Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-22 / 47. szám
A cigányputrik felszámolását a járásban már évekkel ezelőtt programszerűen meghirdették. Garmadával születtek a már akkor túlkapásokként, naiv elképzelésekként emlegetett megoldások, de az igazságot hangosan csak a rendszerváltást követően merték kimondani. Ilyen nem átgondolt döntés értelmében jött létre 1975-ben a Rimaszombathoz tartozó Dúsa úti lakótelep, ahová kizárólag roma családokat telepítettek. Nem Mikszáth Kálmán híres regénye nyomán, hanem mintegy hétszáz lakójáról nevezték el a lakótelepet fekete városnak. lapja - a Ring melynek első számában írja kiadója, hogy az érdeklődéstől függ majd további sorsa. A Ringben az elmúlt rendszer kompromittálódott vezetői olykor övön aluli ütéseket is kaptak. A helyenként pletykaízű ismertetéseket nagy érdeklődéssel olvassák, ennek ellenére sokan ellenzik a kiadvány további megjelenését. — Mi erről a kiadó véleménye?- Akinek tiszta a múltja és a lelkiismerete, nincs mitől tartania. Csak bizonyított vagy bizonyítható ténye- ,et közlünk. A pártállamban járásunkban is sok mindent eltussoltak. Miért baj, ha végre kimondjuk az igazságot? Megmondjuk mi azt is, hogy a fekete város esetében sem volt minden rendben. Ha a lakásfelújítások, a különböző beruházások a kimutatások szerint mind-mind megvalósultak volna, akkor más lenne ott a helyzet. KOMMENTÁLT LÁ TLELETEK A PROBLÉMÁK HAMAR KIÜTKÖZTEK *■ Már a beköltözést követő első hetekben kiderült, a parkettás, vil- lanytűzhelyes lakások nem valók a primitív, sok esetben írástudatlan lakóknak. A felvonó nem üzemelt, a parkettből tűzifa lett, a falak csak ideig-óráig őrizték meg eredeti színüket. Az évek múlásával mind kri- tikusabbá vált a helyzet; a környéket szemét árasztotta el, egyre gyakrabban törtek be a helyi élelmiszerüzletbe, iskolába és óvodába. A tömegverekedés sem ment ritkaságszámba, és az oláh-cigányok közötti ellentétek is elmérgesedtek, a rendőrség is későn érkezett. A városatyák és a lakótelep üzemeltetői tehetetlenül tűrték a napjainkban már milliónál is nagyobb lakbérhátralékok rohamos emelkedését. Az energetikusok hiába kapcsolták ki a nem fizetőket a hálózatból, hiába szerelték le a villanyórákat, az ügyeskedők hamar rájöttek az energialopás módjára. Ennek ellenére voltak, akik hittek a változásokban. Tisztségviselők, képviselők készítettek különböző felméréseket, tanulmányokat a lehetséges megoldásról. Videofelvételekkel bizonyították az áldatlan helyzetet; képviselők, miniszterek és kormánytagok személyesen látogattak el ide. Később a probléma állami szinten is lekerült a napirendről. A cigányokból romák lettek, megszűntek a jótékonysági titkárságok, megjelent a roma nemzetiség. A lakótelepiek eddig se irigylésre méltó szociális helyzete az árak emelkedésével és a munkanélküliséggel tovább romlott. A kisprivatizációba besorolt helyi élelmiszerüzlet sem kelt el az első fordulóban. Minden jel arra mutatott, hogy a Dúsa úti lakótelepen továbbra is marad a nyomortanya. Néhány hét múlva mint derült égből villámcsapás ért mindenkit a hír, miszerint egy Farkas Jenő nevű roma magánvállalkozó mindent magára vállal, bérbe veszi vagy megvásárolja a „fekete várost“. NÉVJEGYKÁRTYA A Farkas magáncégről korábban is hallottunk egyet-mást. Ide is eljutott a híre a sikereknek. Cége a járás határain túl a német határ közelében fekvő Varnsdorfban is megvetette a lábát, ahol a mai napig működik a szállodája, de az ukrajnai Bustya- házán nyitott élelmiszerüzlete is jövedelmezőnek bizonyult. Ezt követte az „öngyilkos“ vállalkozás, melyet hamiskás mosollyal magyaráz a 46 éves üzletember.- Mitagadás, nem „nagy üzlet“ ez nekem, de a helyzet már szinte tarthatatlan, és ki segítse a romákat, ha nem az, aki ismeri őket, együttérez velük, aki közülük való és tenni tud felemelkedésük érdekében. Félreértés ne essen, én csak bérbe, vagy inkább nyakamba vettem a „fekete várost“. Egyelőre három évre. Azután majd meglátom. Ha lesznek eredmények, továbbra is vállalom. Ez attól is függ, hogyan segítenek a vezető emberek, a hivatalok, az intézmények. Mindenekelőtt a városi hivatalra gondolok, hisz ők is felelősek a romák helyzetének ilyetén alakulásáért. Beszélgetés közben sok minden kiderült. O is, felesége is magyar nemzetiségűnek vallják magukat. Édesanyja Kárpátukrajnából származik. O kitanult kárpitos, felesége 1991. XI. 22. üzletvezető a lakótelep felújított FARKAS JÁNOS: „Az-igazi változások eléréséhez még két-három évre van szükség“ élelmiszerüzletében. Négy gyerekük van. Érdekes az ezzel kapcsolatos okfejtése, mely szerint a sok gyerek a családi pótlékra utaltsággal magyarázható. Énnél is érdekesebbek a roma pártokról és mozgalmakról alkotott nézetei: — Egyik sem az igazi. Eltávolodtak a tömegtől, nem az egyszerű embereket képviselik. Ott voltam a romák uniójának rimaszombati alakuló gyűlésén, de végül is rájöttem, hogy engem is, másokat is be akarnak csapni. Elhatároztam: saját pártot alakítok, amelynek a „Munka és Biztonság Párt“ lesz a neve. Eddig 600 aláírás gyűlt össze, és remélem még ez évben bejegyeztethetjük. Másokkal ellentétben nem ígérgetünk, de segíteni akarunk az embereknek. Az üzleteimben (egyelőre három van a járás területén) 10-15 százalékos árkedvezménnyel vásárolhatnak majd és a nyugdíjasok további engedményt is kapnak. Ez a megsegítésnek csak egyik formája. Bízom abban, sőt tudom, hogy nemcsak a járás 18 ezer romája támogat majd az elkövetkező parlamenti választások előtti kampányban. Az igazi képviseletet akkor tudnám biztosítani, ha a legfelsőbb törvényhozó szervben is képviselni tudnám megbízóimat. A Dúsa úti lakótelep bérbevételével csaknem egy időben, október elején jelent meg a Farkas magáncég Jobb egyszer látni, mint tízszer hallani, ezért magam is ellátogattam a városközponttól mintegy négy kilométerre levő lakótelepre. Nem a megszokott látvány fogadott. A panelházak környékén mindenütt rend. A vendéglő és az üzlet bármely városival felvehetné a versenyt, az árak viszont alacsonyabbak. Épületelemeket gyártó kis csoportot is láttam, akiket már a Farkas magáncég foglalkoztat. Itt tudtam meg, hogy más munkanélkülieket a cég most Tornaiján és Losoncon alkalmazna. Új gazdájukról, jótevőjükről elismeréssel szóltak. Sokan vajdának nevezték, akiben bíznak. Egy-két ember azért így is kizsákmá- nyolójuknak nevezte. Kellemes élménnyel tértem visz- sza. A cégtulajdonos a telepről nyilatkozott:- Valami megmozdult, de az igazi változások csak két-három év után várhatók. Javult a helyzet, de senki se tudja, milyen áron. A telepen hat rendfenntartót, tizenkét házmestert, két szemételhordót, egy villanyszerelőt és három fűtőt alkalmazok. Eddig egy fillér hozzájárulást sem kaptam. Igaz, a lakbérhátralékot elengedték, viszont nagy teher a kifizetetlen villanyszámla. Ha nem segít a város és nem fejezik be gyorsan a gázvezeték építését, újra -visszaesünk, hisz a villamosenergia is drágább lett.- Egyébként olyan jellegzetes romaszakmák újraélesztését is tervezzük, mint a kosárfonás, seprűkészítés, kovácsolás, téglaverés, palettagyártás és egyebek. Csakhát ehhez is pénz kell. Ha minden jól megy, még textilüzletet és elektroszaküzletet is nyitok, hogy az itt lakóknak ne kelljen mindenért a városba utazgatniuk. A kultúra és a sportélet fellendítését is tervezem, ehhez viszont meg kell kapnunk az itt felépült kultúr- házat. Azt szeretném, ha a cigány vagy roma is olyan ember lenne, mint a többi, mint ahogy azt az állam is akarja. Ahhoz, hogy elérjük az átlagot, gyorsabban kellene fejlődnünk, ez pedig hatékony segítség nélkül nem megy. Ha ezt megkapjuk, akkor a fekete város lesz a példa. Polgári László ¡Él ái Lffi/M Közép-európai gondok A Prágában megjelenő Strední Evropa című közép-európai kulturális és politikai folyóirat szeptember végén forgalomba került 20. számának már a bevezető kommentárja is rendkívülien érdekes, sok cseh olvasóban talán sokkhatást is kiváltó megállapításokat tartalmaz. A kommentárt Rudolf Kuce- ra. a folyóirat főszerkesztője, neves történész írta, s megállapításait a cseh-német, illetve a cseh -szudétanémet viszony vizsgálata alapján vetette papírra. Következtetései azonban nem csupán a cseh-német, de a csehszlovák -csehszlovákiai magyar viszony szemszögéből is tanulságosak. A tanulmánynak is beillő kommentár elején Rudolf Kucera a cseh történelem átértékelését sürgeti, mert véleménye szerint a 20. század végén egy új demokratikus társadalom nem épülhet a zömében a múlt század végéről származó, ósdi történelmi mítoszokra és fikciókra. Az elmúlt évtizedek során Európa annyira megváltozott, hogy fel kell adnunk számos beidegződött nézetünket a jog, a nemzet és az állam értelmezése terén. Csehszlovákia, szinte utolsóként Európában, a nemzeti állameszmét tekinti mindmáig a cseh történelem csúcspontjának. E nemzetállam kialakulásának döntő és végső állomását jelentette a szudétanémetek kiűzése. Rudolf Kucera félreérthetetlenül és szigorúan fogalmaz: A szudétanémetek kiűzése nemcsak nemzetállamunk betetőzését és valóra váltását jelentette, de ez a tett egyben egy hatalmas méretű nemzetközi bűntett is volt! S itt az ideje, hogy ezt a háború utáni vétséget végre nemzetközi méretekben is elítéljék, mert a nemzetek, vagy nemzeti és szociális csoportok kiűzése otthonukból közben a huszadik század egyik legnagyobb és legszörnyübb problémájává vált. Világosan ki kellene mondani: a nemzetek vagy a nemzetiségek elűzése otthonukból, teljes mértékben megengedhetetlen és igazolhatatlan cselekedet! A háború után közvetlenül, Be- nes elnök által kiadott dekrétumok egész nemzeti közösségeket sújtottak. Az alapvető emberi jogokat sértő rendeletek kibocsátásának okát Rudolf Kucera így látja: „Az érvényes törvények szerint szlovákok ezreit is el kellett volna ítélni, mert cselekvő módon részt vettek a köztársaság szétverésében, s más háborús bűncselekményekben, például a szlovákiai zsidóság elűzésében, haláltáborokba való juttatásában. Ezzel azonban semmivé vált volna a Csehszlovák Köztársaság mítosza, s kétségessé vált volna léte is. A »csehszlovák nemzet« és demokratikus rendszerének agyréme is megszűnt volna. S így inkább választották a németek millióinak s a magyarok tízezreinek megrablását és kiűzését." A szerző Benes elnök dekrétumait valamennyi nemzetközi emberjogi és polgárjogi egyezmény és szerződés vitathatatlan megszegésének minősíti, mert „a kollektív felelősség elvéből indultak ki, s a csehszlovákiai német és magyar népcsoport teljes felszámolását célozták. E dekrétumok joggal jellemezhetők népirtási kísérletnek“. A Strední Evropa egyik visszatérő témája a közép-európai térség politikai újrarendezésének kérdése. Ebben a számban olvashatjuk Kende Péter Dunai föderáció: a jövő eszméje? című tanulmányát, amelyben megkérdőjelezi egy dunai államszövetség létének indokoltságát. A tanulmány kisebbségekre vonatkozó részében kifejti:- A nemzeti őrület időszakában, különösen, ha az etnikai és kulturális tisztaságra irányul, a közösségek közti párbeszéd esélye a minimumra csökken. Az etnikai többség által akadálynak, sőt, potenciális veszélynek tekintett nyelvi és etnikai kisebbségek csak nagy erőfeszítések útján érhetik el, hogy számukra is elismerjék a mindenkit megillető emberi méltóságot. S ha autonómiát vagy csupán nyelvük szabad használatát követelik a hivatalos vagy bírósági tárgyalások során, ez a nemzeti egység veszélyeztetésének minősül. A szélsőségesek szemében mindenki, aki valamiképpen támogatja a kisebbség ügyét, annak a nemzetnek vagy etnikumnak az ügynöke, amely azonos ezzel a kisebbséggel ... Közép- és Kelet-Európá- ban egészen másként alakultak volna a viszonyok, ha az új politikai erőknek lett volna bátorságuk a nemzetállam illúziójának elvetéSTREDNÍ EVROPA Revue pro stredoevropskou kultuni a politiku sére, s ehelyett inkább a keleteurópai helyzetnek jobban megfelelő többkultúrájú közösségek kialakítását tűzték volna ki célul. A folyóirat közli Duray Miklós Európaiság Közép-Kelet-Európá- ban: valóság vagy vágy? című esz- széjének második részét. Ebben Duray kifejti nézeteit térségünk újabb kori történetének egyes súlyponti kérdéseiről, a nemzetiségi és a nemzetközi politika alakulásáról. A Strední Evropa szóban forgó számában közölt más tanul; mányokkal összhangban Duray is rámutat, hogy a második világháború után az etnikai totalitarizmus gyakorlata lépett előtérbe, annak ellenére, hogy ez az európai újkori hagyományoktól legalább annyira idegen volt, mint a hitleri vagy sztálini elképzelések. A tiszta szláv állam létrehozásának eszméje ugyancsak távol állt az európai hagyományoktól, amint távol állt tőlük a hitlerizmussal fémjelzett fajgyűlölő és nemzeti totalitarizmus, amely fölött győzelmét éppen akkor ünnepelte az egész világ. „Ebben a számban olvasható Kiss Gy. Csaba Párbeszéd Európáért című előadása, amelyben a magyar történész hitet tesz az európai eszme mellett, s kifejti véleményét az európai nemzetek közti párbeszéd fontosságáról, illetve e dialógus előtt álló akadályokról. „Ahhoz, hogy sikeres párbeszédet folytathassunk egymással, alapvetően át kell értékelnünk, meg kell reformálnunk a nemzet fogalmát. A nemzetfogalmat el kell választani az államtól, a politikai szférától. Csakis így szabadulhatunk meg az agresszivitástól, a türelmetlenségtől, a nemzetállam egyeduralma megteremtését célzó tudatos törekvésektől“ - olvassuk Kiss Gy. Csaba előadásában. A folyóirat ezúttal Nasi Némci (A mi németjeink) összefoglaló cím alatt közöl tanulmányokat az 1938. évi szudétanémet autonómiakísérletről (Eliezer Yapou írása), Franz Scholztól pedig a lengyelországi németek kitelepítésének körülményeiről. Azok számára, akik Szilézia nemzetiségi viszonyainak alakulása iránt érdeklődnek, bizonyára hasznos olvasmányt jelent Fran- tisek Chochoiaty tanulmánya; akik viszont a csehországi zsidóság történelméről, az ország gazdasági és kulturális életében betöltött szerepéről szeretnének bővebben tájékozódni, azok Frantisek Weiner tanulmányából, illetve Eduard Goldstückemek. a neves Kafka-ku- tatónak Franz Kafka vallásfelfogásáról szóló tanulmányából meríthetnek értékes ismereteket. Itt olvashatjuk Franz Kafka naplójának egy részletét is. Összeállított SOMOGYI MÁTYÁS Gyökeres György felvelele
