Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám, szombat

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szói 1992. FEBRUÁR 22. EGON LÁNSKÝ NYILATKOZATA AZ ÚJ SZÓNAK A KORMÁNYOK VÁLTOZNAK - A KÖZÖS ÉRDEKEK MEGMARADNAK A konverzióról megtartott háromnapos pozsonyi konferencián végig részt vett Egon Lánský, a prágai külügyminisztérium szóvivője. Az EBEÉ-tanácskozás jó alkalom volt arra, hogy égyéb, a bennünket különösen foglalkoztató témakörökben is megtudakoljuk töle a külügyminisztérium álláspontját. • Lánský úr, meggyőződésem szerint a visegrádi hármak együttműködésére nagy szükség van, ezt kívánják a három ország és különösen az itteni magyarság érdekei. Ezt azért mondom, mert már külföldi lapokban is megjelentek írások, Amelyek azt fejtegették, hogy Bös miatt a hármak együttműködése megrekedhet. Lehet-e a konverzió az a speciális terület, amely segíti az együttműködést? - Nemcsak hogy lehetséges, de fontos is ez az együttműködés. Kissé általánosabban szólnék magáról az együttműködésről. Most újra leifedeztük KözépEurópát, hiszen a közelmúltig csak KeletEurópa voltunk, és tudatosítjuk: érdekünk, hogy közös ügyeinkről minimum konzultáliunk, ha nem is tudjuk azokat megoldani. Bevallom, én nagyon sokáig figyelemmel kísértem azt az együttműködést, amelyet a három ország úgynevezett disszidensei folytattak, mert ez volt a kezdete annak, amit a hármak ma képviselnek. Tehát azokról az időkről beszélek, amikor az olyan nevek, mint Havel és Walesa a saját országaikban nem jelentettek sokat és Magyarországon sem csengett ismerősen az, hogy Antall meg Jeszenszky. Csehszlovákiában sok dolgot azért lehetett megvalósítani, mert a lengyel és a magyar disszidensek segítettek. Én még két évvel ezelőtt is - lehet, kissé naivan - azt hittem, hogy a disszidensek együttműködésére építve, a diszszidensekből kormánytényezőkké vált emberek jól együttműködhetnek majd. Csalódott voltam, hogy ez nem mindig így tortént Ma már értem, hogy ez természetes, mert a hármaknak nemcsak közös érdekeik vannak, hanem külön-külön saját érdekeik is, amelyek nem mindig azonosak. De a lényeg, hogy a régi kapcsolatokra építve ezeket is megoldhatjuk. • ön mire alapozza az optimizmusát? A Bös-probléma ma már akkorává dagadhat, hogy tényleg szétveri a hármakat, nem gondolja? Pesten közölték, hogy a magyar kormány lel akarja mondani a szerződést. Úgy vélem azonban, ezzel saját magának is ártana. Ha felbontják a szerződést és nem marad semmi, ami köt bennünket, akkor egymás rovására rossz dolgokat lehet csinálni. Viszont, ha szerződés korlátoz bennünket, nem tudunk annyira keresztbe tenni egymásnak. Azt hiszem, ezt a magyar kormány sem gondolta komolyan. Meggyőződésem, hogy Bös ügyében lesz ésszerű kompromisszum. • Mikor? Az itteni választások előtt vagy után? - Az volna a legjobb, ha már ma így lenne. De ez nem az én óhajomtól függ, hanem attól, hogy mire vagyunk ma képesek. Még csak építjük a demokráciát mindkét országban, ezért nem alapozhatunk olyan feltételezésekre, hogy csak az történhet közöttünk, ami a barátok, disszidensek között történik. Mert ezeket a disszidenseket előbb a lakosságnak meg kell választania ahhoz, hogy reprezentálhassák országukat. Ez Magyarországon nem történt meg, Lengyelországban és Csehszlovákiában igen. A Magyarországon hatalmon lévő politikai garnitúrát nem a lipikus disszidensek alkotják. Az ottani garnitúra valamilyen keveréke a konzervatív nacionalista irányzatnak (ezt nem pejoratív értelemben mondom, csak megállapítom), amely nem érez olyan késztetéseket, mint azok, akik diszszidensekként közel álltak a mai csehszlovák vezetéshez. Másrészt, négy hónap múlva úgy alakulhat, hogy nálunk sem a disszidens garnitúra lesz a hatalmon Ezzel számolni kell. Tehát az együttműködés olyan feltételeit kell megteremteni, amelyek túlélik az ilyen változásokat, túlélik az olyan pillanatnyi konfliktusokat, mint Bős-Nagymaros. És még egy fontos tényezőt említenék. Nekünk három kormányunk van, amelyek még mindig nem egyeztek meg világosan a kompetenciák elosztásában. És ahol megegyeztek, azok is nagyon fájdalmas, érzékeny döntések, amelyek senkinek a dolgát sem könnyítik meg azok közül, akik a magyarokkal tárgyalnak ez ügyben Hiszen egy kissé mindenki úgy érzi, hogy meg van kötve a keze. Viszont magyar oldalon ilyen konfliktus nincs, ezért úgy gondolják, határozottabban léphetnek fel, de nem tudatosítják, hogy ez nálunk olyan következményeket válthat ki, melyeket nehezen lehet helyrehozni. Mondhatok más példákat. Egyéb területeken is megegyeztünk, hogy együtt fogunk működni, közösen lépünk fel a nemzetközi színtéren. Amikor megjelent a független Ukrajna - bár volt olyan megállapodás, hogy közösen ismerjük el - mégsem igy történt. A lengyelek siettek, elsők akartak lenni, olyannyira, még a kormányülést is megszakították, hogy Kijevbe telefonálhassanak. A magyarok olyan igyekvöek voltak, hogy elismerték még Oroszországot is, amely ezt nem is kérte. Csehszlovákia pedig várt a megegyezett koordinált lépésekre. A tapasztalatlan, rossz összehangolás mulatságos példája ez, de ilyesmi a jövőben is megtörténhet. Mindezek ellenére nekem meggyőződésem: bárhogy is alakuljanak apró konfliktusaink, a mi viszonyunk már sosem válhat olyanná, mint az egykori demokratikus Csehszlovákia és a horthysta Magyarország között volt. • Ha már Ukrajnát említette: a múlt héten volt a hármak külügyminiszterhelyettesi talalkozója. Ezen felvetődött, hogy az ukránok csatlakoznának a visegrádi hármakhoz. A hármak bővítését a lengyel és a magyar sajtó is elutasította, bár az együttműködést egyes területeken szükségesnek tartották. Milyen a csehszlovák álláspont? - Megértem, hogy a bolsevik impérium szétesése utáni államok a posztkommunista világ stabilizáló centrumának tartott Közép-Európa felé orientálódnak. Jó érzés, hogy a hármakat ennek tekintik, hiszen ilyen jelzések érkeznek Romániából és Bulgáriából is. • Csak közbevetem: szegény az olyan stabilitás, amelynek mi vagyunk a letéteményesei. - Igen, ez az érem másik oldala. Mi pontosan tudjuk, mennyire nem vagyunk stabilak, de mások, akiknél még rosszabb a helyzet, annak tartanak bennünket. Ez egy kissé félelemmel tölt el engem, meg felelősséggel is a hármak együttműködése iránt. Együttműködésünk érdekei az objektív, közös helyzetekből fakadnak, amilyenek Ukrajna vonatkozásában nem állnak lenn. Ugyanakkor a hármak nem akarnak valamilyen új tömböt létrehozni. Az Ukrajnához fűződő partikuláris érdekeink mások, mint amilyenek a hármakat kötik össze. De Ukrajnával szintén jó együttműködést akarunk a bennünket érdeklő kérdésekben, területeken. Befejezésül azt mondhatnám, nálunk is, Magyarországon is jönnek majd új kormányok, s ezeket a bennünket összekapcsoló köteléleknek túl kell élniük. Mert a geográfiát nem tudjuk megváltoztatni, szomszédok maradunk, meg ha esetenként úgy is tűnik, hogy könnyebb jóban lenni azokkal, akikkel nincsenek közös határaink. De ha nem tudunk együttélni a szomszédainkkal, az azt jelenti, hogy saját magunkkal sem tudunk együttélni. MALINAK ISTVÁN NEHÉZ A MEGEGYEZÉS A KÉT KOREA KÉPVISELŐI KÖLCSÖNÖSEN FELTÉTELEKET TÁMASZTANAK Phenjanban tegnap fejeződött be Jon Hjon Muk és Csöng Von Szik, Észak-, illetve Dél-Korea kormányfőinek 6. találkozója, ám a feszültség enyhüléséhez fűzött remények nem váltak valóra. Mindkét fél ünnepélyesen kicserélte ugyan a ratifikált történelmi jelentőségű dokumentumokat a megnemtámadásról és a megbékélésről, valamint a Koreai-félsziget atomfegyvermentes övezetté való nyilvánításáról, de egyelőre a szavak csak papíron maradtak. A két ország közötti kapcsolatokra továbbra is teherként nehezedik a nukleáris kérdés. A dél-koreai miniszterelnök csalódottan tért vissza Szöulba, mivel nem tudta rávenni partnerét arra, hogy meghatározzon egy konkrét időpontot, amikor nemzetközi ellenőrök érkezhetnének az észak-koreai nukleáris objektumokba. Csakis ők tudnák megerősíteni a phenjani rezsim állítását, miszerint Észak-Korea nem gyárt atomfegyvereket. A KNDK képviselője a tárgyalásokon megismételte a korábbi követeléseket, hogy vonják ki Dél-Koreából a 39 ezer főnyi amerikai kontingenst, a dél-koreai hadsereg ne rendezzen közös hadgyakorlatokat az amerikai fegyveres erőkkel. Követelte továbbá, hogy engedjék szabadon azokat a dél-koreai disszidenseket, akiket a KNDK-val fenntartott kapcsolataikért börtönöztek be. Megállapodás született azonban arról, hogy a két fél képviselői a jövő héten a félszigetet megosztó demilitarizált övezetben, Panmindzsonban találkoznak és foglalkozni fognak a nukleáris kérdéssel. A tanácskozás másik konkrét eredménye: a két kormányfő május 5-e és 8-a között Szöulban folytatja a megbeszéléseket. IZRAEL KIVONTA CSAPATAIT LIBANONBÓL (Folytatás az 1. oldalról) Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár még csütörtökön azonnali visszavonulásra szólította fel Izraelt. A Biztonsági Tanács mindössze néhány órával az újabb izraeli intervenció előtt nyilatkozatot adott ki, amely megerősíti Libanon teljes szuverenitását, függetlenségét, területi és nemzeti egységét a nemzetközileg elismert határok között. Az ENSZ-főtitkár magához rendelte Izrael állandó képviselőjét a világszervezetben és tolmácsolta tiltakozását, amiért az izraeliek behatoltak az UNIFIL által ellenőrzött térségbe. Az izraeli támadás során egyébként két ENSZ-katona súlyosan, másik kettő pedig könnyebben megsebesült. Az invázió nyomán az Egyesült Államok magas szinten felvette a kapcsolatokat Szíriával, Izraellel és Libanonnal Szíria ugyanis nyomban bejelentette, kész segítséget nyújtani Libanonnak az agresszorral szemben. A washingtoni külügyi szóvivő közölte, a legutóbbi fejlemények ellenére mind a három ország arról biztosította Washingtont, hogy részt vesz a hétfőn kezdődő béketárgyalásokon. Az arab-izraeli megbeszélések harmadik fordulója Washingtonban lesz. A szóvivő nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, jogos önvédelemnek tekinti-e Washington az izraeli inváziót. Azt mondta, nem védelmeznek semmilyen erőszakot, s nem az a lényeges, azt ki követi el. Még egy izraeli, de már belpolitikai vonatkozású hír: csütörtökön előválasztást tartottak a kormányzó Likud-pártban. A 2769 tagú központi bizottság döntése értelmében a szavazatok 46,4 százalékával a jelenlegi miniszterelnök, Jicchak Samir lesz a Likud kormányfő-jelöltje a június 23-ra kiirt választásokon. David Levy külügyminiszter 31,2, Ariel Sáron építésügyi miniszter 22,3 százaléknyi szavazatot kapott. így tehát Samir lesz a munkapárti Jicchak Rabin ellenfele, akinek a legújabbi közvélemény-kutatások szerint reális esélye van a győzelemre. M

űködik még a légihíd, az amerikai légierő teherszállítói viszik a segélyeket a Független Államok Közösségébe, hogy enyhítsék a súlyos hiányt. Gondoltam, telefonálok Szentpétervárra, Moszkvába, s megpróbálom kideríteni, érezhető-e már az ellátásban a befejezéséhez közeledő akció hatása. Hiszen 1573 tonna élelmiszerről és gyógyszerről van szó, 78 millió dollár értékben, és ez - ahogy mondani szokás - nem semmi. Szentpéterváron nem volt szerencsém, bevált hírforrásomat nem találtam a szerkesztőségben, otthon pedig nyugdíjas mamája vette fel a telefont. Fejemben kattogott a számláló, de azért nem akartam neveletlen lenni, megkérdeztem, hogy van, mit csinál? - Éppen vacsorázom. Bundeswehr-konzervet. És nyelem hozzá a könnyeimet. Úgyis sótlan egy kicsit. Mondd, te tudtad, hogy a németek még kímélő konzerveket is készítenek katonáik számára, hátha diétázik valamelyik? Ezt osztottak a héten a nyugdíjasoknak, speciális utlaványokra, melyekért fél napokat álltunk sorban. Azt beszélik, napokon belül amerikai segélyt is kapunk, de lesz francia gyógyszer is. Még jó, hogy voltak ellenségeink, így senki sem pusztul éhen - tette hozzá keserűen. Mit lehet erre válaszolni? Elköszöntem, és úgy döntöttem, egyelőre várok még azokkal a hívásokkal. Moszkvai ismerőseimnek kicsi gyerekeik vannak, talán ök is kaptak a kímélő konzervek szállítmányából... Vagy azoknak lenne igazuk, KÍMÉLŐ KONZERV akik szerint a segélyek jó része szőrén-szálán eltűnik? Alekszandr Zsitnyikov, a segélyek elosztását felügyelő, Jelcin által kinevezett bizottság elnöke szerint ez rágalom. Nem zárta ki, hogy a feketepiacon árulnak ezt-azt, de szó nincs arról, hogy ott kötnek ki a segélyek 70 százaléka. Csak az történik, hogy a segélyezettek eladják a nekik kiutalt csomagot, ha éppen másra van szükségük Maga Jelcin pedig a múlt héten arról beszélt, sokan egyenesen szégyellnek segélyt kérni, inkább az a gond, hogy felkutassák a valóban rászorulókat. A már említett bizottság tagja, Jevgenyij Ivanov a napokban Frankfurtban arról beszélt, ha már nem fog működni a légihíd, amelyen most az amerikai segély érkezik, új módszert kell kidolgozni, mivel az államközösségnek folyamaios szállításokra van szüksége. A jóval olcsóbb tengeri szállítást javasolta megoldásként. Úgy vélekedett, a légihíd inkább szimbolikus, semmint hatékony. Merthogy csak Oroszországnak egymillió tonna élelmiszerre lenne szüksége még a tél végéig, s az év folyamán még 3 millió tonnára. Érdemes megjegyezni: az egymillió tonna élelmiszer és gyógyszer a négyszerese az összes tavalyi külföldi segélynek. S ezt kellene még megháromszorozni! K

i győzi ezt? Nyugat-Európa aligha, hiszen már eddig is rengeteget adott, főleg Németország, amit Moszkvában valóban nagyra értékelnek. Az Egyesült Államok nem kapkodja el a bőkezűséget, Japán pedig feltételeket szab, de hát neki igazán nem sürgős, 1945 óta vár a Kurilszigetek visszaadására, egy-két hónap, esetleg egy-két év igazán nem számít. Csakhát Oroszországban 64 millió olyan ember van, aki különösen veszélyeztetett. Menekültekről, rokkantakról, árvákról, magányos öregekről van szó. Nekik viszont minden nap számít. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN S

trassbourgban tegnap kezdődött meg a *35 európai ország legfelsőbb törvényhozó testületei elnökeinek kétnapos konferenciája. Csehszlovákiát Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke képviseli. A DPA hírügynökség szerint Dubček felszólalásában óva intett a csehek és a szlovákok közötti feszültségtől, amely veszélybe sodorhatná a demokratizálódási folyamatot Csehszlovákiában. A tanácskozás napirendjén szerepel a vita a parlamenti demokráciák fejlesztéséről, a nemzetközi problémákról, valamint az egyes országok törvényhozó testületeinek együttműködéséről. H

avannában szerdán kivégezték azt a két kubai állampolgárt, akiket négy rendőr meggyilkolásával vádoltak, valamint azzal, hogy megpróbáltak illegálisan megszökni a szigetről. Ezt csütörtökön közölte az AIN hírügynökség. Luis Miguel Almeida Perézt és René Salmeron Mendozát a havannai tartományi bíróság ítélte halálra és az ítéleteket jóváhagyta a legfelsőbb bíróság és az államtanács is. I

raknak alá kell rendelnie magát a hadiparának hosszú távú ellenőrzéséről szóló ENSZ-határozatnak, csak azután lehet feloldani a kereskedelmi embargót - mondotta Rolf Ekeus, az ENSZ megfigyelői missziójának vezetője a bahreini fővárosban, mielőtt elutazott Bagdadba Ekeus vezeti az iraki tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének ellenőrzésével megbízott ENSZcsoportot, amely három napot tölt Bagdadban. S

alvadorban 48 éves korában rákbetegségben elhunyt Roberto D'Aubuisson, a szélsőjobboldali kormányzó ARENA párt tiszteletbeli elnöke, akit egyébként a hírhedt halálbrigádok vezetőjének tartottak. Köze volt számos politikai gyilkossághoz, 1980-ban állítólag ő szervezte meg Oscar Romero salvadori érsek meggyilkolását. D'Aubuisson 1984-ben az ARENA jelöltjeként indult az elnökválasztásokon, ám vereséget szenvedett Duartétöl. Az ARENA végül 1989-ben került hatalomra, amikor jelöltje, Alfredo Cristiani jelenlegi elnök győzött a választásokon. D'Aubuisson halálhírének közzététele után Cristiani elnök háromnapos gyászt hirdetett. D

él-Korea és Örményország tegnap felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A szöuli külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a megállapodást Moszkvában írták alá. Örményország már a 12. szovjet utódállam, amellyel Dél-Korea diplomáciai kapcsolatokat kötött. A

lekszandr Volkov és Szergej Krikalov, a Mir űrállomáson dolgozó kozmonauták csütörtökön este kiléptek az űrbe. A kinti munkálatok közben meghibásodott Volkov szkafanderje és ezért utasítást kapott arra, hogy térjen vissza a hajó fedélzetére, tájékoztatott az ITARTASZSZ hírügynökség. Volkov és Krikalov összesen 4 óra 12 percet töltött az űrben, és mint mondották, jól érzik magukat L

agosi jelentések szerint Délkelet-Nigériában mintegy 80 személy vesztette életét e héten a helyi törzsi zavargások során. Az összetűzésekben, amelyek területi viták miatt robbantak ki, az egymással szembenálló lakosság házakat és kikötőkben horgonyzó hajókat gyújtott fel A Reuter hírügynökség ezzel összefüggésben jegyezte meg: Nigériának ebben a részében gyakoriak a törzsi viszályok. W

ashingtonból érkezett a hír, miszerint az Egyesült Államok tavaly 160 milliárd cigarettát adtak el küllőidre, a legnagyobb importőr Kelet-Eurőpa volt. A második helyen szerepel Japán, majd Hongkong, az Egyesült Arab Emírségek, SzaúdArábia és Szingapúr. Az Egyesült Államokban ugyanakkor immár hatodik éve csökken a dohányzók száma. Egy amerikai dohányos évente átlagban 140 doboz cigarettát szív el.