Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám, hétfő

1992. JANUÁR 6. MOZAIK tÚJSZÓi KESERŰ SZÁJÍZZEL -MÉZÜGYBEN - Korántsem azonosak a mé­hészkedés feltételei az ország egyes tájain. A Szlovákiai Méhészek Szövetsége lénártfalai alapszerve­zetébe tartozó tizenkét falu méhé­szei nem éppen kedvező körülmé­nyek között végzik munkájukat, hi­szen a környéken kevés az erdő, a méhlegelő. Régen a tarlókon, uga­rokon volt hol legelniük a méheknek, mostanában azonban csak a mag­nak termesztett lóherét, lucernát nem szántják le a mezőgazdasági üzemek. Akácosok pedig csupán a magyar határ mentén vannak, s az alapszervezetbe tartozó községek többsége ezektől távol esik. Ez idén az akác nem is mézelt, mert virág­záskor nem volt párás meleg. Olykor az eső veri el az akácvirágot, vagy elfagy. Mindezt Rados József, a hatvanöt tagú alapszervezet titkára mondta el, és szomorúan tájékoztatott arról is, hogy vidékükön egyre keveseb­ben méhészkednek, és a méhcsalá­dok száma is apad. Az érdeklődés csökkenését több okkal magya­rázza. - Nagy kárt tesznek a méhekben az atkák. Szerencsére újabban léte­zik ellenük egy hatásos szer, a Mar­vik. Nem is drága: négy korona, s méhcsaládonként csupán két da­rab kell belőle. A szervezet tagjai többnyire idős emberek, huszonnégyen hetven éven felüliek. Huszonegy évesnél fiatalabb tagjuk mindössze egy van. Nők ritkán méhészkednek, ebben a szervezetben négyen vannak. Rados József szerint azért is mé­hészkednek kevesebben, mert a méhészkellékek, pl. a műlép drá­gulásával nem arányos a méz felvá­sárlási árának emelése. Egy új kap­tár 800-900 koronába kerül, ami egy nyugdíjas számára nem kevés. A legnagyobb gondot a permete­zés okozza a méhészek számára. Előfordul, hogy a mezőgazdasági üzemek bejelentik: két napon át per­metezni fognak. A méheket azonban ennyi időre nem lehet becsukni, mert nyáron a kaptárban megfullad­nának. Igaz, a méhészek kárának egy részét megtérítheti a járás, illet­ve a permetező üzem. Régebben a méhészek szerződést köthettek a szövetkezetekkel pl. a gazdaság repcéjének a beporoztatására, ami­nek fejében a méhek elszállítását a mezőgazdasági üzemek vállalták. Mostanában ilyen együttműködésre nem számíthatnak. A mezőgazda­sági üzemek szerződés nélkül is biztosak benne, hogy a méhészek tavasszal elviszik méheiket a repcé­be, ahol azok felerősödnek. Az alapszervezet tagjai közül né­hányan minden évben tanfolyamon vesznek részt, hogy megtanulják pl. az egyes méhbetegségek felismeré­sét és az ellenük való védekezést. Szakelőadásokat is szervez a veze­tőség a tagok számára, bár 1991­ben nem volt előadás. Az idős em­bereket még az évzáró taggyűlésre is nehéz összehívni a tizenkét köz­ségből. Viszont elég szép számban vettek részt a méhészkedés újdon­ságainak nemrég megrendezett po­zsonyi kiállításán. - Ellenőrizni kellene a mezőgaz­dasági termékek mérgezettségét - vélekedik Rados József. - Ez hozzájárulna a biokertészet fellendí­téséhez, s jót tenne a méhészek munkájának. A mezőgazdaság pri­vatizálása is áldásos hatással lehet­ne a méztermelésre, hiszen a hatal­mas területeken gazdálkodó szövet­kezetek repülőgépekkel permetez­nek, aminek következtében sok méh pusztul el még akkor is, ha pl. nem a napraforgóra, a lucernára juttatnak permetezőszert. A méhészek, per­sze, tisztában vannak a mezőgaz­dasági termelés jelentőségével, s együttműködésre törekszenek a szövetkezetekkel. F. I. Sokszor úgy tűnik, a kis- és a nagyprivatizáció hullámverésében a kereskedelmi egységek közül egyedül a Jednota fogyasztási szö­vetkezet állja a sarat. Teheti, vágnák rá sokan, hisz óriási bázisa, több ezret meghaladó támogató tagsága van. De vajon mi változott a szövet­kezet házatáján a felerősödött kon­kurenciaharcban? Hogyan alakult a tagok száma, annál is inkább, mert a tagsági betéteket többszörösére emelték. A helyzet Szlovákia 38 fo­gyasztási szövetkezetben minden bizonnyal más és más, ezért sem lehet általánosítani a nógrádi példa alapján. Viszont a losonci fogyasztá­si szövetkezet jelenlegi helyzete több tanulsággal szolgál. A piacgazdaság buktatói - Az az érzésem, napjainkban a piacon az árú minősége, a fo­gyasztó érdeke, sem a választék nem olyan fontos, mint a pénzszer­zés - fejtette kí a véleményét Milos­lav Legiň, a kereskedelmi és üze­meltetési részleg vezetője. - A gyors meggazdagodásra vágyó vállalko­zók szinte már anarchikus állapoto­kat teremtettek a piacon. Minket a tagság - a mi esetünkben mintegy 16 ezer ember - érdekei köteleznek. Nekünk nemcsak azt kell csinál­nunk, ami jövedelmező. Járásunk­ban rengeteg a kis település, ezekbe is el kell jutni az élelmiszernek. Saj­nos, addig míg nem születik meg a fogyasztási szövetkezetekről szóló törvény, nem leszünk egyenlő helyzetben a magán és az állami kereskedelemmel. Meg szeretném említeni két kezdeményezésünket. Bővítettük a nagykereskedelmi tevékenysé­günket, amitől sokat remélünk a jö­vőben. A leépülő állami nagyraktá­rak szerepét itt Nógrádban mi ven­nénk át, mi látnánk el központi nagyraktárunkból a kereskedőket, a magánvállalkozókat is. Ezenkívül november elsejével, egyelőre kísér­MÁSOK ÍRTÁK - A Polgári Törvénykönyv módosításá­nak részét képezte a lakások személyi tulajdonáról szóló törvény módosítása is. Bővítette a lakások és a nem lakóhelyisé­gek eladásának lehetőségeit. Ez a rende­let azonban nem alkalmazható a privati­zációs folyamatban. Sem a községek, sem a lakásgazdálkodási vállalatok - me­lyek saját eszközeikből építettek házakat - nem élhetnek e törvény adta lehetősé­gekkel. A jogrendben léteznie kellene egy előírásnak, amely lehetővé tenné a lakás­nak, mint a ház részének az eladását. Hasonló eljárások világszerte közismer­tek. Ezért fontolgatjuk, hogy idehaza is bevezetjük ennek lehetőségét. A törvénynek lehetővé kellene tennie a lakástulajdonjog legkülönbözőbb ala­nyok közötti korlátlan átruházását; telje­sen mindegy lesz, hogy eladásról vagy vételről lesz-e szó, hogy a község, az állam, vagy természetes, illetve jogi sze­mély lesz-e a vevő, illetve az eladó. A törvényt éppen ezért a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvénnyel pár­huzamosan készítjük elő. Átruházhatók lesznek az egyes lakások is. A tulajdonos ily módon egy lakás eladásával megfelelő pénzeszközökhöz juthat. Bizonyos ese­tekben ez sokkal célszerűbb megoldást jelenthet, mint a banktól felvett, jelzálog­gal biztosított hitel. Hasonló alapelvek érvényesülnek majd a nem lakóhelyiségek esetében is. A Centrotex például csupán nem lakás céljára szolgáló, vagyis irodahelyiségek­kel rendelkezik. Az új törvény értelmében az egyes irodahelyiségeket eladhatja majd az érdeklődőknek. Ugy vélem, hogy egy ily módon eladott irodaépület Prágá­leti jelleggel egyik poltári üzletköz­pontunkban szabad árakat vezet­tünk be. Az üzletvezető szabad ke­zet kapott - természetesen bizonyos keretek között - az árképzésben. Akár naponta is változtathatja az árakat, tehát rugalmasan reagálhat a vásárlói igényekre. Ha ez beválik, jövőre másutt is alkalmazzuk ezt a módszert. Nincs kivel konkurálni -Ajóértelemben vett konkurencia­harc nálunk még nem létezik - véle­kedik Danes Tibor, a nagykereske­delmi szolgáltatási részleg vezetője. - Ez csak a sűrűn lakott, üzletháló­zattal átszőtt városokban képzelhető el, de nekünk nincs kivel konkurál­nunk, hisz a kis települések nem vonzzák a vállalkozókat. Mi jelenleg 250 üzemegységet jegyzünk és eb­ből 194-ben csak egy elárusító van. Gyakran vádolnak azzal, hogy mo­nopolhelyzetünket kihasználva drá­gák vagyunk. A magyarázat egysze­rű: megnövekedett üzem- és tüze­lőanyagárak mellett, hogyan lehet valamit is nyereségesen üzemeltetni egy isten háta mögötti helyen, ahová rendszeresen kell szállítani, nagy árukészletet kell tartani, hogy az ott élő idős embereknek ne kelljen pl. egy doboz gyufáért húsz kilométert is utazniuk. Az árak pedig? Nálunk mások a feltételek, más az elszámo­lási rendszer, de az árakról szóló törvényt nekünk is be kell tartanunk. A monopolhelyzet nem miránk, ha­nem a termelőkre jellemző. Csak egy friss példát mondanék: szétküld­tük üzleteinkbe a tejtermékek új ár­listáját, s öt nap múlva egy új árlistát kaptunk a termelőktől, akiket ugye nem érdekel, hogy harmincnapos bejelentési kötelezettség van és mi egy-két nap alatt még az informá­ciót sem tudjuk eljuttatni a 250 üzlet­be. Annak ellenére, hogy több kisüz­let magasan ráfizetéses, az év ele­jétől mindössze 17-et zártunk be, 28-at bérbe adtunk, hatot összevon­ban lényegesen csökkentené a nem lakó­helyiségek bérleti díját. • Vásárolhatnak nálunk lakásokat, il­letve nem lakás céljára szolgáló helyisé­geket külföldiek is? És mi lesz azokkal, akik emigráltak és mindössze az évnek egy részében akarnak nálunk élni, illetve vállalkozni? - Az alkotmányból és a devizatörvény­ből következő korlátozások továbbra is érvényben maradnak. Külföldiek nem vá­sárolhatnak lakásokat és irodahelyisége­ket, csak akkor, ha csehszlovák jogi alannyá válnak. • Milyen lesz az eddigi bérlő szerepe? Lesz elővásárlási joga? - Igen, de ezt időben korlátozni kell. Három-hat hónapos határidővel számo­lunk. Amennyiben ezalatt nem veszi meg a lakásegységet, beleegyezését kérjük, hogy az másnak legyen eladható. Persze, a Polgári Törvénykönyv valamennyi ren­delkezése érvényes lesz a bérlő védelmé­re. A bérlői viszony továbbra is fennáll majd, az új tulajdonos pedig átveszi a ko­rábbi bérbe adó összes jogát és köteles­ségét. • Közülünk sokan elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a különböző érdekű lakástu­lajdonosok miként gazdálkodnak majd kö­zösen a házzal. A törvény részletezi majd ezt a kérdést is? - Ez az egyik legbonyolultabb kérdés. Az egyik lehetőség, hogy szerződést köt­nek, amelyben megegyeznek valamennyi részletkérdésben, beleértve azt is, hogy a különböző tanácskozásokon ki képviseli őket. Eddig azonban inkább arra az el­képzelésre voksolnak többen, hogy köte­tünk és csak kilencet adtunk el a 311-ből. Betörések, lopások - Erről is beszélnünk kell, hisz ez is összefügg az előbb említettekkel és alátámasztja, hogy nem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. - veszi át a szót ismét Miloslav Legíň. - Minket hatványozottan sújtanak a lopások, mert a vállalkozók üzletei nincsenek olyan elhagyott helyen, mint a mieink javarésze. Ha az egyetlen elárusító megbetegszik, még rosszabb a helyzet, hisz néha több napig is zárva van az üzlet, így a betörésről csak később értesü­lünk. Október végéig 66 esetben jártak hívatlan látogatók üzleteink­ben, akik 1 millió 37 ezer korona értékben tulajdonítottak el árut, a be­rendezéseinken pedig 250 ezer ko­rona kár keletkezett. Támogató vagy támogatott tagság - Az eddig elmondottakból is nyil­vánvaló, hogy sokmindent a tagsá­gért teszünk és vállalunk - folytatja Danes Tibor. - Eredetileg 16 ezer tagunk volt, az ún. százkoronás ta­gok, mivel azonban a tagsági ille­ték ebben az évben 100 koronáról 500-ra emelkedett, a tagok egyhar­mada lemorzsolódott. Az általunk kibocsátott értékpapírok iránt is volt érdeklődés, viszont ebből sem szár­mazott olyan bevétel, amely jelentő­sen előmozdította volna gazdálko­dásunkat. Mindenesetre munkatár­saink 786 tagú kollektívája úgy érzi, hogy a tagság a mi oldalunkon áll, és ez erkölcsi támaszt jelent. Jelen­leg ugyan másfél millió korona a veszteségünk, de ezt az év végéig be akarjuk hozni, márcsak azért is, hogy a tagoknak nyereségrészese­dést tudjunk fizetni. Ha másképp nem fog menni, akkor a 150 milliós, állóeszközökben fekvő alaptőkénket is igénybe fogjuk venni. POLGÁRI LÁSZLÓ lező lesz a bérlőknek jogi személlyé való társulása, mivel a különböző szervekkel kell kapcsolatba lépniük, szerződéseket kell kötniük például a házmesterrel, azok­kal, akik bizonyos szolgáltatásokat nyújta­nak majd a ház lakóinak stb. A törvény talán részletesen tárgyalja majd azokat a pontokat, amelyeket egy ilyen szerző­désnek tartalmaznia kell. • A tulajdonosok miként hozzák majd meg a házat érintő különböző döntése­ket? Minden lakástulajdonosnak egy sza­vazata lesz, vagy a lakás nagyságától, esetleg minőségétől, tehát árától is függ majd a szavazatainak száma? - Bizonyára döntő lesz a lakóterület nagysága. Ez szerepet játszik majd a társtulajdonos közös ügyekbe való bele­szólási jogában. Az alapszabályban a társtulajdonosok azt is leszögezhetik, hogy mely kérdések esetében lesz szük­ség 50 százalékot meghaladó beleegye­ző szavazatra és mikor háromnegyedes többségre. • Ha megveszem a lakást, tovább adhatom-e bérbe? - Ez az egyik kérdés, mely a vita tárgyát képezi. A tulajdonjogot ugyan nem kellene korlátozni, de a többi lakástulajdo­nosnak is érdeke bizonyos szabályok megtartása. Például: valaki mondjuk azért vásárol lakást, mert allergiában szenved, és fontos, hogy a házban ne legyenek állatok. A társtulajdonosok ilyen részlet­kérdésekben is megegyezhetnek, s le­szögezhetik ezeket az alapszabályban. • Milyen áron értékesítik majd a laká­sokat? - Eddig még nem világos, hogy szabá­lyozzák-e majd az eladási árat. Amennyi­ben a lakásegységet az elővásárlási jog alapján az addigi bérlő venné meg, arra az árra lenne joga, amelyet a már említett rendelet szerint határoznak meg. Olyan vélemények is elhangzanak, melyek sze­rint a lakások vétele, illetve eladása ese­tén teljes szabadságot kellene biztosítani. • Mikor lép hatályba a törvénymódo­sítás? - A törvényjavaslatnak a közeljövőben a köztársasági kormányok elé kellene kerülnie, majd a szövetségi kormány és a Szövetségi Gyűlés elé megvitatás céljá­ból, hogy a törvény 1992. április 1-jén hatályba léphessen. ZUZANA ŠUBERTOVÁ, Lidové noviny ALKALMI ISMERETSÉG... Éva nem kimondott szépség, de jó megjelenésű, kedves lány, olyan, akin szívesen rajta felejtik tekin­tetüket a férfiak. Általában csak ak­kor lett kedvtelen, amikor szüleitől azt hallotta: - Lányom idéje volna már férjhez menni... Ilyenkor rossz­kedvűen ült a tükör elé, kifestette magát, s ment szórakozni. Könnyen vette az életet, semmiből sem csi­nált problémát. Azon a nyári napon lekéste az esti találkát. Gondterhelten állt a Pa­lace Szálló előtt. Várt, de hiába. Arra lett figyelmes, hogy a szállodából kijövő két férfi és nő feléje tart. Az egyik 30 év körüli, jó megjelenésű férfi felajánlotta: töltsék négyesben az estét. Be is mutatkozott: - Vili vagyok. Éva eleinte nemet mondott, de végül nem talált semmi rosszat abban, hogy az estét kellemes tár­saságban töltse el. - Talán menjünk § a Carltonba - ajánlotta az a férfi, aki Dusánként mu­tatkozott be. Egyetértett, hiszen ott táncolni is lehet. Italozás és tánc közben gyorsan múlt az idő. Alkalmi ismerőse elmondta, hogy él­sportoló, és jól megy a sora. Elhitte. Figyelmes ós gáláns volt. - Megnézhetnénk, mi a helyzet a Jalta bárban - javasolta egy idő múlva Vili. Fizettek, aztán mentek. Ettek-it­tak, szórakoztak. Jól érezték magu­kat. Éjfél felé járt az idő, amikor Dušan azzal állt elő, hogy a Tokaj borozóban egy régi ismerőse dolgo­zik, el kellene ugrani meglátogatni, elvégre messze van még a reggel. Dušan és barátnője, Ilonka támo­gatta az ötletet, s mi tagadás, Évá­nak is tetszett az ajánlat. Arra gon­dolt, hogy lesz mivel dicsekednie barátnői előtt, hiszen ritkán fordul elő, hogy egy éjszaka három mula­tóban is megforduljon az ember. Felkerekedett a jókedvű társaság. A járdán párosával haladtak. Éva nem ellenkezett, mikor Vili átölelte a derekát, és erősen magához szo­rította. A Nedbal utcában Dušan be­csengetett az egyik házba: A bácsi­kám lakik itt, hetek óta nem láttam. Egy pillanatra beugorhatnánk hoz­zá. Az ajánlatot elfogadták. Amikor a gyengén megvilágított kis szobába léptek, amelyben két vetetlen ágy volt, no meg rendetlen-, ség, Éva rosszat kezdett sejteni, de már késő volt. Dušan és Ilonka be­bújtak az egyik ágyba, Vili pedig Évát bedöntötte a másikba. A lány ellenkezett, segítségért kiabált, mire a gavallér ököllel az arcába csapott. ­Amikor látta, hogy nem boldogul a félig levetkőztetett lánnyal, kony­hakést kapott fel, ós egy félreérthe­tetlen mozdulattal mutatta, mi törté­nik, ha nem jár a kedvében. Mit tehetett ... Vili jóformán még fel sem öltözködött, amikor Dušan is kezdte követelni a „jussát", miközben gú­nyosan mondta: - Ha ellenkezel, jön Vili a késsel. Éva beletörődött... Aztán megengedték, hogy lezu­hanyozzon. Az alkalmat Éva szö­késre szerette volna kihasználni, de a bejárati ajtó kulcsra volt zárva. Magába roskadva tért vissza a szo­bába. Ekkor döbbent rá, hogy szá­mára a dráma még nem ért véget. Hátravan a házigazda, aki azt mondta, a szállásért fizetni kell, mégpedig természetben. Reggel együtt hagyták el a lakást a házigazdával. Éva némi töprengés után a rendőrségre ment, ahol éj­szakai rémlovagjai ellen feljelentést tett. Néhány éjszaka a nyomozókkal együtt járta a szórakozóhelyeket, hogy megtalálja őket. Kiderült, hogy a rendőröknek is jó ismerőseik, mint visszaeső bűnözők, továbbá, hogy Vili valójában Béla, Dušant pedig Zsigmond névre keresztelték. Az ügy után a bíróság tett pontot. Mindent mérlegre téve, Bélát és Zsigmondot 10-10 évi börtönbünte­tésre ítélte, Aladár, a szállásadó há­zigazda pedig öt évet kapott. A tár­saság leány tagja, a 30 éves Ilonka, aki szemtanúja volt az esetnek, s mindent tagadott - nem látott, nem hallott semmit - büntetlenül úszta meg az esetet. Éva pedig minden bizonnyal nem felejti majd el, hogy az alkalmi ismeretség rosszul is végződhet. (németh) MEGVESSZÜK A LAKÁSUNKAT? KÉSZÜLŐBEN A TÖRVÉNYTERVEZET A háztulajdonosoknak nincs pénzük javításokra és karbantartásra, rekonstrukciókról pedig már nem is álmodhatnak. A lakbérek emelése ugyan már közeleg, de e vonatkozásban még mindig nem beszélhetünk majd teljes liberalizálásról. És nem is ez az egyetlen lehetősége annak, hogy a lakóházból pénzre tegyünk szert. Készülőben a lakások eladásá­ról szóló új törvény. Mi újat tartalmaz, arról érdeklődtünk dr. Arnošt Vodičkától, a szövetségi kormány legiszlatív szakosztályának dolgozó­jától. TALPON MARAD A JEDNOTA?

Next

/
Thumbnails
Contents