Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám, csütörtök

PUBLICISZTIKA •HmHMi^Ba .1ÚSZÓ* t M ezlelen Mara. Virágárusj\/J lány. Kolduló szerzetes IVI Disznópásztor. Cigány'madonna. Fáradt doktornő. Operadíva. Felhőőr. . a szerepek már ki vannak osztva Színészek helyett most az egyszer babák ..alakítanak' Anna Hroššová babái egy pozsonyi édességbolt kirakatában, a Mihály-kapu közelében. Mintha élnének. beszélnének, hús-vér emberek lennének ezek a babák. Arcukon valós a derű, az öröm, a szenvedés, szemmel látható az érzelem, a pillanatnyi kedélyállapot, a lelki rezdülés Kedvesek, szépek, megmosolyogtatóak ezek a figurák, felvidítják és melységgel töltik el az embert Mint alkotójuk, Anna Hroššová, a szlovák filmgyártás ismert és elismert maszkmestere. Két év híján harminc éve van már a pályán; legutóbb Marthe Keller arcával dolgozott az Ez már a paradicsom! cimü francia filmben. Miloslav Luther alkotásaiban a szlovák színészek mellett külföldi művészeket is sminkelt. A Rigócsőr királyfiban Maria Schellt királynővé, a Felejtsétek el Mozartot! cimü filmben Armin-Müller Stahltlö századi rendőrségi titkos tanácsossá. az Át a Dunánban Tarján Györgyit háromgyerekes vidéki asszonynyá kellett átformálnia. - Hónapokkal ezelőtt, az osztrák televízió háromrészes filmjében, a Jura/ Herz rendezte Wolfgangban dolgozott. Melyik munkát találta nehezebbnek, ezt vagy azt, amelyet 1985-ben Luther forgatott, ugyancsak Mozartról? - A mostani, ez okozott több fejtörést. Ugyanaz a kor, ugyanaz a helyszín, ugyanazok a figurák... ha az ember nem akarja ismételni magát, alaposan el kell gondolkoznia, kire milyen parókát adjon, s kinek hogy fesse ki az arcát. Én azoknak a filmeknek tudok igazán örülni, amelyek egészen újat kívánnak tőlem A Rigócsör királyfit is ezért szerettem annak idején. Ez volt az első munkám, amely a reneszánsz korába vitt vissza. Gyönyörű kosztümok, inspiráló helyszínek, nagyszerű színészek, aztán a győzködések sorozata. Maria Schell más frizurára vágyik, nem olyanra, mint amilyet én találtam ki neki. Reneszánsz ide, reneszánsz oda, neki úgy csináljam meg a haját, hogy... és mondja, mutatja, magyarázza. Ide egy rövid, göndör fürtöt, oda egy másikat . nehéz volt Hosszú időbe telt, míg feladta az elképzeléseit. Miloslav Luther Mozart-filmjében ollóval kiszúrt szemet kellett produkálnom; ilyen feladatom sem volt ezt megelőzően soha. Meg is ijedtem egy kicsit, pedig kár volt izgulnom Bodzafa bélből csináltattunk ollót, majd a ,,pengék ' egyikét, amelyet az áldozat szemébe szúrtak, megrövidítettem, a színész szemét leragasztottam, vérzőre festettem, s ebbe a megsebzett szemüregbe illesztettem aztán a habkönnyű, de igazinak tűnő ollót - Építs házat, ültess fát!. Hűtlenség szlovák módra. Ezeréves méh., ezek már Juraj Jakubisko filmjei Mellette hogy érezte magát munka közben? - Jakubisko minden felvétel előtt új helyzet elé állítja az embert A színészt is. az operatőrt is, a maszkmestert is. Annyira gazdag, annyira színes a fantáziája, hogy mire befejez egy jelenetet, már készen is van az újabb változattal. Ez is jó volt, így akartam, mond|a boldog elégedettséggel, de most próbáljuk meg úgy. hogy és már jön is a következő ötletével Mellette nem kunszt elfáradni. sokkal nagyobb művészet talpon maradni. -Az Át a Dunán egyik drámai jelenete jutott most eszembe, amikor a Roman Luknár játszotta figurát fához kötözték és csupasz hátát ostorral véresre verték Ez milyen feladat a sminkes számára? Hálás vagy hálátlan? - Hálás, mert látványos, ugyanakkor mégsem babramunka. Sebeket festeni, főleg egy nagyobb testfelületen, az esetek többségében sokkal könnyebb, mint például orrot nagyítani vagy ráncokat csinálni, öregíteni A Wolfgang című osztrák tévéfilmsorozatban harmincnyolc éves volt a Constanze-ot alakító színésznő. A film első kockáin huszonnyolc évesen kezdett, a történet végén már nyolcvan volt. Fiatalítani, egy bizonyos határig, jóval egyszerűbb, mint öregíteni. de megfelelő krémek, púderek, festékek nélkül az sem megy Sírnék, ha itthoni anyagokkal kellene dolgoznom, a lehetetlenre vállalkoznék. Formán Salieriének. F. Murray Abrahamek itt, nálunk senki sem készített volna olyan maszkot, mint amilyet az amerikaiaktól kapott. Nekünk még a ráncokhoz sincs megfelelő latexünk. - David Cronenberg alkotását. A legyet látta-e? - Igen, láttam - Chris Valas. a film maszkmestere Oscar-díjat kapott ezért a munkájáért. - Engem a horror mint műfaj egyáltalán nem vonz, de ahogy a férfi léggyé változik a filmben, az valósággal elkápráztatott De most sem mondhatok mást, mint azt: erre is csak Amerikában képesek - Ha babákat készít, mi szab határt fantáziájának? - Semmi. Ha kitalálok valamit, azt meg is tudom valósítani. Általában hétvégén „babázom". Szombaton és vasárnap Bezárkózom a szobába. és csak szabok és varrok. Szeretem a csöndet, élvezem, hogy senki sem zavar. Hétfőtől péntekig, a forgatásokon rengeteg ember vesz korul, felfrissülést az egyedüllét jelent számomra. - így született az első baba is? Halkan, csendben, egy fárasztó hét után? - Két vagy három éve lehet? Nem emlékszem pontosan, mikor készült az első. Kint |ártam Hollandiában, Ni|tnegenben és babákat láttam egy kirakatban Porcelánból volt a fejük, és a ruhájukat leszámítva teljesen egyformák voltak. Nem tetszettek, csúnyáknak találtam őket. Azt mondtam, ennél sokkal szebbeket tudnék csinálni Akkor csinálj, mondta a barátnőm és itthon is ugyanezt hallottam: a biztatást - Gyerekkorában hány babája volt? - Egy. Többet nem kaphattam Nagyon nagy szegénységben éltünk Trencsén mellett, egy elmaradott kis Vág parti faluban nőttem fel. . . a kerítések mögött madárijesztők riogattak a sötétben, lisztért a malomba jártunk, tizennégy éves koromig petróleumlámpa mellett tanultam. Teheneket, libákat legeltettem a mezőn, lovakat fürdettem a folyóban, kendert áztattunk, tiloltunk, napkeltétől napnyugtáig dolgoztunk. Az én életem akkor változott meg, amikor elkerültem otthonról Prágába mentem az iparművészeti szakközépiskolába, majd két évig az olomouci színházban dolgoztam és onnan kerültem aztán Pozsonyba, a kolibai filmgyárba A babákkal természetesen anyámat is megleptem. Tetszenek neki, de észrevettem: furcsán néz rám. Azt hiszi, második gyerekkoromat élem. - És nem? U

tánaszámolok, jó? A végén még igaza lesz. Tudja, pár évvel ezelőtt volt egy nagyon komoly műtétem amíg élek, ellenőrzésre kell járnom, na, akkor kezdtem el babákat csinálni, azután, hogy kijöttem a kórházból. Valami értelmes, hasznos dologgal akartam lekötni magam, olyannal, amelynek kézzelfogható eredménye van. Amikor tele lett a lakás babákkal, jött a fiam, hogy: „Anya, mi most hova költözünk?" Sehova, maradunk, feleltem, majd a babáknak találok valami jó kis helyet. És fent, a padlástérben, ahol mosni szoktam eddig, kialakítottam egy műtermet Most már ott fogok dolgozni, ott lesz az én bababirodalmam A filmgyárban minden maszkmesternek felmondtak, ezentúl már csak filmekre kötnek szerződést velünk Nekem így is jó, van munkám elég, nem kell panaszkodnom A babák pedig szüntelenül várnak rám. SZABÓ G. LÁSZLÓ 1992. JANUÁR 9. ,

.

,,,,ii

, ,,

,,,

. n NI II

MI M»

r > KI KICSODA? Olyan életrajzi kislexikon került a kezembe. amely régi adósságot törleszt A ForgarassyMklósáWai szerkesztett ..Ki kicsoda a mai gyermekirodalomban? • (Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ - Budapest, Csokonai Könyvkiadó - Debrecen 1988) kortárs Írókról, költőkről ad számot. A könyv lexikális része 133 íróról (a több mint három kötetesekről), a függelék további 163 szerzőről tájékoztat. A Címmutató csaknem 1300 könyveimről, íróról ad információt Nagy öröm e kiadvány több szempontból is Látván láthatjuk benne, mily örven

T detesen fellendült, gazdagodott á gyermekirodalom kortárs Íróink által. A főleg 6-14 éves korosztálynak szóló kislexikon-' nem feledkezik meg sem az óvodásokról-. sem az idősebb kamaszokról. Szócikkéiben A-tól Z-ig helyet kaptak a határon túli magyar irodalom alkotói, igy - számunkra külön óröm - a csehszlovákiai magyar szerzők is, noha nem teljes feldolgozásban és nagyrészt a Függelékben Terjedelmi okokból kimaradtak a válogatásból a versantológiák és mesegyűjtemények szerkesztői, műfordítói is (kivéve, ha önálló kötetük is van), mégis heterogén adatokat tartalmaznak a kislexikon szócikkei mind a forrást, mind az információs értéket tekintve (jegyzik meg a szerzők). A szócikkek részei: irói önvallomás, az életrajzi adatok és az életpálya ismertetése; a gyermekírói munkásság bemutatása, irodalmi dijak; a művek felsorolása (a szépirodalmi és ismeretterjesztő művek külön); irodalom a további tájékozódáshoz. Az írói önvallomások többségét e kiadvány számára fogalmazták meg a szerzők, néhányukat más forrásokból vették át, illetve a szerkesztők válogatták ki az írók írásaiból. Álljon itt közülük négy emberközeli vallomás, gondolkodtatónak vagy követendő példának: ,A mai gyerekek sokkal érettebbek, mint mi voltunk. Aki ennek a korosztálynak ír. annak tudomásul kell vennie a lényeket Nem akarok, nem tudok a gügyögő gyermekirodalommal közösségei vállalni. Megpróbálok a mai gyerekek fejével gondolkodni." (Csurka István) ..Apám-anyám szüntelenül olvaslak, s szüntelenül olvastam, mihelyt megismertem a betűket, magam is. Bármit olvashattam. amit megkívántam, nálunk nem volt olyan házi törvény, hogy ez vagy az a mú csak bizonyos életkorban vehető kézbe Szerettem tanulni, ötéves koromtól huszonkét éves koromig mindig ezt tettem, ez addig tartott, amig okleveles közép-iskolai tanár és bölcsészdoktor vált belőlem." (Szabó Magda) ..Fontosnak érzem, hogy a gyerekek olyan ritmikai, zenei, strukturális anyagot kap/anak, ami lelkükben osztódni, sar/adzani kezd Azért iparkodom minél zártabbá és dallamosabbá formálni a gyermekverseimet, hogy a későbbi felnőtt lelkét megmentsem a formátlanságtol" (Weöres Sándor) A szócikkek egyéb részei is vonzó formában, lényegretörően nyújtanak szükséges adatokat, s a kiadvány lapozásra csábit a szép kivitelezés által is. mert arcképekkel, apró illusztrációkkal és kellemesen mutatós fedőlappal készüli. Ajánljuk e könyvel a kis és nagy gyerekeknek. szülőknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak, s bárkinek, akinek szivközeli a gyermek- és ifjúsági irodalom ügye s az értő olvasók nevelése. LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT TÁVKAPCSOLÓ „NEMTUDOMMI" A SZABADSÁGRÓL Örvendjünk, hogyha valamelyik jelesünket a Szlovák Televízióban képernyőre engedik? Legyünk elégedettek, önfeledten boldogok, ha a rendszeresség helyett a rapszodikus véletlenszerűség határozza meg mindazt, ami az S 1 csatornán a magyar nemzeti kisebbség létéről lenne hivatott tájékoztatni? Nyugtázzuk belenyugvóan, hogy a Nemzetiségi magazinba két kormánypárti politikussal készített interjú mellé már nem férnek el az ellenzéki magyarok nyilatkozatai? Tekintsük véletlen kegynek, hogy ugyanazon a napon (január 7-én) főmüsoridöben láthatta az ország a Grendel Lajosról készített .nemtudommit"? Grendel Lajos Íróként került a Szlovák Televízió képernyőjére,, s ez nem akármilyen szempont, látva mindazt, amit ez a televízió naponta produkál. Igaz az is, hogyha már magyar és kisebbségi, legyen annak értéke. Ezért is vagyok zavarban, amikor az íróval készített „nemtudommit'' minősítenem kellene. Grendel most is világos volt. egyértelmű és szabadszellemü. Világos okfejtései mindvégig ellentmondtak a televíziós „nemtudommi" címének, amelyet szabad fordításban a Szabadság gyötrelmeinek magyarítottam. Most akkor minősítsem az általa a szabadság horizontjának mondott reményt, hogy érdemes? Ismertessem zanzásítva az emberi létnek értelmet és értéket adó halálról elmondott gyönyörű gondolatait? Grendel Lajosnak nincs szüksége erre. Tekinthetjük akár szerencsénknek is, hogy a „nemtudommi" készítői hagyták beszélni - olykor szlovákul is, hogy aztán a pontos és szép fordításban gondolatait szlovákul hivatásos színész tolmácsolja. Ez a fontos, a többit elfeledhetnénk, ha a „nemtudommi" készítői között nem Mórocz Mária lett volna az egyik meghatározó egyéniség. Ő az a fiatal irodalmár és publicista, aki néhány éve már szárnypróbálgatásaival is felhívta magára a szakma figyelmét. Most az is kiderült róla, hogy a dokumentarista tévésmüfajok sem lehetnek idegenek tőle. Nézőként nehéz eldönteni, hogy ez az iróportrénak csonka, filozofikus irodalmi etűdnek hosszú, irodalmi publicisztikaként képiségében közhelyesen tülillusztrált „nemtudommi" mennyiben az ő szakmai tévedése. Mert szép, szép, amikor az író kinéz az Irodalmi Szemle szerkesztőségének az ablakán, s utána a nézőnek mutatnak egy ablakot. De unalmas, ha málladozó falak hámló vakolatait kell bámulnom, miközben Grendel Lajosnak a szabadság lényegéről elmondott gondolataira kell figyelnem. Az meg egyenesen feldühít, hogyha valakinek Grendel Lajos c.zabadságeszményéről a Csallóköz tághorizontú szántóföldjei jutnak az eszébe. Mert ugye azt már Petőfi is megírta, hogy „mit nekem te...", amikor „ott az Alföld tengersik vidéke". Igencsak erőltetett képsorként hatott, amikor az omladozó házak között egy gazos kertnek látszó térségben az operatőr majdnem elejtette a kamerát, annyira remegett a keze. Szegény Grendel Lajos pedig legalább háromszor - csak kétszer? - végiggyalogolt Pozsony legforgalmasabb sikátorán, amelyet a szabadság eszméinek nevében a film stábja bizonyára lezáratott, mert igencsak néptelen volt. DUSZA ISTVÁN MOZARTÉK „MAMÁJA" FILMEKRŐL ÉS BABÁKRÓL ANNA HROŠŠOVÁ VAL Szüntelenül várnak rám" (Méry Gábor felvétele)