Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám, szombat

RIPORT - INTERJÚ ÍÚJSZQM 1992. JANUÁR 11. A utóbbi években a társadalmi /\ "7 és szakmai érdeklődés közép/\(L pontjába került az iskolába lépés szakasza. Az iskolaérettség eldöntésében nagy felelősség hárul az óvodákra és a nevelési tanácsadókra, illetve az ott tevékenykedő pszichológusokra. A tankötelezettségről szóló rendelet lehetővé teszi, hogy a tanköteles kort elérő gyerekek egyéni fejlettségük legalkalmasabb időpontjában kezdhessék meg általános iskolai tanulmányaikat. Az óvodák feladata, hogy szakvéleményt adjanak minden gyermekről a pszichológusnak, aki a vizskörül a fejlődésben elmaradó gyermeket. Fontos információ lehet számára: a gyerek koraszülött, születéskor nem sírt fel, éleszteni kellett, mozgásfejlődése (felállás, járás kezdete) késett, beszédfejlődése lassúbb volt, veszélyeztetett vagy hátrányos környezetben él. Óvodai játékban figyelemfelhívó jelként szerepelhet: az életkornak nem megfelelő, alacsonyabb játékszint, a kitartás, az elmélyültség, a koncentráció hiánya, az agresszív, a szorongva végzett, a kapkodó vagy sztereotip, egyhangú játék. Témaszegénység, indítékhiány, sivárság. A társas kapcsolatban a passzivitás, közömbösBEÍRATÁS ELŐTT AZ ISKOLAÉRETTSÉG ELDÖNTÉSE gálát alapján véleményt ad az iskolaérettségről. Azokról a gyerekekről is a pszichológus dönt, akik nem járnak óvodába, de már tanköteles korban vannak. Hasonló a helyzet azoknál a gyermekeknél, akik október 1 és december 31. között születtek és a szülök szeretnék iskolába adni őket. A legjobb, ha ezek a gyerekek egy évig még az óvodában maradnak. A gyerekek képességei, személyiségtulajdonságai az általuk végzett tevékenységben fejlődnek. Az óvoda napjainkban rendkívül gazdag tevékenységi lehetőséget kínál Az alapvető tevékenység itt a játék, amelyben a gyerek a valóságot tükrözi, megjeleníti a felnőttek életét, munkáját, kapcsolatait. A játékban - különösen a szerepjátszás során - fejlődnek képességei, fantáziája, társas magatartása. A kezdetben még domináns gyakorló játéktól eljut a szerepjátszásig és szabályjátékig. Közben gazdagodik a játék témája, tartalma, alakul a nyelvi kifejezőkészség. A játék nyugodt légkörben, megfelelő játékszerekkel, elsősorban indirekt irányítással, a gyerekek önállóságának, kezdeményezőkészségének tiszteletben tartásával, a kreativitás ösztönzésével valósul meg. E tevékenységben kifejeződnek a gyerek pozitív és negatív élményei is. A játékmód így betekintést enged pszichikai állapotába. A játékból újabb és újabb tevékenységi formák - munka, tanulás - alakulnak ki és önállósodnak, egyben az iskolára való felkészítést szolgálva. Jelzések az óvónő és a szülök számára Az óvónő a gyermek élettörténetének ismeretében kiemelt gondoskodással veheti ség, szorongó, túlérzékeny, visszahúzódó magatartás, magányosság, a támadó, agresszív viselkedés. Félénkség a felnőttekkel szemben, közöny, beszédfélelem, esetleg a gátlás hiánya, túlzott bizalmaskodás A munkatevékenységben ügyetlenség, a készségek és szokások igen lassú kialakulása, nagyfokú önállótlanság. A lassabban fejlődő óvodások szóbeli kifejezőkészsége többnyire szegényes, ami gyakran társul bátortalansággal. Előfordulhat, hogy a gyerek feltűnően sokat beszél, azonban mondanivalója - tartalmát tekintve - üres. A beszédhiba, a dadogás, a hadarás szintén fontos jelzés. A foglalkozások, a játék során a túlzott passzivitás, figyelemingadozás, amelyhez nemegyszer motoros nyugtalanság társul Az értelmi elmaradást mutató gyerekekre jellemző az absztraháló képesség fejletlensége, a különböző modalitású (pl. képi, akusztikus, verbális) ingerek „átkódolásának" nehézsége. Tehát a cselekvéses vagy rajzos feladat megoldása, vagy a képi támpont felhasználásával a szóbeli kifejezés. Figyelmet igényel az életkorra általában jellemző kíváncsi, érdeklődő, tevékeny, nyitott magatartás hiánya. A passzivitás, a motiváció gyengesége nem csupán önmagában veszélyes, hanem ezzel a gyerek önmagát zárja ki például a játékból, s így fejlődési lehetőségei - saját aktivitásának hiányában - korlátozottak lehetnek. Diszharmonikus fejlődésre gondolhat a nevelő és a szülő, ha a különböző képességek, tevékenységek fejlettségi szintje jelentős mértékben eltér egymástól. Például rajzos-reproduktív munkákban igen gyenge a gyerek, ugyanakkor a kifejezőkészsége megfelelően fejlett, vagy fordítva. Előfordulhatnak olyan, személyiségzavarra utaló megnyilvánulások, amelyek nem állnak közvetlen összefüggésben az iskolaérettség-éretlenség kérdésével, mégis kívánatos odafigyelni rájuk. Ilyen lehet például az evés- és alvászavar. A magatartási rendellenességek, mint az agresszív, dacos, szorongó viselkedés vagy a túlzott ingerlékenység az érzelmi fejlődés zavarát jelzi, függetlenül attól, hogy veszélyezteti-e az iskolára való alkalmasságot, vagy sem. Tudjuk jól, az iskolába lépéssel a korábban esetleg fel nem tünő nehézségek is felszínre kerülnek, illetve a meglévők súlyosbodhatnak. Sokszorozottan merülhetnek fel a problémák olyan gyereknél, akiket szüleik szlovák iskolába íratnak. Ilyenkor esetleg véthetünk magunk és a gyermekünk ellen. Hiszen a felsorolt problémákkal rendelkező gyerekekből lesznek a dyslexiás-dysgráfiás gyermekek. A dyslexia (agy)központi eredetű készséghiány. Egy gyermek nem válik dyslexiássá, hanem már a kezdetektől az, csak az olvasástanulás idejéig nem derül ki. A dyslexia-dysgráfia általában együttjár. Tünetei: a gyerek felcseréli a betűk sorrendjét, nehezen tanul bizonyos betűket. Szótagokat, betűket hagy ki, illetve told be. Gyakoriak nála a betűtévesztések. Nehezen olvas hosszabb szavakat. Nem tud egyszerre figyelni az olvasás technikájára és az olvasott szöveg értelmére. Némelyiknél az olvasászavar, másoknál az írászavar lép fel erősebben. Az írászavar tünetei nagyjából hasonlóak. Feltűnik még, hogy a legtöbb ilyen gyermeknek elégtelen a kézügyessége, rossz a vonalvezetése, ellenkező lehet a betüfekvése, egyforma a betűk nagysága. Komoly nehészégeik vannak a hosszú és a rövid magánhangzók és mássalhangzók jelölésében. Gyakoriak az egybeírási és különírási hibák. A

problémás gyerekek felzárkóztatását már az óvodában meg kellett kezdeni. A már olvasás-írászavarral küszködő gyerekhez nagy türelemmel kell közelednie tanítónak és szülőnek egyaránt. A pszichológus és gyógypedagógus segítsége ilyenkor áldásos. A szülő és a tanító kell, hogy naponta gyakorolja vele a hangos ovlasást, amely azonban nem lehet hosszabb 10-15 percnél. Viszont többször meg kell ismételni odahaza is, nagy-nagy türelemmel. A pozitív eredményhez nagyon fontos a gyerek, a tanító és a család „egymásratalálása", egymás segítése, a gyerek érdekében, valamint az óvoda és az iskola egészséges együttműködése. CSUKA GYULÁNÉ MOZART-HANGVERSENYEK KOMÁROMBAN Komáromban, a Duna Menti Múzeum Képtárában Wolfgang Amadeus Mozart halálának 200. évfordulója alkalmából koncertet rendeztek nemrég a Concordia vegyeskar, a Komáromi Művészeti Alapiskola zenetanárai, valamint a dél-komáromi zeneiskola muzsikusai részvételével. Bevezetőképp Szalay Szilvia, a hazai Művészeti alapiskola igazgatója szólt Mozart életútjáról, s kitért legjelentősebb müveinek ismertetésére is. A hangversenyen áriák hangzottak el a Varázsfuvola-ból László Zsuzsa és Pásztor János előadásában, zongorán kísért Czókoly Éva. Az A-dúr fuvolanégyest Vagyon István, László István, Hegedűs Béla és Gyökér Krisztina adta elő A Kis éji zene szintén a délkomáromi zeneiskola tanárainak előadásában hangzott el, és méltán aratott sikert. A Mozart-hangverseny második felében a Missa brevist adta elő a Concordia vegyeskar, a Comorra kamarazenekar és a zenetanárokból erre az alkalomra csoportosult zenekar A zeneművet Stubendek István karnagy tanította be és ő is vezényelte. A katartikus élményt nyújtó produkció megnyerte, s lelkesedéssel töltötte el a jelenlévőket, akik szűnni nem akaró tapssal jutalmazták a magas művészi színvonalú előadást. A Mozart-mise komáromi két bemutatója, először a Szent András templomban, a püspöki szent misén, majd a Duna Menti Múzeumban arról tanúskodik, hogy a komolyzenének értő közönsége van Komáromban. Közkívánatra meg is ismételték a hangversenyt a Duna Menti Múzeumban. Ma, január 11 -én 18 órakor a pozsonyi Dómban hangzik fel újra a Missa brevis a Concordia vegyeskar és a kamarazenkar előadásában FARKAS VERONIKA 8 5 SOK HŰHÓ YORKÉRT Ez az, amit senki sem gondolt volna. Hogy ö, Michael York, a világhírű angol színész, aki Richard Burton és Liz Taylor mellett nőtt naggyá A makrancos hölgyben, akiről Laurence Olivier is elismerően nyilatkozott egykor, akiből Zeffirelli faragott sztárt a Rómeó és Júlia Thybaltjával, aki Liza Minnelli és Helmut Griem közt állva a Kabaréban mutatta meg, mi is a szerelem, aki Keresztelő Szent Jánosként bibliai alakká tudott változni a szemükben, szóval ő, az elsőrangú művész a nevét, az arcát, a tehetségét adja egy századrangú filmhez. Peter Patzak osztrák rendező nálunk forgatott Elsáncolás című fércmüvéhez, amelyet most, rögtön el kell felejtenünk. York egy Bécsben élö angol fegyverkereskedőt játszik a filmben; ölelik, csókolják, ágyba csalják, verik, püfölik, gyilkolják. Mindig, minden helyzetben hiteles az alakítása, de mit ér az egész, ha maga a film fabatkát sem ér. Díszbemutatóra jött Pozsonyba Michael York, New Yorkból. Ha tudta volna, milyen filmmel várják, aligha repülte volna át az óceánt. De senki, semmit nem szólt neki, egyszerűen csőbe húzták. Jó filmmel, izgalmas történettel kecsegtették, meg hatalmas gázsival. A pénzt megkapta, a nagy film azonban várat magára, Patzaknak viszont nem szabad még egyszer igent mondania. De hát, mint tudjuk, a sztár sem isten. Neki is lehetnek (bocsánatos) bűnei. (szabó) MÉRY GÁBOR felvétele MINEK NEVEZZELEK? NAP VAGY A NAP? Minek nevezzelek, kedves újszülöttünk? - tettem föl csaknem két esztendővel ezelőtt a kérdést, kezembe véve a csehszlovákiai magyar sajtó első (és akkor még egyetlen) független lapjának, a Napnak a bemutatkozó számát. írásom közlésétől a szerkesztőség - érthető módon: hiszen kritikai észrevételeim csakis kellő önkritikái érzék megléte esetén hullhattak volna termékenyítő talajba - annak idején elzárkózott. Időközben aztán történt egy és más: az újszülött újfent újjászületett; napilapból hetilappá vált - ám elfuserált címe (most már azzal az abszurditással is terhelten, hogy egy hetilap viseli a napi időszerűségre utaló Nap címet!) változatlan maradt. Változatlan maradt következésképpen a csaknem két esztendővel ezelőtti fejtegetéseim alapkérdése is: Minek nevezzelek (akár napi-, akár heti-) lapunk? Hadd nevezzelek - ép nyelvérzékemre hallgatva - A NAPnak. Javítsd, javíttasd ki anyakönyvi kivonatodat, melyen a neved hibásan, csonkán áll, merthogy névelő nélkül áll. Valaha főleg a jegyzökönyvek, a följegyzések fogalmazásmódja, az ún. hivatalos stilus sikkasztgatta el nagy előszeretettel határozott névelőnket, szülvén az ilyen torz mondatokat: Igazgató a gyűlést megnyitotta. Manapság feliratokban, intézménynevekben találkozunk a határozott névelőnek e szűkkeblű használatával: Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete (helyesen: A Magyar Tudományos Akadémia...); szlovákiai magyar térfélen pedig különösen a lapok címéből sikkasztjuk el nyelvünknek ezt az aprócska, de fontos elemét. így kapta, hibásan, a keresztségben a Hét címet a Csemadok KB hetilapja, amelynek így kellett volna bemutatkoznia az olvasónak: A HÉT; mint ahogy tette ezt annak idején, 1890-1924 között Kiss József szépirodalmi hetilapja, A HÉT, s mint ahogy teszi azt napjainkban is a Magyar Televízió vasárnaponként jelentkező belpolitikai magazinja, A HÉT A fenti összetett címekben a köznévi szó éppen azáltal emelkedik tulajdonnév rangra, hogy a szolgálatkészen elébe álló névelőnek a „vállára lép". Hasonló jelentésmódosulás játszódik le a névelő nélküli, illetőleg a névelővel ellátott szavakban az alábbi mondatokban: Wapnál világosabb, hogy A Nap volt az első független lapunk; Izgalmas volt a nap, amikor A Nap első számát kézbe vehettük; Holnap is lesz nap, így hát holnap is lesz A Nap (mármint az újságárusnál). Végezetül még egy tisztázandó kérdés: Hogyan írandó hetilapunk helyes címe, azaz névelős tulajdonneve - melléknévi formában? Nyilvánvaló, hogy az -i képző használata zavarral járna, s olyan írásmódot szülne: ,,a napi cikk", ,,a napi vita", amelyből a cimjelleg, a tulajdonnévre utaló nagybetű kiszorulna, s amely ezért alkalmatlan volna arra, hogy írásképével egyértelműen jelezze: olyan cikkről, olyan vitáról van-e szó, amely A Napban jelent meg, vagy pedig csupán olyanról, amelynek jelzője, a ,,napi", igy értelmezendő: mindennapi cikk, naponkénti vita. - Elkerülendő ezt a félreértést, az A Nap tulajdonnévhez melléknévi formában a mondottak miatt nem az -i, hanem a -beli képzőt kapcsoljuk hozzá, méghozzá kötőjellel, megtartva közben a címet alkotó tagok nagy kezdőbetűs Írásmódját: A Nap-beli cikk, A Nap-beli vita, A Nap-beli közlemény, A Napbeli interjú stb. Minek nevezzelek? Nomen est omen: a név végzet; a név intő jel. Szabatos beszédre, pontosságra, igényességre figyelmeztet. Nyelvi tekintetben is. ZALABAI ZSIGMOND