Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám, szerda

HÍREK - VELEMENYEK iÚJSZÖM 1992. JANUAR 29. A VÁLTÁS ÉVE? Nemcsak Li Peng kormányfő mostani nyugat-európai körútja és a New York-i BT-csúcson való részvétele miatt tanúsít a világ fokozott érdeklődést Kína iránt. A fő kérdés mindenképpen az, hogy a szovjet birodalom és a kelet-európai szocializmus összeomlása után van-e valami esélye annak, hogy a világ legnépesebb országában belátható időn belül megkezdődjön a politikai rendszerváltás. Kína a nyolcvanas évek . elején meghirdetett gazdasági reform és nyitás óta már nem annyira titokzatos, mint volt, de még mindig épp eléggé az, hogy a szakértők se merjenek időpontokat jósolni. Valószínű, hogy az idei esztendő meghatározó lesz a kínai politikában, hiszen ősszel tartják a XIV. pártkongresszust, amelyen eldől, hogy megtörténik-e a nagy nemzedék­váltás, amely sokak szerint politikai váltás is lehet. Vagyis: kiesik-e a hatalom a nyolcvanasok klubjának kezéből, hiszen ha a ,,tagok" életkorát nézzük, akkor rövidesen inkább kilencvenesek klubjáról kell beszélni. Eléggé felszínesen fogalmazva: az agyonideologizált kínai belpolitikát a változatlansághoz való ragaszkodás jellemzi, éppen azért,"mert a fő hatalom annak a generációnak a kezében összpontosul, amely még a húszas években Maóval együtt emelte magasba a szocializmus zászlaját, ' s ennek következtében mára Kína a szocializmus egyedüli zászlóvivője, amely számít valamit a világpolitikában. És itt két dolgot kell kihangsúlyozni. Az első: Észak-Koreához, Vietnamhoz vagy Kubához képest Kina nem csődtömeg. A másik: Pekingben ,,kínai arcú szocializmusról" beszélnek, és ezt nagyon komolyan kell venni. Pekingben nem szerették a gorbacsovi peresztrojkát, bírálták is annak ellenére, hogy Gorbacsovnak köszönhetően kerülhetett sor a szovjet-kínai viszony normalizálására. Csalódottak voltak az augusztusi puccskí­sérlet bukása miatt, és csak a közvetett reagálásokból, a belső feladatok kitűzéséből lehet következtetni arra, hogy ami valóban megrémítette őket, az a szovjet állam szétesése. Ami igazán szent számukra, az az egységes kínai állam megőrzésének eszméje. Ezért most a fő jelszó a stabilitás. Mindenesetre okosan csinálják. A gorbacsovi peresztrojkánál a kínai szocializmus életképesebbnek túnik; míg Gorbacsovnál az ideológiai váltást a gazdaság nem tudta követni, addig Kínában épp a gazdaság tizenkét éve megkezdett reformjával próbálják bizonyítani a rendszer életképességét. Ez a kettős stratégia határoz meg mindent. Tavaly a gazdasági növekedés hét százalékos volt (egyébként ez a legfőbb érv a kelet-európai típusú változások ellen) és nagyon komolyan gondolják a gazdasági reform folytatását is. A partvidéki különleges gazdasági övezetekben „tiszta kapitalista" gazdálkodás folyik, s ezekben tavaly sosem látott, huszonöt százalékos termésnöveke­dést értek el. Politológusok szerint elkerülhetetlen, hogy a pragmatikus gazdaságpolitika és a megcsontosodott politikai rendszer közötti alapvető ellentmondás összeütközzön. A pekingi ideológusok ezt tagadják, mondván: éppen ebben rejlik a kínai szocializmus sajátossága. Ezért fokozzák a nyugati ideológia elleni harcot, ezért van cenzúra, több pártoktatás és így tovább. Jang Sang-kum államfő, aki szintén tagja a nyolcvanasok klubjának, újévi üzenetében arról beszélt,,,továbbra is keményen leszámolnak a politi­kai ellenzékkel, mindennemű ellenzékieskedéssel, mert az káoszhoz vezet és zűrzavar­ban nem lehet reformot csinálni". Nemcsak megfontolt, hanem hatékony is a kínai külpolitika. A nyolcvankilences Tienanmen téri véres események miatti elszigeteltségből ki tudott törni, ezt Baker amerikai külügyminiszter tavalyi pekingi látogatása bizonyította. Jól időzítve ki-kiengedik a börtönökből a disszidensek, diákvezérek egy-egy csoportját, mint például most, Li Peng körútja alkalmából. Morzsák ezek az emberi jogok megsértése miatt berzen­kedő Nyugat számára. És nem véletlen az sem, hogy éppen most, pontosabban január 2t-én, egy év után újra megjelent a nagy nyilvánosság előtt Teng Hsziao-ping (87 éves), a kínai gazdasági reform atyja, akinek már nincs semmiféle hivatalos tisztsége, de állítólag még mindig ő irányít a háttérből. Válasz ez azoknak is, akik az őszi pártkongresszust várva az öregek távozásáról beszélnek. Azt viszont nem lehet letagadni, hogy a kulisszák mögött kemény hatalmi harc folyik a nemzedékek és irányzatok között is. S nem pusztán arról van szó, hogy a nyolcvanasok klubja nem akarja átadni a kormányrudat az „ifjú hatvanasoknak". Bizonyos jelzések szerint ismét hallatja szavát egy liberális irányvonal. A Reuter a múlt hét közepén röppentette fel a hírt: elejtették a Csaó Ce-jang volt főtitkárral szembeni ellenforradalmi tevékenység vádját. Mint ismeretes, őt tartották Teng Hsziao­ping legreményteljesebb örökösének, de a Tienanmen után azzal vádolták, hogy támogatta a diákmozgalmat, az ő hibájából gyengült a párt ideológiai munkája, s ezzel teret nyitott a burzsoá ideológia begyűrűzése előtt. De ezzel most megnyílt az út a politikai életbe való visszatérése előtt. Hongkongban - ez a brit gyarmat 1997-ben tér vissza az anyaország kebelére - azonnal emelkedtek a tőzsdei árfolyamok, feléledtek a kínai reformerők visszatérésébe vetett remények. A kínai kormányszóvivő mindezt tagadta, s volt még egy kemény válasz: ismét letartóztatták Pao Tungot, Csaó egykori jobbkezét. Úgy túnik, egyelőre az ortodox kommunisták az erősebbek, bár a kongresz­szusig sok minden történhet. MALINAK ISTVÁN JELCIN VÁRATLAN LÁTOGATÁSA NOVOROSSZIJSZKBAN Tegnapra virradó éjszaka minden előzetes bejelentés nélkül Borisz Jelcin orosz elnök a Fekete-tenger partján fekvő Novorosszijszk kikötővárosba utazott, hogy - Jevgenyij Saposnyikovnak, a FÁK fegyveres erői ideigle­nes főparancsnokának kíséretében - találkozzon a fekete-tengeri flotta parancsnokságával - jelentette a TASZSZ hírügynökség nem hivatalos forrásokra hivatkozva. Jelcin szóvivője, Pavel Voscsanov előbb vonakodott megerősíteni a hírt, de a délutáni órákban már közölte, Jelcin valóban Novorosszijszkban van, az ott horgonyzó Moszkva cirkáló fedélzetén. Voscsanov azt mondta, az elnök útja összefüggésben áll felkészülésével a Biztonsági Tanács hétvégi csúcsszintű rendkívüli ülésszakára, egyben Jelcin még e héten esedékes tárgyalásaira több magas rangú külföldi politikussal. Borisz Jelcin tegnap biztosított róla, hogy a fekete-tengeri flotta a Függet­len Államok Közössége egységes fegyveres erőinek része marad. Mint mondotta, Oroszország minden intézkedést megtesz, hogy biztosítsa a flotta ellátását. GAMSZAHURDIA HÍVEI MOSZKVÁBAN TILTAKOZNAK Az új grúz vezetés fegyveres erői teg­nap a kora reggeli órákban bevonultak a nyugat-grúziai Poti kikötővárosba, a megdöntött Zviad Gamszahurdia elnök híveinek egyik utolsó hídfőállásába - kö­zölte a helyszínről a Reuter hírügynök­ség. Dzsaba Joszelianínak, a katonai tanács egyik képviselőjének félkatonai alakulatai egy napon át kemény harcot vívtak a városért. Tengiz Szigua, az ideiglenes kormány elnöke hétfő este bejelentette, hogy Gam­szahurdia a csecsen fővárosba, Groznij­ba repült. Szigua úgy vélekedett, fokoza­tosan normalizálódik a helyzet az ország­ban, bár Gamszahurdia hívei változatla­nul tüntetéseket szerveznek Tbilisziben. A TASZSZ hírügynökség arról számolt be, hogy zavaros a helyzet Zugdidiben, ahol a Gamszahurdia-hívek főhadiszállá­sa van. A város prefektusa határozottan kijelentette, nem fognak tárgyalni az ideiglenes kormánnyal, s ha megpróbál­ják elfoglalni a várost, akkor a katonák fegyveres ellenállásba ütköznek. Tegnapra virradó éjszaka Moszkvában landolt az a repülőgép, amelynek fedélze­tén Gamszahurdia Örményországból előbb Szuhumiba, majd hétfő este Groz­nijba repült. A gépen Moszkvába érkezett Gamszahurdia kb. 40 híve. A biztonsági szolgálat letartóztatta Telab Bediát, a gép pilótáját, mivel megsértette a légi­forgalom szabályait - az úton Moszkvába kikapcsolta a radarokat, s a fedélzeten nem volt navigátor. Bedia egyébként már korábban elveszítette pilótajogosítványát, s a moszkvai rendőrség most kiadta őt a tbiliszi hatóságoknak. A már említett kb. 40 személy tiltakozásul ez ellen elfoglalta a gépet és követelte a pilóta kiszabadítá­sát. A repülőtéri hatóságok felajánlották a gépfoglalóknak, hogy kapnak üzem­anyagot az útra Tbiliszibe, de ezt Gam­szahurdia hívei elutasították. Egyébként Tengiz Szigua már említett sajtóértekezletén közölte, hogy a moszk­vai hatóságok letartóztatták Gamszahur­dia kb. 300 támogatóját, többségükben nőket, akik Moszkvában akartak tiltakozni az új grúz kormány ellen. Tegnap a vnu­kovói repülőtéren is tüntettek grúz asszo­nyok, a moszkvai hatóságok őket is visz­szaküldik Grúziába. A VILÁGSAJTÓBÓL A csehszlovák politikusoknak mosta­nában gyakran teszik fel a kérdést: nem tartanak-e attól, hogy hazájuk Németor­szág gazdasági protektorátusává válik - írja tegnapi számában a Frankfurter Rundschau című napilap. Tekintettel ar­ra, hogy a külföldi beruházásokban döntő szerepet játszik a német tőke, nő az aggodalom a csehszlovák gazdaság „germanizálódásának" lehetősége miatt. Ám az új csehszlovák politika első „garni­túrája" nem nyugtalankodik - folytatja a lap, s ezzel összefüggésben rámutat Dienstbier, Klaus és Vrba miniszterek legutóbbi kijelentéseire, melyek szerint a németek a csehszlovák jövőbe ruház­nak be. A tapasztalt német menedzserek fá­radhatatlanul hangsúlyozzák: a cégek a német többségi részesedésnél is meg­őrzik cseh neveiket, és nemcsak tőkét kapnak, hanem technológiát is. A háttér­ben azonban keményen harcolnak, s ez nem mindig járul hozzá az újabb kisajátí­tással kapcsolatos aggodalmak elhárítá­sához. A lap ezzel összefüggésben mutat rá a Mercedes vállalatnak a vám- és adókedvezményekre irányuló követeié­HŐSÖK VAGY ÁLDOZATOK? A MÁSODIK MAGYAR HADSEREG DONI TRAGÉDIÁJÁRÓL Zavarba ejtő és nyugtalanító felhangok ve­gyülnek azokba a megemlékezésekbe, amelye­ket a Don-kanyarban elpusztult második magyar hadsereg frontra küldésének 50. évfordulója ihle­tett. Igaz, a szlovákiai magyarság inkább csak a magyarországi televízió műsorain keresztül érzékelhette az emlékidézést. S azokban nem egészen tükröződtek egy furcsa átértékelés el­gondolkodásra késztető előjelei. A budapesti té­véhíradóból - mely a hazai magyarok mindenna­pi életének is természetes velejárója - alighanem leginkább a korabeli filmhíradókból vett néhány villanásnyi részlet keltette fel a szlovákiai nézők figyelmét. Az egykori felvételek ugyanis épp a lo­sonci ezred frontra induló menetoszlopait örökí­tették meg. A mosolygó honvédarcokban ki tudja, hány mai dél-szlovákiai családban ismerhettek fel elsiratott hozzátartozót. Kevesen élték túl közülük a doni katasztrófát és a háború vérzivatarát. Igen, ilyenkor az eleset­teket számon tartó családi kötelékek szinte áram­feszültséggel telítődnek - öt évtized múltán is. Nyilvános rekviem ugyanis hosszú időn át nem hangzott el azokért, akik odavesztek a végtelen orosz hómezőkön. Több mint kétszázezer ember pusztulásának szörnyű tragédiája évtizedeken át a lélek rejtett zugaiba szorult. Az akkori hivatalos szemlélet szerint a rossz oldalon kihunyt ember­élet csak feledést érdemelhetett. S arról pedig már szinte szó sem eshetett, hogy mennyi minden játszott kezére az egyszerű embereket háborúba hajszoló Horthy-Magyarország hatalmi gépeze­tének. Például a területgyarapodások érzelmi hátszele. Tíz évvel ezelőtt Sára Sándor sajátos doku­mentumműfajt teremtve filmsorozatot készített a doni csata magyar túlélőinek közreműködésé­vel. Sikerült elérnie, hogy a kamera előtt megnyíl­janak azok, akik keserves emlékeiket kénytele­nek voltak magukba fojtani. A felszakadó emlék­képek katartikus erejű sorozata azonban egyszer csak félbemaradt. Nem volt titok, hogy az akkori magyar vezetés szovjet nyomásra fosztotta meg a televízió nyilvánosságát a teljes filmélménytől. Kávéházi asztaloknál olyasmi terjengett, hogy a bemutató miatt többször is tiltakozó akkori budapesti szovjet nagykövet kiváltképp méltat­lankodott az orosz lakosság és a magyar katonák közötti kapcsolatokat felidéző visszaemlékezé­sek miatt. Az egyik megszólaltatott izes Tiszán túli tájszólással és sajátos - valójában szemér­mességet leplező - paraszti szóhasználattal be­szélt a hátországi orosz nőket fenyegető férfiösz­tönök elszabadulásáról. Az idős, bajszos bácsi arcán szinte ifjonti pír jelent meg, ahogy tréfál­kozva elmesélte, miként mentett meg egy tanító­nőt - ágyába bújva - katonatársainak zaklatásá­tól. A nagykövet állítólag a szovjet nők méltóságát mélyen sértő rosszindulatnak minősítette a hábo­rú mindennapjainak ilyesfajta felelevenítését. Nos, akkor úgy tűnhetett, hogy a képernyőről száműzött Sára-film sorsa mintha csak beigazol­ná annak mottóját. Minden adás elején ugyanis felhangzott a tehetséges fiatal színésznő, az öngyilkosságba menekült Jobba Gabi mélyen átélt előadásában Marlene Dietrich híres dala ,,Hol van a sok sírkereszt? Elkorhadt régen..." A magyar katonák sírjain nemigen volt, ami elkorhadjon. Gyárak épültek, erdőségek települ­tek a tömegsírokra, hogy az utókor ne is gondol­jon rájuk. Stark Tamás, a második világháború magyar áldozatainak jeles kutatója nyilatkozta ezt a napokban, hangsúlyozva, hogy az eleset­tekkel szembeni igazi elégtétel a fogolytáborok­ból megmaradt nyilvántartási lapok hozzáférhe­tővé tétele lenne. Ma már ott, ahol a helyi lakosok - az idegen katonákban is áldozatot látva - még­is megjegyezték a sírhelyeket, az oda zarándokló magyarok kopjafái jelzik, hogy emléküket kegye­letben tartják. Áldozatok? Az utóbbi időben amikor az igaz­ságtalan háborúban elesettek tragédiája végre teljes lélekszabadító nyíltsággal tárulhatna fel, egy másfajta, a történelem „átfestéséről" valló torzítás jelei mutatkoznak. Maga Nemeskürthy István is - aki a Requiem egy hadseregért című könyvével a hetvenes évek elején valójában a hallgató történészeket hívta tetemre - értetlen­ségének ad hangot cikkeiben. Szabó Miklós történész pedig a budapesti Hadtörténeti Múze­umban tartott idei megemlékezésről a leleplezés kurázsijával írja a Magyar Nemzet hasábjain: „Az egyértelmű elismerés az elesettek helytállása iránt azokat a véleményeket és indulatokat erősí­ti... hogy Magyarország nem a rossz oldalon sodródott nehéz geopolitikai kényszerek követ­keztében a háborúba, hanem a jó oldalon harcolt: a hitleri Németország egy jobb, szebb világért harcolt". Hát igen. Alfred Rosenberg, a megszállt területek náci fökormánybíztosának szavai annak idején ugyancsak ígéretesen hangzottak: ,,Ma­gyarország az első állam, amely szervezett for­mában bekapcsolódott Kelet gazdasági újjáépí­tésébe" Mit jelentsen ez ma? Netalán azt, hogy a piacgazdálkodás mai szemszögéből a katoná­kat követő akkori vállalkozók megjelenése nem is volt rablás, nem volt több, mint leleményesség? Hisz az idő tájt született - ahogy évekkel később ezt Ránki György az időközben elhunyt neves történész megírta - az ottani területekről szárma­zó vasércre alapozott dunai kohók terve. Te jó ég! Talán itt kereshető a „vas és acél országá­nak" meg Sztálinvárosnak az előtörténete? Az áldozatokat napjainkban hősökké avatják, minthogy azok ,,a hazáért adták életüket". Ehhez képest pedig már akár értelmetlen is a kérdés: vajon így éreztek-e azok, akiket csonttá fagyva nyeltek el az orosz sztyeppék? Az áldozatok emléke megint csak politikai fondorlatok eszközévé válna? KISS JÓZSEF NÉHÁNY SORBAN F ranciaország kormánya hétfőn úgy döntött, hogy csatlakozik az atomso­rompó-szerződéshez - közölte Párizsban Jack Lang, a kábinet szóvivője. Elmondta továbbá, hogy Franciaország már koráb­ban ís teljesítette a szerződésből eredő kötelezettségeket. Egyébként a doku­mentumot tavaly év végéig 147 ország írta alá. M agyarország és Ausztria a közeljö­vőben megszünteti a kétszeres el­lenőrzést a közös határátkelőkön, s az utazás olyan egyszerű lesz, mint az oszt­rák-német határokon. Ezt hétfőn Bécs­ben közölte a Magyar Rádió tudósítója, miután befejeződött Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter egynapos auszt­riai látogatása alkalmából rendezett saj­tóértekezlet. A lgériában lemondott a kormányzó Nemzeti Felszabaditási Front (FLN) politikai bizottsága, közölte tegnap reggel az algíri rádió Abdal Hamid Mehrire, a párt főtitkárára hivatkozva. Mint ismere­tes, az FLN 30 évig volt hatalmon Algériá­ban, a tavaly decemberi parlamenti vá­lasztások első fordulóján vereséget szen­vedett, a szavazatok többségét az iszlám fundamentalisták szerezték meg. A bel­politikai válság január 12-én éleződött ki, amikor a félkatonai Legfelsőbb Állami Ta­nács vette át a hatalmat és akadályozta meg a fundamentalista Iszlám Megmen­tési Frontot abban, hogy megszerezze a többséget a parlamentben. V atanabe Micsio japán külügyminisz­ter orosz kollégájával, Andrej Kozi­revvel megtartott hétfői találkozója során hangsúlyozta: Tokiónak érdeke, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn Oroszország­gal, ám egyben figyelmeztetett, a kapcso­latjavítás elképzelhetetlen a Kuril-szige­tek problémájának megoldása nélkül. Er­ről hétfőn este tájékoztatott a japán kül­döttség szóvivője. Hangsúlyozta, az orosz külügyminiszter felajánlotta Vatana­benak, hogy ma találkozzon Borisz Jelcin elnökkel. A japán fél ezt az ajánlatot visszautasította, mondván, a japán kül­ügyminiszternek vissza kell térnie Tokió­ba, ahol részt vesz az állami költségve­tésről szóló parlamenti tárgyalásokon. D allas városi tanácsának tagjai hétfőn egyhangúlag úgy döntöttek, hogy megnyitják a város levéltárát és nyilvá­nosságra hozzák azokat az eddig titkos dokumentumokat és információkat, ame­lyek John Kennedy amerikai elnök meg­gyilkolásával kapcsolatosak. A dallasi vá­rosháza határozatban szólította fel a Kongresszust, hogy ugyancsak hozza nyilvánosságra a merénylettel összefüg­gő dokumentumokat, valamint a kor­mánybizottság vizsgálatainak eredmé­nyeit, amelyeket az amerikai törvényho­zók döntése szerint 2029-ig titokban kel­lene tartani. G eorge Bush amerikai elnök népsze­rűsége csökken - derült ki a New York Times című napilap és a CBS televí­ziós társaság által végrehajtott közvéle­mény-kutatás eredményeiből. Ezek azt bizonyítják, hogy az amerikaiak többsége elégedetlen Bushsal, sőt jelzik, a novem­beri elnökválasztásokon meglepetés tör­ténhet, a Demokrata Párt jelöltje kerülhet ki győztesen a vokscsatából. B orisz Jelcin orosz elnök rendelete értelmében hétfőn Orosz Állami Könyvtárrá nevezték át a világ egyik leg­jelentősebb, eddig Lenin nevét viselő moszkvai könyvtárat, amelyet 1862-ben alapítottak. Az épületben 36 millió kötet kapott helyet. J ohannesburgban tegnap letartóztat­ták az Afrikai Ellenállási Mozgalom (AWB) nevű újfasiszta szervezet vezető­jét és kilenc munkatársát. A szélsőjobbol­dali AWB tagjait azzal vádolják, hogy összetűzést provokáltak ki a rendőrség­gel azon a nagygyűlésen, amelyet tavaly augusztus 9-én rendeztek meg, s melyen beszédet mondott Frederik de Klerk el­nök. A konfliktus során három személy életét vesztette és további 56-an megse­besültek. SZOBROK CSILLAGHULLÁSA Budapesten, a Fővárosi Közgyűlés ha­tározata értelmében hétfőn elszállították a gellérthegyi felszabadulási emlékmű szovjet katonát ábrázoló mellékalakját. A harcokban elesett szovjet katonák név­sorát levésik. A múlt rendszerre nem emlékeztető főalak és a talapzat két szim­bolikus figurája a helyén marad. A le­bontott szobroknak emlékparkot nyitnak a 22. kerületben. V. PAIZS G ABOR

Next

/
Thumbnails
Contents