Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-22 / 47. szám

% Vasárnap 1991. november 24. A Nap kel - Kelet-Szlovákia 06.58, nyugszik 15.53 Kö- zép-Szlovákia: 07.05, nyugszik 16.00 Nyugat- Szlovákia: 07.11, nyugszik 16.06 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 18.16., nyugszik 09.45 Közép-Szlovákia: 18.23, nyugszik 09.52 Nyugat- Szlovákia: 18.29, nyug­szik: 09.58 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMMA - EMÍLIA valamint Kurszán, Szvetlána nevű kedves olvasóinkat EMMA - a német Erma név­ből keletkezett, ez pedig Ir­ma alakváltozatával együtt a germán Erm-, Irm- kezde­tű női nevek önállósult be- cézője. Az említett előtag a hermion germán nép­törzs nevére utal. Más véle­mény szerint Irmin germán istenség nevét őrzi. • 1891-ben született Maria PAWLIKOWSKA-JASNOR­ZEWSKA lengyel írónő (f194S) • 1951 -ben ezen a napon nyitot­ták meg Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériát A VASÁRNAP következő számának tartalmából FÉLELEM A SZEPARATIZMUSTÓL A MAGYARSÁG ROMÁNIÁBAN H0R0SZK0P DECEMBER HÓNAPRA AZ ASZTROLÓGIA ÚJ ESZKÖZ AZ EMBER MEGISMERÉSÉHEZ? AZ„ALBÉRLŐ“ DALA Szabó G. László beszélgetése Gergely Róberttel ELSZÁLLNAK AZ EVEK KARÁCSONYIG MÉG ELKÉSZÜLHET-ÜGYES KEZEK CSALÁDI POPKLUB LÁNYOK, ASSZONYOK VÁLLALKOZÓK FÓRUMA Ha nem táplálják, a Tábortűz is kialudhat Az elmúlt időszakban a Tábortűz című gyermeklap is a lét vagy nem­lét határvonalához érkezett. Végül mégis megmenekült. Egy időre. A Csemadok Országos Választmá­nyának Hont Kiadója sietett segítsé­gére, hogy levegye válláról a kiadás terheit. Am csökkenteni kellett a lap küllemét és oldalszámát. Hónapo­kon át csak két színben jelenhetett meg, s a szokásos 24 oldal helyett 16 oldalon. De szeptembertől ismét négy szint használnak. A lapot a ko­máromi nyomda készíti. A szerkesztőségnek nemrégiben még három szobája volt. Most a Hét szerkesztőségében kaptak egy húsz négyzetméternyi szobát. De nem a szűkösség nyomasztja őket. Nagyobb baj, hogy egyre keve­sebb példányszámban jelennek meg.- Mindössze nyolcezerben - tájé­koztat Tóth Elemér barátom, az is­mert költő és szerkesztő. - Pedig kétszeresére is fölfuthatnánk, ha a szülők és pedagógusok máskép­pen viszonyulnának a Tábortűzhöz. A lap a mai árakhoz viszonyítva szinte nevetségesen olcsó. Mind­össze három korona példányonként. Ez egy évre hatvan korona.- Szeretnénk, ha lapunk segéd­anyagként az oktatás körforgásába Kamara elnökétől kértük.- A fogorvosok munkáját nem lehet lemérni a regisztrációs lapok alapján, hiszen a számszerű kimuta­tás nem tükrözi az ellátás minősé­gét. Ha a páciensnek rossz a fogso­ra, esetleg több héten át is kezelni kell. Az orvos bérezésénél viszont a betegek száma a mérvadó, amivel természetesen nem tudunk egyetér­teni. Valóban szükség van az egész­ségügyi reformra, a tervezetet sok tekintetben jónak tartjuk, viszont a szabad fogorvosválasztást el kell utasítanunk. Köztudott, a fogorvosok munkáját nehezítik a fogtechnikusok, a labo­ratóriumok hiánya, illetve az a gya­korlat, hogy a laboránsok (dentisták) még ma is teljesítménybért kapnak. A fogtechnikusok a megállapított normákat különösebb erőfeszítés nélkül teljesítik, s mivel nincsenek anyagilag ösztönözve, a „többletfel­adatokkal“ nem sietnek. Ezért szo­is bekerülne, hogy megkönnyítse pedagógusaink munkáját. Termé­szetesen figyelembe vennénk köve­telményeiket, tanácsaikat - tájékoz­tat dr. Szarnák Mihály, a lap főszer­kesztője. Jó volna, ha minden magyar szü­lő, minden pedagógus megértené, hogy gyermeklapjaink, a Tücsök meg a Tábortűz magyarságunk megtartásának egyik pillérét jelentik. S hozzájárul gyermekeink esztéti­kai neveléséhez, világlátásuk bőví­téséhez, a szülőföldhöz való hűség­hez és nem utolsósorban az olvasás megszerettetéséhez. De nyugodtan olvashatják a felnőttek is, annyi ér­dekes írás van benne. A lap munkatársai felhívásokkal fordulnak a szülőkhöz, pedagógu­sokhoz, járják az iskolákat. Sajnos, kevés eredménnyel. Pedig a hazai magyar sajtó, gyermeksajtó megtar­tó erőt jelent, szellemi és erkölcsi befektetést holnapra, holnaputánra. A hazai magyar újságírók ma is az ország szegénylegényei közé tar­toznak. Sohasem voltak tisztessé­gesen megfizetve. Ma sem. Még­sem hagyták ott posztjukat, mert hitték és hiszik: népünk, magyarsá­gunk szolgálata mindennél előbbre való. Ám magukra hagyottan ők sem tudnak csodákat művelni. Segítség­kor - s nem is ritkán - előfordulni az a visszás helyzet, hogy a fogorvos nem tudja közölni betegével, mikor is készül el a fogpótlása, esetleg SZÉLJEGYZET a műfogsora. A fogorvosok követe­lése, miszerint lehetőséget kell kap­niuk a laboratórium és a fogtechni­kus-kollégák kiválasztására, logi­kusnak tűnik. A Fogorvosi Kamara fejleszteni kívánja a szájüreg higiéniájára irá­nyuló törekvéseket, hiszen az orvo­soknak nem mindegy, hogy hazánk­ban a 12 éves gyerekeknek négyszer rosszabb a foguk svájci vagy dán társaiknál. Az okok az egészségtudat hiányában, illetve a kifogásolható szájhigiéniában gyö­kereznek. re van szükségük. Ne dugjuk be tehát fülünket, ne hunyjuk be sze­münket, szívünket, ha támogatásért fordulnak hozzánk... A hazai magyar sajtó törekvése, hogy féltse, ápolja a hazai magyar szót, magyar írást s megtartsa ma­gyarnak azt, aki magyarnak szüle­tett. Nem hivalkodva teszi ezt, ha­nem szívós munkával. Mint paraszt a gabonát, a Tábortűz szerkesztősé­ge is elveti a magot, s reménykedve várja, hogy az elvetett ige termést hoz, s a szellemi táplálék, az ember­ség szava jobbá, nemesebbé, mű­veltebbé teszi fiainkat, lányainkat, az egész dél-szlovákiai magyarságot. „Az anyanyelv, az anyaöl őrző, bújtató melege“ - mondotta Fábry Zoltán. Nekünk, csehszlovákiai ma­gyaroknak kétszeresen az. Csak az az ember maradhat meg épnek és egésznek, aki megőrzi anyanyelvét, aki szereti, félti, óvja azt a nyelvet, amelynek első szavait édesanyja csöpögtette szívébe, nyiladozó tu­datába. Ezt az anyanyelvet ápolják hazai magyar sajtónk szerkesztői, írói, költői. Ez az a nyelv, amely megtart bennünket, reményt és örö­met fakasztva, még akkor is, ha üldöznek bennünket. A közvéleményt, de az orvosokat is foglalkoztatja az egészségügy pri­vatizációja. A Fogorvosi Kamara foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s rámutatott néhány fontos alapelv­re. Annak ellenére, hogy 1992. ja­nuár elsejétől elvileg működhetnek magánrendelők, a lakosok anyagi helyzetét figyelembe véve úgy tűnik, csak nagyon kevesen vennék azo­kat igénybe. Ezért ki kell dolgozni a pontos játékszabályokat, melyek alapján - az egészségügyi biztosító­val kötött megállapodás értelmében - nem lehet különbség az állami, illetve a magánrendelői alapellátás között. Szükséges, hogy a költsége­ket mindkét egészségügyi létesít­ményben a biztosító állja, viszont a plusz szolgáltatásokat a betegek­nek kell megtéríteniük. A fogorvosok nem tagadják, bíz­nak abban, hogy eljön az az idő, amikor fő feladatuk nem a rossz fogak reparálása, hanem a fogszu­vasodás megelőzése lesz. Tudato­sítanunk kell, hogy a piacgazdaság­ban egészségünk védelme nem csupán a társadalomra hárul, ha­nem elsősorban ránk. (péterfi) fOOJd1 az alágúiról Bizonyára akadnak rendszervál­tásunknak olyan lelkes és realitások­tól elrugaszkodott bajnokai, akik rossz néven veszik, hogy alagútnak degradálom a pluralista demokrácia megteremtésének jelenlegi szaka­szát. És egyből vitába szállnak ve- lem: „Bezzeg a pártállamban.“ Saj­nos, én mégis úgy látom, hogy egy olyan alagútba kerültünk, amelyből azt sem tudjuk, mikor jutunk ki és hol találjuk magunkat. A vég nélküli viták, tárgyalások, tanácskozások után egyes lapjelen­tések szerint a nemzeti parlamentek legutóbbi, nem is tudom hányadik tárgyalásain a köztársaság jövőjét illetően még 26 pontban nem sike­rült megegyezni (ebből ötben a cse­hek, tizenötben a szlovákok vannak más véleményen, kettőben mindig mindkét fél más nézetet vall). Ilyen körülmények között az alapvető po­litikai rendezés még valahol az ala­gút közepén tévelyeg. Ezt bizonyítja Václav Havel köztársasági elnök drámai hangú nyilatkozata a cseh­szlovákiai válságról. Közben a lakos­ság elveszti türelmét, kiábrándul a saját pecsenyéjüket sütögető pár­tok politikai handabandázásai hal­latán. A napokban egyik olvasónk kül­dött nekem egy szakszervezeti röp­lapot azzal a megjegyzéssel, hogy az Új Szó ne csak a politikai csatározá­sokról szóló jelentésekről írjon, ha­nem arról is beszéljünk, hogyan romlik a gazdasági helyzet, hogyan élhet meg az egyszerű ember ebben a nagy demokráciában. Érdemes a röplapból néhány ada­tot idézni: 0 Az árak 64,2 százalékkal maga­sabbak 0 Az élelmiszerekért 75 száza­lékkal fizetünk többet 0 A létfenntartási költségek 59 százalékkal emelkedtek 0 48 százalékkal drágább a vil­lany 0 Szlovákiában 240 ezer a mun­kanélküli A röplap nem uszít, csupán meg­kérdezi: mi lesz tovább? Mi lesz a befagyasztott bérekkel, amelyeket nem igazítanak hozzá az áremelésekhez, ahogy azt a kor­mány a háromoldalú általános meg­állapodásban megígérte. Sajnos, a politikai huzakodások miatt a kormány csak úgy melléke­sen foglalkozik a reformmal, a gaz­daság átalakításával. A tömegtájé­koztatást elárasztják a különféle nyi­latkozatok, hatásköri viták és a leg­súlyosabb gazdasági gondokról csak rövid hírekben tájékoztatnak, pedig az országban növekvő feszültséget már jelezték a legutóbbi szakszerve­zeti gyűlések, ahol a szónokok kije­lentették, hogy veszélybe került a szociális béke. Bizony, nemcsak a politika, ha­nem a gazdaság is az alagút mélyén támolyog. Nem akarom az olvasót az elkeserítő statisztikai adatokkal terhelni, de annyit még hozzáteszek, hogy annyi pénze sincs az államház­tartásnak, hogy a családoknak gyer­mekenként ezer korona ajándékot adjanak karácsonyra (ami nagyjából egy cipő és egy melegítő ára). A jövő évi költségvetést illetően pedig Kla- us pénzügyminiszter már megkon­gatta a vészharangot: jelentős hiány­nyal kell számolnia az állampénztár­nak. Ez bizony eléggé vészjósló prognózis. Egyszóval, akár tetszik a mai poli­tikai helyzetért felelős pártoknak, akár nem, a rideg százalékok még mindig azt mutatják, hogy befelé tartunk az alagútba, a vége, a kiút még csak egyes közgazdászok agyá­ban dereng. Már annyit hittünk, re­méltünk és csalódtunk. Szivszomorí- tó. hogy ebben a helyzetben a ma­gasztos vívmányok: politikai sza­badság, sajtószabadság, szervezke­dési szabadság stb. gyenge vigaszt nyújtanak. SZŰCS BÉLA Dénes György Fogorvost (egyelőre) nem választunk Annak ellenére, hogy október elsejétől élhetünk a szabad(abb) orvosválasztás lehetőségével, több olvasónk azt tapasztalta, hogy az általa választott fogorvos nem töltette ki vele a regisztrációs lapot. A jelzett problémára a magyarázatot dr. Juraj Petőktől, a Fogorvosi 4 1991. XI. 22 Régi, de jó játék F. Spécii felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents