Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám, hétfő

1992. FEBRUÁR 3. HAZAI KÖRKÉP ÚJ szól 4 LAPSZÉLEN ÁLL A BÁL Őszintén szólva, a lakbéremeléseket, ' az élelmiszerboltokban és a zöldségesüzletekben tapasztalható árlavinát tudatosítva, már csak kesernyésen vigyorog az ember. És ez a vigyorgás, ez még a jobbik eset. Mert amúgy eléggé szorongó hangulatban vannak az emberek. Van, aki csak szorong; van, aki tart valamitől; és van, aki fél. Például a lecsúszástól, Jpa még alantabb van a lejjebb, akkor a munkanélküliségtől, netán a meghurcolástól. Jó páran vannak, akik attól félnek, hogy a folyamatok kicsúsznak az ellenőrzés alól, hogy megfékezhetetlenné válhat az infláció. Igaz, ami igaz, sok minden történik manapság. Egyetlen nap alatt sokkal több, mint korábban egy egész esztendő alatt. És nemcsak az áremelkedések, vagy a bármikor beköszöntő munkanélküliség veszéJye tarkítja a hétköznapokat, hanem az országos politikai fórumok is, amelyek a napi hírközlés látómezejében emelkedett vitát folytatnak a hétköznapok létkérdéseiről. Persze, semmi személyeskedés; ha a különböző fórumokon a tárgyalások ezért-azért megszakadnak is, a tárgyalókészség csorbítatlanul " megmarad. Ez igen, írhatnám elégedetten, ez már politikai kultúra és a demokrácia előszobája. Igen ám, csakhogy más az odafenn és más az odalenn. Odafenn ha nem is . mindig, de aránylag rendszeresen honos a tolerancia; idelenn viszont - ahol a helyi politika formálódik - inkább ügyek vannak. Odafenn a jelenből a jövőbe való átmenetről beszélnek; idelenn viszont a jelent firtatva inkább a múltba merülnek. Odafenn ki-ki jobbára tárgyilagos; idelenn az objektivitást gyakorta kiszorítják az indulatok. Akik úgy érzik, hogy becsapták őket, most szívesen törlesztenek, beleértve olykor a kárörömet is... Persze, mint az életben minden, ez is csak féligazság. Mert nemcsak a megtorlást szándék hajtja a helyi társadalmak légkörét, hanem - és ez fordul elő gyakrabban - az egészséges politikai útkeresés is. És az is megtörtént, hogy amíg odafenn éppen presztízsháború dúlt a pártok és mozgalmak között, addig idelenn megegyeztek a konkrét cselekvésben. Erre csupán azért érdemes utalni, mert ez is jelzi: ha a politikai kultúra nem pusztán retorikai fogalom, akkor leginkább ott van jelen, ahol tesznek is valamit. Részint érte, részint a szellemében. Mindezt „csak" azért említem, mert itt a báli szezon - és valóban áll a bál. Nézzünk csak körül: küszöbön a választási hadjárat, már-már durrannak a kortespatronok; az árak hejehujája és a vélemények pattogása megkezdődött még adventban és tartani fog a nagyböjtben is Egyesek számára a húshagyó kedd ezúttal a szó legnemesebb értelmében értendő majd; a böjt alóli engedményeket hozó hamvazószerda pedig még jócskán várat magára. Közben, már, csak úgy rutinból is, szemmel tartjuk egymást, nehogy valaki egy jobb pozícióval vagy egyéb ajánlattal elcsábítsa a tubarózsánkat. Eleddig, mármint a rendszerváltásig, a belbiztonsági szolgálat tartott bennünket szemmel; most mi vizslatjuk a vizslatókat - magyarán: egymást. Csoda hát, ha én most azt javaslom: mihamarabb javítani kellene a társadalmi légkört. Hogy a kommunista érától örökölt gazdasági válság nehogy elkeseredéssé fajuljon, amely olykor akaratlanul is ébresztgetni szokta a szunyókáló indulatokat. Nekem erről Slawomir Mrožek világszerte ismert darabjának egyike jut eszemben, ahol három legény keresi a mulatságot. Hisz nekik azt ígérték: itt mulatság lesz. Hogy helyette temetés van? Nem hiszik el. Muzsikálnak! - mondja a darab végén a legények egyike. De nem itt, hanem másutt... - feleli némi fülelés után a másik. Lám, most nálunk is beköszöntött a báli szezon. A politikában is, muzsikálnak nekünk, csak nehogy a gazdasáq ritmusát megszabó másodhegedűsök elhúzzák a nótánkat. MIKLÓSI PÉTER (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt napokban megkértük az orvosokat, részesítsék előnyben a náthalázasokat, ne kelljen órák hosszat ücsörögniük a várótermekben. A készültségi ügyeletet is megerősítettük, és az orvosok a beteglátogatáskor mindjárt orvosságot is adnak, hogy a betegnek vagy családtagjának ne kelljen a gyógyszertárban sorban állnia. A kórházi látogatást egyelőre nem tiltottuk be. - Somorján a háromszorosára emelkedett a vevők száma, érezhető, hogy egyre több az influenzás beteg. Sajnos, gyógyszerkészletünk kissé hiányos, nincs Vicedrin, az antibiotikumok közül pedig a Tetracyklín hiányzik. C vitamin ellátásunk viszont jó, a tablettát öt koronáért, a pezsgőtablettát pedig 22,70ért árusítjuk Sokan a reklámokból ismert külföldi vitamin-készítmények iránt érdeklődnek, nem számit a magas ár sem. A külföldi gyógyszer helyett a betegeknek külföldi gyümölcsöt ajánlunk, amiből a városban a választék bőséges. Csupán az a baj, hogy sokan nem tudják megfizetni - mondta dr. Denko Ildikó, a gyógyszertár vezetője. - A dunaszerdahelyi kórházi gyógyszertárban az elmúlt napokban a szokásoshoz viszonyítva 400-500 beteggel többet szolgáltunk ki - közölte dr. György Zsuzsanna, a gyógyszertár vezetője. - A náthaláz-tüneteket enyhítő gyógyszerekből - C vitamin és antibiotikumok - egyelőre van elég. Dunaszerdahelyen a C vitamint 4,90ért, a pezsgőtablettát 22,60-ért árusítjuk. Ha nemesócsai lakos kapia meg az influenzát, nehéz helyzetbe kerül. Ugyanis a helyi patikában - Iva Ďuračková elmondása szerint - nincs sem C vitamin, sem antibiotikum. S hiába küldték el a Medika vállalatnak az utómegrendelést, a várva várt szállítmány a mai napig sem érkezett meg. A faluban a hét elején tetőzött a járvány - főleg a felnőtteket sújtotta - ma már egyre kevesebben keresik a szükséges gyógyszert. De meglehet, hogy más Az érettségi vizsgák előtti felkészülések emlékét, szinte memoriter anyagként rögződött tankönyvi kivonatokat idéz fel a 180 évvel ezelőtt született Jonáš Záborský, szlovák drámaíró neve. Sajnos, ezekből a tankönyvekből nagyobbára hiányoznak azok a történeti, irói-magatartásbeli és aikotáslélektani mozzanatok, amelyek a kisebbségi közegben igencsak érzékeny húrokat hozhatnak rezgésbe. A korra, amelyben Záborský élt ós alkotott, a szlovákság a nemzeti lét és megmaradás erkölcsi-közösségi pátoszával tekint. S ez lépten-nyomon ellentmondásba kerül nemzedékének egyik - Szalatnai Rezső által érdekesnek minősített - vonásával, magyarbarát pozitív tájékozódásával. Versben köszöntötte Kossuthot és nem azonosult a bécsi udvar oldalára átállt szlovák politikával. Záborský egyénisége viszont a lélek mélyrétegéig hatoló ellentmongyógyszertárakat keresnek fel, hiszen Nemesócsán a szükséges gyógyszereket hiába kérik. A Rimaszombati járásban 80 százalékkal nőtt a náthalázas megbetegedések száma, ezért dr. Dušan Rybár járási főorvos elrendelte a félévi szünidő előbbre hozását. Az alapiskolák tanulói már csütörtökön sem mentek iskolába. Dr. Pőthe Anna, a járás főepidemiológusa tájékoztatott az influenzajárvány (tovább)terjedésének meggátolása érdekében tett intézkedésekről. A járás kórházaiban azonnali hatállyal beszüntették a beteglátogatást és a halasztást tűrő sebészeti beavatkozásokat is elnapolják. A készültségi szolgálatot az orvosi rendelőkben, a gyógyszertárakban megerősítették. Levélben kérték a pedagógusokat, hogy a vírusos betegség elvonultáig a gyerekeket fizikailag ne terheljék meg, gondoskodjanak az osztályok gyakoribb szellőztetéséről, kerüljék a tömeges összejöveteleket. A gyógyszertárakban nincs fennakadás, az orvosok mégis a természetes vitaminokat, a gyümölcsfogyasztást javasolják. Az üzletekben egyelőre bőséges a választék A Losonci járásban is jelentősen emelkedett a megbetegedések száma (60-70 százalékkal a múlt héthez képest). Leginkább Gács környékét érte el a járvány. A járási kórházban jelenleg orvoshiány van, mivel közülük is sokan ágynak dőltek. A kórház igazgatója dr. František Zimáček február elsejétől elrendelte a beteglátogatások felfüggesztését. A gyógyszertárakat is sűrűbben látogatják napjainkban, mint máskor. Tarjáni Vierának, a losonci gyógyszertárak igazgatójának tájékoztatásából kitűnt, hogy a megelőzést szolgáló vitamintablettákból nincs hiány, elegendő a hőemelkedés, a köhögés, a meghűlés kezelését biztosító gyógyszer is. Ami viszont az antibiotikumokat illeti, itt már rosszabb a helyzet. Konkrétan a Tetracyklín és az Oxymikoin hiányzik. (ozo, erf, ov, pl) dásokat is hordozott. Az irodalom tulajdonképpen menekülés volt számára. Evangélikus lelkészként áttért a katolikus hitre, amiért nem kapta meg az elvárt méltánylást. íróként pedig a fiatal kritikusok megsemmisítő csapásai sújtották. S ekkor, kiábrándulva, azt fontolgatta, hogy magyarul kezd el írni, hátha megkapja az óhajtott elismerést. Drámaírói vállalkozás ihletforrása lett az elmúlt évtizedben, a hivatalos szemlélet árnyékában, Záborský kielégítetlensége. Erre annak idején az Új Szó színházi szakírója is felfigyelt. A kisebbségi lét alighanem ma is számos érintkezési pontot talál Záborský több mint másfél száz évvel ezelőtti vergődéseivel. Kisebbség és többség egymásba ékelődésében nemigen vesztek a múltba írói-szakmai becsvágy és beltenyészet, befogadási készség és kirekesztés sokszor tudathasadásba hajszoló lidércei. (kiss) r ÉVFORDULÓ JONÁŠ ZÁBORSKÝ VERGŐDÉSEI REFLEX KISEBBSÉGI VÁLASZTÁSI MATEMATIKA Vajon mitől rossz egy választási törvény? Profipolitikusok bizonyára vaskos köteteket tudnának írni e kérdés megválaszolására. Úgy általánosságban. Például a többségi választási rendszer tetten érhető igazságtalanságairól. Vagy arról, hogy mennyire áldemokratikus és káoszba vezető az arányos rendszer abszolutizálása. Ezúttal azonban ne határozatlan névelővel tegyük fel a kérdést, hanem így: Mitől volt rossz a választási törvényünk, amelyhez igazodva 1990-ben a jelenleg rosszul működő törvényhozási szerveket megválasztottuk? Persze, rengeteg az enyhítő körülmény. Sok évtized után ezek voltak az első demokratikus választások. Előre senki sem számíthatta ki a jogszabály érvényesítésének a következményeit. Az első év folyamán szerzett tapasztalatok birtokában Václav Havel a parlament elé terjesztette a választási törvény módosítására kidolgozott elképzeléseket, amelyeknek az volt a lényege, hogy elfogadásuk esetén személyiségek kerültek volna előtérbe, nem pedig a pártok listáira kellett volna leadni' a szavazatokat. Tehát tudta volna az állampolgár, hogy kire szavaz, es |ODDan enenoriznette volna, hogy érdekeivel összhangban foglal-e állást képviselője vagy sem. Nyomban az elnök öt törvényjavaslatának beterjesztése után megkezdődött az országos fanyalgás, és újból megbizonyosodhattunk arról, hogy milyen kínosan nehéz demokraták nélkül demokráciát teremteni. Pontosabban: mennyire lehetetlen ott a parlamentet személyiségekre építeni, ahol nincsenek személyiségek. Minél roszszabbul volt egy-egy párt személyiségekből „eleresztve", az adott politikai erő annál inkább ágált Václav Havel javaslata ellen, annál sűrűbben emlegette az elnöki diktatúra veszélyét. Holott a televíziós közvetítéseknek köszönhetően naponta tapasztalhatta az állampolgár, hogy ha a demokrácia veszélyeztetéséről van szó, akkor a veszély forrását nem a prágai Várban kell keresni, hanem némely pártok háza táján. A Havel-koncepció sorsának alakításában - sajnos - a szlovákiai magyar pártok közül sem mindegyik maradt makulátlan. Hogy mitől rossz egy választási törvény? Elsősorban attól, hogy alkalmazásával működésképtelen parlament jön létre. Megfogalmazóik felelősségét csak növeli, hogy nem voltak hajlandók tanulni a múlt hibáiból. A jelenlegi parlament az országot érintő legfontosabb kérdések, folyamatok szabályozásában működésképtelen. Kérdés, hogy képes lesz-e fő feladatának végrehajtására, az alkotmány kidolgozására és elfogadására Mi sem illusztrálja valósághűbben a törvényhozási viszonyokat, mint néhány pártvezérnek az a hónapokkal ezelőtt tett kijelentése, amelynek az a lényege, hogy megígérték: valamennyi fontos törvényjavaslat elfogadását meghiúsítják. Az 1989 novembere utáni időszakban többnyire nem pártok, hanem mozgalmak léptek a politikai küzdőtérre. Ma már tudjuk, amit annak idején senki sem tudott megjósolni. Tudjuk, hogy a mozgalmak alkalmasak voltak a régi rendszer megdöntésére, de teljesen alkalmatlannak bizonyultak a polgári társadalom és a piacgazdaság alapjai megteremtésére való összefogásra. Atomizálódtak, a politikai szinkép teljesen áttekinthetetlenné és kiszámíthatatlanná vált, a törvényhozás pedig lépten-nyomon patthelyzetbe került. Ennek az volt a látható megnyilvánulása, hogy még meg sem száradt a tinta a liberális (keresztény, demokrata stb.) programmal megválasztott honatya képviselői igazolványán, és máris hirtelen felfedezte, hogy ő voltaképpen nem is liberális (keresztény, demokrata stb.), hanem elsősorban nemzeti. Igy volt ez Szlovákiában, de nem volt másképpen Csehországban sem, csak ott nem nacionalista alapon ment végbe a futóhomokra alapozott politikai gyűjtőmozgalmak robbanása, hanem más értékek mentén, polgáribb indítékoktól vezérelve. A lényeg azonban ugyanaz. És az eredmény is, ami a parlament működésképtelenségében mutatkozik meg elsősorban. Mit szól ehhez a választópolgár? Lényegében ugyanolyan maradt a választási törvény, mint 1990ben volt. Hogy azonban a parlament működésképtelensége láttán a törvényelőkészítők mégis éreztek némi késztetést a „mellény újragombolására", azt mindössze azmutatja, hogy a kispártokból álló választási koalíciók számára magasabbra „építették" a parlamentbe jutás küszöbét, illetve, hogy nagyobb szerephez jutnak a választási listán azok a jelöltek, akiket a szavazók kiemelnek (bekarikázás). Ennyi maradt meg a törvényben Václav Havel személyiségekre épített tervezetéből. Most megint számol a csehszlovákiai magyar, amennyiben még nem ábrándult ki teljesen a politizálásból. Reméljük, kisebb a kiábrándultak részaránya, mint egész Szlovákia viszonylatában. A törvényhozó szervekbe kerülő magyarok száma szempontjából ennek is lesz jelentősége, elsősorban a pártokra leadott szavazatok arányának alakulásában. Ámbár, itt is érvényes az a közmondás: Nem biztos, hogy jó bora van annak, akinek sok bora van. Sokszor az a benyomásom, hogy egy fél Deák Ferencért szívesen odaadnék egy tucat szlovákiai magyar képviselőt. De hát hol vannak ma a deákferencek?! Kétségtelen, hogy a magyar pártok majd koalícióra lépnek, és reméljük, hogy pártfúzió nélkül is képesek lesznek egységesen fellépni ügyünk védelmére. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapfán tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5309/91 Orbán Augustín, 1922. XI. 24., meghalt, Feketenyék (Boriszov) 5444/91 Očenáš Štefan, 1922. V. 23., Nagykapos (Szegera) 6550/91 Oszvald Lajos, 1918. I 29., meghalt, Bél (Janakijev) 6835/91 Oszvald János, 1924. IV. 26., Vereknye (Sztaniszlav) 8047/91 Ollé Sándor, 1922. VIII. 18., Szene 8198/91 Omasta Ondrej, 1921. XI. 21., Párkány (Sztalinov) 53/91 Pál János, 1924. IV, 23., Tajti (Ogyessza) 57/91 Pál Sándor, 1925. IX. 12., Tajti, meghalt (Szumi) 59/91 Pál Márton, 1923. V. 13.. Tajti, meghalt (Szumi) 147/91 Petro Imrich, 1924. III. 4 , (Sztalinov) 186/91 Pecsök Erzsébet, 1927. V. 27., Rimaszombat (Vorosilovgrad) 188/91 Palágyi László, 1926. X. 2., Királyhelmec (Cseljabinszk) (Folytatjuk) Prikler László felvételei GYÓGYSZER HELYETT GYÜMÖLCSÖT!