Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám, kedd

INTERJÚ iÚJSZÓ* 1992. FEBRUÁR 25. A LAKAS MAGANÜGGYE VALIK MIKOR ÉS KINEK SEGÍT(HET) A HIVATAL? Egyre szaporodnak a lakással kapcsolatos kérdések. A szolgáltatá­sok, a villany, a gáz drágulása és nem utolsósorban a várható lakbér­emelés sokakat foglalkoztat. A szövetkezeti lakások használói nem látják tisztán a jövőt: érdemes-e megvenni a lakást, vagy előnyösebb továbbra is a szövetkezet tagjának maradni. Az úgynevezett állami lakások - ezek a helyi hivatalok hatáskörébe kerültek - bérlői csupán az új lakástörvény elfogadása után tudják meg, milyen feltételek mellett maradhatnak bérlők, vagy válhatnak lakástulajdonosokká. Ginzery Andrástól, a dunaszerdahelyi városi hivatal lakás- és reklámosztályá­nak vezetőjétől arról érdeklődtünk, hogy a járási székhelyen milyen lakásgondokkal foglalkoznak. - A lakosság jelentós hányada még mindig úgy gondolja, hogy la­káskérdésének megoldása a hiva­talra tartozik. A fiatalok, miután összeházasodnak, rövidesen önál­lóan kívánnak élni. Eljönnek hoz­zánk lakást kérni, vagy postán küldik el kérvényüket és a fogadónapokon személyesen járnak sürgetni az ügyüket. - És önök mit tudnak tenni? - Őszintén szólva nem sokat. Je­lenleg 780 lakáskérvényt tartunk nyilván. Az idén 58 egy- és kétszo­bás lakást adunk át, s a jövővel kapcsolatban pedig semmit sem tu­dok mondani. - Ennyire bizonytalan a helyzet és mégis ennyien érdeklődnek? - Minden kérvényben az szerepel indokként, hogy más módon nem tudják megoldani a lakáshelyzetü­ket, mert nincs pénzük. A kérvénye­ket a héttagú lakásbizottság bírálja felül. A kérvényezők helyzetével a helyszínen ismerkednek. Az igénylőnek kötelessége a kérdőíven feltüntetni anyagi és lakáshelyzetét, s tulajdonképpen ennek néznek utá­na a bizottság tagjai. A felmérés alapján tesznek ajánlást, hogy beso­roljuk-e őket a lakásravárók jegyzé­kébe. igy alakul ki a rászorultság szerinti sorrend. - Emiitette, hogy a kérvényezők túlnyomó többségének nincs pénze Azt hiszem, ennek ellenére kivá­laszthatóak közülük a valóban szo­ciális esetek, amelyekkel soron kívül kell foglalkozniuk. - Igen, szinte minden hónapban felmerül egy-egy ilyen eset. A szo­ciális bizottsággal közösen próbá­lunk tenni a bajbajutottak érdeké­ben. Persze vannak olyanok is, akik az egy fedél alatt élő nagy családon belüli konfliktusokat próbálják szo­ciális indokként beállítani..: - Előbb-utóbb gyakorlattá válik, hogy aki nem tudja megfizetni az első kategóriába sorolt lakást, kény­telen lesz megelégedni a rosszabb körülményekkel. - Nálunk egyelőre nincsenek ilyen, mondhatnám úgy is, kény­szerlakások, de a lakásgazdálkodá­si vállalattal már beszéltünk arról, hogy szükség lesz az ilyenekre. Ha lennének ilyenek, akkor például a nem fizetőket kiköltöztethetnénk, mert jelenleg ez nem áll mó­dunkban. - Beszédtéma, hogy a jelenleg az önök hatáskörébe tartozó lakásokat a későbbiekben megvételre kínálják majd. Mit tapasztalt, hogyan reagál­nak erre az emberek? - Nem lelkesednek. S az ok? A pénztelenség. A fogadónapokon az ügyfelek 95 százaléka úgy nyilat­kozik, hogy a lakás megvételére nincs pénzük. Már a lakbéremeléstől is félnek, nem még hogy nagyobb összeget kelljen kiadniuk. - Ez azt jelenti, hogy növekedett a lakbéd nem fizetők száma? - Igen, az év végi kimutatás sze­rint 418 817 koronával tartoznak Du­naszerdahelyen az .állami" lakások bérlői. Valószínű, hogy tovább emel­kedik a nem fizetők száma. A lakás­gazdálkodási vállalat illetékesei sze­rint ugyan még nem kerültek ve­szélybe a szolgáltatások, de csak idő kérdése, hogy a vállalat fizetés­képtelnné válljon, s akkor... A vég­telenségig nem tűrhetjük, hogy a nem fizetők miatt a lakbért rend­szeresen törlesztőknek is kikapcsol­ják a fűtést, vagy a melegvíz-szol­gáltatást. - Másképp ítélik meg, ha azok nem fizetnek, akik munkanélküli se­gélyből vagy alacsony nyugdíjukból élnek? Felajánlják nekik, hogy köl­tözzenek kisebb lakásba? - Egyelőre még nem volt erre példa. Megkértem a lakásgazdálko­dási vállalatot, készítsenek kimuta­tást, amelyből világosan kitűnik, kik azok, akik valóban nem tudnak fizet­ni. Nekik aztán felajánljuk a cserele­hetőséget és segítünk is annak le­bonyolításában. - Ha valamilyen módon egymás­ra találnak a cserepartnerek, és megegyeznek, önök nem akadékos­kodnak? - Nem. Csupán a lakásgazdálko­dási vállalat beleegyezését kérjük tőlük, elsősorban azért, hogy tisz­tázzuk, rendesen fizetnek-e lakbért. - Amióta a szolgáltatások ára nö­vekedett és szó van a lakbéremelés­ről is, nagyobb az érdeklődés a cse­rék iránt? - Nem, körülbelül olyan mint ko­rábban. -Arról is nyíltan beszélnek az emberek, hogy a cseréknél tízezer koronákat kérnek-adnak szobán­kénti letépőként... - Mi ezt inkább csak sejtjük, mert nekünk erről nem számolnak be. És ha kérdeznénk is, akkor sem mon­danák meg az igazat. Ha a két fél megegyezik - ez az ő dolguk. - ön hogyan látja a lakásgazdál­kodás jövőjét? - Amig az új törvényt nem hagy­ják jóvá, semmi biztosat nem tudok mondani. De nemcsak én vagyok ilyen helyzetben. A lakásokkal kap­csolatban már két országos tanfo­lyamot szerveztek az illetékesek, de tőlük sem tudtunk meg semmit. Bur­koltan beszéltek a témáról, annak ellenére, hogy az előadók között ott voltak a törvénytervezet előkészítői. Szerintem legfeljebb a lakások felét tudjuk majd eladni. Persze ez attól is függ, hogy a törvény alapján meny­nyit kell majd fizetni értük. A város­nak nem lesz érdeke, hogy megtart­sa a lakóházakat, mivel a karbantar­tásukra most nincs és nem is lesz pénze. A megszűnőfélben lévő vál­lalatok is felkínálják a városnak azo­kat a lakásokat, amelyeket korábban a munkaerő stabilizálására tartottak fenn. Most már nem érdekük az ilyen csalogatás. Tény: merőben megváltozik a lakáspolitika, s ezzel valamennyiünknek számolni kell. DEÁK TERÉZ EGYENJOGUAN S EGYENRANGÚAN BESZÉLGETÉS JÚLIUS TÁNCOŠSAL, A SZLOVÁKIAI ROMA ÉRTELMISÉG TÖMÖRÜLÉSÉNEK ELNÖKÉVEL A rendszerváltás folyamán a csehszlovákiai ci­gányság is kitűnt politikai aktivitásával. Több politi­kai pártjuk szerveződött. Tevékenységüket látvá­nyos egymás közti viták, viszálykodások fertőzték meg, igy a legfontosabb feladat teljesítése - a ci­gányság érdekvédelme - sok kívánnivalót hagyott maga után. Mintegy, a helyzet ellensúlyozásaként - Célunk a közös cselekvés összehangolása. Létrehoztunk egy társulást, a Roma Egységligát, amely három roma politikai pár­tot, valamint két társadalmi szer­vezetet - köztük a miénket is - tö­möríti. Egyesültek kulturális szerve­zeteink, létrehozva a Roma Kulturá­lis Szervezetek Asszociációját. Nemrég felhívással fordultunk a ro­ma politikai pártokhoz és a társadal­mi szervezetekhez: beszéljük meg a választásokkal kapcsolatos leg­sürgősebb tennivalókat. Hasznos lenne, ha a roma pártok közös prog­rammal indulnának a választásokon. Sok derűlátásra nincs okunk. Bánt bennünket, hogy politikai pártjaink nem szorgalmazzák a közeledést. Nem a közös ügy szolgálatát, ha­nem egyéni érvényesülésüket tart­ják szem előtt. Ezért attól tartunk, hogy a választások balul ütnek ki számunkra. • A szlovákiai romáknak - külön­böző pártok eíköteíezetteiként - van néhány parlamenti képviselője. Se­gítenek-e? - A Szövetségi Gyűlésben há­rom, a Szlovák Nemzeti Tanácsban egy roma képviselő van. Érdekeink védelméért különösebben nem áll­nak ki. A roma választók közé sem járnak, és szervezetünk meghívása is legtöbbször megválaszolatlan maradt. • Vannak országok, ahol a ci­gány etnikumot nemzetiségként tart­ják számon. Hátrányt jelent, hogy ez nálunk még nincs igy? - Nemzetközi szinten sem alakult ki egyértelmű álláspont: nemzetiség, avagy etnikai kisebbség. A volt Szovjetunióban, Jugoszláviában például nemzetiségként kezelték a múlt év végén megalakult a Szlovákiai Roma Értelmiség Tömörülése, amely a cigányság sorsát érintő minden jelentős kérdés megoldásában part­nere akar lenni a kormánynak. A tömörülés elnöké­től, dr. Július Táncoštól afelől érdeklődtünk, hogyan tudják megőrizni politika-mentességüket? Roma gyermekegyüttesek seregszemléjén (Ravasz József felvétele) a romákat, de ez nem pozitívumként mutatkozott meg. Nézetem szerint, mi még nem értünk meg arra, hogy nemzetiség legyünk. Égető felada­tunk felemelni, tudatra ébreszteni etnikai kisebbségünket. Tudatosít­juk, hogy ez hosszadalmas, megle­het, több nemzedéken át tartó folya­mat. Célunk, hogy a romák ne csak egyenjogú, de egyúttal egyenrangú tagjai legyenek társadalmunknak. Magunknak kell eljutni odáig! • Ismeretes, hogy Dél-Szlováki­ában nagyon sok roma származású polgár magyar nemzetiségűnek vall­ja magát. Szervezetük milyen tevé­kenységet fejt ki a magyarlakta járá­sokban? - Természetesnek tartjuk, hogy mindenki maga dönt nemzetiségé­ről. Az is magától értetődő, hogy a cigányok az évszázados együtt­élés folyamán kötődtek azokhoz a nemzetekhez, amelyekhez szoros kapcsolat fűzte őket. Ez különösen markánsan mutatkozik meg Szlová­kia déli részén. Itt az előítéletek is gyengébbek velünk szemben Klub­jaink jól működnek Nagymagyaron, Galántán, Diószegen, Gútán, Komá­romban. A közelmúltban egy sikeres közös rendezvényt szerveztünk Nagymagyaron, melynek keretében csoportjaink mellett magyarországi vendégegyüttes is fellépett. A Cse­madokkal különböző szinten kiala­kultak kapcsolataink, amelyeket vi­szont következetesen bővíteni sze­retnénk. • Tavaly novemberben megtar­tott alakuló közgyűlésükön sokan bi­rálöan szóltak a faji megkülönbözte­tés eseteiről. Másrészt a romák ma­gas bűnözési aránya, sok esetben agresszívabb életvitelük fokozza a lakosság bizalmatlanságát. On ho­gyan Ítéli meg ezt a problémát? - Tény, hogy a bűnözés a romák körében magas százalékarányt mu­tat. Ezt fájó problémaként tartjuk számon, és tenni akarunk a helyzet megváltoztatásáért. Viszont különb­séget kell tenni a súlyos bűncselek­mények és az enyhébb bűnesetek között. Az utóbbiakat gyakran a szo­ciális helyzet, az emberhez méltat­lan életfeltételek váltják ki. A töme­ges amnesztia sem volt szerencsés megoldás. A faji megkülönböztetés nem jelentkezik éles problémaként. Egyedi esetek előfordulnak, de je­lenségről - szerencsére - szó sincs. Csehországban nyíltabb az ellensé­ges viszony a cigánysággal szem­ben, gyakoribb a faji megkülönböz­tetés. A bűnözés okait magunk is elemezzük. Szerződést készülünk aláírni a belügyminisztériummal, konkrét feladatokat akarunk vállalni a cigányság bűnözésének megféke­zésében és megelőzésében. • Mit tudnak tenni a roma kultúra fejlesztéséért? - A roma kultúra - tág fogalom. Kutatásra vár. Fontos célunk a ha­gyományok ápolása, újraélesztése. Sikernek könyvelhetjük el például, hogy január végén a Szlovák Televí­zióban megkezdődött a rendszeres roma adás. Az is eredmény, hogy a Szlovák Rádió hétről-hétre sugá­roz a cigányság számára. Folynak az előkészületek a roma színház létrehozására, amely Eperjesen székelne. A város ukrán színháza új épületbe költözik, helyét társulatunk foglalná el. Roma múzeumot, könyvtárat, könyvkiadót is létre sze­retnénk hozni. • Beszélgetésünk során több­ször emiitette a roma büszkeséget Mit ért ön ezalatt? - öntudat nélkül nehezen lehet ennek az etnikumnak az érdekeit védeni. Képviselni a cigányságot csakis egy öneszmélés, belső büsz­keség birtokában lehet. Etnikumunk nem szégyenkezhet eredő ta, múltja miatt. Az önbizalomnak, nemzeti büszkeségnek, öntiszteletnek mind­annyiunkban lenni kell. Ez előfelté­tele fejlődésünknok. MÁZSÁR LÁSZLÓ ÉVFORDULÓ GEORGE WASHINGTON A Haza Atyjaként vonult be az Amerikai Egyesült Államok történe­tébe a 260 évvel ezelőtt született George Washington. Nemcsak a fel­szabadult gyarmatokból létrejövő szövetség fővárosát nevezték el ró­la. Százhúsz település, harminchá­rom járás, tíz tó, nyolc folyó, hét hegy, és egy állam viseli nevét. Az első magyar Amerika-utazó, Bölöni Farkas Sándor irta róla 1834-ben, hogy Mount Vernonban a ,.tisztelet­nek azon érzelmét, mely mint egy hirtelen borzongás meglepett a sír előtt, csak a Pantheon és a West­minsterben éreztem". Az idó tájt, egy évtizeddel korábban Széchenyi István Naplójában a világalakítók között emlegette, megjegyezve: számára a világalakítók azok, akik a népek szokásaiban, erkölcsi és vallási nézeteiben, életmódjában és ízlésében idéznek elő sorsdöntő for­dulatot. George Washington az első mo­dern köztársaság elnöke lett. Nép­szerűségre, tekintélyre az angol bi­rodalommal szembeni függetlensé­get biztosító háború fővezéreként tett szert. Államférfiúi erényei a köz­társaság megeremtésében és mű­ködtetésében jutottak kifejezésre. Könnyű lenne felszínes, mai áthallá­sokat sugalló szándékkal idézni tet­teit, jellemét és magatartását. Hisz például a mai Kelet-Európában nem teljesen magától értetődő, amit Wa­shington tett: a győzelem kivívása után nyugodt lélekkel visszatért bir­tokára - ókori elődjéhez hasonlóan -, az eke szarvához. Vagy pedig az a tulajdonsága, hogy első ember­ként, környezetében mindenkit meg­hallgatva, napokig mérlegelte az ér­veket és az ellenérveket. De ellen­kező előjelű, mára kivetülő kaján képzettársításokat indíthatna el az is, hogy elnökként a politikai párto­kat maga alatt tudva akarta gyako­rolni a kormányzást. Napjainkban neve alighanem azon a művön keresztül jelent üze­netet, melynek megalkotása az ö közvetlen elnökletével történt. Az amerikai alkotmányról van szó, mely a kormányzás, a törvényhozás és a bírói hatalom elkülönítésével az egyén jogainak védelmezésére épü­lő amerikai hagyományt teremtett. Ennek értelmében az emberi jog eredendő s nem a kormányzattól származik. Igaz, mindez csak ké­sőbb terjedt ki a felszabadult rab­szolgákra is. Az amerikai alkot­mányfejlődés képes volt a kiegészü­lésre és a kiteljesedésre. S aligha­nem ma is megnehezíti az egyéni, az állammal szembeni jogbiztonság megingatását. (kiss) (MUNKA)HELYKERESÖ A KÜLFÖLDIEK SZÁMÁRA NÁLUNK OLCSÓ A MUNKAERŐ Köbölkút a nagyobb falvak közé tartozik. A gyors haszonra számító kereskedők mellett itt is olyan vállal­kozókra lenne szükség, akik valami­lyen termelési ágazat bevezetésére szánnák rá magukat. A helybeliek elsősorban a mezőgazdasági ter­mékek feldolgozására gondolnak, hogy a faluban lakó hetvenöt mun­kanélkülinek is foglalkoztatási lehe­tőséget biztosithassanak. Egy ilyen természetű vállalkozást ugyan már beindítottak, de ennek bizonyos árnyoldala is van. Egy közgazdász mérnök osztrák céggel közös nád­feldolgozó üzemet alapított. Ausztri­ából hordják ide a nyers nádat. Az osztrákoknak a 150 kilométeres szállítási út is kifizedödik, mert itt kisebb költséggel dolgozhatják fel a nádat, mint náluk. Úgy tűnik: igen olcsö a KotXMkGti munkaerő. Elszo­morító ez, de a cégnél aotgo^Q falu­siak igy is hálásak: egy kis pénzhez juthatnak, amikor nehéz manapság munkát találni. (p-b)

Next

/
Thumbnails
Contents