Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
E gyszer volt, hol nem volt, sűrű erdő szélén volt egyszer egy házikó. Abban a házikóban élt egy öregember meg egy öregasszony. Szegények voltak világéletükben, de szorgalmasan dolgoztak, a pénzecskéjükkel takarékoskodtak, apóka harisnyaszárban rejtegette, hogy legyen miből élniök, ha már dolgozni nem tudnak.- Jól jön ez a kis pénz, ha majd bekopog a tél - ezt mondogatta mindig apó ka, ha a harisnyaszárra nézett. Egyszer aztán elment az erdőbe fát vágni, s anyóka egyedül maradt. Kopogtattak a házikó ajtaján. Anyóka kinézett, s meglátta, hogy egy vénséges vén ember áll az ajtóban.- Mi vagy, te vénséges vén ember? Ki vagy, és mit akarsz? - kérdezte anyóka.- Egy kis alamizsnát kérnék tőled, anyóka. Én vagyok a vénséges vén Tél apó.- Te vagy az, tél? Akkor hát kerülj beljebb, régóta gyűjtjük a pénzecskénket, hogy legyen, mire eljössz! Anyóka az öreg Tél kezébe nyomta a harisnyaszárat, benne a pénzecskével, amit keserves munkával kuporga- tott össze az ura. Mikor aztán apóka hazaért, anyóka vidáman újságolta:-Itt járt a Tél, s elvitte a pénzünket.-Jaj... jaj! - siránkozott apóka. - Csak nem adtad oda valakinek a megtakarított pénzecskénket?- De bizony odaadtam én! - mondta anyóka. - Vénséges vén ember kopogtatott be hozzám, s azt mondta, Tél (CIGÁNY MESE) a neve, odaadtam hát neki! Te mondtad, hogy jól jön a pénz, ha majd bekopogtat a Tél.- Koldusbotra jutottunk - kesergett apóka. - Nincs más hátra, szedjük a sátorfánkat, megyünk a nagyvilágba szerencsét próbálni. így is tettek. Nekiindultak a nagyvilágnak, otthagyták a házikót, csak az ajtót akasztották ki, azt vitték magukkal, hogy ne kelljen a puszta földön hálniok, ha eljön az éjszaka. Sűrű erdőn át vezetett az útjuk, ott érte őket az éjszaka. Apóka kiválasztott egy dús lombú fát, annak az ágai közé felvitte az ajtót, s anyókával együtt szépen lefeküdtek rá. Hamarosan el is aludtak, s a hold már magasan járt az égen, mikor hangos kiabálásra, zenebonára ébredtek. Rablók járták a sűrű erdőt, s éppen az alatt a dús lombú fa alatt pihentek meg, melynek ágai között apóka és anyóka kuporgott az ajtón. A zsiványok a fa tövében kirakták a tenger sok rablóit aranyat, drágakövet, hogy megosztozkodjanak rajta. Osztozkodás közben összevesztek, mindegyik magának akarta a tenger sok kincs java részét, a kapitányuk meg mérgében elkiáltotta magát:- Vigyen el az ördög benneteket! Gondolt egyet apóka, a zsiványok közé hajította az ajtót, s a kapitánynál is nagyobbat kiáltott:- Itt az ördög! No, a rablóknak sem kellett több! Ahányan voltak, annyifelé szaladtak, a tenger sok kincs meg ottmaradt a fa alatt. Apóka és anyóka egykettőre lemászott a fáról, anyóka a kötényébe, apóka az iszákjába rakott annyi aranyat, drágakövet, amennyi csak belefért. Szépen hazaballagtak a házikóba, az ajtót beakasztották a helyére, s azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Bartócz Ilona átdolgozása Kedvencek a szobában Vannak olyan madárfajok, amelyek mint kalitkamadarak világhírnévre és óriási elterjedésre tettek szert. A hullámos papagáj igazi hazája Ausztrália, de napjainkban különböző színváltozatokban az egész világon elterjedt. A hímek, ha egyedül tartjuk őket és türelemmel, sokat foglalkozunk velük, néhány emberi szóra is megtaníthatok, de repertoárjuk elenyésző az afrikai eredetű yátóékhoz képest. Ez a szürke papagájnak is nevezett, rövid, vörös faroktollai- val feltűnő madár akár önálló mondatokat is megtanulhat. Sajnos néha a titokban ellesett, kevésbé szalonképes szavakat is elsajátítja, és ezek hangos, a gazda hangján történő ismétlése különösen vendégek jelenlétében nemegyszer okozott már bonyodalmakat. Sokan tartanak kanárikat, rizspintyeket, zebrapintyeket, sirályokat, amelyek megfelelő gondozás mellett szaporodnak is a kalitkában. (Sch) HOGYAN RAJZOLJUK LE... TASNÁDI VARGA ÉVA Mull a hó Ezüst csillag, hull a hó, kiáltsátok: - Hó, hahó! Befödte az utat, házat, verébfiúk jaj de fáznak! hátukon hófehér bunda, porzik a hó, hull az útra. Ág tetején rigófészek, kicsi rigók messze néznek:- Itt a tél, az ezüst tél, jaj, ha hozzánk jó lennél! Borítson be tölgyfa ága, ne fújjon szél kis dunyhánkra, ne hűtse meg vacsoránkat, takarót adj alvó ágnak - hópihékböl szőtt a selyme, kendőt dobj a téli kertre! Itt a tél, az ezüst tél, messze-messze mendegél, karikázva hull a hó, kiáltsátok: Hó, hahó! GALAMBOSI LÁSZLÓ V i li ¿1 r Az erdő mélyén markos vihar táncol. Fejszéje csattog. Hullanak az ágak. A cinke parány tilinkóját rejtve dermedten ütődik a holdsugárnak. Miért kukorékol hajnalban a kakas? Élt egyszer a faluban egy kakas. Mikor még mindenki aludt, ez a kakas már kora reggel kukorékolt. A -többi falu kakasai féltékenyek lettek rá, és a háta mögött súgtak-búgtak. Egy reggel váratlanul elkezdett zuhogni az eső. Mint a vízesés, ömlött a víz. Villámlott, és dörgött az ég. A folyó kiáradt, elmosta a házakat, minden belefúlt az árba. Csak a kakas repült fel egy faágra, ahol biztonságban volt. Mire a vihar véget ért, a kakas nagyon megéhezett, és segítségért kukorékolt. Magasan az égből két madár repült a segítségére. De a kakas túl nehéz volt ahhoz, hogy mesz- szire tudjon repülni. így hát a két madár letört egy ágat, mindegyik csőrébe vette az ág egyik végét, a kakas pedig az ág közepére * ült. így repültek, mígnem szárazföldet találtak. A kakas nagyon elégedett és boldog volt, hogy ilyen szerencsésen megmenekült. Szeretett volna valamiben a madarak segítségére lenni, de azok azt mondták neki, hogy nagyon sietniük kell, mert a fiókákról kell gondoskodtok. A hálás kakas megígérte nekik, hogy minden reggel felébreszti őket kukorékolásával. Aztán búcsúzóul szomorúan kukorékolt egyet, a madarak pedig továbbrepültek. Azóta a kakas hajnalonta mindig kukorékol, hogy ígéretét beváltsa. xxx Ez a mese messzi vidékről való: Pápua Új-Guineából. (Gyűjtőjük és fordítójuk, Bori Clark egy ottani ápolónőképző iskola bennszülött lányaitól gyűjtötte össze otthonról hozott történeteiket.) Az összegyűjtött állatmesék jellemző példái a természetközeli emberek megfigyeléseinek: fantáziájuk, mesélő hajlamuk mindig tapasztalatból eredeztethető. Talál d ki! Hirtelen egy kis virág totyogok... Fölébredt és földerült. (e^aqsounaj.) Kicsit megrázta magát, Fenyő mellett Aztán gyorsan elröpült. Fenyőtűből (a>|da-|) Fölépülő Nem jó törve, Házikó finom főve, És lakója millió. Gyakran madár (A|oqeA6uen) Lesz belőle Ágacskáról ágra, (seloi) Fűszálról fűszálra Találd ki, hogy ki vagyok! Ugrik az aprócska Csontkabátban Zöld hátú rugócska. (S))S3pZS) MIVEL ETEDNÉD? A rajzon hat állat ismerhető fel, de csak ötük számára készítettek rágcsálnivalót. Melyik a hatodik, és őt mivel etetnéd? Lrm A bal oldalon fent látható ábrát az 1-es, 2-es, 3-as számokkal jelölt rajzok valamelyikével ki tudod egészíteni úgy, hogy egy téglalapot kapj. Vajon melyik számú rajzzal? Készítette: M. M. MEGFEJTÉS A november 29-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a D-vel jelölt dugót; az A - 4 és az E - 6. Nyertesek: Farkas Zsolt, Guta; Tóth Katalin, Zalaba; Tallosi Natália, Kassa; Ádám Éva, Rimaszombat; Gombos Veronika, Királyrév.
