Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-13 / 50. szám

Uasúrnap Szerkeszti: Szomolay Ferenc Az elmúlt két hónapban megpróbáltuk felkelteni olvasóink érdeklődé­sét a vagyonjegyes privatizáció iránt. Szándékunk az volt, hogy lehető­leg minél többen résztvevői legyenek ennek az egyszeri, valószínűleg soha vissza nem térő és nemzetközi viszonylatban is példa nélküli alkalomnak. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban több mint egymillió állampolgár jelentette be vállalkozá­si szándékát - ennyien éltek azzal a jogukkal, hogy naponta kockáztat­va kísérletet tegyenek saját gazda­sági önállósulásukra. Teszik ezt sa­ját elhatározásból és nem valamiféle rábeszélésnek engedve. Ezzel szemben a vagyonjegyes privatizá­ció, amire az állam a tömegtájékoz­tatás eszközei által meg akarja nyer­ni minden felnőtt állampolgárát, bi­zalmatlanságot és közönyt váltott ki a lakosság nagyobbik részénél. Ez a rész már valószínűleg nem enged semmiféle rábeszélésnek, és ezzel kizárja önmagát abból, hogy részvé­nyek formájában tulajdonosa legyen annak az állami vagyonnak, amit az itt élő emberek hoztak létre az elmúlt évtizedek alatt. Az, aki elhatározta magát erre a vállalkozásra, már megvette va­gyonjegyes könyvecskéjét, beje­gyeztette magát az erre a célra létre­hozott hivatal valamelyikében, és tá­jékozódik a befektetési lehetőségek között. Mindezt bárki megteheti, de csak január végéig. A jövő év elejétől azok a résztvevők, akik érvényesen be vannak jegyezve, háromféle módon érvényesíthetik ezt a jogukat: 1. A megszerezhető információk alapján kiválasztják az állami vál­lalatok közül azt, illetve azokat, amelyek szerintük sikeresen fog­nak működni a jövőben. Mintegy VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ kétezer vállalat közül választhat­nak a nagyprivatizáció első hullá­mában, a cseh és szlovák ország­részben egyaránt. Próbáljunk meg mi is választani! 2. Vagyonjegyeinket valamelyik most alakult befektetési privatizá­ciós alapra bízzuk - ezek minde­gyike már megszervezett és felál­lított egy-egy szakembergárdát, azzal a céllal, hogy kezelje a rábí­zott vagyonjegyeket ¡II. az ezek által megszerzett vállalatokat. Fo­lyik a kampány, bizalmunkat és vagyonjegyünket kérik, kis kocká­zat mellett biztos nyereséget ígér­nek. Higgyünk valame­lyiknek! 3. írásos felhatalmazás alapján (a vagyonjegyes könnyvecske harmadik lapja) megbízunk valakit a vagyonjeggyel kapcsolatos va­lamennyi ügyintézésre. Ha más­képp nem tudunk résztvenni, bíz­zunk meg valakit! Mindhárom esetben a résztve­vő állampolgár értékpapírok - rész­vények - tulajdonosává válik, ame­lyeket a jövő év második felében kap kézhez. Hajói választott, 1993 már- ciuásban először, majd évente nye­reségrészesedést kap, aminek átlagértéke néhány ezer korona kö­rül mozoghat. A vagyonjegyek által szerzett részvények elajándékozha­tok, átruházhatók és eladhatók lesz­nek. Átlagos piaci értékük néhány tízezer korona, a jó érzékkel kivá­lasztott vagy csak egyszerűen sze­rencsés, egy állampolgárra eső ilyen részvények értéke akár százezer korona Is lehet. Ha valamikor az elkövetkező években valaki mond­juk 50 000 korona névértékű rész­vény tulajdonosa szeretne lenni, 50 000 koronáért ezt megvásárol­hatja. Január végéig megteheti 1000 koronáért! Tegye meg! Szomolay Ferenc 5 1991. XII. 13. Módosul a devizatörvény? Az egyéni vállalkozásról szóló 105/1990 Tt. sz. törvény alapján bejegyzett vállalkozók számára fon­tos tájékoztatás, hogy készülőben van az 52/1990 Tt. sz. devizatör­vény módosítása. A javaslat szerint minden bejegyzett vállalkozónak le­hetővé tennék deviza vásárlását, amennyiben az a vállalkozói tevé­kenységét szolgálná. A jogszabály egyben kötelezné őket az ebből a tevékenységből származó deviza­feleslegük felkínálására az arra ille­tékes pénzintézeteknek. A rendelke­zés viszont nem érintené az állam­polgárok azon jogát, hogy megtaka­rított valutájukat külön devizaszám­lán helyezzék el kamatláb fejében. A törvényjavaslat jelenleg tárca­közi egyeztetésen van. A módosítás hatálya 1992. január elsejével ese­dékes. Régi közmondás, hogy aki egy évre gondol előre, az gabo­nát vet, aki tíz évre, az fát ültet. Aki pedig a jövőre gondol, az a fiatal nemzedék szakmai fel­készítését karolja fel. Hogy ennek a népi bölcses­ségnek mi köze az egyéni vállal­kozáshoz, azt az alábbiakban hamar megértjük. Hiszen az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a szakmunkás- képzés gyakorlatilag gazdátlan­ná vált országunkban. Ezáltal nagy lehetőség nyílik a magán- szektor részére is, hogy erejé­hez és lehetőségeihez mérten legalább részben felvállalja a széteső nagyvállalatok által üzemeltetett szakmunkáskép­zők feladatkörét. Egy országos felmérés adatai alapján ugyanis az idei tanév kezdetén mindösz- sze néhány ezer fiatal kezdte el szakmai felkészülését egyéni vállalkozók műhelyeiben, üzle­teiben. A legtöbb helyen azon­ban csak egy-két tanulóról van szó, elvétve akadt eset, amikor nyolc-tíz a számuk. Valamivel kedvezőbb a helyzet a cseh or­szágrészben, ahol már 11 ma­gánszakmunkásképző, valamint részvénytársaságok által meg­szervezett 20 ilyen iskola műkö­dik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nagyprivatizáció küszö­bén ezeknek az intézmények­nek a száma megközelíti az ez­ret, akkor látható, mennyire fon­tos társadalmi-gazdasági kér­déssel állunk szemben. Olvasóinkat természetesen a Szlovákiában kialakult helyzet érdekli, illetve érinti közvetlenül. Ismeretes, hogy az első fecske már megjelent, amikor a hidas­kürti Cservenka János minden akadályra fittyet hányva létre­hozta az első magánszakmun­kásképzőt, ahol a tanulók máso­dik esztendeje anyanyelvükön, magyarul sajátítják el a legszük­ségesebb ipari és szolgáltatási szakmák fortélyait. Az idén már több szlovákiai kisvárosban megkezdték munkájukat a kihe­lyezett osztályok. A rengeteg anyagi gonddal és gyakran em­berfeletti küzdelemmel járó pró­bálkozás azonban nehezen tud gyökeret ereszteni szélesebb körben, mert még sok jogi és anyagi kérdés tisztázatlan, ren­dezetlen ezen a területen. És nagyon sok az irigykedés, meg nem értés és gáncsoskodás a kezdeményezők irányában. A kis- és nagyprivatizáció kö­rüli huzavonán kívül az állami oktatásügy és a nagyvállalatok részéről mindig mostoha gyer­mekként kezelt szakmunkás- képzést továbbra is két tényező teszi bizonytalan vállalkozási formává a magánszektor szá­mára:- a gazdasági kamarákról szóló törvény hiánya, amely jogi normákkal rendezné a szak­munkásképzés anyagi feltéte­leit;- az 1993. január 1 -jétől ese­dékes új adótörvény ezzel kap­csolatos átfogó intézkedéseinek bizonytalansága a fiatal szak­emberek képzésére fordított összegnek az adóalapból törté­nő levonást illetően. Hol tehát a kiút ebből a zsák­utcából? Mindenekelőtt a kérdés tényszerű feltárásában és a piacgazdasági feltételek ezzel kapcsolatos követelményeinek kimunkálásában. A magánisko­lák létesítéséről szóló 353/1991 sz. törvényerejű rendelet ugyan lehetőséget nyújt az egyéni vál­lalkozóknak alap- és középfokú oktatási intézetek, iskolák létesí­tésére és üzemeltetésére, ám túlságosan magukra hagyja őket. A kormányzat két tárcájának, az oktatásügynek és a pénz­ügyminisztériumnak nagyon gyors és összehangolt intézke­déseket kell foganatosítani, hogy egyrészt szakmai-metodi­kai támogatással, másrészt az erre a célra fordított kiadások­nak az adózás során lehetséges kedvezményekkel enyhítsenek az egyre kedvezőtlenebb irányba tolódott kérdéskör ne­hézségein. Hiszen ezen a terü­leten nagyon is hosszú időre megbosszulhatja magát a késle­kedés. (gtg) MUNKANÉLKÜLISÉG SZLOVÁKIÁBAN % 12 10 8 6 4 2 0 Napjainkban Szlovákiában a munkaképes lakosság egytizede munkanélküli, és nem várható javulás e téren. Az állami vállala­tok privatizálása ugyanis a jövő évben a munkanélküliek szá­mára további, remélhetőleg csak átmeneti növekedéséhez ve­zethet. Gondoskodjunk az utánpótlásról! Vállalkozzunk a szociális szolgáltatásokban Is Többször elmondtuk már, hogy hazánkban aránytalansá­gok vannak a magánszektor fej­lődésében. Túlsúlyban van a ke­reskedői és szolgáltatóipar, javul a helyzet a kisiparban és a me­zőgazdaságban, ám szinte ele­nyésző az egészségügy és a szociális ellátás területén. Most végre ezen a téren is tör­tént változás. Bár az orvosi ma­gánpraxist szabályozó előírások még csak készülőben vannak, a 182/1991 Tt. sz. hirdetmény szélesre tárja a szociális ellátás kapuit az egyéni vállalkozók szá­mára is. A törvényerejű rendelet töb­bek között lehetővé teszi egyéni vállalkozók által alapított nyugdí­jasotthonok, panziók, gyermek- intézmények, segélyszolgálta­tások stb. létesítését. Ezeket a szolgáltatásokat az idézett rendelet értelmében az egyéni vállalkozókon kívül az egyházak, karitatív szervezetek, ifjúsági- és sportszervezetek Is biztosít­hatják. Mi az eljárás? - kérdezheti most nem egy vállalkozni kívánó , személy. Aránylag egyszerű el­járást szab meg a jogszabály, ami nem ritka jelenség nálunk. Az említett területen működni kí­vánó egyéni vállalkozó szerző­dést köt az illetékes járási vagy helyi községi hivatallal. Ezek a hivatalok kötelesek a szerző­dés megkötése előtt megvizs­gálni a jelentkezők szakmai fel- készültségét és erkölcsi feddhe­tetlenségét. A szerződésnek tartalmaznia kell a szolgáltatások formáit és mennyiségét, a pénzügyi támo­gatás összegét. Ami pedig új a dologban, hogy ezen a téren is versenyhelyzet alakulhat ki, te­hát a szolgáltatások javulására lehet számítani. A jogszabály le­hetővé teszi, hogy az egyéni vál­lalkozó - ismét csak szerződés formájában - felárat kérhet és kaphat a szolgáltatást Igénybe vevő polgártól, ami azonban csak a többletszolgáltatás tétele­sen kimutatott elvégzéséért jár. Lényeges kérdés, hogy az ön- kormányzatok, illetve a pénzin­tézetek alacsony kamatlábbal kamatmentes kölcsönt, illetve té- rítetlen segélyt nyújthatnak az egyéni vállalkozóknak a szociá­lis szolgáltatás céljaira készülő beruházásokhoz, épületek, he­lyiségek felújításához. (t) A hercegnő is vállalkozik Gloria von Thum und Taxis, a 30 éves, nemrég megözvegyült és eddig csak a nyugati pletykalapokban szereplő arisz­tokrata fenegyerek 15 milliárd schilling vagyon teljhatalmú ura. Férje halála után felhagyott az eddigi nagyvilági és sokszor botrányokkal tarkított életvitelével, szor­galmasan biflázza a közgazdaságtant és az adóügyeket, megpróbálja kormányozni birodalmát. Kicserélte a vállalkozása- 7 kastély, 32 000 hektár föld és erdő, ingatlanok, serfőzdék, fűrésztelepek, bankok, vállalatok, ipari érdekeltségek az NSZK, Brazília, Kanada és USA területén- eddigi vezetőit, akik több száz millió schilling adósságot termeltek ki az elmúlt évek alatt. Célja, hogy mire hétéves fia nagykorú lesz, adósságok nélküli birodal­mat vehessen át. SzF

Next

/
Thumbnails
Contents