Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám, szombat

1992. JANUÁR 11 ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP 4 SEGÍTSÜK A NÉLKÜLÖZŐKET! TÁVKAPCSOLÓ MEGTÉVESZTŐ MŰSOROK A címből a tisztelt olvasó egyformán gondolhat műsorújságra és tévéműsorra. Sajnos, bevezetőben szólnom kell arról, hogy az e hétre szóló müsormellékletünk olykor - különösen a Magyar Televízió koraesti műsoridejének esetében - elég­gé pontatlan volt. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a megszokott határidők­nél előbb kellett nyomdába küldenünk a Vasárnap e hétre szóló músormellékle­tét. Reméljük, ezentül egyre kevesebb lesz az ilyen objektív okokra visszavezet­hető tévedésünk... Ez a megváltozott műsorszerkezet az új esztendőben nekem nemcsak újságol­vasóként okozott már bosszúságot, ha­nem tévénéző szülőként is. Bár. az igazat megvallva, egyenlő arányban van az en­nek nyomán született örömökkel. A TV 1 „híradó előtti" és „híradó utáni" prog­ramjai közötti különbségként elvárná a magamfajta szülő, hogy a lefekvés előtt elmondott szülői mesét, illetve a gyermek saját olvasását megelőzően lehetőleg á tévé is arra hangolja a családokat, amire egyre kevesebb idő jut: a közös programként kialakítható tévézésre és az esti elcsendesedésre, a mindennapi sze­retetre. Ez a híradót megelőző műsor­blokk az elmúlt napokban minden igyeke­zet ellenére is eléggé nyugtalanítóan he­terogénre sikeredett. Gondolok itt első­sorban Rózsa Györgynek arra a vetélke­dőjére, amelyet egy filmterjesztő vállalat reklámjaként sugároznak. A „rózsagyuri­san" ártatlannak tetsző Bűvös hatosban a bejátszott filmrészletek sokszor a felnőt­teket is elborzasztják, nem még a szelí­debb lelkű gyerekeket. - Tudom, hogy most sokan reagálnak eképpen: Látnak azok nagyobb szörnyű­ségeket a tévéhíradóban! Nos, már ame­lyik lát, mert én még bízom benne, hogy az egyre pontosabb műsorújságok és a napilapok műsormellékletei arra ösztön­zik a szülök józanabb részét, hogy meg­válogassák, mit nézzen lefekvés előtt a gyerekük. Feltéve, ha a gyerek nem az éppen esedékes szappanopera vagy vé­res krimi, után járt eddig is aludni. Tartok tőle, hogy a félórával hátrább tolódott híradóval indított esti főmüsor félórával megrövidíti a sok mindent megnéző gye­rek alvásidejét. Végeredményben ez ne érdekelje a müsorszerkes/töket, hiszen ezeket egy családi „adminisztratív intézkedéssel", vagyis „ágybaparancsolással" el lehet kerülni. Azt már kevésbé, ha a mozireklá­mok bejátszásaiból szörnyek, fröccsenő vér, gyermekeket pusztító bűnözők, gyil­kolás és rombolás ömlik a szobába. Jó esetnek számit, ha jelen vagyok és a film­forgalmazók emblémáját látva gyorsan távkapcsolok más csatornára. Olykor azonban sem én, sem a fiam nem ússzuk meg a rettenetet, mert azt éppen gyere­keknek szánt filmsorozatban adagolják. Számtalan esetben nem tudok mit kezde­ni az ilyen filmekkel. Még szerencse, hogy a puszta véletlen folytán Móra Ferenc igaz meséinek elalvás előtti olvasását befejezve kezdte el vetíteni az ezekből készített régi fekete-fehér sorozatát a te­levízió. A fiam és közöttem legalább hat nemzedék van. ha a nemzedékek nagyjá­ból öt évenkenti tagolással követik egymást. Kell-e elemeznem, hogy a Tini nindzsa teknöcök eszeveszett harcai után, mennyire más világba - a józan lélek és őszinte szeretet világaba - hív­nak meg bennünket a Móra Ferenc Kincs­kereső kisködmönének igaz meséiből ké­szített történetek. Annak idején magam is láttam ezt a filmsorozatot. Elmondom, mégha dicsekvésnek tűnik is: fiam az édesanyám által nekem vásárolt Móra­kötetből olvassa ugyanazokat az érzelmi teljességeket, szelid gondolatokat. Távkapcsoló-közelségből nézhetjük az osztrák tévé csatornáinak adásait is. Ott soha, egyetlen pillanatra sem került mozi­reklám olyan időben a képernyőre, amikor nagy valószínűséggel gyerekek ülnek a készülékek előtt. Fogalmam sincs, hogy ők honnan tudják azt, miként kell egy ország tévénézési szokásaihoz alakítani a tartalmi összetevőket. Tudják. Ha for­mát tudott váltani a Magyar Televízió, hiszen a tévéhíradók változatos ideje logi­kusabb, mint az eddigi volt, váltson tartal­mat is. Attól viszont kíméljék meg a magán­életükben és a gyermeknevelésben leg­alább otthonainkban szuverén és auto­nóm módon a szelídség és a szeretet lényegének a megértetésére törekvő csa­ládokat, amitől az utcán, az autóbuszban, az üzletekben már egyre nehezebb meg­védeni magunkat. Tudom, van kapcsoló­gomb. Csakhát az kevés családban kat­tan - egyre gyakrabban. OUSZA ISTVÁN OLVASÓINK FIGYELMÉBE Anyagtorlódás miatt hétfői számunkban folytatjuk a Szov­jetunióba erőszakkal elhurcol­tak névsorának közlését. N ehéz elhinni, de sajnos, igaz, a huszadik század végén lé­teznek országok, ahol a gyerekek nem jutnak „mindennapi kenyerük­höz," ahol az anyáknak nincs miből elkészíteniük a meleg ételt, s ahol egyaránt fáznak felnőttek és gyere­kek, hiszen nincs az évszaknak megfelelő meleg ruházatuk. S nem­csak ott éheznek, ahol értelmetlen háború dúlta fel az otthonokat s a lelkeket, hanem ott is, ahol még béke van. Évek óta sejtettük, később már tudtuk is, hogy a nagy példakép országában éhezők ezrei élnek, hogy betegek halnak meg csak azért, mert nincs gyógyszer gyógyí­tásukra.. . Most, hogy az élelmiszerhiány át­lépte a „tűréshatárt", s a nehezen beszerezhető termékek ára elérte szinte a „csillagos eget" a volt Szovjetunió államai segítséget kérnek. A jóérzésű emberek (František Mikloškónak, az SZNT elnökének felhívása nyomán) a hazánkban mű­ködő humanitárius szervezetek és a Csehszlovák Vöröskereszt irányí­tásával bekapcsolódtak a segélyak­cióba. Telnek a raktárak A vöröskereszt dunaszerdahelyi és a komáromi járási bizottságaira is megérkeztek az első adományok. - Mihelyt tudomást szereztünk a felhívásról - tájékoztatott Berényi Valéria, a dunaszerdahelyi Vöröske­reszt JB vezetője - tudtuk, kézbe kell vennünk az akció irányítását, koordinálását. Azonnal kapcsolatba léptünk a járás 89 helyi szervezeté­nek tisztségviselőivel, levélben tájé­koztattuk a 30 alapiskola és 10 kö­zépiskola igazgatóját, az egyházi hi­vatalokat és természetesen a pol­gármestereket is. A szerdahelyi gye­rekek röpcédulákat tettek a lakók postaládájába, ezzel is segítve a tá­jékoztatást. De talán nézzük meg a fokozatosan megtelő raktárunkat - invitált bennünket. Mialatt végigve­zetett a termeken, elmondta, a já­rásból az alistáliak hozták elsőnek adományukat. S miből állt szeretet­csomagjuk? Közel 400 kiló ruhane­műből, 25 kiló különféle konzervből, de volt ott olaj, só, cukor, száraz­tészta. A lelkész ezer koronát adott, a falusiak pedig több mint kétezret gyűjtöttek össze a nélkülözők meg­segítésére. Óket a balonyiak követ­ték, akik ruhát, lisztet, szappant és 1300 koronát hoztak, majd a csalló­közkürtiek, akik adománya ruhane­műből és tartós élelmiszerből állt. Vannak nyugdíjasok, mint pl. Hajas Katalin, akiknek bizony nagyon be kell osztaniuk csekély jövedelmüket, mégis pénzzel segítettek A Vörös­kereszt dolgozói, nem leplezve meghatottságukat, az alistáli gyere­kek játék-adományára hívták fel fi­gyelmüket. A kicsik - mások javára - kedvenceikről mondtak le. A hirtelen csendet halk kopogás zavarta meg. Horváth Lídia két nagy táska gyerekholmit hozott. A síkabo­nyi szövetkezetben dolgozó férjével döntöttek úgy, hogy két gyermekük - négy és kétévesek - ruhatárából jut a nélkülözőknek is. Együtt könnyebb - összegezte a segélyezés jelentő­ségét Pajdák Károlyné, a komáromi Vöröskereszt járási bizottságának dolgozója. Elmondta, a déli járások magyar nemzetiségű lakosaihoz később ju­tott el a felhívás hire, hiszen sokan nem nézik a szlovák tv-adást, így az Időszerű események műsort sem. A járás 60 helyi szervezetében - kö­zösen a községek tisztségviselőivel, az egyházzal - felkészülten várják az adományozókat. Lengyel Margit Nagykesziről ér­kezett, hogy megtudakolja, hová megy majd a segély, de azt is, mire volna a leginkább szükség. Készsé­gesen elmondta, a járás lakosai ezi­dáig mindig segítettek a nehéz hely­zetbe kerülőknek. A járásból tonna­számra küldték a ruhát, élelmiszert, gyógyszert és kötszert (és nem utol­sósorban pénzt) Romániába, Örmé­nyországba és nemrég Horvátor­szág háború sújtotta térségébe. Nem tagadta, azt szerették volna, ha a segély az országokban élő magyar nemzetiségű lakosok életkörülmé­olyan szavazatot, amely demokrati­kus alkotmányt támogatna. Sajnos, el tudok viszont képzelni 90 szava­zatot - megjegyzem, ez csak átme­neti társulás lenne - amely egy meglehetősen nemzeti, számunkra nem előnyös alkotmányt szavazna meg. Ezért is fontos, hogy a cseh­szlovákiai magyar állampolgárok, akár egyénileg, akár közösen, a Csemadok és a mozgalmi szerve­zetek révén, szóljanak hozzá a vitá­hoz. Elég, ha csak egy mondatban közlik, hogy például egyetértenek az Együttélés és az MKDM javaslatá­val, vagy nem támogatják valame­lyik paragrafus meghatározását. • Az MKDM-nek és az Együtté­lésnek a nemzeti kisebbségek jogál­lását rögzítő javaslatát hosszas vita után a tervezet részeként, igaz, szám nélküli fejezetként, csatolták az alkotmánytervezethez Befolyá­solhatja-e a nyilvános vita ennek a fejezetnek a sorsát? - Mindenképpen érinteni és így befolyásolni is fogja ezt a részt. Ha támogatást kapnánk, ha nemcsak tizennégy képviselőre nehezedne elfogadtatásának súlya, megnőné­nek az esélyek. Óvnék azonban at­nyeit tette volna könnyebbé. Hinni szeretné, hogy a mostani gyűjtésből jut élelem és ruha a kárpátaljai ma­gyaroknak is. P ajdák Károlyné kifejtette, az együttműködésre felszólítot­ták a járás iskoláit. - A gyerekektől természetesen nem pénzt várunk, hanem elsősorban azt, hogy a peda­gógusok magyarázata nyomán fel­ébredjen bennük az együttérzés A jövőben valahol, valakiknek bizto­san szükségük lesz majd az ö támo­gatásukra is. - A komáromi Vöröskereszt helyi szervezeteiben is beindult a gyűjtés. Az érdeklődőkkel tudatjuk a Cseh­szlovák Vöröskereszt komár ~ ni já­rási bizottságának segélyszamláját: 2437-142 Az összegyúlt pénzt tar­tós élelmiszer vásárlására fordítjuk - magyarázta, majd megemlítette az előző segélyezési akciók sikerét. - Meggyőződésem - mondta búcsú­zás közben - hogy a járás lakosai meghallják a segélykérő szót. Kollégáimmal hazafelé tartva azon tanakodtunk, hogy talán nem ártana, ha a Vöröskeresztnek lenne egy szóvivője, aki - a TV-ben és a rádióban egyaránt - a szlovák nyelvű adás keretén belül magyarul szólna a magyar anyanyelvű lako­sokhoz. Mert együtt minden köny­nyebben megy PÉTERFI SZONYA tói, hogy a kisebbség kérdését erre a fejezetre szűkítsük le. Az alkot­mánynak több olyan része, amely tételesen nem rólunk szól, szorosan összefügg érdekeinkkel, gondjaink­kal, sajátosságainkkal. Gondolok itt az állam- vagy hivatalos nyelv prob­lémájára, a parlament összetételére, a helyhatóságokról szóló részre, de másokra is. Ugyanakkor nem sza­bad csak a tételes és az áttételes kisebbségi jogokra összpontosítani figyelmünket Ahhoz, hogy szá­munkra elfogadható legyen az alkot­mány, demokratikus szelleműnek kell lennie, rögzítenie kell az általános jogokat, a pluralista társadalom el­veit, kapcsolódnia kell a szövetségi alkotmányhoz és az európai jog­rendhez. • Végül egy gyakorlati kérdés. Kinek küldhetők az észrevételek, és mi a biztosítéka annak, hogy ezeket figyelembe veszik az alkotmány végleges szövegének kidolgozá­sában? - A vita január végéig tart. A véle­ményeket a parlament irodájának kell elküldeni, (Kancelária SNR, Ok­tóbrové námestie 12.). Az iroda összegezi a beérkezet állásfoglalá­sokat, majd átadja azokat annak a bizottságnak, amely az alkotmány­tervezetet megalkotta. A bizottság, - a tíz parlamenti párt képviselőiből áll. A. Nagy László, Rózsa Ernő és jómagam is tagja vagyok -, mérle­geli, értékeli a hozzászólásokat és dönt, hogy mi kerül bele az alkot­mány tervezetébe, amely újból a parlamenti bizottságok és a plé­num elé kerül majd. -csi­Játékok és cipők (Méry Gábor felvételei) NYILVÁNOS VITA SZLOVÁKIA ALKOTMÁNYÁNAK TERVEZETÉRŐL DEMOKRATIKUS, EURÓPAI SZINTŰ ALAPTÖRVÉNYT AKARUNK MINDENKI HOZZÁSZÓLHAT • NYITOTT KÉRDÉSEK, TÖBB LEHETŐSÉG A MEGOLDÁSRA • AZ SZNT IRODÁJA ÖSSZEGEZI AZ ÉSZREVÉTELEKET A Szlovák Nemzeti Tanács határozata értelmében nyilvános vitára bocsátották a Szlovák Köztársaság alkotmányának tervezetét, amelyet a napokban lapunkban is közöltünk. Csáky Pál, az MKDM képviselője­ként részt vett a Szlovákia további sorsát nagymértékben meghatározó fontos dokumentum kidolgozásában. • Képviselő úr, véleménye sze­rint mi várható ettől a vitától? - Úgy érzem, hogy a társadalmi vita meglehetősen formális lesz. Le­hetővé teszi azonban, hogy a szlo­vák politikai térfél lélegzethez jusson. • A tervezet egyes cikkeinek, pa­ragrafusainak több változata van. Ez azt jelenti, hogy az államjogi rende­zés több módjával is számolnak a beterjesztők s egyúttal jelzi, hogy Szlovákia jövőjét illetően eddig nem sikerült konszenzust elérni? - Igen, az alkotmánytervezetben az összes lényeges államjogi kérdés még nyitott. Tehát bármiféle új tár­sadalmi impulzus sem tud új szem­pontokat belevinni a tervezetbe. Vi­szont támogatni lehet az egyes al­ternatívákat, hiszen a tervezetben négy lehetséges államjogi rendezési mód szerepel, miközben az elkép­zelések homlokegyenest ellentmon­danak egymásnak. Konkrétan, az első variáció a jelenlegi föderális államformát rögzítené. A második egy ennél lazább, ún. alulról építke­ző föderáció, amelynek alváltozatai is vannak. A harmadik egy konföde­ráció, amely a közös állam határán van, a negyedikből lényegében ki­sebb változtatásokkal létrehozható az önálló szlovák állam alkotmánya. • Értelmezhető ez úgy, hogy az alkotmány valamelyik variációjának elfogadása döntést jelent majd az államjogi rendezés kérdésében is? - Természetesen. Úgy látom azonban, hogy a szlovák parlament­ben ma patthelyzet van Egyik fél sem tud minősített többséget felso­rakoztatni alkotmánytervezete mel­lé. Felmerül a kérdés, hogy mit vár­nak a politikai pártok a választások­tól? Amennyiben szerepük erősödé­sét, akkor valószínű, érdekük lesz, hogy az alkotmány ne szülessen meg a választások előtt. A magam részéről remélem, hogy ez így is lesz. Ugyanis nem tudok elképzelni ebben a parlamentben kilencven Az adományok átvétele - a dunaszerdahelyi vöröskeresztesek

Next

/
Thumbnails
Contents