Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám, hétfő

1992. FEBRUÁR 3. HAZAI KÖRKÉP ÚJ szól 4 LAPSZÉLEN ÁLL A BÁL Őszintén szólva, a lakbéremelé­seket, ' az élelmiszerboltokban és a zöldségesüzletekben tapasztalha­tó árlavinát tudatosítva, már csak kesernyésen vigyorog az ember. És ez a vigyorgás, ez még a jobbik eset. Mert amúgy eléggé szorongó hangulatban vannak az emberek. Van, aki csak szorong; van, aki tart valamitől; és van, aki fél. Például a lecsúszástól, Jpa még alantabb van a lejjebb, akkor a munkanélküliség­től, netán a meghurcolástól. Jó pá­ran vannak, akik attól félnek, hogy a folyamatok kicsúsznak az ellenőr­zés alól, hogy megfékezhetetlenné válhat az infláció. Igaz, ami igaz, sok minden törté­nik manapság. Egyetlen nap alatt sokkal több, mint korábban egy egész esztendő alatt. És nemcsak az áremelkedések, vagy a bármikor beköszöntő munkanélküliség veszé­Jye tarkítja a hétköznapokat, hanem az országos politikai fórumok is, amelyek a napi hírközlés látómeze­jében emelkedett vitát folytatnak a hétköznapok létkérdéseiről. Per­sze, semmi személyeskedés; ha a különböző fórumokon a tárgyalá­sok ezért-azért megszakadnak is, a tárgyalókészség csorbítatlanul " megmarad. Ez igen, írhatnám elége­detten, ez már politikai kultúra és a demokrácia előszobája. Igen ám, csakhogy más az odafenn és más az odalenn. Odafenn ha nem is . mindig, de aránylag rendszeresen honos a tolerancia; idelenn viszont - ahol a helyi politika formálódik - inkább ügyek vannak. Odafenn a jelenből a jövőbe való átmenetről beszélnek; idelenn viszont a jelent firtatva inkább a múltba merülnek. Odafenn ki-ki jobbára tárgyilagos; idelenn az objektivitást gyakorta ki­szorítják az indulatok. Akik úgy ér­zik, hogy becsapták őket, most szí­vesen törlesztenek, beleértve olykor a kárörömet is... Persze, mint az életben minden, ez is csak féligazság. Mert nemcsak a megtorlást szándék hajtja a helyi társadalmak légkörét, hanem - és ez fordul elő gyakrabban - az egészséges politikai útkeresés is. És az is megtörtént, hogy amíg oda­fenn éppen presztízsháború dúlt a pártok és mozgalmak között, addig idelenn megegyeztek a konkrét cse­lekvésben. Erre csupán azért érde­mes utalni, mert ez is jelzi: ha a poli­tikai kultúra nem pusztán retorikai fogalom, akkor leginkább ott van jelen, ahol tesznek is valamit. Ré­szint érte, részint a szellemében. Mindezt „csak" azért említem, mert itt a báli szezon - és valóban áll a bál. Nézzünk csak körül: küszöbön a választási hadjárat, már-már dur­rannak a kortespatronok; az árak hejehujája és a vélemények patto­gása megkezdődött még adventban és tartani fog a nagyböjtben is Egye­sek számára a húshagyó kedd ezút­tal a szó legnemesebb értelmében értendő majd; a böjt alóli engedmé­nyeket hozó hamvazószerda pedig még jócskán várat magára. Közben, már, csak úgy rutinból is, szem­mel tartjuk egymást, nehogy valaki egy jobb pozícióval vagy egyéb ajánlattal elcsábítsa a tubarózsán­kat. Eleddig, mármint a rendszervál­tásig, a belbiztonsági szolgálat tar­tott bennünket szemmel; most mi vizslatjuk a vizslatókat - magyarán: egymást. Csoda hát, ha én most azt javas­lom: mihamarabb javítani kellene a társadalmi légkört. Hogy a kom­munista érától örökölt gazdasági válság nehogy elkeseredéssé fajul­jon, amely olykor akaratlanul is éb­resztgetni szokta a szunyókáló indu­latokat. Nekem erről Slawomir Mro­žek világszerte ismert darabjának egyike jut eszemben, ahol három legény keresi a mulatságot. Hisz nekik azt ígérték: itt mulatság lesz. Hogy helyette temetés van? Nem hiszik el. Muzsikálnak! - mondja a darab végén a legények egyike. De nem itt, hanem másutt... - feleli némi fülelés után a másik. Lám, most nálunk is beköszöntött a báli szezon. A politikában is, mu­zsikálnak nekünk, csak nehogy a gazdasáq ritmusát megszabó má­sodhegedűsök elhúzzák a nótánkat. MIKLÓSI PÉTER (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt napokban megkértük az orvosokat, részesítsék előnyben a náthalázasokat, ne kelljen órák hosszat ücsörögniük a várótermek­ben. A készültségi ügyeletet is meg­erősítettük, és az orvosok a beteglá­togatáskor mindjárt orvosságot is adnak, hogy a betegnek vagy csa­ládtagjának ne kelljen a gyógyszer­tárban sorban állnia. A kórházi láto­gatást egyelőre nem tiltottuk be. - Somorján a háromszorosára emelkedett a vevők száma, érezhe­tő, hogy egyre több az influenzás beteg. Sajnos, gyógyszerkészle­tünk kissé hiányos, nincs Vicedrin, az antibiotikumok közül pedig a Tet­racyklín hiányzik. C vitamin ellátá­sunk viszont jó, a tablettát öt koroná­ért, a pezsgőtablettát pedig 22,70­ért árusítjuk Sokan a reklámokból ismert külföldi vitamin-készítmények iránt érdeklődnek, nem számit a ma­gas ár sem. A külföldi gyógyszer helyett a betegeknek külföldi gyü­mölcsöt ajánlunk, amiből a városban a választék bőséges. Csupán az a baj, hogy sokan nem tudják megfi­zetni - mondta dr. Denko Ildikó, a gyógyszertár vezetője. - A dunaszerdahelyi kórházi gyógyszertárban az elmúlt napok­ban a szokásoshoz viszonyítva 400-500 beteggel többet szolgál­tunk ki - közölte dr. György Zsu­zsanna, a gyógyszertár vezetője. - A náthaláz-tüneteket enyhítő gyógyszerekből - C vitamin és anti­biotikumok - egyelőre van elég. Du­naszerdahelyen a C vitamint 4,90­ért, a pezsgőtablettát 22,60-ért áru­sítjuk. Ha nemesócsai lakos kapia meg az influenzát, nehéz helyzetbe kerül. Ugyanis a helyi patikában - Iva Ďuračková elmondása szerint - nincs sem C vitamin, sem antibioti­kum. S hiába küldték el a Medika vállalatnak az utómegrendelést, a várva várt szállítmány a mai napig sem érkezett meg. A faluban a hét elején tetőzött a járvány - főleg a felnőtteket sújtotta - ma már egy­re kevesebben keresik a szükséges gyógyszert. De meglehet, hogy más Az érettségi vizsgák előtti felké­szülések emlékét, szinte memoriter anyagként rögződött tankönyvi kivo­natokat idéz fel a 180 évvel ezelőtt született Jonáš Záborský, szlovák drámaíró neve. Sajnos, ezekből a tankönyvekből nagyobbára hiá­nyoznak azok a történeti, irói-maga­tartásbeli és aikotáslélektani mozza­natok, amelyek a kisebbségi közeg­ben igencsak érzékeny húrokat hoz­hatnak rezgésbe. A korra, amelyben Záborský élt ós alkotott, a szlovákság a nemzeti lét és megmaradás erkölcsi-közösségi pátoszával tekint. S ez lépten-nyo­mon ellentmondásba kerül nemze­dékének egyik - Szalatnai Rezső által érdekesnek minősített - voná­sával, magyarbarát pozitív tájékozó­dásával. Versben köszöntötte Kos­suthot és nem azonosult a bécsi udvar oldalára átállt szlovák politi­kával. Záborský egyénisége viszont a lé­lek mélyrétegéig hatoló ellentmon­gyógyszertárakat keresnek fel, hi­szen Nemesócsán a szükséges gyógyszereket hiába kérik. A Rimaszombati járásban 80 százalékkal nőtt a náthalázas meg­betegedések száma, ezért dr. Du­šan Rybár járási főorvos elrendelte a félévi szünidő előbbre hozását. Az alapiskolák tanulói már csütörtökön sem mentek iskolába. Dr. Pőthe Anna, a járás főepide­miológusa tájékoztatott az influen­zajárvány (tovább)terjedésének meggátolása érdekében tett intéz­kedésekről. A járás kórházaiban azonnali hatállyal beszüntették a be­teglátogatást és a halasztást tűrő sebészeti beavatkozásokat is elna­polják. A készültségi szolgálatot az orvosi rendelőkben, a gyógyszertá­rakban megerősítették. Levélben kérték a pedagógusokat, hogy a ví­rusos betegség elvonultáig a gyere­keket fizikailag ne terheljék meg, gondoskodjanak az osztályok gya­koribb szellőztetéséről, kerüljék a tö­meges összejöveteleket. A gyógyszertárakban nincs fenn­akadás, az orvosok mégis a termé­szetes vitaminokat, a gyümölcsfo­gyasztást javasolják. Az üzletekben egyelőre bőséges a választék A Losonci járásban is jelentősen emelkedett a megbetegedések szá­ma (60-70 százalékkal a múlt hét­hez képest). Leginkább Gács kör­nyékét érte el a járvány. A járási kórházban jelenleg orvoshiány van, mivel közülük is sokan ágynak dől­tek. A kórház igazgatója dr. Franti­šek Zimáček február elsejétől elren­delte a beteglátogatások felfüggesz­tését. A gyógyszertárakat is sűrűbben látogatják napjainkban, mint más­kor. Tarjáni Vierának, a losonci gyógyszertárak igazgatójának tájé­koztatásából kitűnt, hogy a megelő­zést szolgáló vitamintablettákból nincs hiány, elegendő a hőemelke­dés, a köhögés, a meghűlés kezelé­sét biztosító gyógyszer is. Ami vi­szont az antibiotikumokat illeti, itt már rosszabb a helyzet. Konkrétan a Tetracyklín és az Oxymikoin hi­ányzik. (ozo, erf, ov, pl) dásokat is hordozott. Az irodalom tulajdonképpen menekülés volt szá­mára. Evangélikus lelkészként áttért a katolikus hitre, amiért nem kapta meg az elvárt méltánylást. íróként pedig a fiatal kritikusok megsemmi­sítő csapásai sújtották. S ekkor, kiábrándulva, azt fontolgatta, hogy magyarul kezd el írni, hátha meg­kapja az óhajtott elismerést. Drámaírói vállalkozás ihletforrása lett az elmúlt évtizedben, a hivatalos szemlélet árnyékában, Záborský kielégítetlensége. Erre annak idején az Új Szó színházi szakírója is felfi­gyelt. A kisebbségi lét alighanem ma is számos érintkezési pontot talál Záborský több mint másfél száz év­vel ezelőtti vergődéseivel. Kisebbség és többség egymás­ba ékelődésében nemigen vesztek a múltba írói-szakmai becsvágy és beltenyészet, befogadási készség és kirekesztés sokszor tudathasa­dásba hajszoló lidércei. (kiss) r ÉVFORDULÓ JONÁŠ ZÁBORSKÝ VERGŐDÉSEI REFLEX KISEBBSÉGI VÁLASZTÁSI MATEMATIKA Vajon mitől rossz egy választási törvény? Profipolitikusok bizonyára vaskos köteteket tudnának írni e kérdés megválaszolására. Úgy általánosságban. Például a többségi válasz­tási rendszer tetten érhető igazságtalanságairól. Vagy arról, hogy mennyire áldemokratikus és káoszba vezető az arányos rendszer abszolutizálása. Ezúttal azonban ne határozatlan névelővel tegyük fel a kérdést, hanem így: Mitől volt rossz a választási törvényünk, amelyhez igazodva 1990-ben a jelenleg rosszul működő törvényho­zási szerveket megválasztottuk? Persze, rengeteg az enyhítő körülmény. Sok évtized után ezek voltak az első demokratikus választások. Előre senki sem számíthatta ki a jogszabály érvényesítésének a következményeit. Az első év folyamán szerzett tapasztalatok birtokában Václav Havel a parlament elé terjesztette a választási törvény módosítására kidolgozott elképzeléseket, amelyeknek az volt a lényege, hogy elfogadásuk esetén személyiségek kerültek volna előtérbe, nem pedig a pártok listáira kellett volna leadni' a szavazatokat. Tehát tudta volna az állampolgár, hogy kire szavaz, es |ODDan enenoriznette volna, hogy érdekeivel összhangban foglal-e állást képviselője vagy sem. Nyomban az elnök öt törvényjavaslatának beterjesztése után megkezdődött az országos fanyalgás, és újból megbizonyosodhat­tunk arról, hogy milyen kínosan nehéz demokraták nélkül demokrá­ciát teremteni. Pontosabban: mennyire lehetetlen ott a parlamentet személyiségekre építeni, ahol nincsenek személyiségek. Minél rosz­szabbul volt egy-egy párt személyiségekből „eleresztve", az adott politikai erő annál inkább ágált Václav Havel javaslata ellen, annál sűrűbben emlegette az elnöki diktatúra veszélyét. Holott a televíziós közvetítéseknek köszönhetően naponta tapasztalhatta az állampol­gár, hogy ha a demokrácia veszélyeztetéséről van szó, akkor a veszély forrását nem a prágai Várban kell keresni, hanem némely pártok háza táján. A Havel-koncepció sorsának alakításában - saj­nos - a szlovákiai magyar pártok közül sem mindegyik maradt makulátlan. Hogy mitől rossz egy választási törvény? Elsősorban attól, hogy alkalmazásával működésképtelen parlament jön létre. Megfogalma­zóik felelősségét csak növeli, hogy nem voltak hajlandók tanulni a múlt hibáiból. A jelenlegi parlament az országot érintő legfontosabb kérdések, folyamatok szabályozásában működésképtelen. Kérdés, hogy képes lesz-e fő feladatának végrehajtására, az alkotmány kidolgozására és elfogadására Mi sem illusztrálja valósághűbben a törvényhozási viszonyokat, mint néhány pártvezérnek az a hóna­pokkal ezelőtt tett kijelentése, amelynek az a lényege, hogy megígér­ték: valamennyi fontos törvényjavaslat elfogadását meghiúsítják. Az 1989 novembere utáni időszakban többnyire nem pártok, hanem mozgalmak léptek a politikai küzdőtérre. Ma már tudjuk, amit annak idején senki sem tudott megjósolni. Tudjuk, hogy a mozgalmak alkalmasak voltak a régi rendszer megdöntésére, de teljesen alkal­matlannak bizonyultak a polgári társadalom és a piacgazdaság alapjai megteremtésére való összefogásra. Atomizálódtak, a politikai szinkép teljesen áttekinthetetlenné és kiszámíthatatlanná vált, a tör­vényhozás pedig lépten-nyomon patthelyzetbe került. Ennek az volt a látható megnyilvánulása, hogy még meg sem száradt a tinta a liberális (keresztény, demokrata stb.) programmal megválasztott honatya képviselői igazolványán, és máris hirtelen felfedezte, hogy ő voltaképpen nem is liberális (keresztény, demokrata stb.), hanem elsősorban nemzeti. Igy volt ez Szlovákiában, de nem volt máskép­pen Csehországban sem, csak ott nem nacionalista alapon ment végbe a futóhomokra alapozott politikai gyűjtőmozgalmak robbanása, hanem más értékek mentén, polgáribb indítékoktól vezérelve. A lényeg azonban ugyanaz. És az eredmény is, ami a parlament működésképtelenségében mutatkozik meg elsősorban. Mit szól ehhez a választópolgár? Lényegében ugyanolyan maradt a választási törvény, mint 1990­ben volt. Hogy azonban a parlament működésképtelensége láttán a törvényelőkészítők mégis éreztek némi késztetést a „mellény újragombolására", azt mindössze azmutatja, hogy a kispártokból álló választási koalíciók számára magasabbra „építették" a parlamentbe jutás küszöbét, illetve, hogy nagyobb szerephez jutnak a választási listán azok a jelöltek, akiket a szavazók kiemelnek (bekarikázás). Ennyi maradt meg a törvényben Václav Havel személyiségekre épített tervezetéből. Most megint számol a csehszlovákiai magyar, amennyiben még nem ábrándult ki teljesen a politizálásból. Reméljük, kisebb a kiábrán­dultak részaránya, mint egész Szlovákia viszonylatában. A törvény­hozó szervekbe kerülő magyarok száma szempontjából ennek is lesz jelentősége, elsősorban a pártokra leadott szavazatok arányának alakulásában. Ámbár, itt is érvényes az a közmondás: Nem biztos, hogy jó bora van annak, akinek sok bora van. Sokszor az a benyomá­som, hogy egy fél Deák Ferencért szívesen odaadnék egy tucat szlovákiai magyar képviselőt. De hát hol vannak ma a deákferencek?! Kétségtelen, hogy a magyar pártok majd koalícióra lépnek, és reméljük, hogy pártfúzió nélkül is képesek lesznek egységesen fellépni ügyünk védelmére. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapfán tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5309/91 Orbán Augustín, 1922. XI. 24., meghalt, Feketenyék (Boriszov) 5444/91 Očenáš Štefan, 1922. V. 23., Nagykapos (Szegera) 6550/91 Oszvald Lajos, 1918. I 29., meghalt, Bél (Janakijev) 6835/91 Oszvald János, 1924. IV. 26., Vereknye (Sztaniszlav) 8047/91 Ollé Sándor, 1922. VIII. 18., Szene 8198/91 Omasta Ondrej, 1921. XI. 21., Párkány (Sztalinov) 53/91 Pál János, 1924. IV, 23., Tajti (Ogyessza) 57/91 Pál Sándor, 1925. IX. 12., Tajti, meghalt (Szumi) 59/91 Pál Márton, 1923. V. 13.. Tajti, meghalt (Szumi) 147/91 Petro Imrich, 1924. III. 4 , (Sztalinov) 186/91 Pecsök Erzsébet, 1927. V. 27., Rimaszombat (Vorosilovgrad) 188/91 Palágyi László, 1926. X. 2., Királyhelmec (Cseljabinszk) (Folytatjuk) Prikler László felvételei GYÓGYSZER HELYETT GYÜMÖLCSÖT!

Next

/
Thumbnails
Contents