Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám, hétfő

1992. JANUÁR 6. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 FÖLDMŰVES JÖVŐKÉP (Folytatás az 1. oldalról) zeteket, következik tehát a jogosult személyek második közgyűlése. - Ezen minden egyes benyújtott tervezetet ismertetnek, és a jogosult személyek, ugyancsak egy szava­zati joggal, kiválasztják a legmegfe­lelőbbet. • Mivel különböző érdekek üt­köznek majd, helyénvaló a kérdés, mi lesz, ha nem tudnak meg­egyezni? - Szerintem megegyeznek. Egy­részt kényszerítő körülmény, hogy amennyiben a transzformációs tör­vény hatályba lépését, valószínűleg január 15-ét követően, egy éven belül nem fogadják el a transzformá­ciós tervet, a szövetkezet ellen meg­indul a felszámolási eljárás. Más­részt a transzformációs terv elfoga­dásáig az adott szövetkezetre vo­natkozik a vagyonzároló paragrafus, amely a gazdasági tevékenységet meglehetősen leszűkíti. Harmadsor­ban pedig, mivel a törvény a vagyon­elosztás módját pontosan megha­tározta, a legkényesebb téma feletti vita eléve kizárt. • Ez sokakat közvetlenül érint. Hiszen amíg szavazatát tekintve va­lamennyi jogosult személy azonos súlycsoportba tartozik, addig a szö­vetkezet tiszta vagyonából már ki-ki érdemei szerint részesedik. - A szövetkezet tiszta vagyoná­nak negyedét, vagyis annak a 25 százalékát, ami a kötelezettségen - az állam szövetkezettel szembeni igénye, kártérítések, adósság stb. - túl megmarad, a szövetkezeten belül értékesítik. Közvetlen eladás­sal, árverésen, vagy a vagyonjegyes privatizáció adott szövetkezeten be­lül alkalmazott formájával. Az érté­kesítés első fordulójában valameny­nyi jogosult személy azonos értékű vagyonrészhez juthat, míg a máso­dik fordulóban a megmaradt va­gyonrészek közül egy-egy jogosult személy már több vagyonegységet is megvásárolhat. • Mi lesz a vagyon fennmaradó 75 százalékával? - Ezt 50-20-30 százalékos arányban szétírják a földekre, a munkaviszonyra és a kisajátított vagyonra. E vagyonrészekből szá­mítják ki a jogosult személy vagyoni betétjét földjének nagysága, ledol­gozott éveinek száma és kártalaní­tási igényének értéke szerint. Azok­nak tehát, akik azt hangoztatták, hogy a transzformáció a mezőgaz­dasági szövetkezetek földnélküli tagjait nincstelen zsellérekké teszi, nem lett igaza. Éppen fordítva, a mezőgazdasági transzformáció az egyedüli az azonos jellegű jogsza­bályok sorában, amely a munkavi­szonyt is értékeli. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozókon kívül senki sem kap az államtól személyi tulajdonba vagyonrészt csak azért, mert ö azon a munkahelyen, hivatal­ban, gyárban X évet ledolgozott. A mezőgazdasági szövetkezetek földnélküli tagjai ezt a kivételt meg­kapták, és vagyoni betétjük értékét a vagyon 25 százalékából való vá­sárlással még tovább növelhetik. Itt is előnyt élveznek, hiszen ók azok, akiknek, mert a szövetkezet kereté­ben akarnak vállalkozni, a jogosult személyek közül elsődleges érde­kük a befektetés. Az is előny, hogy a licitben a társadalom többi rétegé­vel nem kell megmérkőzniük, ellen­tétben a kis- és nagyprivatizációval, ahol mindenki egyformán labdába rúghat, még a mezőgazdasági szö­vetkezetek földnélküli tagjai is. • Képzeletben ugorjunk át 6-12 hónapot. A jogosult személyek köz­gyűlése elfogadta a transzformációs tervezetet. Mi következik ez után? -A tervezetből terv lett, és azt, ami abban van, valóra váltják. A je­lenlegi szövetkezet egy vagy több „vagyonbetétes" szövetkezetté ala­kul, esetleg kiválik belőle részvény­társaság, Kft, kereskedelmi szerve­zet, társulás stb. úgy, ahogy azt az adott helyen elhatározzák. Ezt köve­tően már valamennyi gazdasági egység, jogi személy tagsága külön­külön összeül, elfogadja a saját egy­ségének alapszabályzatát, és veze­tőségét, elnököt, igazgatót választ. Az új egységeket bejegyzik a válla­lati cégjegyzékbe, és ezzel a mező­gazdasági szövetkezet átalakulása befejeződött. EGRI FERENC A fák mögé a városi építészek egy csaknem ötven négyzetméter alapterületű falatozót engedélyeztek (Fogas Ferenc felvétele) MASZEKJAJ - FALATOZÓ ÜGYBEN Felháborodott olvasónk panasz­kodik szerkesztőségünkben. A Du­naszerdahelyről érkezett Molnár Dá­niel hosszan meséli, miként próbált 1990 márciusa óta lakóhelyén egy falatozó számára helyet találni. Több alkalmasnak látszó telekre is beadta a városházára a kérvényét, de rendre elutasító választ kapott. Kitartó igyekezete csak az év végén vezetett eredményre, így 1991 ja­nuár végén a városházán bérleti szerződést kötött a helyi nyomda közelében, a Štefánik és a Bacsák (korábban Fučík és Gottwald) utca kereszteződésében található terü­letre. Falatozó létesítése nem egyszerű ügy, de mivel úgy vélte, a nehezén már túl van, nagy lendülettel munká­hoz látott. Lassanként gyűjtögette a szükséges hivatalok véleményét, hozzájárulását, megrendelte a ter­veket. Néhányuk ugyan akadékos­kodott, de a terveken elvégzett apró változtatások után ők is beleegyezé­süket adták. Minden jól ment egé­szen addig, míg az ügy utolsó stá­cióként a Körzeti Környezetvédelmi Hivatal elé nem került. Ekkor Molnár úr számára derült égből villámcsa­pásként a hivatal megtagadta a terü­lethasználati engedély kiadását. Nem segített a fellebbezés sem, a Járási Környezetvédelmi Hivatal megerősítette a döntést. Ez pedig azt jelentette, hogy a nyomda mel­letti útkereszteződésben mégsem létesülhet falatozó. A tisztánlátás érdekében körülné­zünk a helyszínen. A nyomdához érve igyekszünk kitalálni, hová is szánták a Mini Presszót. A térképen bejelölt helyen árnyas kis ligetet ta­lálunk néhány, a szomszéd bérház kerítésével párhuzamosan sorakozó és a körülötte zajló forgalommal si­keresen dacoló jávorfával. Nehezen képzeljük el viszont, hogy miként is férne be mögéjük a létesítendő 49 négyzetméternyi alapterületű, négy­és fél méter magas épület. Kétsé­geink csak akkor foszlanak szét, amikor a fűben megtaláljuk az ala­pok sarkait bejelölő vasrudakat, ol­vasónk igyekezetének - úgy tűnik - végső eredményét. Meggyőződ­tünk ugyan róla, hogy jó helyen járunk, de továbbra is meglehetősen értetlenül állunk az eset előtt. Ugyanis már évek óta érvényes az egyedülálló fák, kisebb facsoportok védelmére hozott ún. erdőn kívüli zöldterületekről szóló törvény. En­nek értelmében belterületen enge­délyt kell kérni minden fejlett fa kivá­gására. Ezt az illetékes hivatalok - amennyire erejükből telik - meg is tartatják. Márpedig azok a fák, ame­lyek törzsétől - a vaskarók tanúsága szerint - mintegy hetven centiméter­re egy épület alapjai vágódnának be, vajmi kevés eséllyel néznek a jö­vőbe. Úgyszintén érthetetlen, ho­gyan húzták volna fel a több mint négy méter magas építményt a fák koronájának lényeges károsítása nélkül. Ha tehát a környezetvédelmi hivatal ezzel a tervvel kapcsolatban kiadta volna a területhasználati, majd később az építkezési enge­délyt, megszegte volna a legalapve­tőbb környezetvédelmi elvárásokat, sót törvényeket. S mivel a dunaszer­dahelyi városépítészet utóbbi né­hány évtizede „panelkorszakának" sivársága a nyomda környékét sem kímélte, így ez a néhány fá a kör­nyék kevés üde foltjai közé tartozik. A városházán az ügy Strédl Já­nos építészmérnökhöz tartozik. Ö szakmai szempontból nem lát ki­vetnivalót a helykiválasztás módjá­ban. A képviselőtestület mellett mű­ködő építészeti szakbizottságra is hivatkozik, amely annak idején szin­tén jóváhagyta ezt a lehetőséget. A szerdahelyiek a helyszínen, többi olvasónk a mellékelt képen győződ­het meg a városi építészek döntésé­nek minőségéről. Hombauer Fe­renc, a feljebbviteli hatóság szerepét betöltő Járási Környezetvédelmi Hi­vatal vezetője viszont egyértelműen leszögezi, hogy olvasónk ott téve­dett, amikor a bérleti szerződést megszerezve azt hitte, minden lé­nyeges akadályon túljutott. Márpe­dig bárminemű beruházás esetén - légyen az butik, vagy akár egy gyár - ilyen alapvető jelentőségű tennivaló először a területhasználati, majd az építészeti engedély meg­szerzése. Molnár úr ügye nem az első, amely során ütközött a duna­szerdahelyi városháza és az állam­igazatás véleménye. A legnagyobb viták a Bihari szállóval szembeni park helyén tervezett butiksor körül folytak. Sokaknak nem tetszett ugyan, de az ottani tujasor végül is a helyén maradt. Hasonló ügyben keresték meg szerkesztőségünket a Vámbéry tér 55 és a Komenský utcán álló lakótömbök 72 lakásának lakói is, akik udvarát egyöntetű tilta­kozásuk ellenére szintén butikokkal szeretnék kitölteni. Hogy elejét vegyék az érdekek egyre szaporodóbb összecsapásá­nak, Hombauer Ferenc felkérte a városi önkormányzatot egy terve­zet kidolgozására, amely a város­központ területén magába foglalná az összes ilyen célra szóba jöhető területet. Ez el is készült, ós a javas­latokat egyeztették a környezetvé­delmi hivatallal is. Ennek alapján a területhasználási engedély kiadá­sával a jövőben remélhetőleg nem lesznek gondok. Ráadásul a város elképzelései szerint a szóba jöhető telkek bérletét a jövőben nyilvános pályázatra bocsájtják, és így elejét veszik a korábbi döntések objektivi­tását kétségbe vonó suttogásnak is. Természetesen, ha valaki a bérbe kapott telekre valamiféle oda nem illó, giccses építményt szeretne fel­húzni, az építkezési engedély kiadá­sa során újra csak szembe találhatja magát az államigazgatással. A leírt eset szomorú példája a két évvel ezelőtti kaotikus állapotoknak. Molnár Dániel olvasónk napjainkra már lemondott arról, hogy a volt Lajoska kocsma tőszomszédságá­ban építse fel falatozóját. Nem tudja viszont, ki is téríti meg eddigi költsé­geit. A városháza hajlandó vissza­adni a telekre befizetett bérleti díjat. A tervek kidolgozásáért kifizetett összeg és az egyéb járulékos költ­ségek viszont, úgy tűnik, örökre el­vesztek. Ha rajta már nem is segí­tünk, esete tanulságként szolgálhat mindazok számára, akik a jövőben ilyen módon próbálják biztosítani megélhetésüket. Az elsősorban pol­gárai érdekét szem előtt tartó szer­dahelyi helyi önkormányzat pedig, reméljük, minél hamarabb megren­deli az efféle vitákat véglegesen le­záró, a megváltozott társadalmi igé­nyeket is figyelembe vevő új város­rendezési tervet. TUBA LAJOS „ARANNYAL, EZÜSTTEL ÖRVENDEZNEK" Liturgikus és népi szokások Vízkereszt napján Ma van Vízkereszt, a karácsonyi ünnepkör utolsó napja. A keleti ortodox egyházak most ünneplik Krisztus születését, nyugaton a hí­vők pedig a napkeleti bölcsek - háromkirályok - ünnepét, továb­bá Jézus megkeresztelésének és első csodatételének a napját. Víz­kereszthez számos liturgikus és népi szokás fűződik, amelyek kö­zül több ma is elevenen él a szlo­vákiai magyar tájegységeken. A templomokban ma vizet és tömjént szentelnek, - ebből ered a magyar vízkereszt elnevezés. Az így megszentelt víz használ a be­tegség, gyalázat, a mérges férgek ellen. E napon kezdte el a plébá­nos híveinek meglátogatását és beszedte a lélekpénzt. A ház ajta­jának szemöldökfájára felírta a G+M+B betűket - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - és az év­számot, majd megszentelte a há­zat és népét. A házszentelés után sok helyen a papnak le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok jól kotoljanak. Amikor elment, a gaz­da ült le a helyére, hogy a leány még abban az évben férjhez men­jen, a legény megházasodjék. A legtöbb magyarlakta vidéken Vízkereszt a háromkirályok, vagyis a napkeleti bölcsek napja. Ők vol­tak azok, akik elmentek, hogy be­mutassák hódolatukat a gyermek Jézus Krisztusnak. Az evangélium (Mt 2, 1-12) nem említi sem szá­mukat, sem nevüket, sem etnikai hovatartozásukat, de világod, hogy nem judeaiak, s országuk Paleszti­nától keletre fekszik. A csodálatos csillag megjelenéséből tudják meg, hogy megszületett Messiás, ezért Jeruzsálembe mennek, meg­kérdezni Heródest, Júdea királyát, hol keressék az újszülöttet. Heró­des az írástudókat faggatja, akik elmondják neki, hogy a próféta szerint Messiásnak Betlehemben kell megszületnie. Az uralkodó ezután oda küldi a napkeleti böl­cseket, hogy általuk megtudhassa most született ellenfelének a ne­vét. A csillag vezérli őket, s megáll ott, ahol Jézus született. A bölcsek leborulnak előtte, aranyat, tömjént és mirhát ajándékoznak neki. Ál­mukban utasítást kapnak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, így más úton indulnak vissza hazájuk­ba. A bibliai elbeszélést számos egyházi és apokrif történet egészíti ki, amelyek szerint a napkeleti böl­csek hárman voltak, a középkori Nyugaton Gáspár, Menyhért, Bol­dizsár néven tüntették föl őket, s ezek általánosan el is terjedtek. Ajándékaikat úgy értelmezik, hogy a tömjénnel Istent tisztelték, az arannyal a királynak fizetnek adót, a mirhával pedig (mellyel a holttes­tet kenték be) Jézus Krisztus eljö­vendő kínhalálára gondoltak. Víz­kereszti népszokások szerint há­rom fiú kifordított birkabőrbekecs­ben, fejükön papírkoronával vagy süveggel eljönnek, követve a kitol­ható csillagot - amelyet a középső fiú kezel -, majd miután beszóltak a házba, hogy „szabad-e háromki­rályt járni?" - így énekelnek: ,,Három szent királyok megérkeztek, arannyal, ezüsttel örvendeznek. Vigyünk mi is Urunknak, ártatlan Jézusunknak." A kántálok dala vidékenként vál­tozik - lényegük egyszerű népi misztériumjáték arról, hogy a nap­keleti bölcsek a betlehemi csillagot követve rátalálnak az újszülöttre: „ Gáspár, Menyhért, Boldizsár, mind a három szent király, ünnepet ülvén, térdet-fejet hajtván Jézusnak, Krisztusnak." A kántálok megajándékozása természetesen nem maradhat el. A Vízkereszt egyúttal utat nyit a ta­vaszi napfordulót megelőző, sok vidámsággal, pajzánsággal járó farsang időszakának, amely hús­hagyókeddig, illetve hamvazószer­dáig tart. Ez időszak elmaradhatat­lan tartozéka a kelt tésztából ké­szült fánk - pánkó, pampuska -, és a gyúrt tésztából készült for­gácsfánk, más vidéken: herőce, csöröge. -y-f A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2290/91 Molnár András, 1922. 3. 28., Nagybalog (Dombasz) 2291/91 Molnár Zoltán, 1927. 3. 12., Csallóközaranyos (Moszkva) 2294/91 Molnár Edit, 1925. 4. 15., Nagybalog (Dombasz) 810/91 Molnár Kálmán, 1919. II. 19., Kiskeszi (Nocserkasz) 812/91 Molnár Lukács, 1911. II 11., Kiskeszi (Tagarov) 815/91 Maťašovský Július, 1920. XII. 13., Kysucké Nové Mesto (Tajset) 816/91 Marcis Juraj, 1922. II. 9., Vlachovo (Dombasz) 817/91 Miškech Juraj, 1903. IV. 25., meghalt, Moravany (Vorkuta) 818/91 Molnár János, 1927. VIII. 10., Pelsőc (Sztálingrád) 823/91 Matz Augustín, 1922. VII. 15., Gölnic (Szádon) 824/91 Mlaka Ondrej, 1904, IV. 20., Poprád (Szovjetunió) 825/91 Macko Jozef, 1921. IV. 6., Kassa (Breszt-Litovszk) 826/91 Mancal Boldizsár, 1925. VIII. 17., Nagyfödémes (Hvezdnij) 827/91 Molnár Rudolf, 1918. VI. 20., Medve (Tbiliszi) 828/91 Milicky József, 1919. I. 1., Rozsnyó (Nuszal) 835/91 Mihálik Vojtech, 1924. IV. 2., Sabinov (Dombasz) 836/91 Mlynár Jozef Doboš, 1922. IX. 18., Matyóc, meghalt (Zaporozsie) 838/91 Meriak Július, 1922. III. 31., Kisgyarmat (Biela Cerkev) 839/91 Mészáros Béla, 1922. II. 2., Pózba (Ivanov) 843/91 Makšin Štefan, 1913. VII. 8., Kassa (Visnyij Volocsok) 846/91 Máček Emil, 1921. XII 16., Riečka (Magadan) meghalt 847/91 Molnár István, 1921. VII. 22., Perín (Dombasz) 850/91 Móricz Mihály, 1915.11. 4., Kassa (Dombasz) 1718/91 Machata Mihály, 1923. V. 28., Nagykér (Jenakijev) 1737/91 Matyi János, 1912. VIII. 14., meghalt, Barca (Dombasz) 1719/91 Maceák Dezső, 1921. VIII. 1., Szene (Baku) 1720/91 Madi Zoltán, 1924. IV. 13., Ekecs (Sztalinov) 1722/91 Majer József, 1919. III. 16., (Tula) 1728/91 Maňkoš Štefan 1910. I. 15., meghalt, Eperjes (Janakijev) 1729/91 Marczy István, 1924. IX. 8., Dunaszerdahely (Kijev) 1731/91 Marienčín Ján, 1892. III. 7., Zázrivá (meghalt, Szovjetunió) 1732/91 Markacz Benjamin, 1923. XII. 20., Hetény (Borovics) 1733/91 Markuš František, 1923. IV. 10., Kassa (Dombasz) 1734/91 Marton Kálmán, 1922. IX. 8., Tany (Kijev) 1735/91 Márton András, 1921. II. 19., Gömör (Kijev) 1738/91 Mayer Béla, 1903. VIII. 21., Poprád (Dombasz) meghalt 1741/91 Mihály József, 1915. VI. 11., Šávol (Kisinyov) 1742/91 Miklós Dezső, 1923. II. 7., Nagymácséd (Ivanovo) 1744/91 Mikos Lajos, 1925. X. 7., Lakszakállas (Dombasz) 1745/91 Mikos Antal, 1925. II. 10., Lakszakállas (Kijev) 1747/91 Molnár Boldizsár, 1908. VIII. 8., Szentpéter (Szovjetunió, meghalt) 1748/91 Molnár János, 1926. I. 4., Abafalva (Parkamona) 1750/91 Moravskí Michal, 1918. IV. 5., Léva (Volgográd) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents