Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-27 / 52. szám

Mivel az első csehszlovákiai magyar irodalmi lexikon legalább egy évtizede készül, s csak az istenek tudják, megjelenik-e valaha, átnyújtunk az olvasónak egy miniatűr lexikont. Adatai természetesen pontatlanok és ködösek, a tényszerűség távol áll tőle. Beleegyezést, életrajzi és egyéb adatot senkitől sem kértünk, s reklamációt sem fogadunk el, sem írásban, sem telefonon. Az esetleges elírások szándékosak, kiterveltek és tendenciózusak.

A VRAM ICA FERENC

Nógrádban élő csótányverő, aki művei felolvasásával áll bosszút szegény, kiszolgáltatott rovarokon a rajta esett sérvekért. Mert szakadásig erőlködik, hogy megírjon egy elfogadható regényt. Nem fog sikerülni neki. Élete fő műve: Anyám a pitvarban kutyálkodik, jaj, mi lesz velem. Egy ideje a Hasad A Pad című járási közlönyt szerkeszti, képzelhetni, milyen színvonalon.

BILLE KÁLMÁN

Csütörtökön született, tökhagyó kedden. Csallóközpénteken. Magyar -angol-verstudori oklevelet szerzett, ám a versírást szemantikai és nyelvkórbonctani alapállásból műveli. Legsikerültebb verse: A holt tengertől utazom Kassák Lajoshoz, ölemben koponyám. Verskötetei: Betűbozót, Jelbeszédmotyogás. Jelenleg az ultrasemleges NÉP cimű hetilap főszerkesztője.

TARACK LÁSZLÓ

Muzslai muzsik, ám múltját elfeledte. Mióta nincsenek apparatcsi- kok, mozsárágyúval lövi őket, bátran és megalkuvás nélkül. Akkor lett forradalmár, amikor levetkőztették a határon, s kiderült, babonából fordítva van rajta az alsónadrág. Ekkor mindent megtagadott, és elment barakk-lakónak az efemkához. Szittya magyar, de tagadja, inaszakadtáig. Kötetei: Szántó Plazma homorú; Flúgos plágmester; Móresek áza- léka.

BUKTA GYÖRGY

Gömörben született költész, a Prücski Hajcski című gyermeklap főszerkesztője (amelyet egykor Apró Kőművesnek hívtak). Verseskötettel debütált (Virágot lő apuska, de el nem találja), aztán katapultált. írt mindenfélét, többek közt kínriportokat sportolókról. Legjobb írásait nem vetette papírra, így nem tudni, mi lakik benne.

BEKECS JÓZSEF

Csallóköz szülötte, sívó prózaíró. Első novelláskötete a Dákóevés a nyárfák alatt, osztatlanul ment zúzdába. A Fekete Lélek című antológiában mutatkozott be, mint nemzedéke legmagasabb tagja. Kisregénye, az Öregem, az az utolsó, harsány visszhangtalanságra talált, ennek ellenére nem adta fel. Erőt gyűjt, egész Csallóköz visszhangzik a nyögésétől. A Hónalj című járási lap munkatársa.

KETTES ISTVÁN

Egyke, ö is gömöri, mint minden rendes ember, aki majd abbahagyja az írást. Sok mindennel foglalkozott, mint letaposott, csöndes ellenzéki, volt kocsikísérő, kísértet, bekísért, mozgó reklám a Hét Törpében. Idén madarat fogattak vele: megveregették a vállát. Kötetei: Két rükverc a sarkamban; Bohócok nyálazása; Ásóval álmodtam, gaga. Tartozik két féldecivel. Jelenleg a rádiónál dolgozik, mint súgásmosó.

CUUKORKA LÁSZLÓ

A bátyja öccse. Volt útkaparó és tyúkkaparó, egy időben turistauta- kat szervezett gyorsbuszokkal, természetesen, ellentétes irányban. Elkapták. Bár a verseiért kapnák el. Újabban felvitte isten a dolgát: falutáblát őriz négyágú vasvillával, és a belügyminiszterrel vált szerelmes leveleket. Nemi intellektusa egyedülálló a hazai lírában. Kötetei: I. Q. ötven alatt; Bütykös fütykös; Családfa a málnásban. Gyerekkötete: Tarisznyám, heréim.

CZÚGOS JÁNOS

A huzatos Komáromban él, elég régóta ahhoz képest, hogy fiatal prózaíró. Cúgos cipőben jár, zokniban alszik, olykor felébred és írni próbál. Kerüli a szerencse. Legszebb könyve eddig a Míg fekszem a Pokolban. Ja, azt nem is ő írta, hanem a Faulkner Viliam.

CSALÁNOS LÁSZLÓ

A legmérgesebb csehszlovákiai magyar költő. Tüzes természete gyerekkorában kereshető, mindig csalánnal verték. Ő jutott el a legtávolabbra, Párizsban a Sorbonne-on mosogatott a menzán. Alapélménye egy lyoni falábú butikosnő és a Sajó nagy áradása, amikor elsodorta a tyúkólat. A neogótika szenvedélyes rombolója, az ollórímek és a nudlimetaforák szecskájával eteti az olvasót. Kötetei: Megkötöm fiatom gömöri félfához; Kőlőpor; Biciklin Osztravába; Jobb vagyok a gálsanyinál. Háromszoros Madách-, Baumgartner- és egyszeres Nóbl-díjas.

KÖVESDI KÁROLY

DANOLÓ GYÖRGY

A csehszlovákiai magyar líra részesaratója: rendre dőlnek utána a kötetek. Először Pelsőcön harapott vadalmába, de kiderült, hogy szilvapálinka volt. Azóta is szereti. Az ötvenes években héroszi feladatot vállalt és traktorra szállt, tarisznyájában csak úgy zakogtak a rímek. Később leszállt, a rímek maradtak. Kötetei: Magra vár a Julcsa; Kenyéren fosóka; Hallod a rügyek ügetését? Mélység a somfán. Gyermekkönyvei: Prücsöktáncikáltató, Bükk- báj; Lilimér; Brúgattyú.

DUGA GYULA

Szökött fegyencként lépett az irodalomba: a gyarmatvilágból gyalogolt Pozsonyig, ahol azonnal röhögőgörcsöt kapott a csehszlovákiai magyar irodalomtól, amely még nem létezett. Őt várta, hogy legyen. Neki sikerült első ízben harminc oldalon leírnia a nyáriszekér csapszegének görbületét, amikor a napfény harminc fokos szögben esik a mezőre. Művei: Felesleges a feleségem; A csukák keresztben úsznak; Zseb- hokizók a buszon; Dinamó a dunsz- tosüvegben. Évekig a Birodalmi Zsemle főszerkesztője volt, de nem találta a szerkesztőséget.

GÁLÁNS SÁNDOR

Búcson találták a búcsúban, ahol éppen a görög betyároknak prédikált, kisebbségiül. Úgy belejött, hogy azóta megírt vagy három mázsa könyvet, kőlapra, papiruszra és csemadokra. A keleti végeken él, panelháza ablakából vadászik a kóbor elefántokra és kritikusokra. A Hét Szűk hetilap és a mindenkori magyarság munkatársa. Verseskötetei: Remény a deszkarésben; Pocsolyaverő; Elfolyók; Gránitlovak a ba- zaltfennsikon; Arccal a hátamnak; Rímtelen kopjabimbó. Prózai munkái: nagyon prózaiak. Szociográfiát, riportkönyveket is írt: Bütyök a bütykösön; Mélyfurat; Szocioka- lucsni; Múmia a vonaton.

TAMTAMOS LÁSZLÓ

Kisdobosból lett ministráns, majd papjelöltből különbejáratú miniszter egy csillagos éjszakán. Azóta is csillagnyáját terelgeti felkent prófétaként a Panoráma című legelőn. Csillagos bicskáját sajnálja csupán, az beletört a hómezőbe. Lelke egy nagy, fehér mozivászon, amit keletről hozott egy esemyőnyélbe rejtve: ebbe sírja a nagy magyar könnycseppeket, s próbálja egyetemes tengerré köpülni. Jelenleg tárca nélküli könyvkiadót igazgat. Könyvei: Köldökluk; Boeingben; Mit ér egy falusi tanítónő, ha Zaporozsec üti el?; A gondnok irkája.

IZMOS VILMOS

A csehszlovákiai magyar irodalom nagy öregecskéje - pár excellen- ce didaktikus autó. Hol széklábat farag, hol verset, hol répát egyel. Kötetei: Minek az ének, ha ugar?; Kell itt a somvirág; Csosszanjunk; Hiszek a barázdabillegetőben. Fordulatokban gazdag önéletrajzi írása: Semlyék a csillagokig.

GRENDETLEN LAJOS

Már gyerekkorában megjósolta neki egy lévai szatócs, hogy ő lesz a csehszlovákiai magyar szatelit. Azóta is ül bebalzsamozva a Mihály- kapu alatt egy kirakatban, babérlevelet szór egy kondér bablevesbe, s kőtáblát farag a csehszlovákiai magyar szexuálpsziché reinkarnációjának ellehetetlenüléséről. Már-már olyan unalmas, mint a tizenkilencedik század klasszikusai. Kötetei: A tanító bácsi kurbiija; Kettyintések; Badarságok; Eine kleine Steinbach söröző. A Birodalmi Zsemlét majszolja, Cselényi nagy bánatára.

RESZELI FERENC

Az Egybenyakúak nemzedékével indult, akkor még soványan és tehetségesen, egy festőlétrával a hóna

alatt. Sokáig ingadozott: írjon-e, vagy a boltosokkal veszekedjen, s a tűzoltók hordják haza. Előszeretettel inzultálja a rendőröket. Húshagyó és vershagyó lett, évekig mogyorókertészként tarotta el magát. Jelenleg a Hold című hetilapnak ő a túloldala. Sajnos, ismét írni kezdett. Könyvei: Ostrombébi; Taknyom a lábán. Gyerekkönyvei: Káposztaposzter; Hókandúr. Titokban regényen dolgozik, egy furdancs- csal.

KULTIKUS FERENC

A Féllábú nemzedék legtáncosabb tagja. Eleinte a csárdást járta Mo- noszlóy Dezsővel, majd lesántult, s szakállát lobogtatva, szonettkoszorúkkal kergette a serdülő lányokat. Egy évig Bárczi István szekrényében lakott és rímelt, mégis Varga Imrének csókolt kezet Lajos bácsi, nem neki. Évek óta a zsemlemorzsákat szedegeti, s kizárólag Jehovával társalog, prózában, levegőben és víz alatt. Kötetei: Hagymaömlés; Langyos tündér; A csótányevő ember. Gyermekverskötetei közül a Lópim- pó című kötetet nem olvassák.

LOCSKA BÉLA

Az egyetlen csehszlovákiai magyar tollforgató, aki azért forgatja a tollat, mert fürdőkádban, hason fekve írni könnyebb, mint gondolkodni. Néha lebukik, majd felmerül levegőt venni. Regényhősei változatosak: asszonyok, lányok, hölgyek, urinők, fiatal novíciák, akik bakkecskén lovagolnak. Regélyei: Löszt fal a szöszke; Ejakuáció a harminc folytatásban; Lektűr a forró lepedőn.

MENSINA JÓZSEF

Ifjú korában reverendában járkált a verandán, majd bricsesznadrágot húzott és belépett. Kiléptették. Pipafüstben edződött írásai a kisebbségi mókusok tudatalattijának és tudatködös állapotainak vízjelét rajzolják elénk, mikszáthi beütéssel. Nyakas kálvinista, és csak tőmondatokat hajlandó használni. Időnként kitagadják falujából, mert közérthető. Kötetei: Reggeli somszedés; Fülzúgásban; Hová lett a harangozó?; Jaj, de elnyomnak minket itten; Tartsd az orrod, hadd ütök vissza.

MIKKEL ENIKŐ

Egy Jóka határában rég kialudt azték vulkánból érkezett a csehszlovákiai magyar irodalomba, hogy végre föltehesse a korszakos kérdést: miért esznek kecsupot a pápuák? Azóta sem tudjuk, viszont ígéretes a hallgatása. Elkövetett könyvei: Tűzrőlpattant csikóspar- helt; A nagy garami sáskalekvár; Madárfárasztó ének.

HOSSZÚ LÉPÉS LAJOS

Szklabonyán született, zabosán,

mert valaki szódavizet kevert a magzatvizébe. Mégis Zsélyben nevelkedett, mert elég egy író egy falunak. Tanulmányai után barlanglakóvá vált, onnan üzengetett a civilizált társadalomnak az ivóba, tartson ki záróráig. Egyedüli költő a csehszlovákiai magyar irodalomban, aki majdnem díszpolgár lett. Verskötetei: Másnapos tündér, Cudar Kadar; Üzenet a muslicáknak. Prózakötetei: A fütyülő fületlen fazék; Szódahaj.

SZLOVÁK ELEMÉR

Neki van a legnagyobb bajusza, állandóan beakad az ajtófélfába. Gömöri sarjadék. Kevés, ám rossz verset írt, újabban csak a gyermekekkel foglalkozik. A Bátor Nyű című ifjúsági lap szerkesztő-fűtője, míg csak hozzájuk nem öregedik. Kötetei: Halak summognak az égi legelőkön; Lósóskavadászat. Gyerekverskötetei: Rügyet lépő Göncölfúrik; Csilingelő tsillag.

TATÁR ELEMÉR

Bodrogközi, egyenes gerincű, sudár nyárfák alá tette le a kemény, hetykesorsú, kisebbségi magyar gó- la. Azóta is ott él: valaki odakötözte a kukoricaföldekhez. Kiválóan szét tudja választani az ocsut a búzától, különösen két éve. Jelképei, metaforái bájosan egyszerűek. Egy alkalommal halat evett a Dusza asztalán. Túlélte. Kötetei: Kukorikú, törökbúza, miért vagy te árpa?: Nyárfahallgatás; Bodrogközben jó a szalonna.

RŐZSE ÁRPÁD

A Vén Fiatalok csoporttal indult árván, mogorván, egy szem hamuba- sült pogácsával, hogy felrobbantsa a világirodalmat, de csak a Vödricig jutott el. Volt alanyi költő, tárgyi költő, költőnevelő. Ő istápolta a neomignon-nemzedéket. Aztán egy dupla ribonukleinsav-piruettel reinkarnált légyölő galócává, hogy Mittel úrnak legyen egy kis öröme. Olykor síléceket keres gyermekkora vágtató villamosán, amely a Med- vesről zúdult lefelé, míg Füleken el nem térítették a marhahajcsárok. Verseskötetei: Mogorva duplex; A nyolcadik utas a költő; Körzők; Gumiarabikum ez is. Tanulmánykötetei: Jób a lábtörlő alatt; A személytelen rozsdás cvikkere.

JAJKAI MIKLÓS

Jajfalván született, sokatmondó nevetéssel. Azóta is el-elröhinti magát, különösen, ha régi pincérekkel találkozik. Sok mindent próbált, volt péklapát és kazángomboló, majd évekig egy kerekek nélküli autóbuszt vezetett, közveszélyesen. Érezte, többre képes, ezért egzaltált regényekkel igyekszik befűteni, hogy mindenki égjen körülötte. Az írást egyébként olimpiai számnak tekinti, állandó edzésben van. Kötetei: Utazás az örvösgunarak földjén; Rusnya mony. Gyermekmeséi: A háromlábú halál meggyfái címen láttak napvilágot.

VALAHAI ZSIGMOND

A megáradt Ipoly vetette partra, sajnos, a rossz oldalon. Nagyot nyekkent, és azonnal átkelt a vers túloldalára. Hiába: örökös fülzúgással küszködik és a harangnyelvet figyeli, mikor lesz belőle fagyíaltke- verő. Pályája kezdetén szikével bánt el a versekkel, néhány éve egyetemi tanárként a diákokkal. Könyvei: Eltévedt a harangozó; Mindenkit meghámozok.

BALGA ERZSÉBET

Halkszavúan, csöndeskén igyekezett bejutni a költészet penészes előszobájába, de kezében maradt a kilincs. Azóta is ott sírdogál az ajtó előtt, arcán lebegő két kulacsba folyatva piros, sárga, fekete könnyeit. Rejtély, mit akarhatott tőle a múzsa. A görögöktől főleg a neveket tanuk ta. Kötetei: Reggel is kövecskék, este is kövecskék; Egyszer csak két lábam lett.

MOKÁNY MAGDA

Áfonyatintával írt novellákkal suttyant be az irodalomba. Akkora port kavart, hogy mindenki azt hitte: itt a világ vége, Gömörből. Róla nevezték el a Sötét nemzedéket, merthogy nem volt nevük. Azóta is átok ül rajtuk. Kötete: Jakuírem.

Köldöknézegetés.

irodai

A _ egyik híres főváros- bán élt egyszer egy hóhér. Ő volt az ország legnépszerűbb hóhéra, a halálraítéltek kimondottan szerették, ha ő tette nyakukra a kötelet, s kedves közvetlenséggel drága Géza bátyámnak szólították. Géza hóhér megérdemelte ezt a bizalmat, hiszen nem akadt még egy bakó az országban, sőt, talán a viláZS. NAGY LAJOS

ember meg! nyugszik.

Szerette munkáját k magasra ért talmat és a Humanista közi Szövets vé választó akasztások bel-díjra i^;

Sajnos a c kerülhetett s pen azt akar Egy este, csokor ibolyí

gon sem, aki olyan kesztyűs kézzel bánt volna az elítéltekkel, mint ő. Akármennyi is volt a munkája, mindig szakított időt arra, hogy az ítélet végrehajtása előtt elbeszélgessen az áldozatokkal, akiket „kedves ügyfeleidnek nevezett, sokszor éjfélig is elüldögélt velük a siralomházban, kikérdezte őket családi körülményeikről, gyermek- és ifjúkorukról, örömeikről és bánatukról, vigasztalta őket, köny- nyeiket sokszor a saját zsebkendőjével törölte le arcukról, megmagyarázta nekik, hogyan kell férfiasán viselkedniük az akasztófa alatt, elhitette velük, hogy az akasztás egy csöppet sem fájdalmas, annyi az egész, mint egy kiadós tüsszentés, mely után az

* A költő Emberke, küzdj! című kötetéből

lomházba, ho lébe némi éri szobában se uralkodott, d sem zavarta C húzott leend' aki a kemény s egy pillant a vendéget.

A mester g; tette a haláli ibolyacsokrot a bal halánték azonban, nyi az ibolyaillato le a csokrot mondom, e egy kissé mej; hóhért, de

mondókáj ¿*>n

ge, mint már e hogy az akasz olyan szörnyű kan hiszik, hói sokkal férfiasé