Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
Szerkeszti Kövesdi Károly Veress Miklós „És amaz Ige testté lett, és lakozott mi közöttünk...” (Szent János írása szerint való Evangyéllom) Az Ige testté lett: bizonyság gyanánt hogy végre kimondhassák kik nem értették égi mását Évmilliárdokig várt és készült amíg Mária csecsemőt szült s tán akkor már méhében hordta mikor az ember ősi horda vagy még előbb hogy az anyagnak rejtett bimbai kifakadnak Hiszen a test volt öntudatlan mely ott rejtőzött az anyagban majd őssejtekben majd halakban a szauruszi ősszömyekben mikor az Ige holt terekben már ocsúdott a pillanatra amiért Isten megalkotta: mosolyra könnyre és a vérre évmilliárdtól — harminc évre Akkor a testet körbeállták: pásztorok, királyok imádták meztelen feküdt — így hát látták fiának szülte meg őt Mária ki szalmát terített alája Am csupán a csodákban hittek kik hozzá kincset mirhát vittek s nem tudták értelmét a tettnek hogy az igék miként születnek Ismertek ők is már igéket csak azt nem mindég hogy mivégett: hiszen ha város porig égett sikoly volt a kórusos ének szakállukba dörmögtek vének más volt igéje hódítónak mint akit keresztfára lógat s hogy egymást épp ezért nem értik: nem milliárd — kétezer évig Mennyiszerr válhat ige testté mintha nem önmagát keresné: véressé gonosszá üressé ha mélyéből a jászoloknak a törpe eszmék vicsorognak s míg gyilkolják a csecsemőket már Betlehemek fölé nőnek vagy Barabbásnak vagy Latornak - s holnap igéinkkel gyilkolnak Fakul a kép — de most már értem: ki tolong ott az előtérben ki az ki állva és ki térden hogy egyre messzebb az a jászol attól ki bárány vagy csak pásztor pedig az övék is ez ünnep ha csillagai majd letűnnek a sohasem-volt születésnek s magára marad: Mária s József Nékik is csupán csecsemő az kiben mindenre ott a válasz amitől önmagoddá válhatsz: van ki is áccsá más királlyá népek hordává avagy nyájjá akiket lehet majd terelni — a lehetőség meg ezernyi hogy megírja egy költő: Biztos itt született ma Jézus Krisztus Testvéreim — akik most csendben e kicsiny magyar Betlehemben állunk s mosolygunk önfeledten: ne feledjük hogy testté lettünk amíg csillag ragyog fölöttünk hogy létünknek értelme annyi — Igének kell majd megmaradni nem szobornak vagy utcanévnek nem jelszónak — bizony igének mert Igéllen halnak ki népek Babits Mihály Karácsonyi ének Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közi. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyúlt... Becsesnek láttad le e földi test kodusruháját, hogy fölvetted ezt? S nem vélted rossznak a zord életei? te, kiről zengjük, hogy „megszületett”! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. AFORIZMÁK * Legveszedelmesebbek a számokban kifejezett frázisok. » A jövőről azért beszélnek, hogy túlélhessük a mát. » Lelkiismeretének hangja jó iskolát végzett. Alexi Andreev Zalán Tibor Karácsony, a rácson túl méri, hó Václav Havelnak, baráti kéznyújtással Na jó, eljő a Rend, s a Rendnek ideje bennünket nem akar. Az ínség, mint metafora fölfalja keletebb-e urópát: szavak; szavak csak — ahogy a szabailság is az. ínségben metafora „ : metaforában provokáció. Ezek csak szavak, szavak uraim — rögzíthetők, idézhetők, kivégezhetők. De hát megint nem erről szól, a m i! Tanuljunk s tanulás közben gerincünket forró súlyok illethetik. Nekünk készül a szebb jövő, akarjuk, nem akarjuk, szebb-e, jövő-e, de valami készül. Miért hogy ráncigái bennünket a félelem és titokban kihányjuk a belünk? Hál már sem jó állampolgárok, sem jó európaiak nem akarunk sohase lenni? Ezért még felelni fogunk! mikor a szocializmus nagy kérdőjel-horga a sötétben húsunkba akad: véresen, vinnyogva fölvontattatunk a fénybe, a levegőbe. Noha halál lesz az nekünk, noha az. Halál. De félünk. S hogy tanárainknak már emléke is maréknyi por csupán: vizsgáztatóink új-barbárok lehetnek csak vagy az elnyomás professzorai. És homlokunkat verik majd át szögekkel, ha idő előtt vágják le (tévedésből) a kezünk. Am vigyáznak még. íme, új törvények készülnek mindenfelé, ránk. A tollakat fogják bilincsbe verni. Hogy a bálrabbjait máshol börtönbe viszik? így egyszerűbb. Lám, máshol, így.--------------------------------Idén is lesz karácsony, erről jut eszembe! Angyalhaj leng a rácson : fenyőillat szökik át a határokon. Égre néz ablakom — te érted ezt és sejted: madarakra ébredek és a holddal hálok. Jön a hó és testemre esik. Jön a nagy ítész és a hóra zuhanunk mi mi. Jól van ez így, az árnyék meglódul a priccsen. Haza csak egy van, haza. Csók. Egy -van. Agyunkba fekszenek a zsoldosok, ágyrajáró lett halálunk is. Talán — a rácsokon túl hó, madarak, karácsony. A magasban fényes keselyű kereng, de lehet, kémműhold csupán. »Az ellenség nem alszik« és ébren a generalisszimusz szelleme e tájon. Ezért mindörökre. Törpék maszkabálja — meddig tartható fenn még festett ég alatt a sírás? Hó, madártól!, kevés és színpadias szipogás. Boldog ünnepet a vérköpőknek! (1988) 3QV10D0HD S1H3VNHI3M VÁNOCNl C OKOLADA Régi karácsonyi képaslapok (Méry Gábor foto re produkciói)
