Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám, hétfő

MOZAIK TUJSZO* 1992. FEBRUÁR 17. (Folytatás az 1. oldalról) Szlovákia számára kevesebb a kockázat és .valószínűtlenebb egy vereség. • -No de az államszerződés-tervezet elvetésének ,.cselével" a szlovák keresz­ténydemokraták igencsak zsombékos in­goványra tévedtek. Abba a zavarosba, ahol a nacionalista és a posztkommunista erők halászgatnak . Mikén tud ezzel far­kasszemet nézni? - Ne haragudjon, azt hiszem, ez új­ságírói túlzás... - Túlzás? Hiszen a ..négyek" együtt szavaztak az önálló szlovák államot sür­gető SZNP-vei. a kommunistákból átved­lett és a nyelvtörvényt is támogató de­mokratikus baloldallal, illetve a demokrá­ciát szintén rózsaszinben értelmező De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalommal. Magyarán: a pánisokhoz, markušokhoz. móricokhoz közel álló nacionalista erőkkel! - Nézze, még ha a KDM négy képvi­selője a pozsonyi parlament elnökségé­ben úgy is szavazott ahogy, ez az általá­nosítás akkor is túl messzire nyúlik. Ma­radjunk annyiban, hogy a KDM-ben az államjogi rendezésre vonatkozóan több­féle nézet uralkodik, s ez most a kívána­tosnál jobban kiütközött. - Nyolcvankilenc novemberében, a pozsonyi börtönből szabadulva, ön gon­dolt arra. hogy a működőképes demokrá­ciához vezető út ennyire rögös lesz? - Akkor tele voltunk idealizmussal. Az emberek zöme közös ellenségnek tekin­tette a kommunizmust, és ez összeková­csolta a tömegeket. Eszünkbe sem jutot­tak azok az ellentétek, amelyek egy sza­bad társadalom természetes velejárói. A rendszerváltást eredményező tömeg­gyűlések hangulatában kinek jutott volna eszébe, hogy például a nemzetiségi kér­dés megoldása ennyire bonyolult lesz. Őszintén szólva még nekem sem, pedig sohasem titkoltam, hogy a nemzeti eszme vállalásának szószólója vagyok. Persze, az alkotmányosság és a tolerancia keretei között. - Szlovákiában azonban nemcsak a patriotizmus, hanem a nacionalizmus is felütötte a fejét. On nem érzi úgy, hogy egy szakadék felé sodródunk? - Részben igaza van, ám az élet tele van olyan kockázattal, amelyek elöl nincs kitérés. Ezért mondtam az imént, hogy olykor-olykor elő kell jönni a farbával, hiszen a jó döntések az okos kompro­misszumok felé vezethetnek. A nagyhan­gú indulatoskodás éppen olyan rossz ta­nácsadó, mint a sedre harag. - Vladimir Mečiar több Ízben is kijelen­telte már. hogy a Čarnogurský-tivérek Káinként bélyegzik meg a Keresztényde­mokrata Mozgalmat. Önnek mi a vélemé­nye ezekről a kemény szavakról? - Én nem szoktam befeketíteni a poli­tikai ellenlábasaimat. Ha Mečiar úrnak ez a stílusa, akkor ezzel neki dukál számot vetnie. Illetve azoknak, akik politikailag pártfogolják öt. -Miniszterelnök úr, vajon mi az ön DZSINNEK A PALACKBÓL véleménye a cseh identitásról amelyről az esszéiben olyan lenyűgözően ir cseh­országi partnere: Petr Pithart? - Szerintem a csehek önazonosságtu­data most van újjáalakulóban; igaz, már a múlt század tapasztalatait is kamatoz­tatva. Akkoriban a cseheket is éppen a patriotizmusuk segítette hozzá ahhoz, hogy ráleljenek önmagukra. -Eszerint Szlovákia számára is jó mintának tekintendők a XIX. századi al­lűrök? - A dolognak a nemzeti büszkeségre vonatkozó értelmét tekintve igen. Például a magyarok ezt az érzést mindig is ki­hangsúlyozták, és az én szememben ez pozitívum. Persze, nem szabad átesni a ló túlsó oldalára! Nem jó, ha a nemzeti eszme túlharsogja az Európában zajló integrációs folyamatokat. A nemzet le­gyen a nemzeti kultúra hordozója; az pedig legyen, lehessen része az európai kultúrának. -On az imént a józan nyeregben ma­radás fontosságát emiitette Ennek kap­csán szeretném tudni, vajon a nemzeti aspiráció tehet-e annyira hangsúlyos, hogy az például a Husák vagy a Tiso személyének pozitív értékelése iránti haj­lamot erősítse? - Én a pozitív értékelés helyett, inkább a realista szemléletalak ítást említeném Ez utóbbinak tükrében Tiso esetében azt is látni kell, hogy az adott történelmi helyzetben fékezni tudta a még nagyobb német befolyást. 1942-ben még Viliam Široký is titkos levelet küldött a pozsonyi börtönből, amelyben arra szólította fel a kommunistákat, hogy a fentiek tudatá­ban tartózkodjanak a Jozef Tiso elleni támadásoktól. Gustáv Husák tevékenysé­gét értékelve nyilván az fog majd a fel­színre kerülni, hogy 1968 után képtelen volt érvényre juttatni a cseh és szlovák politika önazonosságát. Természetesen, mindkét államfő tevékenységének objek­tív értékelése elsősorban a történészek feladata. A (VARiAj Kft., az Új Szó és a Národná obroda szervezésében NYÁRON (CSAKNEM INGYEN) TUNISZBA ígéretünkhöz híven újabb játékkal szeretnénk szórakoztatni és Fortuna kegyeibe ajánlani kedves olvasóinkat. Ez a verseny egysze­rűbb lesz az eddigieknél, hiszen semmilyen fejtörést, különösebb gondot sem okoz. Olvasóink feladata csupán annyi, hogy a Tina teák dobozáról kivágják a Varia Kft. cégjelzését, tízet összegyűjtenek, és beküldik az alábbi címre: (varia ) , 930 39 Zlaté Klasy Ahányszor tíz cégjelzést küld be, annyiszor nagyobb a nyerési esélye. Ne feledje: a tíz cégjelzéshez azt a versenyszelvényt is mellékelnie kell, amelyet mai számunk 8. oldalán közlünk. Hol kapható a Tina tea? Minden nagyobb élelmiszerboltban és sok magánkereskedőnél. Beküldési határidő: április 25. A nyeremények: 1. díj; Kétszemélyes üdülés Tuniszban (júl, 7-14., utazás repülő­vel Pozsonyból) 2. díj: Kétszemélyes üdülés a spanyol tengerparton, Barceloná­hoz, a nyári olimpia színhelyéhez közel 3. díj: Varia üvegház 4. díj: Tina tea-csomag 5. díj: Egyéves előfizetés az Új Szóra vagy a Národná obrodára 6. díj: Féléves előfizetés az Új Szóra vagy a Národná obrodára. Sorsolás: május 3-án, a DAC-Slovan bajnoki labdarúgó-mérkőzésen. A nyertesek névsorát május 4-i számunkban közöljük. -Jómagam nem búvárkodom hiva­tásszerűen a históriában, újságíróként vi­szont észrevettem, hogy ön, miniszterel­nök úr, ott volt Gustáv Husák temetésén, aki a neosztálinista rendszerben az egyéni hatalmát éppen úgy az emberi jogok fölé helyezte, mint évtizedekkel ko­rábban, a fasizmus térhódításának idején Jozef Tiso... - Mindkét politikus sajátos helyzetben volt. Mind Husák, mind Tiso csupán azt tehették meg, amit az idegen haderők megengedtek. Hatalmi befolyásuk így csekélyebb volt annál, mint hogy teljes körűen érvényesíteni tudták volna az em­beri jogokat. - Lehetséges, bár Gustáv Husákot a második világháború után nem idegen haderő kényszeritette arra. hogy a ma­gyarok tízezreit Dél-Szlovákiából Cseh­országba deportáltassa. Ez a történelmi valóság; kinek-kinek a magánügye, hogy elfelejti-e, megbocsátja-e . ? - Igen, ez történelmi tény. Mint ahogy az is, hogy 1938 szeptemberében a bécsi döntés után, a szlovák jegyzőket, tanító­kat, közhivatalnokokat a visszacsatolt te­rületekről kitoloncolták a szlovák határ­szélre. Ennek nyomán került a Kassai Kormányprogramba a kollektív bűnös­ségről szóló cikkely. Gondolom, itt az ideje lezárni a múltat, mindkét fél részéről nyíltan szembenézve annak árnyoldalai­val is. A kitoloncolásoknak éppen úgy nincs helye a demokráciában, mint a de­portálásoknak vagy a kollektív bűnös­ségnek. - Mi az hát. ami görcsoldót jelenthet? - Az őszinteség, a tárgyilagosság, az indulatok kerülése, a gondok fokozatos feltárása és a kölcsönös kompromisz­szumkészség. - A közelmúltban éppen a pozsonyi Magyar Kulturális Központban hangzott el egy újabb javaslat a történészek vegyes­bizottságának létrehozására. - A múltat értékelendő támogatom az ötletet; a mai gondok megoldása viszont elsősorban a politikusok feladata. - A politikusok szóba kerűllének apro­póján kérdezem: ön miben látja az okát annak, hogy Szlovákiában a nemzeti tö­rekvések harsányságával szemben, gyöngülni látszanak a demokrácia pozí­ciói? - Abban, hogy nincs meg a szükséges egyensúly a nemzeti eszmék és a keresz­tény gondolatiság között. E kettő ugyanis már eleve magában foglalja a demokrácia egyik pillérét jelentő toleranciát. Szerin­tem jelenleg elsősorban ez, illetve a prag­matizmus hiányzik a hétköznapjainkból. - Ha már ill tartunk, a populizmusról is elmondaná a véleményét? - Tény, hogy hallatlan erőösszpontosí­tó hatása lehet, ezért a kommunizmus megdöntésében mindenképpen szerepe volt. Egy működőképes demokráciában viszont nemigen tartozik a szalonképes politika eszköztárába. - Pedig Szlovákiában a Szlovák Nem­zeti Párt, a demokratikus baloldal és a Mečiar-féle mozgalom is erre épít... - Ezt tényként kell kezelni. Szerintem Szlovákia van annyira erős, hogy a popu­lista szólamok nélkül is elérheti céljait. Az örökös ígérgetés ugyanis nem egyéb a meddő ködzabálásnál. Kijózanodni be­lőle éppen olyan kellemetlen érzés, mint a macskajaj. - Apropó macskajaj! A riporter Bős ügyét is ilyesminek érzi... Ön e tekintet­ben mii tart pillanatnyilag kiindulási alapnak? - A megváltoztathatatlan tényeket. Hogy Bőst nem lehet befejezetlenül félbe­hagyni. Hogy a magyar fél - sajnos - tel­jes mértékben elzárkózott csupán a bősi erőmű üzembehelyezésének támogatá­sától is, ezért a dunakiliti csatornát sem hajlandó megépíteni. A harmadik tény pedig az, hogy ebben a helyzetben Szlo­vákia területén kell megteremteni a bősi Duna-lépcső áramtermelésének feltéte­leit. Ugyancsak tény az is, hogy a szak­emberek bevonásával minimalizálni kell a környezeti károsodásokat. - Majd csak a turbinák beindulása után, vagy már most? - Akkor is, most is. - Értsem úgy: ha megkezdődik az áramtermelés Bősött, de bebizonyosodik, hogy ez az egész nem egyéb egy időzíteti környezetkárositási bombánál, akkor a szlovák léi leállítja az erőműve! és visszacsinál mindent, amit még lehet? Őszintén szólva, kissé meseszerűen hangzik... - Pedig ennek az eshetősége is fenn­áll, bár még elméletileg is csekélyke a va­lószínűsége. Az eddigi kutatások nem erre utalnak. - Eszerint a szlovák léi immáron hajt­hatatlan? Szlovákia 1992. június 30-áig sem hajlandó leállítani az építkezési mun­kálatokat, hogy eközben megkezdhesse munkáját az Európai Közösségek garan­tálta szakmai bizottság? - Mi 1991 áprilisában és decemberé­ben már javasoltuk a nemzetközi vegyes­bizottság létrehozását, sajnos, mindkét alkalommal hiába. De most sem zárkó­zunk el a szakemberek bevonása elől, hiszen egyelőre még csak építjük a pót­megoldást. - A Duna-meder viszont nemzetközi határvonal. Mindenkori átütéséből való­ban nemzetközi bonyodalom lámadhat! - Az 1977-ben kötött szerződés nem tartalmazza a felmondás lehetőségét, így mindmáig érvényesnek tekintendő. Ez pedig lehetővé teszi számunkra, hogy egy bizonyos mennyiségű vizet elvezessünk a Duna régi medréből. Ma már az is tudvalévő, hogy ez jóval kevesebb lesz, mint azt az eredeti szerződés előirá­nyozta. - Miniszterelnök úr, nem volna célsze­rű Bősről egy új szerződést kötni Magyar­ország és Csehszlovákia, ha úgy tetszik, Szlovákia között? - Nézze, tény, hogy a 95 százalékban készen álló dunai vízlépcső ügye a koráb­bi rendszer öröksége. De tény az is, hogy fennálló, jogilag felmondhatatlan szerző­déseket nem szokás újratárgyalni. - Nem tarl attól, hogy meginog a viseg­rádi hármak, netán a Pentagonale belső összhangja? Félő. hogy Bős felbőszítheti az indulatokat... - Ez egy műszaki jellegű kérdés, ami ideig-óráig okozhat kisebb-nagyobb né­zeteltéréseket. De mert ez csupán egy részletkérdés a régió egészének részint a múltból örökölt, részint frissen adódó, súlyos gondjaiban - tartósan aligha fordít­hatnánk hátat egymásnak. - Ön szerint visszaszorítható a gyűlöl­ködés, a feleselgető nacionalizmus szel­leme a palackba? - Igen. Szerintem visszaszorítható. - A kéznyújtás reményében köszönöm olvasóink nevében is az interjút. MIKLÓSI PÉTER NÉHÁNY SORBAN T öbbnapos vita után szombaton Genf­ben az OPEC-országok miniszterei megállapodtak abban, hogy a jelenlegi 24,2 millió barrelről 22,9-re csökkentik a napi kitermelést, s ily módon elérhetik az olaj világpiaci árának növekedését. A hírt az iráni olajipari miniszter jelentette be. A 13 tagország szakértői már koráb­ban is egyetértettek abban, hogy csök­kenteni kellene a termelést, de nem tud­tak dűlőre jutni a kitermelési kvóták elosz­tásában. O roszországban kémszervezetet lep­leztek le, amelynek tagjai titkos infor­mációkat szolgáltattak ki egy idegen hata­lomnak. Az AP hírügynökség jelentése szerint a hír az orosz televízióban hang­zott el, anélkül, hogy megnevezték volna, melyik idegen hatalomról van szó. A le­leplezett csoport tagjai a múlt évben kezd­ték tevékenységüket. M oldávia fővárosában, Kisinyovban több száz, e köztársaságból és Ro­mániából érkezett nacionalista tüntetett a két állam egyesítése mellett. Az akció résztvevői élesen bírálták Moldávia füg­getlenségének híveit. Azt hangsúlyozták, hogy az egyesítést ellenző erők Moldáviát továbbra is Oroszország befolyása alatt akarják tartani. fc I.-izsnij Novgorodban tartották meg IM V az Orosz Mozgalom a Demokrati­kus Tteformokért nevű szervezet alapító kongresszusát. A mozgalom elnökévé Gavriil Popov moszkvai polgármestert vá­lasztották, aki kijelentette, olyan politikai erővé akarnak válni, amely a vállalkozók érdekeit fejezi ki, és szerinte a vállalkozói réteg az egyedüli, amely képes a terme­lés hatékony megszervezésére. Popov beszédében figyelmeztetett arra, hogy a demokratikus táboron belüli nézetelté­rések egy harmadik erőt segíthetnek ha­talomra - a nemzeti szocialistákat. O—öulban a dél-koreai vezetés azzal Ot vádolta a KNDK-t, hogy megaka­dályozta az észak-koreai keresztények dél-koreai látogatását. A phenjani szervek pénteken közölték, hogy a látogatásra nem kerülhet sor, ami Szöul szerint telje­sen váratlan volt, hiszen az utóbbi hetek­ben a két Korea kapcsolatai javultak. Az észak-koreai keresztények 10 tagú kül­döttségének szombaton kellett volna át­lépnie a szigorúan őrzött határt, egy hétig maradtak volna dél-Koreában. G örlitz határváros lengyel oldalán hoz­závetőleg 300 fiatal lengyel naciona­lista szombaton németellenes demonstrá­ciót szervezett. A PAP tájékoztatása sze­rint a tüntetők ellen bevetették a rendőr­séget. A Lengyel Nemzeti Egyesület nevű szélsőjobboldali párt hívei kezdetben nem engedelmeskedtek a biztonsági erők fel­hívásának, s a két Görlitzet elválasztó határátkelőhely felé indultak. Rendkívül agresszívan viselkedtek a német turisták­kal szemben, s csak ezt követően csaptak össze a kivezényelt rendőrökkel. A ltalános gyakorlat volt az NDK-ban, hogy az egy kilogramm alatti kora­szülött csecsemőket megölték. Ezt a Der Spiegel című folyóirat hozta nyilvános­ságra a volt NDK legnagyobb szülésze­tén, az erfurti klinikán szerzett informá­ciókra hivatkozva. Egy itteni szülésznő elmondta, hogy nemcsak a nyolcvanas évek első felében, hanem már a hatvanas években, is ez volt a gyakorlat Erfurtban. Erich Wagner, az erfurti klinika igazgatója szintén megerősítette a tényt, hozzátéve, hogy ez a gyakorlat általános volt az egész NDK-ban. A koraszülött gyerekek­nek ugyanis nem volt esélyük a túlélésre, mivel nem rendelkeztek a szükséges or­vosi berendezésekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents