Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
Hogyha üres az embernek Zsebje: üres a hasa is. Zsebem üres, ennélfogva Üres az én hasam is. Tegnap ettem utoljára, Az igaz, hogy keveset, No de semmi! van elég, ki Én helyettem is evett. S holnap újra nap lesz, akkor Ehetem majd... ha lesz mit. Addig reménység-anyámnak Szívom édes emleit. Hasam üres, de helyette Teli vannak szemeim, megtöltötték a hidegtől Kiszorított könnyeim. És ez jó, hogy ily hideg van. Legalább sietnem kell, S így a csárdát, mely még messze, Szaporábban érem el. Gyi, te fakó, gyi, te szürke, Gyi, két lábam, fussatok!... Milyen áldott két csikó ez, Egyik sem kér abrakot. Egyik fakó, másik szürke, Mert nadrágom két darab. Egyik szárát úgy toldottam A másikhoz a minap. Volt nekem jó új ruhám is, Volt nekem szép új ruhám; De kímélni kell az újat... Hogy ne kopjék, eladám. S hogy kijátsszam a haramját, Ki megállít, meglehet: A legelső kocsmárosnak Általadtam pénzemet. Most amely’k zsivány nálam csak Egy fillérre is akad, Díjul annak én azonnal Fizetek száz aranyat. Nincs zsivány, de a helyett a Szél kutatja zsebemet. Szél barátom, ne kutyálkodj, Megütöm a kezedet. Tréfa, ami tréfa, de ez Kriminális egy idő, összeesküdt ellenem ma Szél, hidegség, hó, eső. Az az egyetlen szerencsém, Hogy mezítláb útazom, Telemenne vízzel sárral A csizmám e rossz utón. Gúnykacaj gyanánt süvöltöz Fölöttem a fergeteg. Hadd gúnyoljon! rajta egykor Én is jókat nevetek. Ád az isten egy kis műhelyt, Ád az isten majd nekem, Benne lesz meleg kandallóm, Feleségem, gyermekem... Ott ha a szél, e cudar szél Ablakomnál megjelen: Olyat kacagok szemébe, Hogy megpukkad mérgiben! Szilveszter, ¡ijesztendő... A földkerekség minden zugában megünnep- lik. Régi szokás szerint, az emberek elbúcsúznak az óévtől, s reménykedve köszöntik az újat. Amióta időszámítás létezik, különös, varázslatos az esztendő utolsó napja. Számtalan szokás, sőt babona fűződik hozzá. Az emberek mindig szerettek volna a jövőbe látni, sorsukba tekinteni. Még manapság is akadnak olyanok, akik különböző jelekből akarják kiolvasni jövendőjüket. Az egyik ilyen viUígszerte elterjedt jövendölés vagy talán inkább játék: az ólomöntés. Az ólomöntés eleinte tréfás szórakozás volt, amíg a misztikum a szerény játékot titokzatos ködbe nem burkolta. Az ólomöntést szülőfalumban is gyakorolták. Szilveszter éjjelén sok háznál ezzel szórakoztak a fiatalok. A megolvadt fémet vízbe csöpög- tették, ebből eredően az ólomcsöppek különös ábrákká alakultak. E furcsa figurák árnyképeit vetítették a falra, amelyhez a jelenlevők hozzáfűzték a maguk mondandóját, elképzelését. Ezzel kapcsolatban egész remiszert dolgoztak ki, szimbolikus jelentőséget tulajdonítva minden figurának. Például a csillag formtíjú alakzat — szeSzilveszteri, újévi szokások .ét rencsét jelentett. A kereszt formájú — bánatot, fájdalmat. A zsák formájú — vagyont, gazdagságot, és így tovább. Némely vidéken betűket véltek kiolvasni az alakzatokból. Ezekből aztán megjólsoUák, mi a keresztneve a lány vagy legény jövendőbelijének... Ahány ház, annyi szokás. Mindenütt másképpen magyarázzák az ólomfiguráknak jövőre vonatkozó értelmét. Annyi azonban bizonyos, jövendőjét senkinek sem tudták megjósolni... Bőven akadnak más újévi szokások is. Sok faluban még ma is azt tartják, ha az ember pénzt ad ki az új esztendő első napján, egész esztemlőben gyakran kell majd a zsebébe nyúlnia... Továbbá: aki az újév mipján későn kel föl ágyából, egész esztendőben lusta marad. A korán kelők viszont frissek lesznek egész évben. Némely vidéken azt tanálcsolják az öregasszonyoknak és lányoknak: újév napján surranjanak ki a tyúkólhoz és lessék meg a kakast, merre fordítja fejét, amikor kukorékol. Mert amerre a kakas néz, a leány abból az irányból várhatja jövendőbelijét... Az érdekesség kedvéért megemlítek néhány külföldi szokást. Németországban újév reggelén kéményseprők járnak házról házra, hogy az embereket megértinve szerencsét hozzanak nekik. Jó szolgálataikért egyébként megjutalmazzák őket... Olaszországban szilveszter éjjelén petárdákat sütögetnek és minden ócska holmit kidobálnak az ablakon. Ilyenkor a kint tartózkodónak könnyen betörhetik a fejét... Az angolok körbefogóz- nak és vidám énekszóval köszöntik az új esztendőt... Svájcban a férfiak riasztó maskarákba öltöznek, úgy járják a falvakat, városokat, hogy elijesszék a rossz szellemeket.... A skandináv államokban nagy tűzijátékot rendeznek, s a kikötőkben megszólalnak a hajókürtök, jelezve az új esztendő érkezését. D. GY. SORMETSZET Mikszáth Kálmán egy szilveszterkor a következő versikét küldte Pósa Lajosnak újévi jókívánságul: A mosolygó élet távol legyen tőled. Minden jó, mi vagyon, kerüljön, de nagyon Kísérje léptedet a gyász emlékezet A szívedben légyen keserűség szégyen. Pósában épp hűlni kezdett a vér a rémülettől, hogy már mivel érdemelte ő ki ezt a sok átkot, amikor — tán tíz perccel a levelet hozó hordár után — befutott maga Mikszáth is, és minden teketória nélkül kikapta a kezéből a papírt. — Szinte sejtettem, hogy amilyen szórakozott vagyok, rosszul írtam le a verset — billentett egyet nagy huncutul a szemén. Azzal elővett a feneketlen zsebéből egy picinyke ollót, és nagy körülményesen nyírni kezdtevelea lapot. Sikerült is pont derékban kettészelnie a nyolc sort, amitől láthatóan felderült. Az ollót is visszasüllyesztette a zsebébe, de csak azért, hogy ugyanonnan tűt meg cérnát halásszon elő, mivel azután akkurátusán összevarrta a két papírszeletet, de most már széliében. Pósa, akit nem áldott meg túl nagy humorérzékkel az ég, és egyébként sem heverte még ki az újévi üdvözlet okozta sokkot, teljesen megkövültén nézte a jelenetet. Csak amikor vendége ismét orra elé nyomta a levelet eszmélt rá, hogy egy jól sikerült tréfának lett az áldozata. A papír kettévágása és újbóli összeillesztése után ugyanis minden átok áldássá vált a versben, amely most már így festett: A mosolygó élet kísérje léptedet Távol legyen tőled a gyász emlékezet. Minden jó, mi vagyon, a szívedben légyen Kerüljön, de nagyon keserűség szégyen. A SZARDÍNIA Szomory Dezsőnek az óbudai lakásában híresen szép könyvtára volt. Bár pénz dolgában ritkán állt jól, s adósságaiból élete végéig nem tudott kikeveredni, ha könyvről volt szó, egyenesen költekező lett. Legkedvesebb műveit különleges selymekbe köttette vagy drága szattyán- bőrbe, s bizony nem szívesen adta a kezébe senkinek. Egyszer egy barátjának mégis sikerült tőle kölcsönkapni egy könyvet, de csak egyetlen napra. Hétfőn elvitte, keddre, ahogy ígérte, visszajuttatta. Szomory azonban nem tette rögtön a polcra. Előbb gondosan végiglapozta, s az egyik oldalon felfedezett egy parányi olaj foltot. Másnap a kölcsönkérőnek egy doboz szardíniát vitt a lakására a sarki hordár, e sorok kíséretében: „Ezennel nyugtázom, hogy a kölcsönadott könyvet visszakaptam. A szardíniát, amit könyvjelzőnek használt, viszont én küldöm visz- sza.” EMBERISMERET A már idősödő Jókai Mór a Sváb hegyen sétálva találkozott egy hozzá hasonló korú barátjával. — Hát hogy vagyunk, hogy vagyunk? — kedélyeskedett a barát. — Nem panaszkodhatott — így Jókai. — De hát telnek az évek, öregszünk, butulunk. — Butulunk? — döbbent meg a barát. — Én nem veszem észre. Jókai halványan elmosolyodott: — Mi nem vesszük észre, komám. De a többiek észreveszik. NAGYSÁG Andrássy Gyula, az 1867-es kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, külügyminiszter korában szoros barátságot tartott fenn Munkácsy Mihállyal. — Minek barátkozol ezzel a volt asztalosinassal? — lett neki szemrehányást egy mágnás barátja. — Elvégre mégiscsak a monarchia külügyminisztere vagy. Andrássy finoman elmosolyodott. — Mondd kérlek, ki volt Raffaello korában a külügyminiszter? — Fogalmam sincs. — Na ugye! De hogy Raffaello ki volt, azt még te is tudod. CSAK FINOMAN Egy ifjú zeneköltő elküldte néhány szerzeményét Liszt Ferencnek. Egy hét múlva visszakapta a csomagot, a következő sorok kíséretében: „Az Ön műveiben sok szép és új van. Csak az a baj, hogy ami szép bennük, az nem új, és ami új bennük, az nem szép.” KARDOSKODÁS — Olvasta a legújabb novellámat? — kérdezte egy ifjú titán Karinthy Frigyestől. — Olvastam! — biccentett az író. — És tudja, mi jutott róla eszembe? Napóleon kardja. — Miért? Milyen volt Napóleon kardja? — Hosszú és lapos. 6 1991. XII. 27. tosúrnap * PE TŐFI SÁNDOR POZSONYI SZOBRA A LIGETFALUSI PARKBAN (Méry Gábor felvétele) i PETŐFI SÁNDOR ü 2» 1 J0> 1 [I
