Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-06 / 49. szám

TAMAS BATYA FARMJA AZ AMERIKAI FARMEREK SZÁMÁRA A LEGFONTOSABB AZ ELŐRELÁTÁS Tóm Tall ezer hektáros farmja Kansasban az átlagos nagysá­gúak közé tartozik. Legelőjén állatok százai legelésznek. Tóm, saját bevallása szerint évente csupán kétszer cseréli fel cow- boykalapját a farmersapkával. Előszóra termés betakarításakor és a borjúk vásárlásakor, másodszor a tél elteltével, amikor az állatokat a hizlaldába hajtja és traktorra ül. GIGANTOMÁNIA A farmon mindössze két férfi van. Tóm 75 éves apja, aki néhány évvel ezelőtt átadta fiának a gazdaság vezetését, hogy több ideje jusson kedvenc időtöltésére, a golfra, ésa39 éves Tóm négy szökés kislányával és törékeny feleségével. A feleség egyébként szívesen és ügyesen fes- teget. Házuk lakószobájának falát díszítik alkotásai. De vajon hogyan vág össze a festészet és az ezer hektár? Ki műveli meg ezt a hatal­mas területet? A gazdáról sok mindent elárul a fészere. Tóméban kombájn, trak­tor, két teherautó és néhány kisgép áll. Az udvaron újabb, hatalmas, nagy teljesítményű, jellegzetes amerikai gyártmányú traktor. Az em­ber szinte eltűnik mellette.- Az a fontos, hogy a föld terem­jen - veti oda Tóm. Nagy gépek nélkül nem tudnék megművelni ek­kora területet.- Ki segít a munkában, mondjuk vetés idején? - kérdezem kételked­ve, hiszen nehéz elképzelni, hogy egy átlagos szövetkezetnek megfe­lelő gazdaságot egy ember lásson el.- Itt-ott besegít az apám, a beta­karítás idejére pedig idénymunkáso­kat fogadok fel. A többi munkát meg­oldom egyedül - vallja Tóm, aki sokszor reggeltől estig a traktoron ül. A lakószoba melletti kis helyiség­be lépve már kezdem hinni, amit mondott. Az asztalon a farm mögött felállított háromméteres parabolaan­tennával összekapcsolt számítógép. - Nélküle már el sem tudnám kép­zelni az életemet. Minden reggel rajta keresztül értesülök a Kansas City-i és a chicagói tőzsdei árakról. Az újságok ugyanis csak délután érnek a farmra. ÜGYNÖKÖK A TERMÉKTŐZSDÉN Az amerikai farmer termését és állatait vagy előre lekötött áron elad­ja az államnak, vagy a terméktözs- dén értékesíti. Az első forma bizton­ságosabb, s az állam is szabályoz­hatja a termelést, a másik kockáza­tos, de nagyobb a nyereség lehető­sége. Természetesen a veszteségé is. Harmadik megoldás is létezik, amikor a termés egy részét eladják az államnak, a felesleget pedig a terméktőzsdén értékesítik. Az európaiak szemében ezeket az ügynököket a tapasztalt sikeres férfiak nimbusza övezi, akik akár egy nap alatt képesek milliókat ke­resni. A Kansas City-i tőzsdén rikító, tarka, zsákszerű lepelbe öltözve, kézzel-lábbal hadonásznak. „Ezer gallon kukorica 50 dollárjával“ - or­dítja valaki. A többiek megpróbálják túlharsogm. Közben oal kezzei ön­magukra mutogatnak, ami annyit je­lent, hogy vásárolnak. A másik ke­zükön mutatják, miből mennyit vesznek. Ezek a fiúk válóban rövid idő alatt nagyon nagy összegeket kereshet­nek, ám nagyon gyorsan el is tudják veszíteni. TANÁCSADÓK Tóm Tall a terméktözsdén csak állatait értékesíti. A gabonaféléket és a szóját apja tanácsára szerző­désre termeszti, aki örök életében a biztonságra törekedett. Hasonló nézeteket vallanak a közeli manhat­tani farmhivatal képviselői is.- Farmszervezetünk tagdíja évi 45 dollár, ennek fejében tagjainknak üzleti tanácsokkal is szolgálunk - tá­jékoztat Edie Dahtsten, a hivatal igazgatója. - Például, hogyan töltse ki adóbevallását, hol vásárolhat leg­olcsóbban gépeket, miként biztosít­sa a termést. Kansasban a farmere­ket elsősorban az időjárás és az árak érdeklik. Az időjárás azért, mert időnként tornádó pusztít a vidéken. A tőzsdei árak ismeretében pedig megállapíthatják, mennyire előnyös a biztosításuk. Az információk be­szerzéséhez számítógépeket bizto­sítunk a számukra, ezenkívül szer­vezetünknek saját tévé- és rádióstú­diója van, rendszeres adásidővel. Az amerikai farmer számára nem a földtulajdon fontos, mert földet bárhol bérelhet, hanem az időszerű, pontos tájékoztatás, például a gabo­naárakról, mivel ennek alapján dönt, mivel vesse be a földjét. Tomot egy esti beszélgetés során megkérdez­tem, vajon kedvező gabonaárak esetén bevetné-e földjét háromszor egymás után búzával? Nálunk ugyanis a vetésforgó betartása csaknem szentírás. Tóm gondolko­dás nélkül' rávágta: - Ha gazdasági­lag kifizetődő, nem kell rajta meditál­ni, hiszen az összes hiányzó táp­anyagot pótló műtrágyát alkalmaz­hatok.- Viszont a vegyszerek a talajból felszívódnak a növénybe, a táplálék­ba - vetettem közbe.- Ez engem nem érdekel. Ma­napság az emberek túl sokat foglal­koznak az ilyen kérdésekkel. Egye­sek már azt terjesztik, hogy a hús ártalmas egészségünkre. Apám egész életében bifszteket evett, mégsem volt szüksége orvosra - válaszolta. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, és az első adandó alkalommal be­tértem egy bioélelmiszereket árusító üzletbe. A polcokon gazdag kínálat, az árak viszont egyharmadával ma­gasabbak az átlagosnál. A pénzsze­rető amerikaiaknak ez sok. Az üzlet­ben alig látni vásárlót, persze, tekin­tettel a 24 órás nyitvatartási időre ez nem mérvadó. A kiválóan megszer­vezett csomagküldő szolgálat vi­szont a sorban állást szükségtelen­né teszi. A nagyvárosokban újabban már dívik a természetes életmód, így ott már sokan futnak, keresik a kolesz­terinmentes élelmiszereket, de Kan­sasban a farmerek még nem sokat adnak a vegetarianizmusra és a bio­élelmiszerekre - állította Linda Har- ris, a vásárlók egyike. Az USA-ban a biotermelés nem haladja meg az egy százalékot. Az ügyes vállalkozók számára azonban így is nagy üzlet. VÁLLALKOZÓK Néhányszor megbizonyosodtam róla, hogy az Egyesült Államokban a vállalkozásnak gyakorlatilag nin­csenek korlátái. Az amerikaiak bizo­nyára örökölték őseik, az egykori pionírok génjeit, akik elég bátorsá­got és erőt éreztek az ismeretlen területek meghódítására. Ez a fajta mentalitás hatalmas hajtóerő jelen­leg is. Allan Sents Tóm barátja úgyszin­tén vállalkozó. Amíg a farmerek a földet művelik, gondoskodik álla­taikról. Karámjában mintegy 9000 állatot gondoz.- Az államtól egyetlen dollár tá­mogatást sem kapok, a farmerek naponta hat pennyt fizetnek az álla­tok darabjáért. Felvettem tíz embert, akik a takarmányt keverik és gon­doskodnak az állatokról. Tóm befejezésül elbeszélte, hogy nemrégiben egy magányos vadászt zavart el a területéről. „Barátom, itt semmi keresnivalód, mert ez ma-* gánbirtok“. Amerikában általában barátságosan viselkednek egymás iránt, a magántulajdon sérthetetlen. Önmagukkal szemben is kemények, másként nem boldogulnának. Ennyit mondott Tóm, és sietett a ház alag­sori kondíciótermébe, hogy legalább egy órányit áldozzon fizikai erőnlé­tének. (A Mtadá fronta dnes nyomán) CSALÁDI BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK Nem titok, egyre drágábban élünk, s egyre kevésbé egyenlőek a lehetőségeink az életben. Egyeseknek ugyanaz a dolog megfizethetetlen álom, míg másoknak elérhető valóság. Attól függően, hogy az egyén, illetve a család bevétele pozitív vagy negatív előjellel igazodik-e a nagy átlaghoz. Helyzetünk elemzéséhez több támpont létezik. Alapul vehetjük a ruházkodást, az étkezést, azt, hogy ml vagyunk a vásárló, vagy nálunk vásárolnak, párhuzamba állíthatjuk a házat a lakással, illetve ezek berendezését, kavicsbánya mellett eltöltött nyarunkat mások mallorcai sütkérezésével, vagy, ha szabad a hely, a nyugati luxus­kocsi mellé leparkolhatunk rozoga Trabantunkkal. Aki kevesli a támpontokat, annak az összehasonlításhoz szolgáljanak alapul egy átlagos család háztartási adatai a Szlovák Statisztikai Hivatal kimutatásából. Kezdjük azzal, ami mind- annyiunkat a leginkább ér­dekel. Mennyit keresnek má­sok és mennyit mi? Az utób­bit ki-ki tudja, az előbbihez pedig annyit, hogy az első félévben az átlagos havi no­minálbér Szlovákiában 3497 korona volt, a cseh országré­szekben pedig 109 koronával több. Az átlagadó levonása után a szlovákiai „átlagem­ber“ havonta 2853 koronát tehetett zsebre. Ez, persze, csak az érem egyik oldala. Annak eldönté­séhez, hogy a megélhetési ranglétrán fel- vagy lefelé léptünk, még pénzünk reálér­tékének alakulását is figye­lembe kell vennünk. Vagyis azt, hogy 1990 decemberé­hez viszonyítva az év folya­mán a családok létfenntartási költségei 40,6, augusztus -szeptember viszonylatában pedig 0,2 százalékkal emel­kedtek. A drágulás következ­tében a múlt év végétől a dol­gozók és az alkalmazottak keresetének reálértéke (a havi 140 korona kiegészítést nem számítva) 22,4, a föld­műveseké pedig 31,7 száza­lékkal csökkent. Tavaly egy háztartás (2,9 egyén) havi tiszta bevétele átlagosan 5540 korona volt, jelenleg 6420 korona. Azt, hogy az emelkedés ellenére a csalá­dok többségének egy s más­ról le kellett mondania, két, egyre növekvő és elmarad­hatatlan tétel okozta. Amíg a lakásra (lakbér, villany, gáz, fűtés, stb.) tavaly átlag­bevételünk 9 százalékát for­dítottuk, az idén a díjemelé­sek után 14,9 százalékát. Az életre (élelmiszerre) 1990- ben havi bevételünk 33,2 százaléka volt elég, jelenleg már 40 százalékát esszük meg. A változások leginkább a nyugdíjasokat érintik, akik az említett két számlára havi bevételük 76,3 százalékát fordítják. Aki szeret számolgatni, annak saját helyzetének pon­tos meghatározásához az alábbi tételek is alapul szol­gálhatnak. A szeptemberi összbevételből (15 milliárd 261 millió korona) a nem rea­lizált vásárlóerő 962 milliót tett ki. E tételből 651 millió került a lakossági betétállo­mányra. Figyelemre méltó pozitív változás, hogy amíg január-szeptember hónap­ban a lakossági betétállo­mány 775 millió koronával csökkent, addig szeptember­ben az árak átmeneti vi­szonylagos stabilitása követ­keztében a már említett 651 millióval növekedett. (egri) Ha egy intelligens ember rossz ügyet képvisel, ez még rosszabb, mint ha egy ostoba jó ügyért száll síkra. Georges Clemenceau Emberismeret A már idősödő Jókai Mór a Sváb-hegyen sétálva találkozott egy hozzá hasonló korú barátjával.- Hát hogy vagyunk, hogy va­gyunk? - kedélyeskedett a barát.- Nem panaszkodhatom! - így Jókai. - De hát telnek az évek, öregszünk, butulunk.-Butulunk? - döbbent meg a barát. — Én nem veszem észre. Jókai halványan elmosolyodott:- Mi nem vesszük észre, ko­mám. De a többiek észreveszik. A bonyodalom Egy újságíró meglátogatta G. B. Shaw-t a lakásán, és arra kérte, hogy mondja el neki röviden a ké­szülő új darabja tartalmát.- Nem bánom! - szólt Shaw. - írja hát: Első felvonás - Hős: Szeretsz? Hősnő: Szeretlek. Második felvonás - Hős: Sze­retsz? Hősnő: Szeretlek. Harmadik felvonás - Hős: Sze­retsz? Hősnő: Szeretlek.- Ezt nem értem, mester! - hüle- dezett a riporter. — Hát hol van itt a bonyodalom?- A bonyodalom ott van - felel­te Shaw —, hogy a hősnő a darab­ban mindig ugyanaz, de a hős fel­vonásonként más. Indoklás Molnár Ferencet egyszer felkér­ték, hog\' írjon kritikát egy ifjú szerző akkoriban bemutatott első vígjátékáról. — Nem vállalom! - mondta Mol­nár. - A darab rossz, a szerző kétszer olyan erős, mint én va­gyok, és amint a vígjátékából kide­rül: Nem ismer tréfát! Az üdvözlet Móra Ferenc, aki nemcsak író, de régész is volt, s épp ezért min­den antik tárgy iránt szenvedélye­sen érdeklődött, egy tavaszon távi­ratot kapott földbirtokos barát­jától: „Szántás közben agyagedényre bukkantunk - stop - valószínűleg régi római. “ Mórának nem kellett több. Csa- pot-papot otthagyva vonatra ült, és utazott a barátjához, aki jókora gödörhöz vezette, amelyben furcsa formájú, fedeles agyagedény fe­küdt. Az író-régész óvatosan kie­melte, és izgalomtól reszkető ke­zekkel felnyitotta az edényt, aztán elhatározta, mégsem adja a leletet a múzeumnak, inkább hazaviszi. Az edény belső falán ugyanis ez a felirat volt bevésve: „Julius Cae­sar üdvözli Móra Ferencet“. Megbízható vendég Karéi Capek egy kis tátrai szál­lodában akart tölteni néhány na­pot, levelet írt hát, hogy szobát foglaljon, és megkérdezze, nem tiltja-e a szállodai szabályzat, hogy foxi kutyáját is magával vigye. A szálloda tulajdonosa postafor­dultával válaszolt: „Amióta a hotelt megnyitottam, még nem fordult elő, hogy kutya itt ezüstkanalat lopott volna, cipő­jét a függönybe törölte volna, har­sányan énekelt volna a fürdőkád­ban vagy égő cigarettával feküdt volna az ágyba. Szeretettel várom hát önt, komoly és megbízható négylábú barátjával együtt.“ Készül a nagy mű Gádor Bélát, a Ludas Matyi drá­maíróként is jeles egykori főszer­kesztőjét megkérdezte egy kollé­gája, éppen min dolgozik.- Egy négyfelvonásos színmű­vön - hangzott a felelet.- Na és hol tartasz vele?- A felvonások között hosszabb szünetek lesznek. Ezekkel a szüne­tekkel már elkészültem.

Next

/
Thumbnails
Contents