Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-19 / 29. szám

w T 4T Ezrek és ezrek teszik fel naponta ezt a kérdést. Érthetően, hiszen az oly nagyon várt földtörvény is csupán részben válaszolta meg. És ahogy telik az idő, úgy fokozódik a szövetkezetek körüli bizonyta­lanság. Napról napra nő a fizetésképtelen mezőgazdasági szövetke­zetek száma, s miközben szinte mindenütt tudják, hogy váltani kell, a váltás hogyanjára keresve a választ a legtöbb helyen hangot adnak aggályuknak, miszerint az állam kellő segítsége nélkül aligha sikerül­het a talpraállás. Sokat várnak a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvénytől, mert a mostani átmeneti állapot a maga tisztázatlan játékszabályaival csak súlyosbítja a számos esetben lépni akaró, de kellő törvény hiányában lépni nem tudó mezőgazdasági szövetkeze­tek helyzetét. Az alábbiakban a legilletékesebbek válaszolnak arra, hogy miként látják a szövetkezetek pillanatnyi helyzetét és várható jövőjét. BARÁK LÁSZLÓ, az érsekújvári Fejlődés Mezőgazda­sági Szövetkezet alelnöke- Szövetkezetünk évtizedeken át töretlenül fejlődött. Anyagi gondja­ink nem voltak, egyaránt jutott fej­lesztésre és fizetésre, de mindez már a múlté. A napokban kölcsönért fo­lyamodtunk a bankhoz. Az aratás küszöbén, amikor emberemlékezet óta fellélegzett a parasztember, mert megtelt a szérű, 5 hosszabb-rövidebb időszakra anyagi gondjai is meg­szűntek. Nem így most. A magtárak ugyan ezúttal is színültig lesznek, de a máskor pénzt hozó hónapok az idén tovább súlyosbítják a pénzte­lenség és a bizonytalanság béklyóját. Baljós kilátásaink ellenére vallom, vari jövőjük a mezőgazdasági szö­vetkezeteknek. Nem az eszme, ha­nem a felülről vezérelt termelés ju­tott kátyúba. Ennek keserű levét isszukr Változtatni kell, de nem úgy, hogy a közös gazdálkodást lehetet­lenné teszik. A tűréshatáron túljutot­tunk, az állam vagy enyhíti a szorí­tást, vagy bekövetkezik a csőd. Én az előbbiben bízom. Az évti­zedeken át épített nagyüzemi terme­lési bázis többe került annál, mint hogy most kihasználatlanul hagyjuk. Csak azért, mert valakik álmaikban csupán családi farmokat és magán­gazdákat látnak. Mint valaha mások a földműves-szövetkezeteket. Re­mélem, egy igazságos és emberi transzformációs törvény rendet te­remt. Esélyegyenlőség lesz, és a dön­tést, hogy melyik termelési forma az életképes, a szabadpiaci versenyre bízza. Nem véletlen, hogy a mező- gazdasági termelésre világszerte az üzemméretek növekedése a jel­lemző. Fejünk a kilátástalan és bizonyta­lan jövő miatt fáj. Holtpontra jutot­tunk, s irányt változtatva a lehető leggyorsabban ismét lendületbe kell jönnünk. De milyen irányba indul­junk, ha nemcsak az agrárprogram hiányzik, hanem az illetékesek még (Folytatás a 3. oldalon) Aki előbb lép... VLADIMIL PODSTRÁNSKY, az SZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese- A földművelésben még a mezőgazdasági szövetkeze­ti forma meghatározó, és most a „szövetkezeteseknek“ sürgősen válaszolniuk kell a „hogyan tovább“ kérdésre. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közül nagyon sokan értetlenül állnak a jelenség előtt, miszerint szolid színvonalú gazdálkodásuk ellenére a szövetkeze­tek zöme rossz gazdasági helyzetbe kerül, és szembe kell néznie az eladósodás és a fizetésképtelenség problémá­jával. Persze, ebben az árollónak is komoly szerepe van. A mezőgazdasági termelésbe bekerülő magas árak és az alacsony felvásárlási árak közötti különbség, illetve a mezőgazdasági termékek eladhatatlansága megtette a magáét. Magyarázatért azonban le kell ásnunk a prob­léma gyökeréig. Az utóbbi évtizedekben alaposan elkü­lönült egymástól a föld tulajdonjoga és használati joga, és ez éreztette hatását a szövetkezetben művelt földhöz való viszonyulásban is, a szövetkezeti tagnak a szövetke­zeti vagyonhoz fűződő viszonyában. Az idő múlásával ez mind jobban különbözött a tulajdonosi szemlélettől, attól az érzéstől, amit a tulajdonos érez saját tulajdona iránt. A szövetkezetesek csupán most, a piacgazdaságra való átmenet, a gazdálkodási feltételek keményebbé válása és pénzügyi problémáik láttán döbbennek rá, hogy az a szövetkezet tartotta el őket, amelyhez sokan közülük hanyagul viszonyultak. Noha napjainkban sok szövetkezeti tag, dolgozó aggó­dik szövetkezete sorsáért és ezzel együtt saját sorsáért is, nem kell kilátástalannak látni a helyzetet. A szövetkezeti gazdálkodási formának nem csupán a mezőgazdaságban, más területeken is létjogosultsága van, és a világon mindenütt megtalálható. Azok a szövetkezetek azonban a földtulajdonosok és a termelőeszköz-tulajdonosok szö­vetkezetei. Az ilyen szövetkezetekben a vagyonhoz fűződő viszony tulajdonosi viszonyra változik, és ezzel együtt megváltozik a szövetkezeti tag viszonyulása is immár saját vagyonához, a saját vagyonával való gazdál­kodáshoz. Ez az út is járható. Erre irányul a földtörvény előkészületben levő, második része is, amely a szövetke­zetek transzformációjáról szól. Rossz lenne, ha erőszak­kal vernénk szét valamit, de az is, ha erőszakkal tarta­nánk egybe. A legigazságosabb és legdemokratikusabb az, ha maga a tulajdonos dönt arról, mi történjen vagyonával. Ezért maguknak a tulajdonosoknak kell határozniuk arról, hogy a magángazdálkodási vagy a szö­vetkezeti gazdálkodási formát választják-e. Ugyanakkor mindig az lesz a meghatározó szempont, hogy mely gazdálkodási forma lesz a jövedelmezőbb, hatékonyabb. A szövetkezetek transzformációjáról szóló, előkészü­letben levő törvény értelmében valamennyi szövetkeze­tét át kell alakítani a tulajdonosok szövetkezetévé. Ez bizonyára nagyon bonyolult folyamat lesz, különösen a mostani kemény gazdasági feltételek között. Persze, mindig nagyobb esélyük lesz az átalakulásra és a célszerű működésre azoknak a szövetkezeteknek, amelyek a transzformáció idejéig is képesek lesznek a talpon maradásra. Ott, ahol ezt megértik a szövetkezetiek, ott a transzformáció is sikeres lehet. A szolid színvonalú termelés és ésszerű költséggazdálkodás mellett ennek érdekében kell keresni az értékesítési lehetőségeket is. Persze, a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca részéről is rendszeres és megfelelő értékesítési politikára van sílkség. A transzformáció érdekében pedig mielőbb rendet kell teremteni a földtulajdon és az egyéb mező- gazdasági vagyon tulajdonjogának kérdésében. Aki előbb lép, az előbb juthat „lélegzethez“, s könnyebb és reálisabb lesz számára a szövetkezet átalakulása tulajdo­nosi szövetkezetté. NÉGY HÉT SZÓRAKOZÁS - ÉRTÉKES NYEREMÉNYEK Mai számunk utolsó oldalán indul a Vasárnap és a budapesti Vasárnapi Hírek négyhetes rejtvény versenye

Next

/
Thumbnails
Contents