Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-22 / 18. szám, szerda
KERESZTENY ÉRTÉKEK 1992. JANUAR 22. A HOLLANDIAI PÉLDA HITÜNK A KERESZTÉNYDEMOKRÁCIÁBAN A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom országos elnökségének meghívására január első napjaiban Szlovákia magyar lakta városaiban járt és három előadást tartott Henk Fáber, a Holland Kereszténydemokrata Párt (CDA) szakelőadója. A neves politológus nyilatkozatát már közölte az Új Szó. Ezúttal előadásának fö gondolatait szeretnénk összefoglalni elsősorban azért, mert ezek számukra is rendkívül tanulságosak. Előadásának témája a kereszténydemokrácia történelme és jelenlegi helyzete volt. Bevezetőjében Comeniusra emlékeztetett, akit-tudvalévően sokáig élt Hollandiában - a demokrácia előőrsének, korai demokratának tisztelnek. A demokrácia fejlődésének kezdete az előadó szerint a 17. század végére és a 18. század közepére tehető. Ebben az időben született az a felfogás, hogy az ember önálló és szabad lény és ezért testvériesen kell megférnie egymással. Ez a gondolat forradalmi változás volt, rnert abban az időben a világ nagy részén abszolutizmus uralkodott és a korabeli értékrend szerint a király csakis az Istennek volt felelős, mert úgymond, tőle kapta a hatalmat. Később, a racionalizmus kezdetén mind több gondolkodó arra figyelmeztetett, hogy a király nem az Istennek, hanem a népnek felelős tetteiért. Ezt hangoztatta Angliában John Locke, Franciaországban Rousseau és Montesquieu is, akik mindnyájan a nép hatalmát és szuverenitását hangsúlyozták. A demokrácia alapgondolata tehát Európában született, de először Észak-Amerikában valósult meg. Az ottani telepesek 1776-ban kihirdették Függetlenségi Nyilatkozatukat. Ebben a dokumentumban hangsúlyozzák, hogy minden embernek alapvető joga van az életre, a szabadságra és a boldogulásra. E jogok gyakorlását a kormány felügyeli, amely a parlament ellenőrzése alatt áll. Az ország első alkotmányának elkészítése több mint tíz évig tartott, de ebben mondják ki a világon először, hogy ,,minden ember születésénél fogva egyenlő". Az amerikai függetlenségi háborúban harcoló La Fayette márki Franciaországba való visszatérése után hivatalának ajtajára szegezte ki az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát. Ez a dokumentum fontos szerepet játszott az új francia eszme kialakulásában és később a nép jogainak deklarálásában. A két deklaráció között az volt a lényeges különbség, hogy az amerikai Istenről beszélt mint teremtőről, a francia pedig lényegében ateista deklaráció volt, amely szerint sem Isten, sem más úr nem létezik. A francia forradalom gyermekei a 19. században eljöttek Hollandiába is, sőt Európa-szerte hirdették eszméjüket, amely a liberalizmus alapját képezte. Ebben az időben keletkezett a marxizmus is, amely azonos gyökerekből táplálkozott, mint a liberalizmus. Később a két irányzat között konfliktus keletkezhett, amely a mai napig fennáll. A kereszténydemokraták hívő és nem harci pártot akartak alapítani, amely békésen oldja meg a problémákat. Ez a fő irányzat uralkodik Nyugat-Európában napjainkban is. Ennek lényege, hogy az ember gondolkodó lény és a modern kor újabb problémáit is - iparosítás, környezeti gondok - csak saját eszével, intelligenciájával oldhatja meg. A Holland Kereszténydemokrata Párt három pártból jött létre, amelyekből egy katolikus, kettő pedig protestáns volt. Az egyesítés több évig tartott s ezalatt mindhárom tömörülés strukturális változtatásokat hajtott végre. Az egység megteremtése az alapszervezetekből indult ki. Hollandiában jelenleg 27 párt van. A demokrácia egyik pillére a többpártrendszer, melyben a pártok bizonyos mértékig együttműködnek vagy legalábbis „beszélő viszonyban" vannak egymással. A legnagyobb nézeteltérés a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között feszül. Az előadó szerint amikor a szociáldemokraták megelégedtek egy bizonyos életszínvonallal, akkor fokozatosan elvesztették identitásukat. A Holland Kereszténydemokrata Pártnak van egy meghatározó eszmei programja, amelynek lényege az, hogy az embert az Isten teremtette, akinek és embertársainak is felelős tetteiért. Ebből kiindulva további négy alapvető pont határozza meg identitásukat: az igazságosság, a felelősség vállalása, a szolidaritás és az, hogy az embert küldetésében Isten irányítja. Ez az értékrend képezi mindenkori programjuk alapját. Minden választási harcban látszólag különböző programmal indulnak. Ez elsősorban azért van, mert a gyakorlati kérdésekre más-más választ vár a választó. Az alapelveken azonban soha nem változtat. Alapvetően keresztény szellemben, keresztény normatívák szerint cselekszenek, így az említett alapelvek megtartása mellett egy működőképes, jómódú polgárokból álló társadalmat sikerült ^kiépíteni. Természetesen nagy figyelmet szentelnek a szociális igazságosság előmozdításának is - hangsúlyozta Henk Fáber. Meggyőződésem, hogy ez az előadás nagyon hasznos volt, mert a hallgatóság - a történelmi áttekintés mellett - megismerkedett a kereszténydemokrácia alapelveivel, s így politikai látóköre szélesedett. Mozgalmunk számára is adódik több tanulság. Mementóként hatott ránk, amikor az előadó arról beszélt, hogy a Holland Kereszténydemokrata Párt két protestáns és egy katolikus párt egyesítéséből keletkezett és így megerősödve tudtak kormánypárttá válni. A szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban jelenleg még kevés magyar protestáns tevékenykedik. Márpedig ha mi keresztény és keresztyén kisebbségi magyarok valóban arra törekszünk, hogy társadalmi-gazdasági élettel és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos elveink érvényre jussanak, akkor össze kell fognunk. Át kell hidalni a szakadékokat, tisztázni a félreértéseket. Erre századunk neves személyiségei szolgálnak jó példával. Tőkés László ellátogatott a Vatikánba, II. János Pál és Paskai László bíboros a Debreceni Nagytemplomba. Ez a nemes példa bennünket, kisebbségben élő magyar kereszt(y)ények is egy mozgalomba. Ezt a munkát az alapszervezetek szintjén kell elkezdeni. így egyesíthetjük erőinket a keresztény eszmeiségben, gazdasági felemelkedésünkért és kisebbségi jogainkért. A legfőbb tanulság pedig az, hogy bizonyosságot kaptunk: Kelet-Európa gazdasági fejlődéséhez és a térség kisebbségi problémáinak megoldásához vezető legbiztosabb út a keresztény értékekhez és a keresztény szellemiséghez való viszszatérés. A nyugat-európai országok felemelkedése a második világháború után és virágzó gazdasági életünk napjainkban is bizonyíték arra - hiszen a kereszténydemokrata pártok Nyugat-Európa legerősebb kormánypártjai -, hogy a kereszténység összekapcsolódása a demokráciával a polgárság anyagi és erkölcsi felemelkedésének záloga. DR. FÓTHY JÁNOS Az évezredes múltra visszatekintő pannonhalmi bencés főapátság könyvtára 350 ezer értékes kötetet, sok könyvritkaságot őriz. A könyvek tárolása korszerűtlen, az állomány épségben tartása szinte lehetetlen. Ezért határozták el a főapátság és a könyvtár felújítását, amelyhez legalább 200 millió forintra van szükség. Ehhez a munkához külföldi támogatók segítségét kérik, akik adományaikat a Pannonhalmi Főkönyvtári Alapítvány nevére, az OKHB Győr 335-10989 számlaszámra fizethetik be. Felvételünkön a könyvtár. AZ EGYHÁZ LEGFŐBB GONDJA - A LIBERALIZMUS SZABADSÁGFOGALMAK Józef Tischner - pap; a filozófiai és a hittudományok doktora, a krakkói Pápai Hittudományi Intézet filozófiai karának dékánja. Számos műve közül az 1981-ben megjelent A szolidaritás etikája című arra mutat, hogy filozófiai antropológiával foglalkozó tudósként is szoros kapcsolatokat ápol a realitással. A Magyar Hírlap munkatársa vele beszélgetett. - Több előadásában abból indul ki, hogy a kommunizmus a kereszténység görbe tükre, s az elmúlt évtizedekben két paródia vetélkedett. A kommunizmus el akarta birtokolni az embert, a isten helyébe a gazdagságot és a politikát téve. De e két erő konfrontációja mellett megjelent a harmadik, a liberalizmus, amely mintha győztesként került volna ki az ütközetből. - A liberalizmus a szabadság fogalmához kapcsolódik, s a kommunizmus idején az egyház elvállalta követőit. A kereszténység fölismerte saját karikatúráját a kommunizmusban, amelyben az ember nem önmagáért van, hanem a közösségért, s az egyén elveszíti jelentőségét. A kereszténység szerint az ember Istenért van. A katolicizmus csupán a 20 században ismerte el az ember egyéni szabadságát. A kommunizmus a valláson is változtatott, s ez az egyház apránkénti megújulásához vezetett, Lengyelországban is. A modern egyház legfőbb gondja ma a liberalizmus, a maga szabadságeszméjével. - Tehát az egyház ma a liberalizmussal csatázik? - Történelmileg nem lenne liberalizmus, ha nem lenne, nem lett volna kereszténység. A lényeg: a szabadság definíciója. A liberalizmus szabadságfogalmai Szent Pál szövegeiben gyökereznek - ahol a szabadság a kegyelemmel azonos A liberalizmusról folyó viták tipikusan a keresztény kultúrára jellemzőek. De nem kell egymást kizárniuk a keresztény és a liberális etikai követelményeknek. - Hogyan ütköznek az egyház és a liberalizmus nézetei a tekintetben, hogy milyen felelősséget vállaljon az állam olyan kérdésekben, mint az iskolai hitokttás, a válás, a születésszabályozás? - E téren ma még különböző erők hatnak az egyházban is, az államban is. A liberalizmus hatalomellenes, s azt vallja: az állam ne avatkozzék be semmibe. Mások szerint az állam csak akkor és ott avatkozzék be segítően, ha muszáj. Én hajlok a kereszténydemokraták kettő közötti álláspontja felé. Hozzáteszem: nem szerencsés, ha egyetlen párt sajátítja ki a keresztény elnevezést, hiszen például katolikus rend is számtalan van, s így a politikában is lehetséges többféle „keresztény". Vtgyázrii kell, hogy ne essünk a leegyszerűsítés bűnébe az egyház államra gyakorolt hatását illetően, akár ellene, akár mellette érvelnek. Az egyház - tekintély. Nálunk a képviselőjelölt is elsőként a lelkészt keresi fel. A hitoktatás - jó gyümölcsöket terem. Fontos, hogy ne legyen sem erőszak, sem semmiféle alattomos manőver. - Emiitette, hogy a kommunizmus nem annyira a termelőeszközöket, mint az embert államosította, torzítva az emberek közti kapcsolatokat, rombolva a bizalmat. Eszerint most a tulajdon mellett az embert is ..privatizálni" kell? - A kommunizmus után nemcsak a külső válságot, hanem az ember önmegértésének problémáit is meg kell oldani, s ehhez a kiutat egyénenként kell megtalálni. Képszerüen szólva: az embert bele kell dobni a mély vízbe - vajon elsülylyed-e? Az embernek vissza kell nyernie személyiségét. A kommunizmus küzdött minden „privát" ellen, pedig ha az nincs - nincs közösségi, állami sem. A folyamat nem könnyű. A kommunizmus éveiben átélt eseményeket, cselekedeteinket át kell gondolni, a bűnöket egyénileg meg kell gyónni. - Nálunk most vita folyik - az ön kifejezésével - a kommunizmus alatt elkövetett bűnökről, a büntetésről és a megbocsátásról. Hogyan vélekedik erről? - Etikai szempontból meg kell különböztetni a megbocsátást és a bűnökről való megtisztulást. Ha az áldozat megbocsát - csak saját magát tisztítja meg a bosszúvágytól, de nincs ereje, lehetősége megtisztítani, fölmenteni a bűnöst bűnétől. - Többen úgy vélik, hogy a posztkommunista a vákuumot kizárólag a kereszténységnek kell kitöltenie, s fenyegetőnek minősítették a különféle hitek térhódítását. Egyetért a kereszténység ilyen monopóliumával? - A misztika kérdései fontosak, de vajon lehet-e erről vitatkozni? Szerintem icjen, de ez nagyon kényes dolog. Mi az Isten? Es milyen út vezet hozzá? Ennek nincs általános formája, bár az embernek vannak tipikus útjai. Én hajlamos vagyok birálni a kereszténységen kívül eső misztikát - de egyetértek azzal: legyen belőlük minél többféle, keleti is, de az igazi problémát finoman kell megközelíteni - s ez elvezet értelmi képességeink határterületéig. MOLNÁR S. EDIT E bben a műfajban fejezetet érdemel a kínaiak évezredes öröksége. Ebből idézzük most a Gyanú című történetet. ..Egy ember-nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ó lehetett tolvaj. Később a mi emberünk kiment . ásni a kertbe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény járását és egész viselkedését, semmit sem „•• talált már benne, ami tolvajra emlékeztette volna". (Klasszikus kínai mesék, 1991.) Ebben a gyönyörűen egyszerű történetben az az igazság rejtőzik, amit manapság a tudós pszicholóTAHMESÉK gusok projíciónak, magyarul kivetítésnek, mondanak. Ennek aránylag egyszerű esete a gyanú (..Talán ő lopta el a baltámat"). De ez hamar átmegy a vád és az Ítélkezés formájába (,, Egészen biztos, hogy ô lopta el a baltámat"). A Bibliában is bőségesen találkozunk ezzel a jelenséggel. Mivel az én szememben gerenda van, a másik szemében pedig szálka (amit én gerendának látok!), sürgősen segíteni akarok neki a szálka/gerenda eltávolításában. Hihetetlenül gyakori és fölöttébb veszélyes lelki ..játék" ez a ki- és átvetítés. Aki maga is rabja a pénznek, annak fáj leginkább, hogy milyen sok kapzsi ember szaladgál ezen a világon. Aki mélyen elfojtja magában a szexuális vágyakat, abból lesz a legkönyörtelenebb erkölcscsősz. Bátran általánosíthatunk: minél nagyobb hévvel ítélkezik valaki a ,,bűnösök" felett, annál bizonyosabb, hogy nem ismeri önmagát. Nem mer a mélységekig menően szembe nézni igazi önmagával. Amikor mások bűneit hánytorgatja, nem veszi észre, hogy önmagáról állit ki erkölcsi bizonyítványt. Akkor tehát ne is leplezzük le a bűnöket és a bűnösöket? Távot legyen! De meg kell tanulnunk ezt a nehéz tudományt: kifelé kell segíteni az embereket bűneikből, nem pedig még mélyebbre taposni őket a bűneikbe. Ezt teszi ugyanis az, aki a maga állítólagos bűntelenségének magasságából szól lefelé a bűnösökhöz. ,,Néhány elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte .." (Luk. 18:9-14) Jézus elmondotta a farizeusok és vámszedők példázatát. ,,Én nem vagyok olyan bűnös, mint ő" - az ilyen megállapítás biztos jele a szellemi vakságnak. ,,Nem vagyok jobb az én atyáimnál" - igy beszél az Isten embere (I. Kir. 19:4) Időközben kialakult a gőgös farizeus és a bűnbánó vámszedő mellett egy harmadik csoport: a gőgös bűnbánók keresztyén társasága. Ezek igy éreznek (sajnos, nem gondolkoznak és talán nem is beszélnek róla ilyen nyíltan): Én is nyomorult bűnös vagyok, de azért mégis csak más vagyok, mint a másik ember. Lehet az akár hivő ember, de akkor is: ő nem olyan igazhitű, mint amilyen én vagyok. A projiciálások világában nem ritka az az eset, amikor a mi elfojtott vallásos kételyeinket, bizonytalanságainkat átvetítjük a másik vallásos emberre és szorgalmas inkvizitorokká leszünk. ü Ŕ intho9y k' s ° nismerel i ll/l gyakorlatozássalfőlismerI ' ' hetjük azt, hogy valahol elrejtve nálunk van a ,,balta", érdemes lenne megtanulnunk és időnként elismételnünk ezt a mondókát: „Nem lopta el a baltámat, nálam veszett el az valahol!'' (RL)
