonjegyes privatizáció alakulásakor különböző módszerek kerültek szóba — végül is ezt fogadtuk el. Annak ellenére, hogy sokan támadták, amondó vagyok, minél több polgár éljen a lehetőséggel. Jómagam egy Nyugat-Szlovákiában működő regionális alap létrehozásánál ügyködtem és abba fektetem pontjaimat is. Nem lenne viszont etikus egy beszélgetésben reklámozni az alapot, így nem árulom el a nevét. LOVÁSZ ATTILA • Más mezőgazdasági szövetkezeteknek mit tanácsolna? Hol kezdjék a munkát? — A szövetkezet levéltárában, ott, ahol az ötvenes évek feljegyzéseit őrzik. Sok helyen sajnos még mindig hétpecsétes titokként. A szövetkezetbe bevitt, illetve általa kisajátított ingóságokról és állatokról annak idején pontos összesítést készítettek, szerintem nemcsak Dióspatonyban és Hegyétén, hanem másutt is. Mi minden egyes személyről pontos feljegyzést találtunk arról, hogy milyen földterülettel lépett be a szövetkezetbe, milyen eszközöket és állatokat adott ét. E dokumentumok alapján elkészítjük a tulajdonosok, a transzformációs törvény szerint jogosult egyének személyi lapját, amelyen feltüntetjük a szövetkezetbe lépés idejét, a fold kiterjedését, az általa átadott vagy tőle kisajátított élő és holt leltárt, kiszámítjuk annak értékét, rávezetjük a lapra, hogy a hatvanas években kapott-e az illető kártérítés címén pénzt, és ha igen, mennyit, feltüntetjük a szövetkezetben ledolgozott éveinek számát, és amennyiben az eredeti tulajdonos nem él, örököseit is. Az így összesített személyi lapot minden egyes érdekelttel a már említett és rendelkezésünkre álló okiratok alapján megbeszéljük, úgymond kölcsönösen elfogadjuk. Szerintem ezzel megalapozzuk azt a békés és nyugodt légkört, hangulatot, amelyre a jogosult személyek első közgyűlésén, valamikor májusban-júniusban a mezőgazdasági szövetkezet jövőjének érdekében nagy szükség lesz. EGRI FERENC VOLT EGY TEHÉN, SZEKÉR, MEG... Ahol tiszteletben tartják a tulajdon(os)t Kissé lassabban a vártnál, azért ébred a falu. Egyre többen hiszik, hogy a tulajdonjog valóban mindenek felett áll, és már nem néhány helyi hatalmasságtól függ, hogy visszakapják-e, amit valaha elvettek tőlük. Törvények rendelkeznek minderről, s ott, ahol a paragrafusokat tiszteletben tartják, a falu és a mezőgazdasági szövetkezet, a szövetkezeti tagok és a helyi lakosok (tulajdonosok) között nincsenek ellentétek Tudom, kevés az ilyen hely, de azért akad. Például a Dunaszerdahelyi járásban Dióspatony. —A tulajdont és a tulajdonost tiszteletben tartjuk, kinek mi jár, azt megkapja — sűrítette egyetlen mondatba a Dtóspatonyi Mezőgazdasági Szóvetkezet vezetőinek álláspontját Pongrúcz László doktor, a szövetkezet jogi képviselője. — Amíg a parlament nem fogadta el a transzformációs törvényt, akadtak szövetkezeti vezetők, akik a csodában reménykedtek. Most, hogy van törvény, remélem mindenütt belátják, nincs más lehetőség, mint emberien megegyezni a tulajdonosokkal. Valahogy úgy, ahogy mi tettük. • Legyünk konkrétak Bérleti dija használt földért. — Azokkal a földtulajdonosokkal, akik sikeresen túljutottak a telekkönyvi és a geodéziai tortúrán, és a földhivataltól megkapták földjük bonitációs osztályba való besorolását, már tavaly szeptemberben megkötöttük a szerződést. Ennek megfelelően novemberben a szövetkezet kifizette a bérleti díjat. • Mi lett azokkal, akik az okiratokat szeptemberben még nem tudták felmutatni? — Velük visszamenőleges hatállyal decemberben kötöttük meg a szerződést és a szövetkezet nekik is azonnal kifizette a bérleti díjat. • Bizonyára Dióspatonyban is vannak földtulajdonosok, akik a megfelelő okiratokat decemberig sem tudták beszerezni. A múlt évre utólag megkapják a bérleti dijat? — A földtörvény megalkotói a telekkönyvi hivatal és a geodézia lassú ügyintézésével nem számoltak, így a törvény a bérleti díj visszamenőleges érvényesítésével kapcsolatosan nem rendelkezik. Szerintem ilyen vonatkozásban a Polgári Törvénykönyv ide vonatkozó elévülési határideje vehető alapul. • Vannak mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek nem fizetnek, sőt .ha bérleti díjat kérsz, viheted a földedet" jelszóval egyszerűen elküldik a tulajdonost. — Ez szerintem nagy baj. Most a szövetkezet vezetői csapnak oda a tulajdonosoknak, néhány hónapon belül pedig, amikor a transzformációs törvény rendelkezése szerint a vezetők összehívják a jogosult személyek közgyűlését, tehát az önérzetükben megsértett földtulajdonosokat is, azok csapnak vissza a szövetkezetnek. Ami pedig „vidd a földedet" kijelentést illeti, a földtörvény 22. paragrafusában vannak olyan kitételek, amelyek a bérleti viszony felmondásában korlátozzák a szövetkezet lehetőségeit, így a bérleti díjat perlő nem indulna reménytelenül. • Néhány mezőgazdasági szövetkezet, ha akarna se tudna fizetni. Egyszerűen nincs rá pénze. — Ez egy teljesen más helyzet. A Hegyétei Mezőgazdasági Szövetkezet, amelynek szintén jogi képviselője vagyok, pénz nélkül is békésen megoldotta a bérleti díjat. Hízottsertéssel, baromfival, gabonával, istállótrágyával, esetleg szolgáltatásokkal „fizet". • A jogaikat tudatosító földtulajdonosokkal nehéz egyezkedni? — Embere válogatja. Mindenkit emberien fogadtunk, mindenkire volt elég időnk, és végeredményben békésen megegyeztünk. A legtöbb problémát a földterület okozta. Voltak, akik az örökhagyók egykori elbeszélése alapján a valóságnál nagyobb területre számítottak. Ilyenkor az okmányok segítettek. • A Földtörvény 20. paragralusa, az élő és holt leltár. Olvasóink leveleiből ítélve e témában a szövetkezet és a jogosult személyek között máris nagyok az ellentétek — Dióspatony ós Hegyéte ebben is kivétel.