Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám, péntek

—Ú/SZÓ— A GYERMEK ÉS A SZEX MOZAIK SIMOGASS - DE MERTEKKEL! 1992. JANUÁR 17. TÖRTÉNJEN VÉGRE VALAMI... Ha két asszony összekerül, hamarosan szót értenek egy csomó témában. Ilyenkor sorra kerülnek a „konyhai" dolgok, a főzés, az ellátás, a szolgáltatások, aztán persze sokszor és visszatérő jelleggel a pénz, végül a házastárs, de még előbb a gyerekek. Ahol pedig négy gyerek van, ott bizony egykettőre rákanyarodik a beszélgetés a nevelés gondjaira. Igy beszélgettem egyik szomszédasszonyommal egy lopott koradélutáni órán, amikor egyszercsak nyílott a konyhába vezető ajtó, s a gyerekszobából kissé borzasan előbújt a nagyobbikfiú. Beteg, lázas, nem jár iskolába, magyarázta az anya. Pisti különben szép szál legény, s noha most nyolcadikos, akár érettségizőnek is vélhetné bárki. A szépfiúk fajtájából való, gondosan ügyel az öl' tözködésére, rendszeresen jár borbélyhoz, divatos, sportos ruhákat kedvel. —Válogatós—tereli ráönkéntelenül a szót édesanyja. — Nemcsak az ételben, a ruhafélékben is. Akármit nem vehetek neki. Aztán az iskola kerül szóba, bizony a Pistit nem nagyon érdekli, csak legalább tanoncnak fölvennék valahová, hogy szakmát tanuljon. Ahogy így taglaljuk a fiatalember dolgait, kisvártatva újra nyílik az ajtó, s a gyerekszobából most egy lányka jön ki, hóna alatt apró szőrös kiskutyával. Szemlesütve köszön, valamint pusmog Pistivel az előszobában, aztán elmegy. Döbbenten nézek szomszédasszonyomra, mit művelt ez a lányka itt, miközben, ugye, a barátja betegen fekszik. Marika is lesüti a szemét, úgy buknak ki belőle a szavak:— Láttad, ugye? Ide jár ez a lányka a szomszédból, bezárkóznak sokszor, a fiam nem enged be, ha meg nem vagyok éppen itthon... persze mindegy, mert úgyis csak a saját feje után megy. Különben ismerem a lány szüleit, szóltam is neki, tudják-e, hogy hozzánk járkál a leány, nem korai-e még neki a dolog, hiszen ő is csak most tizenöt éves. Úgy tudom, akkor nagyon elővették a kislányt, lelkére próbáltak beszélni, de nem sok eredménnyel. Ő maga úgy vélekedik, hogy tovább akar tanulni, de mindenképpen ragaszkodik Pistihez. Ma szerintem ő is beteget jelenthetett, máskülönben az iskolában volna a helye. Hát látod, ilyen problémáink vannak.... Keze lemondóan széttárul. Csakugyan, én vajon mit tennék az ő helyében? Hiszen nincs arra biztosíték, hogy egy szép napon az én csemetém mellől ne tápászkodna föl egy hosszú hajú szépség. Valóban, nem minden családban oldható meg a serdülő fiatalok gondja, Természetesen sok varázsos alkalom áll lehetőségként előttük, s ha szerelem, rajongás is közrejátszik a kapcsolatban, az ifjúság ragyogó pillanatokkal tudja megajándékozni a felnőttkor határába érkezőket. Tapintat kell hozzá, mindkét részről, a szülő gondoljon arra, hogy nem elítélendő dolgot cselekszik gyermeke, csupán a természet parancsának engedelmeskedik; a gyermek pedig gondoljon a következményekre, a felelősségre, amely nem csupán a fizikai következményekre szűkíthető' le, hanem sokszorosan lelki folyományokkal is jár. Egy sikerületlen közeledési kísérlet, egy kellemetlen csalódás életre szóló görcsöket idézhet elő, családi kapcsolatokat ronthat meg, egyéniséget befolyásolhat. Tapintat szükséges, jóindulat és türelem, mindahány részről. Szomszédasszonyom esetében fölróható a családnak, hogy a fiút nem vezette soha tartalmas elfoglaltság felé. Pisti időnként bele-belevágott valamilyen sportba, de csakhamar abbahagyta, addig járt edzésekre, amíg lányok előtt tetszeleghetett. Olvasás, zenehallgatás sem kötötte le, szabad ideje nagy részét barátokkal csavarogva, mozikban töltötte. Hobbija nem volt, a tanulás nem érdekelte. Szórakozást keresett s talált a fiatal lányoknál, de a kapcsolat aligha lesz tartós. Sokszor láttam őt bandába verődve hasonló kamaszokkal, s amikor délutánhosszat tébláboltak a ház körül, nemegyszer támadt az a baljós érzetem, ezek a srácok egyszer annyira elunják magukat, hogy képesek valamiben kárt tenni, csak azért, hogy történjen már végre valami. Nemcsak az iskola, a szülő dolga is értelmes életre tanítani a gyermeket. (bit) A prágai Szexuológial Intézet egyik rendelőjében meglepő figyelmeztetés fogadja a látogatókat. „A szerdai napokon csak gyermekekkel foglalkozunk." A gyermekek és a szex? A választ Jaroslava Pondélníčková orvosnőnél kerestük. Az említett szöveg alatt ugyanis az 6 neve olvasható. — Igen, intézetünkben gyermek szexuológiai osztály is van, de tudni kell, hogy gyermek ginekológia is létezik. Nálunk főleg fiúkkal foglalkozunk, s ügyelünk arra, hogy „férfias" fejlődésük zavarmentes legyen. • Az önök esetében fizikai vagy pszichikai gyógymódokról beszélhetünk? Netán mindkettőről? — Mivel gyermekekről van szó, elsősorban testi fejlődésüket tartjuk szem előtt. Figyeljük, vajon a kisfiúk heréi a herezacskóban vannak-e, és hogy a hímvessző fejlettsége megfelel-e a gyermekek korának stb. A szexualitással összefüggő pszichés rendellenességek csak később, általában a pubertáskorban fordulnak elő. Korábban, mondjuk 10 éves korban, csak elvétve találkozunk olyan problémákkal, melyek leginkább hátrányos életkörülmények következményei. • Milyen konkrét panaszokkal fordulnak önökhöz a szülők? — Például azzal, hogy a gyermekük onanizál. Ez fó'leg az óvodákban okoz gondot, ahol, mondjuk, egy négyéves fiúcska délután az alvás helyett gyanúsan izeg-mozog. A kisgyerekek — a fiúk, meg a lányok is — általában nem a kezükkel izgatják önmagukat, inkább a lábuk közé helyezett játékmacival, babával, vagy csak egyszerűen a fekvőhelyhez dörgölőzve. Biztosan meglepő, amit mondok, de már az 5—6 hónapos csecsemőknél is előfordulhat onanizálás. Leginkább akkor, ha hosszabb ideig magukra hagyják őket és unatkoznak. Ha egy- vagy kétesztendős gyermek onanizál, van rá remény, hogy abbahagyja. Ha 4—5 éves korában fedezi fel ezt a kellemes játékot, már kevésbé valószínű, hogy önként lemond az élvezetet nyújtó élményről. • Milyen tanácsot ad ilyenkor egy ötéves gyermek anyukájának? — Elsősorban a gyerekkel beszélek és elmondom neki, hogy amit csinál, az magánügy és nem való az oviba vagy olyan helyre, ahol többen vannak. Érdekes, ezt a magyarázatot a gyerekek általában elfogadják. Egyúttal a szülőket is figyelmeztetem: ha észreveszik, hogy csemetéjük este lefekvés előtt maszturbál, tegyenek úgy, mintha semmit se látnának. Ma már köztudott: az önkielégítés nem árt a gyermekeknek. • Gyerekeink fizikai fejlődése érdekében mire kellene odafigyelni, hogy később ne érhessen bennünket vád, hogy valamit elhanyagoltunk? — Azt ajánlom a szülőknek, hogy fiuk fürdetése közben győződjenek meg arról, benne van-e mindkét here a herezacskóban. A gyermeket ki kell oktatni, hogy időnként húzogassa fitymáját, hogy idejében kiderüljön, nincs-e fitymaszűkülete. A fürdés közben végzett huzogatástól ugyanis a fityma sokszor kellő nagyságúra tágul és így elkerülhető az orvosi beavatkozás. Ha az említett rendellenességre mondjuk a gyerek 12 éves korában jövünk rá, már csak operációval lehet segíteni. Higiéniai szempontból is fontos, hogy a fiúk fürdés, illetve mosdás közben lehúzzák fitymájukat és alaposan leöblítsék a makkot. Különben a bőr alatti zsiradék gyulladást okozhat. • Beszélgetésünk elején megemlítette, hogy a kedvezőtlen életkörülmények negatívan befolyásolhatják a kisgyerek szexuális megnyilvánulásait. — Ha a gyermek rendezett családi körülmények között nevelkedik, akkor nála ritkábban fordulnak elő szexuális rendellenességek. Ha viszont gyakran tanúja szülei vagy mások nemi életének, nem csodálkozhatunk azon, ha mondjuk egy 8 éves fiúcska — utánozva a látottakat — fogdossa a kislányokat, szoknyájuk alá nyúlkál stb. Az ilyen jeleneteket általában megmosolyogjuk, pedig tudnunk kellene, hogy valami nincs rendjén. • Egy alkalommal azt hallottam, hogy a 10 éves Paul Gauguin megerőszakolta unokanővérét. Lehetséges ez? — Nem hiszem. El tudom képzelni, hogy simogatta, fogdosta. Ebben a korban a fiúknál már tapasztalható bizonyos agresszivitás. Ha partnernőjük nem hajlandó belemenni a játékba, kényszeríteni próbálják. Ha már sor kerül a „papás-mamás" játékra, az csakis önkéntes alapon történhet. • Szóljunk egy másik aktuális kérdésről, a homoszexualitásról. Beszélhetünk született hajiamról? Lehet-e a neveléssel pozitívan vagy negatívan befolyásolni ezt a rendellenességet? — A homoszexualitás vele született adottság. A nevelés nem igen befolyásolja. Ha a családban megértés és szeretet uralkodik, kisebb a valószínűsége annak, hogy a gyermek ferdehajlamú lesz. Persze előfordulnak esetek, amikor egy családon belül az egyik gyerek heteroszexuális, a másik homoszexuális. • A latin-amerikai országokban tapasztalt nagyfokú homoszexualitás állítólag abból adódik, hogy ott rengeteg a csonka család, ahol az anya egyedül neveli gyermekeit... — Ezzel az elmélettel nem értek egyet. A statisztikai adatok szerint az embereknek mintegy 4 százaléka homoszexuális. Ez a szám nem újkeletű, már vagy ezer éve érvényes. Nem szabad viszont összetéveszteni a homoszexualitást a homoszexuális viselkedéssel. Ugyanis heteroszexuális egyének is viselkedhetnek homoszexuálisok módjára. • Orvosi gyakorlatában találkozott homoszexuális gyermekekkel? — Kivételesen. A gyerekek ezt a hajlamukat többnyire csak 16—17 éves korukban tudatosítják. Olykor előfordul, hogy az intelligens gyermek magától is rájön, nincs valami rendben. Volt két olyan esetünk, amikor egy 12, illetve 13 éves fiú elpanaszolta édesanyjának, hogy neki bizony nem a kislányok, hanem a fiúk tetszenek. • Mit lehet ilyenkor tenni? — Elsősorban meg kell a szülőknek mondani, hogy ez már aligha fog megváltozni, s ebbe bele kell törődniük. A lényeg azonban az, hogy a gyermek ne legyen boldogtalan. Ha kényszeríteni fogják a heteroszexualitásra, neurotikussá, elégedetlenné válik, és a későbbiek során sok gond lesz vele. A legnagyobb baj az, hogy a szülők képtelenek belenyugodni, hogy gyermekük homoszexuális, és minden áron azt akarják, gyógyítsuk meg. Nem hiszik, hogy ezen az állapoton képtelenek vagyunk változtatni és azzal gyanúsítanak bennünket, hogy nem akarunk törődni gyermekükkel. Mi viszont biztosan tudjuk, hogy azok6 ban a családokban, ahol akceptálják a gyermek szexuális rendellenességét, továbtjra is úgy szeretik, úgy viselkednek vele szemben, mint azelőtt, a homoszexuális egyén későbbi élete zökkenőmentes lesz és simán beilleszkedik a társadalomba. • Mondjon valamit leánypácienseiről is. — Ők többnyire a gyermekginekológiára járnak. Hozzánk csak akkor kerülnek, ha önkielégítést végeznek vagy már a pubertás kor előtt túlzott mértékben érdeklődnek a fiúk iránt. Például ha a 12—13 éves kislányok rendszeresen későn járnak haza, mert fiúkkal csavarognak, akik közt jól érzik magukat. Az idő előtti nemi élet ártalmasságát nem győzzük hangsúlyozni. A fizikai fejlettség nem elegendő a teljes értékű szerelmi élethez. A 16—17 éves kort ehhez túl korainak tartom. Az lenne az ideális, ha a lányok kivárnák a 18. születésnapjukat, mert akkor már szellemileg is érettebbek. • Hogy jön létre az ilyen rendellenesség? — Általában pszichopatikusokról van szó, akiknél több tényező is közrejátszik. Például a családi szeretet hiánya, ami gyakran oda vezet, hogy a kislány idegeneknél keresi a gyengédséget és a megértést. Nemrég olyan kislánnyal foglalkoztam, akit szülés után sokáig élesztgetni kellett. Gondolom, a megsérült agy is hozzájárult ahhoz, hogy a lány most másképp viselkedik, ahogy azt a szülei elvárnák. • Ilyenkor lehet használható tanácsot adni? — A szülők tiltásainéi, szidásánál és büntetéseinél sokkal hatékonyabb a szakemberek pszichoterápiája. • Úgy tűnik, szexuális panaszaikkal a lányok és a nők ritkábban fordulnak önökhöz, mint a fiúk és a férfiak. — Pácienseink kétharmada férfi. A nők leggyakoribb szexuális panasza az orgazmus hiánya, mely 25— 30 százalékukat sújtja. Bízom abban, hogy a mai fiatal lányoknál a modernebb nevelés hatására már sokkal ritkábban fordulnak elő ilyen panaszok. • Ez azt jelenti, hogy az orgazmus összefügg a neveléssel? — Természetesen. A sok tiltás, ijesztgetés és „tabu" nem használ a nemiségnek. Nagyanyáink generációja a szexuális élet terén nagyon gátlásos volt. Azelőtt például elképzelhetetlen volt, hogy egy nő aktus közben izgassa magát. A mai lányok java már levetkőzte az álszemérmet, ezért szerelmi élete örömtelibb. • Mit kíván még a szexuális neveléssel kapcsolatban elmondani? — Nem helyes, ha a családban úgy beszélnek a nemiségről, mint valami rossz, piszkos, szégyellni való dologról, mely nem tartozik az élethez. Viszont az sem jó, ha a nebulók túl korán tudomást szereznek bizonyos dolgokról. Ha a gyereket például „csak" simogatják, sok szülő azt hiszi, nem történt semmi. Csakhogy történt. A gyerek idő előtt rájön, hogy létezik egy terület, ahol kellemes érzésekhez lehet jutni. Minél később szerez erről tudomást, annál jobb. Ezzel viszont nem azt akarom mondani, hogy ne mondjuk el gyermekünknek például azt, miként jött a világra. Fontos, hogy érezze: a szexualitás az élet szerves része. IVANA HODECOVÁ (az MS-ből átvett írás) K

elet-Szlovákiában mostanában a bűncselekmények sorában a gépkocsifosztogatás és a zavaros hátterű autókereskedés egyre „népszerűbb". Talán nincs is nap, hogy ne fordulna a közbiztonsági szervekhez ilyen ügyben egy-két, vagy néha több pórul járt tulajdonos. Ez az elítélendő jelenség mindenütt dívik, ám a legnagyobb mértékben Kassán és most, a téli idegenforgalmi szezonban a Magas-Tátrában. Bizonyítékul több újságoldalnyi tényt, esetet sorolhatnánk a rendőrségi naplókból, most „ízelítőül" csupán a magas-tátrai „krónika" január első hétvégéjét megörökítő bejegyzéseit közöljük. íme: • Január 3-ára virradó éjjel ismeretlen tettesek feltörték egy magyarországi turistának a Chemosvit vállalat üdülője előtt parkoló VAZ 2105-ös gékocsiját, s mintegy 30 ezer korona értékű sportfelszerelést vittek el belőle. • A látralomnici vasútállomás előtt álló Fiat gépkocsiból valaki az éj leple alatt minden értékesebb tárgyat ellopott, s a lengyelországi tulajdonosnak ezzel 88 ezer korona kárt okozott. • Január 3-án szintén Tátralomnicon egy lengyelországi Polonézből eltűnt az autórádió, egy videokamera, valamint a sífelszerelés — összesen 37 ezer korona értékben. • Január 4-én az imént említettekhez hasonló kellemetlen meglepetés érte az ausztriai rendszámú Mitshubishi-colt tulajdonosát. Ismeretlen tettesek ugyanis 78 ezer korona értékű kárt okoztak neki... AUTÓS KRIMIK Fügedy István őrnagytól, a bűnügyi rendőrség súlyos bűncselekményekkel foglalkozó keletszlovákiai osztályának parancsnokától megtudtuk, hogy egyre több szerepkörben „lopja be" magát az autó a bűncselekmények sűrűjébe, egyre univerzálisabb pénzszerzési eszköze az „ügyeskedőknek". Esetenként megfelel erre a legfeljebb már csak alkatrészeiként értékesíthető rozoga Škoda is, aki viszont többre vágyik, a márkásabb kocsikat szemeli ki magának. Decemberben a régióban 15 darab külföldön lopott személykocsit foglaltunk le. Új tulajdonosaik azt hitték, hiteles okiratokkal ellátott árut vettek. Sajnos, becsapták, átejtették őket, s kérdés, az ilyen üzletek nyélbeütői, a közvetítők tudták-e, hogy hamisak az Audik és Mercedesek származását igazoló dokumentumok — tette hozzá a rendőrőrnagy. Szomorú az is, hogy a pórul járt emberek többsége nem tudja megmondani, kitől vette a kocsit, mert azóta sem látta a „kereskedőket"... * » * Ősszel a Rozsnyói járásban az 50-es főút mentén „parkoló", rendszámtábla nélküli fehér Dacia erősen foglalkoztatta a bűnügyi rendőrséget. S még ma is foglalkoztatja. Annál is inkább, mert az „elhagyott" jármű nem üresen rostokolt ott, hanem több fegyver és robbanószer is volt benne. A Slovenský východ kerületi napilap a közelmúltban magyarországi és hazai nyomozókat, szakértőket megszólaltatva azt közölte, hogy az eddigi vizsgálatok szerint több mint valószínű; a fehér Dacia a magyarországi eltulajdonított gépkocsik közül való. Hogy ki tulajdonította el, ki használta postarablások, benzinkút-fosztogatások, valamint más bűncselekmények elkövetése során, illetve hogyan került Szlovákiába, annak a felderítésén még dolgoznak a hazai és magyarországi szakértők. (gazdag) Illusztrációs felvétel