Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
Magas, korát meghazudtoló öregúr, aki nem ismeri a tétlenséget. Hol unokáját kíséri a sportkörre, hol a gyümölcsfák vagy a szőlőtőkék körül szorgoskodik. Olykor a kávéházi asztalnál vív szakmai szócsatát barátaival, utána pedig nagyokat sétál a napsütötte Duna- parton. Időről időre hegedűje után nyúl, s kíséri lánya zongorajátékát. Ha valaki hobbija iránt érdeklődik, szó nélkül leemeli a falról legsikeresebb rajzát. Arra a kérdésre, van-e káros szenvedélye, egyből rávágja: a fekete - majd hamiskás mosollyal hozzáteszi; persze kávéra gondolok. Gonda János akadémikus november 13-án töltötte be 86., életévét. Legkedvesebb időtöltése ma is a hazai és külföldi szaklapok olvasása. Kedvenc témája már évtizedek óta a kozmológia és rakétatechnika. Nemcsak olvas róla, hanem ír is. Hetvenéves korában jelent meg tizedik könyve, és 80. születésnapjára újabb művel, az „Egy mérnök visszaemlékezései“ című önéletrajzi könyvvel lepte meg magát és olvasóközönségét. „A műszaki értelmiség élete első pillantásra nem olyan viharos, mint egy festő, színész, vagy író élete, de a valóság olykor rácáfol erre a nézetre. Gondoljunk csak bele, milyen hatalmas változások mentek végbe századunkban, mennyi csodálatos felfedezés, forradalmi-műszaki újdonság született, melyek kedvezően befolyásolják életünket, de olykor, ha felelőtlen kezekbe kerülnek, könnyen megsemmisíthetik az évszázadokon át megőrzött értékeket. A műszaki forradalom katonájaként magam is tanúja voltam fényes győzelmeknek, de keserű csalódásoknak is“ — írja bevezetőjében az idős akadémikus. így az első kérdés önmagától adódott: • Győzelmek és csalódások... — Győzelemből szerencsére jóval több jutott• osztályrészül, ezért inkább első nagy csalódásomról szólok. Tanulmányaim befejezése után mint repülőmérnök egy kutatóintézetben kaptam állást. A repülőgépeket már akkoriban úgy tervezték, hogy minél nagyobb sebességet érjenek el. Nem tetszett nekem, hogy eleve elavult „masinák“ tervrajzain kellett dolgoznom. Főnökeim a leendő gépnek 360 km-es sebességet írtak elő, holott a külföldi repülők már 4-500 km-es gyorsasággal szálltak. Meg volt kötve a kezem, mert a katonai intézetet sajnos laikusok igazgatták. Olyan alezredesek, akik mezőgazdasági, illetve erdőmérnöki diplomával kerültek oda. Civil létemre nem befolyásolhattam döntéseiket, ezért inkább felmondtam, és Prágában a Letnany-i Repülő- gépgyárban helyezkedtek el. • Önéletrajzi visszaemlékezéseiben nagyon szépen ír szőkébb pátriájáról, Selmecbányáról ... — Ez természetes, hiszen ebben a patinás városban születtem és éltem tizennyolc esztendeig, tehát ifjúságom színhelye volt. Fáj, hogy a házak, az értékes emlékművek egy része siralmas állapotban van. Felső-Ma- gyarország hajdani második legnagyobb városa ma alig számol 10 ezer lelket, pedig a XIX. században még 24 ezer lakosa volt. Az én időmben itt székeltek a legrégibb műszaki főiskolák és a bányászat fejlődését támogató nemzetközi társaság. Az itteni bányákban próbálták ki - elsőként a világon - a lő poros robbantást. Ha tehetem, ellátogatok fiatalságom felejthetetlen városába. Örömmel tölt el, hogy már elkezdődött a műemlékek restaurálása, viszont elszomorít és bosszant, amikor látom, hogy néha milyen gyatra munkát végeznek. Félő, hogy az új vakolat nem bír ki 2-3 esztendőnél többet. • Hogyan emlékezik gyermekkorára?- Élénken emlékezetemben él dohos egyszobás lakásunk. Én cingár, gyenge, beteges legényke voltam. Ezért édesanyám megkérte az ismerős bányászorvost, írjon nekem elő valamiféle erősítőszert. A „doki“ roppant egyszerű, de annál hatásosabb receptet adott. Lelkemre kötötte, hogy naponta legalább öt hasáb fát fűrészeljek, illetve vágjak fel. Szót fogadtam és a terápia bevált. De a doktor a városnak is „gyógyásza “ volt: az ő jóvoltából ültettek a Selmecbányái utak mentén diófákat. Pedig akkoriban az emberek többségének fogalma se volt az ökológiáról. • A tehetséges, érettségi előtt álló fiatalembernek három nagy szerelme volt. A technika, a csillagászat és a festészet. Rövid dilemma után a technikát választotta. Vajon miért?- Elhatározásomban közrejátszottak kedvenc olvasmányaim, Verne Gyula Utazás a holdra és a Húszezer mérföld a tenger alatt című regényei. Úgyszintén H. G. Wells sci-fi alkotásai, A láthatatlan ember és az Időgép. Ezek a könyvek ugyan ellentétben voltak a természet törvényszerűségeivel, de felismerték a műszaki fejlődés nagy lehetőségeit. • Főiskoláit Prágában végezte. Miként jutott egy szegény fiú a fővárosba?- Nagyon vágytam az ismeretekre, de nem tartottam tisztességesnek, hogy édesapám halála után — anyánk egyedül maradt öt gyermekkel - továbbtanuljak. Viszont neki is ez volt a kívánsága, így hát örömmel engedelmeskedtem. A szünidőben a gyenge diákokat ötkoronás órabérért készítettem fel a pótvizsgára. Napi nyolc órát tanítottam, és az összegyűjtött pénzzel felutaztam Prágába. Beiratkoztam a műszaki főiskola gépész- és villamosmérnöki karára. A napi kiadásokat fordításokból fedeztem. Németből szabványok leírásait, magyarból pedig vízum- kérelmeket fordítottam. Különböző reklámképek és plakátok festése is hozott valamicskét a konyhára, így gond nélkül tanulhattam. 1931-ben már 'zsebemben volt a mérnöki oklevél. • És a friss diplomás visszatért a szülővárosába... — Igen, de nem tudtam elhelyezkedni. Sehol sem volt szükség gépészmérnökre. Végső megoldásként egy isten háta mögötti faluban tanítottam, majd egy év után visszatértem a fővárosba, ahol repülőgépekre szakosodtam és újabb diplomát szereztem. Gonda János 1939-től él Pozsonyban. Előbb a közlekedés- ügyi minisztériumban dolgozott, majd a légiforgalom kötelékében talált megfelelő munkát. 1943- tól huszonkilenc éven át a Szlovák Műszaki Főiskola mérnökeit oktatta. Mintegy 5000 diák végzett nála. A kérdés, mi hiányzik műszaki értelmiségünkből, hogy felnőjjön a világ élvonalához, nem lepi meg.- Nyolcvanéves születésnapomon ugyanezt kérdeztek tőlem, és én így válaszoltam: elsősorban a színvonalasabb oktatás és gondosabb szelekció. Hiszen tíz kiváló mérnök többet ér, mint száz közepes képességű. Szerintem ésszerűbb lenne kevesebb, de jobba ff felkészült szakembereket nevelni. Ordódy Vilmos (A szerző felvétele) Bőrfejűek, kopaszok Több olvasónk fordult hozzunk azzal a kéréssel, hogy írjuk meg, kik is azok a lapokban gyakran emlegetett skinheadek. Az alábbiakban rövid ismertetést közlünk a Népszabadságból. Sajnos a mozgalom hazai helyzetéről még nem sikerült áttekintő elemzést találni. A skinheadeket könnyű megismerni, a világ minden táján egyforma szerelésben, zöld vagy fekete bomberdzsekiben, farmernadrágban, bakancsban, kopaszra borotvált fejjel járnak. Szabályos egyenruha ez, hiszen a skinheadek afféle „civil katonák“, mindig készen valami balhéra, verekedésre. Egyébként koncertekre járnak, sajátos agresszív rock and roll zenét, ahogy ők nevezik, Oi-t hallgatnak, szeretik a sört, de nem szeretik a színes bőrű bevándorlókat, cigányokat. Kik ők? Neonácik? Fajüldözők? Verekedős csavargók? 1969-ben egy londoni klubban kopaszra borotvált fejjel lépett közönsége elé a Slade nevű rock and roll-banda, s ezzel megteremtette a bőrfejűdivatot - így szól a skinheadek genezismondája. Az első bőrfejűek valójában olyan rok- kerek voltak, akiknek elegük lett a hippik hosszú hajú, füves-virá- gos-békés lázadásából. Keménynek, férfiasnak akartak mutatkozni. Külsőségeiket az amerikai hadsereg egyik elitalakulatától, az ún. skirineckektől (bőrnyakúaktól) vették át. Bár a skinheadek 1969-et tartják a mozgalom születési évének, az igazi skincsoportok csak a hetvenes évek közepén, a punkokkal együtt tűntek fel. Ma már nem lehet megmondani, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás: az agresszív skinheadcsoportokat keresték meg a szélsőjobboldali mozgalmak, vagy a jórészt munka- nélküliekből álló csoportok a kezdetektől szemben álltak a bevándorlókkal, s így lettek rasszisták. Tény, hogy a skinheadek legfőbb összetartó ereje az Oi zene és a sör mellett az idegengyűlölet lett, így szinte törvényszerűen kerültek a neonáci politikai erők uszályába. A skinhead-ideológia rövidesen számos követőre talált Európa országaiban. Az angliai skinheadek gyakran vívnak véres, olykor halálos áldozatokat is követelő utcai harcokat színes bőrű bevándorlók ellen; ott találjuk őket a botrányos futballmeccseken, a szélsőjobboldali tüntetéseken. Az angol neonáci párt, a National Front (NF) tagságának jó része skinhead, s Londonban működik még egy nemzetközi szervezetük, a White Power (Fehér Hatalom), újságjaik jelennek meg, például a Daily Terror, és a Bulldog. Európa országai közül Németországban alakult ki a legerősebb skinheadmozgalom. Itt teljesen összefonódott a neonáci politikai erőkkel. Bár az NSZK-ban, elsősorban Bajorországban és Nyu- gat-Berlinben korábban is szép számú skinhead és neonáci volt, de a német egyesítést követően erősödtek meg igazán. Több száz keletnémet fiatal csatlakozott hozzájuk. Hitler századik, majd százegyedik születésnapján is jelentős neonáci demonstrációkat tartottak Berlinben; a randalírozó skinheadeket rendőrök verték szét. A neonácik Drezdában háborút indítottak a külföldiek és a szexüzletek ellen. A szexmaffia sem maradt tétlen: idén nyáron meggyilkolták a német neonácik legismertebb vezetőjét, Raíner Sonntagot, Sonntag temetése az eddigi legnagyobb neonáci demonstrációvá szélesedett. A Cpg és a Mos-Oi szövegei mindmáig amolyan skinheadbibliá- nak számítanak. Bár e két együttes alig néhány koncertet ért meg, dalaik rossz minőségű koncertfelvételeken, szamizdatként terjedtek. Álljon most itt két részlet annak illusztrálására, milyen szövegekkel szórakoztatta közönségét a Mos-Oi. ,,A lángszóró az egyetlen fegyver mivel nyerhetek, Elpusztítok minden cigányt. Felnőttet és gyereket De ezeket kiirtani csak egyetértésben lehet ha elvégeztük, kiírhatjuk Cigánymentes Övezet“ (Cigánymentes Övezet) ,.A bevándorlók bére csak halál lehet. El kell innen üldözni a négereket Az arabokra pisztoly golyószóró vár Palesztina lelett atomfelhő száll. “ (Bevándorlók bére) KÉPÜNK KÉT SZÉLSŐSÉGES CSEH CSOPORT, A SKINHEADEK ÉS AZ ANARCHISTÁK UTCAI „ VITÁJÁ T“ ÖRÖKÍTETTE MEG (A Reflex felvétele)
