Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
Növekszik az öngyilkosságok száma? A sajtóban olvastam, hogy az utóbbi időben köztársaságunkban is növekszik az öngyilkosságok száma. Mivel magyarázható ez a jelenség? Pospísil Imre, Kassa Válaszként MUDr. Ctirad Skoda docensnek, a tudományok kandidátusának, a prágai Pszichiátriai Központ demográfia laboratóriuma vezetőjének véleményét idézzük. 1990-ben valóban enyhén emelkedett az öngyilkosságok száma a Cseh-Szlovák Köztársaságban. A sajtóban ugyan jelentek meg olyan vélemények, hogy ennek oka a társadalmi változásokban, a megváltozott helyzetben keresendők, amivel egyesek képtelenek megbirkózni. Ám óvakodnunk kell az általánosításoktól, mert hasonló jelenség más években is észlelhető. Köztársaságunkban az öngyilkosságok száma 1970 óta tartósan csökken Az adatok ugyan nem egészen pontosak, mert a fegyveres erők alakulataiban elkövetett öngyilkosságok - érthetetlen módon - a statisztikában mindmáig nem szerepelnek Általában az öngyilkosságok száma a negyvenen felülieknél emelkedik, de legnagyobb az emelkedés a hatvanadik év felett. Skoda docens szerint érdekes és világméretű jelenség, hogy az öngyilkosságok száma kisebb azokban az időszakokban, amikor a társadalom fokozott mértékben keresi a felhalmozódott problémák megoldását. És ellenkezőleg. Példa erre Svédország. . Az öngyilkosságok száma - átmeneti időre - a normalizálás időszakának kezdetén is növekedett. Az öngyilkosság módját illetően leggyakoribb az akasztás (65 %), de az utóbbi időben egyre több a mérgezés is. Bár 1990-ben az előző évhez viszonyítva az öngyilkosságok száma enyhén emelkedett, ebből még nem vonható le valamiféle messzemenő következtetés a jövőt illetően. Nehéz bármiféle előrejelzés, vajon ez a szám tovább növekszik-e. Ennek ellenére is megállapítható, hogy az alkoholisták köréből kikerülő öngyilkosok száma az átlagnak a hétszerese. S az elemzésekből kiderül, hogy magas a nyugdíjas korban elkövetett öngyilkosságok aránya is. Felderítésre vár annak megállapítása, miért tekintettek a halait problémáik egyetlen megoldásának. Új rovatot indítunk. Olvasóink óhajának teszünk eleget, akik ankétunkban kérték, hogy szorítsunk helyet lapunkban a kérdéseikre adott válaszoknak. Meggyőződésünk, hogy az olvasók sokrétű érdeklődésének megfelelően új rovatunk is további színnel gazdagítja a Vasárnapot. A témakört nem korlátozzuk. Kérdéseikre szükség szerint szakemberektől kérünk választ. A beküldött kérdésekre levélben nem válaszolunk. Előlegként olvasóink türelmét kérjük, mert az anyagok beszerzése, feldolgozása időt vesz igénybe és a kéziratokat is a megjelenés előtt két-három héttel kell nyomdába adnunk. Ifözel húsz évig éltem a férjemmel. Házasságunk aránylag ki- l\ egyensúlyozott volt. Két gyermekünk van. Az utóbbi időben a férjem egyre gyakrabban érkezett késve a munkából, nagy elfoglaltságára hivatkozva. Egyszer azután meguntam a dolgot és bizony jelenetet csaptam. Ekkor vallotta be, hogy ismeretsége van, az illető nálam jóval fiatalabb. De megnyugtatott, hogy rövid időn belül szakít vele. Egy ideig úgy tűnt, hogy valóban megtartotta szavát. Mintha minden rendbe jött volna. Később azonban minden kezdődött elölről. Sokáig a gyerekek előtt se titkolhattam. Nekiszegeztem hát a kérdést: vagy ő, vagy én. Kijelentette, hogy nem képes szakítani vele. Ezért azt az ajánlatot tette, hogy próbaidőre hozzá költözik. S majd elválik, melyikünk mellett dönt. Kétségbeesésemben kérek tanácsot. Még most is szeretem a férjemet. Mitévő legyek? Van remény arra, hogy visszatér hozzám? Jelige: Elhagyott feleség Próbaválás A remény utolsóként hal meg - mondja a közmondás. Am kérdés, hogy az ön esetére is vonatkozik-e. Az ön helyében talán minden más feleség hasonlóképpen viselkedett volna. Férjét válaszút elé állította, döntenie kellett. Ő ezt meg is tette. Az ön számára ez a döntés fájdalmas. Most bizonyára gyűlöli azt a másikat, a csábítót. Férje iránt is egyre nagyobb haragot táplál, mert megbántotta, és úgy érzi, megalázta önt. Érzései bármennyire indokoltak is, nem biztos, hogy ön is helyesen cselekedett, amikor férjét választásra kényszerítette. Bizonyára feltételezte, hogy az együtt töltött évek, a közös szép emlékek és a gyerekek olyan kapocs az életükben, amely révén férjét, gyermekei apját visszaszerezheti. Nem így történt. Lényegében megkönnyítette a távozását. ön még most is szeretné visszahódítani a férjét. De vajon tudna-e úgy élni vele, mint azelőtt, abban a tudatban, hogy más asszonnyal is kapcsolatot tart? Most azt mondja, mindent megbocsátana neki, de vajon a jövőben is így lenne? Bármikor később érkezne haza, mindig felébredne a gyanú, hogy megint azzal a másikkal volt. Bizonyára nincs más kiút, mint megbékélni a tényekkel. Eddigi közeledési kísérleteire férje elutasítóan reagált és válást ajánlott. Nem sok a remény, hogy visszatér. Legalábbis egyelőre. Bizonyára jobb lenne, ha javaslatát elfogadná, így nem kellene állandóan bizonytalanságban élnie, közben valami csodára várva. Ez így a gyerekekre sincs jó hatással. Az elvált férj a gyerekekre is köteles fizetni, s önnek erre is nagy szüksége lesz. Az élet néha kegyetlen. Lehet, közhelynek hat, de bizonyos kárpótlást ön is találhat gyermekeiben, munkájában. Minél többet gyötrődik, annál kevesebb ideje, energiája jut rájuk. Pedig még nagy szükségük van és lesz önre. A tea gyógyhatású, de... Mi a viktimológia? Bűnügyi regények, esetek olvasásakor többször találkoztam a viktimológia kifejezéssel. A fogatom számomra ismeretlen. Liska Péter, nyugdíjas A viktimológia - azaz áldozattan - a bűncselekmények sértettjeivel foglalkozó tudományos bűnügyi ismeretrendszer. E tudományág elsőként az Egyesült Államokban, majd a nyugat-európai országokban vált az egyik legjelentősebb kriminalisztikai tudománnyá. Az áldozattan szerint a legtöbb esetben a bűncselekmény rejtélyének feltárását az áldozatban, annak személyiségében, életmódjában kell keresni. Ez érvényes az emberölés esetében is, ahol a sértettet már nem lehet kikérdezni. Ám életkörülményeinek, szokásainak, kedvteléseinek, baráti körének, anyagi helyzetének stb. megismerésével sok mindenre lehet következtetni. A bűncselekmény titka tehát sok esetben éppen az áldozat. Az elhízás is... Még nem vagyok harmincéves. Jó egészségnek örven- dek, csak a visszeres lábam keseríti meg az életem. Vajon mi okozza ezt a kórt és gyógyítható-e? EGY OLVASÓJUK A visszerek az arra hajlamos egyéneknél elég korán jelentkezhetnek. Már a serdülőkor végén, de általában harmincéves kor körül. Ha mind a két szülő visszerességben szenvedett, akkor az utódoknak mintegy 80 százalékának van esélye visszerességre. Mi okozza a visszeret? A kiváltó tényezők között az álló testhelyzetben végzett munka és a terhesség áll az első helyen. Álló testhelyzetben a vénafalra nehezedő nyomás, terhességkor a megváltozott vérkeringési viszonyok okozhatják a visszereket, főképp az arra hajlamosoknál. Az elhízás is segíti képződésüket. Kenőcsök és gyógyteák alkalmazásától különösebb javulás aligha várható. Némileg segíthet a rugalmas pólya és a gumírozott harisnya is. Bizonyos esetekben azonban a műtét szinte elkerülhetetlen. A tea hatásáról sok ellentmondó véleményt olvastam. Most már igazán nem tudom, vajon gyógyító vagy káros hatással van-e az egészségre. Jelige: Háziasszony A teáról valóban sok-sok ellentmondó értekezés - dicshimnusz és elmarasztalás jelent meg. Tény, hogy egyes országokban (Oroszország, India, Kína) valóságos nemzeti ital és fogyasztása szinte szertartás. Állítólag az egyik kínai császár fejét vétette annak a miniszternek, aki izéről nem tudott megkülönböztetni 23 féle teát. A tea gyógyhatása vitathatatlan. Több mint 30 féle, köztük nagy biológiai hatású vegyi anyagot, továbbá B-, A-, C- és P-vitamint tartalmaz. Ide kívánkozik egy fontos figyelmeztetés is. Az adagolt tea esetében ügyelni kell elkészítésére. Ugyanis a csomagolására használt papirtasak gyorsan penészedé, bár ez szabad szemmel nem is észlelhető. A penész pedig a rosszindulatú daganatok okozói közé tartozik! Ezért a tasakolt teát csak egyszer forrázzuk. Ugyanez vonatkozik a különféle anyagokból készült szűrökben áztatott teára is. A tea elkészítése után a szúrót azonnal tisztítsuk meg. Horthy nem volt háborús bűnös? Cs. K. érsekújvári olvasónk tette fel a kérdést hosszabb levélben fejtegetve, hogy Magyarország a második világháborúban Hitler oldalán harcolt a Szovjetunió és a szövetségesek ellen. Mivel magyarázható, hogy Horthy Miklós kormányzó ennek ellenére is megúszta a felelósségrevonást? Válaszként idézünk a magyar származású Doman Miklós ügyvéddel (ma Nicholas R. Doman) folytatott beszélgetésből, amelyet a Népszabadság idei június 8-i számában közölt. Mr. Doman 1945-ben részt vett a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék munkájában és a nürnbergi per előkészítésében. Kétszer is kihallgatta Horhyt. Vajon mit tudott meg tőle? „Képet akartam alkotni arról, miképpen látja 6 a saját szerepét 1944. március 19-e előtt és március 19-e, tehát a német megszállás után. Ami a márcus 19-e előtti időszakot illeti, erről viszonylag keveset beszélt. Hangsúlyozta: mindent megtett, hogy Magyarország mennél kisebb mértékben működjék együtt Németországgal, illetve a tengelyhatalmakkal. Többször visszatért az ország nehéz geopolitikai helyzetére... Ezt mondta: Magyarországnak - mivel Európa közepén fekszik - mindig szenvednie kellett a nagyhatalmak egymás közti problémáitól és a mindenféle megszállásoktól." A kihallgatás folyamán szó esett a „hintapolitikáról“, az 1942-43-as kiugrási kísérletről is. „Kállay Miklósról sokat beszélt, szimpatizált vele. Elmondta, hogy Kállay igyekezett lazítani a német szövetséget... 1944-ben aztán meghívást kapott Hitlertől, hogy utazzék hozzá Ausztriába, a Klesshein-kastélyba... Hitlerrel négyszemközt tárgyalt. Hitler fő követelése az volt, hogy bocsássa el Kállay Miklóst és kormányát, mert Kállay kiugrási kísérletei aggasztják a német hadvezetést, attól tartanak, hogy Magyarország követi az olaszok... példáját és kiugrik a német szövetségből. Éppen ezért tartja szükségesnek Magyarország megszállását. Ugyanakkor ragaszkodott hozzá, hogy ö - Horthy - továbbra is kormányzó maradjon. Horthy kijelentette, hogy Magyarországnak létérdeke volt ez, mert ha ó félreáll, akkor Szálasi vagy hozzá hasonló személy vette volna át a vezetést. Az pedig katasztrofális lett volna.“ Doman Miklós Róbert Jackson főügyész megbízásából Magyar- országon is járt, hogy megtudakolja a magyar kormány álláspontját Horthy személyét illetően. „Különösen fontos volt a tárgyalás dr. Reis Istvánnal, a szociáldemokrata igazságügyi miniszterrel és Rákosi Mátyással, aki akkor államminiszter is volt. Elmondtam nekik, hogy Nümberg- ben kihallgattam Horthyt... Aztán feltettem a kérdést: kívánják-e a kiadatását? Minden esetben és egyértelműen nem volt a válasz... mert épp elég sok belpolitikai problémával kell szembenézniük, semmi szükségét nem látják a szenvedélyek felkorbácsolásának. Ha Horthyt hazaszállítanák, kénytelenek lennének háborús bűnösként kezelni. Viszont nagyon jól ismerik a kormányzó 1944-es szerepét. Egyébként hivatalos kiadatási kérelem Horthyra vonatkozóan soha nem érkezett." Nehéz megmondani, mi történt volna, ha ez a kérelem megérkezik. V 1991. XII. 1 üasárnap Kö nözsi István felvétele
