Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám, hétfő

5 RIPORT - INTERJÚ MIBŐL MERÍTSENEK REMÉNYT A KÉMÉNDIEK? MÉG NEM ÁLLT ÖSSZE A KÖLTSÉGVETÉS • A JEDNOTA KIBÚVÓT KERES t SÚJT A MUNKANÉLKÜLISÉG • A HALÁLOS LÖVÉS SZELLEME KÍSÉRT Park és fák szegélyezte betonjárda visz a kéméndi községháza - első pillantásra megnyerő - épületéhez. Amíg azonban két tágas irodán át eljutok a polgármesterhez, megállapítom magamban: belső korszerűsítés is ráférne a hivatali helyiségekre, a berendezésre. Kincstári ridegségükkel, s évtizedes uniformizált szürkeségükkel mindenre emlékeztetnek, csak,a holnapokat megváltani akaró jövőképre nem. A falu polgármesterével való beszélgetés viszont szertefoszlatja borúlátó hangulatomat, s meggyőz: Kéménden van akarat és elszántság a nagy feladathoz - saját kézbe venni a falu sorsának irányítását. Az 1575 lelket számláló kisközség 90 százaléka magyar nemzetiségű. A helyhatósági választásokon a lakosság többsége az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőinek szavazott bizalmat. - Honnan teremtik elő a pénzt a falu fejlesztéséhez? - kérdezem Keíecsényi Páltól, Kéménd polgármesterétől. - Csak a szerény helybeli pénzforrásokra támaszkodhatunk. Bár már január is mögöttünk van, mégsem tudnám megmondani, hogy áll össze költségvetésünk. A törvény értelmében helyi illetéket róttunk ki a község területén működő gazdasági szervezetekre. A Jednota fogyasztási szövetkezet - annak ellenére, hogy a 20 százalékos felső határ helyett 10 százalékos illetéket állapítottunk meg számukra - csak tessék-lássék akarná a falu pénztárát gyarapítani. Nehéz velük zöld ágra vergődni. Az is tudomásunkra jutott, hogy a Jednota a 10 százalékos illetéket áremeléssel szeretné kompenzálni, természetesen a vásárlók rovására. További adózó a mezőgazdasági szövetkezet lenne, csakhogy jelenleg fizetésképtelen. A pénzbeli hozzájárulás ellenértékeként viszont szakmunkák elvégzésével - a kulturális központ felépítésénél - segítenek. Az Érsekújvári járásból érkező hírek szerint egyre több üzem, vállalat, állami gazdaság létszámcsökkentéssel próbál szinten maradni addig, amíg nem sikerül egy új gyártási programot vagy piacot találnia. Az újvári Sigma a múlt év folyamán hat-hétszáz munkatársától vált meg, de sorra oszlottak és oszlanak fel az építőipari vállalatok, privatizálják a Zdroj egységeit, stb. Igaz, hogy a kisprivatizációnak köszönhetően a járásban is sorra nyílnak a kisebbnagyobb magánboltok, műhelyek, ám azokban a vállalkozók többsége csupán a családtagoknak teremt munkaalkalmat. A valós helyzet feltérképezése a Járási Munkaügyi Hivatal feladata, ahol összesítik a három körzet - újvári, suranyi és párkányi - munka nélkül maradottainak számát. A hivatal vezető dolgozója, Anton Éliás, őszintén szólt nemcsak a kialakult helyzetről és az ebből adódó nehézségekről, hanem tehetetlenségükről is. - A járásban a munkanélküliség 11,72 százalékos. A tavalyi adatok szerint a munkanélküliek száma az év végén 8165-re rúgott (3736 férfi, 4429 nő), ebből az újvári körzetben 4594-en (1966 férfi, 2598 nő), a surányiban 2066-an (1178 férfi, 888 nő) és a párkányiban 1505-en (562 férfi, 943 nő) maradtak munka nélkül. Az eltelt idő alatt 68 millió 056 ezer koronát fizettünk ki segély gyanánt, a rekvalifikáció költségei 95 342 koronát tettek ki. A legtöbb munkanélkülinek nincs végzettsége, ezért is nagyobb gondot okoz az elhelyezésük, illetve az átképzésük. Legnagyobb sajnálatunkra 748 fiatal sem tud elhelyezkedni, s félő, számuk az idén is emelkedni fog. Annak ellenére, hogy december havában 250 embert elhelyeztünk, s jelenleg 97 munkahely betöltetlen, a munkanélküliek zömének nem tudunk munkát biztosítani. Előfordul, hogy - Milyen üzemek kötik le még a kéméndi munkaerőt? - A vasútnál dolgoznak sokan, s a párkányi papírgyárban. A zselizi egészségügyi központ és az oroszkai cukorgyár is több lakosunknak nyújt munkalehetőséget. - A munkanélküliség ennek ellenére sújtja a falut. - Igen. A párkányi papírgyárból is többen megkapták a felmondást, de sokan a környező kisebb üzemek felszámolása miatt vesztették el munkahelyüket. Számuk 200-on felül van, s a község egyelőre nem tud munkalehetőségeket teremteni. Tapasztalom, hogy a polgármester népszerű a faluban, bizalmat élvez. Rájövök: fogadóórákat nem tart, s az emberek is úgy érzik, bármikor, bárhol felkereshetik ügyes-bajos dolgaikkal. Beszélgetésünkkor is öt percenként nyílik az ajtó, s ö rendelkezésre áll. Csak eszmecserénk legvégén utasítja el a már nem tudni hányadik ügyfelet: Jöjjön később, Pozsonyból vannak nálam! Miután visszaül íróasztalához, és egy telefont is elintéz, afelől érdeklődöm, hogy a helyhatósági választások óta milyen terveket sikerűit valóra váltaniuk? - Az első jelentős eredményünknek a közvilágítás felújítását tartom. Több mint 100 ezer koronát fordítottunk rá. Választási programunk egyik fő pontja a központi vízvezeték megépítése. Az eredeti tervek egy szivattyútelep közbeiktatását feltételezték, ami viszont jelentősen emelte volna a költségeket. Ezért új, a vállalatok, üzemek - habár a törvény kötelezi őket - nem mindig jelentik be a felszabaduló helyet. Gyakran maga a munkanélküli lohol az egyik munkaadótól a másikhoz, s keresi a munkaalkalmat. Az is gyakori, hogy talál is megfelelőt, de mire megjárja a körzeti hivatalt és visszamegy a papírral, a helyet elfoglalja más. Szinte a végszóra nyitott be az irodába egy felháborodott hölgy, aki szidni kezdte a hivatal dolgozóit, mondván, hiába ment a megadott címre, azzal küldték el, hogy a helyet betöltötték. - Februárban jár le a segély folyósítása, miből fogok élni? - fakadt ki belőle a keserűség. - Hetek óta csak elutasítanak. Nekem nem pecsét kell, hanem munka. A takarítónői állások foglaltak, nekem pedig nincs végzettségem. Holnap ismét benézek - búcsúzott leverten. Beszélgetés közben szóba került az álmunkanélküliség kérdése is. Éliás úr reméli, hogy az új előírások arra kényszerítik a munkanélkülieket, hogy munkavállalási szándékuk komoly legyen. Nem zárta ki viszont annak a lehetőségét, hogy a jövőben akad néhány ,,lógós" is. A hivatalból menet betértem a Slovan söröző büszke nevet viselő kocsmába. A csaposától kértem eligazítást, nevezzen meg vendégei közül egy-két munkanélkülit. Eleinte nem akarta őket elárulni, de amikor meghallotta, hogy le akarom szólítani törzsvendégeit, a csapnál állók csoportjára mutatott. Bevallom, tartottam attól, hogy az urak nem állnak majd szóba velem. Gondoltam, majd egy-két féldeci beszédesebbé teszi őket. Már majdnem rendeltem, amikor az egyik jól öltözött fiatalember kifejtette, ha nem közlöm a nevét, szívesen beszámol életéről. Ingyen. - 1989. május 3-ától nincs munkám. Azelőtt egy szövetkezet olcsóbb megoldást kerestünk, s találtunk: Szőgyénből indulna a vízvezeték, ami - a számottevő szintkülönbségnek köszönhetően - biztosítaná az ivóvíz szabadesésű áramlását. Ezt a nagyon szükséges beruházást Bény községgel közösen akarjuk megvalósítani. A művelődési ház felépítésének végére, sajnos, nem tudtunk pontot tenni. A szlovák pénzügymisztérium tavaly azt ígérte, hogy erre a célra 800 ezer korona támogatást kapunk. A közelmúltban azonban levélben értesítettek bennünket, hogy semmi sem lesz a beharangozott támogatásból. így a kulturális központ építési munkálatainak befejezése komoly fejtörést okoz. - Vannak-e nemzetiségi súrlódások a faluban? Milyen a szlovák -magyar együttélés? - kérdezem, témát váltva. - Problémamentes. Csupán néhány kívülálló sejt nálunk nemzetiségi problémákat; a szlovák nyelvet ránk kényszerített rossznak véli. Pedig ez nem igaz. - S a cigánykérdés? - Őszintén szólva eléggé kiélezett községünkben. Annak ellenére, hogy a legutóbbi népszavazás alkalmával mindössze egy polgár vallotta magát roma nemzetiségűnek, számuk jelentős. Amíg volt munkalehetőség, kibúvót kerestek, hogyan ne kelljen dolgozniuk. Most munkát követelnek. A faluban gyakran vált ki nemtetszést viselkedésük. A régi cigány családokkal nincs gond. A később betelepültek okozzák leginkább a problémákat... Kéménden a múlt év karácsonya előtt, egy éjszakába nyúló estén a Pálma-presszóban és környékén ritkaságszámba menő dráma zajlott. Erre is kitér a polgármester. Megfontoltan, tényszerűen és pártatlanul idézi fel a történteket: - A presszóban kezdődött a nézeteltérés. Különböző eszközök, karók kerültek elő, verekedés lett. Ezek után a megtámadt férfi szolgálati fegyverét használta. Jogosan, jogtalanul? - a bíróságnak kell eldöntenie. A presszótól egészen a vasútállomásig üldözték. Tudatosan ment arrafelé, mert a csatai vasútállomás főnöke, s a kéméndi sorompó a hatáskörükbe tartozik. Tudta, hogy ott ügyelet van, s védelmet remélt. Állítólag két lövést is leadott. A második halálosan megsebesített egy Balog nevű roma lakost, aki szintén nem kéméndi származású, Csatáról nősült ide. - Milyen visszhangot keltett a faluban a tragédia? - Alaposan felbolygatta községünket. A fegyvert használónak a nagynénje itt lakik, az áldozat felesége szintúgy. Állítólag az özvegy szóban többször támadta a nagynénit. Attól tartok, ez további konfliktusokat szülhet. Beszéltem mindkettőjükkel ígérték, hogy mindennemű súrlódást kerülni fognak. Ennek ellenére a szópárbajok megismétlődtek. Gond lesz az eset mindaddig, amíg a sebek be nem hegednek ... Keíecsényi Pálnak még valami nyomta a lelkét, amit megosztott velem: a tragikus eset mögött valamiféle nemzetiségi konfliktust sejtve a Nový čas napilap szerkesztője járt a faluban. A polgármesterrel folytatott beszélgetéséből nemcsak egy hangulatkeltő, a valóságot nem tükröző, nacionalista hangvételű írást kerekített, hanem alaptalanul megvádolta az SZNT magyar nemzetiségű képviselőit, hogy 800 ezer korona támogatást ígérték a községnek, s fogadkozásukból semmi sem lett. 1992. FEBRUÁR 17. NEM SZÜNETELHETNEK A SZOLGÁLTATÁSOK VÁGSELLYÉN SEM LESZ KIÁRUSÍTÁS, A SZEMÉTHORDÁST IS CSAK BÉRBE ADJÁK Azt hallottam, hogy Vágsellyén privatizálni fogják a város közszolgáltatási vállalatát. A hír valóságtartalmáról kérdeztem Michal Lužicát, " a városi hivatal elöljáróját és Marian Péterit, a közszolgáltatási vállalat igazgatóját. A városi hivatal vezetője azonnal tiltakozott: - Nem mondunk le a város va-" gyonáról, a közszolgáltatási részlegeket és a város kisüzemeit csak gazdasági bérletbe adjuk. A város vállalkozói alany, a piacgazdálkodás mechanizmusa ránk is vonatkozik. Ez különösen érint bennünket, amikor a többségében ráfizetéssel járó kötelező szolgáltatásokért vagyunk felelősek. Eddig az államtól kaptunk erre dotációt. Ezt törölték, csak a gondokat hagyták ránk. Az önkormányzatokról, a hely igazgatásról szóló törvény a város kötelességeként tünteti fel a helyi utak karbantartását, a közhasznú szolgáltatások nyújtását, mint a közvilágítást, a szeméthordást, a város zöldjének, a parkok gondozását, a temetkezési szolgáltatásokat. Egész vagyont tesz kí a szolgáltatásokhoz szükséges gépparkunk, és a pénzhiány miatt gondot okoz a műjégpálya fenntartása is. Az általunk létesített kisüzemek - a teherfuvarozás, az asztalosok, karbantartók és javítók, a bádogosmühely, a szobafestők és mázolok, valamint a kőművesek részlege - már nem tudnak megújulni, amikor egyre több magánvállalkozó szánja rá magát ezekre a tevékenységekre. A kis műhelyeinket is bérbe adjuk, természetesen bizonyos feltételekhez kötve, hogy folyamatos legyen a város szükségleteinek kielégítése. Az egyes közszolgáltatási részlegeket is csak feltételekkel adjuk bérbe; például a bérbe vett utcaseprő-autóval hetente kétszer kell bejárni a város utcáit, a szemetet hetente hordják el, évente háromszor-négyszer kell lekaszálni a füvet. Már nem járatlan előttük az út. Figyelmesen áttanulmányozták a nyitrai, érsekújvári, galántai és a pozsonyi közszolgáltatási vállalatok e téren szerzett tapasztalatait. A Vágsellyei Közszolgáltatási Vállalat nyolcvanhét alkalmazottjának felmondása március 31-én jár le. Addigra mindent tisztázniuk kell, mert a szolgáltatások nem szünetelhetnek. Egyik napról a másikra kell biztositaniuk az átmenetet, hogy a polgárok ne érezhessék meg a változást. A bérleti feltételeket a városi tanács úgy dolgozza ki, hogy mindkét fél elégedett legyen: a bérlők a nyereséggel, a város pedig, hogy minimálisra csökkentse az erre fordított kiadásait. Ugyanakkor elvárják, hogy minőségileg is hatékonyabbá tegyék a szolgáltatásokat. A szerződések megkötésekor figyelembe veszik az addig alkalmazottak szociális biztonságát is, S a bérlet egyik feltétele bizonyos számú dolgozó további alkalmazása. Érdeklődőkben nincs hiány, a közszolgáltatási vállalat több dolgozója is bejelentette, bérlő kíván lenni. A sellyeieken kívül pozsonyiak, érsekújváriak, nyitraiak is jelentkeztek - Kiúttalanságunkból kiútat keresünk - mondja a Vágsellyei Városi Hivatal elöljárója -, hogy valamiképp áthidaljuk az állami dotáció megvonásával járó nehézségeket, kisebb költséggel biztosítsuk a minőségileg jobb szolgáltatásokat. Egyes ágazatok továbbra is a város hatáskörében maradnak, például a temetkezési szolgáltatások, a villanyfogyasztók, a kerékpárok és Babetták javítása és a tisztító működtetése. S újabb szolgáltatásokat is bevezetünk, mindazt, amit az élet szükségessé tesz. Már azt is fontolóra vettük, hogy városi szolgáltató vállalatotalapítunk ... (petröci) Elbúcsúzva a polgármestertől a falu útjain kanyargunk a főút felé. Amíg a lezárt vasúti sorompó előtt várakozunk a didergő téli szürkeséget látom utakon, házakon, emberi arcokon. Igen, Kéménden is egyelőre túlsúlyban vannak a problémák, de derűlátás érződik a makacs tenniakarásban. MÁZSÁR LÁSZLÓ BAGÓRA MEG FÉLDECIRE AZÉRT LEGYEN... melléküzemágában dolgoztam, de azt felszámolták. Mint a hülye (pardon) jártam a munkaügyi hivatalba, hátha akad számomra megfelelő munka. Nem akadt. Igaz, felajánlottak valami éjszakai melót, de azt nem vállalhattam. ,,Félinvalid" vagyok - mondta, miközben hörpintett az előtte álló féldeciből és nagyot szívott a kezében parázsló cigarettából. - És milyen munka után érdeklődött? - használtam ki a szünetet, mert láttam, hogy beszélgetőtársam igencsak belelendült. Méry Gábor illusztrációs felvétele - Sofőr akartam lenni. - Azelőtt is a volánt tekerte? - Nem, de most ehhez volna kedvem - válaszolta. Becsületére legyen mondva, bevallotta, hogy nyáron - persze feketén - barátoknál, ismerősöknél dolgozott egy keveset, de az összeg, amit kapott, még a lakbérre sem volt elegendő. - Januárig a feleségem sem dolgozott. Pincérnő volt, a vendéglő magánkézre került, s a tulajdonos saját embereit alkalmazza. Az eltelt időben a szülők segítettek, mert a segély, ugye, nem elég. A lakbért felemelték, az élet is drága. Ez év januárjától, szerencsére, a feleségem egy pékségben elhelyezkedett, de én harminchat évesen itt állok munka és segély nélkül. Még szerencse, hogy nincs gyermekünk, mert akkor nehezebb volna. így sem nagyon jövünk ki a pénzből. .. - Igen, igen - bólogattam szorgalamasan, miközben beszélgetőtársam megitta a következő féldecit, s újabb cigarettára gyújtott. - Pálinkára, cigarettára telik a családi költségvetésből? kérdeztem kissé tartva a fiatalember reakciójától. Szerencsére nem sértődött meg, sőt, jót nevetve válaszolt. - Csak keres majd a feleségem annyit, hogy a napi két-három félderice és a füstölni valóra legyen - mondta, s a társaihoz fordulva megjegyezte: nagy disznóság, hogy nem adnak munkát. Nem igaz? PÉTERFI SZONYA