Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám, péntek

7 KÖRNYEZETVÉDELEM ÚJ szói 1992. JANUÁR 17. VERSENYFUTÁS AZ IDŐVEL Az utóbbi évtizedek intenzív terjeszkedése ellenére Dunaszerdahelyt lényegében még mindig a karcsai úti vízmű látja el ivóvízzel. Ez viszont a város ipari negyedében fekszik és a korábbi évek feleló'tlen gyakorlatát ismerve feltételezhető, hogy a kavics és homok által alkotott víztartó aljzatba nemkívánatos szennyeződések jutottak. Arra ugyanis, hogy néhány vállalatban hanyag módon kezelték a veszélyes anyagokat, már korábban is többször fény derült, de az akkori viszonyok közt ilyesmivel nem volt ildomos foglalkozni. így az elsó' botrány csak 1988-ban pattant kl, amikor is az Autóbuszközlekedési Vállalat lyukas tartályaiból szivárgó üzemanyag által okozott szennyezést már a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság illetékeseinek minden igyekezete ellenére sem lehetett többé eltusolni. Könnyen megtörténhet, hogy a talajvízben mozgó szennyeződés egy szép napon eléri a vízművet és a város egyik napról a másikra ivóvíz nélkül marad. Jobb a bajnak elé menni, mint adott esetben fűhöz-fához kapkodni, vallja a problémát már évek óta követő dr. Dömény Tamás, a Dunaszerdahelyi Körzeti Környezetvédelmi Hivatal vezetője. Ennek érdekében a közelmúltban összehívta a vízmű körül található vállalatok és a helyi önkormányzat képviselőit. A megbeszélés célja egyrészt az volt, hogy a hivatal szakemberei áttekintést nyerjenek, milyen veszélyes anyagokat használnak fel az egyes vállalatok, hogyan tárolják ezeket, illetve mi módon figyelik a területükön jelentkező föld alatti szennyeződéseket. Ezenkívül a környezetvédelmi hivatal szükségesnek látja, hogy amelyikük nem rendelkezik megbízható megfigyelőhálózattal, nagyon rövid időn belül építse ezt ki. A munkát viszont ajánlatos összehangolva elvégezni, mert így olcsóbb ás az egységes módszertan alkalmazásával a nyert adatok is használhatóbbak lesznek. Mindennek eredményeképp áttekintést kapnánk a vízmű körüli szennyeződés elhelyezkedéséről, kiterjedéséről és az elszennyezett víztömeg vastagságáról. Az érintett vállalatok közül ilyen szempontból ezidáig az Autóközlekedési Vállalatot kísérte megkülönböztetettfigyelem. 1988-ban ugyanis itt mintegy kétszáz liter gázolaj elszivárgására derült fény. A tárolótartályok akkori állapota viszont nem hagyott kétséget afelől, hogy a valóságban ez a mennyiség sokkal nagyobb. Azóta az üzemanyagot duplafalú felszíni tartályokban tárolják, és a műhelyekben is megoldották az esetleges hulladékok felfogását, tehát ezt a veszélyforrást lényegében kiküszöbölték. A négy évvel ezelőtti szennyeződést egy kúthálózatsegítségével számolták fel, és ez azóta megfigyelőrendszerként működik. A közlekedési vállalat keserű tapasztalataiból a környék másik nagy szénhidrogénfogyasztója, a Juhocukor is levonta a tanulságot. Azóta az általuk felhalmozott fűtőolajat szintén felszíni tartályokban tárolják, sőt az összes lehetséges szennyezó'forrás (víztisztító, tárolók) közelében megfigyelőfúrásokat létesítettek. A villamosművek telepén is — saját állításuk szerint — minden rendben van. Az itt tárolt transzformátorok ugyan olajjal vannak töltve, de a területet megfelelően szigetelték, és az innét összegyűjtött vizet egy tisztítóállomáson kezelik. Ezt teszik a transzformátorállomásokon összegyűlt vízzel is. Nem ilyen kedvező a helyzet viszont az Ister vállalat telepén. Itt a hígítószerekkel és kőolajszármazékokkal dolgoznak. Ezek raktározása, illetve kezelése nincs összhangban az érvényes előírásokkal. Ennek ők is tudatában vannak, ezért kidolgoztatták a helyzet megváltoztatásához szükséges terveket. Mivel azonban a vállalat privatizáció előtt áll, egyelőre nem tudnak belekezdeni ezek megvalósításába. Nincsenek ismereteik a telepük alatti helyzetről sem, de nagyon szívesen részt vesznek közös megfigyelőhálózat létesítésében. AHydronika vállalat képviselői úgy érzik, mindent megtesznek a vízszennyezés elkerüléséért. Megfigyelőrendszerük azonban nincs, és állami dotáció nélkül nem is nagyon látják lehetőségét, hogy ilyesmit létesítsenek. A térség legnagyobb kérdőjelét a Benzinol által évekkel korábban a vasútállomástól délre üzemeltetett telep jelenti. Azt már most is tudjuk, hogy a napjainkban a Vetvár és a Dunatex szövetkezetek által használt terület alatt a talajvíz felszínén több centiméternyi kőolajszármazék úszik. Jelenleg épp a kutatófúrások telepítése folyik. Ezek segítségével szeretnék behatárolni az olajfoltot és kitermelni az elszennyezett víz minél nagyobb részét. Sajnos, a szennyeződés mértéke egyelőre még hozzávetőlegesen sem ismert. Figyelmeztető jel viszont, hogy az Autóközlekedési Vállalat megfigyelőrendszere annak ellenére, hogy náluk lényegében minden rendben van, az utóbbi időben újabb komoly szennyeződést észlelt. Ennek eredete még nem bizonyított, de ők is a valamikori Benzinol telepet gyanúsítják. Könnyen elképzelhető, milyen következményekkel járna, ha ilyan kósza olajfolt épp a vízműben bukkanna fel. Ezt belátva az érintett vállalatok képviselői sem ellenzik a helyzet pontos felmérését célzó munka elvégzését. Többen közülük viszont arra figyelmeztettek, hogy anyagi szempontból valószínűleg szükség lesz az állam segítségére is. Ezzel kapcsolatban leginkább a Környezetvédelmi Alap jöhet szóba. Kezdeti lépésként megbízták a Dunaszerdahelyi Környezetvédelmi Hivatalt, hogy írjon ki pályázatot a kutatás elvégzésére. A beérkező ajánlatok közül azután az érintett vállalatok képviselőinek bevonásával választják ki a legmegfelelőbbet. A munka sürgősségét jól jellemzi a másik dunaszerdahelyi vízmű esete is. Ezt a Kisudvarnok felé vezető úton létesítették, és az Észak II. lakótelep egy részét látja el. Annak ellenére, hogy csak néhány éve működik, az innét nyert víz nitráttartalma fokozatosan növekszik, napjainkra már túllépte aszabvány általjavasolt határértéket, és csak azért használható tovább, mert még a kevésbé szigorú tűréshatáron belül van. Megjegyezzük, hogy az említett kút tőszomszédságában található a volt városi szeméttelep. Az említett megbeszélésen egyébként részt vettek a város ivóvízellátását biztosító Nyugat-szlovákiai Csatorna- és Vízművek pozsonyi központjának képviselői is. Közülük Vavrová mérnöknő meglehetősen ingerülten reagált az udvarnoki úti kút vizével kapcsolatos információkra, állítván, hogy az ő megfigyeléseik alapján nem tapasztaltak jelentősebb vízminőségromlást. Ezzel kapcsolatban kétségbe vonta dr. Dömény Tamás szavahihetőségét. A környezetvédelmi hivatal vezetője ezután kénytelen volt figyelmeztetni a tárgyalást nyilvánvalóan fővárosi „felülnézetből" szemlélő vendégeket, hogy a vízmű sorsáért nem a környezetvédelmi közigazzgatásnak, hanem elsősorban az azt üzemeltető vállalatnak kellene aggódnia. így a szóban forgó gyűlést is inkább nekik kellett volna összehívniuk. Ezután Robotka Rozália, a dunaszerdahelyi higiéniai állomás szakembere tényszerű adatokkal bizonyította a „kisebbik" vízműben tapasztalható vízminőségromlást. A karcsai úti vízmű körül található vállalatok közös összefogással feltárhatják a város vízellátását fenyegető esetleges veszélyt. Abban az esetben, ha ez elháríthatatlannak bizonyulna, az illetékesek Dunaszerdahelyt kénytelenek lennének rákötni a Bősről az ország északi része felé létesített távvezetékre, vagy egy más helyen új vízművet létesíteni. TUBA LAJOS ALTERNATÍV? INTEGRÁLT? BIO? ÖKOLÓGIA? Az alternatív gazdálkodás elnevezésen kívül még számos, többé-kevésbé szinonim fogalom terjed, illetve terjedt el (így pl. integrált, alkalmazkodó, okszerű stb ). Az eddig elterjedt növénytermesztési rendszerekhez viszonyítva ezek komolyabb tevékenységet jelentenek, mivel átfogják az egész mezőgazdasági termelést. A napjainkban általánosan elterjedt, növekvő ráfordításokkal, energiabevitellel működő — intenzív — növénytermesztés a konkrét terméseredmény-növekedés mellett számos, részben hoszszabb távon jelentkező, kedvezőtlen hatást idézett elő. Ezek egy része közvetlenül — negatívan — visszahat a termelési folyamatra, másrészt globális problémák forrása is. A rendszer értelmezése (Ángyán, 1988): Az említett káros folyamatok megállítása és az agroökoszisztémák produkciójának egyidejű növelése csak akkor választható meg, ha az iparszerű és a biológiai, ökológiai alapokon nyugvó növénytermesztés elemeit a környezetre és a termékkibocsátásra gyakorolt hatásaik alapján mérlegeljük, s így a két szélsőséges lehetőséget egy kompromisszumos stratégiává egyesítjük. Az így kialakított rendszer a talaj termőképességét, szerkezetét nagyrészt biológiai módszerekkel stabilizálja magas szinten, de a nagy termések érdekében — csökkentett mértékben — műtrágyákat és szükség szerint — lehetőleg minimális adagokban — kémiai növényvédőszereket is alkalmaz. A biológiai növénytermesztés (biogazdálkodás) napjainkban egyre erősödő mozgalomként jelentkező irányzat, a szántóföldi növénytermesztésben azonban egyelőre nagyon csekély területen valósul meg. A biotermesztés műtrágyákat és ipari eredetű kémiai növényvédőszereket nem alkalmaz. s a termelés során keletkező melléktermékek reciklizációját igyekszik teljes körben megoldani. Természetesen a növénytermesztés csak a termelés egyik részét képezheti. . Célja, hogy kedvező ökológiai viszonyok megteremtésével, energiatakarékos talajmüveléssel és növénytermesztési módszerekkel, biológiai növényvédelemmel teljes értékű élelmiszereket (bioélelmiszereket) állítson elő úgy, hogy közben fenntartsa, illetve fokozza a talaj termékenységét, mind jobban kihasználva a belső tartalékok és az ökoszisztéma törvényszerűségeinek ismerete nyújtotta lehetőségeket (Dorogi, 1989). Az ökológiai gazdálkodás újabban meghonosodó gyűjtőfogalom. Azoknak az elveknek az összességét jelenti, amelyeket a biológiai (biodinamikus), a szerves (organikus) és a természetszerű gazdálkodás igyekszik megvalósítani. A biodinamika hívei főleg biológiai hatóanyagoktól várják a termés növekedését. A szerves gazdálkodás mindenekelőtt a talajélet fellendítését helyezi eló'térbe. A természetszerű módszerek pedig a vegyi készítményeket igyekeznek természetes szerekkel helyettesíteni. Mindezeket az irányzatokat az ökológiai gazdálkodás foglalja rendszerbe, kiegészítve a termőhelyi viszonyokhoz való gondos alkalmazkodással. Szoktak még alternatív gazdálkodásról is beszélni, ez a hagyományostól eltérő eljárások követését jelenti. Az integrált gazdálkodás középutas, mindenhonnan kiemeli a hasznos megoldásokat. Módjával engedi meg. de nem száműzheti a vegyszerezést, általában a szélsőségek kiküszöbölésére törekszik (Dorogi, 1989). Fontosabb intézkedései a következők: 1. többszakaszos vetésforgó és másodnövény-termesztés, 2. kíméletes talajművelés, 3. a helyi adottságoknak legmegfelelőbb fajták termesztése, tekintettel a toleráns és rezisztens fajtákra, valamint a kártevődre, 4. a gyomok leküzdése mechanikai úton, 5. talajvizsgálatok eredményein alapuló trágyázás, 6. peszticidek felhasználása a károsítok küszöbértékének figyelembevételével. A terület kiválasztása is fontos alapja az integrált védekezésnek A toleráns és rezisztens fajták segítségével a termesztés kockázata csökkenthető. A jó és időben végzett talajmunkákkal a szár- és gyökérmaradványok elkorhadása gyorsítható, így főleg a szártő-betegségek gyakorisé gát lehet csökkenteni. Kölönösen fontos a táblák .feketén tartása", rendszeres művelése. Dr. PALÍK LÁSZLÓ KÖRNYEZETKÍMÉLŐ GÁZOLAJ Pozsony légszennyezettségének mértéke gyakran túllépi az oly sokat emlegetett észak-csehországi ipari területét. Ezt bizonyítják az ellenőrző-megfigyelő állomások következetes mérési adatai is. Ha a főváros légszennyezése kerül szóba, az emberek általában a Slovnaftra, a legnagyobb petrolkémiai művekre mutogatnak, holott nem ez áll a névsor elején. A Slovnaftnak saját ökológiai programja van, amelyre jelentős összeget fordít, s az eredmény nem elhanyagolható. A főváros környezetszennyezésének csökkentése érdekében még a múlt év végén megkezdték az alacsony kéntartalmú gázolaj gyártását és szállítását a fővárosi tömegközlekedési vállalat számára. Bár a piacgazdaság könyörtelen feltételei mellett az új termék gyártásának költségei nagyobbak, a közlekedési válallatnak továbbra is a régi áron számlázzák. A tehergépkocsik és autóbuszok üzemeltetésére használt hagyományos 22B jelzésű gázolaj a csehszlovák szabvány szerint 0,15 százalék tömegegység ként tartalmaz. Az új üzemanyag, amit a tömegközlekedési vállalatnak szállítanak, maximálisan csak 0,05 százalék tömegegységet tartalmaz, ezzel a kipufogó gáz kéntartalma 2/3-dal csökken. Az ilyen 22B-CITY jejzésű gázolaj gyártását az osztrák ÖMV csak most sorolta be gyártási programjába. A laikusnak ezek az adatok keveset mondanak. A jobb megértés végett, konkrét számokkal kifejezve: 1 tonna gázolajban 1,5 kg kén helyett csak 0,5 kg van. A tonnánkénti 1 kgos csökkenés által, a pozsonyi tömegközlekedési eszközök havi üzemanyagfogyasztását véve alapul, az autóbuszok kipufogóján keresztül 1000 kg-mal kevesebb kén kerül a levegőbe. (Évente pedig közel 13 ezer kilogrammal kevesebb.) Ez az égési termékként keletkező kéndioxidra átszámolva eléri a 26 ezer kg-ot is. Tehát az új üzemanyag használásával a légkörből eltűnik az a hatalmas gázfelhő, ami a gyerekek légúti megbetegedésének egyik fő okozója. Feltétlenül említést érdemek az a tény, hogy a 22B-CITY gyártásánál nem használnak semmilyen aromatikus adalékot a motor füstölésének csökkentésére. —tgá— HULLADÉKGONDOK A hagyományos értelemben vett falusi gazdaságokban eddig sem okozott és ma sem okoz komolyabb gondot a háziartási hulladék eltávolítása, esetleges hasznosítása. Ami éghető, az a tűzre kerül, az ételmaradékokat az állatok elé vetik, ami oda sem jó, a trágyadombra vagy a komposztsilóba kerül. A bajok nagy része a városiasodással kezdődik. A hulladékeltávolítás új útjai problémák megjelenését eredményezik. A folyékony hulladékot a lefolyó, a szilárdakat a kuka nyeli el. A hulladék harmadik útja a tűz. Ez az új fűtési módok bevezetésével, a gáz és a villany térhódításával egyre jobban háttérbe kerül A távfűtés, a hőtárolós villanykályha, a gáztűzhely egyre több családot szabadít meg a hagyományos tűzrakás nyűgétől, de egyben elveszi tőlük a tűzrakas örömét — és a hulladék elégetésének egyedüli ésszerű módját is. A statisztikát nézve is szembetűnő a változás úgy a hulladékok mennyiségét, mint összetételét illetően. A köztisztasági vállalatok által elszállított szilárd hulladék mennyisége megkétszereződött, összetételét illetően megnövekedett a papír ós a műanyagok részaránya, míg a salak és a hamu hányada csökkent. A .megtermelt" szemétmennyiség egyharmada ipari és mezőgazdasági üzemekből kerül ki, kétharmad része pedig a háztartások .produktuma". Ha mindehhez hozzávetjük, hogy a szerves (könnyen lebomló) hulladékok részaránya fokozatosan csökken, nem nehéz elképzelni, hogy milyen súlyos problémával állunk majd szemben. E téren jelentősebb javulást csak a szemétégetőművek megépülésével, a hulladék osztályozásával és felhasználható komponenseinek újrafeldolgozásával érhetünk el. Ehhez viszont jelentős beruházásokra és nem utolsósorban az emberi gondolkozásmód megváltoztatására van szükség. SÓLYMOS JÁNOS, mérnök OKOFIGYELO Szlovákia területén 365 ipari hulladéktároló létezik, melyek összterülete 1370 hektár. A becslések szerint az összkapacitás felének megfelelő, 171 millió tonna anyagot tárolnak bennük. A közvetlenül ipari üzemekből származó hulladék 565, a bányászattal kapcsolatos 500, az építőipari törmelék 32 és a mezőgazdasági, illetve erdészeti termelésből származó hulladék 27 hektár területet foglal el. (Živ. prostredie) Josef Vavroušek szövetségi környezetvédelmi miniszter egyesült államokbeli útja során elsősorban a kőszén ökológiai szempontból elfogadható felhasználási módjai iránt érdeklődött. „Jelenleg 42 ezzel a problémával foglalkozó nagy kutatóprogramjuk fut és ezek természetesen számunkra is nagy jelentőséggel bírnak" — mondta. A miniszter ezenkívül Washingtonban megegyezett a Világbank képviselőivel, hogy az intézmény ajándék formájában hazánk számára finanszírozni fog két, az iparban felhasznált freonmennyiség csökkentésére irányuló programot. (Hosp. noviny) A brit lapkiadók és újságpapírgyártók megegyeztek Tomy Baldryn környezetvédelmi miniszterrel, hogy az évszázad végéig az általuk felhasznált papír felét újrahasznosított nyersanyag fogja alkotni. A miniszter sajtótitkára szerint ezzel elsősorban azt szeretnék elérni, hogy az újságok által felemésztett óriási papírmennyiség ne végezze a hulladékhegyeken. (Tech. týdeník) Alapvető fordulatot sikerült elérnie a dallasi Texas Instruments vállalatnak a napenergia-felhasználás terén. Az általuk kifejlesztett új technológia alumínium fóliába préselt nagyszámú mikroméretű kvarcgolyó segítségével minden eddiginél jobb hatásfokkal alakítja át a napsugarak energiáját villamos árammá. Ily módon egy kilenc négyzetméteres tetőmodul elfogadható áron egy átlagos amerikai család évi fogyasztásának felét képes előállítani. (VDI Nachrichten) A murmaszki kerületi KGB egy szigorúan titkos minősítésű levelet bocsátott a szovjet tv-híradó rendelkezésére, melyben egy „északi Csernobil" létezéséről lebbenti fel a fátylat. A képernyőn is bemutatott levelet 1990. februárjában írták Mihail Gorbacsov elnöknek, Krjucskov KGB-főnöknek és Jazov védelmi miniszternek. Az írás szerint az északi tengeri hadiflotta radioaktív hulladékanyagait évtizedeken keresztül egyszerűen a Barenst és a Kara-tengerbe süllyesztették, anélkül, hogy biztonságosan becsomagolták volna. HVG f * Egységes azonosító jelet kapnak azok a közöspiaci országokban gyártott és forgalmazott árucikkek, amelyek előállítása, használata és újrahasznosítása nem, vagy csak alig szennyezi a környezetet — orrol döntött a közelmúltban a közöspiaci országok környezetvédelmi minisztereinek közös tanácsa. Ilyen, a fogyasztókat tájékoztatni hivatott és a nemzetközi szabványoknak megfelelő .ökocirnkék" néhány országban már ma is léteznek, egységes nemzetközi követelményrendszer kidolgozására és az ennek teljesítését garantáló jelzés bevezetésére azonban mindmáig nem került sor. HVG