Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-19 / 29. szám

V * TÓTH JÁNOS Szerkeszti: Tallósi Béla Z. Németh István A I t a tó Pillangó alszik az ágon A felhőn angyalok ülnek Szárnyában szundít az álom Égi szép dalt hegedülnek Álmában szobádban repdes Régi dal - már ezer éves Aludj el Aludj hát aludj hát aludj el kedves édes Hallgatag tenger az este Nézd már a tündér is álmos Az égre csillag van festve Palotája felé száll most Holdfénycsepp hull a világra Várják az ásító termek Aludj el Aludj aludj hát aludj drága kicsi gyermek Lassan célzásra emelte a puskát. Szokatlanul hosszú ideig célzott, mert az őzek lehet­tek olyan százötven méternyire tőlünk, és ahogy mondtam már,- az alkony is megnehezítette a célzást.- Puff! - visszhangzott az er- dócske a lövéstől. A két óz öles ugrásokkal me­nekült, nyilván elhibázta nagya­pa ilyen kedvezőtlen fénynél és ilyen messziről.. Szitkozódva a sikertelen lövés miatt már szedelözködtünk ha­zafelé, amikor kétségbeesett ki­áltást hallottunk.- Sándor! Sándor! Segítség!-Ez Jani - hökkent meg nagyapa. Rosszat sejtve futottunk a ki­áltás irányába.-Jani! Hol vagy? - kiáltott nagyapa időnként.- Erre, erre - válaszolt rá min­dig Jani bácsi. Csakhamar odaértünk hozzá. Jajgatott keservesen. Csupa vér volt az egész ember. Gondolkodom, tehát... RÁNÉZÉSRE Súgd meg a gondterhelt méhecskének, hogy hány egyforma alakú sejt hiányzik a hézagos méhkasból! Ha tippeltél, utána pontosan ki is számolhatod. Nos, hány? MEGFEJTÉS A július 5-ei számunkban közölt feladat megfejtése: egyformák az A és az F. Nyertesek: Zámbó Balázs, Pat; Pelikán Hajnalka, Deáki; Paudits Krisztina, Somodi; Mikos Imre, Ekecs; Hatyina Mónika, Ógyalla. (II. rész)- Mi bajod? - kérdezte nagy­apa ijedten.- Jaj, meglőttél! Meghalok - nyöszörgőd Jani bácsi.-Én?! - bámult el nagyapa. Hol, mutasd magad? - fordult hozzá most már határozottan.- A combomon - mutatta vér­rel áztatott bő gatyáját.- Hát akkor nem is halsz meg, ne félj - nyugtatta meg nagyapa, és máris hozzáfogott a kötö­zéshez. Fölhúzta a gatyaszárat, és a puskaszíjjal elkötötte a comb­ját a seb fölött. A golyó szeren­csére nem ért csontot, oldalról ment keresztül a comb vastag húsán.- Rá tudsz állni? - kérdezte, mialatt inge derekából csikót ha­sított, és bekötötte a csúnya sebet.- Rá, de nagyon fáj - felelt sziszegve Jani bácsi.- Majd viszünk, ha nehezedre esik a járás - határozta el nagy­apa. Kabátokból, botokból hama­rosan összeeszkábált valami hordágyfélét. A puskákat letettük a hordágyra Jani bácsi mellé, és cipeltük ót hazafelé. Mondanom sem kell, hogy nehéz volt ször­nyen. Néha leszállt a ,,beteg", és a saját lábán bicegett utá­nunk. Egyszerre csak megállt nagyapa és szigonian rászólt Jani bácsira.- És mi a fészkes fenét keres­tél te ott, ahol megtaláltunk? Hi­szen én a hátunk mögé, pont az ellenkező irányba állítottalak! Jani bácsi krákogott, nyöször­gőit, azután akadozva így felelt.- Én azt gondoltam, hogy rossz helyre küldesz, és utánad mentem, hátha ott több szeren­csém lesz.- Hát a szerencsét megtalál­tad. De úgy kell neked, vén sza­már, miért nem maradtál nyu­godtan a helyeden! - szidta őt nagyapa.- Elismerem, hogy én vagyok a hibás, nem okollak semmiért- próbálta engesztelni Jani bácsi nagyapát. De annak ugyan beszélhetett. Az összes szenteket sorba szedte, meg a Jani bácsi család­fáját is emlegette, különösen a női ágon. Nem valami hízelgő hangnemben nyilatkozott az er­kölcsükről. Harapós kedvében volt. Valahogyan hazakecmereg- tünk. Jani bácsi fia rögtön lesza­ladt biciklin Zselizre orvosért, aki rögtön fel is jött autón. Addigra a vérzés is elállt. Az orvos sem mondta komolynak a bajt. - Nyu­godtan feküdjön, és nem lesz semmi hiba - mondta. De másnap már nevetett az egész falu. A bíró ráköszönt nagyapára.- Sándor bácsi! Hallottuk, va­lami nyolcvankilós bakot lőtt. Nagyapa azt sem tudta, ne­vessen vagy mérgelődjön. Ha Zselizre ment, ott is csak az ózbakkal ugratták. A bankigaz­gató az agancsokat akarta volna megvenni. Káromkodott nagya­pa, mint a bakakáplár. Hát még mikor két hét múlva hatszáz ko­rona kezelési költséget kellett fi­zetnie! Az öklével fenyegette Ja­ni bácsit.-Ha én ezt akkor tudom, a másik csőből a fejedbe eresz­tem a golyót, nem került volna egy fillérbe sem. Hangyaszorgalom Egy bizonyos ázsiai hangya arról nevezetes, hogy zsákmá­nyát nem darabolja szét, hanem a rovarcsoport tagjai kollektiven ragadják meg és cipelik haza. Ezek együtt súlyuk ötezerszere­sét, térfogatuk tízezerszeresét is képesek elszállítani. Igen érde­kes, hogy amikor a nagy terhet a csapat húzza-vonja, cipeli, né­hány hangya fenn csücsül a te­her tetején, ahelyett hogy a töb­bieknek segítene. Ők a „kocsikí­sérők", feladatuk megvédeni a zsákmányt és a szállítókat el­lenséges támadásoktól. Hatvan évvel eze­lőtt született MÁCS JÓZSEF szlovákiai magyar író. Rejtvé­nyünk fő soraiban öt ismert művének a cí­me található. Megfej­tésként ezt kell bekül­deni szerkesztősé­günk címére (Redak- cia 0) Szó, Martano- vióova 25, 819 15 Bratislava) legké­sőbb július 24-ig. A helyes megfejtők közül öten - sorsolás­sal - könyvjutalom­ban részesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A július 5-én közölt keresztrejtvény he­lyes megfejtése: „A jelen méhében hordozza a jövőt.“ Könyvjutalomban részesülnek: Horváth Teréz, Diószeg: Dá­vid István, Zseliz; Lali Mária, Léva; László Ernő, Ipolyszakállas; Mer- kel Jánosné, Szene. ' ¥ 1991. VII. 19 dBUJfSBfl

Next

/
Thumbnails
Contents