Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-13 / 50. szám

E gyszer volt, hol nem volt, sűrű erdő szé­lén volt egyszer egy házikó. Abban a házikóban élt egy öregember meg egy öreg­asszony. Szegények voltak világéletükben, de szorgal­masan dolgoztak, a pén­zecskéjükkel takarékoskod­tak, apóka harisnyaszárban rejtegette, hogy legyen miből élniök, ha már dolgozni nem tudnak.- Jól jön ez a kis pénz, ha majd bekopog a tél - ezt mondogatta mindig apó ka, ha a harisnyaszárra nézett. Egyszer aztán elment az erdőbe fát vágni, s anyóka egyedül maradt. Kopogtattak a házikó ajtaján. Anyóka ki­nézett, s meglátta, hogy egy vénséges vén ember áll az ajtóban.- Mi vagy, te vénséges vén ember? Ki vagy, és mit akarsz? - kérdezte anyóka.- Egy kis alamizsnát kér­nék tőled, anyóka. Én vagyok a vénséges vén Tél apó.- Te vagy az, tél? Akkor hát kerülj beljebb, régóta gyűjtjük a pénzecskénket, hogy legyen, mire eljössz! Anyóka az öreg Tél kezé­be nyomta a harisnyaszárat, benne a pénzecskével, amit keserves munkával kuporga- tott össze az ura. Mikor aztán apóka haza­ért, anyóka vidáman újsá­golta:-Itt járt a Tél, s elvitte a pénzünket.-Jaj... jaj! - siránkozott apóka. - Csak nem adtad oda valakinek a megtakarí­tott pénzecskénket?- De bizony odaadtam én! - mondta anyóka. - Vénsé­ges vén ember kopogtatott be hozzám, s azt mondta, Tél (CIGÁNY MESE) a neve, odaadtam hát neki! Te mondtad, hogy jól jön a pénz, ha majd bekopogtat a Tél.- Koldusbotra jutottunk - kesergett apóka. - Nincs más hátra, szedjük a sátor­fánkat, megyünk a nagyvi­lágba szerencsét próbálni. így is tettek. Nekiindultak a nagyvilágnak, otthagyták a házikót, csak az ajtót akasztották ki, azt vitték ma­gukkal, hogy ne kelljen a puszta földön hálniok, ha eljön az éjszaka. Sűrű erdőn át vezetett az útjuk, ott érte őket az éjsza­ka. Apóka kiválasztott egy dús lombú fát, annak az ágai közé felvitte az ajtót, s anyó­kával együtt szépen lefeküd­tek rá. Hamarosan el is alud­tak, s a hold már magasan járt az égen, mikor hangos kiabálásra, zenebonára éb­redtek. Rablók járták a sűrű erdőt, s éppen az alatt a dús lombú fa alatt pihentek meg, melynek ágai között apóka és anyóka kuporgott az ajtón. A zsiványok a fa tövében kirakták a tenger sok rablóit aranyat, drágakövet, hogy megosztozkodjanak rajta. Osztozkodás közben össze­vesztek, mindegyik magának akarta a tenger sok kincs java részét, a kapitányuk meg mérgében elkiáltotta magát:- Vigyen el az ördög ben­neteket! Gondolt egyet apóka, a zsiványok közé hajította az ajtót, s a kapitánynál is na­gyobbat kiáltott:- Itt az ördög! No, a rablóknak sem kel­lett több! Ahányan voltak, annyifelé szaladtak, a tenger sok kincs meg ottmaradt a fa alatt. Apóka és anyóka egy­kettőre lemászott a fáról, anyóka a kötényébe, apóka az iszákjába rakott annyi ara­nyat, drágakövet, amennyi csak belefért. Szépen haza­ballagtak a házikóba, az ajtót beakasztották a helyére, s azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Bartócz Ilona átdolgozása Kedvencek a szobában Vannak olyan madárfajok, amelyek mint kalitkamadarak világhírnévre és óriási elterjedésre tettek szert. A hullámos papagáj igazi hazája Ausztrália, de napjainkban különböző színváltozatokban az egész világon elterjedt. A hímek, ha egyedül tartjuk őket és türelemmel, sokat foglalkozunk velük, néhány emberi szóra is megtaníthatok, de reper­toárjuk elenyésző az afrikai eredetű yátóékhoz képest. Ez a szürke papagájnak is nevezett, rövid, vörös faroktollai- val feltűnő madár akár önálló mondatokat is megtanulhat. Sajnos néha a titokban ellesett, kevésbé szalonképes szavakat is elsajátítja, és ezek hangos, a gazda hangján történő ismétlése különösen vendégek jelenlétében nem­egyszer okozott már bonyodalmakat. Sokan tartanak kanárikat, rizspintyeket, zebrapintyeket, sirályokat, amelyek megfelelő gondozás mellett szaporod­nak is a kalitkában. (Sch) HOGYAN RAJZOLJUK LE... TASNÁDI VARGA ÉVA Mull a hó Ezüst csillag, hull a hó, kiáltsátok: - Hó, hahó! Befödte az utat, házat, verébfiúk jaj de fáznak! hátukon hófehér bunda, porzik a hó, hull az útra. Ág tetején rigófészek, kicsi rigók messze néznek:- Itt a tél, az ezüst tél, jaj, ha hozzánk jó lennél! Borítson be tölgyfa ága, ne fújjon szél kis dunyhánkra, ne hűtse meg vacsoránkat, takarót adj alvó ágnak ­- hópihékböl szőtt a selyme, kendőt dobj a téli kertre! Itt a tél, az ezüst tél, messze-messze mendegél, karikázva hull a hó, kiáltsátok: Hó, hahó! GALAMBOSI LÁSZLÓ V i li ¿1 r Az erdő mélyén markos vihar táncol. Fejszéje csattog. Hullanak az ágak. A cinke parány tilinkóját rejtve dermedten ütődik a holdsugárnak. Miért kukorékol hajnalban a kakas? Élt egyszer a faluban egy ka­kas. Mikor még mindenki aludt, ez a kakas már kora reggel ku­korékolt. A -többi falu kakasai féltékenyek lettek rá, és a háta mögött súgtak-búgtak. Egy reggel váratlanul elkez­dett zuhogni az eső. Mint a víz­esés, ömlött a víz. Villámlott, és dörgött az ég. A folyó kiáradt, elmosta a házakat, minden bele­fúlt az árba. Csak a kakas repült fel egy faágra, ahol biztonság­ban volt. Mire a vihar véget ért, a kakas nagyon megéhezett, és segítségért kukorékolt. Magasan az égből két madár repült a segítségére. De a kakas túl nehéz volt ahhoz, hogy mesz- szire tudjon repülni. így hát a két madár letört egy ágat, mindegyik csőrébe vette az ág egyik végét, a kakas pedig az ág közepére * ült. így repültek, mígnem száraz­földet találtak. A kakas nagyon elégedett és boldog volt, hogy ilyen szerencsésen megmene­kült. Szeretett volna valamiben a madarak segítségére lenni, de azok azt mondták neki, hogy nagyon sietniük kell, mert a fió­kákról kell gondoskodtok. A há­lás kakas megígérte nekik, hogy minden reggel felébreszti őket kukorékolásával. Aztán búcsú­zóul szomorúan kukorékolt egyet, a madarak pedig tovább­repültek. Azóta a kakas hajnalonta min­dig kukorékol, hogy ígéretét be­váltsa. xxx Ez a mese messzi vidékről való: Pápua Új-Guineából. (Gyűjtőjük és fordítójuk, Bori Clark egy ottani ápolónőképző iskola bennszülött lányaitól gyűjtötte össze otthonról ho­zott történeteiket.) Az össze­gyűjtött állatmesék jellemző példái a természetközeli em­berek megfigyeléseinek: fan­táziájuk, mesélő hajlamuk mindig tapasztalatból eredez­tethető. Talál d ki! Hirtelen egy kis virág totyogok... Fölébredt és földerült. (e^aqsounaj.) Kicsit megrázta magát, Fenyő mellett Aztán gyorsan elröpült. Fenyőtűből (a>|da-|) Fölépülő Nem jó törve, Házikó finom főve, És lakója millió. Gyakran madár (A|oqeA6uen) Lesz belőle Ágacskáról ágra, (seloi) Fűszálról fűszálra Találd ki, hogy ki vagyok! Ugrik az aprócska Csontkabátban Zöld hátú rugócska. (S))S3pZS) MIVEL ETEDNÉD? A rajzon hat ál­lat ismerhető fel, de csak ötük számára készí­tettek rágcsálni­valót. Melyik a hatodik, és őt mivel etetnéd? Lrm A bal oldalon fent látható ábrát az 1-es, 2-es, 3-as számokkal jelölt rajzok valamelyikével ki tudod egészíteni úgy, hogy egy téglalapot kapj. Vajon melyik számú rajzzal? Készítette: M. M. MEGFEJTÉS A november 29-ei számunkban közölt feladatok megfejté­se: a D-vel jelölt dugót; az A - 4 és az E - 6. Nyertesek: Farkas Zsolt, Guta; Tóth Katalin, Zalaba; Tallosi Natália, Kassa; Ádám Éva, Rimaszombat; Gombos Veronika, Ki­rályrév.

Next

/
Thumbnails
Contents