Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-21 / 44. szám, péntek

MOZAIK iÚJSZÓM 1992. FEBRUÁR 21. A GYÖNGÉDSÉG LEGENDÁS EREJE Pozsonyban, a cseh és a szlovák filmek tavalyi fesztivál|án mutatták be először Martin Sulik elsöfilmes szlovák rendező Gyöngédség című munkáját, amely akkor három díjat is .kapott '(a rendezést, az operatőri munkát és a film zenéjét jutalmazták). Méltán, hiszen nemcsak a szakma, a kritika is erőteljes, jó nekirugaszkodásnak, ígéretes bemutatkozásnak ismerte el a filmet. Úgy vélem azonban, hogy a zsűrizés során, a díjak odaítélésekor az a tény is Martin Sulik javára befolyásolta az értékelést, hogy e mozgóképes alkotásban olyan témát dolgoz fel magas művészi színvonalon, amely ilyen formában és ilyen megközelítésben az elmúlt évtizedekben nem volt jelen a szlovák filmművészetben. Sulik ugyanis azáltal, hogy pusztán lélektani érdeklődéssel a saját mikrovilágában mutat be egy megromlott házastársi kapcsolatot r amelyben a hit és a cinizmus, a köznapi és a képzelet, a hipnotikus erö és a mindennapok merevsége, az agresszivitás, a lelki és fizikai terror, valamint a gyöngédség egymás ellen és egymásra ható mechanizmusait vizsgálja -, a honi filmművészet műfaji skáláját a tisztán lélektani film műfajával bővíti. Remélhetőleg a lilm méltó megítélése végre a műfaj rehabilitálását, elismerését, meghonosodásának lehetőségét is jelenti. Ördögi kör volt ez a múltban: hiányzott a belső folyamatok feltárására irányuló téma, mert nem létezett a tisztán lélektani film műfaja, s nem létezett a műfaj, mert a rendezők - a filmgyártás, a filmművészet keretein túlra mutató okok miatt - nem nyúlhattak ilyen témához. Valójában névleg létezett a műfaj. Csakhogy, a pártállam idején az ilyen műfaji besorolással készült és vetített hazai filmek úgynevezett szocialista realista történetekbe ágyazott olyan álproblémákat boncolgattak csupán, amelyek nem oszlatták el belső ellentmondásainkat, nem vagy csak alig-alig érintették lelki egyensúlyvesztésünket. Ezek középpontjában, kevés kivétellel, a magánéletükben is a kényszerű ideológia szerint mozgatott szocialista tipusfigurák álltak. Olyan hősök, akiknek nem voltak, mert nem lehettek kétségeik, belső ellentmondásaik, igy épp az a tárgy hiányzott, amely egyébként a lélektani mozgóképes alkotás központi problémája, aminek okán a rendezésben idehaza nem érvényesülheFILMJEGYZET tett a belső folyamatok sajátos megjelenítésére, a lélektani indoklásra, a konfliktuskiváltó tényezők feltárására - olyan rendezők, mint Bergman, Fellini és mások által - alkalmassá tett filmnyelv sem. Az alkotók munkája a didaktikus, jól irányított intonációval közölt, ideológiával terhelt párbeszédek „lefényképezésében" merült ki. így született meg egy sajátosan szocialista műfaj, a társadalmi-lélektani dráma, a társadalmi és a lélektani film elegye, amely rokonságot, az operatőri munkát illetően, vagyis a tárgyi világ gyakori megszemélyesítésének módszerével pedig Tarkovszkij megoldásaihoz áll közel - európai mérték szerint készült minimális társadalmi érdeklődésű igazi lélektani film. Egyetlen dolog, ami mélyebb fejtegetésekre, magyarázatokra ösztökélhet, eltérő értelmezésekre adhat lehetőséget: a végső megoldás, a kibontakozás, a bemutatott probléma lezárása hitelességének, vagyis a végkiA főszereplők: Maria Pakulnis. Cserhalmi György és Benkő Géza azonban alapvető hibája miatt - vagyis hogy nélkülözte a kritikát - nem lehetett hiteles életkép. (Voltak ugyan kivételek, a Hanák-filmek például, de azok sorsa túl kemény kritikájuk miatt évekig a dobozba záratás lett.) Idehaza tehát előzmények nélküli a film. Nem lehet összevetni például Dušan Hanák műveivel, nem lehet azokhoz mérni, mert ellentétben velük, Sulik filmje nem egy valós társadalmi helyzetben, hanem a lélektani folyamatok illusztrálásához alkalmazott redukált térben játszódik; nem egy nagyközösség életvitelében gyökerező, befelé ható alakító tényezőket igyekszik feltárni, hanem egy, amennyire lehetséges, a külvilággal minden kapcsolatot megszakított mikrovilágban feszülő és kifelé ható erőket igyekszik bemutatni; nem egy nagyobb közösség törvényei szerint alakul a szereplök sorsa, hanem a mikrovilágot alkotók ösztönei határozzák meg a viszonyokat. Sulik filmje tehát - amely tárgyát tekintve valamelyest Bergman analitikus lélektani mozgóképeivel mutat fejlett hihetőségének kérdése. Az, hogy életünkben megtörténhet-e olyasfajta, a külső körülmények hatásától független, a lelki erőből fakadó hittel, belső tisztasággal, jósággal, gyöngédséggel előhívott, szuggerált csoda, amely megtörténik a filmben, s amely látszatra megoldja a szereplők problémáit. Az, hogy létezik-e, létezhet-e ember, aki - amint a filmbéli fiatal hős - gyöngédséggel, csodatevés révén megválthat másokat. Ki tudna, ki merne erre egyöntetű választ adni? De próbáljuk meg esetleges kétkedésünket eloszlatni azáltal, hogy más tilmek tükrében közelítünk a kérdéshez! A Gyöngédség a hit megváltó erejéről szól. Az ember megváltásához (úgy látszik, hiszen ezt közli a film, még mindig) szükséges áldozatról. Erről szól Zampanoé

s Gelsomina megrázó története is, Fellini Országúton című filmjében. Csakhogy Fellini filmjének az olasz vidék és város valóságában játszódó reális, egyenes vonalvezetésű regényszerű történetében a két, egymáshoz tartozó ember kapcsolatából, összezártságából, jellempróbáló és lélekfeltáró viaskodásából, a külvilággal való érintkezéseikből érzékletesen rajzolódnak ki az olasz társadalom erkölcsének ellentmondásai. Sulik filmje ezzel szemben elemző szándékkal az én indulatos kitöréseit, a lélek állapotait, a tévelygéseket, az ellentmondások nem várt megnyilvánulásait mutatja be egymástól gyakran távoli életképek laza szövésű epizódjaiban; nem építve azokat be egy lineáris, konkrét időben bontakozó, konkrét társadalmi helyzettel azonosítható történetbe. Ebből adódik aztán a különbség. Az Országúton konfliktusának megoldása - Zampano érző emberré válása Gelsomina halála miatt - ugyanabban a létező társadalmi realitásban következik be, amelyben a két hós megjárja kálváriáját. A Gyöngédség hősei, akik saját zárt világukon belül, magukba fordulva őrlődnek csupán, problémáikat nem egy nagyobb közösséghez viszonyulva próbálják megoldani. Valamiféle emberfeletti erő igézetétől, a csodától várják a megváltást. S a házastárs kapcsolatába beépülő harmadik legendás ereje hatására a film végén a csoda meg is történik Persze, ez még nem jelenti mindenképpen, hogy az ilyen megoldás - a csodás elem beépülése és annak problémafeloldó funkciója - rontja a film hitelességét. Nem, hiszen a fizikailag nem érzékelhető (létező) valamilyen minőség a lélek számára lehet realitás. A belső szuggesztió ilyetén elfogadásával akár az is elképzelhető, hogy a gyöngédség, a szeretet, az önzetlenség, a hit valakit legendás erejűvé emel másokkal szemben Az meg aligha vitatható, hogy ezek olyan tényezővé válhatnak, amelyek jó irányba mozdítanak el - erről (is) szól Franco Zeffirelli Assisi Szent Ferenc életéről forgatott filmje, a Nap fivér, Hold nővér. Filmjét Sulik a (tökéletes mozgóképes techikával előidézett) csoda megtörténtének total planjával amolyan naiv vagy inkább idilloptimizmussal zárja Az áldozat nála nem jár tragikummal, mint Fellininél, sem olyasfajta lemondással és sorsvállalással, mint Zeffirellinél. S bár arról nem egészen győz meg a csodás elemmel záró végjelenet, hogy az áldozatkészség veszteségek nélkül is hozhat megoldást, abban megerősít, hogy a legendás erő, a csodatevés lehetősége bennünk van: a gyöngédségben, a szeretetben. Jóllehet, ez csupán a hit optimizmusa. Csupán, de ez nem kevés! Igazán csak ezzel érdemes választ keresni a fentebb megfogalmazott és (valójában a filmmel) feltett kérdésekre is. TALLÓSI BÉLA EVFQRDULÚ EGY ISMERETLEN ISMERŐS Alighanem sajátosan mostoha írósors jutott osztályrészül a nyolcvan évvel ezelőtt született Pierre Boullenak, aki rendkívüli szerzői termékenységgel dicsekedhet. A távol-keleti gyarmatokat megjárt, kaucsukültetvények és felderítötiszti, valamint villamosmérnöki múlttal rendelkező francia író az ötvenes évektől kezdve szinte ontotta a könyveket és a novellásköteteket. Boulle neve alighanem szerte a világon sokak számára egyetlen, kivételesen izgalmas olvasmányélményt nyújtó "háborús történettel, a Hid a Kwai folyón cimü regénnyel fonódik össze. Amikor a hatva-' nas évek közejaén megjelent a könyv magyar nyelvű kiadása, a fordító - aki egyben tanulmányértékű utószót is írt hozzá - sajnálkozó együttérzéssel állapította meg: a magyar olvasók előtt Pierre Boullenak még talán a neve sem ismert. S ha említés történik fömüvéről, akkor kiderül, hogy a szerzőt angolnak hiszik, minthogy a regénybeli hídépítők és hídrombolók - angol katonák. A valóságban a válasz talán még ennél is nagyobb tájékozatlanságot árulna el. A nagy többség inkább csak a regényből készült filmre emlékezik - mindennemű szerzői előtörténet nélkül. S még többen vannak, akik számára az igazi maradandó élményt a film aláfestőzenéjeként készült híres füttyös induló jelentette, amely az angol hadifoglyokat életben tartó összetartás jelképévé nőtt. A film az ötvenes évek végefelé került el Kelet-Európába, s a felszabadultság magával ragadó erejével vált a fiatalság igazi slágerévé, egy olyan időszakban, amikor lépten-nyomon tilalmakba és korlátokba kellett ütköznie. S micsoda képtelenség: amikor ezt az indulót rendszeresítették az akkori nyugatnémet Bundeswehrben, Csehszlovákiában egyszerűen tiltott listára került. A hanglemezeket persze már nem tudták megsemmisíttetni, s az érettségire készülő fiatalok a zsúrokon szinte szüntelenül teljes hangerővel játszatták, lehet, hogy csak diákos dacból, a tanárok önkényeskedése elleni tiltakozásként, nem is sejtve, hogy mi mindent kell még megélnie annak a nemzedéknek, amely ma már az ötven felé közeledik. Kalandelemekkel keveredő lélektani elemzés, abszurditás és humor Boulle szinte minden müvének sajátja. Bajomi Lázár Endre hívta fel a figyelmet Boullenak arra az írói leleményére, hogy a főhős mintha épp a fordítottját cselekedné annak, amire számítani lehet. Micsoda témalehetőségek kínálkoznának számára a mai Kelet-Európában! (kiss) EGYETEMI OKTATAST - MAGYAR NYELVEN! Érdeklődéssel olvastuk a Magyar Polgári Párt iskolaügyi szakbizottságának rövidített tervezetét a Nemzetiségi Kultúrák Karáról (Új Szó, 1992 február 13.) Mivel a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság (CSMTT) már tavaly júniusban létrehozott egy szakbizottságot, amelynek az a feladata, hogy egyrészt kidolgozza az önálló magyar egyetem tervezetét és szervezeti felépítését, másrészt, hogy megvizsgálja és elemezze az egyetemalapítás szervezési, gazdasági, infrastrukturális stb. feltételeit, kötelességünknek érezzük, hogy röviden tájékoztassunk eddig elvégzett munkánkról, s egyúttal kifejtsük véleményünket az MPP szóbanforgó tervezetéről is. A csehszlovákiai magyar pedagógusképzés az elmúlt két évtized során a felülről elrendelt korlátozó intézkedések és körmönfont átszervezések eredményeként válságos helyzetbe került. Nagyon szerény becslések szerint is az ezredfordulón mintegy 1000-1200 pedagógussal lesz kevesebb a szükségesnél a magyar iskolákban. Ha emellett figyelembe vesszük a pályaalkalmasságot és azt a körülményt is, hogy az oktatás színvonalának emelése megköveteli a redukált tanulólétszámot (tehál azt, hogy egy pedagógusra a jelenlegi átlagnál keve sebb diák jusson), akkor a fenti érték még nagyobb is lesz (kb. 1400-1500 fő). Mindez természetesen a jelenleg létező magyar iskolahálózatra vonatkozik. Amennyiben az iskolák számát és profilját bővíteni kívánjuk (s ez elkerülhetetlen lesz), akkor a hiány meghaladhatja akár a 2000 főt. Ezeket a tényeket és prognózisokat figyelembe véve, a CSMTT a csehszlovákiai magyar pedagógusképzést hosszú távon csakis egy önálló felsőoktatási intézmény vagy egyetem keretében tudja elképzelni. Ugyanakkor messzemenően támogatja azt is, hogy a nyitrai pedagógiai főiskolán (illetve a kialakítandó egyetemen) a magyar tanárképzés egy önálló magyar kar keretében folyjék. Nagyon fontos, hogy Nyitrán bővüljön a magyar pedagógusképzés, elvégre a gondok orvoslásával nem várhatunk az önálló magyar felsőoktatási intézmény létrejöttéig Sajnos, a magyar pedagógusképzés jogi helyzete tisztázatlan; a szó valódi értelmében vett magyar kar nem létezik, csupán magyarul tanító tanárok és magyarul tanuló diákok vannak a nyitrai főiskolán. Ez a körülmény a bajok fő forrása, hiszen így a magyar pedagógusképzés sorsáról gyakorlatilag néhány személy (dékán, tanszékvezetők) dönthet, méghozzá teljesen önkényesen, belátása vagy lelkiismerete szerint Ezt a kiszolgáltatottságot és megalázó helyzetet kellene sürgősen megszüntetni - az önálló magyar kar törvénybe iktatásával! Erre elvben most lehetőség nyílt, ugyanis a nyitrai pedagógiai főiskola (valamint a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola is) beterjesztette azt az igényét, hogy egyetemmé alakulhasson át, és ennek az egyetemnek lehetett volna önálló magyar kara is. Sajnos, a kormány, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács elé terjesztett tervezet nem számol önálló magyar karral, ezért nagyon problematikusnak látszik, hogy oda utólag bekerüljön. Természetesen tisztában vagyunk azzal, milyen feszült légkör alakult ki a nyitrai főiskolán az 1989 novemberében rehabilitált Pastier dékán korai nyugdíjaztatása után. Az új vezetés sokkal merevebbnek bizonyult a magyar tanárképzés problémái iránt, csak sokadszori sürgetésre és miniszteri utasításra volt hajlandó foglalkozni a kérdéssel, hogy aztán gyorsan félretolja azt. Talán ennek a huzavonának a következménye az is, hogy a magyar tanárok nem vehettek, illetve nem vettek részt az egyetemi tervezet kidolgozásának érdemi munkájában. A CSMTT felsőoktatási szakbizottsága az önálló magyar egyetem tervezetén dolgozik. Elkészült már számos elemzés és tanulmány, ezeket a szakbizottság folyamatosan megvitatja. Úgy véljük, ez az anyag hasznosítható volna az önáló magyar kar kialakításánál, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a CSMTT nek nincs joga beavatkozni egy szuverén intézmény belső ügyeibe. Ugyanakkor sohasem titkoltuk: a mostani tisztázatlan helyzet aggodalmat kelt bennünk Sajnálatos tény, hogy sem a Csemadok, sem a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) nem tudta tárgyalóasztalhoz ültetni politikai mozgalmaink és pártjaink vezetőit ebben a nagyon fontos ügyben. Be kell látnunk, nem elegendő időnként megemlíteni a problémát, hanem határozott lépéseket kell tennünk a megoldás érdekében. A Magyar Polgári Párt közzétett tervezetét a CSMTT szakmai szempontból elnagyoltnak és gyakorlatilag kivitelezhetetlennek ítéli Kétségtelenül rokonszenves vonása a tervezetnek, hogy egyszerre keresi a megoldást a Szlovákiában élő valamennyi nemzeti kisebbség és etnikum szakemberképzésének gondjaira, de tudatosítanunk kell, hogy eleve más problémákkal kell megbirkóznia a német vagy a horvát kisebbségnek, mint például a csehszlovákiai magyarságnak, amelynek azért van kiépült iskolahálózata, de pedagógushiánnyal küszködik A tervezet kidolgozói mintha nem tudatosították volna eléggé ezt a tényt. Nagyon fontos, hogy az önálló karon anyanyelven folyjék a tanárok képzése, a tervezetből viszont nem derül ki egyértelműen, hogy milyen nyelven folyna a képzés azokon a tanszékeken, ahol a matematikát, a természet- és társadalomtudományi tárgyakat oktatnák. A csehszlovákiai magyarság lélekszámát tekintve az ország legnagyobb nemzeti kisebbsége, számaránya nagyságrenddel nagyobb, mint a többi nemzeti kisebbségé eggyütt. Mégha létre is jönne a Nemzetiségi Kultúrák Kara, ott 90 százalékban magyarok tanulnának. Természetes lenne az elvárás, hogy például a biológia vagy a történelem szakos hallgatók is magyarul tanuljanak De ugyanezt már nem követelhetjük meg a horvátoktól, a németektől vagy a zsidóktól, akik nyilván szintén az anyanyelvükön szeretnének tanulni, vagy egy olyan nyelven, amit még beszélnek, s az feltételezhetően a szlovák lenne. Hogy valamennyi nemzeti kisebbség nyelvén oktassanak minden tárgyat - ezt gyakorlatilag megoldhatatlannak tartjuk, viszont olyan kompromisszumot nehéz találni, amely valamiképpen áthidalná ezt a dilemmát. Bármennyire is sajnálatos, de nekünk elsősorban a saját problémáinkat kell megoldanunk, a többi nemzeti kisebbség törekvéseit legfeljebb támogathatjuk, de gondjainkat nem vehetjük a nyakunkba, annál kevésbé, mivel most úgy tűnik: saját ügyeink intézésére sem mindig futja erőnkből. A CSMTT azt kezdeményezi, hogy mihamarabb üljenek közös asztalhoz az SZMPSZ, a Csemadok képviselői, valamint politikai pártjaink és mozgalmaink oktatásügyi szakemberei, és egyeztessék álláspontjaikat. Nem vitatjuk el az MPP iskolaügyi szakbizottságának tagjaitól a jószándékot és a szlovákiai magyar oktatásügy helyzete miatt érzett őszinte aggodalmukat, de senkivel sem konzultált és egyeztetett tervezetüket félrevezetőnek tartjuk. A csehszlovákiai magyar oktatásügy nem lehet pártok közötti csaták tárgya, csakis az egységes, összehangolt fellépés, a jól átgondolt és előkészített általános offenzíva vezethet sikerre. Most a legfontosabb és a legsürgetőbb feladat az önálló magyar egyetemi kar létrehozása. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság Elnöksége