Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-22 / 47. szám

c D Füstölt hal Az ősz a horgászok kedvelt évszaka. Gyakrabban látogatják a vízpartokat, és többnyire zsákmány is akad. Sikeresebb fogáskor gondot okoz a hal tartósítása. Ennek egyik módja a füstölés A halat megtisztítjuk a belső részektől Ügyeljünk az epére, nehogy elfakadjon Utána eltávolítjuk a pikkelyeket. A halat kívülröl-belülről megkenjük só és fokhagyma keverékével, majd fél napig állni hagyjuk. Közben elkészítjük a füstö­lőt. Legalkalmasabb a kemény fa füstje. A kis kampókra fűzött halakat az előre kifütött füstölőbe akasztjuk. Egy óráig 80° C hőfokon füstöljük, később már „hi­degebb" füstön, nehogy megsüljön. A tartósítás további módja, hogy a füs­tölt halat kicsontozzuk és apróbb dara­bokban beföttes üvegekbe rakjuk, leönt­jük olajjal A pohárba három szem borsot, ugyanennyi szegfúborsot és egy babérle­velet teszünk Ízesítőül. A sterilizálás egy órán át 100 "C-on történik, másnap meg­ismételve. Az így tartósított füstölt hal karácsonykor és szilveszterkor is ízletes csemege. HOGYAN KÉSZÍTSÜNK ÍZLETESEBB HALCSALIT? Ismeretes, hogy a halak szeretik az illóolajat tartalmazó aromás falatokat Csalit aromásító szer lehet például az ánizs és az édeskömény Hazai eredetű, könnyen hozzáférhető aromatikus anyag az illatos akácméz is. A csalétekhez 5-10 százaléknyi arányban keverjük. A méz a vízben könnyen oldódik és illata messzire terjed. A csalit (tésztát) is jobban összetartja. Hasonlóan haté­kony aromatikus anyag a sajt, 1:10 arány­ban adjuk a tésztához. A keményebb sajtot előbb megreszeljük, kiszárítjuk és apróra őröljük. Ügyeljünk a daráló tiszta­ságára, hogy ne kapjon a sajt más szagot (például bors vagy szemeskávé után). Kiváló kiegészítő anyag a liptói túró (brindza). Lehet friss, de állottabb is, amelynek szaga a tésztába keverve víz­ben jól terjed. Csali ízesítésére érdemes kipróbálni a finomra őrölt len- és kendermagot, a csont- vagy hallisztet és más aromati­kus anyagokat. [Macskabarátok] Hogyan tartsuk, hol helyezzük el macskánkat? A LAKÁS MINT ÉLETTÉR Amint arról már szóltunk, a macs­kák kiskoruktól fogva hozzászokhat­nak ahhoz, hogy kizárólag a lakás­ban tartják őket. Ekkor azonban va­lóban az egész lakásban (talán az éléskamrát kivéve) biztosítanunk kell szabad mozgásukat, s lehetősé­get kell nyújtanunk arra, hogy ma­guk válasszák ki pihenő- és játszó­helyüket, nem is beszélve arról, hogy bizonyos berendezési tárgya­kat még külön is be kell szereznünk számukra. Minthogy a friss levegő és a napfény igen fontos a testi ellenállóképesség fenntartásához, egy dróthálóval elkerített erkély mindezt jól kiegészitheti. Szükség esetén megteszi napos ablaknál ki­alakított és hasonlóképpen biztosí­tott ülőhely, ahol a macska nincs huzatban. Ügyeljünk arra, hogy az állat választhasson nap és árnyék között, és bármikor visszatérhessen a házba. KIFUTÓ A KERTBEN Az, aki a város peremén, egy jó rövid bekötőút mentén él, ahol a te­herautók is csak lassan közleked­nek, s kertjéhez rét, legelő, pajta simul, a szoktatás után teljes sza­badságot biztosíthat macskájának. A gazda és a macska között szoros, A legtöbb horgász a pontyot részesíti előnyben más halakkal szemben. Természete­sen a siker fontos feltétele a hal életmódjának ismerete. így tudni kell, hogy a ponty a fenéken keresi az élelmet. Ezért ott kell kínálni a csalit Ám a tavak és a folyók nagy része iszapos, a csali beleragad. A hal a legkisebb ellenállást észlelve a csalétket kiköpi. Fenékhoroghoz a legtöbb horgász nehezék (ólom) helyett etetőt használ. Az etető legyen könnyű (például műanyag). Legjobb, ha a tartalma, mondjuk nedves prézli, dobáskor a víz felszínéhez csapódva kihull belőle. A szétmálló morzsák valósággal megizesítik a vizet és odacsalják a közelebb tartózkodó pontyokat A part közelében jobbára nem használunk fenékhorgot A bukót (dugót) úgy állítjuk be, hogy a csali közvetlenül a fenék fölött lebegjen. A horgot annyi nehezékkel kell ellátni, hogy a bukó kapáskor a lehető legkisebb ellenállással elmerülhessen. A hal beszívja a csalit, a dugó a vízre „fekszik", majd lassan merülni kezd. Ez az a pillanat, amire a horgász néha órákat vár. Ha a hal horogra akadt, nyugodtan és türelmesen (jól beállított fékkel) kell a part felé közelíteni. A merítöhálót csak akkor vegyük igénybe, ha a halat kifárasztottuk és már a felszínen fekszik. Különben utolsó erejét megfeszítve a part közelében is leakadhat a horogról. A halat azonnal megtisztítjuk, a gyorsan romló belső részeket eltávolítjuk A zsák­mányt tisztítás előtt fényképezzük, mert a belső részek nélkül jóval kisebbnek tűnik... személyes kapcsolat alakul ki, jólle­het az állat találkozik más macskák­kal és zsákmányállatokkal is. Más a helyzet, ha az ember forgalmas utca közelében lakik. A jármüvek évente tízezernyi macskát gázolnak el. Az állatnak néha még óriási fáj­dalmat is ki kell állnia, mielőtt el­pusztul, s a tulajdonosnak ez mindig nagy bánatot okoz. NAGY ÉS KIS KETREC Ha el akarjuk kerülni a veszélyt, s a macskát mégsem akarjuk kizáró­lag a lakásban tartani, s ha a kis­macskát veszély- és kockázatmen­tesen szeretnénk fölnevelni, akkor ajánlatos egy lehetőleg tágas, védett külső területet kialakítani, napos és árnyékos helyekkel, játék- és má- szási lehetőségekkel. Ideális eset­ben ez olyan módon kapcsolódik a lakáshoz, hogy a macskák maguk választhatják meg, benn vagy kinn óhajtanak-e tartózkodni. A tartós kapcsolat nélküli ketreces nevelést természetesen a többi szakem­berhez hasonlóan helytelenítem. A külső kifutót felülről is rozsdamen­tes dróthálóval kell lezárni. Használ­junk ehhez - ha lehet - műanyaggal bevont huzalt vagy még stabilabb horganyzott sodronyhálót. Lehető­leg még a macskák beköltözése előtt vessük be a területet pázsittal vagy fümagkeverékkel, s hagyjuk, hogy a fű benője a területet. Egy nem túlságosan kicsiny földdarabot - lehetőleg bokrok közt - ássunk föl, vegyítsük homokkal és tőzeggel, s hagyjuk bevetetlen: ez lesz a sza­badtéri macskavécé, amelynek föld­jét hosszabb-rövidebb időközökben szükség szerint cseréljük. Tanácsok kezdőknek <______________________________________________ ________________ Mi vel fényképezzünk? A fényképen megörökített pillanat megmarad. Nézzük, mit, milyen gépet érdemes venniük azoknak, akik csak most ismerkednek a fotózás oly sok embert rabul ejtő szenvedélyével. A szaküzletekben kapható fényképezőgépeknek hosszú ideig két alapcso­portja volt Az egyik a kisfilmes masina, amely 24x36 milliméteres képkockákat készít a kazettában tárolt nyersanyagra. A másik a rollfilmet használó gép, amelynek filmszalagja két fénytől védő papírréteg között kerül az orsóra - erre a filmre a gép típusától függően 6x6, vagy 6x9 centiméteres képet exponálha­tunk. Ma már azonban elterjedt, s épen az amatőrök körében vált közkedveltté a 18x24 milliméteres kazettás filmre dolgozó gép is, amely népszerűségét főként egyszerű kezelhetőségének köszönheti. Melyiket érdemes választani? Az a kezdő fotós, akit különösebben nem izgat a fényképezés technikája, s egyzerüen arra vágyik, hogy az általa megörökített téma legföljebb levelező­lap-nagyságúra kinagyítva, jó minőségben legyen megőrizhető - vegyen 18x24-es kazettás színesfilmre dolgozó gépet. Ezek a boltokban mind nagyobb választékban kaphatók. Ezek a gépek általában oly könnyen kezelhetők, hogy még a filmkazetta behelyezése sem okozhat gondot senkinek, s mert műanyag tárban fut végig a film a túlsó kazettába, az a veszély sem fenyeget, hogy a film kivételekor fény éri, és így tönkremegy a felvétel. Előnyük még, hogy e gépek többnyire igen kis méretűek - innen az angol nevük: pocket (zseb) camera -, s persze a súlyuk is csekély. Aki úgynevezett Leica-filmes, vagyis 24x36 milliméteres képméretre dolgozó gépet választ, az a fotózás minden csínját-bínját megtanulhatja, miközben gépét, a filmnyersanyag tulajdonságait és a képkészítés technikáját megismeri. Ezek a gépek állnak a legszélesebb skálában rendelkezésre. Van közöttük olyan, amelyik csupán néhány száz koronába kerül, s az alacsony ár egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele tökéletes képet készíteni! A gépek közti technikai, minőségi és az ezzel együtt járó árkülönbség többnyire pontosan jelzi, mennyit bővül a gép használhatósága szélsőséges fotózási körülmények között, mennyire automatizált - rendelkezik például önműködő fényrekesszel, vagy expozíciós idöbeállítással, a filmet befűző és a leexponált tekercset a kazettába visszahúzó motorral, cserélhető objektívekkel, beépített zoommal, autofókusszal, akár dátum és feliratok készítésére is alkalmas szerkezettel. A kezdőnek olyan gépet ajánlunk, amelynek van automatikus fénymérője, netán beépített vakuja is. Ezek egyszerűbb típusai nem túl drágák. Aki nem akar sokat áldozni fotózásra, bátran vegye akár a legolcsóbb kisfilmes gépet is „tanulógépnek“, legföljebb arra ügyeljen, hogy a téma kellően megvilágított legyen, s tanulja meg hozzá, hogy a befűzött nyersanyag érzékenységét is figyelembe véve, adott megvilágításhoz - esetleg adott sebességű mozgáshoz - milyen rekeszértéket és expozíciós időt lehet választani. Egyébként a filmek­hez mellékelik ezeket az információkat. A rollfilmes gépek az amatőr fényképezésben lassan kimennek a divatból, mert nehezebben kezelhetők, többségük igen drága, a nyersanyag pedig csak 12 felvételre elegendő, s kidolgoztatása is körülményesebb, hosszadalmasabb, mint a másik kettőé. Ezt a géptípust csak a profizmus felé kacsingató fotósoknak ajánljuk. S. J. Bélyeggyűjtés ] ................................. • • HO GYAN ÉRTÉKELI A MICHEL-KATALÓGUS A MAGYAR BÉLYEGEKET? Alapos és szakszerű a német Michel-katalógus, amely évente ismerteti, értékeli Európa összes bélyegét, így a külföldi cserekap­csolatok lebonyolításában is iránymutatóul szolgál. Először 1910-ben 16 oldalon, szerény kivitelben jelent meg. Azóta négy kötetre duzzadt. Most került for­galomba az 1991-1992 évszá­mú és a kelet-európai országok bélyegeit tárgyaló kötet. Ebben szerepelnek a Magyarországon 1850 óta használt postabélye­gek, amelyek közül számosat lé­nyegesen magasabban áraznak, mint az előző évi kiadásban. Ez már az első kiadásoknál is meg­mutatkozik. Például az 1871. év kőnyomatos kétkrajcárosa 2900 (zárójelben az előző jegyzés: 2200), ugyanez bélyegezve 2500 (1900) márka. A sorozat 15 krajcáros címlete 2100-ról há­romezerre, használtan ezerről 1200 márkára emelkedett. A réz­nyomatos sor 15 krajcáros réz­vörös színű változatát 6500 már- • kára értékelik. A két világháború között kiadott s belföldön is kere­sett sorok árváltozásából né­hány példa: 1932-ből Szent Er­zsébet 25 (20), Nagy Madonna 1300 (1200), Arcképek 40 (25), 1933-ból Repülő 1100 (1000) márka. Meglepő, hogy a világrit­kaságnak számító két tévnyo- matunk: a fordított középrészé 5000 koronás Madonna és az úgynevezett Nagymánya „csak“ megtartotta az árát (25 000, illet­ve 15 ezer márka). Új ár megál­lapítását bizonyára az akadá­lyozta, hogy e ritkaságokból az elmúlt évben egyetlen példány került árverésre. Alaposan meg­nőtt a becse a második világhá­ború előtti blokkoknak: 1938-ból Eucharisztikus kongresszus 175 (120), Szent István 125 (90). Az 1945 utáni kiadványoknál is ta­lálhatók áremelkedések, de az 1960 utániaknál ritkán. Az elő­ször katalogizált címerblokk fo- gazottan 12, vágottan 60 márka, épp így a borvidékeket bemutató sor is. Például az Amerika virá­gai sorozatot 6,80 márkával jegyzik. Automatabélyegek Az automaták által nyomott, általában egyszerű, néhány vo­nalból álló bélyegek nem nyerték meg a gyűjtők tetszését. Az ausztráliai posta most olyan gé­peket helyezett üzembe, ame­lyek a megszokott alakú és álla­tokat ábrázoló hatcimletü sort szolgáltatnak ki. A gépet megfe­lelő összeg bedobása után lehet működtetni. Egyelőre még csak a nagyobb városokban állították fel ezeket, de mód van arra, hogy a bélyegeket levélben megrendeljék a postától. 1956 Az 1956-os forradalom évfor­dulója alkalmából a Magyar Posta 7 forint névértékű, be­nyomott bélyegű levelezőlapot bocsátott ki. A bélyegen a jel­képpé vált lyukas zászló leng, háttérben az évszhámmal. A lapon a temetői 301-es parcel­lában felállítandó emlékmű pá­lyázatán elfogadott alkotás lát­ható. A levelezőlap Dudás Lász­ló grafikusművész terve alapján az Állami Nyomdában húszezer példányban készül. A megjele­nés időpontja: október 22. Rock és pop A könnyűzene sztárjainak bé­lyegen megörökített arcképe népszerűsíti a gyűjtést Svédor­szágban. A bélyegnapra kibo­csátott háromcímletű sor az otta­ni „rockkirályt“ egy neves éne­kesnőt és a Roxette együttes szólistáit ábrázolja. Keretül a rock- és popkoncertek lelke­sen rajongó ifjú közönsége szol­gál. A fiatalok kedvencei fotók alapján kerültek bélyegre, ami­hez acélmetszetű nyomólemez szolgált. Sport Ausztrália bélyegen mutatja be az országban legnépszerűbb sportágakat. így a fallabdázásí, a labdarúgást és a netball elne­vezésű játékot, ami a kosárlab­dázásból fejlődött ki. * -1 * fc­1991. XI. 22. (Könözsi István felvétele) Ha hal, legyen potyka Ez aztán jó fogás! Kereken 16 kilót nyomott a potyka (Miroslav Vodéra felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents