Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám, kedd

1992. JANUÁR 21 ÚJ SZÓ* BŰNÜGY 4 HOGYAN TOVÁBB A LIPÓTVÁRI TRAGÉDIA UTÁN? Összeállította: ORDÓDY VILMOS A RÉGI RENDSZER HÍVEI RIADÓT FÚJNAK A Plzeň—Bory fegyház börtönőrei az elsó'k között reagáltak a Lipótváron történtekre. Nyilatkozatukban többek között azt állítják, hogy a szomorú eset az új koncepció bevezetésének, azaz a humanizációnak köszönhető'. Megkérdeztük mi erről a véleménye Eduard Vaceknak, a Cseh Nemzeti Tanács börtönügyi bizottsága elnökének. — Ez az állítás képtelenség. A humanizáció röviden azt jelenti, hogy kvalifikáltan bánunk az elítéltekkel. A nyilatkozat megfogalmazói az önök bizottságának leváltását is javasolták, és egy új, szakemberekből álló csoport létrehozását szorgalmazzák. — Bizottságunk tagjai kivétel nélkül szakemberek. Többek között a Belügyminisztérium, az Igazságügyminisztérium és a Legfelsőbb Ügyészség dolgozói. Milyen tényekre támaszkodik az említeti javaslat? — Azt hiszem, arról van szó, hogy a régi rendszer hívei riadót fújnak, hogy közös erővel intézzenek támadást a börtönrendszer új koncepciója ellen. Ezért nyilatkozatukat valamennyi csehországi börtönbe és fegyházba is eljuttatták. Ezt a „háborút" azért hirdették meg a CSNT szakbizottsága ellen, mert tudják, a mi célunk az, hogy Csehszlovákia e téren is közelebb kerüljön az Európai Közösségekhez. A letűnt rendszer híveiről beszél. Vajon hányan vannak a büntetésvégrehajtó intézetekben? •— Sajnos sokan. A kommunista rendszer olyan típusú fegyőröket nevelt, akik legjobb barátjuknak a gumibotot tekintették. Csak kevesen tudtak szót váltani a rabokkal. Tudomásunkra jutott, hogy sokan az elbocsátottak közül szoros kapcsolatban vannak a volt kollégáikkal, akiket károsan befolyásolnak. Ma sem ritkák a börtönőrök közti konfliktusok. Sajnálatos, hogy e viszályoknál gyakran felhasználják az elítélteket is. Tud konkrét példát mondani? — Néhány börtönünkben arra igyekeztek rávenni az elítélteket, hogy lépjenek kollektív éhségsztrájkba. Ezzel az igazgató leváltása volt a céljuk. Egy esetben ez be is jött. Mit szól a televízió által is bemutatott rengeteg tiltott tárgyhoz, melyet a pilzeni és pankráci fegyház elítéltjeitől koboztak el. — Ez kizárólag a hanyag munka következménye. Az őrök hosszú időn át nem szenteltek kellő figyelmet a biztonsági ellenőrzéseknek. Ez az eset is bizonyítja, hogy a börtönélet humanizálása, mely ellen olyan sokan tiltakoznak, nem függ össze a lipótvári eseményekkel. Es még egy tény, mely a szabályzat súlyos megsértésére utal. Ismertek olyan esetek, hogy a börtönökben hozzáférhető áron alkoholt is lehet vásárolni. A „kocsmárosok" csakis a börtönőrök közül kerülhetnek ki. (A szerző felvételei) gyanútlanul ajtót nyitott. Reakciója természetes volt, őt nem lehet hibáztatni. Az őrök szolgálati kötelességének teljesítésével kapcsolatosan akkor merül fel az első kétség, amikor a fegyencek a hármas számú kapuhoz értek, mely az ún. védett zónában van és a négyes számmal jelölt kapuhoz vezet. Ezt a kaput, mely 2,5 méterre van az őrszobától, az ügyletesnek már csak a szolgálati igazolványok felmutatása után szabad kinyitnia. Az igazolványon levő apró fényképek alapján viszont nehéz több mint két méterről azonosítani jogos tulajdonosát, ezért az őrök kötelessége kijönni az őrszobából és összehasonlítani a fotókat az igazolványt felmutatókkal. Hogy az említett ellenőrzési módot a szabályzat így írja elő vagy sem, nem sikerült megállapítani. Tény, hogy a fegyencek előtt ez a kapu is megnyílt. A szökevények tehát már az őrzött zónába jutottak, néhány lépésnyire egy további őrszoba ablakai (ötössel jelölt) és egy újabb kapu előtt álltak. Ekkor még meg lehetett volna akadályozni az operációs központban a későbbi vérfürdőt. Abban a pillanatban, mikor az átöltözött fegyencek a főkapuhoz értek — és ezt már száz százalékos biztonsággal lehet állítani — az őröknek tüzetesen ellenőrizniük kellett volna az áthaladó „személyzetet", hiszen azok kötelesek az ablakba benyújtani az igazolványt, és a szolgálatos köteles azonosítani kollégáját. Ha valaki az igazolványt hanyagul, csak egy pillanatra nyújtja oda, az őr kötelessége elkérni azt, A fegyház alaprajza hogy az ellenőrzés, illetve azonosítás teljesen egyértelmű lehessen. Lehetséges, hogy az ügyeletes az előírások szerint járt el, és ezért a kapunál nézeteltérésre került sor közte és az egyenruhás fegyencek között. Ez a terület viszont már az őrtornyon (6) levő őr látószögébe esik, akinek nemcsak gépfegyvere, de golyószórója is van. Hogy mi történt a kapu előtt, ós miként zajlott le az őr és a fegyencek párbeszéde, nem tudjuk. Reméljük, hogy erre a kulcsfontosságú kérdésre is fény derül és a vizsgálat befejeztével a nyilvánosság is tudomást szerez a tényről. Annyit viszont tudunk, hogy a rabok túljutottak azon a kapun is, mely az őrszoba, illetve az operációs központba vezet. Más szavakkal: a szolgálatos ajtót nyitott, és ezután került sor a kegyetlen öldöklésre. A vizsgálat eredményeitől függetlenül már most kijelenthetjük, hogy a lipótvári tragédia nincs összefüggésben börtöneink humanizálásával. Ugyancsak nem sok köze van a humanizációnak az ágycserékhez, a zuhanyozók és a vízcsapok javításához. A börtönélet emberségesebbé tételének alapja elsősorban a gyakori és közvetlen párbeszéd az elítéltekkel. Nálunk hatvan rabra egy nevelő jut. A skandináv országokban három. NEM A MŰSZAKI FELSZERELÉS A LEGFONTOSABB BESZÉLGETÉS JÁN BAKIČÁVAL, SZLOVÁKIA BÜNTETÉSVÉGREHAJTÓ INTÉZETÉNEK VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL • Ismét napirendre került a halálbüntetés visszaállításának kérdése... — Távol áll tőlem, hogy valakire ráerőszakoljam véleményemet, vagy tiltsam, hogy embereim ilyen nézeteket valljanak, ám meggyőződésem, nem helyes, ha a börtönőrök részéről hangzanak el hasonló nyilatkozatok, mert felesleges konfliktusokhoz vezethetnek. • Sokan kifogásolják azt is, hogy az elítéltek már nem dolgoznak, valamint azt, hogy a különböző „kaliberű" bűnözők egy fedél alá kerülnek. — A múlttal ellentétben a rabok többsége dolgozni akar. Tehát nem munkamegtagadásról kell beszélnünk, de munkahiányról. A börtönlakók legnagyobb ellensége az unalom, mely sok konfliktusra ad okot. Az elítéltek kategorizálása sem szűnt meg. Tehát egy csirketolvaj nem kerülhet öszsze egy gyilkossal. Abba, hogy ki hova kerül, a pszichológusoknak is van beleszólásuk. Persze, a börtönök befogadóképessége nem teszi lehetővé az elítéltek ideális elosztását. • Mi az, amivel az említett körülmények közt elégedett? — Örömmel tölt el, hogy embereink többsége plusz munkát végezve azon fáradozik, hogy teljesítménye valóban profiszintű legyen. Ez a jövőre nézve bíztató előjel. A lipótvári börtön főbejárata Az öt tagú csoport akciója a képen látható egyes számmal jelölt épületben kezdődött. A szökevények itt támadták meg a fegyvertelen nevelőket. Az egyik fegyőrt súlyosan megsebesítették. A többieket megverték, majd összekötözve a zuhanyozóba zárták, de előtte magukra öltötték egyenruhájukat és a pontokkal megjelölt útvonalon a főbejárat felé indultak. Az első akadály, mely a még fegyvertelen szökevények útjában állt, a kettessel jelölt elektromágneses kapu volt. Azt csengetéskor a kissé távol eső, ötössel jelölt őrszobából nyitják, persze abban az esetben, ha a szolgálatot teljesítő világosan látja, hogy kollégái állnak a kapuban. A csöngő megszólalásakor az őr egyenruhás alakokat látott, így • Igazgató úr, ismertek már új részletek a lipótvári tragédiával kapcsolatban? — A vizsgálat még nem fejeződött, be, és én sem a lefolyását, sem az eredményét nem befolyásolhatom. Annyit azonban biztonsággal állíthatok, hogy alkalmazottaink néhány esetben nem tartatták be az előírásokat. • Egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy a tragédia a börtöneinkben uralkodó tarthatatlan állapotnak köszönhető, amit a büntetésvégrehajtás humanizációja váltott ki... — A bűntetésvégrehajtás új koncepciója nem valami felelőtlen kísérlet. Minden tekintetben összhangban van a törvénnyel. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az évtizedekig tartó jogtalanság után végre ezen a téren is próbálunk felzárkózni az európai normákhoz, melyek abból indulnak ki, hogy az elítélt továbbra is ember, akit bűnéért megfosztottak szabadságától. A múlttal ellentétben már nem léteznek különböző pótbüntetések, nehezebb munkára való beosztások stb. Más kategóriába soroljuk a fegyelmi büntetéseket, melyek természetesen nem szűntek meg. A börtönélet humanizálása alatt nem azt kell érteni, hogy negáljuk atörvényes biztonsági előírásokat. Az elítéltek civilizált bánásmódjáról van szó, ez minden. Aki a humanizációt szembe állítja a biztonsággal, az a régi rendszer híve. • A büntetésvégrehajtó intézetekben viszont maradt néhány olyan fegyőr, akinek más az elképzelése a börtönéletről. Milyen az ő álláspontjuk? — Igen, vannak olyan egyének, akik tudatosan szembe állítják az új koncepciót a börtönök biztonságával. Panaszkodnak, hogy minden problémát, beleértve a lipótvári tragédiát is, a humanizáció okozta. • Mivel érvelnek? — Semmivel. Ez részükről nem polémia, hanem kiagyalt, és minden logikát nélkülöző állítás. • Ám biztosan nem marad visszhang nélkül? zett továbbképző tanfolyamaink iránt nagy az érdeklődés. • Az a hír járja, hogy Lipótváron ötven fegyőr — féltve az életét — felmondott, és hogy más fegyházakban is hasonló a helyzet. Lesz elegendő emberük erre a kockázatos munkára? — A hír szerencsére nem igaz. Az említett tevékenység iránt nem csökkent az érdeklődés, ellenkezőleg. Lipótváron az utóbbi hetekben harmincan jelentkeztek szolgálatra. A felvételi követelmények elég szigorúak. Valamennyiüknek legalább érettségivel kell rendelkezniük. • Milyen jelenleg Lipótváron a légkör? — Örülök a kérdésnek. Az ottani börtönőrök a szörnyű tapasztalattal és azzal a tudattal, hogy részben ők is hozzájárultak a szomorú eseményekhez, sokkal higgadtabban, emóciómentesebben ítélik meg a börtöneinkben uralkodó helyzetet, mint más fegyházakban, ahol mindent keményen bírálnak, csak éppen azt nem, amit kellene. A lipótvári tragédia hullámai még távolról sem ültek el. A börtönőrök, a meggyilkoltak hozzátartozói, az ügyészség és a bíróság képviselői, az utca emtj,ere, de olykor maguk a fegyencek is tollat ragadnak és cikkeznek a történtekről. Ezek az írások főleg a halálbüntetés visszaállítását, a fegyőrök nagyobb biztonságát, a gyilkosok szigorú megbüntetését stb. követelik. Egész más oldalról világítja meg a történteket Jan Šubert, a Lidové noviny szerkesztője, aki írása felcímében azt állítja, hogy a véres drámának a börtönélet humanizálásához semmi köze. Lipótváron az őrök mondtak csődöt — ez az írás címe —, s az állítását a cikkíró a lipótvári fegyház jó ismerőjének információira alapozta. Két további anyagunk ugyancsak szorosan összefügg e témával. — Valóban, ezek a nézetek bizonyos formában táptalajra lelnek. Az új koncepció ugyanis elsősorban az alkalmazottak gondolkodásmódjának megváltoztatását feltételezi. Néhányan az őrök közül viszont azt hangoztatják: előbb változzanak meg az elítéltek, aztán majd mi is másmilyenek leszünk. Az ilyen nézetek elfogadhatatlanok. • Gyakoriak a panaszok börtöneink gyenge biztonsági és műszaki felszereltségére is. Ugy tűnik, ezt a tényezőt kissé lebecsüljük. — Én azt hiszem, hogy inkább arról van szó, hogy túlbecsüljük a tökéletes műszaki biztonsági berendezéseket. Sok az olyan börtön, ahol e téren rosszabb, vagy megközelítőleg hasonló a helyzet, mint nálunk, mégsincsenek problémák. A konfliktusok és szökések a legtöbb esetben nem a rosszul működő zárakból vagy áramkiesésből adódnak, de kizárólag az emberek lezser hozzáállásából, hanyagságából. Ezért nagyon fontos, hogy az ilyen helyeken jól kiképzett és felelősségteljes egyének dolgozzanak. Örvendetes, hogy az e célból rendeFegyencek kenyeret sütnek AZ ŐRÖK ÉBERSÉGÉN MÚLOTT...