Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
V / o r i z m á le az átlagtehetség aranyozott sírja. Adam Smith dolatok dísze a világosságuk. Vauvenargues nden nemzete fölött, kivéve a vadakat, íltal lehet uralkodni. Voltaire SZÉPPRÓZA SZÁZADj|J^ZEEg|=j| V alamikor 1954 végén néhány nyughatatlan főiskolás folyóiratot alapított a Színház és Filmművészeti Főiskolán. A Sirály, mert így keresztelték el, kis stencilezett lapocska volt, amikor ösz- szejött negyven-ötven gépelt oldalnyi vers, novella, tanulmány. Egyik-másik szerző neve már akkor sem hangzott rosszul: Csurka Istváné, Galgóczi Erzsébeté, Csanády Jánosé, de a legnagyobb tehetségnek Vizinczey Pista ígérkezett. Rövidlátó volt, de nem hordott szemüveget, ettől tekintete megrablott sámánokra hasonlított. Székhelyét a könyvtárban tartotta, időnként félrevonta valamelyikünket, és elszavalta neki egyetlen nyomtatásban megjelent versét.- Egy bércsalóhoz - ez volt a címe az epigrammának, és így szólt: „Fájó, fájó gyűlölettel átkozlak téged, Ki restellsz házat rakni önmagadnak.“ Kész, ennyi volt a vers. Azt hiszem, az egész Főiskolán én voltam az egyetlen ember, aki nem készült írónak, vágyaim ködében a drámatörténet lebegett. Elképzelhető, mekkora megtiszteltetésnek vettem, mikor a szerkesztők megkérdezték: adnék-e valamilyen írást a Sirály-nak? • - Akad otthon egypár - mondtam, -, csak le kellene gépelni.- Majd a jövő héten hozd be. Otthon persze nem volt semmiféle novella, leültem anyám régi Singer-varrógé- pe mellé, mely egy fumérlappal letakarva íróasztalként szolgált, rákönyököltem, és vártam az ihletet.- Hogy kell novellát írni?! - tűnődtem. - Miből? Szerencsére vendég jött, régi útépítő munkatársam, Kalina Pál, jogcímnek ez épp elegendő abbahagyni a töprengést, mikor ő elment, kibámultam az ablakon, a telep szélén, a kerítés kőalapján ott üldögélt Mandarin, a híres vagány.- Mi volna, ha őket írnám meg? Azt a nyarat, amit együtt töltöttem Kalinával, vagy Mandarin véres verekedését a Cigányka mellett? Nekiláttam, úgy belejöttem, hogy mindennap megírtam két novellát, egyet reggel éhgyomorra, egyet lefekvés előtt, a következő héten már egy egész paksa- métával vihettem be a Sirály-nak. Megjelent a Kalina és a Mandarin, a híres vagány is. A Sirály közben karriert csinált, három-négy szám után szerepelt a DISZ Központi Bizottságának beszámolójában, mint „legjellemzőbb jobboldali elhajlás“ - ami egy ilyen kis laptól igazán szép teljesítmény. A szerkesztők elküldték a Sirályt Veres Péter bácsinak is. Ha már felmerült a neve, hadd áldozzak emlékének néhány szóval. Riporteri munkámmal járt, hogy húsz év alatt emberek ezreivel beszélgettem, vasutasoktól egész le trösztigazgatókig. Ez alatt a húsz év alatt talán háromszor vagy négyszer volt az az érzésem, hogy valódi nagy emberrel találkoztam, és ezek közül az öreg volt az egyik. Hadd mondjak el egy történetet róla. A Kortárs folyóirat tizedik évfolyamába lépett, és a jeles esemény tiszteletére lent Szegeden, az Egyetem aulájában iro................................................................. v.v.-.-.-. MOLDOVA GYÖRGY dalmi estet rendeztek. Négyen mentünk le egy taxival, és én kerültem hátra, Veres Péter bácsi mellé. Hosszú az út Szegedig, kérdezem tőle?- Péter bácsi, beszéltél te valaha Sztálinnal?- Egyszer, még valamikor az 1940-es évek végén. Tudod, hogy én voltam hadügyminiszter is?!-Tudom. „- Namármost a népi demokráciákból a pártfőtitkárokat és a hadügyminisztereket meghívták egy tanácskozásra Moszkvába, Magyarországról Rákosi ment és én. A Kremlben tartottak egy fogadást, Sztálinhoz nehéz volt hozzáférni, annyian sündörögtek körülötte, behúzódtam egy sarokba. Egyszer csak látom, hogy Sztálin egyenest jön felém, megáll előttem, köszön, aztán azt kérdezi:- Veres elvtárs, hogy tetszik magának az orosz föld?- Ez nagyon jó föld, Sztálin elvtárs.- Honnan tudja? Február van, és húsz centi hó takarja a földeket. Magának röntgenszeme van.- Nincs röntgenszemem, de azt látom, hogy a fák magasra-nőnek, ez pedig rossz földben lehetetlen. Elgondolkozott, és azt mondja: „Magának igaza van, Veres elvtárs!“ Azt hiszem, én voltam az egyetlen ember, akinek Sztálin valaha is igazat adott. Veres Péter elolvasta a Sirályt, és behívatott néhányunkat: Szóval te vagy a Moldova? - mondja. - Hová való vagy?- Csak ide Budapestre.- Na nem baj - legyintett jólelkűen -, azért itt is emberek élnek. Tegyél bele egy borítékba néhány írásodat, és vidd be a „Szabad Ég“-be, én majd szólok nekik. Beállítottam a szerkesztőségbe, a rovatvezető csak annyit kérdezett:- Hová küldjük vissza a novelládat?- Ráírtam a címet a borítékra, és tettem bele két forintot bélyegre. Hat hétig vártam a válaszra, telefonálgattam a Főiskola egyetlen nyilvános készülékén, mely naponta egyszer adott vonalat, de senki nem tudott semmit, míg végre a hetedik héten a titkárnő lelkendezve mondta:- Jöjjön be azonnal, a szerkesztő elvtárs hívatja. Bent a szerkesztőségben kézről kézre adtak, egész a legbelső szobáig, kávéval kínáltak, megfújták a széket, ahová leültem. Biztosítottak róla, hogy nagy író leszek - talán utcát is ígértek, erre nem emlékszem pontosan -, és már a lap következő számába betették a Kaliná-t. Meg is jelent, mindössze két mondat maradt ki belőle, az a kettő, amiért az egészet megírtam. Felhívtam a szerkesztőt, elmondtam mindenféle irodalmi útonállónak, egy negyedóra múlva megunta, és letette a kagylót. Kaptam magam, és bementem a szerkesztőségbe, azzal a feltett szándékkal, hogy szétverem, mint a Kis Tarzan a Vak Egeret. De valami gyűlést tartottak, sokan voltak, le kellett tennem a tervemről, de azt nem engedhettem, hogy szó nélkül maradjon ez a merénylet:- Vegyék tudomásul, hogy én befejeztem az írást, én csak addig akartam író lenni, amíg megkeresek egy motorkerékpárra valót, most már összejött az ára, nem érdekel többé az egész. A szerkesztő csak sokára jutott szóhoz:- Rendben van, nem akar író lenni, de akkor mihez kezd? Most kellene valami jó vadat mondani nekik - gondoltam magamban -, valami olyat, amitől elfogja őket a lelkiismeret- furdalás, hogy megfosztották egy ekkora tehetségtől a magyar irodalmat, sőt, ki tudja, talán a világirodalmat is. Valahogy kicsúszott a számon:- Vegyék tudomásul, hogy én holnap elmegyek Komlóra bányásznak. Magam sem tudom, hogy jutott az eszembe, valami plakátot láthattam: Magyar Ifjú, gyere Komlóra bányásznak! - akkoriban ilyen plakátok tartották egybe a rossz léckerítéseket. A bejelentés hatott, mindenkinek leesett az álla, hogy kampóval kellett visszahúzni a helyére. Teljes elégtétellel vonulhattam ki az utcára, örömömre csak egy kisebb árnyék vetült: hogy lehetne elintézni, hogy ne kelljen elmennem Komlóra, mert ehhez a világon semmi kedvem nem volt. Indoklás nélkül nem visszakozhatok, mert a „Szabad Ég“-ben azt mondják, hogy csak a szám járt. Azt kell csinálni - tervezgettem magamban hogy bemegyek a Főiskolára, Sándor Margithoz és azt mondom neki:- Sándor elvtársnő, én holnap elmegyek Komlóra bányásznak. Ő erre csak azt felelheti:- De hiszen az szörnyű nehéz, ne menj, Moldova elvtárs. Mire én:- Meggyőztél, Sándor elvtársnő, maradok. És ezek után a „Szabad Ég“ egy szót sem szólhat mindenféle pofázásról meg gyávaságról. A jól végiggondolt tervvel bementem az irodába, és mondom:- Sándor elvtársnő, én holnap reggel megyek Komlóra, bányásznak. A nő leveszi a szemüvegét, és rám néz:- Gratulálok, Moldova elvtárs, menjél. Elállt a lélegzetem:- De Sándor elvtársnő, te nem tudod, hogy mi folyik Komlón? Nem lehet úgy kinyitni egy meszesgödröt, hogy egy-két hulla elő ne kerüljön belőle.- De, én is hallottam erről, annál szebb tőled, hogy kiveszed a részed a széncsatából - odament a könyvespolcához, és levett egy József Attila-kötetet -, ezt vidd magaddal, és olvass fel belőle a mi hős bányászainknak munka közben. Nem tudom, hogy képzelte el a bányát: egy vágat - egy olvasóterem, mindenesetre a hónom alá fogtam a könyvet - ami megvan, az megvan -, és elindultam a Bajcsy-Zsilinszky úti toborzóirodába, jelentkezni bányásznak. De itt már új történet kezdődik. . Elmer nyugodtan ¡d a gépet letette mét a könyvéért megnyugodva in- vezetö úton. Bizo- i kerülni a tavat, i nő volt - azon tén Elmer jól látta, i lehetett, rövidre :e haja és barátsá- elyen volt valami lmodozónak tűnt. türkizkék ruháját rllér díszítette. El- lyan brutális típus- ;zaeső bűnözőnek, , s mindennek az, ;ztalta. Sajnálkoz- íérlegelte, milyen a találkozás ezzel jű nővel. De hát álni, ha a hattyút ilte a tavat, még i hattyúk mellett, ildre szegezett te- a villamosmegálló ner arra vigyázott, eny alakját el ne en, először támad- nem is jó nyomon yben nyugtalanító llamosban néhány ött foglalt helyet, merev és messze- gyfolytában kibá- jlakán, szinte biz- hogj^. feleslegesen tes, teljesen ártat- :ötőnél levő villa- :onban a nő nyug- t, hirtelen felállt, :. Elmer egy pilla- éklyójában vergő- s elindult, a félig ajtón kipréselte A nő a taxiállomás felé indult, ahol állt egy szabad gépkocsi. Elmer kétségbeesetten állt, de éppen abban a pillanatban amikor a nő bevágta a kocsi ajtaját, elegáns ívben újabb taxi érkezett. Elmer szinte felordított örömében, a kocsihoz rohant, s szólt a vezetőnek, hogy kövesse az előttük haladó taxit. A hattyútolvajt szállító taxi a Las- namá városnegyedben állt meg. Elmer szólt a gépkocsivezetőnek, hogy menjen kissé tovább, és csak akkor szállt ki, amikor a nő elindult az egyik kilencemeletes toronyház felé. A taxisofőr sokatmondóan Elmerre kacsintott, aki szinte meghatódott a sofőr viselkedésétől, mivel diszkréten hallgatott, s oly ügyesen haladt, mintha egész életében mást sem csinált volna, csak az előtte haladó gépkocsit üldözte volna. A ház előtt, melybe a nő bement, gyerekek hancúroztak. Elmer megkérdezte tőlük, beveszik-e őt is a játékba. A gyerekek végigmérték őt tetőtől talpig, s azt mondták, hogy nem. Elmer bús képet vágott, a zsebéből elővett egy játékbékát, mely nagyokat ugrott, ha a vele gumicsövecskével összekapcsolt labdát összenyomta. A gyerekek nevetni kezdtek, a játékbéka pedig a sok ugrálástól elfáradt. Elmer aztán megkérdezte, hogy az a néni, akinek a gyerekek előbb köszöntek, nem lakik-e véletlenül a házban. A gyerekek azt mondták, hogy igen. Elmer azonban nem hitt nekik, s az ujjával megfenyegette őket, mire a gyerekek elmagyarázták neki, hogy a 16- os számú lakásban lakik, s ha a bácsi nem hiszi, menjen és ellenőrizze, amit mondtak. Elmer kijelentette, hogy el is megy, bár a gyerekek azt hitték, csak tréfálkozik. Amikor Elmer mögött becsapódott a ház kapuja, és a savanyú szagot árasztó folyosón a lift felé tartott, úgy érezte, mintha valami visszafelé húzná, s arra gondolt, inkább a gyerekekkel játszana. Legszívesebben átváltozott volna játékbékává, amely mindig két centiméternyit ugrik előre, mindig pontosan csak két centiméternyit. A nő nyitott ajtót.- Jó napot! — mondta Elmer.- A távfűtő művek központi igazgatóságáról jöttem ellenőrzésre, ugyanis az egyik lakásban eldugult a fűtőtest.- Tessék - mondta a nő, és beengedte.- Láthatnám a fürdőszobát? — kérdezte Elmer.- Természetesen. Tessék! - mondta a nő, és kinyitotta a fürdőszoba ajtaját. Elmer lesütött szemmel lépett be, hogy ne legyen feltűnő. A kád azonban teljesen üres volt, még csak egy hattyútollat sem látott sehol. Valóban tévedtem volna? - gondolta. De akkor miért viselkedett a parkban olyan furcsán? Hogy hitelt adjon a szavainak, a zsebéből egy nyomásmérőt vett elő, s néhány helyen a fűtőtesthez szorította. A nő szó nélkül figyelte, Elmer pedig magában hálát adott az Istennek: úgy látszik, a nők annyit értenek a technikához, mint az indiai elefánt a központi fűtéshez. Amikor éppen az íróasztal mögötti radiátort „mérte“ gondosan, a szomszéd szoba becsukott ajtaja mögül különös zajt hallott, mintha valaki vizet öntene át egyik pohárból a másikba. A nő felerősítette a rádió hangját azzal a megjegyzéssel, hogy éppen a kedvenc dalát adják. Amikor Elmer be akart menni a szomszéd szobába, a nő az ajtó elé állt, és azt mondta, hogy oda nem mehet be, mert ott társbérlője lakik, aki néhány napra vidékre utazott, s ezért bezárta az ajtót. Elmer sóhajtott egy nagyot, leült az egyik székre, és fürkésző tekintettel méregette a nőt.- Két nappal ezelőtt a kadriorgi tóból elloptak egy hattyút - mondta halkan. - Úgy gondolom, ön tudna nekem erről valami közelebbit mondani. A nő elsápadt, de meglepődése nem tartott sokáig.- Mit akar maga tulajdonképpen? - kérdezte kimért hangon. - Mondtam már, hogy a szomszéd szobába nem mehet be, ha pedig elvégezte, amit akart, távozzék. Elmer hallgatott, s ujjaival az asztallapon dobolt.- Távozzék! - mondta emelt hangon a nő, s odaállt a lakás ajtajához. Elmer felállt, kikapcsolta a rádiót, és visszaült a helyére. A szobában csend lett. Elmer várt valami zajt a szomszéd szobából, amely elárulna valamit, de csend volt. Csak a nyitott ablakon át szűrődött be a villamos zakatolása.- Ne erőszakoskodjék! - kiáltotta a nő haragosan.- Hát akkor kénytelen leszek eszébe juttatni - mondta Elmer, külön hangsúlyozva minden egyes szót. - Két nappal ezelőtt, éjszaka fél tizenkettőkor ön eltulajdonított a kadriorgi tóból egy hattyút. Lehetséges, hogy ön már elfeledkezett arról a pillanatról, amikor kigyúltak az utcai lámpák, s egy férfi majdnem egy gépkocsi alá került. Teljesen lehetséges, hogy ön ezt már elfelejtette, én azonban szerencsére nem. A nő néhány lépést tett előre.- Hát idehallgasson, én itt nem vagyok hajlandó magát szórkoztat- ni. Tudja ön egyáltalán, hogy kivel beszél? Főrendező vagyok a tévében, s az ilyen szégyentelen gyanú- sítgatás egyben az Észt Televíziót is érinti! — Én ismerem a főrendezőt. Ő férfi, méghozzá magas, és nem szokott hattyúkat lopni. Nekem viszont ahhoz, hogy bizonyítékaim legyenek az ön bűncselekményéről, elég, ha belépek az ön úgynevezett társbérlőjének a szobájába - mondta Elmer szigorúan, és felállt. A nő elállta az útját, és sikoltozott:- ön megbolondult! Hívom a rendőrséget! Elmer gyengén félrelökte őt, s kinyitotta az ajtót. A nő az ajtófélfára hajtotta le a fejét, és zokogni kezdett. Elmer belépett a szobába. Páradús meleg, s az üvegházakból ismert szag fogadta őt. A padlót dús zöld pázsit borította, tarka virágokkal. A pálmák és a kaucsukfák mély zöldje a falat beborító futónövények üde színével keveredett. A pázsit közepén, néhány törpebokor között kis, zöldes színű vízzel teli tavacska volt. Néhány pillangó és szitakötő lebegett felette, a pázsiton fehér tol- lacskák voltak szétszóródva, de a hattyú nem volt ott. A jobboldali falnál a parkokból ismert pad állt. Elmer leült a padra, és még egyszer körülnézett a szobában. Tekintete csodálkozva a meny- nyezetre tapadt, amely az eget imitálta - kék szövet volt kifeszítve, felette lámpák égtek, s a kék anyagból áradt a meleg. A nő az ajtó mellett sóhajtozott. Egy szitakötő oly közel szállt el Elmer mellett, hogy megcsiklandozta az orrát. Elmer csalódottan állt fel, már nem haragudott, inkább szomorú volt, mint mérges. Elment a nő mellett, már távozni készült, amikor hirtelen arra gondolt, milyen is lenne az, ha a kadriorgi tóban az ellopott hattyú helyett a nő úszkálna. Eléggé mesé- beillő lenne - gondolta -, de az lenne az egyetlen megfelelő büntetés a nő számára.- Remélem — mondta Elmer —, hogy Kadriorgban ma este már négy hattyú fog úszni a vízen. Amennyiben nem, Ön is elképzelheti, mi következik. A nő feléje fordította könnyáztatta arcát, s olyan szerencsétlennek tűnt, hogy Elmer a történtek ellenére is megsajnálta.- ígérem - mondta a nő olyan hangon, mintha azért könyörögne, hogy Elmer s az egész világ könyörüljenek meg rajta.- Tudja — mondta szipogva a nő -, annyi a munkám, hogy idő hiányában nem tudtam eljárni naponta a parkba. Nemrég támadt aztán ez az ötletem... De hattyú nélkül ez az egész olyan élettelen volt... Megértem, hogy rosszat tettem, hogy erre nincs jogom... de ígérem önnek, hogy már ma este visszaviszem a hattyút a tóba..., - s a heverőre huppant, mely megremegett a sóhajaitól.- És hol van most a hattyú? - kérdezte Elmer alig visszafojtott izgalommal.- Mára a barátnőmnek adtam kölcsön — felelte a nő még mindig szipogva. — ő is berendezett egy ilyen szobát - tovább nem tudott beszélni a zokogástól. Elmer azonban mondta a magáét, visszakövetelte a haty- tyút, majd eltávozott. Leszaladt a lépcsőn, elment a gyerekek mellett, akik a békát követelték tőle... A villamosmegállóról visszafordult, odament a gyerekekhez, s nekik adta a békát, játsszanak vele. Sági Tóth Tibor fordítása Méry Gábor felvétele
