Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám, hétfő

1992. FEBRUÁR 17. lŰJSZQi HAZAI KÖRKÉP ÜZENET A PARLAMENTI KÉPVISELŐKNEK (Munkatársunktól) - A Szlovák Demokraták ' Egyesülete, a Csehszlovák Egyetértési Mozgalom, a Magyar Polgári Párt, a Demokrata Párt kassai vezetői kerekasztal-megbeszélésen vitatták meg a cseh és szlovák országrészközti államjogi szerződés kérdéseit. E történelmi fontosságú államszerződés elfogadásával kapcsolatosan a következő felhívást teszik közzé: „Felszólítjuk az első szabad választások alkalmával megválasztott parlamenti képviselőket, hogy emlékezzenek a választópolgáraiknak tett ígéreteikre, és felelősségteljesen képviseljék azt a közös akaratot, hogy egy államban éljenek a csehek, szlovákok és az itteni nemzeti kisebbségek. Ezzel kapcsolatosan elítélünk minden erkölcstelen taktizálást, és meggyőződésünk, hogy a közös állam akarásának ténye túlnő a pártérdekek természetes különbözőségén." (-szák) KDNP-KÜLDÓTTSEG PRÁGÁBAN (Munkatársunktól) - A Prágai Magyar Kulturális Központ magyarországi parlamenti pártokat bemutató rendezvénysorozatának részeként a FIDESZ, az SZDSZ, az MDF és az MSZP után tegnap a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselőivel is megismerkedhettek a Magyarország belpolitikai helyzete iránt érdeklődő prágaiak. A találkozót Gindelené Bencskó Klára, a kulturális központ igazgatója nyitotta meg, majd dr. Varga László, a Keresztény Demokrata Néppárt első alelnöke ismeretette meg a jelenlévőket pártjuk viszontagságos múltjával és a legutóbbi parlamenti és helyhatósági választásokon elért eredményeivel. (A több mint 18 ezer tagot számláló Keresztény Demokrata Néppártnak a jelen pillanatban 21 parlamenti és 1200 helyhatósági képviselője van; a polgármesterek közül 120-an tagjai a pártnak). Az első alelnököt követően Szilágyiné dr. Császár Terézia a párt szervezési ügyekért felelős alelnöke beszélt a Néppárt újjáalakulásával kapcsolatos nehézségekről, és a női tagozatának, valamint az ifjúsági szervezetének a célkitűzéseiről. A hattagú magyarországi küldöttség tagjai a Csehszlovák Néppárt képviselőivel is tárgyalásokat folytattak. (kajó) A JELENTES POZITÍV SZELLEMŰ (Munkatársunktól) - Olvastam az Egyesült Államok Külügyminisztériumának az emberi jogok betartásáról szóló rendes évi jelentését, és azt kell mondanom, hogy a jelentés Csehszlovákiáról szóló 13 oldala pozitív szellemben íródott, különösen ami Szlovákiát illeti - jelentette ki Egon Lánsky, a Szövetségi Külügyminisztérium szóvivője annak apropóján, hogy Ján Klepáč, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke a jelentés bizonyos, Szlovákiára, pontosabban a szlovákiai antiszemitizmusra, valamint a magyar és a roma kisebbség helyzetére vonatkozó részei miatt tiltakozását fejezte ki az Egyesült Államok pozsonyi konzuljának. A szóvivő szerint a jelentés kidolgozói nem kritizálnak és nem is kommentálnak semmit, csupán tényeket és nézeteket összegeznek, illetve idéznek. Ráadásul a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke a diplomáciai kapcsolatok szokásjoga alapján nem tartozik azok közé, az alkotmányos tényezők közé, akik idegen külképviseleti szervekkel való kapcsolatfelvétellel, illetve kapcsolattartással vannak megbízva, mondta Egon Lánsky. (k) KÖZLEMÉNY A Csemadok Pozsonyi Óvárosi Alapszervezete tisztelettel meghívja Önt, családját és ismerőseit 1992. február 19-én (szerdán) 16.30 órakor kezdődő vitafórumára, amelynek témája a vagyonjegyes (kuponos) privatizáció. Bevezető előadás: Szénási György mérnök az Új Szó gazdasági rovatának munkatársa. A befektetési alapokról a FUNDAMENTUM, DÉLIALAP Rt., CREDITANSTALT képviselői adnak tájékoztatót. A találkozó helyszíne a Csemadok ÖV tanácsterme, Május 1 tér, 12. sz. A vezetőség MÁR EGY EVE ITT VANNAK A MINOLTA ÉS EMBEREI Kezdő vállalkozás és már az első évben 300 milliós forgalmat bonyolított le. Meglepő? Semmi meglepő nincs benne, ha azt a kezdő vállalkozást Minolta CS-nek hívják, mert ilyen névvel és háttérrel már könnyebb. A forgalom nagysága azonban így sem lebecsülendő, mert amint azt Gerhard Kokoll, a Minolta CS igazgatója, a vállalat Brünnben megtartott sajtótájékoztatóján elmondta, az itteni cég jobban prosperál mint a korábban alapított magyarországi és lengyelországi, Minolta leányvállalatok. Egy év alatt azonban nemcsak forgalmát, hanem saját magát is növelte, hiszen 91 januárjában nyolc alkalmazott kezdte el a munkát, most már száznál is többen dolgoznak itt, és az idei év végére 250 alkalmazottat foglalkoztató vállalattá akarnak fejlődni. Ez persze terjeszkedéssel, mégpedig piaci terjeszkedéssel is jár majd, amihez taktikát kell változtatniuk. Eddig magánál a vállalatnál vagy az egyes városokban lévő képviseleteinél lehetett megrendelni az általuk kínált irodatechnikát, faxokat, másolókat. Az idén megkezdik az üzlethálózat és ezzel együtt a szervizhálózat kiépítését. Ehhez várják a hasonló szakmai területeket képviselő cégek és kereskedők érdeklődését, és szívesen kötnek mindenkivel szerződést, akiről úgy gondolják meg vannak ehhez a feltételei. Felújítják a kínálatot is. A legújabb Minolta fax például már A-4-es irodapapírt használ az eddigi speciális papír helyett, a CF 70-es másolójuk pedig digitalizált, színes, lézernyomdával ellátott, számítógépes rendszerhez csatlakoztatható csodagép, amely már egy igényes reklámügynökség, vagy kiadó számára is megfelejő befektetés lehet. Á Minolta azonban nemcsak kereskedőként vesz részt a csehszlovákiai gazdasági és közéletben. Szponzorálja például Prágában az utánpótlás jégkorongcsapatok edzéseit, a sísportokat, műszereket ajándékoz kórházaknak, klinikáknak, és támogat különböző humanitárius és gyermekalapítványokat is. Egy ilyen sikeres cégnél persze sokan szeretnének dolgozni, de ez nem éppen egyszerű dolog. Egy erre specializálódott cég teszteli a jelentkezőket, akik közül a többféle próba után csak a legjobbakat választják ki, azt meg hogy szakmai ismeretei vannak-e, vagy nyelveket beszél-e a jelölt, talán meg sem kérdezik, annak olyan természetesnek kell lennie. így kerülnek hozzájuk azután azok, akikkel a Minolta és emberei szövegű reklámplakátjaikon is találkozhatunk. Az első és mindenek fölé helyezett szabály azonban a cégnél az, amit a vezérigazgatótól kezdve a portásig mindenkinek be kell tartania, és ami a vállalat jelmondata: a cél a megrendelő elégedettsége. S mi már annak is örülhetünk, ha nálunk, az ilyen velünk kapcsolatban eddig nem nagyon emlegetett jelszót valaki is, akár egy külföldi vállalat, a zászlajára tűzi. Mert lehet hogy éppen a Minolta (vagy más vállalat) tanítja majd meg egyes hazai cégeinket is a vevő tiszteletére. -szgy32 KG HEROIN EGY TOROK KAMIONBAN Az elmúlt év januárjától a mai napig a rendőrség és a vámőrség legalább 221 kg csempészett kábítószert kobozott el. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a bajor vámőrök a csehszlovák határon 720 kg heroint találtak a múlt évben, nyogodtan kijelenthetjük, hogy a keletről nyugatra irányuló kábítószer-csempészet egyik fontos útvonala Csehszlovákián vezet át. A legutóbbi eset Brünnben történt. Egy török kamion vizsgálata során a vámőrök 32 kg heroint találtak, melynek értéke 9,6 millió német márka. A csempészt úgy leplezték le, hogy a gépkocsivezető túllépte a Csehszlovákiából való kilépés megállapított határidejét, így a kamiont Brünnben vámvizsgalatnak vetették alá. A raktér padlózlatának eltávolítása után találták meg a 32 műanyag zacskóba csomagolt fehér port. A témával kapcsolatban Prágában a Szövetségi Gyűlés épületében tartott szemináriumon ismeretették a szövetségi kormány kábítószer-ellenes koncepcióját. Ján Lángoš szövetségi belügyminiszter kijelentette: a koncepció lényege, hogy a drogokat árusítókat üldözzék, ne pedig a kábítószer-élvezőket. Ezzel szemben Jiŕí Presl, a kábítószer-élvezőknek gyógykezelést nyújtó központ vezetője úgy nyilatkozott, hogy jelenleg a bűnüldöző szervek nagyobb hangsúlyt fektetnek a kábítószerekkel élők üldözésére, mint a megelőzésre. MARKA FEKETEPIACI ÁRFOLYAMON egyharmada volt. UgyanaKKui Iclczelt egy piaci és egy feketepiaci árfolyam is (1 dollár 33 korona, 1 márka 20 korona) amely a^nhan a devizaforgalomnak csak 2 százalékát érintette. Ez azért lehetett ilyen magas, mert az emberek bizonyos hiánycikkekel csak devizáért tudtak megszerezni. Sosem váltották át koronájukat márkára a feketepiacon csak azért, hogy sört vagy sertéskarajt vegyenek, hanem azért, hogy hiánycikkekhez jussanak. Ez deformálta a feketepiaci árfolyamot, amelyet a korona devalválása után szinte változtatás nélkül hivatalosan is elfogadtunk. Előtte a dollár árfolyama 11, a márkáé 7 korona volt hivatalosan, és mi meg sem próbáltuk, hogy a nagyon reális 15, illetve 9 koronás árfolyamon tartsuk ezeket a devizákat. - Többször említette az árfolyamokat és a vásárlóerőt. Hogyan is van akkor a 3,50 koronás márkaárfolyammal? - kérdezi a Rudé právo 35. számában Valtr Komárektól. - Soha nem mondtam, hogy a márka árfolyama 3,50 korona legyen. Ez félremagyarázása annak, amit a korona reális vásárlóereje, illetve a piaci és feketepiaci árfolyam közti viszonyról mondtam. A nyolcvanas évek végén a lakossági kiadások felmérését végezve az jött ki, hogy az akkori fizetésekben a körülbelül 3000 korona majdnem ugyanannyi, mintha a nyugatnémet fogyasztói kosár kiadásait 3,50 koronás márkánkénti áron számítanánk át. Ez azt jelentette, hogy akkori életszínvonalunk a németországinak Árva a ház... (Prikler László felvétele) REFLEX MEGÉRDEMELJÜK A SAJTOSZABADSAGOT? E jegyzetet tulajdonképpen már a múlt héten, csütörtökön este meg kellett volna írnom. Nem tettem meg. Nemcsak lustaságom okán, hanem, mert olyan korban élünk, amikor az ember léptennyomon kénytelen felkiáltani: „Ilyen nincs!" Pedig van! Csütörtökön késő este valamelyik külföldi rádióadó hullámhosszán vettem a hírt: Vladimír Mečiar, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke sajtókonferenciát tartott, és kijelentette, hogy azokat az újságírókat, akik nemszeretem dolgokat írtak róla, kiakolbólítják Szlovákiából. „Lelkemre mondom, hogy ebben segítünk nekik" - mondotta a pártelnök. Várható választási győzelme esetére ellenfelei számára kilátásba helyezte, hogy „fenéken rúgom őket". Ez az idézet nem teljesen autentikus, mert Vladimir Mečiar a „fenéken rúgom" helyett sokkal népiesebb kifejezést használt, ezt azonban a rádiótudósító enyhébbre mérsékelte. Jólneveltségem és szemérmességem okán így én is az eufemisztikus változatot használom. A három hét végi napon egyfolytában a rádió mellett ültem, és a televíziót is bekapcsolva hagytam, abban reménykedve, hogy a tömegtájékoztatási eszközök majd kurta hírben adják a világ tudtára: a DSZM elnöke felháborodottan cáfolja a politikai hitelrontás céljából világgá röppentett hírt. Hiába vártam, sót még a pénteki napilapok közül is csak egyetlenegy, a Verejnosť számolt be az intermezzóról. Még mindig reménykedem. Abban, hogy Vladimír Mečiar bírósági úton kíván elégtételt venni mind a rádióadón, mind pedig a Verejnosťon, amely nyomtatva is közzétette a hírt, így egy sajtóperhez a tárgyi bizonyíték is adott. Várakozás közben evezni kezdtem „emlékeim csolnakján" (Csokonai után szabadon), és eszembe jutottak a régi szép idők. Csak azért használom a „szép" jelzőt, mert jó 21 esztendővel fiatalabb voltam, és ez (még az emlék is) minden rút élményért kárpótol, amiben részem volt a két évtized alatt. Emlékszem, hogyan kóstolgattuk 1968 tavaszán a félig-meddig sajtószabadságot, és kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődött az a sajtószabadság, amelyet a „testvéri tankok" megérkezése után talán két-három hétre önmagunk számára megteremtettünk. Arra is jól emlékszem, mit éreztünk azután, hogy a moszkvai jegyzőkönyvek aláírása után fokozatosan ismét működésbe lépett a pártközpont. A realitásokra, a megváltoztathatatlan körülményekre és a józan ítélőképességre kezdtek az elvtársak hivatkozni, majd később kitalálták azt a zseniális megoldást, hogy: „Legyen minden szerkesztőségben két belső munkatárs, aki elvégzi a sajtófelügyeleti teendőket." Akkor még szemérmesek voltak, még nem merték nevén nevezni a gyereket, nem mondták ki, hogy cenzúráról van szó. Sőt, később sem cenzúrának nevezték az újságíróagyak államosítását. Dicséretes őszinteségről tett a múlt csütörtökön tanúbizonyságot Vladimír Mečiar. A reá jellemző határozottsággal elmondta, hogy mire számíthatunk. Ö bizony nem kukoricázik azokkal, akik nem értenek vele egyet, hanem hozzásegíti őket a külföldre távozáshoz. Netán arról van szó, hogy vonatra, repülőgépre ülteti őket, ahogy Gustáv Husák tette volt a Charta '77 némely aláíróival? Vagy ahogy Brezsnyev csinálta a számára kényelmetlen ellenzékiekkel? Es persze arra is kíváncsi vagyok, hogyan mennek majd végbe a kilátásba helyezett fenéken rúgások. Átvitt értelemben vagy a szó szoros értelmében? Úgy, hogy majd megint elmebajossá nyilvánítják azokat, akik nem hajlandók parírozni? Netán arról van szó, hogy majd ismét gumibottal verik a fejünkbe a kívánatos politikai irányvonalat? Vagy megelégszik azzal, hogy a legjobb publicisták 15-20 évig majd megint kazánfűtőként készüljenek hivatásuk gyakorlására? Ezek még mind megválaszolatlan kérdések. A szájmenésben szenvedő Vladimír Mečiar egyelőre csak a fő irányvonalat vázolta fel, és akiket érint, bizony törhetik a fejüket. De hát egyetlen őszinteségi roham alatt nem mondható el minden. Én is töröm a fejem. De még a DSZM-elnök által felvetett kérdéseknél is jobban foglalkoztat egy újságírói-szakmai kérdés: miért hallgatnak minderről a leginkább érintettek. A politikai kommentátorok, a főszerkesztők, a szerkesztőségi slapajok, a riporterek, a hírszerkesztők, a redakciói portások, az újságíró-szövetségesek és az újságíró-szövetségi funkcionáriusok. Netán arról van szó, hogy a realitásérzékről és a megváltoztathatatlan dolgok természetéről filozofálnak? Azt a kérdést fel sem teszem, hogy a „széles tömegek" egy ilyen megnyilvánulás hatására miért nem mennek ki a városok főterére. Nálunk nem szokás a sajtószabadság védelmében tömegtüntetést szervezni. Azon viszont szokás méltatlankodni, hogy az újságírók esetleg nem egyformán vélekednek némely társadalmi jelenségekről. Ezzel némely politikusaink is tisztában vannak. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 6136/91 Kotocs Gyula, 1901. IV. 25. Ágcsernyő (Boriszov) 6216/91 Petráš Vladimír, 1907. V. 3., meghalt. Nagyiévárd (Dzseszkaszgan) 6217/91 Petrezsél József, 1915. IX. 20. Ipolynyék, meghalt (Leningrád) 6380/91 Párák Lajos, 1923. IX. 20., Csata (Kalinyin) 6468/91 Pásztor Pál, 1920. V. 21., Nagyölved, (Krasznodar) 6469/91 Patócs Dezső, 1921, III. 4., Felsőszeli (Kotaszk) 6472/91 Pónya Lőrincz, 1914. VI. 10., meghalt, Felsőszeli (Dombasz) 6473/91 Porzsolt József, 1908. II. 20., meghalt, Rimaszombat 7315 tábor 6740/91 Pekaj Ernő, 1921. IV. 22., Garamszentkereszt (Dombasz) 6742/91 Piciny János, 1919. IV. 10., meghalt, Madar (Kijev) 6744/91 Pónya Kálmán, 1926. V. 24., Felsöszeli (Gomel) 6746/91 Porubszky László, 1926. IX. 22., Köbölkút (Orel) 6786/91 Papp János, 1921. IX. 8., meghalt Komárom (Tbiliszi) 6836/91 Puzsér Lajos, 1921. V. 3., Ekecs (Szovjetunió) 6837/91 Puss Vince, Csütörtök, (Krasznoural) 6880/91 Peredi Sándor, 1923. VIII. 19., Búcs (Novgorod) 6881/91 Petrík Viliam, 1924. XII.12., Újfalu (Dombasz) 7004/91 Pásztor Pál, 1924. VIII. 12., Pelsőc, (Sztalinoszpol) 7006/91 Piroš Jozef, 1923. V. 18., Zsére (Dombasz) 7280/91 Pajda János, 1913. III. 13., Kéménd (Dombasz) 7281/91 Pálinkás Lajos, 1922. VII. 9., Bény (Kuprinov) (Folytatjuk)