Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám, péntek

HÍREK - VELEMENYEK TÚJSZÓM A GYÓGYSZER ÁRU, DE... A GYÓGYSZERÉSZEK KAMARÁJÁNAK MÁSODVIRÁGZÁSA • KEVÉS A PATIKA • MIÉRT HIÁNYZOTT AZ ALNAGON? Majdnem fél évszázad telt el azóta, hogy Szlovákiában működni kezdett a Gyógyszerészek Kamarája. A szakmai társulás nem sokáig fejthette ki tevékeny­ségét, 1951-ben -8 év után - hivatalosan betiltották. A jó, megbízható patikusok­ból gyógyszerészek lettek, a patikákból pedig gyógyszertárak - boltok. A szakma elvesztette régi varázsát, patináját, a gyógyszertárak alkalmazottait a rendszer eladókká degradálta. GRÚZIA: SEVARDNADZE ÓV A POLGÁRHÁBORÚS VESZÉLYTŐL Az 1989-es novemberi események után, - az orvosokhoz hasonlóan - a gyógyszerészek is összefogtak, s lét­rehozták a Szlovákiai Gyógyszerészek Fórumát, majd 1990-ben a Gyógyszeré­szek Kameráját. Nagy huzavona után az óesztendő végén pedig végre jogilag is elismerték létjogosultságukat. A kamara vezetői, az új év első napjai­ban hivták össze az újságirókat, hogy általuk tájékoztassák a lakosságot mun­kásságukról, célkitűzéseikről, és törek­véseikről. - A gyógyszerészet 700 éves hagyo­mányait nem hagyhatjuk figyelmen kivül. Feljegyzésekből kiderül, hogy az első pa­tikusok már a 12.-13 szazadban működ­. tek. Valaha nagy tudásuk, emberszerete­tük miatt elismert és tisztelt polgárok vol­tak. El szeretnénk érni, hogy visszaálljon a rend, hogy a modern kor modern gyógy­szerésze ismét azzá váljon, ami volt vala­ha: segítőkész, segíteni tudó patikussá - közölte bevezetőjében dr. Anton Bartu­nek, a kamara elnöke. Kifejtette, a kamara szorgalmazni fog­ja, hogy Szlovákiában bővüljön a gyógy­szertári hálózat, hogy az államiak mellett egyre több magángyógyszertár üzemel­hessen. Ennek fontos feltétele viszont az. hogy a privatizálási folyamat zavar- és fájdalommentes legyen. Hogy ez mit je­lent? Elsősorban azt, hogy a gyógyszer­tárak nem kerülhetnek kalapács alá! Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, melyek biztosítanák, hogy a patikák élére gyógyszerészek kerülőnek, hogy a pénz­intézményekből elfogadható hiteleket kaphassanak, s hogy az állam is bizonyos garanciák vállalásával segítséget nyújt­son. Határozni kell arról a lehetőségről, mely lehetővé tenrté nemcsak a gyógy­szertárak megvásárlását, hanem bérbe­adását éppúgy, mint átvételét lízing­szerződéssel. Az. elnök elmondta, Szlovákiában alig Az országjáró körúton tartózkodó Bo­risz Jelcin orosz államfőt a Volga men­tén, a Szaratovi kerületben szerdán nem kitörő örömmel, hanem tüntetésekkel fo­gadták. A lakosság egyrészt az áremelé­sek, másrészt a német autonómia helyre­állítása ellen tiltakozott. Engels városban, amely egykor a német autonóm terület fővárosa volt, Jelcin szorgalmazta az oroszországi németek autonóm államala­kulatának a felújítását. Hangsúlyozta, ezt szakaszosan alakítanák ki. Azzal nyugtat­gatta a helyi lakosságot, hogy a némete­ket elsősorban a lakatlan területeken fog­ják letelepíteni és ott, ahol ez ellen a né­metek nem fognak tiltakozni. Sztálin döntése alapján 1941-ben szüntették meg a Volga menti Német Autonóm Köztársaságot, a németeket pe­dig, akiknek ősei még II. Katalin idejében 500 gyógyszertár működik, 1900 gyógy­szerésszel. Egy gyógyszertárra tehát 13-16 000 lakos jut, míg a fejlett európai országokban kétezer lakosra jut egy pa­tika. - El kell érni - hangsúlyozta -, hogy az országban üzemelő valamennyi gyógy­szertárban maximálják a gyógyszerek árát. Szükség van arra, hogy végre kiala­kuljon az igazi gyógyszerpiac, amely megszünteti a hiányt. Nélkülözhetetlen az egészségügyi biztosító megalakulása is, amely majd téríteni fogja a kiadásokat. Örömmel állapította meg, hogy az egészségügyi minisztérium vezetői támo­gatják a kamara elképzeléseit, s hogy január végére megszületik a magán­gyógyszertárakat engedélyező határozat. Kissé körülményesebben készül viszont a hazai gyógyszer-törvény, amely az európai közösségek államaiban érvényes szabályokból indul ki, s amelyre már most is nagy szükség volna. Tájékoztatott arról, hogy a gyógyszer­ellátásban előforduló hiányosságokról nem ók tehetnek, s egy példával illusztrál­ta szavait. Az Alnagont a betegek - főleg az idősebbek -, hónapokig hiába keres­ték. A szovjet partner nem szállította a szerződésben rögzített mennyiséget, és eltartott egy ideig, míg a hazai gyár meg­kezdte gyártását. Mára helyreállt az egyensúly, nem vagyunk rászorulva a be­hozatalra. Sajnos, más gyógyszerek ese­tében is hasonló helyzet alakult ki. A kamarába tömörült gyógyszerészek jól tudják, míg nem változik meg az adó­zási, a biztosítási rendszer, nem sokat tehetnek. Azon lesznek, hogy a gyógy­szerész-beteg viszony mielőbb meghit­tebbé váljon, hogy javuljon a gyógysze­rész és az orvos kapcsolata is. El akarják érni, hogy a gyógyszer ne váljon közön­séges áruvá, s hogy a rászorulók mindig megkapják azt az orvosságot, amely elő­segíti gyógyulásukat. (péterfi) telepedtek le Oroszországban, erőszak­kal Kazahsztánba és más távoli területek­re deportálták. Most viszont, amikor az orosz vezetés - és előtte a szovjet - rá­szánta magát a németekkel szembeni igazsagtalanságok helyrehozására, ez a Szaratovi kerületben élő oroszok ellen­állásába ütközik. Szaratovban Jelcin gazdasági reform­jainak a támogatására szólította fel a la­kosságot. Hangsúlyozta, fájdalmas intéz­kedések terhét vette magára, olyanokét, melyekre a korábbi vezetők nem szánták rá magukat. Párizsi kormányforrások szerint Borisz Jelcin január végén vagy február elején hivatalos látogatást tesz Franciaor­szágban. Eduard Sevardnadze volt szovjet kül­ügyminiszter a Nyezaviszimaja Gazeta napilapnak adott nyilatkozatában ügy vé­lekedett, Grúziában határozott intézkedé­seket kell tenni, nehogy Gamszahurdia megdöntése után polgárháború törjön ki. Hangsúlyozta, nagyon kemény lépéseket kell tenni a rend helyreállítására, s a ma­ga részéről azt ígérte, mindent megtesz, csakhogy segítsen a katasztrofális politi­kai és gazdasági helyzet leküzdéséhez. Az Interfax hírügynökség közölte, Se­vardnadzet a grúz ellenzék élén álló Grúz Nemzeti Demokratikus Párt tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. Tengiz Szigua volt kormányfő, akit az új kormány megalakításával bíztak meg, szerdai sajtóértekezletén tájékoztatott ar­ról, hogy az örményországi Idzsevánba, ahol lelenleg Gamszahurdia tartózkodik, már két küldöttséget menesztettek, de a megbuktatott elnök egyiket sem volt hajlandó fogadni. A Reuter hírügynökség szerint Szigua kizárta annak lehetőségét, hogy Gamszahurdia visszatérhet a politi­kai életbe. Többek között hivatkozott írás­beli bizonyítékokra, melyek állítólag a volt államfő elmebetegségéről szólnak. Ismét George Bush, amerikai elnök rosszul­létét a szerda este Tokióban megrende­zett vacsorán állítólag influenza okozta, amely megtámadta a beleit. Az esettel természetesen bő terjedelemben foglal­kozott az amerikai sajtó. A Washington Post ezzel összefüggés­ben közvetve az NHK japán televíziós társaságot vádolta, amiért a válságos pil­lanatban premier plánban mutatta az el­nököt. A lap szerint az amerikai nézők még sohasem látták elnöküket olyan rossz fizikai állapotban, mint szerdán a képernyőkön. A napilap részleteket közölt Bush elnök megbetegedésének okairól. Az államfőt kísérő személyek, a tanácsadók és újság­írók közül többen megbetegedtek, az el­nök pedig valószínűleg még körútja kez­detén fertőzte meg magát, akkor, amikor Sydneybe repült. A lap szerint az elnöki gépen rossz volt a levegő, s ez is hozzájá­rult a bacilusok elszaporodásához. A Washington Post nagyra értékelte Barbara Bush hidegvérű magatartását, akkor, amikor az elnök elvesztette eszmé­letét. A first lady nyugodtan reagált, nem esett pánikba, sőt nyugtatgatta a jelenlé­Kedden azért utasították ki Kínából a kanadai parlamenti küldöttséget, mert ,,visszaélt a kínai fél vendégszeretetével és nem tartotta tiszteletben a számára előkészített programot". A kínai külügyi szóvivő tegnapi sajtóértekezletén így in­dokolta a három kanadai képviselő erő­szakos kitoloncolását. A szóvivő a külföldi újságírók kérdései­re válaszolva hangsúlyozta: a kanadaiak találkoztak az egyik fogvatartott disszi­azt állította, hogy menekülésekor több száz millió rubelt vitt magával. Szerdán sajtóértekezletet tartott Ten­giz Kitovani, a katonai tanács társelnöke is. Bejelentette, a testület vasárnapig kész átadni a hatalmat egy polgári kor­mánynak, s valószínűnek mondta, hogy addigra feloldják a kijárási tilalmat is. Idzsevánban Gamszahurdia az NHK japán televíziós társaságnak adott nyilat­kozatában újra kijelentette, nem áll szán­dékában lemondani és harcában nemzet­közi segítségre is számít. Egyébként a ti­lalom ellenére Tbilisziben szerdán a pá­lyaudvar közelében ismét összegyűlt a megfutamodásra kényszeríted elnök kb. ezer híve. Kinyilvánították, továbbra is Gamszahurdiát tekintik államfőnek. Háromnapi viszonylagos nyugalom után újra kiéleződött a helyzet Dél-Oszéti­ában, amely Grúziához tartozik, de igyek­szik csatlakozni Oroszországhoz, ahol szintén élnek oszétek. A harcok a terület közigazgatási központjában, Chinvaliban robbantak ki. Magát a várost továbbra is blokád alatt tartják a grúz fegyveresek, annak ellenére, hogy a grúz ellenzék az elmúlt napokban jelezte hajlandóságát a hónapok óta tartó fegyveres konfliktus megoldására. vöket. Még viccelődött is, azt mondta, az Egyesült Államok tokiói nagykövete a hi­bás, mert a vacsora előtti teniszmeccsen rosszul játszott, s ezért Bush elnökkel elvesztették az Akihitocsászárés Naruhi­to herceg elleni mérkőzést. Egyes jelentések arról számoltak be, hogy rosszullétéhez maga az elnök járult hozzá aktivitásával és fáradhatatlanságá­val. A Washington Post példaként emelte ki koreai látogatását és gazdag program­ját, amely arra kényszerítette. hogy a kora reggeli óráktól egész éjfélig talpon legyen. A fárasztó tárgyalásokon kivül az elnök reggel még kocogott is. Bush bírálói gyak­ran szemére vetik, hogy túlfeszíti a húrt, gyors tempót diktál magának és túlsüríti programjait. A legújabb jelentések szerint George Bush már jobban érzi magát és tokiói látogatásának programja csak némileg módosul. Ezt Mariin Fitzwater fehérházi szóvivő jelentette ki. Mint mondotta, az elnök még kicsit gyengének érzi magát, s ezért felkérte Nicholas Brady pénz­ügyminisztert, hogy helyettesítse őt a ja­pán pénzügyi szakértőkkel megtartott teg­napi találkozón. dens feleségével, szándékukban állt vi­rágcsokrot elhelyezni a Thienanmen té­ren, hogy megemlékezzenek az elfojtott diáklázadás áldozatairól. Ezzel ugyan nem sértettek meg egyetlen kínai törvényt sem, de magatartásuk összeegyeztethe­tetlen volt statútumukkal és ellentétben állt látogatásuk jellegével. Kijelentette to­vábbá, Kína hajlandó véleményt cserélni az emberi jogokról azokkal az államokkal, amelyeknek más a véleményük, de csak­is a kölcsönös tisztelet alapján. 1992. JANUÁR 10. NÉHÁNY SORBAN J irí Osvald, Csehszlovákia új te­heráni nagykövete tegnap átadta megbízólevelét Ali Akbar Ftafszand­zsani elnöknek. A diplomata hang­súlyozta, hazánknak érdeke a köl­csönös kapcsolatfejlesztés, Cseh­szlovákia részt kíván venni az iráni gazdaság felújításában. Rafszand­zsani a találkozón hazánk politikai és gazdasági helyzetének alakulása iránt érdeklődött. A tegnapra virradó éjszaka az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy; hangúlag jóváhagyta a 728-as szá­mú határozatot, az ENSZ kambod­zsai előkészítő missziója mandátu­mának bővítéséről. Ez azt a hadmű­veletet érinti, amelynek keretében felszedik az aknákat Kambodzsá­ban és kiképzik erre a munkára a hadsereg tagjait. H árom nappal a bolgár elnökvá­lasztások előtt, tegnap az el­lenzéki Duma című napilap olyan dokumentumokat hozott nyilvános­ságra, amelyek szerint Zselju Zselev jelenlegi elnök az egykori bolgár ál­lambiztonság ügynöke volt. Zselev­nek esélye van arra, hogy a január 12-ére kiírt választások első forduló­jából szavazattöbbséggel győztesen kerüljön ki. A Bolgár Szocialista Párt kategorikusan ellenzi Zselev jelölé­sét, amiatt, hogy az államfő túlságo­san elkötelezte magát a kormányzó Demokratikus Erők Szövetsége mellett. J asszer Aratat, a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet elnöke szerdán rövid bagdadi látogatása során tárgyalásokat folytatott Szad­dam Husszein elnökkel. Arafat a kö­zel-keleti béketárgyalások megkez­dése óta most először érkezett Irak­ba és palesztin források szerint tájé­koztatta Husszein elnököt az arab -izraeli megbeszélések menetéről. P árizsban tegnap Laurent Fabi­ust, a francia nemzetgyűlés el­nökét választották meg a kormányzó szocialista párt első titkárává. A 45 éves politikus Pierre Mauroy helyére lépett, s közben közölte, hogy le­mond parlamenti tisztségéről. A szo­cialisták a következő választások előtt fiatalítani kívánják a vezetősé­get, megpróbálnak új arculatot adni a pártnak, amelynek a közvéle­mény-kutatások eredményei szerint kisebb esélye van a győzelemre, mint az ellenzéki jobboldalnak. K ína és Izrael valószínűleg még ebben a hónapban felveszi a diplomáciai kapcsolatokat - közöl­ték pekingi források, azzal, hogy erre valószínűleg David Levy izraeli külügyminiszter január 21 -ére terve­zett kínai látogatása alatt kerül sor. A kínai külügyi szóvivő tegnapi saj­tóértekezletén nem erősítette meg, de nem is cáfolta ezeket a híreket, csupán annyit mondott, a megfelelő időben tájékoztatják a nyilvános­ságot. L itvánia szerdán hivatalosan tiltakozott a katonai manőverek ellen, amelye­ket a volt Szovjetunió hadserege kezdett területén. A hadgyakorlat kiválthatja a lit­ván lakosság negatív reagálását és ez nemkívánatos következményekkel járhat, figyelmeztetett Gediminas Vagnorius lit­ván kormányfő abban a táviratban, ame­lyet a Jevgenyij Saposnyikov marsallnak, a Független Államok Közössége fegyve­res erői főparancsnokának küldött. Vag­norius elmondta: a litván kormányt ugyan tájékoztatták a hadgyakorlatról, de nem kérték a beleegyezését. M inden német városban el kellene nevezni egy utcát vagy teret Mihail Gorbacsovról, mintegy hálaként a német egyesítéshez való hozzzájárulásáért - lae^te tegnap Günther Krause szövet­ségi közlekedési miniszter szavait a Su­per című berlini napilap. „Gorbacsov megérdemli, hogy örökre emlékezetünk­be véssük. Ezért javasolom, azokat az utcákat és tereket, amelyek nevükkel a szocialista korszakra emlékeztetnek, Gorbacsovról nevezzék el." - mondotta a miniszter. T kintettel arra, hogy az egyiptomiak 95 százaléka muzulmán, logikus, hogy iszlám államot szeretnének - jelen­tette ki Kairóban Maamun Hudajbi, az illegális, ám tolerált Muzulmán Testvéri­ség képviselője. Hudajbi ezzel összefüg­gésben visszautasította azt a vádat, hogy szervezete az erőszakhoz folyamodik. Ki­jelentette: a Muzulmán Testvériségnek nem cél'a a vallási állam létrehozása, hanem olyan országot szeretne, amely az iszlám törvénykezésen alapulna. E * rdekes, hogy külföldön még tartja jó hírnevét a kanadai föderalizmus. Tanulmányozzák az oroszok, érdeklődnek iránta a katalánok, s állítólag példaként tartják szem előtt a szerbek is - írta egyik múlt heti számában a Le Monde című francia lap. Ezt a hírnevet valószínűleg a régi, a kisebbség jogainak teljes mértékű tiszteletben tartásán alapuló szövetségi rendszer élteti, mert ma már az országban semmi jele a példás együttélésnek, összecsapott a két nyelv és kultúra világa, konfliktusba került az állam az egyes tartományokkal. Lassan, de biztosan bomlik a szerkezet, melynek a megreformálására tett kísérletek sorra kudar­cot vallanak. Sokasodnak és erősödnek a viták, tornyo­sulnak a problémák a parlament háza táján. Kanada mára eljutott sajátosságaiból eredő kíniainak gyökeré­hez és nem tud vele mit kezdeni. Küszködik Akárcsak hazánk. És az óceánon túli, oly távolinak tűnő problé­mákban csehszlovák párhuzamok sorozatát fedezhetjük fel. Hogy Kanadában idáig fajultak a dolgok, abban nagy része van a francia ajkú szeparatista Québecnek, amely önálló nyelvtörvényt fogadott el - kizárólagos és egye­düli hivatalos nyelvnek nyilvánította a franciát -, majd nem volt hajlandó ratifikálni az 1982-ben módosított alkotmányt, A hoppon maradt többi kilenc angol nyelvű tartomány miniszterelnökei Mulroney szövetségi kor­mányfő noszogatására végül is ráléptek a kompromisz­szumok szűkülő ösvényére, eljutottak a Meech-tóig, ahol québeci partnerükkel egyezményt írtak alá a francia tartomány kiváltságainak biztosításáról és másságának elismeréséről. Cserébe Montreal elfogadta volna az alkotmányt. Csakhogy a ratifikálásra már nem került sor, s Kanada csöbörből vödörbe jutott. Brian Mulroney elkövette azt a hibát, hogy háromé­ves határidőt adott az egyes tartományoknak az alkot­mánymódosítás ratifikálására. Ez elegendő idő volt arra, hogy a remélt megbékélés helyett elmérgesedjen a lég­HÁZSÁRTOS HÁZASTÁRSAK kör, kiéleződjenek a viták, megerősödjön a québeciek elszakadási vágya, „ha egyeseknek lehet, akkor mások­nak miért nem" alapon követelődzők hulláma árassza el Ottawát, s végleg elfogyjon a türelem Ha Québecnek nem tetszik a szövetség és menni akar, hát menjen - jelezték egyes tartományok, amelyek megunták az örökös és hiábavaló körforgást. Tavaly év végén, nyilván a türelmét vesztett tartományok unszolására, Mulroney kibújt békebirói szerepéből és keményen odamondoga­tott Québecnek. Szembeállította a realitással, köntörfa­lazás nélkül elmondta, milyen lépéseket tesz, tehet majd a szövetségi kormány abban az esetben, ha Montreal az őszre meghirdetett népszavazás nyomán az elszakadás mellett dönt. Felvázolta a gazdasági problémákat, ame­lyek angol ajkú óriásokkal körülzárt törpe szerepébe kényszerítenék Québecet. Párizs pedig távol van, s az ottani elnöki székben sem gaulle-ista ül - aki esetleg, a nagy tábornokhoz hasonlóan, magasra emelhetné a nacionalizmus zászlaját -, hanem Mitterrand, az európai stabilitás és integráció híve. Elképzelhetetlen, hogy bármiképp egyengesse az óceánon túli szeparatiz­must. Mulroney arra is figyelmeztetett: Ottawa az elszaka­dás során támogatná a Québecben élő angol nyelvű kisebbség és az autonómiáért harcoló indiánok követe­lését, hogy az általuk lakott területek maradjanak kana­dai fennhatóság alatt. Ésszerű érvek, amelyek mind az ország egységének megőrzése mellett szólnak. Ám mint ahogy az a Le Monde által ismertetett közvélemény-kutatási eredmé­nyek bizonyítják, a québeciek többsége mégis a függet­lenséget szeretné, igaz, anélkül, hogy elvágnák a többi tartományból Montrealba futó gazdasági szálakat. Ha tehát nem a gazdasággal van baj és a québeciek nyelvtörvényükkel biztosan ellenőrzik tartományukat, akkor vajon miért kockáztatnák a bizonytalan önállósá­got, miért és milyen jogon akarják azt, amit másoktól - e konkrétan az indiánoktól - megtagadnak. Robert Bourassa, a szeparatisták által sarokba szorított québeci kormányfő, aki sohasem volt híve a függetlenségnek, abban reménykedik, hogy házsártos társaitól mégiscsak hamarosan sikerül kicsikarni némi engedményeket, ha­sonlóakat azokhoz, amelyeket a Meech-tavi egyez­ményben rögzítettek. Ismét beindítaná az ördögi kört, de talán elejét vehetné a bizonytalan kimenetelű québeci referendumnak. URBÁN GABRIELLA JELCINT TÜNTETŐK FOGADTÁK INDOKLÁS PEKINGI MÓDRA BUSH TÚLHAJTOTTA MAGAT

Next

/
Thumbnails
Contents