Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám, kedd

1992. FEBRUÁR 25. túszéi MOZAIK 4 ENERGOHÁZ ÉS EGYEBEK A pazarlás, (ecsérlés még közös számlára is vétkes könnyelműség. Annak ellenére, hogy zsebünkön közvetlenül nem érezzük és bűntudatunk sincs, vagy ha igen, megnyugtatjuk: Minek takarékoskodnánk, ha más nem teszi. Azok tábora, akiknek könnyelműsége közös számlánkat terheli, meglehetősen nagy Vegyük példaként az energiát, és ezen belül a háztartások energiafelhasználását. Nem vitás, a pazarlók többsége a kommunális (állami) és szövetkezeti lakásokban lakik, hiszen az itt kialakult gyakorlat aligha ösztönöz bárkit, hogy takarékoskodjon a meleg vizzel vagy a fűtéssel. Más a helyzet azoknál a fogyasztóknál, akiknél a felhasznált energia valamennyi tételét mérik, és az érdekelt csak a saját számláját fizeti. Ezek az energiafelhasználók - családi házak lakói, üzemek, - energiaszükségletüket a saját ügyüknek tekintik, mondván, az ö gondjuk-bajuk, ha nagyobb a tétel. Látszólag ez így igaz, de mégsem az, mert legyen az bármilyen energia, kivétel nélkül kisebb-nagyobb környezetszennyezés árán állítható csak elő. Tehát az, aki energiát fogyaszt, környezetet szennyez, és ebből már adódik mindenki közös feladata: az egyén, vállalat, szervezet energiafelhasználása mindenkor a valós igénnyel legyen azonos, senki se pazaroljon. Ezt nem könnyű elérni, de nem is lehetetlen. A célhoz vezető úton egyesek az energiatakarékos berendezésekben, mások a felhasznált energia pontos mérésében és a ,,zsebbevágó" árakban látják az elsődleges megoldást. Azok, akik már két évtizede hivatásszerűen foglalkoznak az ésszerű energiafelhasználás kérdéseivel, elismerik a fenti feltételek ösztönző erejét, de legalább annyira fontosnak tartják az energiával takarékoskodni hajlandó és akaró embert. Azt, aki azért is odafigyel energiafelhasználására, mert meg van győződve annak társadalmi é& környezetkímélő jelentőségéről. Szemlélete kényszeríti, hogy bár futná a pénzéből, csak annyi energiát használjon fel, amennyire okvetlenül szüksége van. Ilyenekké akarja formálni hazánk lakosait (nem varázsütésre, hanem többéves folyamatos meggyőző munkával) az a két hónapon át tartó és a jövőben rendszeresen megismétlődő rendezvénysorozat, amelynek Szlovákiában a gazdasági és az építésügyi minisztérium a védnöke. Társszervezője az osztrák rádió és televízió, valamint több érdekelt hazai és ausztriai szervezet. Az eseménysorozat február 26án kezdődik, nemzetközi tudományos tanácskozással. Ugyancsak szerdától Pozsonyban, majd május 8-ig több szlovákiai városban is megtekinthetik az érdeklődők az ésszerű energiafelhasználás lehetőségeit bemutató vándorkiállítást. A hazai és az osztrák szervezők közösen oktató célú kézikönyvet jelentetnek meg, és a takarékoskodásra ösztönző TV- valamint rádióműsorokat készítenek. A rádió vetélkedő műsorokat is sugároz majd, amelyek keretében a hallgatók energiatakarékoskodási ismereteikről tehetnek tanúbizonyságot. Pozsonyban már az idei rendezvénysorozat részeként megkezdik az Energoház (Energodom) felépítését. Ez tanácsadó központ lesz, egyrészt kivitelezése és energiatakarékos megoldásai, másrészt állandó irodája révén. Már az idén négyhetes tanfolyam keretében húsz egyént képeznek ki Ausztriában, akik a jövőben energiatakarékossági tanácsadóként fognak működni. Hallgatunk vagy se intő szavukra, az tőlünk függ. Viszont ha abból indulunk ki, hogy 1995-re fokozatosan a kommunális lakásokban is megteremtik az energiafelhasználás mérésének feltételeit, és ugyancsak addigra száz százalékban liberalizálódnak az energiaárak - fokozatosan megszűnik az energia árának állami dotációja -, akkor azok járnak jobban, akik az intő, oktató szóra már most odafigyelnek. -efISTEN VELETEK, OROSZOK! REFLEX VÉSZI JÁNOS „ELHALLGATOTT" FILMJÉRŐL • EGY DOKUMENTUM, AMELY MŰSORVÁLTOZÁST HOZHAT Indulnak a katonák. Szekrények, szobák. laktanyák ürülnek, dobozok telnek, különvonatok jönnek. A „felszabadító" szovjet hadsereg negyvenöt év után elhagyja Magyarországot. Egyenruhás kiskatonák cipekednek, tisztek szalutálnak, feleségek bánják kényszerű távozásukat. Vége a „nagy kirándulásnak", vége az „ideiglenes" itt-tartózkodásnak. Isten veletek, oroszok! Vészi János hetvenperces dokumentumfilmjét a 23. Magyar Filmszemlén láthatta először a közönség. Pedig tavaly készült, a „visszavonulás" napjaiban Vészi János 1975-ben kapott rendezői diplomát a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Vizsgafilmjével, a Ladislav Fuks regénye nyomán készült Mundstock úrral a mannheimi és a Tours-i fesztiválon is sikert aratott annak idején. Első játékfilmjét, A csoda végét 1983-ban forgatta Dana Medrická, Vlasta Fábianová, Vlastimil Brodský, Tolnay Klári és Major Tamás főszereplésével. Az 1988-as rendórgyilkosságról szóló munkájáért. A halál villamosáért a két évvel ezelőtti filmszemle különdíját kapta. Tavaly, az olasz televízió megrendelésére BubuPest címmel forgatott tévéfilmet. - Isten veletek, oroszok! Nem viszontlátásra és még csak nem is doszvidanyija.. de milyen hangnemben, milyen mögöttes gondolatokkal mondja, hogy isten veletek? - Csöppet sem indulatosan, úgy, mint ahogy búcsúzni szokott az ember. Nincsen persze szomorúság sem a köszönés mögött, hiszen senki sem fogja visszasírni őket... jöttek, elmentek és nem baj, hogy nincsenek itt. Még ha rondán, üresen konganak is az épületek, amelyekből kiköltöztek, jobb, ha hazamentek ezek a fiúk, nekik sem lehetett most már olyan kellemes az itt-tartózkodás Úgyhogy ez az Isten veletek, oroszok! voltaképpen válasz arra a plakátra, amelyet Isten veletek, magyarok! címmel ók csináltak nemrég. Ami szintén csak válasz volt a Magyar Demokrata Fórum Tovariscsi,konyec cimü plakátjára. Igen, erre válaszol az orosz vezérkar egy finomabb gesztussal, mert búcsúzhattak volna úgy is, hogy Magyarország, konyec. Ennek szól tehát a mi címünk ellenséges indulat és nosztalgia nélkül - Higgadtságát és tárgyilagosságát az is bizonyítja, hogy a film egyáltalán nem nevezhető szovjetellenesnek. - Örülök, ha így látja, mert én is ezt érzem. Hallottam viszont más véleményeket is. Barátaim közül például nem egy azt mondta: hiányoznak a filmből azok. akiknek ez az egész „felszabadítás" segítséget jelentett, megint mások kifejezetten sajnálták az orosz kiskatonákat. Úgy érezték, minden, amiről szó van a filmben, tulajdonképpen a világtörténelem búne, az időről időre megismétlődő óriási mozgások okoznak ennyi tragédiát Igen, ilyen értelmezés is lehetséges., ebből aztán az a tanulság számomra, hogy ma már szinte lehetetlen úgy filmet csinálni, hogy az mindenkinek ugyanazt mondja - Nagy erénye ennek a dokumentumnak az is, hogy a szovjet hadsereg bevonulásával és ittlétével kapcsolatban eddig elhallgatott, sót letagadott tények hangzanak el benne - Mí egyszerűen kötelességünknek éreztük megadni végre az ország lakosainak azt a lehetőséget, hogy a legszemélyesebb tragédiájukról, a legfájóbb sebeikről beszélhessenek. Ezek közé a vallomások közé ékeltük be aztán az akkori hivatalos tájékoztatásokat, a különböző filmhíradórészleteket Tavaly, amikor elkezdtük forgatni a filmet, sem a sajtóban, sem a rádióban, sem a tévében nem beszéltek még ezekről a dolgokról. Mára változott a helyzet, de a tényhez akkor sem fér kétség: mi voltunk az elsők, akik teret adtak azoknak, akik beszélni akartak. - A filmben látható szovjet betétekhez hogy jutottak hozzá? Levelet Írtak Moszkvába? videostúdiójuk volt sok filmmel és nagyon jó berendezésekkel, s aminek még ennél is jobban örültünk: a hivatalos összejövetelektől kezdve a családi ünnepségekig mindenféle eseményt rögzítettek. Hogy aztán ezt hajlandóak voltak odaadni nekünk, az vagy valamiféle naivság lehetett a részükről - talán bele sem gondoltak, hogy ezek mennyire lényeges anyagok -, vagy pedig nem nagyon törődtek már ezzel sem, hiszen csomagollak, indultak hazafelé. Egy-két évvel korábban szerintem még csak arról sem lehetett volna szó, hogy lássuk ezt az anyagot.. talán megszűnt az ellenőrzés, mással nem tudom megmagyarázni ezt a fajta könnyelműséget. - Igaz, hogy apróhirdetés útján keresett alanyokat a filmhez? - Igaz. Közzétettem egy felhívást az újságokban, hogy akinek mondanivalója van az orosz katonákkal kapcsolatban, az jelentkezzen. Meg is kerestek több mint harmincan; a filmbe aztán azok kerültek be, akik el tudták mesélni, ami a lelküket nyomta. A szívszorító történetek mellett egyetlenegy humorosat hallottam. Annak az embernek az esetét, akit kitiltottak a vidék összes mozijából, mert hangosan felnevetett egy orosz filmen. Természetesen őt is kamera elé ültettük. - Moziban vagy tévében láthatja majd a közönség az Isten vetetek. oroszok!-at? - Nehezet kérdez tőlem. - Hogyhogy ? - Remélhetőleg nem a sértett alkotó beszél belőlem, de jobb, ha tőlem tudja: betiltott filmet látott. - Betiltottat? Ma? Magyarországon? - Igen, ismét vannak betiltott filmek Ma már a cenzúra is rafináltabban működik, mint régen Persze, évekkel, évtizedekkel ezelőtt sem úgy tiltottak be egy filmet, hogy papirt adtak róla, egyszerűen nem engedték meg, hogy vetítsék. A tiltás a pártközpontból jött, ezt mindenki tudta Ma úgy kerül polcra egy film, hogy sem a mozi, sem a televízió nem hajlandó levetíteni. Egymásra mutogat a két csatorna, hogy adja le inkább a másik. Nagyon könnyen ki lehet bújni a dolgok alól, mert senki semmire nem kötelezhető, és számon kérni sem lehet semmit. Én itt elsírhatom, hogy a politikai félelem beszél belőlük, de hiába panaszkodnék, a lényegen ez sem változtat Mi 1991. július 29én baráti jobbot nyújtottunk a távozóknak, és akkor tessék ehhez tartani magunkat - Mennyi hát a remény arra. hogy a filmet a televizió sugározza?- Szeretném, persze, hogy szeretném, ha bemutatná, de ahhoz másodszor is össze kell ülniük az illetékeseknek. Ók pedig, érzésem szerint, nem nagyon sietnek. SZABÓ G. LÁSZLÓ BIRTOKON BELÜL Levelet kaptam szűkebb pátriámból, a Komáromi járásból. A sűrűn teleirt oldalakon panasz panaszt követ, és valamennyi - közvetlenül vagy közvetve - a mezőgazdaságot érinti. A levélíró, a környék alapos ismerője, sorra-rendre végigvezet a járás nagyobb községein és szövetkezetein, elidőzik a földtörvény végrehajtása (pontosabban: végrehajthatatlansága) körül, majd így zárja eszmefuttatását: „Ha így folytatják, 50 év alatt sem valósul meg a tulajdonformák egyenjogúsága, és még az ezredforduló után is a kommunista szövetkezeti elnökök mondják meg, mettől meddig léphet a falusi ember". És felsorolja, hogy mivel foglalkoznak a nomenklatúr káderként elnökké kinevezettek. Az egyik szövetkezeti elnök ma is, a másik szorgalmasan privatizál, a harmadik... De ne folytassuk. A Komáromi járás sincs légüres térben. Miért lenne itt más a helyzet, mint az ország távolabbi vidékein. Az újságíró ilyen panaszlevelet olvasva nem tehet mást, mint hogy kiszáll a helyszínre, és csak mindkét felet meghallgatva foglal állást. Már csak a létfenntartási ösztöntől vezérelve is. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a volt (és sok esetben jelenlegi) pártállami vezetők nagyon is jól, a tulajdonformák egyenjogúsítása után vágyakozóknál lényegesen jobban kiismerik magukat a paragrafusok nyújtotta lehetőségekben, igy újságíró legyen a talpán, aki egy nyakába akasztott sajtóper elvesztésének veszélyével is számolva, bemerészkedik a szövetkezetátalakitás bozótosába. No, de ne bátorítsuk az elnök elvtársakat! Bátrak ők bátorítás nélkül is. Majd szemügyre vesszük, mendemonda-e vagy igazság, amit a panaszkodók írnak. Az említett panaszlevél írója is, de mások is főképp azt tartják sérelmesnek, hogy hallatlan nehézségekbe ütközik az egyéni parasztgazdaságok újrabeindítása. Annak idején, 40 esztendeje pillanatok műve volt az állatállomány átadása, az eke, a vetőgép, a szekér kollektív tulajdonná történő „transzformálása", a föld összeszántása. Annál nagyobb huzavonával történik most minden-. nek a visszacsinálása. Már aki elég bátor ahhoz, hogy a nagyvállalat árnyékában nekivágjon az ismeretlennek. Nagyon sokan arra panaszkodnak, hogy - noha itt a tavasz - még mindig nem lehetnek biztosak a termőföld idejében való visszaszerzésében. De tegyük fel, hogy a földet kimérik Ha a gazda nem rendelkezik megfelelő gépekkel, továbbra is arra kényszerül, hogy kalaplevéve álljon az elé a szövetkezeti elnök elé, aki napokkal korábban még csak a törvény kényszerének hatására egyezett bele a föld visszaadásába. Monopolhelyzetben lévén, teljesen kényekedve szerint határozza meg a szántás, vetés árát. „Intenzíven szeretném művelni a 9 hektáromat, de ez a terv csak álom. így arra kényszerülök, hogy gabonát termesszek, ami nagyjából csak szántásból, boronálásból, vetésből és kombájnozásból áll. De nekem egyáltalán nincs gépem. így mindent bérmunkában kell elvégeztetnem, és úgy hallom, nagyon borsos mindennek az ára. Neki merjek vágni? Különösen ha látom, hogy a szövetkezet ellenem drukkol..." Mit válaszoljon az ember az ilyen kérdésre? Kibicelve és meggondolatlanul tanácsoljam azt, hogy „csak vágjon neki, majd meglátjuk"? Ez felelőtlenség lenne. Vagy apelláljak a szövetkezeti elnökök jóindulatára? Kérjem őket a sajtón keresztül, hogy saját érdekeik ellen cselekedjenek, hogy jótékonykodjanak? Ez - mindenki belátja - nem megoldás. Általános, az iparra és a mezőgazdaságra egyaránt érvényes törekvés a vállalkozó kedv felélénkítése. Szlovákia déli járásaiban a mezőgazdasági magánvállalkozás teljesen romokban hever, ezért aligha a valóságtól elrugaszkodott igény, ha azt állítjuk, hogy intézményesíteni kellene a magángazdák hitellel, tanáccsal és más eszközökkel való támogatását ís, de a kisszövetkezetek létrehozását Is. A parlamentben ugyan kialakulóban van a mezőgazdasági lobby, ennek tagjai azonban inkább a hagyományos szocialista nagyüzemhez kötődnek, e termelési forma érdekeit képviselik. Ezen változtatni kellene, és a kezdeményezésben a szlovákiai magyar politikai pártoknak is fontos szerepük lehetne. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 1038/91 Skočik Ignác, 1921. II. 18 Handlová (Bulanazs) 1036/91 Stromf Ján, 1912. III. 9., Mníšek nad Hnilcom, meghalt a SZU-ban 1037/91 Stropko Ondrej, 1927. V. 2., Kassa (Zaporozsie) 1034/91 Sztankó József, 1914. I. 22., Ipolyság (Novgorod) 1032/91 Spoločník Ladislav, 1926. IX. 28., meghalt, Zólyom (Ogyessza) 1030/91 Sabo Michal, 1921. IX. 9., Giraltovce (Novorosszijszk) 1026/91 Szanyi Lajos, 1901. I. 20., meghalt, Lúcska (Szaratov) 1025/91 Surovčik Adam, 1918. VIII. 30., meghalt, Szomolány (Kutaszkaja) 1024/91 Sokáč Štefan, 1910. VII. 27., meghalt, Poprád (Szverdlovszk) 1023/91 Scherfel Gustáv, 1902. IV. 26., meghalt, Lipt. Porubka (Alagír) 1022/91 Skrip Andrej, 1922. VIII. 18., Kassa (Dombasz) 1019/91 Szuperák Zoltán, 1925. III. 10, Lelesz (Orel) 1018/91 Szitás Rudolf, 1924. V. 7., Kassa (Dombasz) 1017/91 Szabó József, I920. III. 28., Kisgyarmat (Krasznaural) 1040/91 Sarendi János, 1917. V. 23., Bakti (Belorusszia) 1041/91 Szelec Barnabás, 1913. V. 2., Feled (Krasznalucs) 1042/91 Szőke István, 1888. VII. 28., Kassa, meghalt a SZU-ban (Szánok) 1045/91 Kováč Andrej, 1901. VIII. 25., meghalt, Dlhé nad Circhou (Bulanazs) 1047/91 Sivý Michal, 1921. II. 18., Homonna (Janakijevo) 1048/91 Schmidt Ľudovít, 1919. XII. 26., meghalt, Lőcse (Kaukázus) 1052/91 Szabó Benő, 1920. III. 4., Hetény (Sztalinov) 1055/91 Szőke Sándor, 1922. VII. 31., Gömörpanyit (Rosztov) 1056/91 Szabó István, 1020. I. 26., Fülek (Dombasz) 1057/91 Sándor István, 1924. II. 7., meghalt, Szőlőske (Gorlovka) 1059/91 Soos Sándor, 1912. XI. 8., Őrös (Gorlovka) 1060/91 Szilva István, 1925. XI. 17., meghalt, Királyhelmec (Sztalinov) 1062/91 Serfőző, 1924. VIII. 13., meghalt, Királyhelmec (Orel) 1063/91 Smolen Vojtech, 1903. X. 18., meghalt, Késmárk (Janakijevo) 1065/91 Szabados Vince, 1920 V. 19., Nána, (Jalta) (Folytatjuk) „A tényhez igy sem fér kétség..." - Ez valóban csak nekünk sikerült, ez egy kapcsolat eredménye Dehogy is irtunk Moszkvába! Ahhoz, hogy ezt a filmet elkészíthessük, jelezni kellett a szándékot a Magyarországon állomásozó déli hadseregcsoport vezérkarának, s csodák csodája, hajlandóak voltak tárgyalni velünk Aztán adtak mellénk egy embert, aki által nyilván azt akarták felmérni, milyenek a szándékaink. Amikor megérezték, hogy nem vagyunk ellenségesek, és objektív képet akarunk adni a dologról, sorra, egymás után megnyíltak és megmutatták a laktanyáikat. Mi pedig egyszer csak rákérdeztünk: van-e nekik videóanyaguk, vagy bármilyen film, akár régebbi is arról, hogy látták 45-ben, 50-ben, 56ban az eseményeket. Kiderült, hogy saját