Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-26 / 30. szám
■I Vasárnap 1991. július 28. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.08, nyugszik 20.21 Közép-Szlovákia: 05.15, nyugszik 20.28 Nyugat-Szlovákia: 05,21, nyugszik 20.34 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 20.52, nyugszik 06.50 Közép-Szlovákia: 20.59, nyugszik 06.57 Nyugat-Szlovákia: 21.05, nyugszik 07.03 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük SZABOLCS - KRISTÓF valamint Adina, Alina, Bars, Ince, Nauzika nevű kedves olvasóinkat • Szabolcs - ismeretlen eredetű régi magyar személynévből Vörösmarty Mihály újította föl. Béla király jegyzője szerint a honfoglaló magyar vezérek egyike volt. • 1741-ben halt meg Antonio Lucio VIVALDI velencei zeneszerző és hegedűművész (szül. 1678). A VASÁRNAP következő számának tartalmából OTTHONNÁ VÁLT LAKÓTELEPEK Lovász Attila vallomása Vágsellyéról ASZTALTÁNCOLTATÓK Ordódy Vilmos riportja ALDONZA EREJE Szabó G. László beszélgetése Papadimitriu Athinával A PAPAGÁJ Hajdú István elbeszélése ÁLLANDÓ ROVATAINK GYERMEKVILÁG HÁZUNK TÁJA HUMOR HOGY MIK VANNAK? Ilyen gyereket nem szabad vállalni Ügy szép az élet, ha zajlik, szokta mondogatni nagyanyám, de ezt a zajlást túl szépnek tartaná. Zajlik az élet. Zajlik a Duna. Most még. Bős és Nagymaros fogalommá vált. A kerékkötést, a megátalkodottságot jelenti az egyik oldalon, a természetrombolást, az élet tagadását a másikon. A hamleti kérdés hosszú ideje a befejezni vagy nem befejezni. Nem akarom a vízlépcső ellenzőinek okos érveit elismételni, inkább a befejezés mellett kardoskodók érveire mutatnék rá. Illetve csak egy érvre. De ez megér — ha egy misét nem is — egy glosszát feltétlenül. A vízlépcsőt most már nem lehet nem befejezni - jelentette ki a komoly ember, nem nagy nyilvánosság előtt. Meg is magyarázta, miért nem. Mert ez olyan, mint ha a fiatal házasok akkor gondolnák meg megukat, hogy nekik bizony ez a gyerek nem kell, amikor már elkéstek. Találó a hasonlat! Csak tovább kell gondolni. Kétségkívül vannak olyan hebehurgya meggondolatlan ifjak, akik felelőtlenkednek, s csak akkor kapnak észbe, amikor megtörtént a baj. Ilyenkor vagy összeházasodnak vagy nem. Ha úgy döntenek, hogy elválnak útjaik, a leányzó sietve megszabadul bűnétől. Ha szigorú nevelést kapnak, jön a házasság: Aztán meg a gyerek. Akinek később mégiscsak örülnek, mert olyan aranyos, szeretetre méltó, annyi örömet szerez. De mi van akkor, ha összeházasodnak ugyan, de már a terhesség korai szakaszában kiderül, hogy a várva várt jövevény nyomorék lesz? Hogy környezetének csak fájdalmat okoz egész hosszú életében? Az orvosok is azt tanácsolják ilyen esetben, ne vállalják a szülők a torzszülöttet. Nemigen történik meg, hogy a figyelmeztetés ellenére is ragaszkodnának a gyermekhez... Olyan körülmények között, •amikor a magzatról komoly szakemberek állapítják meg a fejlődési rendellenességet, tudják, hogy testileg-lelkileg nyomorék születik, ráadásul, amikor az anya életét is veszélyezteti a jövevény, és még gyilkossággal sem vádolható az orvos — az ítélet megfellebbezhetetlen: ilyen gyermeket nem szabad világra hozni. Kopasz-Kiedrowska Csilla Ki védi meg az állatokat? Volt egyszer, nem is olyan régen, egy csillogó szemű, szeretetre éhes kölyökkutya, a világon a legszebb, akit egy újfajta fertőző vírus pusztított el. Pedig talán meg lehetett volna menteni. Hiszen a fővárostól nem messze, Nagyszombatban, már dolgoznak az ellenszeren, és a megmentés eshetőségéről körlevelet küldtek a szlovákiai állatklinikáknak. A pozsonyinak Is. De a Karpatská utcai állatklinika nem vesz erről tudomást. A tettes tehát Ismerős: nemtörődömség, felelőtlenség? Van-e joga az állatnak az élethez? Nálunk az állatvédelemről még nincs törvény, de ha egy állat képes érzékelni a fájdalmat, akkor joga van ahhoz, hogy ne érjék Ilyen hatások. De jelenleg nincs, aki megvédje az állatokat. Az egész világon gombamódra szaporodnak az állatvédő ligák, és erősödik ez a mozgalom hazánkban is. Az állatvédők amiatt keseregnek, hogy az emberek megsértik az állatok jogait, és kísérletezés kapcsán állatok millióival bánnak méltatlanul. És akkor még nem szóltam az olyan „gazdikról“, akik megalázzák az állatokat, játékszernek tekintik, és miután megunták, vagy ha megbetegszenek, kidobják őket az utcára. Tudom, hogy elmélkedésemet csak az érti meg igazán, akinek van, vagy volt négylábú barátja, aki ebben az elidegenedett világban emberi kapcsolatok híján, néma barátot és társat, szeretetet, hűséget keres. Szóval, volt egyszer egy csillogó szemű, szeretetre éhes kölyökkutya. A világon a legszebb, mert az enyém volt. De már csak volt... Boldoghy Kató TÖBB OLVASÓNK ÉRDEKLŐDÉSÉRE KÖZÖLJÜK A vegetarianizmus fajtái A vegetáriánus életmód és táplálkozás különböző fajtái között egyetlen, meghatározó követelmény akad csak: a hústól és az állati zsiradéktól való tartózkodás. Ezen kívül a különböző Irányzatok az aszkétikusan szigorútól a legenyhébbig terjednek. Az ortodox életszemléletet követők semmilyen állati eredetű élelmiszert, tehát sem tejet, sem tojást nem fogyasztanak. Az állatok tisztelete abban is megnyilvánul, hogy legtöbbjük még bőrből készült cipőt vagy táskát sem hajlandó hordani. Bizonyos vallási csoportok még a föld alatt termő zöldségeket, tehát pl. a burgonyát is elutasítják, mondván, az a bogaraké. A Krlsna-hivők hagymát azért nem fogyasztanak, mert az vágyakat kelt. A laktovegetáriánusok a növényi élelmiszereken kívül tejet és tejterméket fogyasztanak, de tojást nem, mert az az állat petesejte, tehát az élet hordozója. A lakto-ovo-vegetáriánus zöldségeken, gyümölcsökön és gabonaféléken kívül tejet, tejterméket és tojást is fogyaszt, ez tehát a legenyhébb, és épp ezért Európában a legelterjedtebb irányzat. fOOJfc a 10,8 százalékról A népszámlálás idején több ismerősöm fogadást kötött a csehszlovákiai magyarság lélekszámáról. Többen is ki- lencszázezer-egymilliós számokat emlegettek. Őszintén megvallom, nem tudom, mire alapozták prognózisukat, mivel az utolsó évtizedben az egész országban jelentősen csökkent a népszaporulat. Nem segített a családi pótlékok módosítása sem. Sajnos, egyre kevesebb gyerek születik a magyar családokban is. Elég sok az egyke, amely még a természetes létszámmegőrzést sem biztosítja. Ismerőseim talán arra számítottak, hogy akik az előző népszámlálásokon a re- szlovakizáció hagyományaként szlovák nemzetiséget írtak a számlálólapra úgy, ahogy a személyi igazolványukban szerepelt, ezúttal magyarnak vallják magukat. A robbanásszerű létszámemelkedésből azonban nem lett semmi, mivel a Szlovák Statisztikai Hivatal előzetes jelentése szerint 586 884-en jelentkeztek magyar nemzetiségűnek, ebből Szlovákiában 566 741-ben. Vagyis 10,8 százalék. Én azt hiszem, hogy ez szép és reális eredmény. Elvégre az 1980-ban megtartott népszámlálás óta 7251-vel fővel vagyunk többen, pontosabban valljuk magunkat magyarnak. Azt, hogy ez a szám miből tevődik össze, valószínűleg soha senki nem fogja megtudni. Hiszen a népszámlálás demokratikus légkörben történt és ha néhány helyen elő is fordultak kisebb visszaélések, ezek egyáltalán nem befolyásolhatták a 10,8 százalékot. Én őszintén örülök annak, hogy Szlovákiában minden tizedik ember magyar. Ez már egy olyan közösség, amelynek súlya van az ország gazdasági és politikai életében. Tudom, hogy ez a közel 600 ezer magyar nem egységes tömb, amely azonos nézeteket vall. Különböző pártállásúak, vallásúak, származásúak. Azonban az anyanyelvűk közös, s úgy gondolom, vannak még olyan alapvető emberi dolgok, amelyekben nézeteik azonosak lehetnek, ahol közös platformot teremthetnek. Gondolok itt elsősorban fennmaradásunkra, kultúránkra, történelmünkre. Bűnös dolog lenne, ha a pártpolitikai versengés behatolna ezekre a területekre is, és megosztana bennünket. Alapvető dolognak tartom, hogy a magyar közösség megtalálja az együttműködést a szlovákokkal, csehekkel és az itt élő többi nemzetiséggel. Ebben sokat segíthetnek a vegyes házasságok. Külön szeretném megemlíteni, hogy’ Pozsonyban közel 20 ezer magyar él (19 505), egy egész kisváros. Több mint cseh (10 183). Jó lenne, ha törődnénk ezzel a nagy magyar közösséggel, ha összetartozását éltetnénk, sokoldalúan fejlesztenénk kultúráját, nemzetiségi öntudatát. Hogy ne felejtsék el népünk múltját, és tartsanak termékeny kapcsolatokat a jelenlegi Magyarországgal is, ami a közép-európai népek közeledését szolgálja. E téren bizonyára nagy segítség lesz majd, ha végre felépül Pozsonyban a sokáig halogatott magyar kulturális központ. Én elégedett vagyok a 10,8 százalékkal. Számomra ez a szám azt is jelenti, hogy az itt élő magyarok életképessége példás. Túléltük a nacionalista kitelepítést, a reszlovakizációt, az anyanyelvűnk ellen tervezett frontális támadást, a kisebb-nagyobb megkülönböztetéseket. Itt vagyunk a demokratizálódó Csehszlovákiában, amely bitünk szerint egy olyan Európa része lesz, ahol az ember értékének megítélésében nem számít a nemzetiségi hovatartozás. Nem szeretem idézni a hatalom csúcsán álló politikusokat, de azért most ide írok Ján Carnogursky szlovák miniszter- elnöknek Európa szellemi jövőjéről tartott londoni értekezleten elhangzott beszédéből: „Egy pillantás a térképre meggyőz bennünket arról, hogy a Kárpátok koszorúja elég nagy ahhoz, hogy otthont nyújtson valamennyiünknek. Magyarok és nem magyarok Európába tartunk és az Európához tartozásnak egyesítő ereje áttöri az egymás kultúráját és történelmét eltérően megítélő pszichológiai korlátokat.“ Büszkén és elégedetten írom le még egyszer, 1991-ben 556 741-en vagyunk Csehszlovákiában. Szűcs Béla I 2 1991. VII. 26. ^ Nagy László felvétele Nyári táborban
