Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
1 T 0 991. VII. 19. Háztáji kalendárium Zivatarban, viharban július 22. és 28. között is lehet részünk. A népi hiedelem zivataros napnak tartja Mária Magdolna (július 22.) és Jakab (július 25.) napját is. A hosszú távú megfigyelések szerint a középhőmérséklet néhány tized fokkal magasabb, mint az előző héten: az átlag 21,8, a maximum 25,8, a minimum pedig 17,3 C-fok. Az elmúlt hetekben az öszibarackfák koronája besürúsödött, Így itt van az ideje a hajtásválogatásnak. Ha a szamócát már a harmadik éve ugyanazon a helyen termesztjük, akkor most számoljuk fel, s másutt készítsük elő az új telepítésre használt ágyást. Fejlődnek az ősszel beérő gyümölcsök, s ez fokozódó megterhelést jelent az ágaknak - jó ezért, ha azokat már most alátámasztjuk. Július második felében almafáinkat az almamoly 2. nemzedéke károsítja. Ellenük szerkombinációkban Metathiont (0,2 %), Anthiont (0,15 %), Decemtiont (0,25 %) vagy Decist (0,03 %) használhatunk. Júliusban még mindig rajozhat a ribiszkét károsító üveges szárnyú ribíszkelepke. Ha kell, akkor Bi 58 EC 0,1 százalékos oldatával pusztítsuk. A zöldségeskertben továbbra is nagy gondot kell fordítanunk az öntözésre. A csemegekukoricának 30-40, a céklának 20-30, a gyökérzöldségnek 20-25 mm vizet adjunk. Másodvetésként telepíthetünk még rövid tenyészidejű zöldborsót, gyökérzöldséget. A vegyszeres védekezés terén a paprika levélfoltosság elleni védelme aktuális. Több szer közül választhatunk, legyünk azonban tekintettel az egészségügyi határidő és a szedés közötti összhangra. Július zivataros hónap, s a jégveréssel is számolnunk kell. Az ilyen időjárás a szőlőben mindig kedvez a gombás betegségek elterjedésének, ezért utána a szürke- és a fakórothadás ellen 12-18 órán belül mindig permetezzünk. Fontos teendő a harmadik kötözés, melynél arra kell ügyelnünk, hogy a tőke lombját ne sűrítsük be (akadályozná, csökkentené a vegyszeres védekezés hatékonyságát), s a fejlődő fürtöket ne árnyékoljuk. A gyomtalanítás és a szőlők öntözése is aktuális. Itt van az ideje az örökzöld cserjék gyökereztetésének, s végezhetjük az alvószemzést is. A kártevők közül a levéltetvek és a takácsatkák szívogatása ellen kell védekeznünk. -r■ a f 1 II Mezelo A méz melegítése Bármilyen tárolóedényt használjunk is, az abból egyébként nehezen eltávolítható kristályos, „belekötött“ mézet viszonylag rövid időn belül, a túlhevítés veszélye nélkül megolvaszthatjuk, ha az alábbi módon járunk el. Szerezzük be a tartálynak megfelelő hosszúságú, höálló (pl. szillkon-(gumi- csövet vagy vékony, 3/8 collos, hajlítható rézcsövet Ha szerencsénk van, kidobott hűtőszekrény hútöspirálját is felhasználhatjuk. A cső hossza a tartály méretétől, illetve attól függ, milyen gyorsan kívánjuk a mézet megolvasztani. Ha minél előbb, akkor a tartály, a műanyag hordó stb. felületén sűrűbben körbe vezetve rögzítsük a hőcserélő-melegítő vezetéket. Majd ezt - pl. a kézitusoló gumicsövével - csatlakoztassuk a házi vízellátó rendszerünk melegvizes csapjához. A melegvizes csapot ne nyissuk ki teljesen; csak vékonyan csörgedezzen a víz a csőben Természetesen ne feledkezzünk meg az elvezetéséről sem. A kimenő nyíláson távozó víznek alacsonyabb hőfokúnak kell lennie, mint a beömlő nyílásnál. Ha nem így lenne, akkor a melegvizes csapot kissé állítsuk vissza. American Bee Journal - Méhészújság Hőszigetelt kaptártető Kemény teleken nálunk is jó szolgálatot tehet a höszigetelt tető. A hagyományos formájú kaptártetót úgy alakítsuk át, hogy a fém tetöborítás alatt megfelelő vastagságú (a szerző szerint 7,5 cm-es) üveggyapot lemezt tudjunk elhelyezni. Olcsóbb, ha Hungarocell-lemezeket (a hazai választékból eme a polisztirén-lapok is megfelelnek - a szerk. megjegyzése) használunk. Ezek (és a polisztirén is) fölhevített dróttal vagy fémfúrésszel vághatok. Az ilyen tető nyáron véd a felmelegedéstől, télen jó hőszigetelő, s amellett nagyon könnyű. Méhészújság A közönséges vagy más néven kétfol- tos takácsatka (Tetranychus urticae) sok tápnövényü állat. A termesztett növényeken kívül a gyomokon is elszaporodhat. A nagy levelek fonákén nagyon kedvezőek számára a feltételek. A nőstények sárga, gömb alakú tojásaikat gyakran a fonákon készített finom szövedék védelmébe rakják. A petéből kikelő nimfa fejlődése során mozgó és nyugvó szakaszokon megy át. A mozgó állat táplálkozik, és ilyenkor érzékenyebb a növényvédő szerekre is. A közönséges takácsatka szárazság- és melegkedvelő állat. Alacsonyabb hőmérsékleten, 15-20 C-fokon a fejlődése 3-4 hétig is eltart, 20 C-fok felett felgyorsul, 25-30 C-fok melegben akár két hét alatt is kialakulhat egy nemzedéke. Bár melegkedvelő faj, mégis - növénymaradványok között, fák kéregrepedéseibe húzódva jól túri teleinket. Az áttelelt nőstények tavasszal, április közepétől kezdik meg a tojásrakást. A szabadföldi uborkát a lomblevelek megjelenésétől kezdve a tenyészidö végéig veszélyezteti. Az uborka közvetlen szomszédságában lévő gyomos növényállományból vagy a közönséges takácsatka által károsított növényekről, például gyümölcsfákról a kártevő minden bizonnyal az uborkára is áttelepszik. A gyomnövények pusztulása után onnan elvándorló atkák népessége egyik napról a másikra gyorsan felszaporodik. Síkmúvelésben és támrendszer mellett termesztett uborkát egyaránt károsítja, a talajon futtatott uborkát azonban alig lehet megvédeni a levél fonákén károsító állatoktól. A kártétel mértéke függ a termesztett fajtától Az erős növekedésű, nagy lombozatot nevelő fajták kevésbé sinylik meg a takácsatka kártételét. A gyenge növekedésű és kis levélzetú fajtáknál ugyanolyan atkanépesség súlyos levélsárgulást és termésveszteséget okoz. A közönséges takácsatka elleni kémiai védekezés a termésszedés megkezdéséig lehetséges. A rendszeres gyakori szedések miatt a hosszú várakozási idejű atkaölő szereket nem szabad használni. A kémiai védekezés csak akkor eredményes, ha a szert a levelek fonákjára permetezzük. Az eredmény az időzítéstől is függ. Nem szabad megvárni, amíg a takácsatka jelenléte már a leveleken okozott kárként látszik. Az alsó idős leveleket hetente vizsgáljuk meg. Ötszörös nagyítású kézi nagyitóval a takácsatkák jól láthatók, a védekezés ilyenkor nem túr halasztást. Kémiai védekezésre a speciális atkaö- lő szerek wzül uborkában a Mitac 20 EC (0,2 %-os), a Torque 50 WP (0,06 %-os) és a Fentoxan (0,3 %-os) engedélyezett. Az atkaöló mellékhatással rendelkező rovarölő szerek közül a Danitól 10 EQ (0,1 %-os) az uborkát károsító mezei poloskák és a takácsatkák együttes megjelenésekor mindkét kártevő csoport ellen eredményes. » Az atkaöló hatású készítmények többsége a takácsatkáknak csak bizonyos fejlődési alakjai ellen hatásos, ezért a permetezést a várakozási idő figyelembevételével, 1-2 alkalommal meg kell ismételni. A védekezési lehetőséget tovább növelheti, ha a Nossorun 10 WP (0,04 %- os) speciális atkaöló szer engedélyokiratát uborkára is kiterjesztik. Tartós lárva- és nimfaölö hatású Ha a kifejlett alak elleni készítménnyel kombináljuk, hosszú időn keresztül védettséget nyújt a takácsatkák ellen. Kertészet és Szőlészet A kanári (Serinus canaria) a valódi pintyfélék családjának tagja. A vadonélö kanári külsőre a legkisebb pintyünkre, a csicsörké- re (Serinus serinus) emlékeztet. A 13-14 cm nagyságú madár tollru- hája alul zöldessárga, felül olajzöld, tollainak közepe hosszant barnásfekete sávokkal tarkított. Őshazája a Kanári-szigetek és Madeira, ahol ligeterdökben, útmenti fás területeken, gyümölcsösökben és szőlőkben él. A madarat a Kanári-szigetek elfoglalása után az 1400-as években a spanyolok hozták Európába. Tartása a múlt század második felében terjedt el. Legelőször a vadon élő kanári hangja ragadta meg az embert. Ezt a hangot akarta bevinni az otthonálba. A legrégebbi feljegyzések a kiemelkedő éneklókészségét dicsérik. A vad kanári háziasításának 500 esztendeje alatt a madár hangja is jelentős változáson ment keresztül. A tenyésztés két célt követett. Az egyik a hangosan, nyitott csőrrel, csattogva éneklő madarakat részesítette előnyben. Ezeket csap- per-madaraknak nevezték el. A másik irányzat a halkan, csukott csőrrel, fojtottan éneklők továbbtenyész- tésre törekedett. Ezeket roller-madaraknak hívták. Valamennyi kanáritípus hímjének van éneke, sőt szinte kizárólag csak a hímek énekelnek. Eltérés csak a hangerőben, a dallamban és az éneklési készségben tapasztalható. Ez utóbbi független a madár színétől és alakjától. A kanári nem énekel az egész esztendőben. A vedlési időszakban például hetekre is elnémul. A háziasítás során megjelentek az eredeti szinűtöl eltérő egyedek is. Az új színek megjelenésében fontos szerepet játszott a rokon fajokkal való igen jó keresztezhetöség. Kíte- nyésztettek fehér, albínó és különböző tarka (fekete,'achát, barna színű) egyedeket is. A tüzpinty (Spinus cucullatus) piros színe még ma is öröklődik valamennyi piros, narancsvörös, narancsszínű és narancssárga kanáriban. A tenyésztés megváltoztatta a kanári alakját is. Az alakra tenyésztett madaraknak öt csoportja ismert. Megtaláljuk közöttük a 10 cm nagyságú törpekanárit és a 20-22 cm nagyra is megnövő, meglehetősen bizarr külsejű Párizsi trombitást. A kanárimadár kontyos alakváltozata egyaránt fellelhető az énekre és színre tenyésztett madarak körében is, de az alakra tenyésztett kontyos madarak esetében az énekhang és a szín háttérbe szorul. Jellegzetes alaptípus az Angliában kitenyésztett telt, gömbölyded formájú Norwich vagy a Crested. Érdekes a karcsú, félhold alakban meggörbült tartású skót-Fancy kanári is, amely a skót tenyésztők tudását dicséri. Podlupszky Mihály Sárga mesterdalnokok Az első és legfontosabb lépés a vetőmag csávázása, mert felületén és a belsejében különféle gombák találhatók. Károsításuk mértéke évjáratonként változhat, de az ellenük való védekezés elengedhetetlen. A csávázás általában az egész tenyészidóben védelmet nyújt. De mitévők legyünk, ha a vetőmagot nem csávázták, vagy a különféle kórokozók, kártevők jelentkeznek? A sörárpa legelterjedtebb és az egyik legveszélyesebb kórokozója a lisztharmat (Erysiphe graminis f. sp. hordei), amely igen jelentős terméscsökkenést és minőségromlást okozhat. A megelőzést itt is célszerű a vetőmag csávázásával végezni, de fokozott fellépése esetén indokolt a megfelelő fungicidek használata is. Erre az Impact (1 liter(ha), a Gali- xin (0,5 l/ha), a Tilt 250 EC (0,5 l/ha), a Bayleton 25 WP (0,5 kg/ha), a Milgo (1 liter/ha), a Trimidal 9 EC (0,5 l/ha) használhatók. Komoly károkat okozhat a levél- csíkosság (Helminthosporium gra- mineum, Pyrenophora graminea) és a levélfoltosság (Helminthosporium teres, Pyrenophora teres). Megelőzését a lisztharmat elleni védekezéshez hasonlóan érhetjük le. Az árpa törperozsda (Puccinia hordei) elleni védekezéskor óvakodni kell a nitrogén-túltrágyázástól. Elterjedése esetén vegyszeres védekezést alkalmazzunk. Erre Bayleton 25-WP-t (0,5-1 kg/ha) használjunk. Csávázni kell a vetőmagot az árpa fedettüszög (Ustilago hordei) és az árpa repülóüszög (Ustilago nuda) ellen. A vegetációs időszakban nem lép fel jelentős kártétel, ha a vetőmagot gondosan tisztítottuk és csáváztuk. A sörárpa gyökérzetét és egyéb földben lévő részeit károsító rovarok közül említésre méltóak a pattanóbogarak (Elateridae fajok) lárvái - a drótférgek, a cserebogarak (Me- lolonthidae fajok) és szipolyok (Ani- soplia fajok) lárvái, a hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustíci) lárvája. Ha a termőföldünk 1 m2-nyi területén 4-5 db lárva fordul elő, akkor talajfertótlenítésre van szükség. Erre csak a diazinontartalmú Basudin 10 G és a Basudin 5 G használható. A zöld részeket károsító kártevők közül az utóbbi években fokozottan terjedt a vetés- fehérítő bogarak közül a veresnyakú árpabogár (Lema melanopus) és a kéknyakú árpabogár (Lema liche- nís). A bogarak, elsősorban azonban lárváik, jellegzetes hosszú csíkokban hámozzák a levelek epidermiszét, miáltal sárgásfehér sávok keletkeznek. Az egész levél is elfe- héredhet, s megszűnhet az asszimiláció. A károsított növények visszaesnek a fejlődésben és csak „asza- lódott“ szemek képződnek. Tömeges észlelésükkor vegyszeres védekezés szükséges. A gabonakabócák (Macrostelles, Psammotettix fajok) szívogatásuk- kal okoznak kárt. A szívogatás helyén a leveleken fehéredö, majd sárguló apró foltok jelennek meg. Ellenük is vegyszerekkel kell védekezni. A gabonapoloskák (Eurigaster fajok) elterjedése esetén a kifejlett poloska és lárvái is károsítanak. Foszforsa- vészteres készítményekkel kell védekezni ellenük. A csócsárló, a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) lárvái a sörárpát főleg akkor pusztítják, ha azt gabona elövetemény után termesztjük. A fiatal árpa leveleit járataiba húzza, azok sodrottak, „csócsároltak“ lesznek. A kifejlett bogár a tejes és a viaszérésben lévő magvakat rágja. Elterjedése ellen célszerű megfelelő vetési sorrendet és talajfertőtlenítést alkalmazni. A levéltetvek (Rhopalosiphum fajok, Sitobion avenae, Schízapis gra- minum) kártétele elsősorban a vegetatív részeken jelentkezik. A kalászokon, a viszonylag rövid fejlődési szakasz miatt, jelentős levéltetü-po- puláció nem tud kifejlődni. A levéltet- veknek számos természetes ellensége van, ezért viszonyaink között a védekezés nem indokolt. A fritlégy (Oscínella frit) csak megkésett vetéskor, a második nemzedékével károsíthat. Lárvái a szemekbe rágnak lyukat. Kártétele a sörárpa fejlődésének meggyorsításával elkerülhető. A sörárpa zöld részein még más kártevők is előfordulnak, pl. a gabonalegyek, gabona-levéltetvek, a lentripsz, bagolylepkék, kukoricabarkók, feketebarkók stb. A gabo- natripsz, a gabonapoloskák, a szipolyok és a fritlégy a virágot és a termést is károsítja. Ellenük csak kivételes esetben, rövid várakozási idejű foszforsavészteres szerekkel védekezzünk! A mezei pocok (Microtus arvalis), az ürge (Citellus citellus), a hörcsög (Cricetus cricetus) ellen a sörárpát gázosító szerekkel, s a járatok egyidejű eltömésével védhetjük meg, illetve különböző mérgezett készítményeket használhatunk. Előfordulhat még madárkártétel is, ellenük riasztással védekezhetünk. Palik László agrármérnök «
