Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
tíásárnap * 1991. XI. 15. KÉPVISELŐK NYILATKOZNAK A PRIVATIZÁCIÓRÓL Sorsunk alakítása a tét Országos vita kerekedett belőle. Szőkébb családi és baráti körökben, munkahelyeken, úton-útfélen egyaránt érvek és ellenérvek sorakoznak egymás mellé. A kérdés pedig igy fogalmazódik meg: vegyünk-e, ne vegyünk-e privatizációs vagyonjegyet (kupont). Jóllehet a tömegtájékoztatás mindent elkövet ennek a nálunk eddig ismeretlen, tehát sokakban óhatatlanul tartózkodást, sőt bizalmatlanságot is kiváltó vagyonszerzés népszerűsítéséért, a lakosság egy jelentős része kétkedve fogadja a felkínált lehetőséget. A kérdéskörrel kapcsolatos alkalmi közvélemény-kutatás eredményei is vegyes érzéseket, véleményeket hoztak felszínre. Sokan szűkös anyagi helyzetükre hivatkozva mondanak le a vagyonjegy megvásárlásáról, mások eleve csalásnak minősítik az egészet, de a józan többség felismerte a benne rejlő lehetőséget. Egy közös vonás azonban minden válaszban fellelhető: a hiányos tájékozódás, a befektetett összeg megtérülésének, illetve az ígért haszon megszerzésének a hogyanja. így azután akik mégis elszánják magukat e vállalkozásra, leginkább az időközben megalakuló I VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ privatizációs befektetési alapokra bízzák szerencséjüket. A Vállalkozók Fóruma - ha szerény keretek közt is - rendszeresen foglalkozik a kuponos privatizáció jelentőségével, a lebonyolítás módszerével, a vállalkozás várható kimenetelével. Ezúttal oly módon igyekszünk olvasóink segítségére lenni, hogy a kérdésben járatos szaktekintélyekhez fordulunk: a politikai és gazdasági életben szerzett tapasztalataink alapján mondják el véleményüket. Mivel olvasóink kora, szociális összetétele, társadalmi és politikai hovatartozása sokrétű, a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak egy-egy képviselőjét kértük fel. Elsőként dr. Rózsa Ernő, az SZNT képviselője nyilatkozik:-Az Együttélés Politikai Mozgalom már programnyilatkozatában meghatározta gazdaságpolitikai elképzeléseit, s ez ma is érvényes. A gazdasági jogbizottság, anyagi jólét, jó társadalmi közérzet létrehozása a piacgazdaság viszonyai között; tömören igy fogalmazhatnám meg elképzeléseink lényegét. Megvalósításának feltétele a privatizáció ütemének meggyorsítása, a magánvállalkozások elterjedése, a földtulajdon rendezése és az új társulási szövetkezések és részvénytársaságok létrehozása, az állóim mindenható központi irányító tevékenységének csökkentése. Támogatóinknak, a kisebbségi sors megannyi keservét viselő polgártársainknak ezért a következőket ajánlhatom: bátran, kiegyenesedett derékkal, az újrakezdés törhetetlen hitével vállalkozzanak, mint azt elődeik tették minden kegyetlen sorscsapás után. A szép szavak, az ígérgetések, a vállveregetés vagy ábrándozás nem segít rajtunk. Vállalni kell a kisipar, a kiskereskedelmi tevékenység és az egyéni vállalkozás valamennyi formáját. Számunkra mindez nemcsak az anyagi jólét feltétele, hanem létkérdés is. Nem szabad visszariadni semmiféle mendemonda hallatán. Aki mer, az nyer - tartja a közmondás. Részt kell venni a kuponos privatizáció megvalósításában. A befektetések kockázata az elérhető sikerhez viszonyítva elenyésző. Órzó szemekkel vigyázzuk jól megfontolt érdekünkben a lakóhelyünkön privatizálásra kerülő feldolgozó és egyéb iparágak sorsát. Ott kell lennünk részvényesként, hogy ezáltal befolyásolhassuk városaink, falvaink, környezetünk, egyszóval további sorsunk alakítását, szülőföldünk jövőjének formálását. összegezésül: a jövő a bátraké, a vállalkozóké, a munkát szabad emberként értelmesen végző közösségeké. A tétlenség, a tétovázás a változtathatatlanba való beletörődés kisebbségi létünk végét jelentené. (gtg) PARDO eted poszíulatumanak STEJNKOPF-fele kiterjesztése: »Ami jé csak akad az életben, az vagy törvényellenes, vagy erkölcstelen, vagy hizlal. ...továbbá rákét okoz kísérleti egerekben és «ék- télénél megadóztatják.“ IPARTÖRVÉNY A Szövetségi Gyűlés 1991. október 2-án új törvényt fogadott el, amely 1992. január elsejétől lép hatályba, és a kisvállalkozások feltételeit hivatott szabályozni az elkövetkező időszakban. E törvény kihat a mintegy egymillió, vállalkozási szándékát már bejegyzett hazai állampolgár jövőbeni tevékenységére, így olvasóink jelentős hányadára is. A törvény a kisvállalkozás (zívnosf) definíciójával kezdődik, amely szerint ez olyan folyamatosan végzett tevékenység, amelyet a vállalkozó önállóan, saját nevében, saját felelősséggel végez nyereség elérése érdekében és az ipartörvény által meghatározott feltételek mellett. A törvény pontosan meghatározza, hogy mi tartozik és mi nem a kisvállalkozások és ipartevékenységek körébe, ki végezhet ilyen tevékenységet és ehhez milyen feltételeket kell teljesítenie. Kategorizálja és felosztja az egyes tevékenységi köröket a vállalkozások tárgya, illetve az engedélyeztetések szerint. A vállalkozás tárgya szerint megkülönböztet kereskedelmi, gyártási és szolgáltatási kisvállalkozást. Az engedélyeztetés szerinti felosztás pedig a kézművesipari, kötött (koncessziós) és szabad kisvállalkozás. Az egyes kategóriák a részletesen kidolgozott mellékletekben vannak feltüntetve. A törvény meghatározza a kisvállalkozó jogait és kötelességeit, a vállalkozáshoz szükséges bejegyzési módot - az iparjogosítvány megszerzésének feltételeit. • A több tucat oldalas törvény részletesebb ismertetése nem célja ennek az írásnak - e jogszabály teljes szövegére úgyis minden vállalkozónak szüksége lesz, ennek a beszerzésére szeretnénk felhívni a figyelmet. Fontos viszont már most ismerni az ipartörvény zárórendelkezéseit, amelyek értelmében a bejegyzett vállalkozások 1992 december végéig érvényesek. Van tehát több mint egy éve minden, vállalkozási szándékát bejegyzett állampolgárunknak arra, A- hogy alaposan megismerkedjen az új feltételekkel és „kiváltsa az ipart“ az új jogszabály szerint, amely remélhetőleg hosszabb életó lesz, mint az egyéni vállalkozásokat elindító 105/1990 Tt, számú törvénye. Aki viszont 1992 január elseje után indítja magánvállalkozását, az már az ismertetett ipartörvény szerint kell hogy eljárjon. Szomolay Ferenc EGY SIKER RECEPTJE Ausztria bármelyik szupermarketjében bárki vásárolhat dobozos Red Bull (Vörös Bika) üdítőt - a pontos recept is olvasható rajta: „Taurin, Glucuronolacton, koffein, szacharóz, glukóz, inosit, PP-vitaminfaktor, B2, B5, B6, B12 vitaminok, citromsav, aroma- és ízanyagok, cukorfesték“. Valamikor nyolc évvel ezelőtt Dietrich Mateschitz felmondta marketingigazgatói állását a fogkréméiről nálunk is ismert Blendax cégnél, és beindította vállalkozását, amely a fenti összetételű üdítőital létrehozása, gyártása és forgalmazása volt. Egy sikertől szárnyaló vállalkozó (Mateschitz, a Red Bull megteremtője) Ma már a Red Bull „energiaitalból“ havonta egymillió darab fogy el, és az ebből várható idei forgalom 120 millió schilling. Vállalkozásba kezdeni egy olyan piacon, ahol akkora cégek diktálnak, mint a Coca Cola, egyáltalán nem könnyű - ilyen húzás ezen a területen tiz évben ha egyszer sikerül, állítják a szakemberek. Mi minden kellett az italrecepten kivül, amit Mateschitz úr ázsiai barátaitól szerzett be? Három évnyi készülődés, laboratóriumi kísérletek elvégzése, az engedélyek beszerzése, a gyártási részletek tisztázása, jól irányított piacra dobás, látványos reklámkampány. „Red Bull verleiht flüüüügel - a Vörös Bikától száááámyalni fog!“ - hirdették, ahol és amilyen feltűnően csak lehetett, és 1990-ben egyenesbe jött a vállalkozás, visszatérült az addig befektetett pénz és a pénzben nehezen kifejezhető, erre felhasznált idő és igyekezet. A Red Buli-sztori ma már tankönyvbe illő példája a sikernek. Amikor Mateschitz 1987-ben piacra dobta a „bikás“ üdítőt, az első évben 14 milliót költött reklámra. Ez hárommillióval volt több, mint az egész forgalom. A kitartás és a hit azonban meghozta gyümölcsét, mert a következő évben a forgalom megduplázódott, tavaly pedig elérte a 70 milliót. Eközben a cég - a tulajdonoson kivül, aki 1990-tól fizetést is ad, illetve adhat magának, mert már van miből - csupán 9 munkatárssal dolgozik. Három titkárnővel és hat üzletkötővel. Minden olyan munkát, amely magas rezsiköltséggel jár, a tulajdonos kiadott bérmunkába. A gyártás Voralberg tartományban folyik, a szállításokat egy salzburgi cég végzi, náluk van az átmenő raktár is. Az osztrák piac meghódítására kereken húszmillió schillingre volt szükség. A német piac, amit e vállalkozás termékével célba vett, már legalább 100 milliót igényel. Egy ilyen látványos üzleti sikerhez a jelentős alaptőkén kívül mindenképpen szükséges egy jó ötlet. Ez azonban csak arra elegendő, hogy sorba állhassunk a találmányi hivatalban. Ahhoz, hogy az ÖTLET- böl ki is hozzunk valamit, makacsság, kitartás és következetesség szükségeltetik - utána ugyanúgy szárnyalhatunk, mint Mateschitz szomszédunk a „bikás“ üdítőjével. SzF Tanácsadó „Miután korábbi munkahelyemet felszámolták, munkát vállaltam az egyik magánvállalkozónál. Kemény munkát, de jó fizetési feltételeket helyezett kilátásba. Eddig minden rendben lenne, csak arról nem volt szó, hogy szinte naponta 2-3 túlórára kötelez, külön juttatás nélkül.“ (H. L. olvasónk leveléből) Általános érvényű szabály, hogy a túlórázás nem ítélhető el, nem törvénytelen. Viszont minden munkaadónak, így magán- vállalkozónknak is külön kell elbírálnia, vajon szükség van-e a Munka Törvénykönyv 96. paragrafusa 1. bekezdése által megfogalmazott „túlórában“ végzett munkára. Jelenleg heti 8 óra, egy naptári évben pedig 150 túlóra engedélyezett egy- egy alkalmazott esetében. Indokolt esetben az illetékes felettes szerv jóváhagyásával az évi 180 túlóra is engedélyezhető. Az egyéni vállalkozók esetében ez az illetékes felettes szerv a Szlovák Köztársaság Munka- és Szociális Ügyi Minisztériuma, amely a vállalkozó ezzel kapcsolatos beadványát megvizsgálva engedélyezheti, de nem kötelezheti a túlórában végzett munkára az egyéni vállalkozó által alkalmazott személyt. Ha viszont írásos megegyezés jön létre a munkaadó és az alkalmazott között a túlórák különdíjazásáról, az ilyen közvetítésre nincs szükség a hatóság és a munkaadó között. A túlórák díjazását szintén előírások szabályozzák. Igy például a rendes órabéren kivül 25 százalékos, az éjszakai és ünnepi műszakokon végzett túlórák béréhez 50 százalékos pótdíj járulhat. (t) Hírek, érdekességek • Az elmúlt hetekben ünnepelte 77. születésnapját a cseh származású világhírű gyáros és vállalkozó, Tomáá Bat'a. A bensőséges jubileumi ünnepségre Csehszlovákiában került sor, számos politikai és közéleti kiválóság és szülővárosa, Zűri képviselőinek részvételével. A különböző ajándékokra és figyelmességekre 6 egy gazdasági szerződéssel válaszolt. Ennek értelmében rövidesen mintegy 30 csehi szlovákiai városban nyitnak Bat'a-üzletet - hazai és külföldi áruval. • A Német Vállalkozói Szövetség fennállása 100. évfordulója alkalmából rendezett nagy nemzetközi ünnepség- sorozaton ott volt a Csehszlovák Vállalkozói Kamara küldöttsége Is, Rudolf Baránek elnök vezetésével. A jubileumi ünneplés hasznosnak bizonyult, hiszen német testvérszervezetünk 100 millió márka előnyös kölcsönt ajánlott fel honi kisvállalkozóink megsegítésére. • A prágai Szövetségi Pénzügyminisztérium felmérése alapján Csehszlovákiában az egyéni vállalkozások beindulása óta az 1989. év előtti állapothoz képest megkétszereződött a milliomosok száma. Az elemzés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy ez a jelenség a piacgazdaság természetes velejárója, ám hangoztatják, hogy áz adóhivataloknak jobban oda kell majd flgyefniök, vajon az adózás terén is minden rendben van-e az illető vállalkozók háza táján. • Megalakult az egyéni kisés nagyvállalkozásokat támogató Első Szlovák Kezesbank (Prvá slovenská záruéná banka), amely nemcsak Csehszlovákiában, hanem a volt KGST- államokban is egyedülálló a maga nemében. A mintegy 3-4 %-os kamatlábas kölcsönöket folyósító pénzintézet szolgáltatásait főleg a kezdő vállalkozók figyelmébe ajánljuk. Vx u
