Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám, szerda

1992. FEBRUÁR 19. iÚJSZÓm HAZAI KÖRKÉP FORRÓ HANGULAT A HIDEG TÉLBEN Eredetileg a losonciak is másképpen gondolták. Úgy tervezték, a Poľana szövőgyár kazánházából fűtik majd a közelben lévő iskolát, óvodát, egy élelmiszerüzletet és a gyár munkásszállóját. Mindez csak terv volt, a valóságban csupán a gyár mellett felépült 272 lakást fűtik. A szövőgyár kazánjából a Járási Lakásgazdálkodási Vállalat hőelosztó­ján keresztül jut a meleg a lakásszövetkezet lakásaiba. A kazán teljesítménye minimum 4 tonna, a lakások fűtéséhez viszont 0,5 tonna is elegendő. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy utánaszámoljunk, mekkora veszte­ség keletkezik a kazánok hétvégi működtetésekor, mert ugye világos, hogy a fölös energiával az üresen tátongó gyárcsarnokokat fűtötték. 1986-tól a meleg oda is eljutott, ahová nem kellett volna. A gyárban kiszámították, hozzávetőlegesen két millió korona illant el a levegőbe. És hogy ki fizette mindezt? Állambácsi, illetve az egészhez csendes bele­egyezésüket adó vállalatok. Egyszer azonban, pontosabban az elmúlt évben, ennek is vége sza­kadt. Az energiaárak drasztikus emelése lesújtott a féktelen energia­pocsékolókra. Először a szövőgyár­ban léptek, mert anyagi helyzetük egyre rosszabbra fordult. Miközben termékértékesítési problémáik miatt a gyártás egyre szűkült, a tartaléko­kat kutatták. Különösen Róbert Cim­bora, az év elején hivatalba lépett igazgató adott hangsúlyt követelé­seiknek. A kérdés úgy vetődött fel, hogy vagy megfizeti valaki a hétvé­geken is kiáramló hőenergiát, vagy leállítják a kazánház egy részét. A kártyák elosztásánál úgy nézett ki, a lakásszövetkezeten csattan majd az ostor, hisz hozzá tartoznak a lakások. Rajta és a gyáron kívül azonban a pakliban volt még a váro­si hivatal és persze a részben már hozzájuk tartozó lakásgazdálkodási vállalat. Mindenki a jogkörökkel, az érvényben lévő jogszabályokkal vé­dekezett. A jogszabályok dzsunge­lében magukat kiismerők hamar rá­jöttek, hogy az árakról szóló törvény értelmében a szövőgyár, nem fize­tés esetén felmondhatja a szerző­dést, viszont arra is rábukkantak, hogy a hőenergia termelését és fel­használását szabályozó 89/87-es törvény értelmében, kizárólag az il­letékes szövetségi minisztérium ha­táskörébe tartozik a hőszolgáltatás megszüntetésének engedélyezése. A vita januárban érte el a csúcsot. ELÉRJÜK A BŰVÖS HATÁRT? A minisztériumi szervek a városi hivatal vezetőinek adták át lapjaikat, akiknek így ugyan voltak tromfjaik, de a felelősség is őket terhelte. Többszöri találkozás, érdekegyezte­tés után a Fekete Péter végül a la­kásszövetkezetnél maradt. Ha nem is teljesen egyértelmű, de döntés született január végén. Olyan áthi­daló megoldás ez, amely elhárítja a fűtés beszüntetésének közvetlen veszélyét. Ellentétben a szárnyra kelt híresztelésekkel, nem kell tehát attól tartani, hogy a 272 lakásban kabátban kell majd átvészelni a tél hátralévő részét. Erről részleteseb­ben Czakó Gabriella a járási lakás­szövetkezet elnöke tájékoztatott: - Bizonyos feltételekkel abban egyeztünk meg a városi hivatallal, hogy a hőelosztót átvesszük a la­kásgazdálkodási vállalattól és ott gáztüzelésű kazánházakat alakítunk ki. A vállalat egyelőre 1,2 milliót kér az épületért. Maga az átépítés 3,5 millióba kerülne, már elkészültek a tervrajzok és a költségvetés is. A probléma ott kezd komplikálódni, hogy nincs pénzünk sem az épület­vásárláshoz, sem az építkezéshez. Ezért is kilincselgettünk az egyes minisztériumokban. Végül a pénz­ügyminisztériumtól Ígértek segítsé­get, igy több mint valószínű, tavasz­szal hozzálátunk az építéshez. Ha minden a terv szerint történik, akkor a következő fűtési idény kezdetére átadjuk a kazánházat. Ezzel persze a problémák nincsenek megoldva. A szövőgyárnak igaza van, amikor pénzt akar kapni a költséges szol­gáltatásért, de mi nem tehetünk ar­ról, hogy annak idején ez így épült meg ahogy megépült. Arról sem te­hetünk, hogy hétvégeken nincs ki­használva a kazánok kapacitása és arról sem, hogy a hőenergia ára négyszeresére emelkedett. Mi igy is kockáztatunk azzal a kompromisz­szumos megoldással, amibe végül belementünk. Anyagi helyzetünket tekintve borotvaélen táncolunk, ami­kor havonta 300 ezer korona előle­get fizetünk a szövőgyárnak azért, hogy a hóellátás zavartalan legyen. REFLEX AKIK DISZKRÉTÉN LEMONDTAK A muszáj nagy úr, és a helyzet úgy alakult, hogy még a nemzeti­ségi szekértábor-építés ellenzői is azon törik fejűket, hogyan lehetne a várhatóan létrejövő magyar választási koalíciónak minél könnye­debb stílusban átugornia a megemelt választási küszöböt. Minél több képviselőnket szeretnénk bejuttatni a parlamentbe Egyelőre még csak erről nyilatkoztak a pártok vezetői. A mennyiségről. Most már azonban, ahogy közeledik a jelölések időszaka, arról is szívesen hallanánk, miként igyekeznek az egyes politikai erők szavatolni a minőségi szemlélet érvényesítését. Azt, hogy politikailag érett, előrelátó személyiségek kerüljenek rá a listákra. Elsősorban pedig: jellemes személyiségek, akik nem okoznak választóiknak kellemetlen meglepetéseket. Talán hasznos lenne, ha a pártok és a mozgalmak önkritikával kezdenék. Például beszámolnának arról, hova és miért tűntek el egyes képviselők a közéletből. Angolosan távoztak, mintha a föld nyelte volna el őket. Annyit talán mégis megérdemelt volna a válasz­tópolgár, hogy legalább kétmondatos hírben közölje vele az illetékes párt, hogy betegség, tartós külföldi kiküldetés, szakmai okok miatt mondtak-e le egyesek, vagy netán a lusztrálás eredménye is közre­játszott ... Tudom, vannak dolgok, amiket nem szívesen teszünk a kirakatba. Egyetlen párt vagy mozgalom hírének sem használ, ha 1991-ben vagy 1992-ben valamelyik képviselőjéről kiderül, hogy a forradalom előtt néhány hónappal, Nyugatra utazgatva, a titkos rendőrség megbízásából, még szorgalmi feladatokat is teljesített. Az se használ egy mozgalom hírnevének, hogy a színeiben szereplő honatyáról kiderítik: öt esztendeje még konkrét céllal hallgatózott egy Nemzeti Front-szervezet gyűlésein és tagsága körében. És így tovább, a felsorolást hosszan folytathatnánk, mert az ŠtB az együttműködési formák kijelölésében meglepően leleményes volt Ma már azt is mellékesnek tekinthetjük, hogy valaki büntetőjogi eljárástól való félelmében hagyta-e magát beszervezni, vagy csak azért, hogy a fiát, lányát felvegyék az egyetemre, vagy mert netán meggyőződéses volt. Ady után szabadon azt kell mondani, hogy a gyáváknál a bátrak különbek, a bátraknál pedig a még bátrabbak. Egyszóval: a választásokra készülő állampolgárt nagyon is érdekli, miért nincs a parlamenti széksorokban az, aki őt 18-20 hónapja kortesbeszédével még elbűvölte és akit bizalmával megajándékozott. Törjük a fejünket, miként lehetne a magyar kisebbséget minél nagyobb részarányban az urnákhoz ösztönözni a júniusi választáso­kon. A politika iránti közömbösség leküzdésében, a szavazási kedv fokozásában kétségkívül fontos szerepet játszhat a választópolgárok ,,miért"-jeinek megválaszolása. Igaz, a parlamentek úgy döntöttek, hogy akinek vaj van a fején, az bizonyos határidőig nevének közzététele nélkül csendben távozhat. Ez azonban semmire sem kötelezi az egyes pártokat. Ha már levitézlett képviselőkben nem volt annyi tisztesség, hogy egy rövid nyilatkozattal a sajtóban megkövet­ték volna becsapott választóikat, akkor ezt a pártoknak kellett volna megtenniük. Már csak azért is, mert csoda is történhetett: előfordul­hatott. hogy valaki csak azért mondott le, mert megunta a honatyás­kodást. Az ilyet még utalásokkal sem lenne szabad azok közé keverni, akik ŠtB-kapcsolataik miatt voltak kénytelenek megválni parlamenti tisztségüktől. Vagy a 20. században már nincsenek csodák? Ügyünket szem előtt tartva egyetlen pártunk sem engedheti meg magának, hogy akárcsak egy szlovákiai magyar közember is úgy lássa: ô csak ágyútöltelék ambiciózus politikusok választási harcá­ban. Ha nem kap a pártfönökségektől hiteles tájékoztatást az általa megválasztott képviselő eltűnésének okairól, akkor bizony ,,úgy" látja. E téren, sajnos, sajtónknak is van pótolnivalója. Amit nem tesznek meg a pártvezetők, esetleg majd nekünk, újságíróknak kell megten­nünk. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 969/91 Retter Pavol, 1899. V. 7., meghalt, (Kassa) 971/91 Roth Koloman, 1907. XII. 7., Poprád (Nuzal) 972/91 Rusnáková Agneša, 1922. 9. 19., Smolnícka Huta (Alagir) 972/91 Rabeczová Jolana, 1923. II. 4., Kövecses (Vorosilovgrad) 1836/91 Rozum Gejza, 1920. III. 14., meghalt, Kassa (Szánok) 1838/91 Raab Ján, 1907. XII. 17., meghalt, (Kaukázus) 1846/91 Remák Sándor, 1926. III. 4., Bély, (Sztalinov) 2338/91 Rácz Ede, 1923. X. 8., meghalt, Almágy (Dombasz) 2339/91 Rák Márton, 1919. XI. 13., meghalt, Kéménd (Szevasztopol) 2341/91 Roman István, 1921. XII. 21., Szomotor (Gorlovka) 2342/91 Roško Michal, 1905. IX. 4., Porúbka (Szovjetunió) 2752/91 Reho Béla, 1910. XII. 14., Királyhelmec (Gorlovka) 2753/91 Repaský Ján, 1916. V. 11 , meghalt, Igló (Cserepovice) 2754/91 Rutšek Ladislav, 1912. III. 23., meghalt, Zsolna (Szánok) 2755/91 Rákay Peter, 1925. IV. 21., Kassa (Novorosszijszk) 2756/91 Rákošiová Serena, 1926. II. 28., Jéne (Vorosilovgrad) 2758/91 Rindoš Ján, 1904. VIII. 24., meghalt, Chmelnica (Szverdlovszk) 2761/91 Rišš Peter, 1903. VI. 26., Igló, (Szovjetunió) 3487/91 Rácz Lajos, 1920. Ill 4 , Csallóközkürt, (Sungaj) 3812/91 Ruzsík András, 1923. X. 3., meghalt, Kisgyarmat (Szmolenszk) 4341/91 Radimák Michal, 1912. VIII. 25., Kysucké Nové Mesto (Norilszk) 4342/91 Rados sándor, 1922. Vili. 5., Inám (Karbonit) (Folytatjuk) TETTENÉRTÉK Sok ember szívesen dolgozna, ha volna hol, de olyanok is akadnak szép számmal, akik munkájukat nem becsülik meg. Nemcsak hogy hanyagul dolgoznak, de ha úgy tart­ja kedvük, be se mennek a munka­helyükre. Ezek közé tartozott a szlo­vákgurabi 36 éves Bohumil Michali­des is, akiről köztudott volt, hogy többször megjárta a börtönt. Ott pél­dásan viselkedett, de a szabadulás után nem találta a helyét. A legutóbbi szaba­• dúlása utáni első bűn­§ cselekményét 1990. májusában követte el. Italra, cigarettára, könnyen pénzzé tehető árura volt szüksége, legalább is ezt állította. Két társat is szerzett magának, a fiatalkorú Ro­mánt és Pétert. Elhatározták, hogy hármasban „meglátogatják" a Jed­nota nagygurabi vendéglőjét. Késő este érkeztek a helyszínre. Egy lel­ket sem láttak az utcán. Az éjszaka csöndjét csupán a kutyák csaholása zavarta meg. A tapasztalt bűnöző, miután meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben, benyomta a csapszék alsó szellőztetöablakát, majd bemászott. Szétnézett, s a ke­zébe akadt egy vascsődarab, vala­mint egy hússzeletelő. E két tárggyal könnyen kifeszítette a raktár ajtaját. Nem válogatott, ami kezébe került, azt az ablakon keresztül kiadogatta társainak. A betörés után készült leltár harmincezer korona áruhiányt állapított meg, s csaknem ilyen érté­kű kárt okoztak az épületben és a berendezésben is. A nyomozás nem hozott ered­ményt, de mivel öt magát is „körül­szaglászták", elment a kedve attól, hogy valamelyik környékbeli ven­déglőbe hatoljon be. Többen esküd­nek rá, hogy kisebb lopásokat a ké­sőbbi hónapokban is elkövetett. Eltelt egy év. Munkakerülő lévén, volt ideje, Csehországba is ellátoga­tott. Megismerkedett Jirí Valkounnal és Jaroslava Jireákovával. A közös sörözgetések közel hozták őt ha­sonszőrű barátaihoz, megnyerte a bizalmukat. Hármasban elhatároz­ták, hogy kirámolnak egy hétvégi házat, esetleg egy-két napig el is laknak benne. Miután kiszemelték, melyik hétvégi ház felelne meg cél­jaiknak, nem sokat törték a fejüket. Könnyebben bejutottak, mint gon­dolták. Már szemrevételezték, mit is lesz érdemes elvinni, amikor a hely­színre érkeztek a rendőrök, és mind­hármukat letartóztatták. Zdénka G., a hétvégi ház tulajdonosa ugyanis riasztóberendezéssel látta el a léte­sítményt, ami a rendőrőrsön jelez­te, hogy az épületbe hívatlan vendé­gek érkeztek. A kihallgatással, a szembesítés­sel, a további nyomozással hetek teltek el, hónapokig tartott, amíg a rendőrség vizsgálati osztályán el­készült az akta, amelyet az államü­gyésznek átadtak. A kihallgatás so­rán Michalides mindent beismert. A két kiskörű sem tagadott semmit. De később a vezér és társai - min­den bizonnyal a védőügyvéd javas­latára - a bíróság előtt megtagadták a vallomástételt. Miután felolvasták a rendőrségi jegyzőkönyvet, azt mondták, azért vallottak úgy, mert kényszerítették, sőt, tettlegesen is bántalmazták őket. A tárgyalás so­rán Péter, az egyik kiskorú a nagy­gurabi betörést igyekezett magára vállalni, bízva abban, hogy mint kis­korú, kisebb büntetéssel megússza. Az is lehetséges, hogy Bohumiltól félt. A bíróság nem fogadta el érvelé­süket, sót figyelmeztette őket, hogy a hatóság félrevezetéséért pénz­büntetést is kaphatnak. Az ítéletho­zatalnál figyelembe vették Bohumil eddigi életmódját, és a bíróság két év szabadságvesztésre ítélte, vala­mint az okozott kár megtérítésére kötelezte, és elrendelte kényszer­gyógykezelését. A két kiskorú a köz­reműködésért csak kisebb büntetést kapott. Talán még időben, hogy fi­gyelmeztessék őket: jobb lesz, ha a bűnözők társaságát a jövőben el­kerülik. (németh) (Folytatás az 1. oldalról) állunk. Ahhoz, hogy a túlsó partról átússzanak, le kell küzdeni a folyó árját, és nem biztos, hogy ez sikerül. - Lát reményt a hármas koalició megkötésére? - Most még nem tudok erre egyértelmű választ adni. A kiinduló­pontot mozgalmaink koalíciós alap­dokumentuma jelenti, ezt az esetle­ges harmadik tagnak is el kell fogad­nia. Az MPP ennek több pontjával egyetért, de vannak olyan kérdések, amelyeket még tisztázni kell. - Ugyancsak hétfőn tárgyaltak az MKDM-mel is... - Tárgyaló bizottságaink megvi­tatták koalíciós szerződésünk alap­elveit, megegyeztek a közös kam­pánybizottság felállításában és ab­ban, hogy az esetleges további part­nerről a másik fél beleegyezése nél­kül nem döntünk. - Felvették már a kapcsolatot a Magyar Néppárttal is? - Az ö kezdeményezésükre e hé­ten találkozunk először, tulajdon­képpen ismerkedő jelleggel. • Milyenek a Magyar Néppárt választási elképzelései? A kér­dést Popély Gyulának, a párt el­nökének tettük fel. - Felvettük a kapcsolatot a többi magyar politikai tömörüléssel és őszintén reméljük, nem egyedül kell vállalnunk a megmérettetést. Mi erre is készek vagyunk, de csak vég­szükség esetén. - Elképzelhetőnek tart egy né­gyes koalíciót? - Nyílt négyes koalíciót nem tar­tanék szerencsésnek a 10 százalé­kos küszöb miatt. Már a kettős vagy hármas koalíció esetében is veszé­lyesnek tartom a 7 százalékot. Azt javaslom, hogy közös listán induljon valamennyi magyar politikai erő, te­hát hivatalosan nem koalícióban Ekkor elegendő lenne az 5 százalék elérése. Ezt elérhetőnek tartom, ám hogy a többi mozgalom hogyan vi­szonyul majd a javaslathoz, nem tudom. • Hogyan készül az MKDM? - kérdeztük Agárdy Gábort, a mozgalom elnökségének tagját. - Az Együttéléssel már megálla­podtunk. Az előkészületek kereté­ben csaknem az összes szóba jöhe­tő demokratikus erővel felvettük a kapcsolatot. Tárgyaltunk a Magyar Polgári Párttal is A legreálisabbnak a kettős koalíciót tartjuk, de nem zárkózunk el a hármas szövetség elől sem. Ez bizonyos feltételrend­szer elfogadásától függ - az MPP esetében. Mi teljesen nyitottak va­gyunk, de egy kormánypárt más­képpen ítéli meg a kérdéseket, mint az ellenzék. A Magyar Néppárttal még hivatalosan nem találkoztunk, várjuk, hogy bemutatkozzon. A né­gyes koalíciót azonban nem tartjuk elfogadhatónak, mivel a szavazatok 10 százalékát nem tudjuk megsze­rezni. -esi­KÖZLEMÉNY Közöljük a Szovjetunióba Erő­szakkal Elhurcoltak Szövetségének (SANO) tagjaival, hogy kárpótlásu­kat az SZK Igazságügyi, valamint Munka- és Szociális Ügyi Minisztéri­uma folyamatosan intézi. Kérjük tag­jainkat, hogy ügyük elintézését ne sürgessék. Az ügyintézés során előnyben részesülnek a 90, 80, illet­ve 75 éven felüliek. Valamennyi el­hurcoltnak, illetve, hátrahagyottai­nak megküldjük az igényei érvénye­sítéséhez szükséges okmányokat. Kérünk mindenkit, hogy ezeket alá­írva és hitelesítve a saját érdekében a lehető legrövidebb időn belül küld­je vissza szövetségünk címére. SANO Bizottsága Tanulságos eset. Hiba lenne mindent az 1986-ban elkészült tervek kiötlőire és jóváhagyóira kenni. A gondokat most kell megoldani. Ehhez persze mind a négy érdekelt megértő hozzáállására lesz szükség. A lakók, pedig türelmetlenül várják, hogyan alakul a sorsuk. Az sem kizárt - sőt több mint valószinü - hogy ők pénztárcájukon érzik majd meg az egész huzavonát. POLGÁRI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents