Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-21 / 44. szám, péntek

1992. FEBRUÁR 21 iÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP Szállodákban é s mozgóboltokban: TÚL GYAKRAN TÉVEDNEK Régebben arra vágytunk, hogy a boltokban gazdagabb legyen a választék és titokban azt is re­méltünk, ha a hiányokat sikerül felszámolni, a kereskedők más­képp viszonyulnak majd a vevők­höz. A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai vi­szont az elmúlt héten is sok visz­szásságot, becstelenséget tártak fel. w Komáromban a Fučik utcai élel­miszerboltban négy hentesárunak volt helytelenül megállapítva az ára. Természetesen a vevő kárára té­vedtek, a különbség kilónként 1 és 6 korona között mozgott. A jónevü pozsonyi Carlton Hotel éttermében igencsak nagyvonalúan számolt a pincér. Amikor a 218,80 korona értékű rendelést alaposabban szem­ügyre vették, rájöttek: 78,70 koro­nával akarták őket becsapni. A pin­.cér azt hitte, a féldeci szűken is megjárja, ráadásul a tételek össze­adásába is hiba csúszott. A lévai Rozkvet Szállóban a lelügyelők 90,30 koronáért rendeltek és 9,50 koronával akarták őket becsapni. A Jednota gyügyi Minerál Szállodá­jának vendéglőjében 93,30 koroná­ért fogyasztottak a vendégek. Per­' sze nem sejtették róluk, hogy ellen­őrök, akik az eléjük tett ételt és italt megszemlélve 7,90 koronás árdrá­gítást állapítottak meg. Papradno­ban az egyik magánvállalkozónál . szerettek volna bevásárolni. Itt is 10,60 koronával csapták be őket. Számolni sem tudott a kiszolgáló, az italt sem mérte pontosan. A losonci Snaha büfében egy csapásra több legyet is ütöttek. S hogy hogyan? Megállapították, hogy a kért áruért 25,30 korona helyett 3,70 koronával többet szá­moltak, háromféle olyan árut kínál­tak, amelyeknek lejárt a fogyasztha­tósági ideje - összesen 3675,60 korona értékben - és azt is a vezető szemére vetették, hogy 30 árcédulát elfelejtett kitenni. A Nagykürtösi járásban a mozgó­boltjában árusító vállalkozó „össze­tévesztette" a marhahúst: az ol­csóbb fajtát combként akarta árusí­tani. Ezzel az ellenőröket a 144,35 koronás vásárláskor 16,15 koroná­val csapta be. S végezetül két adat a felügyelő­ség elmúlt heti összegezéséből: 365 530,70 korona értékű áru for­galmazását tiltották meg, mivel mi­nősége kifogásolható volt A becste­len eladók a helyszínen 97 250 ko­rona büntetést fizettek. D. T. KI KAP OSCART? Ha március, akkor Oscar-eső. Még néhány hét, s az Amerikai Filmakadémia ismét aranyozott szobrocskákat oszt - az elmúlt év legjobb filmalkotóinak. Most még csak a jelöltek, az esélyesek névso­ra ismeretes. Az elmúlt év legjobb filmje címé­ért két alkotás verseng: a Bugsy és a Bárányok hallgatása A legjelentő­sebb rendezések között tartják szá­mon Barbra Streisand munkáját, Az öböl urát és az Oscar-díjas Oliver Stone legújabb filmjét, a John F. Kennedyt, továbbá a nálunk most bemutatott Thelma és Luise-1, s az amerikai délen játszódó Zöld paradi­csomok című filmet, a Miss Daisy sofőrjéből ismert Jessica Tandyvel a főszerepben. Nagy sikert jósolnak a Disney-studóban készült rajzfilm­nek is, amelynek címe: A szép és a szörnyeteg. A legjobb rendezésért, operatőri munkáért és színészi alakításért járó díjat Warren Beattynek jósolja a szakma, aki a Bugsyl „hozta világ­ra". A legjobb színésznő minden bizonnyal Jodie Foster lesz, aki a Bárányok hallgatásában alakít egy nagyot. Ugyancsak a Bugsyt tartja az év legjobb filmjének a filmkritikusok Los Angeles-i szövetsége, ám a legjobb színészi alakítás díját Nick Nolte­nak ítélték, aki Az öböl urában játsz­sza a főszerepet. A legjobb színész­nő szerintük A halászkirály Merce­des Ruehlja. Néhány hét múlva majd minden eldől. -sz­DOKTOR ÚR, KÉREM... Múlt pénteken a Lidové noviny kezdte, majd szombaton a Mladá fronta dnes folytatta az azóta politikai botránnyá fajuló ,,doktor-ügy" szellőztetését. Vladimir Me­čiar állítólagos „estébés" múltjáról szól­tak a hirek és mindenki azt várta, hogy a választások előtt végre kompromittálja valaki a nagy esélyest. Úgy látszik, a poli­tikus feje ezúttal sem hull a porba, hiszen maga az érinlett, Alexander Dubček sem támasztotta alá az MF-dnes híreit. A teg­napi szlovák és cseh sajtó bővebben nem foglalkozik az üggyel. Kivéve talán a Smena cimü napilapot, amely címfotót és címlapot áldozott a témára. Apadnak a hírforrások. Vladimír Mečiar állítólag évekig figyel­te Alexander Dubóeket. Nem ellenőrzött információk szerint a Doktor fedőnévre hallgató titkos ügynök és a szlovák exkor­mányíö múltja sok mindenben azonos. Csak éppen a tények nehezen bizonyít­hatóan A regiszterekből ugyanis hiányzik hat teljes lap. Peter Toman, a Szövetségi Gyűlés lusztrációs bizottságának nevé­ben cáfolta, hogy a hiányzó lapokat re­konstruálták volna. Alexander Dubček pe­dig hallgat. Mečiar szerint nagyon jól tudja, ki figyelte öt évekig, de nem hajlan­dó elmondani. Megéljük tán, hogy egy volt államrendörségi tiszt vallomása lesz a mérvadó?! Apropó: átvilágítás! A szövetségi par­lament képviselői sem tudják mi legyen a palackból kiengedettdzsinnel. Legalább­is erre utal a parlament legutóbbi plénu­manak vitája. A Lidové Noviny tudósítója egyértelműen megírta, hogy a képviselők ezúttal sem a bizottság jelentéséről vitáz­tak, hanem inkább az átvilágítások tényét boncolgatták. Egyetlen dolgot azonban elfelejtünk. A hibásan lusztrációs törvény­nek nevezett jogszabály rendelkezhet ar­ról, ki milyen állami hivatalban, tisztség­ben köteles alávetni magát az átvilágítás­nak. Azt viszont nem írhatja elő a törvény, hogy a szavazópolgár kire szavazzon, vagy szavazzon-e egyáltalán. így tehát megkérdőjelezhető, mire volt jó a doktor­affér. Mečiar ezúttal nem bukott meg, és kicsi a valószínűsége annak, hogy a lehe­tő legrosszabb fényben bemutatott tör­vény alapján bárki is fontolóra venné: a DSZM-re szavaz-e vagy sem? Sokkal inkább hiszem azt, hogy Mečiarnak kifeje­zetten jót tett a botrány. Ingyen reklámhoz jutott! Elmesélheti majd szavazóinak és a kételkedőknek: „Lám-lám, mennyien akartak megbuktatni és nem sikerült ne­kik. Lám-lám, engem, a törvénytisztelő honatyát mennyi mocsokkal illettek, és semmi sem igaz belőle." Félő, hogy a ha­sonló botrányok korántsem igazolják a nem zörög a haraszt... törvényszerűsé­gét. Az eddig is esélyes mozgalomelnök­ből pedig mártírt faraghatnak. Doktor úr, kérem! Amennyiben nem Ön Vladimír Mečiar, szólaljon meg: Mondja már el, hol és mikor figyelte Dubčekeť Mert már nem tudom, kinek higgyek.. LOVÁSZ ATTILA FELNEK A PRECEDENSTOL? KÉPVISELŐK A FÖLDTÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL A földtörvény 6. paragrafusának módosítása élénk visszhangot váltott ki a képviselők egy csoportjában. Szerintük ezzel a módosítással megtörték az 1948. február 25-tel kitűzött restitúciós határvonalat. Emlékeztetőül olvasóink számára: a módosítás lényege, hogy azok is kárpótlásban részesüljenek, akiktől az említett dátumot megelőzően kobozták el vagyonukat. Míg a parlament magyar képviselőit a huza­vona után megszületett, számukra kedvező módosítás érthető elége­dettséggel tölti el, a cseh és szlovák képviselők körében arról folyik a vita: vajon a parlament ezzel a döntésével nem teremtett-e prece­denst, nem keletkezhetnek-e újabb igények a 48 előtt elkobzott vagyon­részek utáni kárpótlásra. A Rudé právo munkatársai meg­kérdeztek néhány parlamenti képvi­selőt. igy František Šamalik (Szo­ciáldemokrata Irányvonal) és Michal Benčik (DBP) jogászt, továbbá Jo­sef Špačeket (SZI) és Josef Tolart (CSMKP, az SZGY mezőgazdasági bizottságának tagja), mi a vélemé­nyük a szóban forgó módosításról. Josef Tolar szerint ezzel a törvény­nyel a jobboldal elérte a maximumot, amelyet a kormánynyilatkozat kere­tei között a mezőgazdaságban elér­hetett. Michal Benőik szerint ezt a módosítást lényegében Beneš el­nök 1945. évi dekrétumának hatá­lyon kívül helyezéseként fogják ér­telmezni. Ezzel az áttöréssel nem is annyira a mezőgazdasági vagyon utáni kárpótlás elérése volt a cél, hanem inkább az egyéb nemzetisé­gűek részére való precedens meg­teremtése. Ha egy törvényben átlép­nek egy meghatározott időszakot - hangsúlyozta továbbá a képviselő -, nem látom a biztosítékát annak, bizonyos idő elteltével valaki ne ter­jesszen elő egy olyan javaslatot, amelynek értelmében egyéb restitú­ciós kérdésekben is visszatérnének egy meghatározó időpont elé - az­zal az indoklással, hogy ne legyen egyenlőtlenség az igények megíté­lésében. František Šamalik mindehhez hozzáfűzte: „Eddig azt feltételeztük, hogy február 25-e előtt nálunk de­mokratikus viszonyok uralkodtak. Néhány képviselő azonban azt állít­ja, hogy e dátum előtti és utáni időszak között nincs minőségi kü­lönbség, és az elnöki dekrétumokat totalitárius rendelkezéseknek tart­ják. Tehát nem csupán jogi, hanem politikai kérdésről van szó. Ha ugyanis annak a koncepciónak a hir­detői győznének, akik szerint febru­ár 25-én csupán az egyik totalitárius rendszer átfordult a másikba, akkor megszűnik érvényben lenni a meg­határozó időszak. Ez pedig azt je­lentené, hogy a meghatározó idő­szakot - s ezzel a restitúciós határi­dőt is visszamenőleg 1938-ig kelle­ne meghosszabbítani" - hangsú­lyozta Josef Špaček képviselő. A földtörvény módosított paragra­fusának szövege. 6. § (2. bekezdés) ,,(2) Hasonló módon kell eljárni azokban az esetekben is, amikor a természetes személyeknek külön előírások 9 / alapján igényük keletke­zik ahhoz, hogy mezőgazdasági vagyonukat a konfiskáció alól kivonják. E törvény alkalmazásának céljaira a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság azon állampolgárait, akiknek mezőgazdasági vagyonát konfistálták és külön előírások 9 / alapján nem ítélték el őket, olyan személyeknek kell tekinteni, akiknek igényük keletkezett ahhoz, hogy mezőgazdasági vagyonukat a konfiskáció alól kivonják. Amennyiben ezt a vagyont már a meghatározó időszak előtt - a földre­formról szóló előírások keretében - kiutalták, e jogosult személyek igényeit a 12. § szerint rendezik." UTALÁSOK: 9/ Pl.: A Megbízottak Testületének a 26/1948. SZNT Tt. számú rendelete, amely a magyar nemzetiségű személyek mezőgazdasági vagyonának a kon­fiskáció alóli kivonását szabályozza. UTALÁS A 6. § 2. BEKEZDÉSÉNEK 2. MONDATÁHOZ: „9 Az SZNT 33/1945. SZNT Tt. számú rendelete a fasiszta bűnözők, megszállók, árulók és kollaboránsok megbüntetéséről és a népbíróságok létrehozásáról." REFLEX K. 0. AZIGAZSAGERZETNEK Kérem a tisztelt olvasót, ha figyelemre érdemesíti dolgozatomat, eszébe ne jusson felcserélni a címben szereplő rövidítés két betűjét. Ugyanis egyáltalán nem arró van szó, hogy: oké. Ellenkezőleg, újból csak arra lehet egy jogszolgáltatási gesztusból következtetni, hogy gyomorszájonvágással megint kiütéssel vereséges győzelmet szen­vedett az igazság; több mint két esztendővel a forradalom után a sajtóban közzétették a hazaárulóknak minősíthető főkonszolidáto­rok névsorát, de azonnal azt is közölték a plebsszel, hogy elévülés miatt nem folytatható le a per. Pontosabban: Bil'ak ellen, Jakešsal, Hoffmann-nal és a többi élenjáróval szemben nem folytatható le. Egyetlen kivétel van; Zdenék Mlynár felelősségre vonható, mert ő jórészt külföldön tartózkodott, így Gustáv Husák országlása éveiben nem állíthatták bíróság elé azért, mert 1968. augusztus 21-én ott volt a prágai várban, amikor Alois Indra Brezsnyev utasítására és Kádár János példájától ihletve munkás-paraszt kormányt próbált alakítani. Bonyolult logikai tétel. Személyekre konkretizálva „csak" az képes az elemzésére, aki még emlékezik arra, hogy a „perbe fogottak", tehát Indra, Hoffmann, Jakeš, Bil'ak stb. milyen tisztséget töltött be azt követően, hogy a Varsói Szerződés öt államának csapatai megszálltak bennünket. A tételt „csak" az tudja elemezni, aki végiggondolja, vajon mennyire érezhetett Gustáv Husák 1969 és 1989 között késztetést egy, az említett közéleti kiválóságokkal szembeni hazaárulási per kezdeményezésére. Zdenék Mlynár ügyé­ben is „csak" az tud állást foglalni, aki tudja, hogy a konszolidáció éveiben miként viszonyultak hozzá az ország nyakára ültetett bűn­szövetkezet vezérei, illetve hogy miért volt kénytelen emigrációba menni. „Csak". Tehát úgy nagyjából az ország negyvenévesnél idősebb lakosságának legalább a fele. Azok, akik úgy olvastak újságot 1969 és 1992 között, hogy meg is jegyezték a politikai főszereplők nevét. Akit még egyáltalán érdekelnek a ilyen kérdések, akikből még nem veszett ki teljesen az igazságszolgáltatásba vetett hit, most már csak kapkodhatják a fejüket. Volt egy igaz ember Sodomában. Öt majd betemetik kénköves lávával. A törvény betűje értelmében... Sátoros ünnep ez minden kis- és nagykonszolidátor számára. A múltra nézve is, de még inkább a jövöfürkészők számára. Azok számára például, akik töményen unatkoznak, ha valaki élőszóban vagy írásban 1968-at emlegeti. „Uggyan kérlek, kit érdekel ez ma már!" Gagyognak és ragyognak, miközben a pártföiskolán töltött évekre, netán a szovjet egyetemen múlatott esztendőkre emlékeznek vissza mély elvtársi nosztalgiával. A hazaárulási „per" is, meg sok más jelenség is azt bizonyítja, hogy vannak feladatok, amelyeket csak egy adott időpontban lehet elvégezni, vagy máskor soha többé. A husáki időszak fökolomposai­nak felelősségrevonásával is így vagyunk. Nem tették meg 1989 végén, amit meg kellett volna tenni, így szánalmas bohózattá silányult ez az egész mostani felelősségrevonási kezdeményezés, az egy­szerű állampolgár pedig keserűen mondja: Hát ez lenne a jogállami igazságszolgáltatás? Aki soha életében be nem tette lábát a jogi egyetemre, az is észreveszi, mennyire hamis az elévülésre hivatko­zás. Ugyanis a Husák irányította bűnszövetkezet esetében nem arról volt szó, hogy egy napig vagy két hónapig, netán egy évig tartott a bűnelkövetés. A megszállókkal lepaktáltak húsz esztendeig bitorol­ták a hatalmat mérhetetlen szenvedést okozva százezreknek, rom­lásba döntve az országot. Úgy is felfogható az egész kérdés, hogy elévülésről nem beszélhetünk, mert a fövádlottak nem voltak „szö­késben". Nagyon is itt voltak, sőt naponta rájuk irányult a közéleti rivaldafény. Maguk gyakorolták a kommunista párt alkotmányban is rögzített vezető szerepéről szóló cikkely értelmében a törvényhozó, a végrehajtó és birói hatalmat, így nevetséges arra hivatkozni, hogy felelősségrevonás hiányában elévültek a bűnei. Nem állt fenn a fele­lösségrevonás lehetősége, így nyilvánvaló, hogy az elévüléshez szükséges húszesztendő első napját akkortól kellene számítani, amikor a Szövetségi Gyűlés hatályon kívül helyezte a CSKP vezető szerepéről szóló alkotmánycikkelyt Lassan és formálisan megy végbe a rendszerváltás. Az emberek panaszkodnak, hogy ma is ugyanazoknak vannak kiszolgáltatva, akiket nomenklatúr káderként még a Husák-érában helyeztek fölé­bük. A mezőgazdasági szövetkezetekben az esetek jelentős részé­ben azok irányításával megy végbe az átalakulás, akik a közös gazdaságok húsz évvel ezelőtti összevonásában majd lezüllesztésé­ben főszerepet játszottak. A privatizálás során azok jutnak behozha­tatlan előnyhöz, akik pártkáderként a gazdasági életben felbecsülhe­tetlen értékű információk és ismeretségek birtokába jutottak. Ezek az emberek - látva, hogy miként megy végbe a múlt rendszer föbünösei­nek felelősségre vonása, még bátrabbá válnak. Az egyszerű ember csak azzal tudja mindezt megmagyarázni, hogy a felelősségrevonási komédia valószínűleg csak a választási kampány színjátékához tartozik. Akárcsak a lusztrációs komédia. Hányszor szenved még kiütéses vereséget a természetes igaz­ságérzet. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 7402/91 Razgyel József, 1927. II. 17., Tonkháza (Nyikolajevka) 7406/91 Román József, 1927. I. 22., Felsőpatony (Cseljabinszk) 7965/91 Revicky József, 1926. III. 4., Mecenzéf (Janakievo) 8217/91 Rák Martin, 1919. XI. 13., Kéménd, meghalt (Szevasztopol) 19/91 Suchár Štefan, 1921. XI. 19, Klokočov (Sztálin) 24/91 Sauőin Teodor, 1922. XI. 1., Kassa (Novij Dombasz) 42/91 Szó Lajos, 1922. III. 7., Óbást (Dombasz) 50/91 Sopko Eduard, 1923. V 28., Nitra-Lužianky (Dombasz) 78/91 Szabó Lajos, 1921. VII. 16., Újbást (Moszkva) 85/91 Slávik Imrich, 1925. IX. 17., Bajcs (Karaganda) 86/91 Slávik Gejza, 1924. II. 3., Bajcs (Karaganda) 132/91 Sychra Ladislav, 1923. I. 23., Považské Podhradie (eltűnt) 193/91 Szabó Gyula, 1910. IX. 14., meghalt, Újbást (Buharajka) 194/91 Skurőák Jozef, 1921. Ill 15., Oravská Polhora (Szambor) 195/91 Sýkora Jozef, 1920. II. 1., meghalt, Igló (Dombasz) 196/91 Szabó Ferenc, Királyhelmec, meghalt a SZU-ban 199/91 Svrčok Ján, 1899. II. 4., meghalt, Lőcse (Dombasz) 200/91 Szabó András, 1924. XII. 14., (Gorlovka) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents