Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
ÚBUJBSQfl 9 9 99 1. XII. 20 Az új-zélantli főváros utcáján a Télapó ilyen vidám figurát öltve kínálja egy áruház ajándéklistáját Karácsonyapó válaszol az ajámlékot kérő gyerekek leveleire Idilli kép: a Joulupukki rénszarvas vontatta szánjával a Santa Claus-falu bejáratánál karácsony, mint Afrikában. A bevándorló angolok, skótok nemcsak a dél-csendes-óceáni sziget- ország képét igyekeztek európaivá tenni a maguk számára, hanem szokásaikat is magukkal hozták. A karácsonyiakat is — persze a fehér hó nélkül... Bár a déli sziget hegyeinek csúcsán nyáron, vagyis decemberben is hósipka fehérük. Ezért csak Új- Zéland legdélibb részén állítanak hóembert a gyerekek, ahol már megcsapja a látogatót az Antarktisz hideg szele. Aucklandban, a fővárosban, amelynek közelében kivi és szólő terem, a betelepült hollandok piros köpenybe bújtatott szakállas bácsikkal szórakoztatják a gyerekeket, az áruházak Mikulásemberei pedig ajándékvásárlásra invitálják a járókelőket. A bevásárlási roham december 24-én tetőzik. Ezen a napon késő estig nyitva tartanak a boltok, hogy mindenki teljesíthesse „karácsonyi kötelességét”: ajándékot vásároljon szeretteinek, barátainak. A karácsonyfán, amit a legtöbb új-zélandi fenyőfából állít a szobájába, nincs érdekesség. A szaloncukor szinte ismeretlen, ezért valóságos kincs az ott élő magyarok számára egy zacskó valódi szaloncukor, amit ráadásul utasként csak az új-zélandi vámosok elől eldugva vihetünk be az országba —, mert a szigorú egészségügyi előírások miatt minden élelmiszer bevitele tilos! Az ajándékokért 25-én reggel illik a karácsonyfához menni—pizsamában, hálóingben. A díszes ajándékcsomagok felbontása után kezdődik igazán az ünnep. Délben —a hétköznapi szokásoktól eltérően — főtt étel, gazdagon terített asztal várja a családot. S természetesen karácsonyi puding és torta! A süteménybe aprópénzt is „belesütnek” — a gyerekek örömére. Csak akkor lesz belőle baj, ha valaki ráharap a siitiben! Nem tagadom, óvatosan falatoztam a pénzes tortából, ezért a centek és a fogaim épségben megúszták!... * * * Ahány ház, annyi szokás. Ám a karácsony mindenfelé a legjobban várt és a legbensőségesebb családi ünnep. Sebes Tibor Különös érzés a karácsonyt külföldön, szeretteinktől távol tölteni, idegen, ismeretlen emberek között. A karácsony családias ünnep, az emberek meghitt környezetben akarják eltölteni a karácsonyestét, gyertyát gyújtani és kicsomagolni az ajándékokat. Egyetlen ismerősöm sem akadt a kenyai fővárosban. Kenya alig pár napja vált függetlenné, s még nem működtek az új hivatalok, minisztériumok. Nyomasztó érzés kerített hatalmába 23-án este, sehogyan se szerettem volna a Hotel Ambassadorban lévő szobámban egyedül tölteni az ünnepet. Egyszer csak eszembe jutott a telefon! Lapozgatni kezdtem a kenyai telefonkönyvet — és magyar neveket kerestem. Találtam is négyet! Nosza, tárcsázni kezdtem... Az első nem válaszolt A másodiknál az afrikai szolgálólány vette fel a kagylót és csak annyit árult el, hogy a gazdája Európába utazott. A harmadik számon egy kenyai válaszolt: — A család elutazott, Csehszlovákiába! A nevet már elfeledtem, de a negyedikre jól emlékszem: Rózsa Imrének hívták (ma Kaliforniában él), és feleségének Pozsonyból látogatóba érkezett idős édesanyja vette fel a telefont. Szlovákul nem értek, ezért a néni németül magyarázta meg, hogy a A világ leghíresebb Mikulása — Santa Clausa, a karácsonykor ajándékozó „Jézuska” — a messzi északon, a Lappföldön lakik. A Karácsonyapó — a finnek nyelvén Joulupukki — az Északi-sarkkörön egész évben szívesen fogadja az odalátogató gyerekeket és felnőtteket. Az ünnep közeledtével azonban egyre többen érkeznek hozzá. Szinte félóránként szállnak le Rovaniemi- be a gyerekeket hozó különgépek — még Kanadából és Japánból is: tízezrek szeretnének bejutni a pirosruhás, fehér szakállú Jou- lupukkihoz. A Lappföldön járva egyszer sem mulasztottam el, hogy betérjek Karácsonyapó falujába. így nevezik az 1952-ben még csak egy gyorsan felvert faházból álló, ma már több épületet magába foglaló új kis települést, amely persze még nem található a világtérképen, annál inkább a finn utazási irodák reklámfüzeteiben. Három évtized alatt valóságos idegenforgalmi üzletág lett Joulupukkiból. Persze ez mitsem változtat azon, hogy Karácsonyapó (ha némi belépődíjért is) a gyerekekért van. És a Rovaniemitől nyolc kilométerrel északabbra, valóban a sarkkörön — a Napapiirin — épült Santa Claus viliágé mindig kínál újdonságot a látogatóknak. Legutóbb nem csupán az eladásra kínált sokféle csillogó ajándéktárgyat, s a lapp népművészet remekeit, a négycsúcsú sapkákat, a háncsból készült bölcsőket, a kis faházikókat láthattam, hanem bekukkanthattam a Karácsonyapóhoz érkezett levelekbe is! A téli iskolai szünetben csaknem húszán — legtöbben Rova- niemiben tanuló diákok — segítették Joulupukkit a több százezer levél megválaszolásában. Az íróasztalnál ülő Karácsonyapó — egy gimnáziumi tanár öltötte magára télapó ruháját — bontogatta a levelek egy részét, és piros tollával írta alá a válaszokat. Joulupukki minden hozzá intézett levélre díszes választ küld. A finn posta ingyen szállítja a leveleket, s erre szükség is van, mert a sok bélyeg kifizetését aligha tudná vállalni a lappföldi Santa Claus! Tavaly 98 országból 270 ezernél több levelet kapott! A címe: Joulupukki, SF-96100 ROVANIEMI. Vagy: Joulupukki, SF-99999 KORVATUNTURI. magyar volt Accrában, közösen rendeztünk karácsonyestét, másnap pedig a tengerparti strandra mentünk. Az angoloknál szokásos karácsonyi pulykából nekünk ugyan nem jutott, de a szállodában felállított műanyag karácsonyfa, az ünnepi puding, a Merry Christmas!-üd- vözletek és a rádió karácsonyi dallamai némileg pótolták a havas európai karácsonyokat. A Karácsonyapó „igazi ottho- ' na” ugyanis az Északi-sarkkörtől kissé távolabb, a Szarvashegy rengetegében, Korvatuntu- rin van, messze a lakott helyektől. Csak télen jön a Rovaniemi KARKÖTŐ ELEFÁNTFAROKSZŐRBŐL A következő évben Nairobiban köszöntött rám a karácsony. közelében lévő falujába, hogy fogadja, meghallgassa a karácsonyi ajándékot kérő gyerekeket... Mert akinek szerencséje van, ajándékot is kap tőle! MERRY CHRISTMAS AZ ACCRAl STRANDON Kétszer ragadtam karácsonyra Afrikában. Először a nyugatafrikai Ghana fővárosában, Acc- rában.Trópusi forróság volt, és a városban csak az áruházak homlokzatát díszítő hatalmas, piros- kucsmás Santa Ciaus-képek emlékeztettek az ünnepre. (Az angolszász országokban, így a volt brit gyarmatokon is, mint az egykori Aranypartból született Ghánában, Santa Clausnak nevezik a Mikulást, a Karácsonyapót, vagy Télapót, aki a karácsonyi ajándékot december 24-én vagy 25-én hozza a gyerekeknek.) Mivel abban az időben több Rózsáék moziba mentek, de ha este hazajönnek, felhív a hotelban. Rettentően megörültem, amikor Rózsa építészmérnök úr este tizenegykor felcsöngetett. Másnap elvittek a Nairobi Nemzeti Parkba oroszlánlesre (a karácsonyi hőségben egy négytagú oroszláncsaládot kaptam lencsevégre, amint egy akácia ágain hűsöltek), este pedig egy osztrák házaspár karácsonyi vendége voltam. Csodák csodája: rántott halat tálaltak vacsorára, és mákos beigli is volt Bécsből küldték a rokonok a mákot, ami Kenyában olyan ismeretlen volt, mint a szaloncukor—, de az én osztrák vendéglátóimnak az is jutott arra a zöld ágra, amit egy arborétumban szereztek némi baksisért a fekete kertésztől. Ajándékokat is cseréltünk — én egy üveg hárslevelűt tettem a feldíszített faág alá, tőlük pedig egy elefántfarokszőrből készült karkötőt kaptam, amely megvéd majd a veszélyektől. Erre szükségem is volt, mert néhány nap múlva újdonsült mombasai barátom vízum nélkül csempészett át Tanganyikába. Ott, Arushá- ban egy frissen lőtt antilop combjával sikerült mérsékelni az Immigration Officer büntetését, aki még ötnapos tartózkodást is engedélyezett! Azóta is féltve őrzöm a Schwarz-házaspár karácsonyi ajándékát! APRÓPÉNZ A SÜTEMÉNYBEN Sokkal távolabb az Egyenlítőtől, a déli féltekén, ahol decemberben a legforróbb a nyár— Új- Zélandon —, mégis európaibb a KARÁCSONYAPÓ HÁZÁBAN
