Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-28 / 23. szám, kedd

RIPORT 1992. JANUÁR 28. ,ÚJ SZÓ (Méry Gábor felvétele) A LÉLEK SUGARAI Lehet, hogy most már könnyű, de az is lehet, hogy most a legnehezebb neki... Yehudi Menuhin kétmondatos „ajánlólevele" kiséri. „Csodálatos hegedűművész és érzékeny zenész ez a fiú, mélységesen megható hallgatni ót. Zenei Ízlése ugyanolyan fényes és kifogástalan, mint érzelemdús előadása." Mit fűzhet mindehhez a laikus, akit a minap harmadszor sodort el Boris Kuchársky szenvedélyes játékának varázsa? Legfeljebb annyit: tökéletesen igaza van a Mesternek, századunk egyik legnevesebb hegedűművészének. Felemelő érzés ezt a huszonegy éves, Münchenben élő fiatal virtuózt hallgatni. Beethoven és Mozart szonátáival, Bartók és Suchoň műveivel ugyanúgy azonosulni tufl, mint Saint-Saéns vérpezsdítő rondóival. A zene legszebb, legfenségesebb tartományaiba viszi magával az embert, lelkébe újra és újra láthatatlan sugarakat bocsát, amelyek elárasztják a még ellenállni próbáló testet is. Boris Kuchársky 1984 és 1989 között Yehudi Menuhin tanítványa volt. Londoni éveinek páratlan „záróakkordja": Mesterével közös németországi hangversenykőrútja, melynek során Brahms, Beethoven, Bach és Bartók müveit tolmácsolják nem mindennapi sikerrel. Az akkor még mindig csak tizenéves fiú nevét az Egyesült Államokban és Izraelben is megjegyezték, játékáról, tehetségéről felsőfokon írtak a zenei szaklapok. Daniela Rusó pozsonyi zongoraművész hat koncerten kísérte Boris Kucharskyt. Legelőször az 1990-es Zenei Ünnepségeken, a Redutban, aztán a Mozart-házban, majd egy szlovákiai körúton, legutóbb pedig most, pár nappal ezelőtt a Szlovák Nemzeti Színházban, ahol az ifjú hegedűművész édesapja, az ugyancsak Münchenben élő jó nevű szlovák operaénekes, Andrej Kucharskyünnepelte 60. születésnapját „Nekem mindig öröm, ha együtt játszhatunk - mondja Daniela Rusó -, hiszen Boris Kuchársky különös képességgel szólaltatja meg az adott zeneművet. Technikája sohasem öncélú, hiszen úgy tud virtuóz lenni, hogy a zenei gondolatot is közli, kifejezi. Ha próbálunk, szinte nem is beszélünk, minden perc után azt kell éreznünk: megint egy lépéssel előbbre jutottunk. Minden frázist, minden dallamot gyönyörűen ki tud bontani, az erőszak még a kifejezőeszközeit illetően is távol áll tőle, aforszírozás, a túlhajtás teljesen idegen az egyéniségétől. S amit ugyancsak fontosnak találok: egyéniségének erejével rögtön, az első pillanatban magával ragadja az embert. Kilép a pódiumra, s azonnal figyelni kell rá. Nemes előadásmódjával, csiszolt stílusával óriási sikerek előtt áll " Monaco, London, Moszkva, Indianapolis - ezen az útvonalon indult most el Boris Kuchársky. A világ legjelentősebb versenyein, amelyeken mindenképpen győzni akar Frankfurtban Beethoven, Mozart és Brahms műveit játszotta CD-lemezre, Pozsonyban Anton Zimmermann alkotásait. Lehet, hogy most már könnyű, de az is lehet, hogy most a legnehezebb neki... SZABÓ G. LÁSZLÓ SZÓPÁRBAJOK A FŐUTCÁN FÉLIG MEGHÍVOTTKÉNT, FÉLIG NEMKÍVÁNATOS SZEMÉLYKÉNT A CSALLÓKÖZNÁDASDI POLGÁRMESTER-LEMONDÁSON Egyszer már belenyúltam ebbe a darázsfészekbe. Mit mondjak: jócskán. Olyannyira, hogy a csallóköznádasdi ellentétekről írt riportom (Hová tűnt az összefogás?, Új Szó 1991. augusztus 8.) közel fél esztendő elteltével is indulatáradatot ébreszt a megsértődött helybeliekben. Már akiben... Másoknak - így az akkori meghívásomat kezdeményező Függelten Magyar Kezdeményezés helyi tagjainak - viszont a kitárulkozás lehetőségét jelentette. Most megint ők jelezték: Lemondásra készül a polgármester. Váratlan fordulat, magam sem gondoltam erre, inkább abban reménykedtem, minden baljós előjel ellenére mégiscsak megegyeznek... Persona non grata Percekkel a helyi hangszórón közzétett időpont előtt érkezünk a helyszínre. Szép számban jönnek .a falubéliek, idősebbek és fiatalabbak, polgármesterpártiak és ellenlábasaik egyaránt. A községi elöljárók körében már puszta megjelenésem felháborodást vált ki. Hirtelen támadt idegességüket magabiztossággal takargatják. Hol van már az a nyári késő délután, amikor szintén váratlanul toppantam be, és a polgármester minden teketória nélkül hozzájárult ahhoz, hogy maradhatok a községi képviselőtestület ülésén. Azóta sokak számára nemkívánatos személy lettem a faluban. Mert megmertem írni az ottani állapotokat! Időközben Csallóköznádasdon is megmozdult valami. Demokrácia van! Már a képviselők szavaznak arról, hogy az újságíró ott lehet-e a helyi önigazgatás ülésén, vagy sem. így, mielőtt megkezdődne a várva várt esemény, bezárulnak előttünk az ajtók. Három kollégámmal fejet hajtunk a képviselői többség előtt. Aligha lehetett valaha is ilyen rövid képviselőtestületi ülés. Húsz perc elteltével megjelennek a kijáratnál az első arcok. Gúnyos mosollyal és fejcsóválva veszik tudomásul, hogy megint átejtették őket. Úgy távoznak, mint a focicsapat hazai vereségét elviselni nem tudó szurkolók - percekkel a vége előtt. Menjen el! Amint kinyílik a szárnyasajtó, a kormányhivatalban tanult rossz szokásomhoz folyamodom. Felkérem a polgármestert, tájékoztasson a bent történtekről. Megtagadja a válaszadást, azt mondja, hagyjuk már végre nyugton, nincs miről beszélnie. Pedig jó lenne tudni, miért távozik, amikor a 14 hónappal ezelőtti választások alapján a lakosság döntő többségének bizalmát élvezte, s majdnem 15 éve állt a kisközség élén. Kérdéseimet már fel sem tehettem, mert időközben körülvettek a bentmaradók. Állítom, a nagypolitikusok testőrei is tanulhatnának tőlük. Spontán védőgyűrű-kialakításuk tökéletes volt. Csak hirtelen nem tudtam, polgármesterüket őrzik-e vagy támadni készülnek. Mindenesetre egyikük megpróbálta kitépni kezemből a „néma" magnót, mások megfenyegettek, és felszólítottak a terem azonnali elhagyására! Már a főutcán gyalogoltunk, amikor utánunk sietett a polgármester. Erélyesen közölte velem, ha egyetlen szót is felhasználok a magnókazettára rögzített szövegből, beperel. Mikor visszakérdeztem, hogy miről beszél, - mert nem játszottam fel semmit - ott termett koronatanúja, aki nem tudta bizonyítani, hogy megnóval dolgoztam, csak látta a kezemben. Közben utolért a többi polgármesterpárti is, s míg a falu már nem első embere hazasietett, ők indulatos kiabálásba kezdtek. Becsületsértő szóáradatukkal engem vettek célba. Fejemhez vágták, hogy kiteregettem szennyesüket, hogy riportomban (a sajtóhibákat leszámítva, ma is minden szava mellett kiállók) micsoda szörnyűségeket írtam róluk, konkrét kifogást azonban nemigen találtak. Rövidesen rájöttem: ennyi felhevült hangoskodó ellen a józan érv hiábavaló. Csak a szavak röpdöstek S miközben hangadóik közvetítésével minduntalan azt akarták elhitetni velem, hogy amit írtam, nem fedi a valóságot, a két tábor között szópárbaj alakult ki, s a szikrázó légkör igenis azt bizonyította: pillanatnyilag kibékíthetetlen ellentétek uralkodnak a faluban. És én csak ezt próbáltam rögzíteni. Pechemre! Mert azóta állítólag mindenfelől kérdezősködnek tőlük, mi is történik náluk, s rajtuk szórakozik a fél ország. (Kedves dél-szlovákiai olvasóim, ne bántsuk már a nádasdiakat, mert akadnak köztük, aki elhiszik, hogy valóban körülöttük forog a világ.) Többször tudtomra adták, ők bizony ilyen hírnévből nem kérnek, s nincs szükségük a nyilvánosságra. Ami tehát az ülésteremben elmaradt, az az utcán spontán kijött az emberekből. Senki sem hívta, kényszeritette őket. Az maradt ott kiabálni, vitatkozni, aki akart. S ahogy a hidegtől remegő lábakkal néztem a két összeszólalkozott tábort, minduntalan az jutott az eszembe, voltaképpen nem is velem van bajuk, hanem egymással. Közben azonban ide-oda lestem, melyik árokszélen álló férfinak fogy el a türelme. Szerencsére bírta az idegzetük. S mint a gyertya, mikor leég, s a pislákoló kanóca is elalszik, úgy fogyott el a szó a felhevült ajkakból, és újra uralkodóvá vált a csend a főutcán. Utóirat: Mindkét tábor megerősítette, hogy Lelkes Ilona polgármester a tanácsülésen valóban lemondott. De csak az egyik féltől tudom, hogy február elsejétől a pótválasztásokig képviselői triumvirátus veszi át az 500 lelket számláló kisközség irányítását. A tanácsteremből több hír nem szivárgott ki. J. MÉSZÁROS KÁROLY - Ez a darab rengeteg lírai mélységet is rejt, és megtalálásukhoz Bekének kellő érzéke van. - Miért vonzza Blanche figurája? - Mert sok vonatkozásban rokon lélek az énemmel. Mint ahogy ő, én is bele tudom hajszolni magam a dolgokba, olykor túlexponáltán is. Főleg a lelkisége áll közel hozzám, de természetesen a külső formájában, megjelenésében, kinézésében is hoznom kell a figurát. Ezért fogyókúráztam és a hajam színét is átfestettem. Egy törékeny, de igen szuggesztív egyéniségnek kell kinéznem, akinek a valós szépség a jelleméből is fakad. - Rettenetesen örülök, hogy ebben a darabban én is játszhatom - veszi át a szót Bocsárszky Attila, aki az idén fejezi be tanulmányait a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. - Eredetileg A szabin nők elrablását szerettem volna vizsgadarabomnak, de úgy döntöttem, hogy mégis ezt választom. Igaz, igy a helyzetem nehezebb, mert Mitch nem az én figurám. Nem az a típus vagyok, aki az anyuka kedvence, aki behemót és annyira lehetetlen, hogy még egy nőt sem tud felszedni magának. Egy ilyen embernek a lelkivilágát visszaadni a színpadról nem könnyű. Igyekeztem minél több olyan emberrel megismerkedni, beszélgetni, akik ilyen típusok. Most már lelkileg úgy-ahogy érzem a figurát, s a gesztusok ehhez magamtól jönnek. A bemutató életem legnagyobb eseménye lesz. - Én is izgatottan készülök a premierre, és boldog vagyok, hogy harmadéves színinövendékként egy ilyen komoly szerepet eljátszhatom - mondja Dósa Zsuzsa. - Tennessee-vel, mint az amerikai drámairodalom jeles egyéniségével a főiskolán is behatóan foglalkoztunk, s A vágy villamosát még tanulmányaim megkezdése előtt elolvastam. Stella az egyéniségemhez közel áll, ennek a szerepemnek a megformálása számomra próbakő lesz. Beke Sándortól sokat tanultam, s a bemutatón ott lesznek a tanáraim, az osztálytársaim. Kíváncsian várom a véleményüket, és természetesen mindenekelőtt a közönség reagálását. - Kell már a mi közönségünknek is egy ilyen darab. Ideje, hogy mást is lássanak, mint eddig - jegyzi még meg Kövesdi Szabó Mária, s mivel az ügyelő már beszólt a társalgóba, indulnak a színpadra. A bemutató január 30-án lesz. SZASZÁK GYÖRGY A VÁGY VILLAMOSÁN WILLIAMS-DRÁMA A KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZBAN Bemutatóra készül a Kassai Thália Színház. Tennessee Williams dTámáját, A vágy villamosát Beke Sándor, a Komáromi Jókai Színház igazgató-főrendezője állítja színpadra. - Legyünk stílusosak: vajon a vágy villamosán jött-e Kassára, s ha igen. milyen érzésekkel? - Mindig felszállok a „vágy villamosára". Ha az ember nem reménykedne, nem tervezne és nem hinne abban, amit csinál, akkor keveset tudna teljesíteni az életben. Azt hiszem, hogy akik ennek híján vannak, általában azok próbálják kisiklatni a villamost. - Egyetértek, csakhogy - amint arról lapunk terjedelmesen beszámolt - a Komáromi Jókai Színházban az élet olyasmit is produkált, aminek folytán az ön helyzete most bizonyos értelemben Tennessee Williams drámája hősnőjének sorsával hasonlatos... - Valamikor a vágy villamosát számomra Kassa jelentette Komárommal szemben. És itt ez a villamos most is működik, jár, jó a munkamorál, él az a szellem, amit annak idején létrehoztam. Ezt a szellemet Komáromban nem sikerült igazán átültetnem, de ott más problémák is vannak. Amik történtek-történnek, azoknak pillanatnyilag a közepén vagyunk, ezért, hogy mit produkál az élet, az csak a jövőben fog kiderülni. Most az a fontos, hogy ismét Kassán rendezek, annak a vágynak a villamosán, amit én indítottam el - esetleg sokak bosszúságára is... - Miért fontos most nekünk Tennessee Williams drámája? - Mert olyan eldurvult, kegyetlen a világunk, hogy képtelenek vagyunk embertársaink vágyainak, szándékainak figyelembevételére. . - Mire kíván a rendezéseivel rádöbbenteni? -Arra, amire a szerző is: a harmónia megteremtésének lenne perspektívája. Vagyis, hogy képesek legyünk befogadni olyan szándékokat is, amelyek tőlünk esetleg távol esnek, esetleg idegenek, de mégis morális értékeket hordoznak. Ebben a drámában kétféle morális érték ütközik: a Kowalski-családból hozott ösztönös morál és az intellektuális morális érték, aminek Blanche a hordozója, akit az élet olyan helyzetekbe hoz, hogy eléggé felőrlődik. Végső soron én arra szeretnék figyelmeztetni, hogy a tolerancia, az embereknek az egymáshoz való viszonya nem szükségszerűen a vágy villamosa alatt végződik. - Hogy érzi magát Kassán? - Jól, mert kitűnő a próbák hangulata. Ambiciózus, cselekvökész gárda van a Tháliában, s jó a csapatszellem is. xxx Erről a próba során magam is meggyőződhettem. Kövesdi Szabó Máriával Blanche megformálójával, továbbá darabbeli húgával, a Stellát alakító Dósa Zsuzsával és a Mitch-t életre keltő Bocsárszky Attilával az első jelenet futtatása utáni szünetben váltottam szót. - Úgy tudom, hogy ez a dráma az ön jutalomjátéka - mondom Kövesdi Szabó Máriának. - Több, mit két évtizede vagyok a pályán. A vágy villamosa nagy dráma, és vágyaim között is ott szerepelt, hogy Blanche-t eljátszhassam. Ezt most még megtehetem, és örülök, hogy a kedvemért a színházunk műsorra tűzte, s a rendezőt is én választhattam meg. - Miért Beke Sándorra esett a választása? „Az ifjúságom hirtelen, mint egy vízoszlop szétesett. És akkor találkoztam magával" - mondja Blanche (Kövesdi Szabó Mária) Mitch-nek (Bocsárszky Attila) (Bodnár Gábor felvétele) W S': • -